Vanitos, crud, nehot?r?t ?i incompetent, regele Ioan al II-lea cel Bun, din dinastia Valois, st?p?ne?te, comi??nd gre?eal? dup? gre?eal?, o ?ar? aflat? ?n grav? criz?. Sub domnia sa tumultuoas?, R?zboiul de 100 de Ani se ?nte?e?te, fac?iunile nobililor se lupt? ?ntre ele, foametea amenin?? poporul, impozitele sunt zdrobitoare, iar ciuma face ravagii. O epopee nefericit? ?i s?ngeroas?, la cap?tul c?reia are loc dezastrul de la Poitiers, b?t?lia ?n care regele Fran?ei este luat prizonier de c?tre englezi.

It was the third week in September when the Fairfields left the seashore and returned to their Vernondale home.??“Now, my child,” said Mr. Fairfield, as they sat on the veranda after dinner, “I will unfold to you my plans for the coming winter, and you may accept, or reject, or amend them as you please.”??“Proceed,” said Patty, settling herself comfortably in her wicker chair; “I feel in an amiable mood this evening, and will probably agree to anything you may suggest.”??“I’ve been thinking for some time,” went on her father, “that I don’t want to spend the coming winter in Vernondale. I would much rather be in New York.”??“Reason number one—Nan,” said Patty, checking it off on her forefinger and smiling at her father.?“Yes,” he responded, with an answering smile, “she is reason number one, but there are others.”?To readers who are unfamiliar with Patty’s earlier history we may say right here that her mother had died when Patty was but three years old. ??At present she lived with her father in their little home in Vernondale, an establishment of which Patty greatly prided herself on her management.?Recently Mr. Fairfield had become engaged to Miss Nan Allen, a young lady who lived in Philadelphia, and who was a dear friend of Patty’s.

Dup? cum din Golanii nu se putea prevedea Ion, tot a?a nici din La Grandiflora nu se putea prevedea Rusoaica sau Donna Alba, cu toat? prezen?a elementelor prezumtive ale talentului lui Gib I. Mih?escu. Scriitorul a ?tiut s? se organizeze ?n crea?ii de care critica e bucuroas? s? ?in? seama, ca de produc?ii reprezentative ale literaturii noastre ultime. (Eugen Lovinescu)

Iubire sete de via?? Tu e?ti puterea creatoare Sub care inimile noastre Renasc ca ???orile ?n soare ??i ?mb?tate de-al t?u farmec Ce peste lume se a?terne ?n tremurarea lor de-o clip? Viseaz? fericiri eterne. Din haos ?i din ?ntuneric Te-ai smuls fecund? ?i senin?: Al t?u sur?s de alma parens Fu prima raz? de lumin?. ??i de c?ldura ta plane?ii Treptat se dezmor?esc ?nvie... Pe to?i ca ?ntr-o mreaj?-i leag? Universala simpatie. Tu faci s? circule ?n lume Puterea ta de z?mislire. ??i miliardele de forme De-a lungul vremii s? se-n?ire. Alexandru Vlahuta - Iubire

A hetvenes évek elején, Buenos Aires tartomány egyik kisvárosában meg?lték Tony Duránt. Tony, a sármos, rejtélyes idegen egy New Jerseyben nevelkedett Puerto Ricó-i szerencsevadász. Míg élt, az érdekl?dés k?zéppontjában állt, volt, aki csodálta, más figyelte minden lépését. ? volt a gy?ny?r? és kül?nleges Belladona ikerlányok szeret?je, az ?reg Belladonának, a vidék egyik leggazdagabb urának a bizalmasa. A b?ntényt k?vet?en a maga módján mindenki a tettes után nyomoz, ugyanakkor az esettel kapcsolatba hozott figurákon keresztül az olvasó el?tt feltárul a korabeli argentin társadalom minden ellentmondásossága, s kiderül, hogy a társadalmi-politikai visszásságok - korrupció, f?ldspekuláció, feketegazdaság - ágyaztak meg a gyilkosságnak. ?s hogy mi az igazság? Erre a kérdésre - a korrupt államügyészen kívül - Croce rend?rf?n?k és Luca Belladona t?nkrement gyártulajdonos, valamint a f?városi tudósító, Emilio Renzi keresi a választ. Az igazság azonban sokarcú, mély filozófiai fogalom. Piglia regénye árulásokról és piszkos üzletekr?l, egy ártatlan és egy igazi b?n?sr?l, szenvedélyekr?l és csapdákról szól. De leginkább az igazság viszonylagosságáról. Ricardo Piglia a kortárs argentin prózairodalom legkimagaslóbb írója, aki a regényeiben felvázolt eszmékkel, lebilincsel? ábrázolásmódjával, karakterteremt? m?vészetével kiérdemelte, hogy a kritika Borges méltó utódának tartsa.

Londonban él egy lány (Anna), és Budapesten egy fiú (Olivér). Mindenben kül?nb?znek, mint t?z és víz, mégis egymásba szeretnek. Helyzetüket távolságon és ellentéteken túl ügybuzgó barátok és segít?kész rokonok sora nehezíti. De hogy még ez se legyen elég, t?rténetüket egy férfi-n? szerz?páros írja meg, Olivér és Anna szemsz?géb?l. Másképp nem lehetne visszaadni ellentmondásos kapcsolatuk alakulását, és ett?l lesz az egész csiklandósan szórakoztató, romantikus és eredeti hangvétel?. No meg izgalmas, hiszen az utolsó oldalon is nyitva marad: vajon Anna vagy Olivér sztorija igaz?

Sok nevem volt már. T?bb mint amennyit meg tudnék jegyezni. A k?vetkez? nevemet még nem ismerem, a mostanit már rég elfeledtem. Már nem érdekel, ki voltam, s mit tettem. Voltak k?ztük h?stettek, jó dolgok, melyekre jó érzés visszagondolni, de még t?bb volt, amire nem vagyok büszke. Tettem dolgokat parancsra - akármelyik oldal is utasított -, és tettem dolgokat, hogy védjem magam... T?lem nem aludt nyugodtan a rend?rség, és t?lem rettegett az alvilág. A legkeresettebb b?n?z?k top 100-as listájának el?kel? harmadik helyét foglaltam el. Az igazságszolgáltatás kényes "végrehajtó" rését t?mtem be. Sok mindenre büszke vagyok, és még t?bbt?l fog el a hányinger. Nehéz volt, de végül felkerült az i-re a pont. Teljesítette feladatomat, megpihenhetek végre. Végeztem mindennel és mindenkivel. Ez életem utolsó napjainak t?rténete...

Russo ni se dovedeste… in aceasta opera mai renumita a lui, posesorul unui ?simt muzical?, pe care, in acelasi fel si cu aceleasi caracteristici, proza romaneasca nu-l manifestase mai inainte… Multimea conjunctiei ?si? in Cantarea Romaniei lucreaza ca un ?legatto? muzical, menit sa elimine articulatia logica si oarecum spatiala a propozitiilor si sa sublinieze continuitatea lor metodica. Nimeni mai mult ca Russo n-a folosit in proza noastra acest vechi ?si? biblic, procedeu magic si incantatoriu…“ – Tudor Vianu

Cel ce a scris aceast?? c??rticic?? ?i al c??rui nume s-a tot pitit p?n?? acuma sub modestul titlul de Culeg??torul tipograf p?n?? c?nd ?n sf?r?it meritele sale literare de to?i recunoscute ne-au f??cut s??-l silim acum pentru ?nt?ia?i dat?? a se da ?n vileagul publicit???ii cel ce a scris aceast?? c??rticic?? zic mi-a f??cut onoarea ?i pl??cerea de a m?? consulta adesea asupra alegerii faptelor pe care voia s?? le povesteasc?? ?ntr-?nsa. I-a dat ?n minte d-lui P. Ispirescu bunul g?nd de a l??muri pe cei din cititori rom?ni care nu sunt tocmai c??rtutari ad?nci asupra unei mul?imi de nume de cuvinte ?i de zic??tori str??ine pe cari ?n timpul de acum le ?ntrebuin?eaz?? mereu scriitorii no?tri prin gazete ?i prin felurite c??r?i. [...] Apoi pentru un a?a bun serviciu nu se cade oare s?? mul?umim domnului P. Ispirescu culeg??torul ?i scriitorul at?tor Basme Snoave ?i Zic??tori rom?ne?ti con?tiinciosul ?i merituosul lor editor? Ba z??u foarte mult ?i eu unul m?? simt acum fericit c?? mi-a dat ?nsu?i prilejul de a-i aduce prin aceste r?nduri cel dint?i prinos de mul?umire. Sunt ?ncredin?at c?? ?n urm??-mi are s?? se adune gloat?? mare. A. I. ODOBESCU

A brand new sixpence fresh from the Mint! How it sparkled and glittered in the dancing sunlight! Such a treasure for a small girl to possess! But then, on the other hand, what a heavy responsibility!??All day long it had been burning a hole in her pocket, and as for learning lessons, not an idea would enter her head. Everything went in at one ear and out of the other, as Miss Primmer sternly remarked when Nellie could not say her poetry. But, indeed, Nellie did try hard to learn her lessons; she squeezed her eyes together as tightly as possible, though how shutting her eyes was to prevent the lessons from coming out of her ears was not very clear. ??"But I must learn them now," she sighed, "or Miss Primmer will keep me in tomorrow, and I shan't be able to go out with Nursie and Reggie to spend my sixpence. Oh dear! I wish I could learn my poetry and keep it in, I guess I'd better get a bit of cotton wool to put in my ears and then it can't come out. There, now!

A tévéproducer Laurie Moran boldog, amikor A gyanú árnyékában cím?, megoldatlan b?nügyekkel foglalkozó reality-drámájának kísérleti epizódja sikert arat. ?s most megtalálta az ideális esetet, mely a k?vetkez? rész témája lehet: ez A Hamupip?ke-gyilkosság. Amikor Susan Dempsey-t, a gy?ny?r? és tehetséges Los Angeles-i egyetemistát holtan találták, a gyilkosság számos kérdést vetett fel. Miért parkolt az autója kilométerekre a holttestét?l? Megjelent egyáltalán azon a meghallgatáson, amelyre egy felt?rekv? filmrendez? várta az otthonában? Miért akarja Susan barátja elkerülni a kapcsolatukra vonatkozó kérdéseket? ?sszefüggésben volt az elt?nése egy ellentmondásos egyházzal? Ragyogó m?szaki érzéke miatt állt k?zel a számítástechnika-tanárához, vagy t?bbr?l volt szó? ?s miért hiányzott Susanr?l az egyik cip?je, amikor felfedezték a holttestét? Laurie tudja, hogy a t?rténet t?kéletesen alkalmas a képerny?re, kül?n?sen, hogy a korábbi gyanúsítottak k?z?tt ott vannak Hollywood elitjének tagjai és a technika milliárdosai. De vajon a gyilkos is így gondolja-e? Mary Higgins Clark és Alafair Burke? ?rengeteg intrikát és izgalmat” szállítanak a sorozat új, idegfeszít? darabjában. - Publishers Weekly Talán a perg? iram, talán a sokrét? karakterek miatt, de az els? oldaltól az utolsóig találgat az olvasó.? – Booklist

Szakhmáry Zoltán, a tehetséges fiatal f?ldbirtokos t?bb száz hold f?ld?n gazdálkodik a Kiskunságon. Nem éri be az elmaradott f?ldm?vel?i módszerekkel, modernizálni akar. Mindezt azonban úgy, hogy k?zben saját társadalmi osztályához is ragaszkodik, ? dzsentriként akar mintagazdaságot létrehozni. A lehetetlent kísérti, mint egyébként minden dolgában. Ezt tetézi magánéleti konfliktusa: szeretik a n?k, és ? is odavan a szerelemért, de afféle "egyasszonyos ember", mondta róla maga Móricz. Olyan ember, akinek egyszerre csak egy n? fér meg a vágyaiban: bárhogy rajong is a feleségéért, ha mégis beleszeret valaki másba, akkor már csak érte, a szeret?jéért fog megveszekedni, élni és halni.

Rachel Jenner csak egy pillanatra engedett, csak egy pillanatra fordult el, és ennyi elég volt, hogy nyolc éves fia, Ben elt?nj?n. Vajon mi t?rténhetett azon a szürke, es?s délutánon ott az erd?ben, ahova csak a szokásos kutyasétáltatásra mentek. Végzetes hibát vétett Rachel? Vagy bárkivel megeshetett volna? Az anya legrettenetesebb rémálmát éli át, és még a k?zvélemény is ellene fordul. Nem bízhat meg sem a volt férjében, sem a n?vérében, sem a barátn?jében. Egyedül maradt. Nincs kivel megossza gondolatait, kétségeit, egyre er?s?d? félelmét, vajon hol lehet Ben, mi lehet vele, egyáltalán él-e még. A rend?rség nyomoz, de ott is emberek dolgoznak… Az óra pedig ketyeg… Ebben a regényben semmi és senki nem az, mint aminek hiszed. Akaratlanul is elgondolkodsz: talán te sem? Szívbemarkoló, letehetetlenül izgalmas regény, téged sem hagy majd nyugodni a gondolat, mi lett a kisfiúval. Fej?s ?va

AMERICAN INDIAN FAIRY TALES?By W.T. Larned, 1921, ?Twenty-ninth Edition??* Iagoo, the Story-Teller?* Shin-ge-bis fools the North Wind?* The Little Boy and Girl in the Clouds?* The Child of the Evening Star?* The Boy who Snared the Sun?* How the Summer Came?* Grasshopper?* Mish-o-sha, the Magician?* The Fairy Bride??With one exception, all the tales in this book are adapted from the legends collected by Henry R. Schoolcraft, ethnologist and government agent for the Lake Superior country, and published in 1839 with the title, "Algic Researches."

The "Times."?"For its rapid action, in fact, we have seldom read a better story, or one which is more full of incidents, sanguinary, trenchant, and robust."??The "Daily Telegraph."?"A true and a wonderfully well-sustained piece of Oriental life and striking history."??The "Spectator."?"This is a very remarkable book. It is a determined attempt to bring the interior Hindoo and Mussulman life of a great Mahratta province during the most exciting times home to the hearts and understandings of Englishmen, to interest them in people with whom they have nothing except human nature in common."??"Morning Post."?"'Tara' is a unique work. There is nothing like it in the English literature of fiction. No other writer has ever attempted the portrayal of Indian life, society, and interests, entirely free from any European admixture of character or incident. The author himself now does so for the first time. 'The Confessions of a Thug' related to British jurisdiction in India. 'Tippoo Sultan' dealt with the gallant struggles of that monarch against the encroaching British power, but 'Tara' is all Indian."??"Saturday Review."?"It is seldom that we meet with a work of fiction executed with anything like the conscientious care and minute elaboration of Captain Meadows Taylor's Indian Tale. His characters have mostly the clearness and individuality of portraits, and his scenery exhibits all the marked and decisive features of photographs taken on the spot. The work throughout is evidently that of a master of Oriental life and character in love with his subject, to whom nothing appears trivial or beneath notice that can illustrate the peculiar traits of Asiatic nature, or kindle an enthusiasm for knowing more of the history, manners, and usages of our fellow-subjects in the east."??The "Standard."?"In no one part of the work has Captain Taylor shown more thorough art than in those pages in which he details the features of the Hindoo and Ma-homedan family life. He never overloads; his characters are not lay figures attired in triple folds of gorgeous robes to hide their nakedness. With a few subtle touches he shows us the interior life of each household, and the morning springs of every character, and he leaves us to fill in the obvious details for ourselves."???My Lord,?The scenes and characters which i have endeavoured to depict in these volumes will be necessarily new and strange to you; but if they excite interest in the native annals of a country of which i find but little real knowledge existing, the object of the work will have been attained; while, by the kind courtesy which permits me to dedicate it to you, your excellency confers upon me a very sincere gratification.??I have the honour to be,?Your Lordship's very faithful servant,??MEADOWS TAYLOR.

Now ponder well, you parents deare,?These wordes which I shall write;?A doleful story you shall heare,?In time brought forth to light.??A gentleman of good account?In Norfolke dwelt of late.?Who did in honour far surmount?Most men of his estate.??Sore sicke he was, and like to dye,?No helpe his life could save;?His wife by him as sicke did lye,?And both possest one grave.??No love between these two was lost,?Each was to other kinde;?In love they liv'd, in love they dyed,?And left two babes behinde:??The one a fine and pretty boy,?Not passing three yeares olde;?The other a girl more young than he?And fram'd in beautye's molde. Randolph Caldecott (1846 – 1886) was an English artist and illustrator, born in Chester. The Caldecott Medal was named in his honour. He exercised his art chiefly in book illustrations. His abilities as an artist were promptly and generously recognised by the Royal Academy. Caldecott gre-atly influenced illustration of children's books during the nineteenth century. Two books illustrated by him, priced at a shilling each, were published every Christmas for eight years. Caldecott also illustrated novels and accounts of foreign travel, made humorous drawings depicting hunting and fashionable life, drew cartoons and he made sketches of the Houses of Parliament inside and out, and exhibited sculptures and paintings in oil and watercolour in the Royal Academy and galleries. After six years at Whitchurch, Caldecott moved to the head office in Manchester of the Manchester & Salford Bank. He lodged variously in Aberdeen Street, Rusholme Grove and at Bowdon. He took the opportunity to study at night school at the Manchester School of Art and practised continually, with success in local papers and some London publications. It was a habit of his at this time, which he maintained all his life, to decorate his letters, papers and documents of all descriptions with marginal sketches to illustrate the content or provide amusement. A number of his letters have been reprinted with their illustrations in Yours Pictorially, a book edited by Michael Hutchings. In 1870, a painter friend in London, Thomas Armstrong, put Caldecott in touch with Henry Blackburn, the editor of London Society, who published a number of his drawings in several issues of the monthly magazine. Encouraged by this evidence of his ability to support him-self by his art, Caldecott decided to quit his job and move to London; this he did in 1872 at the age of 26. Within two years he had become a successful magazine illustrator working on commission. His work included individual sketches, illustrations of other articles and a series of illustrations of a holiday which he and Henry Blackburn took in the Harz Mountains in Germany. The latter became the first of a number of such series.

Belenéztél már a párod mobiljába? Tényleg ezt akarod? Felkészültél a k?vetkezményekre? Minden egy e-maillel kezd?d?tt. Rachel meg sem akarta nézni. Szereti Jacket, és k?z?s gyermeküket hordja a szíve alatt. Megbízik a férfiban. Most azonban, miután látta, már nem tudja meg nem t?rténtté tenni azt a percet. Sem az események láncolatát, amelyet elindított. Vajon miért hazudik Jack a múltjáról? Mi az, amit rejteget? ?s Rachelnek van joga hozzá, hogy mindenáron megtudja az igazat? Te mit tennél, ha úgy gondolnád, hogy a párod titkol valamit? A Bármit, csak ne az igazat Gillian McAllister leny?g?z?, átüt? thrillere csalásról, árulásról és egy asszony megszállottságáról, hogy kiderítse az igazságot. " Ahogy elkezdtem olvasni, t?bbé nem volt er?m abbahagyni. Bámulatos, okos és életszer?. Imádtam." Jill Mansell "Csodálatos írás, és egy brilliáns sztori.Bámulatos debütálás." B.A. Paris, a Zárt ajtók m?g?tt bestseller szerz?je

SINCE the publication of my larger book, "The Horse Fair," many letters have been received from teachers and their scholars telling of the pleasure derived from the reading of it, and incidentally suggesting that much of its contents is directly in line with the courses of literary instruction pursued in our elementary schools. This suggestion has led me to col-lect certain of the stories into a smaller volume especially adapted for use as a school reading-book.? The eighteen stories in this volume have been chosen with a thought to their educative value as well as for the intrinsic charm of the original narratives, which in various forms have delighted many generations of readers. All have a literary interest connecting them with subjects with which every educated person is supposed to be familiar. In the first four, you will be introduced to the sun myths and season myths of the Greeks and of our Norse ancestors. Following these, the tale of song-inspiring Pegasus is presented in contrast with that of Griffen, the base imitation invented by the romancing poets of the Middle Ages. ? Then in "The Ship of the Plains," you may read of the mythical founding of Athens; and in the sketch that follows, you may enjoy a brief glimpse of Arabic imagery in the story of one of the most interesting episodes in the life of the prophet Mohammed. The story of the twin brethren will acquaint you with the thought of some of the old Latin writers, while the tale of Rakush will give you a taste of Persian literature as it is found in the great epic written by Firdusi. The romances of Charlemagne and his peers are represented by the story of Broiefort and his indomitable master; and the world-famous Don Quixote is introduced by his sorry but scarcely less famous steed, Rozinante.

Tanara Oriana moare intr-un accident, chiar in ziua nuntii ei. Pentru oricine, acesta ar parea sfarsitul. Nu si pentru ea. Se intoarce ca recuperator de suflete, insa nu la vechea viata si familie, pentru care trebuie sa ramana moarta, ci la una cu totul noua. Rasfatul si confortul, considerate garantate mai inainte, se duc acum pe Apa Sambetei. Va trebui sa lupte pentru a-i salva pe ceilalti, dar si pe sine. Apar noi prieteni, noi dusmani si… prima iubire? Exista viata dupa moarte? Unii vor spune ca da, altii ca nu. Dar exista un raspuns la care cu siguranta nu v-ati gandit. Exista recuperatorii de suflete. Smulsi din existentele lor, sunt aruncati in altele, neintrebati de nimeni, fara sa li se ceara acceptul. Trebuie doar sa se supuna legilor celor de Dincolo. Iar unii aleg razvratirea…In volumul 2, relatia ei cu Marc, dar si cu ingerii, se aprofundeaza si o determina sa reevalueze tot ce simtea fata de fiecare dintre ei.Aventura se inteteste, atragand cititorul intr-un vartej din care nu mai poate, si nu mai vrea, sa iasa.

Scrum este cel de-al doilea roman al lui Augustin Nacu ?i reprezint? istoria unei evad?ri e?uate, un joc periculos, dar ?i frumos, disperat de frumos al unui grup de prieteni, mai ?nt?i, elevi, apoi, studen?i, din Uniunea Sovietic?, afla?i ?ntr-o goan? perpetu? dup? visul lor. Cu mici excep?ii, ac?iunea se desf??oar? la Chi?in?u, capitala Republicii Sovietice Socialiste Moldovene?ti, la ?nceputul anilor optzeci ai secolului XX, constituind sf?r?itul a?a-zisei epoci de stagnare a lui Brejnev ?i acel intermezzo dinaintea perestroik?i lui Gorbaciov, av?nd mai multe ie?iri ?ntr-un viitor nu doar imaginar pentru tot at?tea ?ntoarceri ?ntr-un trecut teribil de real, chiar ?i ?n unul mai ?ndep?rtat, cel de la mijlocul secolului men?ionat, o perioad? dramatic? pentru Basarabia ?i oamenii ei, bunici ?i p?rin?i, a c?ror remanent? disperare s-a transmis printr-o ?memorie a genelor“ copiilor ?i nepo?ilor, aliment?ndu-le mereu acestora din urm? dorin?a nest?vilit? de libertate, din care s-a iscat acel vis ?i, implicit, acel joc al lor...

1588-ban vagyunk. A spanyol Armada megtámadni készül Angliát, a nemrégiben megkoronázott Erzsébet királyn? maga mellé veszi kegyencét, Robert Dudleyt, gyerekkori szerelmét, akit?l gyermeke fogan. A trón?r?k?s, Arthur Dudley, egy viharos éjszakán, titokban j?n a világra, majd egy vadászmajorban nevelkedik, anélkül, hogy sejtelme lenne arról, kicsoda is ? valójában. Nevel?apja csak halálos ágyánál árulja el igazi származását. Arthur Dudley harcol a holland-spanyol háborúban, megismeri az igaz szerelem boldogságát és szenvedéseit, a halálát várja a spanyol inkvizíció b?rt?nében, míg végül sikerül megmenekülnie és eljutnia gyerekkori példaképéhez, Robin Dudleyhoz és imádott királyn?jéhez, I. Erzsébethez, akiknek be kell bizonyítania, hogy a vérszerinti fiuk. A t?rténészeket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon I. Erzsébet és Robert Dudley hosszú éveken át tartó szerelmi kapcsolatából született-e gyermek. Bizonyos források emlegetnek egy Arthur Dudley nev? fiatalembert, aki csak feln?tt korában bukkant fel az angol királyi udvarban.