K?r?si Zoltán új novellái ugyanazon a helyszíneken játszódnak, amelyeket már a Budapest, n?város vagy a Szerelmes évek cím? k?nyveiben megismerhettünk. Az írások mindig valami emberi határhelyzetet r?gzítenek, ahol egy-egy emberi sors átfordul és véglegessé válik. ?m a k?tet h?seinek alapvet? kérdése: miért érdemes h?ségesnek lenni valakihez vagy valamihez egy életen át.

THERE are various methods of introducing an artist to his public. One of the best is to describe how you saved his life in the Bush in ’82; or he saved yours; and then you go on: “Little did either of us anticipate in those far-off days that Fougasse was destined to become . . .” Another way is to leave Fougasse out altogether, and concentrate, how happily, on your own theories of black-and-white drawing, or politics, or the decline of the churches; after all, an introduction doesn’t last long, and he has the rest of the book to himself. Perhaps, however, it is kinder to keep the last paragraph for him: “Take these little sketches by Fougasse, for instance . . .” and the reader, if he cares to any longer, can then turn over and take them. Left to ourselves, that is the method we should adopt. But the publisher is at our elbow. “This is an introduction,” he says. “For Heaven’s sake introduce the fellow.” Let us begin, then, by explaining Fougasse’s nationality. I never discuss his drawings with another, but we tell each other how remarkable it is that a Frenchman should have such an understanding of English sport. “Of course,” we say, “in the actual drawing the nationality reveals itself; the Gallic style stands forth unmistakeably; only a Frenchman has just that line. But how amazingly British is the outlook! Was there ever a Frenchman before who understood and loved cricket as this one?” We ask ourselves how the phenomenon is to be explained. The explanation is simple. A fougasse—I quote the dictionary—is a small mine from six to twelve feet underground charged either with powder or loaded shells; and if a British sapper subaltern, severely wounded at Gallipoli, beguiles the weary years of hospital by drawing little pictures and sending them up to Punch, he may as well call himself Fougasse as anything else. Particularly if his real name is Bird, and if a Bird, whose real name is Yeats, is already drawing for Punch. Of course it would have been simpler if they had all stuck to their own names like gentlemen, but it is too late now to do anything about it, and when a genuine M. Fougasse of Paris comes along, he will have to call himself Tomkins. Once the downward path of deceit is trodden, there is seemingly no end to it. We have our artist, then, Kenneth Bird of Morar, Inverness. When I first met him at the beginning of 1919, he was just out of hospital, swinging slowly along with the aid of a pair of rocking-horse crutches. This was on his annual journey south, for they have the trains in Morar now. Once a year Fougasse makes the great expedition to London, to see what the latest fashions may be, and is often back in Morar again before they have changed to something later. I have seen him each year; in 1920 with two ordinary crutches; in 1921 with two sticks; in 1922 with one stick; perhaps by 1923 he will be playing again the games of which he makes such excellent fun. But, selfishly, we cannot regret the Turkish bullet, which turned what I suspect of being quite an ordinary engineer into such an individual black-and-white draughtsman. I am really the last person who should be writing this introduction, for all drawing is to me a mystery. When I put two dots, a horizontal line and a vertical line into a circle, the result is undoubtedly a face, but whose, or what expressing, I cannot tell you until afterwards, nor always then. But these mystery men can definitely promise you beforehand that their dot-and-line juggling will represent Contempt or Surprise or Mr. Asquith, just as you want it. It is very strange; and, sometimes I think, not quite fair. However, this is not the place wherein to dwell upon the injustice of it. What I wanted to say was that with Fougasse I feel a little more at ease than usual; we have something in common. Accepting the convention that writers write exclusively with the pen, and that black-and-white artists draw exclusively with the pencil, I should describe Fougasse as more nearly a Brother..

Demagóg, ?rült, gazember? Népvezér, próféta, mártír? E két véglet k?z?tt ingadozott Szálasi Ferenc megítélése kortársai szemében. Az utókor azonban k?zel sem ilyen megosztott személyét illet?en, Szálasi a 20. századi magyar t?rténelem talán legelutasítottabb alakja. K?tetünkben arra keressük a választ, miként vált azzá. Miért lépett egyáltalán a politika színpadára otthagyva ezzel a biztos karriert kínáló katonaságot? Milyen célok vezették? Mit gondolt és mit tett politikusként? Szálasi életútjának állomásairól számos egykori dokumentum vall, ami lehet?séget ad, hogy t?bb, olykor lényegesen eltér? néz?pontokból vizsgálhassuk ugyanazt az eseményt. K?nyvünkben megkíséreljük a sok esetben részrehajló – vagy éppen elfogult – kortársak írásai alapján áttekinteni Szálasi életútját: a katonáét, az ideológusét, a politikusét – gyermekkorától egészen haláláig. Végül pedig azt is bemutatjuk, miként viszonyul hozzá az utókor. A k?tetet életrajzi kronológia, válogatott bibliográfia, valamint térképek teszik teljessé. PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

Az els?k k?z?tt lenni nagy kihívás, nehéz feladat! DR. T?TH CSABA gyakorló orvosként, hosszú utat bejárva talált rá a számára hiteles paleolit szemléletre, amelyet sikerrel épített be gyógyító munkájába. Olvasóit is arra sarkallja, hogy gondolják újra egészségükh?z és általában az egészségügyh?z való hozzáállásukat. ?gy t?nhet, a szerz? magányos harcos, pedig komoly sz?vetségeseket tudhat maga m?g?tt: az evolúciós orvostudományt, a paleolit táplálkozást és mindazokat, akik a krónikus betegségekkel küzdve nem hajlandók belet?r?dni a sorsukba. Dr. Tóth Csaba nekik, valamint minden egészséges életmódra vágyó embernek kínál ebben a k?tetben olyan módszereket, amelyek segítségével visszanyerhet? vagy megtartható az egészség. A paleolit orvoslás és étrend számos betegség esetén a kiváltó okok megszüntetését jelentheti – a szerz? ezek k?zül leginkább a már népbetegségnek számító cukorbetegség kezelésében szerzett tapasztalatairól és eredményeir?l számol be részletesen. DR. T?TH CSABA gondolkodva gyógyító orvos. Munkájában h? marad ahhoz az ?si elvhez, miszerint a beteg java a legf?bb t?rvény.

Eleven és szellemes stílusával Bosnyák Viktória szerfelett élvezetes módon ejti rabul az olvasót, és t?bbé nem is engedi k?nyve lapjairól. A Tündérboszorkány az egyik legszórakoztatóbb k?nyv, amit valaha olvastam. - Elisabetta Gnone, a W.I.T.C.H. megalkotója, a Fairy Oak-trilógia szerz?je A Békés Utcai ?ltalános Iskola elhagyatott k?nyvtárában kül?n?s dolgok t?rténnek. A k?nyvtáros néni nevéhez h?en igazán morcos, egyesek szerint egyenesen ijeszt? Morcz Aranka. Laci és az ikerlányok, Sári és Dóri, illetve Dóri és Sári azonban szerencsére nem olyan ijed?sek. Végül persze az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik... A Tündérboszorkány-trilógia további részei: 2. rész: Klott Gatya, ne fárassz! 3. rész: Analfa visszatér Bosnyák Viktória író, m?fordító. Számtalan ifjúsági- és gyermekk?nyvet fordított angol és német nyelvb?l. Regényei és vicces oktató meséi hamar elnyerték a gyerekek, a pedagógusok és a k?nyvtárosok tetszését. M?veib?l országszerte tartottak már városi és megyei szint? vetélked?ket. Humoros sz?vegeit a gyerekek gyakran adják el? mesemondó versenyeken. A Bendegúz k?nyvtára sorozat sok pedagógusnak segít a magyar nyelv oktatásában. Budapesten él férjével és ikerlányaival. Szívesen jár író-olvasó találkozókra.

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). "IN the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray Gone from the path direct: and e'en to tell It were no easy task, how savage wild That forest, how robust and rough its growth, Which to remember only, my dismay Renews, in bitterness not far from death.." (Dante) IN the midway of this our mortal life,I found me in a gloomy wood, astrayGone from the path direct: and e'en to tellIt were no easy task, how savage wildThat forest, how robust and rough its growth,Which to remember only, my dismayRenews, in bitterness not far from death.Yet to discourse of what there good befell,All else will I relate discover'd there.How first I enter'd it I scarce can say,Such sleepy dullness in that instant weigh'dMy senses down, when the true path I left,But when a mountain's foot I reach'd, where clos'dThe valley, that had pierc'd my heart with dread,I look'd aloft, and saw his shoulders broadAlready vested with that planet's beam,Who leads all wanderers safe through every way. Then was a little respite to the fear,That in my heart's recesses deep had lain,All of that night, so pitifully pass'd:And as a man, with difficult short breath,Forespent with toiling, 'scap'd from sea to shore,Turns to the perilous wide waste, and standsAt gaze; e'en so my spirit, that yet fail'dStruggling with terror, turn'd to view the straits,That none hath pass'd and liv'd. My weary frameAfter short pause recomforted, againI journey'd on over that lonely steep,The hinder foot still firmer. Scarce the ascentBegan, when, lo! a panther, nimble, light,And cover'd with a speckled skin, appear'd,Nor, when it saw me, vanish'd, rather stroveTo check my onward going; that ofttimesWith purpose to retrace my steps I turn'd. ? ?About Dante: ? Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Dracula is an 1897 Gothic horror novel by Irish author Bram Stoker. Famous for introducing the character of the vampire Count Dracula, the novel tells the story of Dracula's attempt to move from Transylvania to England, and the battle between Dracula and a small group of men and women led by Professor Abraham Van Helsing. Dracula has been assigned to many literary genres including vampire literature, horror fiction, the gothic novel and invasion literature. The novel touches on themes such as the role of women in Victorian culture, sexual conventions, immigration, colonialism, and post-colonialism. Although Stoker did not invent the vampire, he defined its modern form, and the novel has spawned numerous theatrical, film and television interpretations. ? ?Characters: ?? Jonathan Harker: A solicitor sent to do business with Count Dracula; Mina's fiancé and prisoner in Dracula's castle.?? Count Dracula: A Transylvanian noble who bought a house in London and asked Jonathan Harker to come to his castle to do business with him.?? Wilhelmina "Mina" Harker (née Murray): A schoolteacher and Jonathan Harker's fiancée.?? Lucy Westenra: A 19-year-old aristocrat; Mina's best friend; Arthur's fiancée and Dracula's first victim.?? Arthur Holmwood: Lucy's suitor and later fiancé.?? Jack Seward: A doctor; one of Lucy's suitors and a former student of Dr Abraham Van Helsing.?? Abraham Van Helsing: A Dutch professor; Jack Seward's teacher and vampire hunter.?? Quincey Morris: An American cowboy and explorer; and one of Lucy's suitors.?? Renfield: A lawyer whom Dracula turned mad.?? Brides of Dracula: Three siren-like vampire women who serve Dracula. Although they are popularly known as "The Brides of Dracula", the novel never calls them this. ? About Author: ? Abraham "Bram" Stoker (1847 – 1912) was an Irish novelist and short story writer, best known today for his 1897 Gothic novel Dracula. During his lifetime, he was better known as personal assistant of actor Henry Irving and business manager of the Lyceum Theatre in London, which Irving owned.

CURIOUS creatures of Animal Life have been objects of interest to mankind in all ages and countries; the universality of which may be traced to that feeling which "makes the whole world kin." The Egyptian records bear testimony to a familiarity not only with the forms of a multitude of wild animals, but with their habits and geographical distribution." The collections of living animals, now popularly known as Zoological Gardens, are of considerable antiquity. We read of such gardens in China as far back as 2,000 years; but they consisted chiefly of some favourite animals, such as stags, fish, and tortoises. The Greeks, under Pericles, introduced peacocks in large numbers from India. The Romans had their elephants; and the first giraffe in Rome, under C?sar, was as great an event in the history of zoological gardens at its time as the arrival in 1849 of the Hippopotamus was in London. The first zoological garden of which we have any detailed account is that in the reign of the Chinese Emperor, Wen Wang, founded by him about 1150 A.D., and named by him "The Park of Intelligence;" it contained mammalia, birds, fish, and amphibia. The zoological gardens of former times served their masters occasionally as hunting-grounds. This was constantly the case in Persia; and in Germany, so late as 1576, the Emperor Maximilian II. kept such a park for different animals near his castle, Neugebah, in which he frequently chased.Alexander the Great possessed his zoological gardens. We find from Pliny that Alexander had given orders to the keepers to send all the rare and curious animals which died in the gardens to Aristotle. Splendid must have been the zoological gardens which the Spaniards found connected with the Palace of Montezuma. The letters of Ferdinand Cortez and other writings of the time, as well as more recently "The History of the Indians," by Antonio Herrera, give most interesting and detailed accounts of the menagerie in Montezuma's park. The collections of animals exhibited at fairs have added little to Zoological information; but we may mention that Wombwell, one of the most noted of the showfolk, bought a pair of the first Boa Constrictors imported into England: for these he paid 75l., and in three weeks realised considerably more than that sum by their exhibition. At the time of his death, in 1850, Wombwell was possessed of three huge menageries, the cost of maintaining which averaged at least 35l. per day; and he used to estimate that, from mortality and disease, he had lost, from first to last, from 12,000l. to 15,000l. Our object in the following succession of sketches of the habits and eccentricities of the more striking animals, and their principal claims upon our attention, is to present, in narrative, their leading characteristics, and thus to secure a willing audience from old and young.

The object of this book, which is addressed to all cultured men and women, is to set forth the primitive manifestations of love and to throw light on those strange emotional climaxes which I have called "Metaphysical Eroticism." I have taken no account of historical detail, except where it served the purpose of proving, explaining and illustrating my subject. Nor have I hesitated to intermingle psychological motives and motives arising from the growth and spread of civilisation. The inevitable result of a one-sided glimpse at historical facts would have been a history of love, an undertaking for which I lack both ability and inclination. On the other hand, had I written a merely psychological treatise, disregarding the succession of periods, I should have laid myself open to the just reproach of giving rein to my imagination instead of dealing with reality. I have availed myself of historical facts to demonstrate that what psychology has shown to be the necessary phases of the evolution of love, have actually existed in historical time and characterised a whole period of civilisation. The history of civilisation is an end in itself only in the chapter entitled "The Birth of Europe." My work is intended to be first and foremost a monograph on the emotional life of the human race. I am prepared to meet rather with rejection than with approval. Neither the historian nor the psychologist will be pleased. Moreover, I am well aware that my standpoint is hopelessly "old-fashioned." To-day nearly all the world is content to look upon the sexual impulse as the source of all erotic emotion and to regard love as nothing more nor less than its most exquisite radiation. My book, on the contrary, endeavours to establish its complete independence of sexuality.My contention that so powerful an emotion as love should have come into existence in historical, not very remote times, will seem very strange; for, all outward profession of faith in evolution notwithstanding, men are still inclined to take the unchangeableness of human nature for granted. The facts on which I have based my arguments are well known, but my deductions are new; it is not for me to decide whether they are right or wrong. In the first (introductory) part I have made use of works already in existence, in addition to Plato and the poets, but the second and third parts are founded almost entirely on original research. ?E. L.

Meddig él velünk a kommunista diktatúra emléke? ?s mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? – így fogalmazhatók meg r?viden Kukorelly Endre Rom cím? k?nyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám els? személyben kérdezni, hiszen a k?nyv mindvégig így és innen beszél k?z?s t?rténetünkr?l: már ezzel elhárítva a hamis k?z?sségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, ?nironikusan rákérdez arra, amit ma a térség legszívesebben elfelejtene, illetve amir?l kínzóan ostoba ?nigazoló t?rténeteket gyárt. Kukorelly Endre kikezdi ezt a fárasztó, ?nigazoló retorikát, ám a k?nyv beszél?je nem áltatja az olvasót, hogy ? kívülálló lenne, aki már akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen meg?rizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról. Ami nem csak a múlt.?

A n?i szexualitás és a n?k saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi t?rténik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglep?, hogy nem tanulunk meg ??nállóan” viszonyulni a testünkh?z, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve kül?nb?z? társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett. El?sz?r el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megsz?nnek az azt uraló autoritások. Azonban ez meglehet?sen bonyolult. Hiszen nem tudjuk magunkat egy csapásra függetleníteni a társadalomtól és annak intézményeit?l – az orvoslástól, a pszichológiától, a pedagógiától, a médiától – a világtól, amelyben élünk. Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai t?rténései éppúgy hatással vannak az ?nértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre. Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, ?r?münket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a k?nyv is ebben a szellemben íródott, n?k ezerféle arcát szeretné megmutatni. Mester Dóra Djamila N?, anya, szeret?, amat?r fotós, k?zgazdász, hobbikertész, társadalomkutató és szexedukátor. Egy ?szex-pozitív” misszió aktivistája. K?zépiskolákban, diákotthonokban kamaszokkal beszélget szexr?l, szerelemr?l; személyes konzultációkat tart, rádióm?sort vezet, ír és beszélget, ahol csak lehet. Ahogy magáról állítja, ?hangosan gondolkodik a szexr?l”, és minden lehetséges fórumon kísérletezik egy nyitott, el?ítélet-mentes és alapvet?en pozitív szexbeszéd megteremtésével.

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

Az Egy t?r?tt orr balladája arról szól, hogy üssünk és hogy ne üssünk. ?s hogy mi a helyzet akkor, ha az ember csak úgy tud énekelni, amikor senki más nem hallja. De leginkább mégiscsak Bartról szól, aki szerint az élet attól egy cseppet sem lesz jobb, ha negatívak vagyunk. Megismerjük a titoktartásra képtelen Adával és Geirrel, aki mindig olyan furcsán áll. Az olyan fontos napok históriája ez a k?nyv, amelyeken egyszerre t?rténik minden, és semmi sem t?bbé lesz olyan, mint azel?tt volt. Amelyeken egyszerre érezzük magunkat boldognak és egy kissé szomorúnak. Ahogy ez a k?nyv is megnevetett, mik?zben néha elszorítja a torkodat. A szerz?r?l: 1967-ben szuletett Norvégiában, Oslóban. ?jságíró, író. Gyermek- és ifjúsági irodalom kategóriában Norvégia egyik legolvasottabb szerz?je. Kul?nb?z? m?fajokkal kísérletezik. ?r riportk?nyvet, regényt és filmforgatók?nyveket is. T?bb írását megfilmesítették. Járja Norvégia iskoláit, rendhagyó irodalomórákon saját m?vei mellett a világirodalmat is népszer?síti. Célja, hogy ne csak a lányok olvassanak, hanem a fiúk is. Mégpedig értékes irodalmi m?veket. Egy sor irodalmi elismerés tulajdonosa. 2012-ben jel?lték a Brage-díjra, amit 2005-ben egyszer már megkapott.

Kijárat az Adriára cím? nagysiker? munkája után Lovas Ildikó újabb regénye a mai divatos n?irodalommal száll szembe, a test, az érzékiség nyelvét nem radikalizálja tovább, hanem ?visszavesz” bel?le, mivel rendkívüli tudatossággal újra és újra az ártatlanság nyelvén akar szólni. A Spanyol menyasszony az erotikus krimi és a klasszikus lányregény mesteri ?tv?zete. A regény két síkon játszódik, az egyik az én-elbeszél? kiskamaszkoráig vezet vissza, míg a másik a neves orvos-író Csáth Géza feleségének, Jónás Olgának az utolsó napját beszéli el, abból próbálja megfejteni az író és felesége kegyetlenül túlf?t?tt, és tragédiába torkolló kapcsolatát.

Felkavaró és provokatív m?, az új magyar próza fontos eseménye a k?nyv megjelenése. A Zsidó vagy? cím? k?nyvével Németh Gábor végre megírta azt a regényt, amit olvasói régóta várnak t?le. Az elbeszél? gyermekkora tragikusan fájdalmas pillanatait felidézve keresi leküzdhetetlen idegenségérzetének eredetét. Ezt az érzést azonban nem származása értelmezi és igazolja, hanem annak az ismétl?d? tapasztalata, ahogyan mások félreértik és stigmatizálják. A regény kivételes egyensúlyt teremt t?rténetmondás és az elbeszél?i reflexiók k?z?tt; nyelvileg rendkívül pontos és kiérlelt m?.

Apokrif evangélium vagy egyszer? imak?nyv? Hamisítvány vagy hiteles t?rténeti emlék? Elfeledett írás vagy szuperbiztos kód, esetleg mesterséges nyelv? Magyar, román, szanszkrit, latin, netalán t?r?k? A Rohonci kódex hírnevét kül?n?s kett?sség jellemzi: helyet kapott a világt?rténelem megfejtetlen írásainak illusztris társaságában, mik?zben a legutóbbi id?kig komoly kísérlet nem t?rtént rejtélyes jeleinek elolvasására. L?NG BENEDEK k?nyve egy izgalmas nyomozás t?rténete, amelyet a szerz? e Budapesten ?rz?tt, titokzatos és gazdagon illusztrált kódex megfejtése érdekében folytatott. A fiatal tudományt?rténész minden részletre kiterjed?, alapos vizsgálata során az olvasó beavatást nyerhet a máig megfejtetlen, rejtélyes k?nyvek világába, a titkosírások és a kódok t?rténetébe, valamint a rejtjelfejtés hagyományos és modern módszereibe is. Láng Benedek 1974-ben született Budapesten. T?rténészként végzett az ELTE b?lcsészkarán, jelenleg a Budapesti M?szaki és Gazdaságtudományi Egyetemen oktat humán és társadalomtudományi tárgyakat. Kutatóként az elfogadott és elutasított tudomány határterületei érdeklik mind t?rténeti, mind elméleti szempontból. Ez utóbbi kérdésk?rr?l t?bb k?nyve is megjelent. Budapesten él, n?s, két gyermek apja.

Barnabás, a menyasszonya által kikosarazott fiatal tanár éppen szerelemi csalódásából lábadozik. Laura, a kislányát egyedül nevel? fiatal anyuka szeretne egy társat, aki a gyerekével együtt elfogadja ?t. Egy nap mindketten úgy d?ntenek, vállalják a kockázatot, és regisztrálnak egy internetes párkeres? oldalra. Hasonló elhatározásra jut a harmincas Dóra és a nagymama korú Vica is, és ezzel el?re nem látott bonyodalmak sorát indítják el. A négy társkeres? találkozik alkalmi kalandra vágyó szoknyavadásszal és luxusprostiként dolgozó egyetemista lánnyal, kicsavarodott ízlés? üzletemberrel és alibifeleséget keres? meleg férfival, furfangos pénzvadásszal és kínosan smucig úriemberrel. Kalandjaik során hol egy ?tcsillagos hotelben, hol egy Pest k?rnyéki, rossz hír? találkahelyen, hol egyenesen a rend?rségen találják magukat. Tisztességtelen ajánlatok, b?n?s szenvedélyek, vígjátékba ill? els? randik, szívszorító szakítások kísérik h?seink bolyongását a huszonegyedik század nagy kerít?jének hálójában. ?m mire kikeverednek a párkeresés útveszt?ib?l, megtanulják: érdemes esélyt adni a sorsnak, mert cserébe a sors is kínálhat egy második esélyt.

kombákom betkkel írt, néhány sornyi szveg lóg bekeretezve szobám falán: N DES NAGYIKMNAK VIRGOT CSOKORBA AZRT A SO JJ MIT RTEM TET AZTA A helyesírás hagy némi kívánnivalót maga után, de egy tévestl ugyancsak szép teljesítmény. Sokszor rápillantottam ennek a knyvnek az írása kzben, mint ahogy eszembe jutott megannyi, mindkét unokámhoz fzd – csak nekünk sokat mondó és sokat jelent – pillanat, sszekacsintás, séta, játék, esti mese, beszélgetés: a mi, együtt kialakított, kzsen megélt életdarabkáink. Minden nagyszülnek van ezernyi, ert adó pillanata, amely unokájához kti. Beletartoznak ebbe a külnleges, egyedi, de a hétkznapi élmények is, melyekbl a kapcsolatukat építgetik. Mire nagyszülk leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják, az egyik legszebb változás a nagyszülvé válás – minden nehézségével és kihívásával együtt. letünknek errl a szakaszáról, az unokavárásra való ráhangolódásról, félelmeinkrl és rmeinkrl szeretnénk átfogó képet mutatni az olvasóknak. A nagymamák és nagypapák megszületésétl” kezdve, az unokákkal együtt tlttt mindennapokon és a családi szerepek újraértelmezésének nehézségein át, egészen az unokázás” gyakorlatáig – a kzs játékoktól az együtt elkészíthet finomságokig – sok-sok minden helyet kapott e ktetben. Nem titkolt célunk, hogy személyes trténetekkel és praktikus tanácsokkal segítsük leend vagy gyakorló nagymama- és nagypapatársainkat. Veres Mária

Emlékezetes nyaralásnak indult. De szerepelt a tervek k?z?tt alkalmi románc is? May, Lara és Clare a legjobb barátn?k, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A k?zelmúltban mindhárman nehéz id?szakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a leveg?változásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rád?bbennek, hogy egészen máshol k?t?ttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek... Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskak? és a képeslapra ill? házikók k?zt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta ?riznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? ?s miért él olyan kevés n? a faluban? A kül?n?s légk?r ellenére a három barátn? úgy d?nt, hogy kihozza a helyzetb?l a lehet? legt?bbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló d?ntésekre kényszeríti ?ket?

Tudod, mi az a klottgatya? Múlt századi tornanadrág. ?s tudod, ki az a Klott Gatya? Nagydarab, sz?r?s szív? tesitanár, a Békés Utcai ?ltalános Iskolában. ?rülhetsz, ha még nem volt hozzá szerencséd! Vagyis inkább szerencsétlenséged. Bezzeg szegény ?t?dik dések! Nekik szeptemberben pont Klott tanár úr lett az osztályf?n?kük. Szerinted sikerült ?t kiutálniuk a Békésb?l, vagy inkább békét k?tnek az ország legfélelmetesebb pedagógusával? ?Bosnyák Viktória megint egy olyan igazi beleél?s, szórakoztató regényt írt...” – Nógrádi Gábor

Paprika Jancsi és Vitéz László azon mesterkedik, hogy fül?n csípje Torzonborzot, aki ellopta Nagymama kül?nleges kávédarálóját. ?m szerencsétlenségükre ?k maguk kerülnek a hétt?r?s rabló és varázsló barátja, a gonosz Petróniusz Pókuszhókusz karmai k?zé... A világhír? német gyerekk?nyvszerz?, Otfried Preu?ler t?rténete generációk kedvence. T?bb mint harminc nyelven olvasható – most végre magyarul is. A Kolibri Klasszikusok sorozat els? darabját Torzonborz további kalandjai és a szerz? kiváló meseregényei k?vetik.