Kellen felpaprikázott hangulatban lépett be az irodába, majd táskáját az asztalra csapva, nekiállt, hogy levetkzzn. Kabátját a fogasra akasztva, gyors pillantást vetett a tükrbe, és akkor látta meg, hogy a haja ott hátul, égnek áll. s így jtt végig az utcán! Az ágaskodó tincset lesimította, stét szemüvegét pedig kicsit feljebb tolta az orrán. Nem volt rá igazán szüksége, csupán kis dioptria volt az egyik lencsén, de úgy gondolta, a negyvenes évei elején érdekesebbé, modernebbé, talán fiatalosabbá is teszi, a stétített foncsorozású, divatos szemüveg. Ez tette-e, vagy csak a sors játszott vele aznap reggel, de minden balul üttt ki. A szemüvegtl függetlenül, stéten látta az egész világot, és benne nmagát. Ekkor kopogtak az ajtón, és a kolléganje lépett be. A harmincas, vrs kis nt lopva gyakran elnézegette, amint eltte haladt a folyosón. Jó alakú, frissen elvált asszony volt, gyerek nélkül. Azt ugyan nem tudta, van-e valakije, mégsem mert kezdeményezni. A n most mosolyogva üdvzlte, majd rákérdezett: hallottam, a kisfnk megjegyzést tett a késésedre. Mi volt veled ma reggel , minden balul üttt ki – és elkezdte mesélni a kálváriáját. A n láthatóan érdekldéssel hallgatta. Azért ezt te eltúlzod egy kicsit – mondta. Nem olyan stét a világ, amilyennek te látod! Végül is, gondolj csak bele. Sikerült bezárnod a lakásajtót Igen. Elcsúsztál a vizes kvn Nem. Na, de a járdán! – vetette kzbe. De nem trt el egyetlen csontod se! Még a kabátod se lett piszkos! Igaz. Beértél a munkahelyedre Hát persze, de el is késtem! Fejedet vették Nem. Na, látod! Vedd csak le ezt a stét szemüveget, azon keresztül látod te olyan stéten az eseményeket! Azzal, hogy szavának érvényt szerezzen, a kis vrs odanyúlt, és olyan gyengéd mozdulattal vette le az orráról a szemüveget, hogy az flért egy cirógatással! Egész melege lett tle. Lehet, hogy mégis kezdeményezhetne valamit ennél a kis nnél!”