SZENDI G?BOR új k?tetében az egyéni és a párkapcsolati problémákat elemzi. Részletesen szól az akarat szerepének túlértékelésér?l, gondolkodásunk paradoxonairól, a szokások kialakulásáról és elhagyásának módjairól, valamint mindennek fényében a kapcsolati konfliktusokról és lehetséges, ?másodfokú” megoldásaikról. Szendi az evolúciós gondolkodás mellett ezúttal a modern viselkedésterápiás szemléletet hívja segítségül, és állítja: cselekedeteinket folyamatosan általunk nem ismert és nem is megismerhet? tényez?k – rejtett tanulás, genetikailag ?r?k?lt vonások, nem érzékelhet? ingerek, hamis emlékek, ?nigazoló értelmezések, téves észlelések stb. – irányítják. Vagyis a problémákat maga az ember teremti, az emberi gondolkodás hozza létre azáltal, hogy értelmezi ?nmagát, sorsát, k?rnyezetét. A szerz? szerint az emberi problémák lényege, hogy korlátozott információk alapján akarunk sokkal szélesebb alapokon nyugvó jelenségeket értelmezni. Ilyenkor általában túl nagy jelent?séget tulajdonítunk az okoknak, és a magyarázatokhoz az emberi tudatból és emlékezésb?l nyert információk rendszerint kevésnek bizonyulnak. Szendi Gábor gyakorlati tanácsokban b?velked? k?nyvében ugyanakkor rámutat: ha nem az okokat akarjuk tisztázni, hanem a megoldást keressük, sokkal hatékonyabban kezelhetjük egyéni és társas problémáinkat is.

Szívszaggató t?rténet a minden akadályt leküzd? szerelemr?l, és a legnehezebb d?ntésr?l, amit életünkben hozhatunk. "Lucy, minden házasság tánchoz hasonló: id?nként bonyolult, máskor csodás, ám az id? túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek id?k, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehet?séged van: vagy elmenekülsz ez el?l a fájdalom el?l, vagy szorosan ?sszekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a k?vetkez? biztos helyre." Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé ?sszeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a n? családjában a mellrák szedi áldozatait. ?m amikor Lucy huszonnegyedik születésnapján útjaik ?sszetalálkoznak, fellángol a szikra, és t?bbé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat. Elt?kélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk m?k?dhessen, ezért írásba foglalják ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi ?szinteséget fogad. A n? türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató d?ntést hoznak: nem vállalnak gyermeket. Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ?k ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét. A K?nyvjelz? magazin 2015. szeptemberi számában megjelent cikk: Harc a szerelemért

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

Káprázatos, borzongtató, lélegzetelállító. T?kéletes. - Meg Rossoff Sally Gardner megd?bbent? regénye egy kegyetlen világban játszódik. Standish Treadwell - akinek kül?nb?z? szín?ek a szemei, és diszlexiája miatt nem tud írni-olvasni sem - egyetlen barátjával, Hectorral átmászik a várost k?rülvev? fal túloldalára, és ráj?nnek, mit rejteget el?lük az Anyaf?ld. Attól a pillanattól kezdve, hogy a két kamasz ráj?n egy óriási titokra, ami kapcsolatban van a Holdra szállással, az életük veszélybe kerül. Száz nagyon r?vid fejezet, t?kéletesen egyedi elbeszélésmódban, mely szinte végighajszolja az olvasót a t?rténeten, mert egyszerre izgalmas és s?tét humorú, lakatlan és borzongtató, gy?ngéd és elragadó. A Hold legs?tétebb oldala eredeti és megindító t?rténet, melyben a barátság és a bizalom az igazi fegyver. Sally Gardner Londonban n?tt fel, ma is ott él. Gyerekként maga is megküzd?tt a diszlexiával, egészen 14 éves koráig nem tanult meg sem írni, sem olvasni. Ikrei születése után kezdett regényeket publikálni, melyek a mágikus és t?rténelmi realizmus egyedi keverékei, stílusuk és témájuk kihívás az olvasóknak, akiket beszippant az általa teremtett világ. Sally szenvedélyesen hiszi, hogy a fiatal olvasókat inspirálni és szórakoztatni kell a k?nyvekkel, mint ahogy azt A Hold legs?tétebb oldala is bizonyítja, melyet számos díjjal tüntettek ki.

FIRE MOUNTAIN IS "A THRILLING SEA STORY BY "NORMAN SPRINGER", AUTHOR OF "THE BLOOD SHIP" Years. Bright, aslant eyes, and a suave and ever-ready smile that broke immediately Martin met his gaze. "You will be so good as to inform the honorable that Dr. Ichi is here?" he asked in precise and stilted voice. Ever the same—the noiseless entry, the quietly spoken request for the lawyer. Martin repressed a flash of irritation; the little Japanese, with his uncanny soft-footedness and stereotyped address, got upon his nerves. However, his orders were explicit; Mr. Smatt would see Dr. Ichi without delay or preliminary, whenever Dr. Ichi favored the office with a visit. It was already the third visit that day, but orders were orders. So, Martin inclined his head toward the door of Smatt's private office. The Japanese crossed the room. He bowed to Martin, as stately a bow as if Martin were also an "honorable," instead of a poor devil of a law clerk; then, noiselessly as he had entered the outer office, Dr. Ichi disappeared within Smatt's sanctum. Martin turned to his window again. But his bright day dream was fled, and he could not conjure it back again. The view was without charm. His thoughts, despite himself, persisted in centering upon the dapper little figure now closeted with his employer. The dandified Jap aroused Martin's interest. What manner of client was this Dr. Ichi? Martin had not seen a single scrap of paper, nor had Smatt dropped a single hint, concerning the case. It was mysterious! Martin was not an overly curious chap, but he was human. It was another of Smatt's secret cases, thought Martin. Another token of those hidden activities of the old vulture, which he sensed, but did not know about. For, though Martin attended to the routine work, though his duties were responsible—Smatt specialized and was prominent in maritime law—still Martin knew he did not enjoy his employer's complete confidence. Much of Smatt's time was taken up with cases Martin knew nothing about, with clients who appeared to shun the daylight of the courts. The Nippon Trading Company, for instance! Martin knew Smatt was interested in a company of that name—a strange company, that apparently conducted business without using the mails. And there was business between Ichi and Smatt—money, or Smatt would have nothing to do with it. The mystery aroused Martin's dormant curiosity. But all his speculation was pointless. Martin bethought himself of the marine affidavit lying uncompleted upon his desk. He turned from the window with the intention of applying himself to that task—and he discovered the office to have a second visitor. Another unusual figure who possessed the penchant for surreptitious entry. He observed the fellow in the very act of closing the office door.

Voltak olyan korok, amikor az azonos nem?ek szerelme elfogadott volt. Vajon hogy lehet, hogy most, a 21. században mégse tudunk mit kezdeni ezzel a dologgal? Miért van az, hogy sokan még ma is csak a kül?nbségeket akarják látni, legyen szó akár vallásról, b?rszínr?l vagy szexuális orientációról? Sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a k?nyvet. Azt mondták, nem olyan világban élünk, hogy ilyenekr?l beszélni lehessen. ?n mégis azt hiszem, hogy az emberi érzéseknek, az emberi életek tanulságainak, az ember drámáinak, dilemmáinak és ?r?meinek mindig és mindenkor helye van, mert talán ezek a legfontosabbak az életben. Remélem, hogy ez a k?nyv sokaknak jelent majd segítséget, kapaszkodót és ad er?t, hogy mindenb?l, a legnehezebb élethelyzetekb?l is van kiút. Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a k?nyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan k?nyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. ?rz?dik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszer? mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: ?Ott j?n az a buzi a tévéb?l!” ?n mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon ?ssze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ?k?lbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt… Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, s?t beindított a sok kül?nb?z? hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra… Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Leny?g?z?, hogy megismételhetetlen életeink mennyire ?sszeforrnak a t?bbiek sorsával, mások t?rténetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az els? ?barin?m” az oviból, meg az ?ikern?vérem” a gimib?l, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók k?zben. ?s bevillant a torna?lt?z?, ahol hideg verejtékben für?dtem k?vér kisfiúként, mik?zben a nyolcadikos srácok el?ttünk ?lt?ztek át, és disznó vicceket mesélve r?h?gtek. ?s persze el?bújt az emlékeim k?zül a jelenet, amikor Spanyolországba k?lt?ztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. ?s persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az els? látogatásom a picike melegbárban, biológiak?nyvemmel a kezemben – másnap az ?t?sért feleltem… Meg a nagy csalódásom a ?legjobb barátomban”, akivel a gimiben el?sz?r lefeküdtem. ?s persze eszembe jutott a ?nagy szerelem”, ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az. Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthet?k? A melegek csak annyiból ?mások”, amennyiben a t?bbiek annak akarják tekinteni ?ket. Ez a k?nyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól. Lakatos Márk

The history of our English translations of "Don Quixote" is instructive. Shelton's, the first in any language, was made, apparently, about 1608, but not published till 1612. This of course was only the First Part. It has been asserted that the Second, published in 1620, is not the work of Shelton, but there is nothing to support the assertion save the fact that it has less spirit, less of what we generally understand by "go," about it than the first, which would be only natural if the first were the work of a young man writing currente calamo, and the second that of a middle-aged man writing for a bookseller. On the other hand, it is closer and more literal, the style is the same, the very same translations, or mistranslations, occur in it, and it is extremely unlikely that a new translator would, by suppressing his name, have allowed Shelton to carry off the credit. In 1687 John Phillips, Milton's nephew, produced a "Don Quixote" "made English," he says, "according to the humour of our modern language." His "Quixote" is not so much a translation as a travesty, and a travesty that for coarseness, vulgarity, and buffoonery is almost unexampled even in the literature of that day. But it is, after all, the humour of "Don Quixote" that distinguishes it from all other books of the romance kind. It is this that makes it, as one of the most judicial-minded of modern critics calls it, "the best novel in the world beyond all comparison." It is its varied humour, ranging from broad farce to comedy as subtle as Shakespeare's or Moliere's that has naturalised it in every country where there are readers, and made it a classic in every language that has a literature.

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Pali kilencéves. Magányos otthon és az iskolában is. Egyik téli reggel aztán a mogorva újságárus csodálatos üveggolyót ad neki. Délutánra a konyhában felt?nik egy Egér, az ablakban megtelepszik egy Pók, egy Légy és egy Katica. Kik ezek és mit akarnak Palitól? Talán a rejtélyekre is fény derül, mikor egy picike kislány magával rántja a fiút a tük?rbe…

A Torzonborz, a rabló és a Torzonborz újabb gaztettei után itt a trilógia befejez? darabja, a Torzonborz megjavul. Otfried Preu?ler legeslegutolsó paprikajancsis és vitézlászlós t?rténete. ?jra felbukkan Torzonborz, a rabló. ?s ez bizony megrémíti Paprika Jancsit, Vitéz Lászlót, Nagymamát, s?t még ?st?llési századost is. De akkor ijednek meg csak igazán, mikor Torzonborz bejelenti: sz?gre akasztja széles karimájú kalapját és felhagy a rablómesterséggel. Vajon mihez kezd ezután az egykori hétt?r?s gazember...? Az életkori besorolás 6+

Vészesen apad a Tó. Vajon miért? Rév Fül?p, a lovaglegény a Litéri sárkány hátára pattan, hogy kiderítse. A nyomok Nagylapály birodalmába vezetnek, ahol találkozunk Nyár L?rinccel, Zivatarzug lovagjaival, H?t?dik H?b?r?d?tt királlyal, és a világ legpimaszabb leányzójával, akire nem lehet haragudni. Kiderül, mi van a Mély Kút mélyén, és hogy miért nincs tó, ha van.

gy tnik, Analfa nem hajlandó beletrdni a vereségbe. A szigligeti Alkotóházban egyre külnsebb dolgok trténnek, és a konyhás nénik is olyan furcsák… Szerencsére az írón segítségére siet a kzelben táborozó 5. d. De ebbl vajon mi lesz! Ha szeretitek a kalandot, a humort, a Balcsit, ha izgalmas olvasmányra vágytok, ez a ti knyvetek! Ajánlom lányoknak és fiúknak. Gyereknek és felnttnek. Ez a knyv boszorkányosan tündéres. Vagy tündéresen boszorkányos De tudjátok, mit Dntsétek el magatok!” – Nagy Judit, aszódi okleveles Tündérknyvtáros Nem szeretsz olvasni Hiszen most is olvasol! Ráadásul pont az én ajánlómat. Ha már elkezdted, kérlek, olvasd végig… lehetleg a teljes Tündérboszorkány-trilógiát. Meglátod, nem fogod megbánni! Tündérknyvtárosi becsületszavam adom rá!” – Paraginé Tóth Edina, zákányszéki okleveles Tündérknyvtáros Analfa, add fel! A Jóhegyi Lacik és a Tündérknyvtárosok nyerésre állnak. Szerintünk mindenképp!” – Kolibri Kiadó

In Group Psychology and the Analysis of the Ego, (1922), Sigmund Freud based his preliminary description of group psychology on Le Bon's work, but went on to develop his own, original theory, related to what he had begun to elaborate in Totem and Taboo. Theodor Adorno reprised Freud's essay in 1951 with his Freudian Theory and the Pattern of Fascist Propaganda, and said that "It is not an overstatement if we say that Freud, though he was hardly interested in the political phase of the problem, clearly foresaw the rise and nature of fascist mass movements in purely psychological categories. Group Dynamics refers to a system of behaviors and psychological processes occurring within a social group (intragroup dynamics), or between social groups (intergroup dynamics). The study of group dynamics can be useful in understanding decision-making behavior, tracking the spread of diseases in society, creating effective therapy techniques, and following the emergence and popularity of new ideas and technologies. Group dynamics are at the core of understanding racism, sexism, and other forms of social prejudice and discrimination. These applications of the field are studied in psychology, sociology, anthropology, political science, epidemiology, education, social work, business, and communication studies. Within the context of psychology, Social Psychology is the scientific study of how people's thoughts, feelings, and behaviors are influenced by the actual, imagined, or implied presence of others. By this definition, scientific refers to the empirical method of investigation. The terms thoughts, feelings, and behaviors include all psychological variables that are measurable in a human being. The statement that others' presence may be imagined or implied suggests that we are prone to social influence even when no other people are present, such as when watching television, or following internalized cultural norms. Social psychologists typically explain human behavior as a result of the interaction of mental states and immediate social situations. In general, social psychologists have a preference for laboratory-based, empirical findings. Social psychology theories tend to be specific and focused, rather than global and general.Social psychologists therefore deal with the factors that lead us to behave in a given way in the presence of others, and look at the conditions under which certain behavior/actions and feelings occur. Social psychology is concerned with the way these feelings, thoughts, beliefs, intentions and goals are constructed and how such psychological factors, in turn, influence our interactions with others. Social psychology is an interdisciplinary domain that bridges the gap between psychology and sociology. During the years immediately following World War II, there was frequent collaboration between psychologists and sociologists. However, the two disciplines have become increasingly specialized and isolated from each other in recent years, with sociologists focusing on "macro variables" (e.g., social structure) to a much greater extent. Nevertheless, sociological approaches to social psychology remain an important counterpart to psychological research in this area. In addition to the split between psychology and sociology, there has been a somewhat less pronounced difference in emphasis between American social psychologists and European social psychologists. As a broad generalization, American researchers traditionally have focused more on the individual, whereas Europeans have paid more attention to group level phenomena.. About Author: Sigmund Freud (Born Sigismund Schlomo Freud; 6 May 1856 – 23 September 1939) was an Austrian neurologist who became known as the founding father of psychoanalysis. Freud qualified as a doctor of medicine at the University of Vienna in 1881, and then carried out research into cerebral palsy, aphasia and microscopic neuroanatomy at the Vienna General Hospital. He was appointed a university lecturer in neuropathology in 1885 and became a professor in 1902. In creating psychoanalysis, a clinical method for treating psychopathology through dialogue between a patient and a psychoanalyst, Freud developed therapeutic techniques such as the use of free association (in which patients report their thoughts without reservation and in whichever order they spontaneously occur) and discovered transference (the process in which patients displace on to their analysts feelings derived from their childhood attachments), establishing its central role in the analytic process. Freud’s redefinition of sexuality to include its infantile forms led him to formulate the Oedipus complex as the central tenet of psychoanalytical theory. His analysis of his own and his patients' dreams as wish-fulfillments provided him with models for the clinical analysis of symptom formation and the mechanisms of repression as well as for elaboration of his theory of the unconscious as an agency disruptive of con

Hard Times – For These Times (commonly known as "Hard Times") is the tenth novel by Charles Dickens, first published in 1854. The book appraises English society and highlights the social and economic pressures of the times. Hard Times is unusual in several respects. It is by far the shortest of Dickens' novels, barely a quarter of the length of those written immediately before and after it. Also, unlike all but one of his other novels, Hard Times has neither a preface nor illustrations. Moreover, it is his only novel not to have scenes set in London. Instead the story is set in the fictitious Victorian industrial Coketown, a generic Northern English mill-town, in some ways similar to Manchester, though smaller. Coketown may be partially based on 19th-century Preston. One of Dickens's reasons for writing Hard Times was that sales of his weekly periodical, Household Words, were low, and it was hoped the novel's publication in instalments would boost circulation – as indeed proved to be the case. Since publication it has received a mixed response from critics. Critics such as George Bernard Shaw and Thomas Macaulay have mainly focused on Dickens's treatment of trade unions and his post–Industrial Revolution pessimism regarding the divide between capitalist mill owners and undervalued workers during the Victorian era. F. R. Leavis, a great admirer of the book, included it—but not Dickens' work as a whole—as part of his Great Tradition of English novels. ***‘Now, what I want is, Facts. Teach these boys and girls nothing but Facts. Facts alone are wanted in life. Plant nothing else, and root out everything else. You can only form the minds of reasoning animals upon Facts: nothing else will ever be of any service to them. This is the principle on which I bring up my own children, and this is the principle on which I bring up these children. Stick to Facts, sir!’ ? ?The scene was a plain, bare, monotonous vault of a school-room, and the speaker’s square forefinger emphasized his observations by underscoring every sentence with a line on the schoolmaster’s sleeve. The emphasis was helped by the speaker’s square wall of a forehead, which had his eyebrows for its base, while his eyes found commodious cellarage in two dark caves, overshadowed by the wall. The emphasis was helped by the speaker’s mouth, which was wide, thin, and hard set. The emphasis was helped by the speaker’s voice, which was inflexible, dry, and dictatorial. The emphasis was helped by the speaker’s hair, which bristled on the skirts of his bald head, a plantation of firs to keep the wind from its shining surface, all covered with knobs, like the crust of a plum pie, as if the head had scarcely warehouse-room for the hard facts stored inside. The speaker’s obstinate carriage, square coat, square legs, square shoulders,—nay, his very neckcloth, trained to take him by the throat with an unaccommodating grasp, like a stubborn fact, as it was,—all helped the emphasis. ‘In this life, we want nothing but Facts, sir; nothing but Facts!’The speaker, and the schoolmaster, and the third grown person present, all backed a little, and swept with their eyes the inclined plane of little vessels then and there arranged in order, ready to have imperial gallons of facts poured into them until they were full to the brim.

The Divine Comedy describes Dante's journey through Hell (Inferno), Purgatory (Purgatorio), and Paradise (Paradiso), guided first by the Roman poet Virgil and then by Beatrice, the subject of his love and of another of his works, La Vita Nuova. While the vision of Hell, the Inferno, is vivid for modern readers, the theological niceties presented in the other books require a certain amount of patience and knowledge to appreciate. Purgatorio, the most lyrical and human of the three, also has the most poets in it; Paradiso, the most heavily theological, has the most beautiful and ecstatic mystic passages in which Dante tries to describe what he confesses he is unable to convey (e.g., when Dante looks into the face of God: "all'alta fantasia qui mancò possa" — "at this high moment, ability failed my capacity to describe," Paradiso, XXXIII, 142). "IN the midway of this our mortal life, I found me in a gloomy wood, astray Gone from the path direct: and e'en to tell It were no easy task, how savage wild That forest, how robust and rough its growth, Which to remember only, my dismay Renews, in bitterness not far from death.." (Dante) IN the midway of this our mortal life,I found me in a gloomy wood, astrayGone from the path direct: and e'en to tellIt were no easy task, how savage wildThat forest, how robust and rough its growth,Which to remember only, my dismayRenews, in bitterness not far from death.Yet to discourse of what there good befell,All else will I relate discover'd there.How first I enter'd it I scarce can say,Such sleepy dullness in that instant weigh'dMy senses down, when the true path I left,But when a mountain's foot I reach'd, where clos'dThe valley, that had pierc'd my heart with dread,I look'd aloft, and saw his shoulders broadAlready vested with that planet's beam,Who leads all wanderers safe through every way. Then was a little respite to the fear,That in my heart's recesses deep had lain,All of that night, so pitifully pass'd:And as a man, with difficult short breath,Forespent with toiling, 'scap'd from sea to shore,Turns to the perilous wide waste, and standsAt gaze; e'en so my spirit, that yet fail'dStruggling with terror, turn'd to view the straits,That none hath pass'd and liv'd. My weary frameAfter short pause recomforted, againI journey'd on over that lonely steep,The hinder foot still firmer. Scarce the ascentBegan, when, lo! a panther, nimble, light,And cover'd with a speckled skin, appear'd,Nor, when it saw me, vanish'd, rather stroveTo check my onward going; that ofttimesWith purpose to retrace my steps I turn'd. ? ?About Dante: ? Durante degli Alighieri, simply referred to as Dante (1265–1321), was a major Italian poet of the Middle Ages. His Divine Comedy, originally called La Comedia and later called Divina by Boccaccio, is widely considered the greatest literary work composed in the Italian language and a masterpiece of world literature. In Italy he is known as il Sommo Poeta ("the Supreme Poet") or just il Poeta. He, Petrarch and Boccaccio are also known as "the three fountains" or "the three crowns". Dante is also called the "Father of the Italian language".

Dracula is an 1897 Gothic horror novel by Irish author Bram Stoker. Famous for introducing the character of the vampire Count Dracula, the novel tells the story of Dracula's attempt to move from Transylvania to England, and the battle between Dracula and a small group of men and women led by Professor Abraham Van Helsing. Dracula has been assigned to many literary genres including vampire literature, horror fiction, the gothic novel and invasion literature. The novel touches on themes such as the role of women in Victorian culture, sexual conventions, immigration, colonialism, and post-colonialism. Although Stoker did not invent the vampire, he defined its modern form, and the novel has spawned numerous theatrical, film and television interpretations. ? ?Characters: ?? Jonathan Harker: A solicitor sent to do business with Count Dracula; Mina's fiancé and prisoner in Dracula's castle.?? Count Dracula: A Transylvanian noble who bought a house in London and asked Jonathan Harker to come to his castle to do business with him.?? Wilhelmina "Mina" Harker (née Murray): A schoolteacher and Jonathan Harker's fiancée.?? Lucy Westenra: A 19-year-old aristocrat; Mina's best friend; Arthur's fiancée and Dracula's first victim.?? Arthur Holmwood: Lucy's suitor and later fiancé.?? Jack Seward: A doctor; one of Lucy's suitors and a former student of Dr Abraham Van Helsing.?? Abraham Van Helsing: A Dutch professor; Jack Seward's teacher and vampire hunter.?? Quincey Morris: An American cowboy and explorer; and one of Lucy's suitors.?? Renfield: A lawyer whom Dracula turned mad.?? Brides of Dracula: Three siren-like vampire women who serve Dracula. Although they are popularly known as "The Brides of Dracula", the novel never calls them this. ? About Author: ? Abraham "Bram" Stoker (1847 – 1912) was an Irish novelist and short story writer, best known today for his 1897 Gothic novel Dracula. During his lifetime, he was better known as personal assistant of actor Henry Irving and business manager of the Lyceum Theatre in London, which Irving owned.

CURIOUS creatures of Animal Life have been objects of interest to mankind in all ages and countries; the universality of which may be traced to that feeling which "makes the whole world kin." The Egyptian records bear testimony to a familiarity not only with the forms of a multitude of wild animals, but with their habits and geographical distribution." The collections of living animals, now popularly known as Zoological Gardens, are of considerable antiquity. We read of such gardens in China as far back as 2,000 years; but they consisted chiefly of some favourite animals, such as stags, fish, and tortoises. The Greeks, under Pericles, introduced peacocks in large numbers from India. The Romans had their elephants; and the first giraffe in Rome, under C?sar, was as great an event in the history of zoological gardens at its time as the arrival in 1849 of the Hippopotamus was in London. The first zoological garden of which we have any detailed account is that in the reign of the Chinese Emperor, Wen Wang, founded by him about 1150 A.D., and named by him "The Park of Intelligence;" it contained mammalia, birds, fish, and amphibia. The zoological gardens of former times served their masters occasionally as hunting-grounds. This was constantly the case in Persia; and in Germany, so late as 1576, the Emperor Maximilian II. kept such a park for different animals near his castle, Neugebah, in which he frequently chased.Alexander the Great possessed his zoological gardens. We find from Pliny that Alexander had given orders to the keepers to send all the rare and curious animals which died in the gardens to Aristotle. Splendid must have been the zoological gardens which the Spaniards found connected with the Palace of Montezuma. The letters of Ferdinand Cortez and other writings of the time, as well as more recently "The History of the Indians," by Antonio Herrera, give most interesting and detailed accounts of the menagerie in Montezuma's park. The collections of animals exhibited at fairs have added little to Zoological information; but we may mention that Wombwell, one of the most noted of the showfolk, bought a pair of the first Boa Constrictors imported into England: for these he paid 75l., and in three weeks realised considerably more than that sum by their exhibition. At the time of his death, in 1850, Wombwell was possessed of three huge menageries, the cost of maintaining which averaged at least 35l. per day; and he used to estimate that, from mortality and disease, he had lost, from first to last, from 12,000l. to 15,000l. Our object in the following succession of sketches of the habits and eccentricities of the more striking animals, and their principal claims upon our attention, is to present, in narrative, their leading characteristics, and thus to secure a willing audience from old and young.

The object of this book, which is addressed to all cultured men and women, is to set forth the primitive manifestations of love and to throw light on those strange emotional climaxes which I have called "Metaphysical Eroticism." I have taken no account of historical detail, except where it served the purpose of proving, explaining and illustrating my subject. Nor have I hesitated to intermingle psychological motives and motives arising from the growth and spread of civilisation. The inevitable result of a one-sided glimpse at historical facts would have been a history of love, an undertaking for which I lack both ability and inclination. On the other hand, had I written a merely psychological treatise, disregarding the succession of periods, I should have laid myself open to the just reproach of giving rein to my imagination instead of dealing with reality. I have availed myself of historical facts to demonstrate that what psychology has shown to be the necessary phases of the evolution of love, have actually existed in historical time and characterised a whole period of civilisation. The history of civilisation is an end in itself only in the chapter entitled "The Birth of Europe." My work is intended to be first and foremost a monograph on the emotional life of the human race. I am prepared to meet rather with rejection than with approval. Neither the historian nor the psychologist will be pleased. Moreover, I am well aware that my standpoint is hopelessly "old-fashioned." To-day nearly all the world is content to look upon the sexual impulse as the source of all erotic emotion and to regard love as nothing more nor less than its most exquisite radiation. My book, on the contrary, endeavours to establish its complete independence of sexuality.My contention that so powerful an emotion as love should have come into existence in historical, not very remote times, will seem very strange; for, all outward profession of faith in evolution notwithstanding, men are still inclined to take the unchangeableness of human nature for granted. The facts on which I have based my arguments are well known, but my deductions are new; it is not for me to decide whether they are right or wrong. In the first (introductory) part I have made use of works already in existence, in addition to Plato and the poets, but the second and third parts are founded almost entirely on original research. ?E. L.

Hogy saját családja lehessen, t?nkreteszi másét Egyedül vagy. Sebezhet? vagy. ?s van valamid, amit valaki meg akar szerezni. Bármi áron... ?gy t?nik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: ?vé a majdnem t?kéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja. Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelel? dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a t?kély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ?szt?ne mégis óvatosságra inti. Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy n? azért, hogy saját gyermeke lehessen? A Holtodiglan és a Miel?tt elalszom rajongóinak. A K?nyvjelz? magazin 2015. szeptemberi számában megjelent cikk: "A bébiszitter magányossága"

"D?bbenetes els? regény... Túlságosan hihet? és szívszorító." (Los Angeles Times) Egy anya olyat kért, amit lehetetlen megtenni. Egy apa olyat tett, amit nem lehet megbocsátani. Lulu és Merry gyerekkora sosem volt felh?tlen, de a legnehezebb id?szakok, a legbántóbb szavak, a leghangosabb veszekedések is elt?rpülnek egyetlen nap emlékének árnyékában. ?pp Lulu tizedik születésnapja el?tt a lányoknak olyan traumát kell átélniük, amit legfeljebb csak túlélni lehet, megérteni és feldolgozni sohasem. Azon a végzetes napon apa meg?lte anyát. A tragédia után Lulu és Merry gyermekotthonba, majd nevel?szül?kh?z kerül. De pontosan tudják, a t?rténtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt sz?rny?ségnek, mik?zben b?rt?nben ül? apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétk?znapokat. Lulu azzal áltatja magát, hogy apja halott, Merry viszont úgy érzi, bármit is tett, k?zeli kapcsolatban kell maradnia vele. Meyers gy?ny?r?en megírt, letehetetlen els? regénye a család erejébe vetett hit, valamint a szeretteinkhez kapcsoló és t?lük elszakító k?telékek testamentuma. Randy Susan Meyers Bostonban él a férjével, és két feln?tt lány anyja. ?rószemináriumokat tart a Grub Street Writer's Centerben.