"?dv?zlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából" –?írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatb?n?z?, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2x2 a Párt akarata szerint lehet három vagy ?t. Talán valóban "csak" keser? üdv?zlet lesz ez a regény a j?v?ben, ?r?k emlékeztet? a totalitárius XX. századra, és persze szellemes szatíra, mint a nagy példakép, Swift Gulliver-e. Talán. De most még a zsigereinkben érezzük, mit jelent a Nagy Testvér, a gondolatb?n, a gondolatrend?rség, az újbeszél, a duplagondol; s az óceániai Párt három jelmondata is hátborzongatóan ismer?s: A háború: BékeA szabadság: SzolgaságA tudatlanság: Er? S bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a t?rténelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a legleny?g?z?bb; 1948-ban, betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót akkor is, ha k?zben k?nnyedén –?talán túlságosan is k?nnyedén –?azt mondja: Orwell jóslata, hála istennek, nem teljesedett be.