Mieltt visszaroskadhatnék a betonra, a férfi egyszeren felkap, mint egy tollpihét. Meglepetésemben nyikkanni sem merek, pedig a fájdalom nem sznik. Minden lélegzetvétel kín, de mindez mit sem számít, mert két dolog válik számomra határozottan világossá ebben a percben. Az egyik, hogy a knyvesbolti stétkék szempár tulajdonosa tart a karjaiban. A másik, hogy finom vérpermet vonja be megmentm fél arcát.”