– Van valami, amiért még mindig haragszol az elmúlt évekbl – néztem a szemébe, amikor megálltunk a kapunkban. – Nem. Nincs – szólt szintén, némi tprengés után. – Neked – Azt hiszem, nincs – ismertem be, és komolyan is gondoltam. – Viszont – tettem hozzá, amolyan "azért ne nyugodj meg" pillantással – nehogy azt hidd, hogy Benot nem jelentett nekem sokat. – Gondolom. De a te kitalált barátodat Jérome-nak hívták – emlékeztetett mosolyogva. – Részletkérdés – nevettem el magam, aztán a vállába fúrva az arcom, szorosan átleltem. – rülk, hogy az elmúlt négy évem minden egyes napja rólad szólt – suttogtam alig hallhatóan. Cortez kissé eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni, majd hosszasan megcsókolt, engem pedig elnttt a forróság a hajnali hvsben. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.”

Egy nyomozó elk?lt?zik, egy fiú megnémul, rábukkannak egy ügyn?k holttestére, egy b?n?z? nagycsaládra vágyik. ?s mit tesz Hallie? ?lete legveszélyesebb kalandjába kezd. ??Kisiklottam a tragacsból, er?sen bevágtam az ajtaját. Alig t?ntek el a k?vetkez? kanyarban, mellettem termett Lastmann kocsija. ?rültem volna, ha Lastmann el?l utazik, de sajnálatomra a kapitány a hátsó ülésre vette be magát. Mellé ültem. ? Egész sokáig odavolt ? esett nekem, amint magamra csuktam az ajtót. ? Hadd halljam, sikeres volt a kalandja? ? kacsintott rám. ? Az ?rs?n elmondom, ami ?n?kre tartozik ? mondtam nyugalmat er?ltetve magamra. Lastmann, arcán kaján vigyorral, nyomult tovább: ? Minden részletr?l tudnom kell. ? Hát persze ? hagytam rá. Tekintete lejjebb siklott az elmaszatolt sminkemr?l, végigvándorolt gy?r?tt blúzomon és az elasztánnak k?sz?nhet?en makulátlanul feszes szoknyámon, amin a rend kedvéért imitt-amott azért éktelenkedett néhány folt. Amikor kiszúrta a k?télnyomokat a csuklómon és a combomon elken?d?tt vércsíkot, a d?bbenett?l szólni sem tudott. A beállt csendben végre békésen hátrad?lhettem. Bambán bámultam a mellettem elsuhanó házakat.”

Egy találkozás. Régi álmok. ?j emlékek. Nem mindennapiak.Két élet, ami egy ember emlékezetében keresztezi egymást.Már átélt j?v?beli pillanatok...még meg nem t?rtént emlékek...Te hinnél nekik?Mire gondolnál, ha álmodban néha másvalaki lennél? Más b?rben, más korban. Az ? hangulatait érzed, az ? csatáit vívod.?gy emlékszel minden részletre, mintha veled t?rtént volna.Kíváncsi lennél, hogy ki ?, és miért éppen te látod?Mit tennél, ha egy nap ráj?nnél, hogy már majdnem az egész életét leélted? Kivéve a végét. Ha véget ért egyáltalán...

Underground* *The author of the diary and the diary itself are, of course, imaginary. Nevertheless it is clear that such persons as the writer of these notes not only may, but positively must, exist in our society, when we consider the circumstances in the midst of which our society is formed. I have tried to expose to the view of the public more distinctly than is commonly done, one of the characters of the recent past. He is one of the representatives of a generation still living. In this fragment, entitled "Underground," this person introduces himself and his views, and, as it were, tries to explain the causes owing to which he has made his appearance and was bound to make his appearance in our midst. In the second fragment there are added the actual notes of this person concerning certain events in his life.--AUTHOR'S NOTE. II am a sick man.... I am a spiteful man. I am an unattractive man. I believe my liver is diseased. However, I know nothing at all about my disease, and do not know for certain what ails me. I don't consult a doctor for it, and never have, though I have a respect for medicine and doctors. Besides, I am extremely superstitious, sufficiently so to respect medicine, anyway (I am well-educated enough not to be superstitious, but I am superstitious). No, I refuse to consult a doctor from spite. That you probably will not understand. Well, I understand it, though. Of course, I can't explain who it is precisely that I am mortifying in this case by my spite: I am perfectly well aware that I cannot "pay out" the doctors by not consulting them; I know better than anyone that by all this I am only injuring myself and no one else. But still, if I don't consult a doctor it is from spite. My liver is bad, well--let it get worse! I have been going on like that for a long time--twenty years. Now I am forty. I used to be in the government service, but am no longer. I was a spiteful official. I was rude and took pleasure in being so. I did not take bribes, you see, so I was bound to find a recompense in that, at least. (A poor jest, but I will not scratch it out. I wrote it thinking it would sound very witty; but now that I have seen myself that I only wanted to show off in a despicable way, I will not scratch it out on purpose!) When petitioners used to come for information to the table at which I sat, I used to grind my teeth at them, and felt intense enjoyment when I succeeded in making anybody unhappy. I almost did succeed. For the most part they were all timid people--of course, they were petitioners. But of the uppish ones there was one officer in particular I could not endure. He simply would not be humble, and clanked his sword in a disgusting way. I carried on a feud with him for eighteen months over that sword. At last I got the better of him. He left off clanking it. That happened in my youth, though. But do you know, gentlemen, what was the chief point about my spite? Why, the whole point, the real sting of it lay in the fact that continually, even in the moment of the acutest spleen, I was inwardly conscious with shame that I was not only not a spiteful but not even an embittered man, that I was simply scaring sparrows at random and amusing myself by it. I might foam at the mouth, but bring me a doll to play with, give me a cup of tea with sugar in it, and maybe I should be appeased. I might even be genuinely touched, though probably I should grind my teeth at myself afterwards and lie awake at night with shame for months after. That was my way.

Dracula is an 1897 novel by Irish author Bram Stoker, featuring as its primary antagonist the vampire Count Dracula. Dracula has been attributed to many literary genres including vampire literature, horror fiction, the gothic novel and invasion literature. Structurally it is an epistolary novel, that is, told as a series of diary entries and letters. Literary critics have examined many themes in the novel, such as the role of women in Victorian culture, conventional and conservative sexuality, immigration, colonialism, postcolonialism and folklore. Although Stoker did not invent the vampire, the novel's influence on the popularity of vampires has been singularly responsible for many theatrical and film interpretations throughout the 20th and 21st centuries.

F?szerepl?nk Kópé, egy erdei manó, aki kirándulók fogságábae sik, majd az erd?b?l egy f?városi lakótelepre kerül. A manó megsz?kik a rabságból, és meghúzódik egy limlommal zsúfolter kélyen. Nem esik kétségbe, hanem kényelmes kuckót alakít ki a kacatok k?z?tt. Kópé az épület el?tt magasodó akácfán k?zlekedik az erkélyek k?z?tt. ?gy talál egy barátot, Dórit, aki egyedül él az anyukájával, és soha nem járt erd?ben. A manó mesélni kezd az otthonáról, az odvas t?lgyrol, a barátairól. A mesékhez Dóri rajzokat készít. A rideg lakótelepen nem ismerik egymást az emberek, és éppen Kópé kalandozása, kíváncsisága hozza ?ket ?szsze. Dóri megismerkedik Olga nénivel, akit?l kertész kedni tanul,virágokat nevel az erkélyen, másoktól cicát kap. A k?nyvben az izgalmas kalandokat, mint például amikor Kópét majdnem elüti egy autó, vagy amikor lepottyan egyik erkélyrol a másikra, mulatságos részek gazdagítják. Az erdei él?világ valóságh? bemutatása keveredik a fantáziavilágbeli lények, tündérek és manók jellemzésével. Megtudhatjuk például, milyen is egy manó esküv?! Ajánlott korosztály: 5 és 10 év k?z?tt.

Milyen jól ismereda barátaidat? Négy barátn?. ?t levél. Egy titok. Joni, Trina, Deb és Eden. Az iskola els? napjától fogva barátok. Ahogy ?k mondják: a legjobbbarátn?k, mind?r?kre. Most már harmincasok, és k?zbeszólt a való élet: férj, gyerekek, munka.Joninak azonban támad egy ?tlete, amely segít felfrissíteni a kapcsolatukat.Mindegyikük ír egy-egy névtelen levelet, így osztja meg a barátn?ivel, mit?rténik valójában az életében. ?m ahogy el?t?rnek a vallomások, Joni kezdi elveszíteni a hitét t?bbévtizedes barátságukban. Düh. Vádaskodás. Vágyakozás. Csalás. Aztán talál még egy levelet. Egy ?t?diket, amelyet sosem kellett volnaelolvasnia. Olyan nagy titkot tartalmaz, hogy az írója meg akarta semmisíteni.?s Joni most azon t?n?dik, vajon igazán ismerte a barátait? A népszer? írón?, Liane Moriarty húgának botrányos, átt?r? világsikert hozóregénye megragad es nem enged el, elgondolkodtató, intrikákkal és titkokkalteli olvasmány.

He stood watching while George Atkinson spun around, dark eyes flashing, hair tousled. There was a two days' growth of beard darkening Atkinson's face. "Why, George," Loveral said, swiftly examining the litter of metal and wood which was spread over a table behind Atkinson. There was a home-made hammer in Atkinson's hand. "What have we here, George?""Something for you," Atkinson said, tightening his fingers about the handle of the hammer.Loveral grinned his famous Loveral grin. "That's fine. What could it be?" "None of your damned business.""George," Loveral said, his smile still white but his eyes narrow and quick.The woman was behind them. Her voice screeched. "George, I told you. Why didn't you listen, George? You should have listened to me. You—" Loveral held up a hand, still watching Atkinson. "Now tell me, George, what is it you're making for me?"Atkinson raised the hammer slightly.Loveral stood very still. "That's a nice hammer, George."Atkinson's eyes were black beneath his thick brows."You made that, didn't you?" Loveral asked."Yes, I made that," Atkinson said. "I made that and I made something else. Another minute and I'll have that finished, too." "George," said Loveral, stepping quietly forward, "I don't like to say this, of course. You've been one of our very best members. But nobody works here, George. We can't allow that. You know the rules." "I know the rules, all right.""Well, then," Loveral said, extending his hand toward the hammer, "we'll just destroy this and whatever else you might have been making. We'll just forget it ever happened. We'll get along real fine that way, George. We'll just be such good friends.""We'll just go to hell," said Atkinson, snatching his hammer away. Loveral's smile disappeared. "I'll tell you, George. I have to mean business with this. You know the reasons. If we allow anybody to work here, then there's going to be trouble. That isn't our plan. We're here to grow within ourselves and expand culturally. Not to commercialize a beautiful world like Dream Planet."

El?sz?r hárman voltak. A sajtó elnevezte ?ket Túlél? Lányoknak. Quincy, Sam és Lisa – a három lány olyan csapatba tartozott, amelynek senki sem szeretett volna a tagja lenni. ?k voltak az egyetlen túlél?i három, egymástól független t?megmészárlásnak. Aztán ketten lesznek. Amikor Lisa rejtélyes k?rülmények k?z?tt meghal, Sam pedig váratlanul felbukkan Quincy lakásán, fordul a kocka. Quincy hamar ráj?n: igazából semmit sem tud a másik két Túlél? Lányról. Miért kereshette ?t Lisa a halála el?tt? ?s mit akar t?le valójában Sam? Csak egy marad? Quincy egyre biztosabb benne: ? lesz a k?vetkez? áldozat. ?Igazán nagyszer? thriller. Ha tetszett a Holtodiglan, ezt is élvezni fogod.” STEPHEN KING A nemzetk?zi k?nyvpiacon hatalmas visszhangot váltott ki 2016 telén Riley Sager szenzációs, debütáló kézirata. Szinte egyid?ben lecsapott rá 22 kiadó. Még Stephen King, a thriller-király is csodálattal adózott neki. Márpedig ? nem szokta pazarolni a dicséreteit. Ha érdekel, ki képes olyan lebilincsel?en írni, hogy mindenkit kiráz t?le a hideg, aki elolvassa, akkor ez a te k?nyved.

tveheti egy hajléktalan a milliomos üzletember életét Mi trténik, ha kiderül a gazdag szeretrl, hogy csupán egy csves Egy vonatbalesetben sszekeverik a hajléktalan Bent a dúsgazdag Edvárddal, aki évek óta külfldn él. A sebesült férfi ápolója, Betti egyre jobban vonzódik a titokzatos milliomoshoz. A lábadozó Ben kezdi magát beleélni az üzletember személyébe, mikzben a valódi Edvárd múltjából egyre tbb rejtély kerül felszínre.

Romantikától a thrillerig. Novellák és k?nyvrészletek, folytatásos regények, ezt kínálja a Zsáner-füzetek sorozatunk.?K?nnyed romantika, rejtélyes titkok és vérfagyasztó pillanatok. Kalandozás az ?rben, más világokban. Az olvasók hét szerz? kül?nb?z? stílusú írásaiba tekinthetnek bele, és mindenki találhat kedvére való m?fajt.?

Irodalmi szenzáció. Tatjána: Rejt? Jen? (1905–1943) alighanem utolsó, kéziratban maradt hosszabb lélegzet? m?ve, melyet a Pet?fi Irodalmi Múzeum ?riz. Az író 1932-t?l kezdett el ?gyorsregényeket”, füzetes-tízfilléres ponyvákat írni, melyek egyt?l egyig saját nevén (tehát nem álnéven, mint a P. Howardok) jelentek meg, t?bbnyire a Világvárosi Regények sorozatban. A jelen kisregény igazi noir elbeszélés: egyes szám els? személyben regéli el egy, a tisztesség útjáról le-letér? dokkmunkás kiábrándító kalandjait a kik?t?i alvilágban, mindezt egy férfiúi vetélkedéssel elegy, reménytelen szerelem árnyékában. A címszerepl? Tatjána igazi végzet asszonya, szovjet kém (vagy épp kett?s ügyn?k?): a halálból tért vissza, zavaros politikai ügyei óhatatlanul sodorják tragédiába. Mivel az elbeszélésben hangsúlyos szerepet kap egy szovjet hadihajó és holmi orosz emigránsok, elképzelhet?, hogy annak idején – az 1930-as években – emiatt: cenzurális okokból nem jelenhetett meg a m?, amelynek pontos keletkezési ideje sem ismert. Kül?n érdekessége, hogy a Rejt?-életm?ben ritka módon van egy el?zmény-novellája is: a Kopó. Ráadásképp pedig Tatjána, az orosz kémn? címen Rejt? 1937-ben még operett librettót is írt!

Te kinek hiszel? Amit látsz, tudsz és értesz - nem mindig ugyanaz. Az 1999-es napfogyatkozás után Laura kegyetlen szexuális támadás tanúja lesz. ? és a barátja, Kit hívja a rend?rséget, ám abban a percben nem csupán az áldozat élete változik meg ?r?kre. Tizen?t évvel kés?bb Laura és Kit félelemben él, s mik?zben Laura tudja, hogy helyesen cselekedett amikor beszélt, az események megtanítják rá, hogy a teljes képet sosem láthatod - valami és valaki mindig a s?tétben tapogatódzik. "Pazar. Leny?g?z?en fordulatos t?rténet, sírni valóan ragyogó írás." Marian Keyes A #1 bestseller, amiért az angol olvasók megjelenése óta meg?rülnek

13 percig halott voltam. Nem emlékszem, hogyan kerültem a jeges vízbe, de egyet tudok: nem baleset volt. ?s nem akartam ?ngyilkos lenni. Azt mondják, tartsuk magunkhoz k?zel a barátainkat, az ellenségeinket viszont még k?zelebb, de tizenévesen nehéz k?z?ttük kül?nbséget tenni. A barátaim szeretnek, tudom, hogy így van. De ez nem jelenti, hogy nem próbáltak meg?lni. A 13 perc lebilincsel? t?rténet manipulációról, félelemr?l, gyilkosságról és az igazság erejér?l. Mellbevágó olvasmány, és amikor letesszük, óhatatlanul elgondolkodunk: vajon mi magunk igazán ismerjük-e az embereket, akik a legk?zelebb állnak hozzánk. A k?nyv szerz?jét a magyar k?z?nség a Ne higgy a szemének! cím? pszichológiai thriller kapcsán ismerhette meg. A k?nyv filmes jogai már elkeltek, a regényb?l készült sorozatot a Netflixen láthatják majd a néz?k. "Megható és egészen magával ragadó. Nem tudtam letenni." - Stephen King

Romantikus fantasy. Egy elfeledett idegen lépked végig a macskak?veken. Nem hagyja, hogy láncra vert érzései eluralkodjanak felette. De amikor szembe kell néznie családja gy?l?letével, húga balesetével, a város suttogásával, egyre nehezebb nyugodtnak maradnia. Márpedig nem lehet düh?s, nemfélhet, mert akkor kit?r a káosz. Elég egyetlen bizonytalan pillanat, hogy megremegjenek a város szobrai. Fellélegzik a k?szarvas, pislogni kezd az acélbika. Alig várják, hogy tombolhassanak.Egy láthatatlan árny suhan a s?tétben. Nem tartozik sehova, nincsenek emlékei, nincsenek tervei. Otthona az éjszaka, ami elrejti ?t a kíváncsi szemek el?l. Fogai feltépik a b?rt, k?rme véres csíkokat hagy áldozata testén. ?rezni akar. Az izgalmat üld?zi, ami véget vet a szívében kongó ürességnek.Egyikük sem ismeri a másikat. Fogalmuk sincs róla, hogy sorsuk egybeforrt, és a válaszokat nem ?nmagukban, hanem egymásban kell keresni.

Gyilkosság t?rténik egy vidéki kúriában. Az áldozatot megfojtva találják a szobájában, az ajtót belülr?l elreteszelték, az ablak tárva-nyitva. Az asztalon egy csupor kakaó - benne altató. Vajon a gyilkos tette bele? Ha igen, aligha lehetett más, mint valaki a házban lakók k?zül. A Maxie család és két vendégük feszült, gyanakvó légk?rben várják a nyomozás eredményét, és a legkevésbé sem k?nnyítik meg Dalgliesh f?felügyel? dolgát. A poéta-lelk? detektív azonban nem az a fajta, aki k?nnyen feladja...P. D. James, akit Agatha Christie mellett az angol krimi klasszikusának tartanak, gondosan ügyel arra, hogy az olvasó számára végig izgalmas maradjon a fejt?r? irodalmi kirakójáték - majd minden szerepl?je gyanús, és egészen az utolsó oldalakig az is marad.?A Takard el az arcát! az írón? korai és egyik legsikeresebb regénye, a m?faj tízmilliók által olvasott alapm?ve.?

Megt?rt szív? lány. ?dáz harcos. Leend? h?s. Vajon Meira képes megmenteni azt a világot, amit soha nem ismert igazán? TIZENHAT ?VE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlél?, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehet?ségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ? elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ? pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leend? király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. ?gy hát, amikor a kémek felfedezik, hol ?rzik azt az ?si medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. ?m a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rád?bben, hogy sorsa felett nem ? rendelkezik… és ez mindig is így volt. Sara Raasch els? regénye h?ségr?l, szerelemr?l, életünk céljának keresésér?l szóló leny?g?z? olvasmány.

Ki ?lhette meg Hannah Greenwoodot a bálon? Gáncsoskodó természet? n?személy volt, de ez még nem ok arra, hogy eltegyék láb alól. Kül?n?sen kínos, hogy Whiterspoon felügyel? is részt vett az?ünnepségen. Csakhogy neki fogalma sincs, ki lehetett a tettes. Szerencséjére Mrs. Jeffries, a briliáns elméj? házvezet?n?je ráj?n néhány furcsaságra. Vajon mit láthatott Lady Cannonberry, amíg egy pohár puncsra várt a felügyel?t?l? Miért az?oldalajtón át távozott Mr. Locke? Milyen gyanús eseményre célozgat Mr. Wartburton a fiatal ?zvegyn?, Rowena Stanwick múltjában? ?s miért lopták el Dr. Sloan jegyzetfüzetét, ha abba csak a verseit jegyezte fel? Ha Miss Marple házvezet?n? lenne, úgy hívnák: Mrs. Jeffries. A sorozat minden k?tete ?nálló detektívt?rténet.

P. D. James ?a bátor, de sebezhet? fiatal nyomozón?t, Cordelia Grayt egy rendkívül veszélyes kirakósban mutatja be, amely egy percre sem engedi lankadni az olvasó figyelmét.” (The New York Times) A cambridge-i egyetemr?l utolsó évében kimaradó, jókép? Mark Callender neveltetéséhez méltatlan módon halt meg: felakasztva találtak rá, a száján halvány rúzsnyommal. Gazdag apja nem nyugszik bele a hivatalos véleménybe, amely szerint ?ngyilkosságot k?vetett el, és felfogadja a kezd? magándetektívet, Cordelia Grayt, hogy derítse ki, mi kergette a fiát az ?npusztításba. Amikor azonban Cordelia ?sszerakja a minduntalan megd?bbenést kelt? és igencsak b?zl? ügy mozaikjait, nem Mark indítékaira, hanem rég eltemetett szennyes titkok és szégyenletes b?n?k hosszan kígyózó sorára bukkan, és egyre er?sebbé válik a gyanúja, hogy gyilkosság t?rtént. ?Az 1970-es években íródott, de máig sem veszített átüt? erejéb?l.” – VOGUE ? ?Lebilincsel?, szépirodalmi igényesség? b?nügyi regény…” – CHICAGO SUN-TIMES ?[P. D. James] a klasszikus krimi legnagyobb kortárs írója.” – THE SUNDAY TIMES (UK) ?

A digitális technológia része a mindennapjainknak. K?nnyebbé teszi az életünket, a segítségével gyorsabban teremthetünk kapcsolatot egymással, és ler?vidíti az utazási id?t. De rossz kézbe kerülve életeket olthat ki. Amelia Sachs nyomozó éppen egy gyilkost üld?z forró nyomon haladva egy brooklyni áruházban, amikor a hajtóvadászatot végzetes esemény szakítja félbe. Egy mozgólépcs? gépházában találja magát, hogy kimentsen egy mélybe zuhant áldozatot és egyúttal kiengedje a markából a gyanúsítottat. De vajon tényleg egyszer?en egy rémiszt? baleset t?rtént? Lehet pusztán véletlen egybeesés, hogy a gyilkos éppen akkor járt a helyszínen? Fél?, hogy az áldozatok száma további látványos n?vekedést mutat. Sachs és Lincoln Rhyme, a t?rvényszéki szakért? kénytelenek rád?bbenni, hogy valószín?leg egyik legk?ny?rtelenebb eddigi ellenfelükkel állnak szemben. Valakivel, aki a leghétk?znapibb tárgyakat is képes ?ld?kl? fegyverré változtatni. Valakivel, aki egy távirányítóval is ?lni tud. Jeffery Deaver, a 150 országban kiadott, No.1. nemzetk?zi bestseller szerz? a mindennapi életünk részévé vált modern technikai eszk?z?k veszélyeit mutatja be, felejthetetlenül izgalmas thrillerében.

Ella Longfield kihallgat két vonzó fiatalembert, akik kamaszlányokkal fl?rt?lnek a vonaton. Nem gondol semmi rosszra, míg rá nem d?bben: a srácok nemrég szabadultak a b?rt?nb?l. Anyai ?szt?ne azonnal riadómódba kapcsol. A telefonért nyúl, ám t?rténik valami, ami megállítja...?Másnap arra a hírre ébred, hogy elt?nt az egyik lány, a gy?ny?r?, z?ldszem? Anna Ballard.?Egy évvel kés?bb Annát még mindig nem találták meg. Ellát b?ntudat gy?tri amiatt, hogy nem cselekedett, és nem ? az egyetlen, aki képtelen elfelejteni a t?rténteket. Valaki fenyeget? leveleket küld?zget neki - leveleket, melyek azt jelentik: komolyan féltenie kell az életét.?Majd az elt?nés évfordulóján felhívást tesznek k?zzé, melyb?l kiderül, hogy Anna barátai és családja valószín?leg elhallgatnak valamit. A lány legjobb barátn?je, Sarah nem mondta el a teljes igazságot arról, hogy mi t?rtént pontosan azon az éjszakán - és a szül?knek is megvannak a maguk titkai.?Vannak, akik tudják, hol van Anna - de nem árulják el. Viszont figyelik Ellát.?