Avem o carte preponderent de sondare a mentalit??ii ruse, care este rezultatul unei radiografieri a societ??ii pe mai multe pali?ere, dintre care se deta?eaz? cel istoric ?i cel religios. (…) Rusia bolnav? este scris? ?n primii ani dup? evenimentele revolu?ionare din 1905?l907, ?n cursul c?rora autorul a avut o participare activ?, mai ales ?n ce prive?te punerea acestei revolu?ii sub semnul lui Hris?tos. Este o carte important? tocmai pentru c? oglinde?te deziluziile unei naturi pasiona?le, care, ?n centrul istoriei ?i al religiei, pune mereu fapta. Fire?te acum, dup? Arhipelagul lui Soljeni??n, pamfletele lui Merejkovski par simple exerci?ii de stil, ?nelibertatea” deza?vuat? ?n ele, Rusia ?arist? ca ??nchisoare a popoarelor” ap?r?nd chiar foarte apropiat? de ceea ce s?ar putea numi ?stat de drept”. ?n privin?a ?demasc?rii” ororilor contemporane?it??ii, putem spune c? – a?a cum au dovedit?o deceniile bol?evice – ?ntotdeauna este loc de mai r?u. (Emil Iordache)

Such is the system which underlies the Meditations of Marcus Aurelius. Some knowledge of it is necessary to the right understanding of the book, but for us the chief interest lies elsewhere. We do not come to Marcus Aurelius for a treatise on Stoicism. He is no head of a school to lay down a body of doctrine for students; he does not even contemplate that others should read what he writes. His philosophy is not an eager intellectual inquiry, but more what we should call religious feeling. The uncompromising stiffness of Zeno or Chrysippus is softened and transformed by passing through a nature reverent and tolerant, gentle and free from guile; the grim resignation which made life possible to the Stoic sage becomes in him almost a mood of aspiration. His book records the innermost thoughts of his heart, set down to ease it, with such moral maxims and reflections as may help him to bear the burden of duty and the countless annoyances of a busy life. It is instructive to compare the Meditations with another famous book, the Imitation of Christ. There is the same ideal of self-control in both. It should be a man's task, says the Imitation, 'to overcome himself, and every day to be stronger than himself.' 'In withstanding of the passions standeth very peace of heart.' 'Let us set the axe to the root, that we being purged of our passions may have a peaceable mind.' To this end there must be continual self-examination. 'If thou may not continually gather thyself together, namely sometimes do it, at least once a day, the morning or the evening. In the morning purpose, in the evening discuss the manner, what thou hast been this day, in word, work, and thought.' But while the Roman's temper is a modest self-reliance, the Christian aims at a more passive mood, humbleness and meekness, and reliance on the presence and personal friendship of God. The Roman scrutinises his faults with severity, but without the self-contempt which makes the Christian 'vile in his own sight.' The Christian, like the Roman, bids 'study to withdraw thine heart from the love of things visible'; but it is not the busy life of duty he has in mind so much as the contempt of all worldly things, and the 'cutting away of all lower delectations.' Both rate men's praise or blame at their real worthlessness; 'Let not thy peace,' says the Christian, 'be in the mouths of men.' But it is to God's censure the Christian appeals, the Roman to his own soul. The petty annoyances of injustice or unkindness are looked on by each with the same magnanimity. 'Why doth a little thing said or done against thee make thee sorry? It is no new thing; it is not the first, nor shall it be the last, if thou live long. At best suffer patiently, if thou canst not suffer joyously.' The Christian should sorrow more for other men's malice than for our own wrongs; but the Roman is inclined to wash his hands of the offender. 'Study to be patient in suffering and bearing other men's defaults and all manner infirmities,' says the Christian; but the Roman would never have thought to add, 'If all men were perfect, what had we then to suffer of other men for God?' The virtue of suffering in itself is an idea which does not meet us in the Meditations. Both alike realise that man is one of a great community. 'No man is sufficient to himself,' says the Christian; 'we must bear together, help together, comfort together.' But while he sees a chief importance in zeal, in exalted emotion that is, and avoidance of lukewarmness, the Roman thought mainly of the duty to be done as well as might be, and less of the feeling which should go with the doing of it. To the saint as to the emperor, the world is a poor thing at best. 'Verily it is a misery to live upon the earth,' says the Christian; few and evil are the days of man's life, which passeth away suddenly as a shadow. ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?*** ? "MARCUS AURELIUS ANTONINUS" was born on April 26, A.D. 121. His real name was M. Annius Verus, and he was sprung of a noble family which claimed descent from Numa, second King of Rome. Thus the most religious of emperors came of the blood of the most pious of early kings. His father, Annius Verus, had held high office in Rome, and his grandfather, of the same name, had been thrice Consul. Both his parents died young, but Marcus held them in loving remembrance. On his father's death Marcus was adopted by his grandfather, the consular Annius Verus, and there was deep love between these two. On the very first page of his book Marcus gratefully declares how of his grandfather he had learned to be gentle and meek, and to refrain from all anger and passion. The Emperor Hadrian divined the fine character of the lad, whom he used to call not Verus but Verissimus, more Truthful than his own name. He advanced Marcus to equestrian rank when six years of age, and at the age of eight made him a member of the ancient Salian priesthood. The boy's aunt, A

        本书在伯特兰·罗素的经典著作《西方哲学简史》的结构框架下，广泛吸取其他学界名家的研究成果，精选84位哲学家及其观，用近200幅思维导图与图表，将复杂晦涩的西方哲学图像化，以超图解的手法为你展现西方哲学的发展演，带你探索西方文明的本质与内核。         为什么柏拉图的《理想国》能长居西方高校书单榜首？怎样的哲学思想推了西方现代化程？为何以理性文明著称的欧洲会爆发两次世界大战？         英国著名哲学家、诺贝尔文学奖获得者伯特兰·罗素认为，想要了解一个时代或民族，必须了解其哲学，只有这样才能真正洞悉历史的发展。

《维摩诘经》是大乘佛教的早期经典之一，因为此经的主人公为维摩诘居士，故而得名。唐玄奘，宋法戒和尚都曾译过此经。宣传在世俗生活中也能修炼成佛。《维摩诘经》[2]运用不可思议的不二法门，消解一切矛盾，影响了禅宗思想、禅悟思维、公案机锋。禅宗将《维摩诘经》作为宗经之一，将不二法门作为处世机的态度与方法，泯灭一切对立，从而获得了生命自由的无限超越。

《圆觉经》是佛为文殊、普贤等十二位菩萨宣说如来圆觉的妙理和观行方法。其中心思想主要在强调一切万法皆含摄与圆觉妙心，有情众生的四圣六凡和无情的山河大地，都是圆觉妙心所变现的。《圆觉经》对中国佛教华严宗、天台宗禅宗、密宗等都有重要的影响，如第七章大威德的出场，就是明显的密宗特征，因此也受到密宗的重视。

本书所集的“净土三经”，就是净土宗所依据的主要经典。这三经即是：一、《无量寿经》：叙说阿弥陀佛因位的愿行和果上的功德。二、《观无量寿经》：向人们显示往生净土的行业，即修持净土的方法。三、《阿弥陀佛》：展现净土的正依报庄严、极乐世界的美妙，及执持阿弥陀佛名号的种种利益和方便。 净土是一个庄严清净的世界，是一个无苦无秽的妙土。西方净土，是“净土三经”及中国净土宗所着力宣扬的一个极乐世界，如何能追寻到一块无苦疾杂染的净土？“净土三经“所涵盖的内容足以答复所有的质疑。

对华严经各品的内容做简洁的介绍与解读。对华严经的真义以及如何修习实践等都有明确讲解。

佛教中三本经书《四十二章经》《八大人觉经》《佛遗教经》原文及白话释译。

innd seama de multiplele referiri la istorie, ct i de importana i relevana perspectivei temporal-istorice pentru orice alt tem, ajungem firesc la cardinalitatea istoriei n discursul lui Emil Cioran. n noianul tuturor temelor sale obsesive, istoria este o mega-tem, aflat n puternice raporturi cu celelalte. Aderena i entuziasmul pentru studiul problemelor de filosofia istoriei le gsim mrturisite nc de la nceputul traseului, n cteva scrisori ctre Bucur incu din anii ‘30. n acele scrisori vorbete de pasiune, de gndire spontan i personal, de adaptare natural asupra domeniului, i se arat ncredinat c, alturi de problemele de filosofia culturii i antropologiei filosofice, problemele de filosofia istoriei nu pot concepe c lea prsi vreodat. Dintre multiplele justificri ulterioare – opuse ca atitudine fa de cele din perioada iniial, dar care marcheaz aceeai aderen –, s punem dou n corelaie, scrise n ani apropiai, n care preocuparea pentru istorie este descris prin stri de dependen: slbiciune, sete, patim.“ – Ioan Costea

La acest ?nceput de secol XXI, ?n ?ntreaga lume se intensific? studierea problemelor fundamentale, eterne, ca via?a ?i moartea, rostul vie?ii, originile ?i destina?iile noastre ultime, c?t ?i ?ntrebarea cu privire la existen?a de dup? moarte. Cartea examineaz? filosofia de via?? a budismului Nichiren ?n lumina ideilor de ultim? or? despre via?? ?i moarte, de?i cuprinderea exhaustiv? ?ntr?un singur volum a unei probleme at?t de vaste este imposibil?. Budismul Nichiren ofer? oamenilor mijloacele de a??i transforma destinele prin ?nf?ptuirea propriei revolu?ii umane individuale ?i dezv?luie calea spre pace ?i fericire.

Cartea este o culegere de eseuri pe teme de istorie literar?, istoria ideilor ?i probleme generale de estetica artelor, toate acestea fiind abordate dintr-un accentuat unghi filozofic ?i ?tiin?ific deopotriv?.

Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor fedheti le pontosan a k?nyv tartalmát, ha bet?r?l bet?re megegyezik vele. Valami hasonló mondható a fülsz?vegekr?l is (biztos Boegesnek is tetszene ez a gondolat), és ennek megfelel?en meg sem kísérlem néhány mondatban ?sszefoglalni, hogy mir?l lesz szó. Ehelyett inkább el?sz?r is azt emelem ki, hogy a címnek megfelel?en mir?l nem: például nem magáról Borgesr?l, a 20. század egyik legjelent?sebb argentin írójáról. Hanem inkább arról, hogy a novelláival kapcsolatban milyen, az irodalomtól olyakor látszólag meglehet?sen távol álló kérdések merülhetnek fel kezdve azon, hogy az általa leírt bábeli k?nyvtár valóban olyan teljes és mindenre kiterjed?-e, miként azt Borges sugallja; folytatva azon, hogy van-e egyáltalán értelme felvetni, hogy milyen lenne, ha valaki t?kéletes emlékezettel rendelkezne (nincs). Meg, hogy elképzelhet?-e, nem pedig, hogy létezik vagy legalább lehetséges-e egy olyan pont vagy térrész: egy olyan Alef, amelyen keresztül egyszerre láthatunk mindent. ?s így tovább egészen addig, hogy mit mondhatunk az irodalomkritikáról, az irodalmi zsánerek létrej?ttér?l meg elt?nésér?l vagy éppen az irodalmi halhatatlanságról – ismét csak mint elméleti problémáról. Azaz végs? soron persze mégiscsak egyfajta bolyongás ez a borgesi k?nyvtában, illetve bizonyos, legalább hipotetikusan lehetséges és az irodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó kérdések fázisterében még akkor is, ha a fentebbiekben, miként a figyelmes olvasó már észre vehette, éppen azt tettem, amir?l korábban azt sejttettem, hogy nem fogom: néhány példa említésével próbáltam utalni rá, hogy mir?l szól az egész. De talán ez sincs igazi ellentmondásban azzal a megk?zelítéssel, amit ez a k?nyv sugall. Galántai Zoltán tudományt?rténész és író. Korábbi k?nyvei az eClassicnál: K?nyvkett?. A k?nyv, az írás és az irodalom j?v?jér?l (2013) http://eclassic.xyz/shop/bemutato/konyvketto-a-konyv-az-iras-es-az-irodalom-jovojerol/ Monoverzumok. Kozmosz, t?rvény, tudomány (2016) http://eclassic.xyz/shop/szabadpolc/monoverzumok/

Elveink nem tudnak olyan szilárdak lenni, mint naiv pillanatainkban gondolnánk, mert világunkat az érzelmek, az értelem és a hit folyton változó egyensúlya tartja ?ssze. Az ember hajlamos nagy titkokat sejteni ott, ahol egyszer?en csak nagyobb er?k m?k?dnek, mint amiket uralni tud. Azonnal a nagy titkot keresi, amikor kiemelked? tehetségekkel találkozik, amikor a hit alapvet? kérdéseit firtatja, amikor a saját érzelmeit vizsgálja, és akkor is, amikor a tudomány eszk?zeivel igyekszik mélyebben megérteni a világot. Pedig: ?A nagy titok az, hogy nincs titok”. ?j k?nyvében Mér? László az elvek, az érzelmek, a hit és a tudomány erejét valamint korlátait járja k?rül. A csattanós, “?tperces” esszék felvillantják a témák kül?nféle arcait a mindennapi életben, a hosszabbak pedig bemutatják, mit tett mindehhez a modern pszichológia.

《你在忙什么》是由影响力遍及全球的佛教大德索达吉堪布近年来赴哈佛、耶鲁、斯坦福、哥廷根、清华、北大、港大……等全球近百所学府的演讲精粹。 堪布认为，时代在变迁，但佛教的宗旨没有变，人们可以从中找到解决现代问题的真正答案，这是应该去提醒大家的。 本书以幸福、压力、财富、情感、快乐为关键词，关注当下社会现状，针对现代人的思想误区，以浅显易懂的语言，为世人打开一条光明之路。身体的忙碌，根本在心。但愿由此你能得到佛教中的宁静心灵，减少无意义的忙碌，活得更加淡定。

Magyarázatok a Srimad-Bhagavatam tizedik éneke harminckettedik fejezetének 16-22. versáhez, az el?z? acaryák írásai alapján. A Na pāraye ’ham három része ?rī K???a, ?rī Caitanya Mahāprabhu és ?rīmatī Rādhārā?ī szeretetét mutatja be. Szeretetük egy-egy hatalmas folyóként h?mp?ly?g a prema óceánja felé. ?cāryáink kegyéb?l a bhakták megérinthetik ennek az óceánnak a partját, s néhány cseppnyi nektárt megízlelhetnek bel?le.

Kitab?n ba?l?ca vasf? olarak, Antik Yunan polisinden günümüze uzanan yolda, ?ocuk ve gen? yeti?tirmenin kamusal ve insan? ?nemini ortaya koyarken, fizik?, ahl?k? ve kültürel y?nleriyle bir bütün olarak e?itim felsefesi üzerine kaleme al?nm?? en temel eserlerden biri olmas? g?sterilebilir… ?Bu noktada, Rousseau’nun, “Tüm yazd?klar?m i?inde en iyi eserim” diye takdim etti?i?Emile’in 1762’de yay?nland???nda lanetlenip, 30 y?l sonra, Frans?z Devrimi’nin ?ncüleri i?in Frans?z milli e?itiminin ilham kayna?? addedildi?i dikkate al?nd???nda, Kant’?n e?itim üzerine sarf etti?i s?zlerin tarihsel ve toplumsal ba?lam? da ortaya ??kar. 18.yüzy?l?n ortalar?ndan 19.yüzy?l?n ba?lar?na dek ge?en bir ?mürlük sürede k?ta Avrupas? büyük bir do?umun sanc?lar?yla sars?lmaktad?r. ?ncesi ve sonras? diye tarihi ikiye ay?ran ?ifte Devrim (Sanayi ve Frans?z Devrimi) büyük bir zihinsel d?nü?üme yol a?mak üzeredir. Kant’? büyüten, ya da büyüklü?üne ayr?ca de?er katan bir unsur da, onun i?te bu ?a??n insan? olmas?d?r. ?Kant, 1806’daki Jena Sava??n? ve Napoleon i?galinin Alman milleti üzerinde yaratt??? ?ok ve deh?eti g?remeden vefat etse de, Wilhelm von Humboldt gibi e?itim reformcular? arac?l???yla Prusya (genel itibar?yla da Alman) e?itim sistemi i?in ne denli ?nemli bir yol a?t???n? tüm kitap boyunca seziyor gibidir. Bununla birlikte Kant’?nE?itim ?zerine’si, milli dilde ibadet edip, okumay? yazmay? te?vik eden Luhterci gelene?in Pietizmle kendini yenilemi? ve Büyük Frederich taraf?ndan te?vik edilmi? olan e?itim anlay???n?n olgunla?ma ?a??n?n da bir ürünüdür. Bu sebeple, kitab?n tamam?na h?kim olan motif, Ayd?nlanmac? bir “i?sel ?zgürle?im” ve “ruhan? terbiye” aras?nda kurulmas? gereken büyük dengedir. ? ? ?Bu arka plan? dikkate alarak, ?imdi kitaba biraz daha yak?ndan bakabiliriz… E?itim ?zerine, memleketin sayg?n ?evirmenlerinden biri olan Ahmet Aydo?an’?n sunu? ve ?ns?züyle ba?l?yor. ?stü kapal? fakat sitem dolu bir de?erlendirme yaz?s? olan “’Sapere Aude!’ Diye ??kt?k Yola”, Kant’a s?zü teslim etmeden evvel, 30 sayfada, Kant’?n dü?ünce dünyas?ndan ne denli uzakta kald???m?z?n ele?tirisini yap?yor. Bu arada, kitab?n ortaya ??k?? ?yküsüne de 22.sayfada a??klay?c? bir notla yer veriliyor. K?ningsberg ?niversitesi’nde muhtelif zamanlarda verilen dersler i?in haz?rlanan notlardan derlendi?i anla??lan?E?itim ?zerine, modern Türk?e’nin bir felsefe dili olamamas?n?n da etkisiyle, ?e?itli dipnotlar arac?l???yla kavramlar?n ve kelimelerin daha anla??l?r k?l?nd??? bir h?lde okura sunuluyor. ? “?nsan E?itilmesi Gereken Bir Varl?kt?r”: ? ?Kant, dü?üncelerini temellendirdi?i giri? sayfalar?nda insan?n e?itime muhta? ten varl?k oldu?u ger?e?inden hareket ediyor ve insan?n ancak e?itimle insan olabilece?ini dile getiriyor. (s.35) E?itime y?nelik bu yakla??m, Kant’?n idealizm felsefesinin ger?ekle?mesine giden yolu a?an anahtarlardan biri say?labilir.? ? ???NDEK?LER: ? KANT'IN YA?AMI…KANT'A G?RE AYDINLANMA NED?R?AHLAKIN METAF?Z???…KANT VE E??T?M ?ZER?NE….KANT VE TANRIKANT IN ELE?T?REL FELSEFES?KANT’IN ELE?T?REL FELSEFES?NE PLATON VE PARMEN?DES?N KATKILARI Kritisizm Nedir? KANT FELSEFES?N?N TEMEL KAVRAMLARIKANT’IN KURAMSAL METAF?Z?K ELE?T?R?S? HAKKINDAK? D???NCELER?..I. KANT'IN LE?BN?Z- WOLFF VE HUME'UN FELSEFELER?NE Y?NEL?K ELE?T?R?S?II. KANT'TA METAF?Z?K B?LG?N?N OLANA?I: METAF?Z?K OLANAKLI MIDIR?SONU?LARKANT’IN D?NYA YURTTA?LI?I AMACINA Y?NEL?K GENEL B?R TAR?H D???NCES?KANT’?I EBED? BARI?” D???NCES?S?YAS? HAKLARDA TEOR? VE PRAT?K ?L??K?S? ?ZER?NEK?RESELLE?EN SORUNLAR KAR?ISINDA KANT ET???UNUTULMAZ KANT S?ZLER?…..

A compreens?o de Contos d’Escárnio n?o poderia restringir-se à constru??o do horizonte no qual nasce, o século XX. A inten??o de escrever lixo e bestagem, anunciada pelo narrador, aos poucos, revela um grotesco vindo de um longínquo, de um aquém. Por isto, faz-se necessário também compreender o fluxo histórico-estético que encontra acolhida na imagina??o de Hilda Hilst, cujo amparo conceitual buscou-se à estética da recep??o e do efeito. Na Teoria Estética, o feio insurge como fen?meno da realidade artística contempor?nea; refúgio de sobrevivência da arte e dos belos escritos, deixa livre à plasticidade do presente a tarefa da denúncia da realidade. Em protesto, o dissonante reivindica cidadania e se mantém como possibilidade da arte. Neste sentido, tem lugar em Hilda Hilst a atualidade do grotesco.

　　《费孝通早期思想探源》的论证有助于理解费孝通的社会改革思想所代表的江南社会精英群体，进一步明晰费孝通“合作主义”和“社会主义”取向的社会来源和思想来源。此外，作者还考证和分析了四十年代中期费孝通对中国文化看法的变化、原因及思想来源，指出费晚年倡导的“文化自觉”思想在1947年初已具雏形。本研究可增进对费孝通整体思想沿革的认识。

有件事是确定无疑的：终我们都会死亡。 　　但我们真的相信自己会死吗？ 　　死亡是生命的终吗？ 　　人是否有不朽的灵魂？ 　　为什么说永生是件坏的事情？ 　　在某些情况下自杀是否可能合理和符合道德？ 　　我们终将死掉这个事实，会怎么影响我们的生活方式？ 　　…… 　　《死亡哲学：耶鲁大学公课》一书源于受欢迎的国际名校公课之一《哲学：死亡》。在这本通俗易懂的哲学著作中，谢利卡根教授挑战了许多我们习以为常或未经深思的观，邀请读者系统反思死亡的哲学之谜，以更清晰的概念探讨死亡的意义为何，从形而上学到价值观，认真、理性地思考生命和死亡的真相。而带领我们探索生命的价值，该以什么样的态度来面对人生这趟旅程。 　　叔本华对死亡哲学的阐述，对本书来说至为贴切:“由于对死亡的认识所带来的反省，致使人类获得形而上学的见解，并由此得到一种慰藉。所有宗教和哲学体系，主要即为针对这种目的而发，以帮助人们培养反省的理性，作为对死亡观念的解毒剂。”死亡虽是我们每个人的宿命，但看待死亡的视角，却可以让人们获得拯救。

《参同契》是早期道教重要典籍，全名《周易参同契》。书中借用乾、坤、坎、离、水、火等法象，以明炼丹修仙之术。为道教系统论述炼丹的早著作，道教奉为“丹经王”，是千古丹经之鼻祖。 本书是南怀瑾先生一九八三年在台湾讲解《参同契》的记录，分上、中、下三册。南怀瑾先生认为：《参同契》参合了三种原则相同的学问，且熔于一炉——老庄、道家的丹道，还有《易经》的学问，是一本非读不可的秘密典籍。《参同契》不止是丹经道书，它既是哲学又是科学，也是古典文学之作，其中包含了中华民族深之承天接地的文化。《参同契》素有“天书”之称。这部因深奥而埋藏已久的天书，因南师深入浅出的讲解而重新散发光芒。

本书是南怀瑾先生一九八一年所讲解《维摩诘经》的记录。 《维摩诘经》全称《维摩诘所说经》，三卷，通行后秦鸠摩罗什译本。内容着重描写达到解脱境界不一定要经过严格的出家修行生活，关键在于主观修养，阐扬大乘般若性空的思想。南怀瑾先生认为，《维摩诘经》是与整个佛法、佛教、东方文化，尤其是中国文化关系、影响深的一部重要经典。《维摩诘经》所代表的精神，是佛法在世间，不离世间本位而解脱成佛的法门，也指出十方三世诸佛如何证道，如何得解脱，如何证得菩提之路。南师用简单明了的语句，深入浅出，让读者能更容易了解原经优美流畅文字下的深厚含义。 本书原由台湾老古文化事业公司出版。兹经版权方台湾老古文化事业公司授权，复旦大学出版社将老古公司二〇〇五年三月版校订出版，以供研究。