"A megsemmisülés rejtélyes sz?vege egyszerre filozófiai traktátus, misztikus beavatás és poszthumán próza. A kortárs irodalomban egyre inkább feler?s?dik ez a nem-antropocentrikus hang, mely nem emberi sorsokat akar elbeszélni, hanem a nyelv és az ember k?z?s hiányt?rténetére mutat rá. ?Mennyien kapaszkodtak a létbe, mint egy végtelen fa t?rzsébe” - írja Horváth Márk és Lovász ?dám, hiszen az emberi állapot csak a társadalmi, nyelvi és metafizikai katasztrófa terében értelmezhet?. Apokaliptikus (neo)romantika és abszurd k?ltészet. Az utolsó ember kézik?nyve a túlélés lehetetlenségér?l."Nemes Z. Márió Az Idegenre hárult a sors ajándéka, hogy els?ként az utolsó emberek k?zu?l végignézze minden ku?ls?dleges k?telék pusztulását, és bizalmát lelkébe, s?t a lelkén is túlra helyezze, minden emberit maga m?g?tt hagyva. Minden ház gerendái k?z?tt barátságok és szerelmek jól táplált holttestei indultak oszlásnak, míg csak a csont fehérlett ki a vízb?l. Mint rég elhagyott kik?t?k tornyai, olyan hívogatóak voltak ezek a csontok az új kor embere számára.展开