Rendhagyó útinapló egy egzotikus világról és a n?i lélekr?l Akkor kezdtem ábrándozni a ?sz?késr?l”, amikor gyerekkoromban beszereztem egy már akkor is ciki pálmafás-tengerpartos posztert a zsebpénzemb?l, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim d?bbent pillantásától. Attól kezdve a téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol h?ség van, és – bár akkor még nem jártam tengerparton – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Elérkezett az id?, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, és teljesülj?n a gyerekkori álmom: néhány éve télen ?megsz?ktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és k?rbeutaztam Délkelet-?zsiát. Találkozásokról, naplementékr?l, ázsiai mesékr?l és elképeszt? sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésr?l, lakatlan szigetekr?l és egy másfajta életszemléletr?l szól ez a k?nyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. ?t forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és k?rül?ttem: a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító d?ntéseket hoztam, szembenéztem ?nmagammal, az újságíróval, a n?vel, az emberrel, mint talán még soha azel?tt. Ez a k?nyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok k?z?tt az emberek k?z?tt, akikt?l meg lehet tanulni ?LNI. Csupa nagybet?vel. Fej?s ?va