Egy nyomozó elk?lt?zik, egy fiú megnémul, rábukkannak egy ügyn?k holttestére, egy b?n?z? nagycsaládra vágyik. ?s mit tesz Hallie? ?lete legveszélyesebb kalandjába kezd. ??Kisiklottam a tragacsból, er?sen bevágtam az ajtaját. Alig t?ntek el a k?vetkez? kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. ?rültem volna, ha Lastmann el?l utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem. ? Egész sokáig odavolt ? esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ? Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ? kacsintott rám. ? Az ?rs?n elmondom, ami ?n?kre tartozik ? mondtam nyugalmat er?ltetve magamra. Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább: ? Minden részletr?l tudnom kell. ? Hát persze ? hagytam rá. Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemr?l, végigvándorolt gy?r?tt blúzomon és az elasztánnak k?sz?nhet?en makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a k?télnyomokat a csuklómon és a combomon elken?d?tt vércsíkot, a d?bbenett?l szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátrad?lhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”