Fegyverek lehetnek-e pusztítóbb, gyilkos fegyverek, Mint a ragyogó n?i szemek? Lágy természet sátrába bekuporodva, A nap csak mécsesként pislákolva, ?rzi szerelmedet. Hallottál még annyi árulásról, Mit egy szép h?lgy magába tárol? ?szi es?ként patakba folyt a k?nny, F?ld anyánk méhében új gy?trelem k?sz?n. Burkában fogva vagy. Menekültél már asszonyi kacagás el?l, Mi kíméletlenül, hátadba t?rként kerül? Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem. Szeg?dj társamul. Ajánlások... ?Els?re nagyon szép! Azok a k?lt?i képek, hasonlatok. Tudom, nem lehet egy m?b?l kiragadni részeket /nem is illik/, de mégis... ?Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem.” Nem gy?ny?r?? A hangulata is tetszik.” - Szabó Mihály ?Fantasztikusan szép vers!” - Lehoczky Judit ?nekesn? ?Mária versei a mindennapi emberhez szólnak. Helyettünk fogalmazza meg az ?r?m?t, bánatot, érzéseket, melyek olyan ismer?sek számunkra. Hiszen mindenki volt szerelmes, a szerencséseknek még van szeretett ?desanyja, és mindenki találkozik élete során azzal a kérdéssel, mi végre is született erre a világra. Ezért olyan k?zeliek számunkra Mária sorai, hiszen az életünk legfontosabb gondolatait formálja meg k?lteményeiben.” - Geberle Zsóka