Fredé hasznos asszony, a j?v? letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a n?k t?redéke: gyermeket szülni. Gileád állama kül?n?s figyelmet fordít arra, hogy ? és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevel?k?zpontokban készíti fel a termékeny n?ket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától – a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Fredé a Parancsnok házában igyekszik belesimulni a hétk?znapokba, megfelelni a dogmatikus vallási el?írásoknak és mindenekel?tt megfoganni. Ha eltévelyedik, felakasztják a Falra, vagy ki?zik a Telepekre a Nemn?k k?zé hullákat égetni. A Parancsnok azonban egy este a szobájába hívatja, a szigorú tiltás ellenére teljesen egyedül, amire Fredé akkor sem mondhatna nemet, ha akarna. Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a n?k egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerz? ?ellenjóslat”-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a j?v? részletesen leírható, talán nem fog bek?vetkezni. A mára klasszikussá vált kultuszregényt 1986-ban Booker-díjra jel?lték, 1987-ben pedig megnyerte az els? Arthur C. Clarke-díjat; t?bb mint negyven nyelvre lefordították, és számos filmes és színházi feldolgozás után 2017-ben tévésorozatot is bemutattak bel?le. Majd el?veszem azt a kis vajdarabot, melyet vacsora után a jobb cip?m orrába dugtam… Mi nem kaphatunk sem kéz-, sem arckrémeket. Manapság minden ilyesmi haszontalanságnak tekintend?. Tárolóedények vagyunk, csupán a bels? szerveink fontosak számukra. A küls?nk fel?lük kiszikkadhat, megráncosodhat, akár a dió héja. A Feleségek rendeletben sz?gezték le, hogy nekünk ne járjanak testápoló szerek. Nem akarják, hogy vonzók legyünk. ?pp elég nehéz nekik így is…