Belenéztél már a párod mobiljába? Tényleg ezt akarod? Felkészültél a k?vetkezményekre? Minden egy e-maillel kezd?d?tt. Rachel meg sem akarta nézni. Szereti Jacket, és k?z?s gyermeküket hordja a szíve alatt. Megbízik a férfiban. Most azonban, miután látta, már nem tudja meg nem t?rténtté tenni azt a percet. Sem az események láncolatát, amelyet elindított. Vajon miért hazudik Jack a múltjáról? Mi az, amit rejteget? ?s Rachelnek van joga hozzá, hogy mindenáron megtudja az igazat? Te mit tennél, ha úgy gondolnád, hogy a párod titkol valamit? A Bármit, csak ne az igazat Gillian McAllister leny?g?z?, átüt? thrillere csalásról, árulásról és egy asszony megszállottságáról, hogy kiderítse az igazságot. " Ahogy elkezdtem olvasni, t?bbé nem volt er?m abbahagyni. Bámulatos, okos és életszer?. Imádtam." Jill Mansell "Csodálatos írás, és egy brilliáns sztori.Bámulatos debütálás." B.A. Paris, a Zárt ajtók m?g?tt bestseller szerz?je

Gond van a paradicsomban... Jemma, amióta csak az eszét tudja, a t?kéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ?tcsillagos üdül?helyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban. Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik. A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezel?tt feleségül ment, nyomtalanul elt?nt a szigetr?l, és a t?kéletes új élet épp ilyen gyorsan t?nik el Jemma szeme el?l. Ez hogy t?rténhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal n? megbízhat? ?s mindenekel?tt - hová ment a férje? ?rzelmekkel teli és lebilincsel? világsiker? pszichológiai thriller.

Míg Tompa Andrea el?z? k?nyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány kül?n?s kett?sét rajzolja meg száz évvel kés?bb. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó k?zeli aljegyz? fia és az enyedi zsidó keresked? lánya. Lehetne e k?nyv romantikus példázat, de nem az. H?seink els? találkozásának emlékét kiradírozza az ?sszeomlás, az új id?számításban mellékesen, véletlenszer?en sodródnak megint egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos m?k?désre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejl?dés igézetével.

Végre egy férfi szemsz?géb?l is láthatjuk, milyen bonyolult (és csodálatos) párkapcsolatban élni! Norman humora Nick Hornby-éval vetekszik, elképeszt?en k?nnyed stílusban ír a harminc?t éves f?h?sér?l, aki felett ?sszecsapnak a hullámok: a szuper házassága meginogni látszik, de még a reklámsz?vegírói munkája is veszélybe kerül. Tom Violet írói álmokat kerget, de sajnos szinte mindenki az apjához, a t?bbsz?r?s irodalmi díjas, tehetséges íróhoz hasonlítja, akiért bomlanak a n?k, és aki mindig, minden helyzetben feltalálja magát. Tomnak nemcsak magában és maga k?rül kell rendet raknia, de még a család kajla fül?, krónikus szorongással küzd? kutyáját is istápolnia kell... Ez a Fej?s ?va k?nyvtára els? ?pasisan csajos”, imádnivalóan humoros regénye, amely egy férfi szemsz?géb?l mutatja be a párkapcsolat nehézségeit és szépségeit. ?Minden sora leny?g?z?tt. Egy érzékeny szerz? finom humorral megírt t?rténete, ami nemcsak a férfiakról, hanem rólunk, n?kr?l is szól. Egy regény a reményr?l, szerelemr?l, h?ségr?l, családról és a boldogságról...” – Fej?s ?va

"BLEAK HOUSE" is a novel by Charles Dickens, published in 20 monthly instalments between March 1852 and September 1853. It is held to be one of Dickens's finest novels, containing one of the most vast, complex and engaging arrays of minor characters and sub-plots in his entire canon. The story is told partly by the novel's heroine, Esther Summerson, and partly by a mostly omniscient narrator. Memorable characters include the menacing lawyer Tulkinghorn, the friendly but depressive John Jarndyce, and the childish and disingenuous Harold Skimpole, as well as the likeable but imprudent Richard Carstone. At the novel's core is long-running litigation in England's Court of Chancery, Jarndyce v Jarndyce, which has far-reaching consequences for all involved. This case revolves around a testator who apparently made several wills. The litigation, which already has taken many years and consumed between 60,000 and 70,000 in court costs, is emblematic of the failure of Chancery. Though Chancery lawyers and judges criticised Dickens's portrait of Chancery as exaggerated and unmerited, his novel helped to spur an ongoing movement that culminated in the enactment of legal reform in the 1870s. In fact, Dickens was writing just as Chancery was reforming itself, with the Six Clerks and Masters mentioned in Chapter One abolished in 1842 and 1852 respectively: the need for further reform was being widely debated. These facts raise an issue as to when Bleak House is actually set. Technically it must be before 1842, and at least some of his readers at the time would have been aware of this. However, there is some question as to whether this timeframe is consistent with the themes of the novel. The English legal historian Sir William Holdsworth set the action in 1827. Characters in Bleak House: As usual, Dickens drew upon many real people and places but imaginatively transformed them in his novel. Hortense is based on the Swiss maid and murderess Maria Manning. The "telescopic philanthropist" Mrs Jellyby, who pursues distant projects at the expense of her duty to her own family, is a criticism of women activists like Caroline Chisholm. The "childlike" but ultimately amoral character Harold Skimpole is commonly regarded as a portrait of Leigh Hunt. "Dickens wrote in a letter of 25 September 1853, 'I suppose he is the most exact portrait that was ever painted in words! ... It is an absolute reproduction of a real man'; and a contemporary critic commented, 'I recognized Skimpole instantaneously; ... and so did every person whom I talked with about it who had ever had Leigh Hunt's acquaintance.'"[2] G. K. Chesterton suggested that Dickens "may never once have had the unfriendly thought, 'Suppose Hunt behaved like a rascal!'; he may have only had the fanciful thought, 'Suppose a rascal behaved like Hunt!'". Mr Jarndyce's friend Mr Boythorn is based on the writer Walter Savage Landor. The novel also includes one of the first detectives in English fiction, Inspector Bucket. This character is probably based on Inspector Charles Frederick Field of the then recently formed Detective Department at Scotland Yard. Dickens wrote several journalistic pieces about the Inspector and the work of the detectives in Household Words, his weekly periodical in which he also published articles attacking the Chancery system. The Jarndyce and Jarndyce case itself has reminded many readers of the thirty-year Chancery case over Charlotte Smith's father-in-law's will. Major characters: Esther Summerson – the heroine of the story, and one of its two narrators (Dickens's only female narrator), raised as an orphan because the identity of her parents is unknown. At first, it seems probable that her guardian, John Jarndyce, is her father because he provides for her. This, however, he disavows shortly after she comes to live under his roof.

1609 októberében?Fabricius Flóra, egy pozsonyi orvos lánya?Báthori Erzsébet ?udvarába érkezik, hogy megkeresse elt?nt n?vérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?? Minden erejére szüksége van, hogy legy?zze az akadályokat és kibogozza a s?tét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.? Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellem?, mégis rendkívül vonzó férfira, akir?l azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.? R.?Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írón??17. század elején játszódóregénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó t?rténetet mesél el, korh? t?rténelmi háttérbe helyezve.? Ahogy azt már megszokhattuk t?le, írása nem nélkül?zi a romantikát és a politikai cselsz?vést sem.?

1610-ben, egy borzalmas évet maga m?g?tt hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni.?A ?b?n?s ?r?m?k városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát.?Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megment?jének édesanyja. Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ? csupán egyetlen férfi után vágyakozik,?Lorenzo Marianit azonban nem k?nny? ?r?kre rabul ejteni.?Flóra úgy d?nt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.?A szálak a legmagasabb k?r?kbe, a Collegió tagjai k?zé vezetnek, akik k?zül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.?Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának??R. Kelényi Angelika, Az ártatlan cím? k?nyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe.?Ahogy azt már megszokhattuk, a regény t?rténete a hatalom, a vágy, a b?n és a szerelem gyilkos kombinációja, t?rténelmi korba ágyazva.?

The story starts in London on Tuesday, October 1, 1872. Fogg is a rich English gentleman and bachelor living in solitude at Number 7 Savile Row, Burlington Gardens. Despite his wealth, which is ?40,000 (roughly ?3,020,000 today), Fogg, whose countenance is described as "repose in action", lives a modest life with habits carried out with mathematical precision. Very little can be said about his social life other than that he is a member of the Reform Club. Having dismissed his former valet, James Foster, for bringing him shaving water at 84 °F (29 °C) instead of 86 °F (30 °C), Fogg hires a Frenchman by the name of Jean Passepartout, who is about 30 years old, as a replacement. Later on that day, in the Reform Club, Fogg gets involved in an argument over an article in The Daily Telegraph, stating that with the opening of a new railway section in India, it is now possible to travel around the world in 80 days. He accepts a wager for ?20,000 (roughly ?1,510,000 today) from his fellow club members, which he will receive if he makes it around the world in 80 days. Accompanied by Passepartout, he leaves London by train at 8:45 P.M. on Wednesday, October 2, 1872, and thus is due back at the Reform Club at the same time 80 days later, Saturday, December 21, 1872. Mr. Phileas Fogg lived, in 1872, at No. 7, Saville Row, Burlington Gardens, the house in which Sheridan died in 1814. He was one of the most noticeable members of the Reform Club, though he seemed always to avoid attracting attention; an enigmatical personage, about whom little was known, except that he was a polished man of the world. People said that he resembled Byron—at least that his head was Byronic; but he was a bearded, tranquil Byron, who might live on a thousand years without growing old. Certainly an Englishman, it was more doubtful whether Phileas Fogg was a Londoner. He was never seen on 'Change, nor at the Bank, nor in the counting-rooms of the "City"; no ships ever came into London docks of which he was the owner; he had no public employment; he had never been entered at any of the Inns of Court, either at the Temple, or Lincoln's Inn, or Gray's Inn; nor had his voice ever resounded in the Court of Chancery, or in the Exchequer, or the Queen's Bench, or the Ecclesiastical Courts. He certainly was not a manufacturer; nor was he a merchant or a gentleman farmer. His name was strange to the scientific and learned societies, and he never was known to take part in the sage deliberations of the Royal Institution or the London Institution, the Artisan's Association, or the Institution of Arts and Sciences. He belonged, in fact, to none of the numerous societies which swarm in the English capital, from the Harmonic to that of the Entomologists, founded mainly for the purpose of abolishing pernicious insects. Phileas Fogg was a member of the Reform, and that was all. The way in which he got admission to this exclusive club was simple enough. He was recommended by the Barings, with whom he had an open credit. His cheques were regularly paid at sight from his account current, which was always flush. Was Phileas Fogg rich? Undoubtedly. But those who knew him best could not imagine how he had made his fortune, and Mr. Fogg was the last person to whom to apply for the information. He was not lavish, nor, on the contrary, avaricious; for, whenever he knew that money was needed for a noble, useful, or benevolent purpose, he supplied it quietly and sometimes anonymously. He was, in short, the least communicative of men. He talked very little, and seemed all the more mysterious for his taciturn manner. His daily habits were quite open to observation; but whatever he did was so exactly the same thing that he had always done before, that the wits of the curious were fairly puzzled. ABOUT AUTHOR: Jules Gabriel Verne (1828 – 1905) was a French novelist, poet, and playwright best known for his adventure novels and his profound influence on the literary genre of science fiction. Born to bourgeois parents in the seaport of Nantes, Verne was trained to follow in his father's footsteps as a lawyer, but quit the profession early in life to write for magazines and the stage. His collaboration with the publisher Pierre-Jules Hetzel led to the creation of the Voyages Extraordinaires, a widely popular series of scrupulously researched adventure novels including Journey to the Center of the Earth, Twenty Thousand Leagues Under the Sea, and Around the World in Eighty Days.

One day – actor-turned-detective – Anthony Noir receives a letter from California, in which an old lady asks his help in the investigation of a long-ago case. On New Year’s Eve 1929 a famous Hollywood actress died in a car accident. The mysterious client implies it was – in fact – a deliberate murder. Anthony discovers all the possible details of the extraordinary assignment, even so he has to embark on an extensive journey to the past before he can unveil the secret of the movie star…

Addison Holmes élete romokban hever. Szerelme az oltár el?tt úgy d?nt, mégsem mondja ki a boldogító igent, a balul sikerült esküv? számlái pedig kifizetetlenül hevernek állandóan beázó lakásában. Mit tesz egy elhivatott tanárn?, ha komoly pénzzavarba kerül? Talán kül?nórákat vállal? Esetleg k?lcs?nkér a szüleit?l? Egy józan gondolkodású lány bizonyára ezt tenné, Addison azonban nagyobb haszonnal kecsegtet?, de annál is t?bb kockázattal járó mellékállást vállal, és elszeg?dik sztriptíztáncosn?nek. A lány, aki mágnesként vonzza a bajt, r?vid úton egy gyilkossági ügybe keveredik, így jobb híján felcsap magándetektívnek. Még szerencse, hogy segítséget kap egy hihetetlenül szexi, de elviselhetetlenül szemtelen rend?rnyomozótól, akinek élete titkokat rejt… Kaland, szerelem, romantika, humor és mindenekfelett egy ?rülten szerethet? f?szerepl? teszi felejthetetlenné a Go-go girl sorozatot. Fej?s ?va

Fiatal, gy?ny?r?, gazdag és tehetséges, ráadásul a világ egyik legnépszer?bb színészn?je. Kell ennél t?bb a boldogsághoz? Bizony kell! Ha valaki, hát a huszonnyolc éves Connie pontosan tudja, hogy a jó adag csillámporral beszórt hollywoodi álomgyár valójában darálógép, ami szép lassan kizsigereli az embert. De egy nap betelik a pohár! Amerika üdv?skéje fogja magát, és elsz?kik Los Angelesb?l. Nagy titokban egy aprócska skót faluba utazik, mert cs?ndre és nyugalomra vágyik. Lochnabrae tényleg képeslapra kívánkozóan idilli hely, na de hogy békés lenne? Ugyan! Az amerikai sztár nem számolt a végletekig szókimondó és pletykás helyiekkel, akiket hosszú távon szinte lehetetlen elviselni, mik?zben jóval szerethet?bbek, mint a lány által túl jól ismert sztárok. Színpadra vinni a falubeli amat?r társulattal a Vízkeresztet egyszerre vicces és ideg?rl? feladat Connie számára. Persze valószín?leg k?nnyebben boldogulna, ha a szívd?gleszt? rendez? – aki megfogadta, hogy soha t?bbet nem kezd színészn?kkel ? nem lenne annyira undok vele. ?s f?leg, ha kevésbé szikrázna a leveg?, valahányszor egymásra néznek… ?Kiugrani a sajátunkból, hogy kipróbáljunk egy másik életet? Ki ne játszott volna még el a gondolattal? Hiszen ?másnak mindig k?nnyebb?... Sz?kés, szerelem, újrakezdés – err?l szól Victoria Connelly romantikus regénye. Akinek tetszett a Bárcsak itt lennél, vagy rajong Cecelia Ahern regényeiért, az ezt a k?nyvet is szeretni fogja!” Fej?s ?va

Csak szenvedélyes erd?járóknak! Filozófikus eszmefuttatások erd?r?l, madarakról, fegyverekr?l, vadászírókról és veszend? értékekr?l. Harmincegy állatmese a mátyásmadárról, a ravasz nyúlról, az Apró Vadászok Egyesületér?l - és persze az erd?r?l. A népszer? vadászíró (Az id?r?l és az erd?r?l, Az erd?r?l és az elt?nt id?r?l, Az elveszett erd?r?l és a megtalált id?r?l) újabb párbeszéde a természettel.

Dina Kane számára a szépség több mint vonzer?. Több mint üzlet. A szépség hatalom. Ám Dinának keményen meg kell küzdenie ezért a hatalomért, míg eljut a szegénységb?l és a kiszolgáltatottságból a leggazdagabb New York-i n?k szívéig. Kezdeti naivitásával csúnyán visszaél egy férfi, aki akkor még nem sejti: Dina Kane személyében nem egy eltaposható, buta fruskát gyalázott meg. A lány nem mindennapi képességekkel rendelkezik, ami a kereskedelmet illeti, és egy kis kozmetikai üzletben felfedezi azt, ami igazán érdekli: a szépségipart. Csakhogy a sikert senki nem garantálja. Egy kallódó testvér, egy gonosz anya, a pénztelenség és túl fiatal kora mellett még egy akadály az útjába áll: egykori megszégyenít?je, az aranyifjú Edward Johnson is kemény ellenfélnek bizonyul. Dinának azonban nemcsak szépsége különleges, de kitartása is. Felveszi a keszty?t, hogy megküzdjön mindazokkal, akik útjába állnak. Er?, kreativitás és kitartás – ez Dina mottója.   Nem véletlenül mondják, hogy egy szép n?nek mindig nehezebb érvényesülnie a pályáján, hát még akkor, ha az ötleteivel felülmúlja a kollégáit és a versenytársait. Dina er?s n?, aki akkor sem adja fel, amikor már mindenki más feladná a helyében... Fej?s Éva

Kedves Feln?ttek! ?Ez a k?nyv Nektek készült! T?rténetünk a XXXIV. században játszódik. Egy királyi család nem épp szokványos életén keresztül betekintést nyerhetünk a j?v?be. ??j faj k?rvonalazódik, aminek fejl?dése megállíthatatlan. ?Unalmasnak t?n?, idillikus életüket felváltja a S?tétség er?ivel folytatott harc, aminek kimenetele végleg meghatározza a F?ld bolygó sorsát...

Simea pdurea vie, alchimic, pulsnd, i, dei nu credea n fantome i alte bazaconii, i plcea s vorbeasc cu ea n minte, s se lase descoperit de ceva aparte, ceva deasupra sa i de neneles ntru totul, ca-n Her. Iar pdurea putea s-i fac simit prezena n attea feluri, putea s poarte attea chipuri i attea voci. Iar el putea s intre i s ias din ea, s uite de el de attea i attea ori. Aici singurtatea devenea intimitate, devenea linite, devenea ap, devenea o min strbtut de infuziile proteice ale pmntului; o subteran n care plictiseala conferinelor de pres, momentele de stnjeneal i de blbial erau absorbite de muchi, de ciuperci, de licheni. Aici devenea polen purtat de vnt. O pdure precum o planet extraterestr studiindu-l n tcere. Realitatea sa era irealitatea altor umbre, visele sale erau comarurile altor montri.“

E diminea??, Abiscruda ?i poveste?te lui Altiulius despre un cercet?tor al somnului, pe nume Dement, pe care ea l-a visat. Palev ?i Abisa aud ?ntreaga discu?ie dintr-o camer? al?turat?, ?i sur?d.– Acest Dement, ?n visul meu, cerceta somnul oamenilor ?i oamenii aveau somnul tulbure ?i cercet?torul Dement le privea somnul ?n ochi ?i z?mbea. Eu eram treaz? ?n visul meu ?i cercet?torul a venit la mine ?i mi-a zis: ?La ?aptezeci de ani, oamenii viseaz? de opt ori mai pu?in dec?t nou-n?scu?ii“.Altiulius o ascult? pe Abiscruda, ?i spune:– P?i, da, b?tr?nii nu mai au de ce s? viseze, C?ND E?TI B?TR?N ?I SE TERMIN? VISELE.– Nu, Altiulius, B?TR?NII VISEAZ? MAI PU?IN FIINDC? LI SE USUC? PLEOAPELE, de aia. NOU-N?SCU?II VISEAZ? MULT PENTRU C? PLEOAPELE LOR MIROS A LAPTE.– Asta ?i-a zis-o cercet?torul?– Nu. Asta i-am zis-o eu lui.– Copiii ??tia parc? s?nt de pe alt? lume, spune Abisa ?n ?oapt?.– ?i nu s?nt de pe alt? lume? spune Palev, cu voce sc?zut?.

Ei desc?lecar? atunci am?ndoi??i se iau la lupt? ca doi juni eroi.Ochii tuturora cat? cu mirareLa Buzescu Preda ?i t?tarul mare.Ei se bat la raza stelei cei de foc Flac?rile-i albe pe-a lor zale joc.V?ntul r?core?te fruntea lor udat???i m?nia dulce sufletul le-mbat?. Ei se bat ?n spade – spadele se fr?ng;??i se iau la bra?e – se smucesc se str?ng.C?nd t?tarul scoate o secure mic?Si lovind pe Preda pav?za ?i stric?.Dar el cu m?ciuca astfel ?l loviInc?t deodat? c?zu ?i muri. Iar dup? aceasta oastea rom?neasc?Pleac? ?i ?nvinge horda t?t?rasc?. Dimitrie Bolintineanu - Preda Buzescu

Exist? ?n activitatea publicistic? a lui Eminescu trei perioade distincte ?n cadrul c?rora putem fixa ?i c?teva momente mai semnificative pentru o problem? sau alta. Criteriul de baz? pe care ne ?ntemeiem ?n periodizarea noastr? ?l constituie schimb?rile intervenite ?n statutul personal al poetului ?n cursul activit??ii sale scriitorice?ti, schimb?ri care hot?r?sc ?n fond orientarea ?i caracterul ei. Publicistica eminescian? din prima perioad? se circumscrie ?ntre ianuarie 1870, c?nd public? primul articol, O scriere critic? ?n Albina din Pesta ?i mai 1876, c?nd intr? ?n redac?ia Curierului de Ia?i, foaia ie?ean?. Vom distinge aici o publicistic? a epocii studiilor universitare la Viena, c?nd Eminescu colaboreaz? la publica?iile rom?nilor din Imperiul austro-ungar ?i se situeaz? pe pozi?iile acestora ?n ap?rarea institu?iilor culturale, critic? dualismul ?i se afirm? ca un exponent al "tinerilor" ?n lupta pentru ?nf?ptuirea idealului de unitate na?ional? a poporului rom?n. Eminescu se manifest? ?n direc?ii multiple, de la articolul pe teme culturale la editorialul de orientare politic? ?i lansarea de apeluri c?tre public pentru solidaritatea na?ional?. Pozi?ia sa este a t?n?rului intelectual rom?n, ?nsufle?it de lupta poporului s?u ?i acest av?nt tineresc se reflect? ?i ?n publicistica sa. Acestei prime perioade se impune s?-i al?tur?m ?i un al doilea moment care coincide cu activitatea de bibliotecar la Biblioteca Central? din Ia?i. Activitatea publicistic? de acum este redus? ca extindere ?i are, ?n chip evident, caracter c?rtur?resc. Eminescu ?ine, tot acum, ?i conferin?a Influen?a austriac? asupra rom?nilor din Principate, ?n care sintetizeaz? ideile din articolele anterioare ?i din ?nsemn?rile din manuscrise ?i schi?eaz? un program pentru viitoarea sa activitate publicistic?. Perioada a doua a gazet?riei lui Eminescu o ?nscriem ?ntre 19 mai 1876, c?nd avem date sigure c? poetul intr? ca redactor la Curierul de Ia?i, ?i ultima s?pt?m?n? din octombrie 1877, c?nd p?r?se?te redac?ia foii ie?ene. Se produce acum o schimbare fundamental? ?n statutul personal al poetului, ?n sensul c? devine ziarist profesionist. Foaia ie?ean? era, pe de alt? parte, o publica?ie oficial?, cu o apari?ie de trei ori pe s?pt?m?n? ?i care rezerv? p?r?ii neoficiale, din cele patru pagini, una singur?. Concep?ia lui Eminescu despre menirea ziarelor este cea a ?nainta?ilor s?i Asachi, Kog?lniceanu, Alecsandri, Negruzzi, care f?ceau din publica?iile lor organe de pres? cu caracter enciclopedic. Pe acest drum merge ?i Eminescu ?i ?n acea singur? pagin? o unei foi oficiale face cronic? de politic? extern?, cronic? de politic? intern?, cronic? cultural?, cronic? dramatic? ?i artistic?. Nic?ieri ?n gazet?ria lui Eminescu nu se vede mai bine ca la Curierul de Ia?i ce poate realiza geniul cu mijloace materiale reduse ?i ?ntr-un spa?iu tipografic restr?ns. Activitatea publicistic? a poetului surprinde prin diversitatea problemelor abordate, prin seriozitatea ?i buna informare ?i prin modul de-a polemiza ?n chestiunile controversate. Aici, la Curierul de Ia?i – ?i nu la Timpul – ?l g?sim pe Eminescu cronicarul de politic? extern?, cronicarul cultural ?i cronicarul dramatic. Perioada a treia a gazet?riei lui Eminescu este cuprins? ?ntre octombrie 1877, data intr?rii ?n redac?ia Timpului, cotidianul bucure?tean, ?i iunie 1883, pr?bu?irea sa intelectual?. Aparent nu se schimb? nimic ?n statutul personal al poetului, de vreme ce trece ca ziarist profesionist de la foaia ie?ean? la cotidianul bucure?tean. ?i totu?i situa?ia nu se prezint? a?a. Poetul intr? ?n redac?ia Timpului, ca simplu redactor, cum era ?i I. Slavici, la chemarea c?ruia p?r?se?te foaia ie?ean?, trece apoi ?n fruntea ziarului, ca redactor-?ef, ca s? ocupe, ?n final, postul de prim-redactor. Eminescu ??i asum? sarcina, la intrarea ?n redac?ia Timpului, s? fac? cronica de politic? intern? ?i se ocup? cu intermiten?e de evenimentele interna?ionale ?i de mi?carea cultural?. Publicistica sa cunoa?te, sub aspectul diversit??ii, o ?ngustare evident? ?n raport cu cea de la foaia ie?ean?. Dar dac? la cotidianul bucure?tean nu ne ?nt?mpin? peisajul caleidoscopic din foaia ie?ean?, se impune aten?iei ?nc? din primele articole amplificarea discursului critic ?i verva polemic?. Publicistica eminescian? cunoa?te desf??urarea cea mai larg? ?ntre februarie 1880 ?i decembrie 1881. Acum Eminescu este redactor-?ef al cotidianului bucure?tean ?i ?l transform? ?n organ de pres? al orient?rii sale politice. Poetul sus?ine, ?n zeci de articole, primatul muncii ?n promovarea ?n ierarhia social?, ia ap?rarea "claselor pozitive" ?i critic? ?n termeni necru??tori "p?tura superpus?" ?i demagogia din via?a politic?. Eminescu p?r?se?te conducerea Timpului ?n ianuarie 1882, ca urmare a apropierii "sincerilor conservatori" de "sincerii liberali" ?i a form?rii "opozi?iei coalizate". Poetul trece r?spunderea conducerii ziarului lui Grigore G. P?ucescu, membru marcant al "opozi?iei coalizate" ?i r?m?ne prim-redac

Güne, onun üzerinde parlyor ve ok güzel ldyordu. Bok bcei, “Dünya, henüz o kadar akln karmam.”, dedi ve unu syledi: “Sadece ona katlanmann yolunu yordamn bilmeniz gerekiyor.” Dünya güzeldi: mparatorun süvari atna, nallar verilmiti ünkü binicisi, “Bok Bcei” olacakt. Bok bcei unu syledi: “imdi ineceim ve dier bok bceklerine, uruma ne kadar fazla ey yapldn anlatacam. Dardaki yolculuumda tiryakisi olduum tüm zevklerden bahsedeceim ve artk at, nallarn eskitene kadar yuvamda kalacam syleyeceim!” Yazar Hakknda: “1972 ylnda Adana'da dodu. lk, orta ve lise eitimini Adana'da tamamlad. ukurova niversitesi Biyoloji Blümü'nden 1994 ylnda mezun oldu. eviri iiyle urat. 2004 ylndan bu yana, zel bir irkette muhasebe eleman olarak alyor. Hobi olarak, blog yazarl, editrlük (Adana Blog Yazarlar Facebook sayfas) ve eviri yapyor. Yabanc dil olarak, ngilizce biliyor. Mitoloji ve simgecilik konularyla ilgileniyor."

Cinderella, or "The Little Glass Slipper", is a folk tale embodying a myth-element of unjust oppression/triumphant reward. Thousands of variants are known throughout the world. The title character is a young woman living in unfortunate circumstances, that are suddenly changed to remarkable fortune. The oldest documented version comes from China, and the oldest European version from Italy. The most popular version was first published by Charles Perrault in Histoires ou contes du temps passé in 1697, and later by the Brothers Grimm in their folk tale collection Grimms' Fairy Tales. Although the story's title and main character's name change in different languages, in English-language folklore "Cinderella" is the archetypal name. The word "Cinderella" has, by analogy, come to mean one whose attributes were unrecognized, or one who unexpectedly achieves recognition or success after a period of obscurity and neglect. The still-popular story of "Cinderella" continues to influence popular culture internationally, lending plot elements, allusions, and tropes to a wide variety of media. ONCE there was a gentleman who married, for his second wife, the proudest and most haughty woman that was ever seen. She had, by a former husband, two daughters of her own humour and they were indeed exactly like her in all things. He had likewise, by another wife, a young daughter, but of unparalleled goodness and sweetness of temper, which she took from her mother, who was the best creature in the world. No sooner were the ceremonies of the wedding over, but the stepmother began to shew herself in her colours. She could not bear the good qualities of this pretty girl; and the less, because they made her own daughters appear the more odious. She employed her in the meanest work of the house; she scoured the dishes, tables, &c. and rubbed Madam's chamber, and those of Misses, her daughters; she lay up in a sorry garret, upon a wretched straw-bed, while her sisters lay in fine rooms, with floors all inlaid, upon beds of the very newest fashion, and where they had looking-glasses so large, that they might see themselves at their full length, from head to foot.

Biblioteca pentru toi copiii“ cuprinde cele mai preuite opere ale scriitorilor clasici ai literaturii romne i universale. Crile de neuitat ale copilriei sunt disponibile astzi si in format e-book.Aventurile lui Tom Sawyer este una dintre acele cri rare despre care se poate afirma cu certitudine astzi, la mai bine de un secol de la apariia ei, c se adreseaz tuturor vrstelor, mai bine zis, copiilor de orice vrst.“ – Petre Solomon