When the centuries-barren orchards of Berrie-on-the-Wyn suddenly bear fruit, it is clear that something strange is afoot — and something fey, for this is no ordinary harvest. To partake of the fruits of Faerie is to be changed for good, but not necessarily for the better. From whence come the golden apples, the moonlit silver pears? Who is the motley piper who walks the streets of Berrie, drawing forth magic and mayhem with his music? And how can half of the town vanish into thin air? There may be chaos aplenty in Berrie, but all that's needed to set things straight is a touch of the right light — and maybe just the right pair of Boots...

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). His glory, by whose might all things are mov'd,Pierces the universe, and in one partSheds more resplendence, elsewhere less. In heav'n,That largeliest of his light partakes, was I,Witness of things, which to relate againSurpasseth power of him who comes from thence;For that, so near approaching its desireOur intellect is to such depth absorb'd,That memory cannot follow. Nathless all,That in my thoughts I of that sacred realmCould store, shall now be matter of my song. Benign Apollo! this last labour aid,And make me such a vessel of thy worth,As thy own laurel claims of me belov'd.Thus far hath one of steep Parnassus' browsSuffic'd me; henceforth there is need of bothFor my remaining enterprise Do thouEnter into my bosom, and there breatheSo, as when Marsyas by thy hand was dragg'dForth from his limbs unsheath'd. O power divine!If thou to me of shine impart so much,That of that happy realm the shadow'd formTrac'd in my thoughts I may set forth to view,Thou shalt behold me of thy favour'd treeCome to the foot, and crown myself with leaves;For to that honour thou, and my high themeWill fit me. If but seldom, mighty Sire!To grace his triumph gathers thence a wreathCaesar or bard (more shame for human willsDeprav'd) joy to the Delphic god must springFrom the Pierian foliage, when one breastIs with such thirst inspir'd. From a small sparkGreat flame hath risen: after me perchanceOthers with better voice may pray, and gainFrom the Cirrhaean city answer kind. About Dante: Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). "IN the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray Gone from the path direct: and e'en to tell It were no easy task, how savage wild That forest, how robust and rough its growth, Which to remember only, my dismay Renews, in bitterness not far from death.." (Dante) IN the midway of this our mortal life,I found me in a gloomy wood, astrayGone from the path direct: and e'en to tellIt were no easy task, how savage wildThat forest, how robust and rough its growth,Which to remember only, my dismayRenews, in bitterness not far from death.Yet to discourse of what there good befell,All else will I relate discover'd there.How first I enter'd it I scarce can say,Such sleepy dullness in that instant weigh'dMy senses down, when the true path I left,But when a mountain's foot I reach'd, where clos'dThe valley, that had pierc'd my heart with dread,I look'd aloft, and saw his shoulders broadAlready vested with that planet's beam,Who leads all wanderers safe through every way. Then was a little respite to the fear,That in my heart's recesses deep had lain,All of that night, so pitifully pass'd:And as a man, with difficult short breath,Forespent with toiling, 'scap'd from sea to shore,Turns to the perilous wide waste, and standsAt gaze; e'en so my spirit, that yet fail'dStruggling with terror, turn'd to view the straits,That none hath pass'd and liv'd. My weary frameAfter short pause recomforted, againI journey'd on over that lonely steep,The hinder foot still firmer. Scarce the ascentBegan, when, lo! a panther, nimble, light,And cover'd with a speckled skin, appear'd,Nor, when it saw me, vanish'd, rather stroveTo check my onward going; that ofttimesWith purpose to retrace my steps I turn'd. ? ?About Dante: ? Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

C?t?lin-Mihai ?tefan a reu?it s? scrie o carte tulbur?toare despre avatarurile unei identit??i ?n curs de revelare. Poemele sale, imagini fulgurante ale memoriei, sunt ofrande aduse unui timp deja tr?it, mici lumi disp?rute care ??i cer dumicatul de p?ine ?i linguri?a de vin. Ce am fi f?r? amintiri, ce ar fi amintirile f?r? noi cei de acum... Puzzle-ul acestor ?istorii“ personale prinde contur abia dup? ce lucrurile nespuse ?ncep s? se acumuleze ?i s? fie la fel de prezente ca ?i acelea rostite cu ap?sare. Dup? un debut onorabil Muza avatarului (2005), C?t?lin-Mihai ?tefan revine ?n poezie cu un volum c?t se poate de conving?tor, al?tur?ndu-se astfel, celor mai buni poe?i ai celui de-al doilea val dou?miist. (?erban Axinte)Apaosuri este volumul de poeme care te contamineaz? cu mult? candoare, cu un limbaj care te oblig? s? te copil?re?ti p?n? acolo, ?nc?t s? con?tientizezi c? de fapt fiecare etap? a vie?ii nu are s? ?nsemne dec?t ?nc? un pas de ?otron. Poetul divulg?, ?ntr-o manier? inedit?, aromele ?i energiile copil?riei postsocialiste. Altfel spus, Apaosuri este volumul unor holograme lirice pe care poetul, inspirat, ni le aduce ?n acest postmodernism natural-robotizat. Cred c? prin acest volum autorul ??i c??tig?, la propriu, locul binemeritat ?n peisajul poeziei 2000+. (Paul Gorban)

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

This volume collects the complete works of Edgar Allan Poe (Wikipedia). It started out as a restructuring and reformatting of the 1903 “Raven Edition” of his works—and then it grew.I have rearranged the texts according to genres in the order of first publications (though still using the later revised versions). I added all the stories, poems, essays, and some miscellanea that were missing in the “Raven Edition”. Thus, you’ll find in this collection: THE TALESMetzengerstein, The Duc de L’Omelette, A Tale of Jerusalem, Loss of Breath, Bon-Bon, Ms. Found in a Bottle, The Assignation, Berenice, Morella, Lionizing, The Unparalleled Adventures of One Hans Pfaal, King Pest, Shadow—A Parable, Four Beasts in One—The Homo-Cameleopard, Mystification, Silence—A Fable, Ligeia, How to Write a Blackwood Article, A Predicament, The Devil in the Belfry, The Man that Was Used Up, The Fall of the House of Usher, William Wilson, The Conversation of Eiros and Charmion, Why the Little Frenchman Wears his Hand in a Sling, The Business Man, The Man of the Crowd, The Murders in the Rue Morgue, A Descent into the Maelstr?m, The Island of the Fay, The Colloquy of Monos and Una, Never Bet the Devil Your Head, Eleonora, Three Sundays in a Week, The Oval Portrait, The Masque of the Red Death, The Landscape Garden, The Mystery of Marie Rogêt, The Pit and the Pendulum, The Tell-Tale Heart, The Gold-Bug, The Black Cat, Diddling, The Spectacles, A Tale of the Ragged Mountains, The Premature Burial, Mesmeric Revelation, The Oblong Box, The Angel of the Odd, Thou Art the Man, The Literary Life of Thingum Bob, Esq, The Purloined Letter, The Thousand-and-Second Tale of Scheherazade, Some Words with a Mummy, The Power of Words, The Imp of the Perverse, The System of Doctor Tarr and Professor Fether, The Facts in the Case of M. Valdemar, The Sphinx, The Cask of Amontillado, The Domain of Arnheim, Mellonta Tauta, Hop-Frog, Von Kempelen and his Discovery, X-ing a Paragrab, Landor’s Cottage.THE POEMSPoetry, O, Tempora! O, Mores!, Tamerlane, Song, Dreams, Spirits of the Dead, Evening Star, Imitation, Stanzas, A Dream, The Happiest Day, The Lake —— to ——, To Margaret, Alone, Sonnet—to Science, Al Aaraaf, Romance, To ——, To the River——, To M——, Fairy-Land, To Isaac Lea, An Acrostic, Elizabeth, To Helen, Israfel, The City in the Sea, The Sleeper, A P?an, The Valley of Unrest, Enigma, Fanny, The Coliseum, Serenade, To One in Paradise, Hymn, May Queen Ode, Spiritual Song, Latin Hymn, Bridal Ballad, To Zante, The Haunted Palace, Silence, Lines On Joe Locke, The Conqueror Worm, Lenore, A Campaign Song, Dream-Land, Impromptu. To Kate Carol, To F——, Eulalie, Epigram for Wall Street, The Raven, The Divine Right of Kings, To Frances S. Osgood, A Valentine, Beloved Physician, Deep in Earth, To Marie Louise (Shew), Ulalume, Lines on Ale, To Marie Louise (Shew), An Enigma, To Helen, A Dream within a Dream, Eldorado, For Annie, To My Mother, Annabel Lee, The Bells.THE NOVELSNarrative of A. Gordon Pym, The Journal of Julius Rodman.THE ESSAYSPal?stine, Maelzel’s Chess-Player, Letter to B——, American Novel-Writing, The Capitol at Washington, Instinct vs Reason—A Black Cat, The Philosophy of Furniture, Morning on the Wissahiccon, Some Account of Stonehenge, The Giant’s Dance, A Druidical Ruin in England, A Few Words on Secret Writing, Exordium, Harper’s Ferry, The Balloon-Hoax, Byron and Miss Chaworth, Pay of American Authors, Some Secrets of the Magazine Prison-House, Anastatic Printing, Street-Paving, American Poetry, The Philosophy of Composition, A Few Words on Etiquette, Eureka: A Prose Poem, The Rationale of Verse, The Poetic Principle.THE MISCELLANEAAutography, Pinakidia, Literary Small Talk, Intemperance, A Chapter on Science and Art, Cabs, Omniana, Prospectus of The Penn Magazine, Autobiographical Note, A Chapter on Autography, Prospectus of The Stylus, Souvenirs of Youth, The Head of St. John The Baptist, Doings of Gotham, A Moving Chapter, Desultory Notes on Cats, A Chapter of Suggestions, Marginalia, The Literati, Mr. Poe’s Reply to Mr. English and Others, Fifty Suggestions, Preface to “Tamerlane And Minor Poems,” Prologue to “The Folio Club”, Prefaces and Introduction to “The Conchologist’s First Book,” Preface to “Tales of the Grotesque and Arabesque,” Preface to “The Raven and Other Poems.”THE PLAYPolitian.THE CRITICISMThe Complete Works of Edgar Allan Poe, vols. 8-13, ed. by James A. Harrison, Thomas Y. Crowell & Company 1902.THE LETTERSThe Letters of Edgar Allan Poe, 2nd edition, 2 vols., ed. by J. W. Ostrom, The Gordian Press 1966.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

BORNAI TIBOR ?S BORNAI TIBOR? Talán csak nem ?nmagával fog társalogni a szerz?? Nos, ezúttal másról van szó. A k?nyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel ezel?tt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt. Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük t?rténeteib?l rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt id?szak, amelynek kezdete éppen most, a k?nyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Err?l a száz évr?l mesélnek ?k ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványosbódéi el?tti padon vagy egy ?ll?i úti bérház konyhájában. Sírós-nevet?s k?nyv ez, dokumentumregény, minden benne szerepl? tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire rímel egymásra ez a két sors. ?s talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképlet? verssorokat. ?Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott k?nyvekt?l a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?” Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átsz?tt k?nyvben.

Complete Works Of George Eliot

本书作为我社“经典英语文库”第15辑中的一种，精选由英国著名作家D. H. 劳伦斯的作品《无意识幻想曲》。D.H.劳伦斯被称为“英国文学伟大的人物之一”，长期以来受到大家的广泛关注。与任意时期任何国家的作家相比，劳伦斯有一极其鲜明，他的写作形式相当广泛，包括小说，短篇故事诗，意大利和俄国文学的英译，新建文学评论，社会评论，编史心理学笔记游记，他的游记覆盖了以上诸多的写作形式本书是其在心理学方面的代表作。

本书作为我社“经典英语文库”第15辑中的一种，精选俄国著名剧作家和短篇小说大师契诃夫的短篇小说。其以语言精练、准确见长，善于透过生活的表层行探索，将人物隐蔽的动机揭露得淋漓尽致。他的优秀剧本和短篇小说没有复杂的情节和清晰的解答，集中讲述一些貌似平凡琐碎的故事，创造出一种特别的，有时可以称之为令人难以忘怀的或是抒情味极浓的艺术氛围。他采用简洁的写作技巧避免炫耀文学手段，被认为是19世纪末俄国现实主义文学流派的杰出代表。

本书作为我社“*经典英语文库”第14辑中的一种，精选由法国著名作家巴尔扎克的经典作品《欧也妮·葛朗台》。作品收录于《人间喜剧》，叙述了一个金钱毁灭人性和造成家庭悲剧的故事，围绕欧也妮的爱情悲剧这一中心事件，以葛朗台家庭内专制所掀起的阵阵波澜、家庭外银行家和公证人两户之间的明争暗斗和欧也妮对夏尔·葛朗台倾心相爱而查理背信弃义的痛苦的人世遭遇三条相互交织的情节线索连串小说。

本书作为我社“*经典英语文库”第14辑中的一种，精选由英国著名哲学家罗素的经典著作《自由之路》。本书较好地体现了罗素的社会关怀风格和正义、良知、壑智、温情、多姿多彩的博大胸襟。在书中，作者凭借他丰富的政冶的现实社会中，体现超越相对的人生自由，他首先从历史的角度简要地考察了一下壮大过程，继而对它们行批判地分析，虽然其中没有哪一派是尽善尽美的，可它们都对未来社会的蓝图贡献了自己的力量，读《自由之路》，可使广大读者了解自己的根本意义。

本书作为我社“经典英语文库”第15辑中的一种，精选由英国著名女作家阿加莎·克里斯蒂的作品《首相绑架案》。本书又译作《波洛探案集》。阿加莎·克里斯蒂于1923年发表了一系列以波洛和黑斯廷斯为主角的短篇故事，连载于英国《The Sketch》杂志，次年选编了14篇，集结成她的个短篇小说集《首相绑架案》。如果说柯南道尔创了侦探小说的个黄金时代，那么克里斯蒂则是世界侦探小说史上的第二个黄金时代的代表人物。

本书作为我社“经典英语文库”第15辑中的一种，精选著名史诗《贝奥武夫》。作品讲述了斯堪的纳维亚的英雄贝奥武夫的英勇事迹。是迄今为止发现的英国盎格鲁—撒克逊时期古老、长的一部较完整的文学作品，也是欧洲早的方言史诗，完成于公元八世纪左右，它与法国的《罗兰之歌》、德国的《尼伯龙根之歌》并称为欧洲文学的三大英雄史诗。

B?R DAMLA SEVG?YLE MERHABA ?Dokunan hafif bir esinti, bir damla ya?, bir kü?ük ka?amak bak??tan ve bir tatl? s?zden sonra yüre?in ?eperlerine yap???p kalan a?k?n izleriyle dolu ya?amakt?r belki de istenilen… ??zlemek sevgiyle yüre?e dokunmaksa; bir tatl? s?z, bir gidenin ard?ndan kalan iz, bir hüzün i?indeki umutsuzluklarda bile, umut arayan kalple var olmakt?r kimbilir belki de i?imizde kalan… ??zlemek; a?k?n g?zya?lar?nda, yar?n? olmayan a?klarda ve bir garip a?k?n i?inde bile mutlulu?u, sevginin kanatlar?nda ?zlemle arayarak yazmakt?r belki de sayfalarda saklanan… ?Kim bilir belki de sevgiyi i?inde bularak kanatlanmakt?r, kanats?z hallerinde bile ?zlemle a?ka u?makt?r… ?Her okunan ?iirin i?inde hissedebilmektir belki de; tarifi olmayan, tarifsiz o duyguyu, yüre?indeki bir k?v?lc?m ate?iyle canland?r?p ya?atabilmektir belki de arzulanan... ?Sevgiyle dolu sayfalarda, hissettiklerinizi bulup dolu dolu ya?aman?z dile?iyle… Cengiz ?ET?K 1964 y?l?nda Konya/Karap?nar do?du. ?lkokulu Emirgazi il?esinde okudu. Ortaokulu ve liseyi Karap?nar’da okudu. Endüstri Meslek Lisesi Torna tesviye’den mezun oldu. 1989 y?l?nda Burdur E?itim Yüksek Okulu’ndan S?n?f ??retmeni olarak mezun olduktan sonra 1990 y?l?ndan bu yana zaman zaman idarecilik yapsa da ?u an Uzman S?n?f ??retmeni olarak ?al??makta olup iki k?z babas?d?r. 1986 y?l?nda ilk ?yküsü “sonun Ba?lang?c?” bir sinema dergisinin a?t??? yar??mada birinci gelmi?tir. Finike yerel gazetelerinde 2005 y?l?ndan sonra bir?ok k??e yaz?lar? yay?nland?. 2006 y?l?nda ilk ?iir kitab? “Son S?züm Sana Gülüm” yay?nlad?. ?kinci kitab? “Siyahlarday?m Alev Bak??l?m” 2008 y?l?nda yay?nland?. Ayr?ca güfte halinde “ Siyahlarday?m” 2010 y?l?nda ve “Vazge? G?nlüm” 2016 y?l?nda iki ?iiri bestelenip ?ark? olarak hayat bulmu?tur. 2017 y?l? son ay?nda ilk bilimkurgu roman? “Pokentranl? G?kmen” okurlar?yla tan??t?.

A?k?n ve Hayat?n ??inden Damlalarla Merhaba ?? ?A?k?n; hafiften yüre?e dokunu?uyla, i?imizdeki tutkular?n dizginlenemez halde damla damla ak???d?r belki s?zcüklerde canlanan… Belki de sonsuz renk dans?n?n büyüsünde kaybolmakt?r bir anda hissedilen. Yeni bir y?l?n geli?iyle bir ba?ka rüzg?r?n ak???nda kendini bulmakt?r belki de hayal edilen… Bir de bakm??s?n hayaller i?inde hayat yolundaki serüvenin i?inde buluvermi?sin kendini… ?ocuklar?m?z ayr? bir yer tutarken, gidenlerin ac?s? da derin bir iz b?rakarak bizlerin ya?am?nda yerini al?r ya?ad?klar?mla birlikte. ?? K?r?lma noktam?z olur bazen hayat?n i?inden yüre?e dü?en ac? damlalar, bazen de sevgiliye d?nü?en bir ???l?k olur son s?zü vasiyet gibi yaz?lan ya da hayat ?etelesinde dola??rken, ayk?r? dü?üncelerle beyninin sol yan?yla sa? yan? ?at???r bulursun hayat yolunda… Bazen de s?yleyecek s?z bulamazs?n ve sessiz bir ???l?k g?nderirsin annene; ?aresizli?inin i?inde ?are arayarak… ? Hayat?n sorgularla, sevgilerle dolu ge?erken, gün gelir d??a kapal? dü?ünce kap?lar?n? k?rmak istersin. Kirlenmi?liklerle, ya?arken ?ürüyenlerle, kapanmayan yaralarla, maddiyatla maneviyat? yok etmeye ?al??anlarla ya?arken i?inden gelen bir sesle a?k?n ve hayat?n i?inden dü?en damlalar?n harf harf dizili?iyle ?rülü bir anlat? serüvenidir sayfalara yans?yan. ??yle bir an gelir ki seslenirsin; elveda son sayfam?n, son tümcesinin, son noktas?…?

O carte incitant? despre unul dintre cei mai mari poe?i interbelici, taxat pe nedrept de c?tre G. C?linescu drept un poet minor. Studiul este semnat de cunoscutul exeget literar Mihai Cimpoi, pre?edinte al Uniunii Scriitorilor din R. Moldova, Membru al Academiei Rom?ne. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.