nainte de orice altceva, Poezia de la Gndirea este o carte despre slbiciunea conceptelor. Ce mai definesc azi cuvinte precum tradiionalism sau modernism ntre rzboaie, termenii au polarizat probabil toate disputele, nelsnd n stare de neutralitate aproape nimic. Nu-i vorba, nu ideologiile fac literatura. Iar cnd este vorba despre poezie, lucrurile sunt cu atat mai complicate. Or, privind napoi cu suspiciune, Mircea A. Diaconu realizeaz nu doar o descriere comparativa a principalelor constante ale poeziei de la Gndirea, ci si o anatomie – sceptic mcar – a conceptelor n disputa lor cu realitatea de fapt. Criticii conceptelor – dublate de o ncercare de refundamentare a lor – i rspunde o analiz minuioas, fr parti-pris-uri, a realitii de fapt. n distana aceasta, dintre concept i realitate, ptrunde ochiul deopotriv al istoricului i al criticului literar. Iar ceea ce rezult nu mai este o sum de adevruri apodictice, ci o proiecie hermeneutic fundamentat interogativ.

Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A n? cím? k?nyvnél - amely alapjában véve nem csupán a n?r?l szólt -, menet k?zben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a k?nyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdésér?l, a b?ntudat megoldásának az elkezdésér?l, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésr?l, virágokról, ?nmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például "miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, mik?zben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?" A minap kaptam egy ilyen e-mailt! ?pp karácsonykor robbant szét a dolog... Amikor ez a k?nyv készült, k?rbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserekt?l kezdve az ?tvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mit?l érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mit?l érzik magukat férfinak, a pasik egy jelent?s része azt felelte, hogy ezen ?k még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszer?en érte ?ket... Holott a n?k esetében az utóbbi ?t-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy n?... ?gy t?nik, ezek olyan dolgok, amelyekr?l a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétr?l... Azért nem, mert "ez teljesen magától értet?d?", hogy az illet? férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérd?jelezhetné..."

Volumul reprezint? punctul de finalizare a unor preocup?ri anterioare ale autorului, afirmat ?n c?mpul semioticii ?i al stilisticii prin studii ?i eseuri dedicate cu prec?dere poeziei rom?ne?ti de-a lungul evolu?iei ei. F?r? a-i ignora pe creatorii medii, importan?i pentru c? dau expresie continuit??ii, el ?i-a propus s? explice, cu mijloacele puse la dispozitie de progresul ?nregistrat de disciplinele umaniste ?n ultima jum?tate de secol, ?misterul“ care transforma limba ?n opera. Sunt discuta?i marii poe?i na?ionali, de la Mihai Eminescu la Nichita St?nescu, relev?ndu-i-se fiec?ruia specificitatea, a?a cum se deta?eaz? ea pe fundalul unor constante care definesc ?ns??i esen?a poeticit??ii.

"Amerika z?r?s hely volt a hatvanas-hetvenes években: diáklázadások, hippik és polgárjogi mozgalmak, na meg persze szex, drog és rock&roll minden mennyiségben. Skip Gibbs és barátn?je, Robin Abbott kezdett?l fogva benne volt a legkeményebb balhékban, csak épp nem virággal harcoltak a rendszer ellen, hanem dinamittal. Nem csoda, hogy az FBI jó pár évre kivonta ?ket a forgalomból...Robin - akinek volt ideje t?prengeni a sitten - kiszabadulva végül arra a k?vetkeztetésre jut: nincs értelme a kapitalizmus ellen harcolni, elég megsarcolni azokat, akiknek amúgy is túl sok pénzük van. Választása a dúsgazdag Ricks testvérekre esik, els?sorban azért, mert úgy sejti, Woody és az ?ccse, Mark nyomták fel ?ket annak idején a sz?vetségieknél. Robin ?rd?gi tervet eszel ki, hogy elégtételt vegyen a b?rt?nben elvesztegetett évekért. Ha kell, akár dinamittal is.A páros csak egy valakivel nem számol: a volt bombaszakért? Chris Mankowskival, aki épp Woody Ricks után nyomoz a szexi Greta Wyatt meger?szakolása ügyében. Az id?zít? ketyeg, a kérdés már csak az, mikor robban a bomba!"

Citindu-l, recitindu-l pe Nietzsche, citind i recitind nietzscheenii, dostoievskienii, m recream, m remodelam, strunjindu-m pe mine nsmi i, n acelai timp, m reapropiam altminteri, de fiecare dat, de continentul Nietzsche, iar n timp probabil, iari i iari, mai rapid – prin intermediul celui care l-a creat pe Zarathustra – de mine nsmi. Scrierile mele, romanele, poemele, eseurile se afl, volens nolens, sub auspiciile dionisiace ale acestui scriitor spre care m harponeaz, instinctiv, de bun seam, i voina de a deveni ceea ce sunt: poet. Un poet care propaga un soi de stranie religie a viului, n esen de neexprimat, o religie-mit de sorginte nietzschean, construit pe un exces de personalitate.(...) Boala, cu un pic de noroc, poate fi pintenul dat de un nesfrit zeu rutcios i perspicace n bolgiile luminoase ale destinului. ntlnirea mea cu acest spectacol de un dramatism randiose – care este Nietzsche – din ntmplare cred c s-a transformat n destin. Da. i totodat n voina de Destin“. – Aura Christi.Am terminat de citit cu nfrigurare Nietzsche i Marea Amiaz (oricum, verbul a citi nu sintetizeaz dect imperfect efortul sinestezic pe care-l necesit o carte att de complex i de bogat n idei). La un prim nivel, volumul poate fi lecturat ca un impresionant catalog al marilor teme“ din literatura european (german, francez, englez, rus, romn), aceea nrudit, direct sau indirect, cu suflul zarathustrian al fostului profesor de la Universitatea din Basel. La un nivel secund ns, mult mai profund i mai semnificativ, el este un elogiu excepional adus vitalismului injectat de solarul divin, reflectat magistral prin textele unor Berdiaev, Sestov, Kierkegaard i mai ales Nietzsche. Filiaia cea mai puternic i mai transparent care mi vine n minte dup parcurgerea paginilor tale este Rudolf Otto: dei nu are nevoie s-l citeze niciodat explicit, cartea este infuzat de conceptul de numinos, acel sacru inefabil intuit de teologul german n lucrarea sa capital, Das Heilige. Te felicit pentru acest volum, exemplar n toate sensurile, i sunt convins c oamenii crora li se adreseaz nu vor mai fi aceiai dup parcurgerea sa.“ – Ctlin Ghi.

Aproxima?ii o carte de critic? literar? ?n care autorul a ?nregistrat cele mai importante apari?ii din literatura rom?n? a ultimilor ani, ?n studii critice, cronici literare ?i eseuri care comenteaz? c?r?i, scriitori sau tendin?e ale momentului actual. Structurat? ?n trei cicluri, cartea lui Iulian Boldea se remarc? prin precizia formul?rilor, obiectivitatea enun?urilor ?i prin metodele critice adecvate valorificate. Tototdata, ea con?ine numeroase puncte de vedere, perspective ?i ipoteze critice meritorii, dup? cum v?de?te o extrem? aten?ie la nuan?ele textului, la relieful s?u subliminal. Demersul critic al autorului se caracterizeaz?, ?nainte de toate, prin rigoarea aser?iunilor ?i relevan?a demonstra?iei. ?ntre autorii comenta?i ?n aceast? carte, pot fi aminti?i Virgil Nemoianu, Al. Paleologu, Nicolae Manolescu, Gabriel Liiceanu, Adrian Marino, Ion Vartic, Marta Petreu, Mircea Muthu, Dan Culcer, ?tefan Borbély, Horia B?descu, Vasile Dan, Eugen Dorcescu, Ion Zuba?cu s.a.

Pornind de la Ioana Em. Petrescu, studiul propus urm?re?te s? probeze cu arsenalul criticii de descenden?? fenomenologic?, mereu actualizat?, o teorie referitoare la asumarea eminescianismului de c?tre cei mai importan?i poe?i ai secolului trecut. Actualitatea lui Eminescu se dovede?te astfel ?i prin ve?nica recitire ?i asumare a poeziei sale de c?tre poe?i precum Bacovia, Blaga, Barbu, Arghezi, Labi?, Nichita St?nescu. Aceast? prezen?? eminescian?, asumat? teoretic (vezi Blaga) sau topit? ?n profunzimile textelor poetice (vezi Labi? sau Nichita St?nescu), sus?ine valabilitatea canonului eminescian. Eminescu este astfel inactual doar dac? privim o parte ?nsemnat? a poeziei actuale, prea ancorat? ?ntr-o realitate golit? de semnifica?ie, o poezie s?r?cit? de profunzimea transfigurat? a Creatorului. (In)actualitatea lui Eminescu probeaz? astfel doar tragic? noastr? inactualitate./ – Florin Oprescu

Mai mult dec?t psihoz? este un roman psihologic. Ac?iunea se desf??oar? pe mai multe planuri, plec?nd de la jurnalul eroinei principale, Ynonne Daphne, care, suferind de dou? boli psihice, ?ncearc? s? fac? fa?? neajunsurilor bolii. Fundalul c?r?ii este unul al spitalului, prezent?ndu-se realitatea dur? a bolii. ?n aceast? atmosfer? se desf??oar? ac?iunea real? care se suprapune cu lumile din mintea lui Yvonne. Faptul c? Yvonne cre?te prin spitale o determina s? vad? ?n medicii reali – p?rin?i, dezvolt?nd psihopatii ?i fantasme care o vor urm?ri ?i ?n timpul facult??ii. Traseul psihologic este bine g?ndit ?i analizat de autoare, pun?nd-o pe eroin?, succesiv, ?n mijlocul vie?ii reale c?reia trebuie s?-i fac? fa??. Yvonne este ?ns?, psihologic vorbind, un copil, iar reac?iile ei vor fi de fiecare dat? tulbur?toare, nea?teptate. Scenariul c?r?ii va fi ancorat prin diferite medii, prin spitale, prin universit??i, la conferin?e, printre scriitori, pentru c? Yvonne ajunge scriitoare. Planul real cu cel imaginar se ?mplete?te cu fine?e, aduc?ndu-se ?n planul ?nt?i o discu?ie imaginar? la care particip? principalii scriitori ai lumii, mas? la care va participa ?i Yvonne. Fragilitatea existen?ei umane o va determina pe Yvone s? comit? o tentativ? de suicid c?reia ?i supravie?uie?te. ?n final, cel care o va face s? ?n?eleag? c? ?n lume nimic nu conteaz? mai mult dec?t prietenia, prietenia adev?rat? dintre oameni, este medicul Hermann, pentru mintea lui Yvonne tata Hermann.

Gabriela Crean scrie poezie cu gnoz dedesubt. Faptul a fost remarcat nc de la prima sa carte, iar modul acesta de a construi a rmas nu constant, ci neschimbat, chiar dac unele accente s-au mai mutat. Gnoza, tradus apocrif, nu e ns dect schela unei viziuni de intensitate paroxistic. Important cu adevrat e suflul imaginativ, dezlnuirea spasmatic a imaginaiei i ritmul frenetic n care sublimele se topesc n grotesc sau imnoidele se revrs n apostrofe. Gabriela Crean vede lumea oximoronic, n coincidene stupefiante i radicale, n care gramatica sacrelor nu se mai poate distinge de cea a infernalelor. Modului ei de a traduce juisarea vizionar n sarcasme i febra celest n repulsii violente i s-ar potrivi conceptul de profanare al lui Giorgio Agamben. Asta dac poezia n-ar face altceva dect filosofia; dar cum face, Gabriela Crean scrie cu o exasperare exuberant i cu o arden vitriolat despre cel mai inconfortabil mod de a fi n lume: sub un imperativ atroce.“ – Al. Cistelecan

Florin Logreteanu propune noul su roman intitulat Casa cu iedera. Aciunea lui se desfoar pe fundalul evenimentelor care au premers conflictului balcanic dintre srbi i albanezi din ultimul deceniu al mileniului trecut. L-am citit n manuscris i sunt n msur s spun c e vorba de un excelent romn al psihozei colective, care lumineaz subsolurile contiinei umane.“ – Eugen Negrici

Ore de diminea?? ?ntr-o nou? edi?ie. F?r? ?ndoial? un eveniment. Este cartea care arunc? ?n aer bariera dintre pacostea proletcultist? ?i dreptul elementar de a g?ndi ?i a scrie liber. Cu discre?ie dar f?r? mil? prietenul meu Platon reu?e?te s? p?trund? natura uman? ?i s? simt? r?ul acolo unde nimeni n-ar fi crezut c? se poate ascunde. Ore de diminea?? este o carte despre timpul care i-a fost lui dat. Cartea asta vine din trecut dar apar?ine ?n aceea?i m?sur? prezentului ?i, poate, timpurilor care vor veni. O carte pentru cei ce nu scot din context prezentul pe care nu ei l-au ales. ?n aceia?i m?sur?, un text pentru cei (pu?ini?!) ?n stare s? priceap? c? a trimite ca pe o cer?etoare hoa?? istoria la tribunal este, dac? nu demagogie, atunci o prostie incurabil?. Citi?i Ore de diminea??. Scris? ?i tiparit? ?n anii '70. Este cartea unui autor de seam?. G. B?l?i???

Iat?, ?n cuvintele Aurei Christi, curg?nd abundent, din surse ascunse, fluidul vivifiant al poeziei, s? nu ne temem de retorica majusculelor, al marii Poezii. (Nicolae Balot?) Aura Christi a uimit critica de specialitate prin ample volute metaforice, calde, ?ndr?zne?e, abord?nd, ?n c?teva volume, printr-o splendid? frond?, clasicul sonet poetic ?i dovedind o excelent? st?p?nire a limbii, a mijloacelor specifice, ?ntr-o liric? a medita?iei grave, ad?nci, exprimat? ?n metafore, ?n care modernitatea ?i sensibilitatea secolului se confund?, cu vigoare clar?, de o marcat? originalitate, tumultuos ?i muzical aproape, ?ntr-o subtil? rezonan?? eufonic?, cu trimiteri, accente ?i imagini simbolice, cu marele torent al liricii europene de ?nalt nivel, de la Rimbaud ?i Baudelaire, la Rilke ?i Blaga. ?i, ?nc? odat?, la ?vetaieva ?i Nichita St?nescu. (Nicolae Breban) M? auzi tu, oare, ?nstr?inato? Am citit poeziile tale la ceas de sear?, pe o teras?, av?nd ?n fa?? colinele Ierusalimului. Eu nu sunt un bun comentator de poezie, cei care au scris despre poezia ta te-au ?prins“ foarte bine, ai for??, un sim? rar al tragicului ?i antene pentru transcenden??… (Leon Volovici) Ignor?nd retorica unei poezii postmoderniste intolerante, metonimice – baliz?ndu-se ?n criteriul retoricului, un trop ajunge, iat?, s? impun? un model poetic – Aura Christi continu? s? ofere un osp?? metaforic. Psalmul coexist? cu viziunea aspr?, expresionist?. Universul ?i limbajul au torsiuni tragice, ?n nara?iuni poematice deopotriv? fruste ?i fabuloase, cvasimitice. Moartea e o prezen?? familiar?, ca privirea ?i olfac?ia ?ns??i. Mitul e prezent ca joc automodelator. Calea spre mit ajunge o traversare a suferin?ei. (Marian Victor Buciu) A scrie c?derea apocaliptic? nu e u?or. E un merit al Aurei Christi faptul de a g?si singura solu?ie la aceast? c?dere fatal?, dat? din pornire: cel care o scrie o ?i ?opre?te“, ?incit?nd rigoarea/ celui din urm? frig“. Doar un fel de zeu al poeziei, o divinitate descoperit? cu greu, con?tient? de destr?marea mitului, poate s? impun? din nou mitul: instituirea ?mai viului“ este cu putin?? doar datorit? mor?ii. ?nvierea nu e posibil? dec?t datorit? ei. Sensul celei mai mari dintre taine se dezleag?, astfel, paradoxal, prin r?sturnarea negativit??ii generale a sensului. (...) Descoperirea f?cut? de poet? este c? realul ?nsu?i are origine poetic? (nu real?!), prin c?derea ?n ?emisfera cealalt?“, de parc? Dante ?nsu?i ar fi acum reeditat ?n alt? semantic?: ?Ah, calul e fiu al pega?ilor dintotdeauna“. Fiin?ele existente ??i au ob?r?ia ?n himere, iar realitatea ia fiin?? din metafor?. (...) Alt? ?descoperire“ poetic?: ?ntreg mitul temporal al omenirii poate fi ranversat. (…) Iat?, deci, cum se poate recupera mitul ?ntr-o epoc? ?n care toat? lumea postmodern? a visat la demitizare ?i dez-iluzionare pentru a se apropia de realul ca atare. (?tefania Mincu)

Un preot militant pentru drepturile imigran?ilor pare s???i fi ucis so?ia ?i apoi s? se fi ?mpu?cat. Un str?in pare s? fi murit ?ntr?un banal accident rutier. Dar anchetatorii din subordinea inspectorului Alex Recht trebuie s? vad? dincolo de aparen?ele ?n?el?toare ?i, pe fundalul sumbru al iernii suedeze, s? reconstituie un puzzle al dramelor sociale ?i familiale care au condus la crime. Intriga detectivistic? se ?mplete?te cu analiza psihologic? ?i thrillerul, iar rezultatul este o carte captivant? care a impus?o pe Kristina Ohlsson printre cei mai importan?i autori din literatur? poli?ist? scandinav?.

UNGV?RY KRISZTI?N és TABAJDI G?BOR rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb t?rténelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerz?páros olyan f?városi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták el?tt, a városlakók számára pedig már a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsk?ztársaság és az azt k?vet? fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüld?zés, a világháborús f?város, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott t?rténeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes t?rténelmi eseményekhez k?thet? szobrok és m?emlékek kapcsán a szerz?k múlt és jelen emlékezetpolitikai t?rekvéseit is áttekintik. A t?rténészpáros kíméletlen és fájdalmas ?szinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jel?letlenül bár, de ma is ott kísértenek a f?város utcáin – ideje lenne hát mindenkinek megismerni ?ket. UNGV?RY KRISZTI?N 1969-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK t?rténelem-német szakán végezte. Budapest ostromát feldolgozó doktori disszertációja k?nyv formájában is megjelent, és számos hazai, illetve külf?ldi kiadást megélt. 2001-t?l az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, t?bb nemzetk?zi tudományos testület tagja. Kutatási területe a 20. század politika- és hadt?rténete, a széls?jobb mozgalmak, valamint az állambiztonság t?rténete. TABAJDI G?BOR 1980-ban született Budapesten. Az ELTE B?lcsészettudományi Karán t?rténelmet, politikaelméletet és filozófiát tanult. Jelenleg az Országos Széchényi K?nyvtár 1956-os Intézetének munkatársa. Eddig f?ként a 20. századi Magyarország politikat?rténetével kapcsolatos publikációi jelentek meg. F? kutatási területei: a magyar állambiztonsági szervek, illetve a pártállami rendszer m?k?désének t?rténete. A fiatal kutatókat t?m?rít? ?Fehér Hollók” munkacsoport koordinátora.

n Ferma, tnrul Daniel primete pe neateptate o vizit de la mama sa, Tilde, care i spune, cu o for de convingere i o coeren tulburtoare, o istorie ntunecat a regiunii rurale din Suedia n care se retrsese de cteva luni mpreun cu soul ei. n povestea aceasta se amestec abuzul sexual, conspiraia i crima, iar Daniel este avertizat c, dac refuz s-o cread, propria lui mam n-o s l mai considere fiul ei. Pe de alt parte, un telefon primit de la tatl lui l informeaz pe Daniel c Tilde a suferit o cdere nervoas i povestea ei e rodul unei imaginaii paranoide. Care este adevrul Tnrul va trebui s cltoreasc pn la ferm n cutarea unor rspunsuri de care acum depinde chiar viaa mamei sale.

O poveste de dragoste se înfirip? între un soldat ?i o tân?r? turist?, într?un ora? de pe litoralul albanez. Numai c? nimic nu este ceea ce pare în acest minunat decor estival. Pe fundalul ruinelor unui teatru antic, regimul comunist monteaz? o înscenare grotesc? pentru a??i ?ine sub teroare propriul popor, iar protagoni?tii devin, cu sau f?r? voia lor, actori.

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Enigma unor crime sângeroase din secolul al XVII?lea, tradi?ii africane aduse de sclavi, o confrerie secret? – toate acestea se împletesc în firul unei pove?ti spuse de diferi?i protagoni?ti, într?un amestec de perspective ?i rase care red? îns??i esen?a Braziliei. Iar deasupra tuturor se profileaz? figura misterioasei regine Jinga.

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

Toate popoarele sunt preocupate de identitatea lor, dar la rom?ni aceast? chestiune a ?mbr?cat forme speciale. Rom?nii, locuitori p?n? ?n epoca modern? ?n dou? principate autonome supuse Por?ii Otomane ?i r?vnite de mul?i al?i vecini, dar tr?itori ?i ?n vaste provincii ocupate de unguri, de austrieci, de ru?i ?i de turci, pierdu?i ?n mijlocul at?tor str?ini rapace, s-au ?ntrebat, parc? mai mult dec?t al?ii, de unde vin ?i cine sunt ei. P?n? la urm? ?ns?, toate popoarele mici, lovite de soart? ?i l?sate la cheremul celor mari, au asemenea preocup?ri, transformate uneori ?n adev?rate obsesii. (Ioan-Aurel Pop)