This autobiography of C.S.Lewis’s early life, focusing on the spiritual crisis which was to determine the shape of his entire life, now repackaged and rebranded as a key title in the C.S. Lewis Signature Classics range. “In the Trinity Term of 1929 I gave in, and admitted that God was God…perhaps the most dejeced and reluctant convert in all England.” Thus C.S. Lewis describes memorably the crisis of his conversion in his famous autobiography. Lewis was for many years an atheist, and in Surprised by Joy he vividly describes the spiritual quest which eventually convinced him of the truth and reality of the Christian faith.

Focusing on the art of self-portraiture, this effortlessly engaging exploration of the lives of artists sheds fascinating light on some of the most extraordinary portraits in art history. Self-portraits catch your eye. They seem to do it deliberately. Walk into any art gallery and they draw attention to themselves. Come across them in the world’s museums and you get a strange shock of recognition, rather like glimpsing your own reflection. For in picturing themselves artists reveal something far deeper than their own physical looks: the truth about how they hope to be viewed by the world, and how they wish to see themselves. In this beautifully written and lavishly illustrated book, Laura Cumming, art critic of the Observer, investigates the drama of the self-portrait, from Durer, Rembrandt and Velazquez to Munch, Picasso, Warhol and the present day. She considers how and why self-portraits look as they do and what they reveal about the artist’s innermost sense of self – as well as the curious ways in which they may imitate our behaviour in real life. Drawing on art, literature, history, philosophy and biography to examine the creative process in an entirely fresh way, Cumming offers a riveting insight into the intimate truths and elaborate fictions of self-portraiture and the lives of those who practise it. A work of remarkable depth, scope and power, this is a book for anyone who has ever wondered about the strange dichotomy between the innermost self and the self we choose to present for posterity – our face to the world.

A new memoir from Sunday Times and New York Times bestselling author Cathy Glass. Eight-year-old Aimee was on the child protection register at birth. Her five older siblings were taken into care many years ago. So no one can understand why she was left at home to suffer for so long. It seems Aimee was forgotten. The social services are looking for a very experienced foster carer to look after Aimee and, when she reads the referral, Cathy understands why. Despite her reservations, Cathy agrees to Aimee on – there is something about her that reminds Cathy of Jodie (the subject of ‘Damaged’ and the most disturbed child Cathy has cared for), and reading the report instantly tugs at her heart strings. When she arrives, Aimee is angry. And she has every right to be. She has spent the first eight years of her life living with her drug-dependent mother in a flat that the social worker described as ‘not fit for human habitation’. Aimee is so grateful as she snuggles into her bed at Cathy’s house on the first night that it brings Cathy to tears. Aimee’s aggressive mother is constantly causing trouble at contact, and makes sweeping allegations against Cathy and her family in front of her daughter as well. It is a trying time for Cathy, and it makes it difficult for Aimee to settle. But as Aimee begins to trust Cathy, she starts to open up. And the more Cathy learns about Aimee’s life before she came into care, the more horrified she becomes. It’s clear that Aimee should have been rescued much sooner and as her journey seems to be coming to a happy end, Cathy can’t help but reflect on all the other ‘forgotten children’ that are still suffering…

Schlesak l combin pe Bakunin cu Marx i era sedus de modelul politic iugoslav. “Teoria tnrului Marx (preluat de la Hegel): realizarea i autorealizarea.“ Dictatura i aprea nc umana, aproape de o forma de realitate i de trirea autentic. Libertatea occidental ar fi creat doar un context amorf. n acest inacceptabil context, nu caut o ieire practic, optnd pentru una teoretic, teoria fiind suficient siei i dizlocnd tot restul. “Nu de soluii, ci de utopii, de ieiri, de asta avem nevoie.“ (dec. 1971) epeneag nu gndea diferit. i el definea contextul social i politic n termeni identici. Accepta i modelul iugoslav. i gsea calitatea de a fi joncional. “Iugoslavia poate juca rolul de punct de contact.“ Nu degeaba se spune: Historia magistr vitae! Istoria (realitatea, contextul) dicteaz modurile de a gndi, prea puin retrospectiv, vag proiectiv, ntr-un prezent tranzitoriu, amorf i (n)formal. La 12 august 1973, urma modelul ceh, “opoziie pe fa“ i-i schia corespondentului su un plan de colaborare.“Un eseu incitant despre unul dintre cei mai importani scriitori romni de expresie germana, stabilii n Italia.

Vrnd s fac un dar poeilor romni – de la care n tineree am primit inestimabile daruri, Nichita, Cezar, Grigore – am ndrznit o versiune romneasc a intraductibilelor i abstruselor poeme rilkeene. Mostre supreme ale unui discurs poetic somnambulic, desfidnd nu numai logica i sintaxa curent dar i cea poetic, aceste Elegii… sunt, cred eu, un vrf dac nu un monument al spiritualitii moderne europene. Sunt fericit ca limba romn a strmoilor mei i a marilor poei romni a primit i a putut cuprinde arta poetului austriac, ce se clatin i cuvnt ntr-un aer de o tensiune insuportabil, ntre Pindar i Holderlin, un monument de vrf inegalabil, cu siguran, al creaiei europene.“ (Nicolae Breban)

Titlul se refer? la ceea ce autorul c?r?ii consider? esen?a mitului faustic: surmontarea limitelor cunoa?terii ?i tenta?ia spre ceea ce exist? dincolo, necunoscutul sau imposibilul ?n ordinea normal? a lumii. Tenta?ia limitei ?i limita tenta?iei este o investigare critic? a ideilor ?i motivelor din perspectiva unui comparatism orientat spre filosofie ?i estetic?, pe care profesorul universitar clujean, Vasile Voia, l-a practicat consecvent ?n cariera sa.

Drept cadru general al discu?iei noastre propun o poetic? a traducerii. Dup? p?rerea mea, aceast? disciplin? – al c?rei teritoriu ?nc?lca (ba chiar ??nc?leca“) domeniile lingvisticii teoretice ?i aplicate, teoriei literaturii ?i crea?iei literare – se pliaz? pe modelul actului comunic?rii. Dup? cum se ?tie, actul respectiv implic? un produc?tor de mesaje, mesajul sau textul produs ?i un receptor sau lector (care arareori e unul cu totul pasiv; cel mai adesea el exercit? func?ia de interpret al mesajului ori textului).S? observ?m acum c? procesul traducerii este compus de fapt din dou? acte de comunicare ?nl?n?uite, dintre care primul se desf??oara ?n spa?iul limbii ?i culturii de plecare, adica al Limbii sursa, iar cel?lalt ?n sfera limbii ?i culturii de destina?ie, altfel spus a Limbii ?int?. Traduc?torul reprezint? veriga de leg?tura dintre cele dou? segmente, c?ci lui ?i incumb? at?t lectura ?i interpretarea textului surs?, c?t ?i producerea textului ?int?.

Volumul a ambi?ionat s? aduc? ?n aten?ia cititorului activitatea unuia dintre cei mai importan?i lingvi?ti ?i publici?ti ai momentului din ?ara noastr?, din perspectiva speciali?tilor, dar ?i a fo?tilor sau actualilor s?i studen?i. ?n cei aproape ?aizeci de ani de activitate ?tiin?ific? ?i didactic?, Stelian Dumistr?cel s-a impus ?n domeniile dialectologie, stilistic?, etnolingvistic?, pragmatic? lingvistic? ?.a.; la Ia?i, a pus bazele unei ?coli de cercetare doctoral? de orientare co?erian?, confrunt?nd ?tehnica liber? a vorbirii ?i discursul repetat”. Pun?nd accentul pe activitatea sa publicistic?, ?miezul” acestui volum este constituit de treizeci de articole ap?rute ?n Revista de cultur? contemporan? ?Timpul”, c?rora li s-a ad?ugat o selec?ie de interviuri ?i articole publicate ?n alte diverse periodice, dar, la aniversare, ?i testimoniale care ?l prezint? pe Stelian Dumistr?cel ?i din postura dasc?lului preocupat at?t de fenomenele limbajului, c?t ?i de problemele comunic?rii, din perspectiv? larg interdisciplinar?.STELIAN-TRAIAN DUMISTR?CEL (n. 19 august 1937, Zvori?tea, Suceava) este, din 1958, cercet?tor ?tiin?ific la Institutul de Filologie Rom?n? ?A. Philippide” al Filialei Ia?i a Academiei Rom?ne. Din 1996, anul ?nfiin??rii Departamentului de Jurnalistic? ?i ?tiin?ele Comunic?rii la Universitatea ?Alexandru Ioan Cuza”, sus?ine cursuri de limba rom?n? (fonetic?, gramatic?, vocabular) ?i de stilistic? ?i retoric?, din perspectiva pragmaticii comunic?rii. A publicat, ?n calitate de autor ?i coautor peste trei sute de titluri (volume, studii, recenzii etc.) ?i aproape o mie de articole ?n periodice culturale ?i ?n presa cotidian?. Printre cele mai cunoscute volume se num?r? ?Influen?a limbii literare asupra graiurilor dacorom?ne” (1978), ?Lupta ?n jurul literei ? ?i demnitatea Academiei Rom?ne” (1993), ?P?n?-n p?nzele albe. Expresii rom?ne?ti. Biografii – motiva?ii” (1997, 2001), ?Limbajul publicistic rom?nesc din perspectiva stilurilor func?ionale” (2006), ?Discursul repetat ?n textul jurnalistic” (2006) ?.a.

„În 1964, ca parte dintr-un proiect de istorie oral? despre via?a ?i cariera lui John F. Kennedy, mama mea a intrat într-un dialog cu Arthur M. Schlesinger Jr. pentru a-?i împ?rt??i amintirile ?i percep?ia asupra lucrurilor. Înregistrate la mai pu?in de patru luni dup? moartea so?ului ei, aceste conversa?ii reprezint? un dar f?cut istoriei... Sper c? tinerele genera?ii care încep s? afle mai multe despre anii 1960 vor considera aceste rememor?ri o introducere util? în modul în care se face istoria ?i vor g?si în ele inspira?ia de a oferi ceva acestei ??ri care ne-a oferit tuturor atât de multe.“

Volum nominalizat la sec?iunea ?Critic?. Istorie ?i Teorie Literar?“ – Premiile ?Observator cultural“, edi?ia a VI-a, 2012 Acest al doilea volum abordeaz?, tot din perspectiva experimentalismului, care sufer? ?n contextul postdecembrist anumite ?radicaliz?ri“, poezia autorilor intra?i ?n literatur? dup? 1990. Asemenea ?radicaliz?ri“ (care pot fi subordonate unei ideologii/retorici a excesului) sunt privite din perspectiva conceptului de ?hiper?modernitate“ teoretizat de Gilles Lipovetsky, pe care autorul ?l propune ?n locul celui (consacrat) de postmodernism. Plec?nd de aici, sunt luate ?n discu?ie abord?rile teoretice ale ultimelor dou? promo?ii poetice, ca ?i ?manifestele literare“ (fracturist, utilitarist etc.) ale acestora ?i sunt analizate c?teva direc?ii poetice, situate ?n continuitatea experien?elor experimentaliste discutate ?n volumul anterior.

Fegyverek lehetnek-e pusztítóbb, gyilkos fegyverek, Mint a ragyogó n?i szemek? Lágy természet sátrába bekuporodva, A nap csak mécsesként pislákolva, ?rzi szerelmedet. Hallottál még annyi árulásról, Mit egy szép h?lgy magába tárol? ?szi es?ként patakba folyt a k?nny, F?ld anyánk méhében új gy?trelem k?sz?n. Burkában fogva vagy. Menekültél már asszonyi kacagás el?l, Mi kíméletlenül, hátadba t?rként kerül? Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem. Szeg?dj társamul. Ajánlások... ?Els?re nagyon szép! Azok a k?lt?i képek, hasonlatok. Tudom, nem lehet egy m?b?l kiragadni részeket /nem is illik/, de mégis... ?Ha igen, keress meg engem kedvesem, ?n már régen letettem fegyverem.” Nem gy?ny?r?? A hangulata is tetszik.” - Szabó Mihály ?Fantasztikusan szép vers!” - Lehoczky Judit ?nekesn? ?Mária versei a mindennapi emberhez szólnak. Helyettünk fogalmazza meg az ?r?m?t, bánatot, érzéseket, melyek olyan ismer?sek számunkra. Hiszen mindenki volt szerelmes, a szerencséseknek még van szeretett ?desanyja, és mindenki találkozik élete során azzal a kérdéssel, mi végre is született erre a világra. Ezért olyan k?zeliek számunkra Mária sorai, hiszen az életünk legfontosabb gondolatait formálja meg k?lteményeiben.” - Geberle Zsóka

Volumul Save Point e un prilej bun de ?mp?care intre cele 2 p?r?i vitale autorului, cea tehnologic? ?i cea literat?, un mediu analog ?n care se gasesc instantanee, deseori in format ludic, ale unor lumi ?n care au loc evenimente at?t de mici ?i at?t de subit ?nc?t s-ar putea spune despre ele c? aproape nu au avut loc vreodat?.

ntre crile de poezie ale autoarei, Inima ca un pumn de boxeur este una dintre cele mai interesante deveniri“, una dintre multiplele sale viei“ artistice. Prima via a acestei cri a nceput n 1982 prin publicarea volumului la Editura Cartea Romneasc, constituind mpreun cu Scrisori neexpediate i Opinii despre durere revenirea n literatur a Norei Iuga dup aproape un deceniu n care poeta a avut interdicie de publicare. (Cezar Gheorghe)

Nu ?tiu c?nd au trecut 15 ani. ?n mai 2000 nu m-am g?ndit o clip? unde voi fi peste 15 ani, ?tiam c? voi face acest ziar, dac? m? va ?ine Dumnezeu ?n via??, ?nc? un an, doi, zece, dar nu m-am v?zut o clip? m?car peste un num?r at?t de mare de ani. Pentru o publica?ie, de orice fel, 15 ani ?nseamn? enorm, aproape istorie, mai ales c?nd traverseaz? vremuri de criz?, cu fluctua?ii economice uria?e, cu schimb?ri politice care pot pune cap?t ?i celui mai minunat proiect.

E textul pe baza cruia am fcut spectacolul Habemus bebe, n primvara lui 2014, mpreun cu soul meu, regizorul Robert Blan. Iniial nu-l voiam publicat, apoi m-am rzgndit, publicarea i d o via textului pe care scena nu i-o poate da (i invers cred c e la fel de valabil). Non Stress Test va fi un poem mai lung, pe o tem care nu a fost i nici nu este la mod: maternitatea. E nsoit i de un set de fotografii, sper s fie o carte mito. i de data asta m-am jucat cu limitele genului: o variant a textului a aprut deja n traducere (n bulgar i n maghiar) ca text de teatru”. (Elena Vldreanu)

T?bb mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülr?l néznek, aligha észlelnek kül?n?sebb változást. De nekem már csak k?d?sen rémlik egy n?, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségt?l, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és bek?lt?ztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a k?ltséges biztosítások t?bbségét?l, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan el?fizetésekt?l, és egy lényegesen egyszer?bb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenb?l csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a s?tétben. Vagy ücs?rg?k a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az ?ton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a k?rnyezetemben él?ket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak t?nik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek t?bbet értük, mint hogy elmondom a magam t?rténetét, amely így kezd?dik: van esély! Csak a békességnek el?bb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegz?dések, el?ítéletek foglalják a helyet, addig a cs?nd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, cs?ndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

n lucrarea sa, care a ctigat premiul Pulitzer n 1981, Robert K. Massie prezint detaliat viaa acestui captivant personaj istoric i evideniaz evenimentele cruciale care au transformat un biat ntr-o legend, inclusiv cltoriile sale incognito prin Europa, curiozitatea sa de nepotolit fa de obiceiurile occidentale, obsesia pentru mare i constituirea mreei flote ruseti, modul n care a creat o armat de nenvins i relaiile sale cu cei pe care i-a iubit cel mai mult: Ecaterina, iubita sa tandr, i Menikov, prinul fermector i lipsit de scrupule care a ajuns la putere prin intermediul prieteniei cu Petru. Un loc special n carte l ocup relaia dificil a lui Petru cu fiul su Aleksei, care a fost judecat i condamnat la moarte n 1718. Autorul nu neglijeaz nici viaa politic, social, cultural i religioas din Rusia pe parcursul jumtii secunde a secolului al XVII-lea i primei pri a secolului al XVIII-lea. Astfel, Massie i conduce cititorii n lumea ruseasc medieval i premodern schimbat iremediabil, uneori n mod violent, de reformele iniiate de monarhul autocrat Petru cel Mare. Fie c sunt schimbri care au afectat n primul rnd individul, precum obligativitatea tierii brbilor, sau iniiative care au vizat consolidarea forei statului, de exemplu, nfiinarea marinei ruseti i a Sankt-Petersburgului, reorganizarea administrativ inspirat de modelul occidental, toate acestea au transformat Rusia medieval ntr-un stat modern. n acelai timp, multe dintre reformele din timpul lui Petru au avut o influen ndelungat asupra societii ruseti. Cartea lui Massie nu ofer doar o perspectiv intern a societii ruseti, ci urmrete i aciunile lui Petru n planul politicii externe, la nivel european sau chiar global. Astfel, dou dintre cele cinci seciuni ale lucrrii se ocup de relaiile Rusiei cu celelalte state europene. Poate cel mai important conflict din timpul domniei lui Petru a fost cel mpotriva Suediei. n urma Marelui Rzboi Nordic (1700-1721), Rusia a obinut o serie de teritorii (Estonia, Livonia i Ingria). Totodat, deznodmntul acestui lung rzboi a nsemnat i ascensiunea Rusiei la rangul de putere continental. Pe plan militar, ns, domnia lui Petru nu a fost scutit de eecuri. Campania arului din Moldova, pornit mpotriva Imperiului Otoman, s-a terminat prin nfrngerea de la Stnileti (1711). Nu de puine ori, autorul american i aduce n prim-plan pe actorii politici importani din Europa sfritului secolului al XVIII-lea i nceputului secolului al XVIII-lea. Regi, comandani militari, nobili, toi sunt prezentai cititorilor, care pot astfel nelege mai bine aciunile sau atitudinile lor. arul Aleksei, tatl lui Petru, Ludovic al XIV-lea, Wilhelm de Orania, Carol al XII-lea, Augustus de Saxonia, ducele de Marlborough, prinul Eugeniu de Savoia sau feldmarealul Rehnskild se numr printre figurile ilustre descrise de Massie. De regul, atunci cnd analizeaz anumite perioade, istoricii pun accentul pe rolul proceselor i al fenomenelor de lung durat, lsnd cumva n umbr personalitile excepionale. Tocmai pentru a sugera impactul lui Petru cel Mare asupra istoriei Rusiei, n special, putem face apel la istoria contrafactual i s ne ntrebm: Cum ar fi artat Rusia contemporan dac n-ar fi existat Petru cel Mare

Nu cred c trebuie s interpretm altfel referirile lui Clinescu la vechimea poporului romn dect ca o proiecie mitic a unor date istorice i, mai ales, a unor intuiii i ambiii personale. Dar chiar i aa, aceste idei meritau s fie formulate i ncarnate n imagini, aceste pagini meritau s fie scrise, fie i numai pentru clipele de reverie istoric i de mobilizare afectiv pe care ni le produc, pentru ficiunile verosimile pe care ni le propun cu atta trie i n care suntem liberi s credem cu propria noastr trie ca ntr-un alt posibil destin.“ – Mircea Martin

uneori moartea vinedac? lumea arde multe lum?n?ri,dar muribunda astanu pricepe,nu vrea ca inima s?-i crape ?nc? ?ise tot pune pe partea st?ng?ca s-o lini?teasc?,?i url? c?t poate:?sunt vie! de ce pleca?i?“