Az ember egyik legnagyobb kincse az emlékezés. Egy olyan nyugdíjas korú írogatónak pedig, mint a k?nyv szerz?je, már rengeteg kincs van a birtokában, hiszen alig van a jelennek olyan eseménye, amely ne juttatná eszébe a múltat. Olyan múltat, amelyet meg lehet osztani az olvasóval. A múltat el?hívó esemény lehet akár egy jégcsap megpillantása, vagy egy hír valamely disznótorról, vagy akár az unoka meseigénye, mosolya. Lehet egy szilveszteri hangulat, vagy egy a padon ül? hajléktalan, s?t, akár egy a forgalmas járdán sürg?l?d? énekesmadár, vagy egy korsóból a f?ldre l?ttyintett víz, szóval bármi, amely megragadja a figyelmet. Mindegyikük emlékeket, gondolatokat ébresztett a szerz?ben, és ezzel t?rténeteket szült. A k?nyvben t?bb t?rténet szerepel. Olyan t?rténetek, amelyek nemcsak a szerz?nek, de bárkinek segíthetnek a jelen gondjai, nehézségei k?nnyebb elviselésében. A t?rténetek ugyanis szerteágazóak, így bárki találhat k?z?ttük a gondjait (még, ha r?vid id?re is, de) elfeledtet? olvasnivalót. A gondolatok persze néha magvasak, nehezebben emészthet?k, a legt?bbsz?r viszont meseszer?ek, adomázóak, k?nnyen elsajátíthatók. ?ppen olyan változatosak, mint maga az élet, hiszen ki ne várná izgatottan az ismeretlent, a holnapot, a j?v?t, amely mindig hozhat valami újat, váratlant, és amely mindig el tud varázsolni bennünket.
目录展开
Borító
Címlap
Copyright
Első fejezet
Második fejezet
Harmadik fejezet
Negyedik fejezet
Ötödik fejezet
Hatodik fejezet
Hetedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Kilencedik fejezet
Tizedik fejezet
Tizenegyedik fejezet
Tizenkettedik fejezet
Tizenharmadik fejezet
Tizennegyedik fejezet
Tizenötödik fejezet
Tizenhatodik fejezet
Tizenhetedik fejezet
Tizennyolcadik fejezet
Tizenkilencedik fejezet
Huszadik fejezet
Huszonegyedik fejezet
Huszonkettedik fejezet
Huszonharmadik fejezet
Huszonnegyedik fejezet
Huszonötödik fejezet
Huszonhatodik fejezet
Huszonhetedik fejezet
Huszonnyolcadik fejezet
Huszonkilencedik fejezet
Harmincadik fejezet
Néhány előrebocsátandó megjegyzés és pár köszönetnyilvánítás