Márton László új regénye, A mi kis k?ztársaságunk a t?kéletes állam megalapításának groteszk-tragikus kísérletét jeleníti meg. 1944 végén, amikor a felszabadító és egyben megszálló szovjet csapatok megérkeztek a Viharsarokba, az ott él? agrárproletárok létrehozták a saját kis k?ztársaságukat. A regényben a t?rténelmi tények és az írói képzelet t?rténetei keverednek – a keser? szatírában tegnapi-mai ?nmagunkra ismerhetünk és saját kisszer?ségünk?n nevethetünk.

A fehér kastély

Az els?

Angel: Merj hinni... Merj szeretni!

A barátságos óriás

Hunyadi - Az üst?k?s lángja

A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Hunyadi - A Hadak Villáma

rilányok Erdélyben

O carte-eveniment, alc?tuit? din dialoguri cu Ana Blandiana, Nicolae Breban, Augustin Buzura, Ion Iano?i, Gabriela Melinescu, Irina Petra?, Dumitru Radu Popa, Alex ?tef?nescu ?i Ion Vianu. Un manual indirect de istorie, realizat de cunoscuta scriitoare (romanciera, poeta ?i eseista) ?n baza m?rturiilor unor oameni de cultur? de prima m?n?, posibile modele europene, care – ?n falsa tranzi?ie interminabil? – aleg, iar ?i iar, voca?ia, atipica meserie de scriitor, r?m?n?nd – martori impar?iali ?i aten?i – mereu ?n prim plan. O carte extrem de dens?, actual?, un fragment dintr-o posibil? istorie a mentalit??ilor. ?Aceast? carte a ap?rut din nevoia de prietenie; a fost adunat?, treptat-treptat, ?n ritmurile felului meu de a fi, uneori-adeseori, catastrofic de ?ncet. Interlocutorii mi i-am ales, i-am c?utat, am ?ncercat s?-i "tachinez" cu ?ntreb?ri, temele discu?iilor converg?nd, firesc, de fiecare dat?, spre o arie de preocup?ri, care ne unesc mai mult dec?t ne despart. Fie ca dialog?m cu Ion Iano?i, fie cu Nicolae Breban, fie cu Ana Blandiana, fie cu Augustin Buzura, fie cu un alt interlocutor, de fiecare dat?, voiam s? aflu – folosind ca instrument, iar uneori ca arm? (din apanajul retoricii, de buna seam?) ?ntreb?rile; unele dintre acestea, da, naive, st?ngace, ?n schimb vii, mereu vii! – cum a rezistat fiecare dintre ei, cum a reu?it s?-?i construiasc? un destin, cum a izbutit s? fie, sa r?m?n? el ?nsu?i/ea ?ns??i ?i s? nu se pr?bu?easc?, cum a izbutit fiecare s? nu renun?e la lupta pentru sine ?nsu?i, pentru cultura rom?n?? Cu unele dintre personajele acestei c?r?i – dac? acceptam ca fiecare scriitor e un personaj, iar literatura este o singur? carte unic? – vreau s? cred c? m-am ?mprietenit, descoperindu-le, redescoperindu-le de fiecare dat?; ?mi place s? cred c? fiecare, aproape fiecare dintre invita?ii mei – ?ntr-un fel sau altul – m-a marcat, m-a f?cut s? m? reapropii altminteri de literatur?, de lectur?, de carte, s? v?d altminteri c?teva lucruri nelipsite pentru mine de greutate, sau – ?i mai important ! – m-a ajutat (uneori, f?r? s? ?tie!) sa r?m?n aceea?i, adic? s? nu m? schimb. Adesea, c?ut?nd prezen?a scriitorilor, de fapt c?utam o calitate la care ?ntunecat?, ?ntortocheat? de mine ajunge greu, c?teodat?, foarte greu: senin?tatea. Apoi… c?utam oameni de litere vii, scriitori ?n carne ?i oase – cum spuneam ?n adolescen??, ?i, iat?, mai spun ?i la cei circa patruzeci de ani – c?rora nu le este str?in cultul prieteniei, cultul voca?iei, cultul lucrului bine f?cut, al lucrului "rotund", cum afirm? un personaj din unul din romanele mele. Apoi… da, nu ascund, c?utam ceea ce se nume?te "complicitate" ?ntr-o lume cultural? postdecembrist? pestri?-amar?, desp?r?it? ?n grupuri, biserici, pui de catedrale. Marea majoritate a protagoni?tilor acestei c?rti de altminteri sunt mari lupi singuratici; ?i mi-a f?cut pl?cere s?-i ?ndemn s? vorbeasc? despre felul ?n care trateaz? solitudinea, via?a, literatura, contemporaneitatea. (Aura Christi)

Ninge ?n martieNinge ?ntr-un hornDin care iese fumNinge tot mai densCople?itor?i ?ntoarce fumul din drum?l preseaz? ?n horn ca-ntr-un teasc?l ?ndeas? la loc ?n c?rbuniAstup? flac?raRea?az? focul ?nMiezul ?nsu?i al P?m?ntului.

DAC - Nem gyerekjáték: Nem gyerekjáték

Misty – A kend?zetlen igazság

Ahol a barátom, ott az otthonom

Hollóasszony

Poeta, eseista ?i prozatoarea Aura Christi propune o radiografie a vie?ii literare ?i a celor mai interesante c?r?i ap?rute ?n ultimul deceniu literar. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Dan Ioan Nistor ??i intituleaz? volumul de versuri C?ntul clipei dup? una din poeziile din volumul de debut editorial, Pelerin pe drumul m?slinilor (Editura Metafora, Constan?a, 1996). O selec?ie din poeziile ap?rute ?n volume, dar ?i ?n alte publica?ii la sugestia scriitorilor Geo Vasile ?i Florentin Popescu sunt cuprinse ?n aceast? lucrare. Un prim capitol din C?ntul clipei – Dezgr?diri – ?l prezint? pe autorul aflat ?n peregrin?ri ?n mirificul spa?iu dobrogean. Capitolele T?cerea ta-mi gr?ie?te, Psaltice, Incanta?ii, Imne, glose, Filocalice daruri sunt cele ?n care poetul ??i m?rturise?te permanenta preocupare de a-?i g?si ?mp?carea cu sine, slujirea aproapelui ?i dorin?a apropierii de divinitate ?i de lauda adus? Creatorului.

Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségb?l, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel t?lt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés ?nmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy h?séges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre a leginkább számítunk. A t?rténet bizonyítja: a legnehezebb helyzetb?l is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség er?t ad. Ennek k?sz?nhet?en Rita felveszi a keszty?t, és a hosszú, gy?trelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását is. Visszakapja egészségét, normális életét, s?t a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer a régi helyett. ?Hamarosan hozzám is odaj?ttek. – Ni, csak, a vicces kedv? h?lgy. – Engem is átraktak a kórtermi ágyamba. Megint elveszítettem az ?ntudatomat. Amikor végleg felébredtem, úgy éreztem, majd kicsattanok. Az ablaküvegen átfúródó napsugarak táncot jártak a szobában, minden sarokba jutott bel?lük. Az ágynem?k a korábbinál is fehérebben vakítottak. Egy darabka mennyország dicsfénnyel és felh?kkel. Valóságos eufória lett úrrá rajtam. – ?lek, élek, élek! – kiáltottam. – Micsoda boldogság!” A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy siker? Bipoláris folytatása, amely szintén igaz t?rténet alapján íródott.

Beszélgetések a függ?ségr?l - Demetrovics Zsolttal

Puszi, Erzsi!: A világ macskaszemmel

Hasas hófelh?kkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétk?znapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul f?l fenekestül. Két családé, amelyek mindenben kül?nb?znek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század t?rténelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost ?zvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja ?t és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú f?ldbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. ?t n?vérével és ?ccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akit?l a gyerekek t?bb verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a g?g?s Paula hozzákényszerül ?ccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A?Disznótor?az eltemetett titkok regénye: egyszerre s?tét tónusú b?nügyi t?rténet és megrázó, g?r?g sorstragédia. Régi, fájdalmas emlékeket ébresztett bennem a?Disznótor?elolvasása. Hiszen a vallásos, puritán Hajdúság, ahol a regény játszódik, egyben saját gyerekkorom színhelye is, annak minden szépségével és drámájával. Ahogy Szabó Magda is fogalmaz, a k?nyv ?üzenet (…) abból a hajdani világból emebbe”. A nagyszüleim múltba vesz? világából, amelyben nem volt virtualitás, az emberek ?igazi” életet éltek, cselekedeteiknek súlyuk és k?vetkezményük volt, a becsületnek pedig nem volt alternatívája.?– Sándor Anikó