Ninge ?n martieNinge ?ntr-un hornDin care iese fumNinge tot mai densCople?itor?i ?ntoarce fumul din drum?l preseaz? ?n horn ca-ntr-un teasc?l ?ndeas? la loc ?n c?rbuniAstup? flac?raRea?az? focul ?nMiezul ?nsu?i al P?m?ntului.

O carte-eveniment, alc?tuit? din dialoguri cu Ana Blandiana, Nicolae Breban, Augustin Buzura, Ion Iano?i, Gabriela Melinescu, Irina Petra?, Dumitru Radu Popa, Alex ?tef?nescu ?i Ion Vianu. Un manual indirect de istorie, realizat de cunoscuta scriitoare (romanciera, poeta ?i eseista) ?n baza m?rturiilor unor oameni de cultur? de prima m?n?, posibile modele europene, care – ?n falsa tranzi?ie interminabil? – aleg, iar ?i iar, voca?ia, atipica meserie de scriitor, r?m?n?nd – martori impar?iali ?i aten?i – mereu ?n prim plan. O carte extrem de dens?, actual?, un fragment dintr-o posibil? istorie a mentalit??ilor. ?Aceast? carte a ap?rut din nevoia de prietenie; a fost adunat?, treptat-treptat, ?n ritmurile felului meu de a fi, uneori-adeseori, catastrofic de ?ncet. Interlocutorii mi i-am ales, i-am c?utat, am ?ncercat s?-i "tachinez" cu ?ntreb?ri, temele discu?iilor converg?nd, firesc, de fiecare dat?, spre o arie de preocup?ri, care ne unesc mai mult dec?t ne despart. Fie ca dialog?m cu Ion Iano?i, fie cu Nicolae Breban, fie cu Ana Blandiana, fie cu Augustin Buzura, fie cu un alt interlocutor, de fiecare dat?, voiam s? aflu – folosind ca instrument, iar uneori ca arm? (din apanajul retoricii, de buna seam?) ?ntreb?rile; unele dintre acestea, da, naive, st?ngace, ?n schimb vii, mereu vii! – cum a rezistat fiecare dintre ei, cum a reu?it s?-?i construiasc? un destin, cum a izbutit s? fie, sa r?m?n? el ?nsu?i/ea ?ns??i ?i s? nu se pr?bu?easc?, cum a izbutit fiecare s? nu renun?e la lupta pentru sine ?nsu?i, pentru cultura rom?n?? Cu unele dintre personajele acestei c?r?i – dac? acceptam ca fiecare scriitor e un personaj, iar literatura este o singur? carte unic? – vreau s? cred c? m-am ?mprietenit, descoperindu-le, redescoperindu-le de fiecare dat?; ?mi place s? cred c? fiecare, aproape fiecare dintre invita?ii mei – ?ntr-un fel sau altul – m-a marcat, m-a f?cut s? m? reapropii altminteri de literatur?, de lectur?, de carte, s? v?d altminteri c?teva lucruri nelipsite pentru mine de greutate, sau – ?i mai important ! – m-a ajutat (uneori, f?r? s? ?tie!) sa r?m?n aceea?i, adic? s? nu m? schimb. Adesea, c?ut?nd prezen?a scriitorilor, de fapt c?utam o calitate la care ?ntunecat?, ?ntortocheat? de mine ajunge greu, c?teodat?, foarte greu: senin?tatea. Apoi… c?utam oameni de litere vii, scriitori ?n carne ?i oase – cum spuneam ?n adolescen??, ?i, iat?, mai spun ?i la cei circa patruzeci de ani – c?rora nu le este str?in cultul prieteniei, cultul voca?iei, cultul lucrului bine f?cut, al lucrului "rotund", cum afirm? un personaj din unul din romanele mele. Apoi… da, nu ascund, c?utam ceea ce se nume?te "complicitate" ?ntr-o lume cultural? postdecembrist? pestri?-amar?, desp?r?it? ?n grupuri, biserici, pui de catedrale. Marea majoritate a protagoni?tilor acestei c?rti de altminteri sunt mari lupi singuratici; ?i mi-a f?cut pl?cere s?-i ?ndemn s? vorbeasc? despre felul ?n care trateaz? solitudinea, via?a, literatura, contemporaneitatea. (Aura Christi)

A fehér kastély

Angel: Merj hinni... Merj szeretni!

A boldog emberek olvasnak és kávéznak

Hunyadi - A hit harcosa

A barátságos óriás

Hollóasszony

rilányok Erdélyben

Az els?

Hunyadi - Az üst?k?s lángja

DAC - Nem gyerekjáték: Nem gyerekjáték

Misty – A kend?zetlen igazság

Ahol a barátom, ott az otthonom

Hunyadi - A Hadak Villáma

Poeta, eseista ?i prozatoarea Aura Christi propune o radiografie a vie?ii literare ?i a celor mai interesante c?r?i ap?rute ?n ultimul deceniu literar. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségb?l, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel t?lt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés ?nmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy h?séges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre a leginkább számítunk. A t?rténet bizonyítja: a legnehezebb helyzetb?l is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség er?t ad. Ennek k?sz?nhet?en Rita felveszi a keszty?t, és a hosszú, gy?trelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását is. Visszakapja egészségét, normális életét, s?t a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer a régi helyett. ?Hamarosan hozzám is odaj?ttek. – Ni, csak, a vicces kedv? h?lgy. – Engem is átraktak a kórtermi ágyamba. Megint elveszítettem az ?ntudatomat. Amikor végleg felébredtem, úgy éreztem, majd kicsattanok. Az ablaküvegen átfúródó napsugarak táncot jártak a szobában, minden sarokba jutott bel?lük. Az ágynem?k a korábbinál is fehérebben vakítottak. Egy darabka mennyország dicsfénnyel és felh?kkel. Valóságos eufória lett úrrá rajtam. – ?lek, élek, élek! – kiáltottam. – Micsoda boldogság!” A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy siker? Bipoláris folytatása, amely szintén igaz t?rténet alapján íródott.

Hunyadi - A Mennyd?rgés kapuja

Szívességb?l szerelem

Wink, Poppy, Midnight: A h?s, a hazug és a hitvány

A háború m?vészete * ?rmány éneke