Gndul c a fi putut-o sugruma pe sora mea mai mic, adormit n patul de sub mine i pe care o iubeam mai mult dect orice altceva pe lume. Nu o nebunie slbatic, ci una aproape n joac. O sugestie lene, somnoroas, maliioas, care prea s atepte acolo de mult vreme.“ Acolo, adic n pivnia ntunecoas a fiinei. Gnduri ceoase, impulsuri obscure, vinovii fr vin, acuzaii difuze. Inexplicabilul sau inavuabilul resimite ca reacie fireasc. Benign demonism infantil, dincolo de logic i de orice explicaie. i totul n caruselul Relaiei, cadrul obsedant al acestor istorii de via amar, pestri, derizorie. Relaii ntre prini i copii, surori i frai, bunici i nepoi, unchi, mtui, vecini. Cu avorturi, adultere, accidente, sinucideri, apendicite, bovarism, sex aiurea, decizii pripite de nunt i desprire. Gelozie ntre surori, ura fetiei fa de predicile mamei, Parkinson i Alzheimer, Toronto i Vancouver, baluri provinciale, paralizii, primele fantazri erotice ale vrstei nubile, rochia mamei, azilul, recuperri sentimentale dup jumtate de veac, apologia vieii neinhibate“, dar i rigorile inflexibile ale unui mediu intens irizat religios. Pe scurt, via. Mai precis: draga noastr via. Cea pe care adesea uitm s-o trim, necum s-o mai i gndim.

Azi tr?im o Miori?? r?sturnat?, lumea, ?gur? de rai“, transformat? ?ntr-o lume din ce ?n ce mai mercantil? ?i vanificant?, o lume a g?ndirii economice, cu omogenizarea, dispari?ia diferen?elor, omogenizarea sexelor, a binelui ?i a r?ului, a?a-zisul ?global village“; lumea virtual? care gole?te realitatea, pentru a o umple ?n loc cu ?emo?ii“ dozate de al?ii, ?n tentativa de colectivizare ?i dirijare a sentimentelor ?i g?ndirii oamenilor.Revolu?ia rom?n? a fost o revolu?ie a jertfei mioritice, a tinerilor care au opus r?ului piepturile goale, care a dat, ciudat rod, o societate a corup?iei morale: ea a fost contrapus? ?colhozului global“, at?t sub sensul colectivistic al colhozului comunist, c?t ?i al aceluia omologant, dup? o unic? m?sur?, al popoarelor ?i al valorilor.Cine va recrea punctele cardinale, utopia paradisului mioritic? Noul Ierusalim?Poate c? Miori?a, prin for?a ei spiritual?, ne va reda punctele cardinale ?i pe noi, cei r?t?ci?i de noi, nou? ?n?ine. Altfel, moartea Miori?ei, cea din urm? mioar?, ar fi moartea noastr? a tuturor.

Roman inspirat din istoria contemporan?, Puzzle realizeaz? o viziune cuprinz?toare a voca?iei rom?nilor de-a armoniza ?ntr-un mod necunoscut celorlalte ??ri europene (Constantin Noica) dou? mentalit??i istorice?te opuse: oriental? ?i occidental?. ?n centrul c?r?ii se afl? un singur personaj – profesorul pensionar Neghibaur – ?n jurul c?ruia se dispun faptele ?i oamenii ca pe un ecran al imagina?iei, observa?iei ?i experien?ei fostului dasc?l. Construc?ie dens? ?i insolit?, romanul se re?ine ?i prin deschiderea de amploare ?i de ad?ncime asupra mecanismelor ascunse ale reac?iilor suflete?ti individuale determinate de importantele schimb?ri sociale intervenite ?n via?a ??rii dup? Revolu?ia din Decembrie, 1989.

Cin? cu langustine, ap?rut ini?ial ?n anul 1987 (Editura Cartea Rom?neasc?), se constituie dintr-o suit? de schi?e ?i povestiri av?nd, ca numitor comun, spa?iul geografic al Peninsulei Iberice. Stilul prozelor este alert, cu nota?ii scurte, imprim?nd un ritm viu lecturii. Este o proz? care angajeaz? subtil interesul cititorului, provoc?ndu-l ?ntr-un registru discret la reflec?ie ?i coresponden?e de tr?iri. Povestirile iberice ar putea fi ?i un posibil vestibul de p?trundere ?n lumea uneori fabuloas? a celuilalt cap?t de orizont al Europei. Mihai Giugariu (n. 1929), este autorul unei literaturi beletristice variate, cu predilec?ie romane, proz? scurt?, dar ?i eseuri ?i traduceri. Din portofoliul activit??ii sale literare pot fi re?inute romanele: Condotierul, O vacan?? at?t de lung?, Magdalena, Spre sear?, C?l?uza, precum ?i volumul de eseuri M?rul lui Paris. Romanul Destine, editat ?n 1990 ?i reeditat ?n 2003 a fost distins (ex aequo) cu premiul pentru proz? din anul 1992 al Academiei Rom?ne.

Te voi lua totu?i cu mine, M?iastro… Te voi ascunde ?n inim?, ?n g?nd, ?n vis…. Te voi oglindi ?n treizeci ?i trei de chipuri – ?n marmor? alb?, sur? ?i neagr?, ?n bronz lustruit ca aurul, ?n aur ?nsu?i… Te voi sculpta ?n lumin?, dincolo de lut ?i carne, ??i voi face cu m?inile mele de ??ran din Gorj aripi ?nalte de piatr? sau metal, ?i cu ele te vei ?n?l?a ?i vei zbura ca ?i aci, str?b?t?nd P?m?ntul, de la un cap la altul… (?ncet de tot.) ?i vei c?nta… c?ntecul t?u… ?i al meu…O carte pentru copii antrenant?, pentru pu?tii de toate v?rstele.

Since my return to liberty, I have not failed to perceive the increasing interest throughout the Northern States, in regard to the subject of Slavery. Works of fiction, professing to portray its features in their more pleasing as well as more repugnant aspects, have been circulated to an extent unprecedented, and, as I understand, have created a fruitful topic of comment and discussion.I can speak of Slavery only so far as it came under my own observation--only so far as I have known and experienced it in my own person. My object is, to give a candid and truthful statement of facts: to repeat the story of my life, without exaggeration, leaving it for others to determine, whether even the pages of fiction present a picture of more cruel wrong or a severer bondage.As far back as I have been able to ascertain, my ancestors on the paternal side were slaves in Rhode Island. They belonged to a family by the name of Northup, one of whom, removing to the State of New York, settled at Hoosic, in Rensselaer county. He brought with him Mintus Northup, my father. On the death of this gentleman, which must have occurred some fifty years ago, my father became free, having been emancipated by a direction in his will.Henry B. Northup, Esq., of Sandy Hill, a distinguished counselor at law, and the man to whom, under Providence, I am indebted for my present liberty, and my return to the society of my wife and children, is a relative of the family in which my forefathers were thus held to service, and from which they took the name I bear. To this fact may be attributed the persevering interest he has taken in my behalf.

Red Eve was written in the year 1911 by Henry Rider Haggard. This book is one of the most popular novels of Henry Rider Haggard, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Minden szervezet úgy született, hogy valakik megalapították. Az emberi civilizáció is csak egy szervezet, és mindaz igaz rá, ami igaz a t?bbi nagy szervezetre. Az emberiség t?rténelmének legnagyobb titka, hogy miként keletkezett a civilizáció, kik alapították, milyen szabályokat k?vetve épült fel, és hogyan m?k?dik valójában. Ez olyan hatalmas titok, amelyr?l egyetlen szó sem esik az írott t?rténelemben, és amelynek létét a t?rténészek még csak fel sem tételezték. A t?rténelem hajnalán a civilizációt egy csoport hozta létre. A civilizáció úgy épül fel, hogy k?zpontilag irányítható legyen, vagyis oly módon van megszervezve, hogy az emberiséget egy sz?k érdekcsoport kontroll alatt tarthassa. Kívülálló soha nem ismerhette meg e társaságot, és az emberiségen uralkodó kaszt tagjai k?zül soha senki nem lett áruló. Egészen mostanáig.

A Tale of Three Lions was written in the year 1887 by Henry Rider Haggard. This book is one of the most popular novels of Henry Rider Haggard, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Poe a világ egyik legismertebb és legnagyobb hatású elbeszél?je, ?A holló” cím?, magyarra is t?bbsz?r lefordított k?ltemény szerz?je. Novellái k?z?tt megtalálhatjuk a fantasztikus irodalom, a detektívt?rténet, a lélektani rémt?rténet szinte minden alaptípusát. K?tetünk ezekb?l az írásaiból ad válogatást.

Bár témája miatt a Charles Dickens regényét feldolgozó filmes adaptációkat általában karácsony táján szokták játszani, mi azt ajánljuk, hogy bármikor vegyék kézbe ezt a t?rténetet. Mi Mikes Lajos klasszikus fordításában adjuk k?zre.

A hetvenes évek elején, Buenos Aires tartomány egyik kisvárosában meg?lték Tony Duránt. Tony, a sármos, rejtélyes idegen egy New Jerseyben nevelkedett Puerto Ricó-i szerencsevadász. Míg élt, az érdekl?dés k?zéppontjában állt, volt, aki csodálta, más figyelte minden lépését. ? volt a gy?ny?r? és kül?nleges Belladona ikerlányok szeret?je, az ?reg Belladonának, a vidék egyik leggazdagabb urának a bizalmasa. A b?ntényt k?vet?en a maga módján mindenki a tettes után nyomoz, ugyanakkor az esettel kapcsolatba hozott figurákon keresztül az olvasó el?tt feltárul a korabeli argentin társadalom minden ellentmondásossága, s kiderül, hogy a társadalmi-politikai visszásságok - korrupció, f?ldspekuláció, feketegazdaság - ágyaztak meg a gyilkosságnak. ?s hogy mi az igazság? Erre a kérdésre - a korrupt államügyészen kívül - Croce rend?rf?n?k és Luca Belladona t?nkrement gyártulajdonos, valamint a f?városi tudósító, Emilio Renzi keresi a választ. Az igazság azonban sokarcú, mély filozófiai fogalom. Piglia regénye árulásokról és piszkos üzletekr?l, egy ártatlan és egy igazi b?n?sr?l, szenvedélyekr?l és csapdákról szól. De leginkább az igazság viszonylagosságáról. Ricardo Piglia a kortárs argentin prózairodalom legkimagaslóbb írója, aki a regényeiben felvázolt eszmékkel, lebilincsel? ábrázolásmódjával, karakterteremt? m?vészetével kiérdemelte, hogy a kritika Borges méltó utódának tartsa.

Londonban él egy lány (Anna), és Budapesten egy fiú (Olivér). Mindenben kül?nb?znek, mint t?z és víz, mégis egymásba szeretnek. Helyzetüket távolságon és ellentéteken túl ügybuzgó barátok és segít?kész rokonok sora nehezíti. De hogy még ez se legyen elég, t?rténetüket egy férfi-n? szerz?páros írja meg, Olivér és Anna szemsz?géb?l. Másképp nem lehetne visszaadni ellentmondásos kapcsolatuk alakulását, és ett?l lesz az egész csiklandósan szórakoztató, romantikus és eredeti hangvétel?. No meg izgalmas, hiszen az utolsó oldalon is nyitva marad: vajon Anna vagy Olivér sztorija igaz?

The Primrose Path was written in the year 1922 by David Herbert Lawrence. This book is one of the most popular novels of David Herbert Lawrence, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre ?sszek?lt?zhet a szerelmével. Aztán j?n egy furcsa, szégyenteljes, mégis felejthetetlen éjszaka egy messzir?l j?tt idegennel, és Zsófi jól felépített élete ?sszeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy számára szerte a világban... Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? - vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és ?nmaga számára is ismeretlen énje felé?? Mi ad t?bb muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk a megszokott és talán unalmas életünkb?l, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk - vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útk?zben vagy "célba érve"? Fej?s ?va bestsellere most új kiadásban kerülhet az olvasó kezébe. A mexikói krimibe ill? izgalmakat, igazi lélektani drámát és jó szórakozást ígér.

Kedves Feln?ttek! ?Ez a k?nyv Nektek készült! T?rténetünk a XXXIV. században játszódik. Egy királyi család nem épp szokványos életén keresztül betekintést nyerhetünk a j?v?be. ??j faj k?rvonalazódik, aminek fejl?dése megállíthatatlan. ?Unalmasnak t?n?, idillikus életüket felváltja a S?tétség er?ivel folytatott harc, aminek kimenetele végleg meghatározza a F?ld bolygó sorsát...

The history of our English translations of "Don Quixote" is instructive. Shelton's, the first in any language, was made, apparently, about 1608, but not published till 1612. This of course was only the First Part. It has been asserted that the Second, published in 1620, is not the work of Shelton, but there is nothing to support the assertion save the fact that it has less spirit, less of what we generally understand by "go," about it than the first, which would be only natural if the first were the work of a young man writing currente calamo, and the second that of a middle-aged man writing for a bookseller. On the other hand, it is closer and more literal, the style is the same, the very same translations, or mistranslations, occur in it, and it is extremely unlikely that a new translator would, by suppressing his name, have allowed Shelton to carry off the credit. In 1687 John Phillips, Milton's nephew, produced a "Don Quixote" "made English," he says, "according to the humour of our modern language." His "Quixote" is not so much a translation as a travesty, and a travesty that for coarseness, vulgarity, and buffoonery is almost unexampled even in the literature of that day. But it is, after all, the humour of "Don Quixote" that distinguishes it from all other books of the romance kind. It is this that makes it, as one of the most judicial-minded of modern critics calls it, "the best novel in the world beyond all comparison." It is its varied humour, ranging from broad farce to comedy as subtle as Shakespeare's or Moliere's that has naturalised it in every country where there are readers, and made it a classic in every language that has a literature.

FIRE MOUNTAIN IS "A THRILLING SEA STORY BY "NORMAN SPRINGER", AUTHOR OF "THE BLOOD SHIP" Years. Bright, aslant eyes, and a suave and ever-ready smile that broke immediately Martin met his gaze. "You will be so good as to inform the honorable that Dr. Ichi is here?" he asked in precise and stilted voice. Ever the same—the noiseless entry, the quietly spoken request for the lawyer. Martin repressed a flash of irritation; the little Japanese, with his uncanny soft-footedness and stereotyped address, got upon his nerves. However, his orders were explicit; Mr. Smatt would see Dr. Ichi without delay or preliminary, whenever Dr. Ichi favored the office with a visit. It was already the third visit that day, but orders were orders. So, Martin inclined his head toward the door of Smatt's private office. The Japanese crossed the room. He bowed to Martin, as stately a bow as if Martin were also an "honorable," instead of a poor devil of a law clerk; then, noiselessly as he had entered the outer office, Dr. Ichi disappeared within Smatt's sanctum. Martin turned to his window again. But his bright day dream was fled, and he could not conjure it back again. The view was without charm. His thoughts, despite himself, persisted in centering upon the dapper little figure now closeted with his employer. The dandified Jap aroused Martin's interest. What manner of client was this Dr. Ichi? Martin had not seen a single scrap of paper, nor had Smatt dropped a single hint, concerning the case. It was mysterious! Martin was not an overly curious chap, but he was human. It was another of Smatt's secret cases, thought Martin. Another token of those hidden activities of the old vulture, which he sensed, but did not know about. For, though Martin attended to the routine work, though his duties were responsible—Smatt specialized and was prominent in maritime law—still Martin knew he did not enjoy his employer's complete confidence. Much of Smatt's time was taken up with cases Martin knew nothing about, with clients who appeared to shun the daylight of the courts. The Nippon Trading Company, for instance! Martin knew Smatt was interested in a company of that name—a strange company, that apparently conducted business without using the mails. And there was business between Ichi and Smatt—money, or Smatt would have nothing to do with it. The mystery aroused Martin's dormant curiosity. But all his speculation was pointless. Martin bethought himself of the marine affidavit lying uncompleted upon his desk. He turned from the window with the intention of applying himself to that task—and he discovered the office to have a second visitor. Another unusual figure who possessed the penchant for surreptitious entry. He observed the fellow in the very act of closing the office door.

– Itt Zachary Horner beszél! Miben segíthetek? – Jó estét kívánunk Zachary James Horner! A Brit Szerencsejáték Sz?vetség ?r?mmel értesíti ?nt, hogy megnyerte a British Bonus f?nyereményét, azaz nyolcvan?tmillió fontot. – A rohadt élet! – d?bbent meg a fiatalember a hír hallatán, majd felülve az ágyán, nagy ?r?mmel folytatta – Ez most azt jelenti, hogy eltalálták mind a négy számot, amit megjátszottam? – Igen, tisztelt uram! Ez a legmagasabb ?sszeg, amit ember eddig valaha nyert. Nyereményét bármikor átveheti a londoni k?zpontunkban is személyesen, de akár bankszámlára is elutalhatjuk ?nnek.

A háború el?szele már mindenütt érezhet?: az utakat másfajúak renegát csapatai tartják rettegésben, a városok utcáin rejtélyes halálesetek t?rténnek. A királyok nem bíznak t?bbé a varázslókban, akik azt képzelik, varázshatalmuk feljogosítja ?ket, hogy beleártsák magukat a politikába. Némelyikük a szabad országok javáért cselekszik, mások ?n?s érdekb?l, de a varázslók álságos mosolya és felszínes csevegése m?g?tt sorsd?nt? játszmák zajlanak. Ríviai Geralt mindig is büszke volt semlegességére. A vaják korábban úgy gondolta, elegend?, hogy a saját sorsáról d?nts?n… csakhogy akkor még nem kellett mások miatt aggódnia. Egyedül k?nny? semlegesnek maradni, de ha egy kislány élete a tét, már nem annyira. Geralt igyekszik mindent megtenni Ciri védelmében.  

Az Uralom Koronája egy ?si, egyedülálló varázser?vel rendelkez? elveszett ereklye. A civilizációtól távol, az elhagyatott Felejtés-sivataggal k?rülvett, misztikus Piramisf?ld?n nyugszik titkos rejtekhelyén. A legendák szerint megszerz?je Erabon világának urává válhat. A tolvajfiú Antor, tanítványa Morghan, a varázslón? Kyranda, a szerencsevadász Monteris és az íjászn? Elvana kapják azt az életveszélyes kényszerfeladatot, hogy megszerezzék ezt a fenséges varázstárgyat a rettegett Birodalom császárának. A k?z?s cél a viszontagságokkal teli utazás során elszánt és lelkes csapattá kovácsolja ?ket ?ssze. Egy ármányos és velejéig romlott rosszakaró, valamint a fondorlatos alvilág jelenléte miatt azonban a folytonos kihívások mellett ellenségekb?l sincs hiány. A konfliktusok során szerepet kap a hagyományos küzdelem, a kül?nféle harcm?vészetek, a mágia szinte minden iskolája és formája, továbbá a pusztán beavatottak által használt titokzatos kozmikus er?. A megpróbáltatások folyamán el?térbe kerülnek birodalmak, népek, kultúrák, vallások, világi és titkos rendek, szokások és kivételes világcsodák; mindek?zben változatos helyszíneken igaz barátságok és szenvedélyes szerelmek születnek. Az igazi meglepetéseket mégis az ismert világ peremvidékén túli, lakatlannak vélt vidék tartogatja. Vajon képes lesz-e a csapat megküzdeni minden nehézséggel? A k?nyvben ?tv?z?dik a páratlan részletességgel kidolgozott háttérvilág a rendkívül precíz ?sszefonódású, egymásra utaló eseményekkel, és mindezt életh?en színes leírások, filmszer? jelenetek, valamint hangulatos párbeszédek tarkítják. Nem mindennapi terjedelmét, színvonalas tartalmát és kimagasló mélységét tekintve e m? egyike a valaha megírt legnagyobb eredeti alkotásoknak. www.aholdsarlofenye.hu