Mindennapi szorongásainkat add meg nekünk ma… Egy ember a kit?rés el?tti utolsó pillanatokban, innen indulunk. Magunkon kívülre… Csak ott lehetünk szabadok. Nincs ebben semmi szomorú. Nehéz elmondanom, hogy minek írtam ezt a k?nyvet. Nem rólam szól, és mégis. Benne vagyok, ahogy te. Ahogy ?k. Fullasztó bennrekedtség…Csak az fogja érteni, aki érezte már, másként elolvasni sem érdemes.Egy kétségbeesett, kapkodó, g?rcs?kbe ránduló, esetlen szabadulási kísérlet a teljesség felé.Szét akartam a felszínt szaggatni, a tartalmat darabjaira akartam t?rni, hogy megtaláljam a lényeg hiányzó, ismeretlen részét. Nem sikerült. A semmit nem lehet megtalálni. De tovább kell keresni.?ngyilkosság a halál nélkül, ez a f?h?s útja.