Demagóg, ?rült, gazember? Népvezér, próféta, mártír? E két véglet k?z?tt ingadozott Szálasi Ferenc megítélése kortársai szemében. Az utókor azonban k?zel sem ilyen megosztott személyét illet?en, Szálasi a 20. századi magyar t?rténelem talán legelutasítottabb alakja. K?tetünkben arra keressük a választ, miként vált azzá. Miért lépett egyáltalán a politika színpadára otthagyva ezzel a biztos karriert kínáló katonaságot? Milyen célok vezették? Mit gondolt és mit tett politikusként? Szálasi életútjának állomásairól számos egykori dokumentum vall, ami lehet?séget ad, hogy t?bb, olykor lényegesen eltér? néz?pontokból vizsgálhassuk ugyanazt az eseményt. K?nyvünkben megkíséreljük a sok esetben részrehajló – vagy éppen elfogult – kortársak írásai alapján áttekinteni Szálasi életútját: a katonáét, az ideológusét, a politikusét – gyermekkorától egészen haláláig. Végül pedig azt is bemutatjuk, miként viszonyul hozzá az utókor. A k?tetet életrajzi kronológia, válogatott bibliográfia, valamint térképek teszik teljessé. PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

Az els?k k?z?tt lenni nagy kihívás, nehéz feladat! DR. T?TH CSABA gyakorló orvosként, hosszú utat bejárva talált rá a számára hiteles paleolit szemléletre, amelyet sikerrel épített be gyógyító munkájába. Olvasóit is arra sarkallja, hogy gondolják újra egészségükh?z és általában az egészségügyh?z való hozzáállásukat. ?gy t?nhet, a szerz? magányos harcos, pedig komoly sz?vetségeseket tudhat maga m?g?tt: az evolúciós orvostudományt, a paleolit táplálkozást és mindazokat, akik a krónikus betegségekkel küzdve nem hajlandók belet?r?dni a sorsukba. Dr. Tóth Csaba nekik, valamint minden egészséges életmódra vágyó embernek kínál ebben a k?tetben olyan módszereket, amelyek segítségével visszanyerhet? vagy megtartható az egészség. A paleolit orvoslás és étrend számos betegség esetén a kiváltó okok megszüntetését jelentheti – a szerz? ezek k?zül leginkább a már népbetegségnek számító cukorbetegség kezelésében szerzett tapasztalatairól és eredményeir?l számol be részletesen. DR. T?TH CSABA gondolkodva gyógyító orvos. Munkájában h? marad ahhoz az ?si elvhez, miszerint a beteg java a legf?bb t?rvény.

Eleven és szellemes stílusával Bosnyák Viktória szerfelett élvezetes módon ejti rabul az olvasót, és t?bbé nem is engedi k?nyve lapjairól. A Tündérboszorkány az egyik legszórakoztatóbb k?nyv, amit valaha olvastam. - Elisabetta Gnone, a W.I.T.C.H. megalkotója, a Fairy Oak-trilógia szerz?je A Békés Utcai ?ltalános Iskola elhagyatott k?nyvtárában kül?n?s dolgok t?rténnek. A k?nyvtáros néni nevéhez h?en igazán morcos, egyesek szerint egyenesen ijeszt? Morcz Aranka. Laci és az ikerlányok, Sári és Dóri, illetve Dóri és Sári azonban szerencsére nem olyan ijed?sek. Végül persze az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik... A Tündérboszorkány-trilógia további részei: 2. rész: Klott Gatya, ne fárassz! 3. rész: Analfa visszatér Bosnyák Viktória író, m?fordító. Számtalan ifjúsági- és gyermekk?nyvet fordított angol és német nyelvb?l. Regényei és vicces oktató meséi hamar elnyerték a gyerekek, a pedagógusok és a k?nyvtárosok tetszését. M?veib?l országszerte tartottak már városi és megyei szint? vetélked?ket. Humoros sz?vegeit a gyerekek gyakran adják el? mesemondó versenyeken. A Bendegúz k?nyvtára sorozat sok pedagógusnak segít a magyar nyelv oktatásában. Budapesten él férjével és ikerlányaival. Szívesen jár író-olvasó találkozókra.

A Paleolit táplálkozás kezd?knek azoknak szól, akiknek eddig nem állt módjukban vagy nem volt idejük alaposan elmélyedni a paleolit táplálkozás rejtelmeiben. SZENDI G?BOR k?nyve arra vállalkozik, hogy r?viden és lényegre t?r?en az ? számukra is bemutassa a legfontosabb, legalapvet?bb paleo ismereteket. Hiszen rendkívül sokan vannak, akik elfoglaltságaik, rohanó életük mellett is szeretnének lehet?séget kapni arra, hogy a természet rendje szerint táplálkozva meg?rizhessék vagy visszanyerjék egészségüket. A Paleolit táplálkozás kezd?knek kedvcsináló egy sorsfordító étrend bevezetéséhez és a témában való további elmélyüléshez. Megtudhatjuk, miért és hogyan okoznak a nyugati életmód által átalakított táplálkozási szokások olyan civilizációs betegségeket, amelyek a természeti népeknél ismeretlenek, hogyan okoz a túlzott szénhidrátfogyasztás szív- és érrendszeri megbetegedéseket, hogyan gy?zhetjük le k?nny?szerrel a paleolit étrend segítségével a 2-es típusú cukorbetegséget, valamint hogy miként vezet a paleolit táplálkozás elveinek k?vetése koplalás nélkül is gyors fogyáshoz és az egészséges testsúly folyamatos fenntartásához. SZENDI G?BOR legújabb k?nyvében is a t?le megszokott tudományos alapossággal foglalja ?ssze kutatásainak eredményeit, hogy megértsük ezt a forradalmian új, minden tekintetben tudományosan megalapozott, az ember evolúciójára épül? táplálkozástant.

Veszély, titok és autós üld?zés. Izgalmak, nyomok és jóbarátok. Csápy, e bogaras James Bond-kaland f?h?se megpróbálja legjobb cimboráival felg?ngy?líteni a rejtélyeket, melyekb?l a Nagy T?lgy?n akad szép számmal. Vajon hol lehet a polgármester lánya, aki elt?nt a Tiltott Zóna mélyén? A repül? autó tényleg létezik vagy csak erdei legenda? A T?lgyet milyen titokzatos betegség rágja? ?s ami mindennél fontosabb: ki vagy mi állhat ezek m?g?tt a felettébb fura események m?g?tt? Lehet, hogy minden mindennel ?sszefügg?

K?r?si Zoltán új novellái ugyanazon a helyszíneken játszódnak, amelyeket már a Budapest, n?város vagy a Szerelmes évek cím? k?nyveiben megismerhettünk. Az írások mindig valami emberi határhelyzetet r?gzítenek, ahol egy-egy emberi sors átfordul és véglegessé válik. ?m a k?tet h?seinek alapvet? kérdése: miért érdemes h?ségesnek lenni valakihez vagy valamihez egy életen át.

C?t?lin-Mihai ?tefan a reu?it s? scrie o carte tulbur?toare despre avatarurile unei identit??i ?n curs de revelare. Poemele sale, imagini fulgurante ale memoriei, sunt ofrande aduse unui timp deja tr?it, mici lumi disp?rute care ??i cer dumicatul de p?ine ?i linguri?a de vin. Ce am fi f?r? amintiri, ce ar fi amintirile f?r? noi cei de acum... Puzzle-ul acestor ?istorii“ personale prinde contur abia dup? ce lucrurile nespuse ?ncep s? se acumuleze ?i s? fie la fel de prezente ca ?i acelea rostite cu ap?sare. Dup? un debut onorabil Muza avatarului (2005), C?t?lin-Mihai ?tefan revine ?n poezie cu un volum c?t se poate de conving?tor, al?tur?ndu-se astfel, celor mai buni poe?i ai celui de-al doilea val dou?miist. (?erban Axinte)Apaosuri este volumul de poeme care te contamineaz? cu mult? candoare, cu un limbaj care te oblig? s? te copil?re?ti p?n? acolo, ?nc?t s? con?tientizezi c? de fapt fiecare etap? a vie?ii nu are s? ?nsemne dec?t ?nc? un pas de ?otron. Poetul divulg?, ?ntr-o manier? inedit?, aromele ?i energiile copil?riei postsocialiste. Altfel spus, Apaosuri este volumul unor holograme lirice pe care poetul, inspirat, ni le aduce ?n acest postmodernism natural-robotizat. Cred c? prin acest volum autorul ??i c??tig?, la propriu, locul binemeritat ?n peisajul poeziei 2000+. (Paul Gorban)

THERE are various methods of introducing an artist to his public. One of the best is to describe how you saved his life in the Bush in ’82; or he saved yours; and then you go on: “Little did either of us anticipate in those far-off days that Fougasse was destined to become . . .” Another way is to leave Fougasse out altogether, and concentrate, how happily, on your own theories of black-and-white drawing, or politics, or the decline of the churches; after all, an introduction doesn’t last long, and he has the rest of the book to himself. Perhaps, however, it is kinder to keep the last paragraph for him: “Take these little sketches by Fougasse, for instance . . .” and the reader, if he cares to any longer, can then turn over and take them. Left to ourselves, that is the method we should adopt. But the publisher is at our elbow. “This is an introduction,” he says. “For Heaven’s sake introduce the fellow.” Let us begin, then, by explaining Fougasse’s nationality. I never discuss his drawings with another, but we tell each other how remarkable it is that a Frenchman should have such an understanding of English sport. “Of course,” we say, “in the actual drawing the nationality reveals itself; the Gallic style stands forth unmistakeably; only a Frenchman has just that line. But how amazingly British is the outlook! Was there ever a Frenchman before who understood and loved cricket as this one?” We ask ourselves how the phenomenon is to be explained. The explanation is simple. A fougasse—I quote the dictionary—is a small mine from six to twelve feet underground charged either with powder or loaded shells; and if a British sapper subaltern, severely wounded at Gallipoli, beguiles the weary years of hospital by drawing little pictures and sending them up to Punch, he may as well call himself Fougasse as anything else. Particularly if his real name is Bird, and if a Bird, whose real name is Yeats, is already drawing for Punch. Of course it would have been simpler if they had all stuck to their own names like gentlemen, but it is too late now to do anything about it, and when a genuine M. Fougasse of Paris comes along, he will have to call himself Tomkins. Once the downward path of deceit is trodden, there is seemingly no end to it. We have our artist, then, Kenneth Bird of Morar, Inverness. When I first met him at the beginning of 1919, he was just out of hospital, swinging slowly along with the aid of a pair of rocking-horse crutches. This was on his annual journey south, for they have the trains in Morar now. Once a year Fougasse makes the great expedition to London, to see what the latest fashions may be, and is often back in Morar again before they have changed to something later. I have seen him each year; in 1920 with two ordinary crutches; in 1921 with two sticks; in 1922 with one stick; perhaps by 1923 he will be playing again the games of which he makes such excellent fun. But, selfishly, we cannot regret the Turkish bullet, which turned what I suspect of being quite an ordinary engineer into such an individual black-and-white draughtsman. I am really the last person who should be writing this introduction, for all drawing is to me a mystery. When I put two dots, a horizontal line and a vertical line into a circle, the result is undoubtedly a face, but whose, or what expressing, I cannot tell you until afterwards, nor always then. But these mystery men can definitely promise you beforehand that their dot-and-line juggling will represent Contempt or Surprise or Mr. Asquith, just as you want it. It is very strange; and, sometimes I think, not quite fair. However, this is not the place wherein to dwell upon the injustice of it. What I wanted to say was that with Fougasse I feel a little more at ease than usual; we have something in common. Accepting the convention that writers write exclusively with the pen, and that black-and-white artists draw exclusively with the pencil, I should describe Fougasse as more nearly a Brother..

Emma, by Jane Austen, is a novel about youthful hubris and the perils of misconstrued romance. The novel was first published in December 1815. As in her other novels, Austen explores the concerns and difficulties of genteel women living in Georgian-Regency England; she also creates a lively comedy of manners among her characters. Emma Woodhouse, handsome, clever, and rich, with a comfortable home and happy disposition, seemed to unite some of the best blessings of existence; and had lived nearly twenty-one years in the world with very little to distress or vex her. She was the youngest of the two daughters of a most affectionate, indulgent father; and had, in consequence of her sister's marriage, been mistress of his house from a very early period. Her mother had died too long ago for her to have more than an indistinct remembrance of her caresses; and her place had been supplied by an excellent woman as governess, who had fallen little short of a mother in affection. Sixteen years had Miss Taylor been in Mr. Woodhouse's family, less as a governess than a friend, very fond of both daughters, but particularly of Emma. Between them it was more the intimacy of sisters. Even before Miss Taylor had ceased to hold the nominal office of governess, the mildness of her temper had hardly allowed her to impose any restraint; and the shadow of authority being now long passed away, they had been living together as friend and friend very mutually attached, and Emma doing just what she liked; highly esteeming Miss Taylor's judgment, but directed chiefly by her own. The real evils, indeed, of Emma's situation were the power of having rather too much her own way, and a disposition to think a little too well of herself; these were the disadvantages which threatened alloy to her many enjoyments. The danger, however, was at present so unperceived, that they did not by any means rank as misfortunes with her.

“Goodbye, said the fox. And now here is my secret, a very simple secret. It is only with the heart that one can see rightly. What is essential is invisible to the eye.” Antoine de Saint-Exupéry, The Little Prince The Little Prince first published in 1943, is a novella and the most famous work of the French aristocrat, writer, poet and pioneering aviator Antoine de Saint-Exupéry. The novella is both the most read and most translated book in the French language, and was voted the best book of the 20th century in France. Translated into more than 250 languages and dialects selling over a million copies per year with sales totalling more than 140 million copies worldwide, it has become one of the best-selling books ever published. Saint-Exupéry, a laureate of several of France's highest literary awards and a reserve military pilot at the start of the Second World War, wrote and illustrated the manuscript while exiled in the United States after the Fall of France. He had travelled there on a personal mission to persuade its government to quickly enter the war against Nazi Germany. In the midst of personal upheavals and failing health he produced almost half of the writings he would be remembered for, including a tender tale of loneliness, friendship, love and loss, in the form of a young prince fallen to Earth.

Mme. Vauquer (nee de Conflans) is an elderly person, who for the past forty years has kept a lodging-house in the Rue Nueve-Sainte-Genevieve, in the district that lies between the Latin Quarter and the Faubourg Saint-Marcel. Her house (known in the neighborhood as the Maison Vauquer) receives men and women, old and young, and no word has ever been breathed against her respectable establishment; but, at the same time, it must be said that as a matter of fact no young woman has been under her roof for thirty years, and that if a young man stays there for any length of time it is a sure sign that his allowance must be of the slenderest. In 1819, however, the time when this drama opens, there was an almost penniless young girl among Mme. Vauquer's boarders. That word drama has been somewhat discredited of late; it has been overworked and twisted to strange uses in these days of dolorous literature; but it must do service again here, not because this story is dramatic in the restricted sense of the word, but because some tears may perhaps be shed intra et extra muros before it is over. Will any one without the walls of Paris understand it? It is open to doubt. The only audience who could appreciate the results of close observation, the careful reproduction of minute detail and local color, are dwellers between the heights of Montrouge and Montmartre, in a vale of crumbling stucco watered by streams of black mud, a vale of sorrows which are real and joys too often hollow; but this audience is so accustomed to terrible sensations, that only some unimaginable and well-neigh impossible woe could produce any lasting impression there. Now and again there are tragedies so awful and so grand by reason of the complication of virtues and vices that bring them about, that egotism and selfishness are forced to pause and are moved to pity; but the impression that they receive is like a luscious fruit, soon consumed. Civilization, like the car of Juggernaut, is scarcely stayed perceptibly in its progress by a heart less easy to break than the others that lie in its course; this also is broken, and Civilization continues on her course triumphant. And you, too, will do the like; you who with this book in your white hand will sink back among the cushions of your armchair, and say to yourself, "Perhaps this may amuse me." You will read the story of Father Goriot's secret woes, and, dining thereafter with an unspoiled appetite, will lay the blame of your insensibility upon the writer, and accuse him of exaggeration, of writing romances. Ah! once for all, this drama is neither a fiction nor a romance! All is true,—so true, that every one can discern the elements of the tragedy in his own house, perhaps in his own heart. During the day a glimpse into the garden is easily obtained through a wicket to which a bell is attached. On the opposite wall, at the further end of the graveled walk, a green marble arch was painted once upon a time by a local artist, and in this semblance of a shrine a statue representing Cupid is installed; a Parisian Cupid, so blistered and disfigured that he looks like a candidate for one of the adjacent hospitals, and might suggest an allegory to lovers of symbolism. The half-obliterated inscription on the pedestal beneath determines the date of this work of art, for it bears witness to the widespread enthusiasm felt for Voltaire on his return to Paris in 1777: "Whoe'er thou art, thy master see; He is, or was, or ought to be."

Following the Equator (sometimes titled More Tramps Abroad) is a non-fiction travelogue published by American author Mark Twain in 1897. Twain was practically bankrupt in 1894 due to a failed investment into a "revolutionary" typesetting machine. In an attempt to extricate himself from debt of $100,000 (equivalent of about $2.5 million in 2010) he undertook a tour of the British Empire in 1895, a route chosen to provide numerous opportunities for lectures in the English. Themes:In Following the Equator, an account of that travel published in 1897, the author criticizes racism, imperialism and missionary zeal in observations woven into the narrative with classical Twain wit.In keeping with that wit, and Twain's love of a tall tale, Twain included a number of fictional stories in the body of what is otherwise a non-fiction work. In particular, the story of how Cecil Rhodes made his fortune by finding a newspaper in the belly of a shark, and the story of how a man named Ed Jackson made good in life out of a fake letter of introduction to Cornelius Vanderbilt, were anthologized in Charles Neider (ed) The Complete Short Stories of Mark Twain, (Doubleday, 1957) where they are presented as fiction. Chapter I A man may have no bad habits and have worse. —Pudd'nhead Wilson's New Calendar. The starting point of this lecturing-trip around the world was Paris, where we had been living a year or two. We sailed for America, and there made certain preparations. This took but little time. Two members of my family elected to go with me. Also a carbuncle. The dictionary says a carbuncle is a kind of jewel. Humor is out of place in a dictionary. We started westward from New York in midsummer, with Major Pond to manage the platform-business as far as the Pacific. It was warm work, all the way, and the last fortnight of it was suffocatingly smoky, for in Oregon and British Columbia the forest fires were raging. We had an added week of smoke at the seaboard, where we were obliged to wait awhile for our ship. She had been getting herself ashore in the smoke, and she had to be docked and repaired. We sailed at last; and so ended a snail-paced march across the continent, which had lasted forty days. We moved westward about mid-afternoon over a rippled and sparkling summer sea; an enticing sea, a clean and cool sea, and apparently a welcome sea to all on board; it certainly was to me, after the distressful dustings and smokings and swelterings of the past weeks. The voyage would furnish a three-weeks holiday, with hardly a break in it. We had the whole Pacific Ocean in front of us, with nothing to do but do nothing and be comfortable. The city of Victoria was twinkling dim in the deep heart of her smoke-cloud, and getting ready to vanish and now we closed the field-glasses and sat down on our steamer chairs contented and at peace. But they went to wreck and ruin under us and brought us to shame before all the passengers. They had been furnished by the largest furniture-dealing house in Victoria, and were worth a couple of farthings a dozen, though they had cost us the price of honest chairs. In the Pacific and Indian Oceans one must still bring his own deck-chair on board or go without, just as in the old forgotten Atlantic times—those Dark Ages of sea travel.

Great Expectations is Charles Dickens's thirteenth novel. It is his second novel, after David Copperfield, to be fully narrated in the first person. Great Expectations is abildungsroman, or a coming-of-age novel, and it is a classic work of Victorian literature. It depicts the growth and personal development of an orphan named Pip. The novel was first published in serial form in Dickens' weekly periodical All the Year Round, from 1 December 1860 to August 1861. In October 1861, Chapman and Hall published the novel in three volumes. Great Expectations was to be twice as long, but constraints imposed by the management of All the Year Round limited the novel's length. Collected and dense, with a conciseness unusual for Dickens, the novel represents Dickens' peak and maturity as an author. According to G. K. Chesterton, Dickens penned Great Expectations in "the afternoon of [his] life and fame." It was the penultimate novel Dickens completed, preceding Our Mutual Friend. It is set among the marshes of Kent and in London in the early to mid-1800s. From the outset, the reader is "treated" by the terrifying encounter between Pip, the protagonist, and the escaped convict, Abel Magwitch. Great Expectations is a graphic book, full of extreme imagery, poverty, prison ships, "the hulks," barriers and chains, and fights to the death. It therefore combines intrigue and unexpected twists of autobiographical detail in different tones. Regardless of its narrative technique, the novel reflects the events of the time, Dickens' concerns, and the relationship between society and man. The novel has received mixed reviews from critics: Thomas Carlyle speaks of "All that Pip's nonsense," while George Bernard Shaw praised the novel as "All of one piece and Consistently truthfull." Dickens felt Great Expectations was his best work, calling it "a very fine idea," and was very sensitive to compliments from his friends: "Bulwer, who has been, as I think you know, extraordinarily taken by the book." ABOUT AUTHOR: Charles John Huffam Dickens (1812 – 1870) was an English writer and social critic. He created some of the world's most memorable fictional characters and is generally regarded as the greatest novelist of the Victorian period. During his life, his works enjoyed unprecedented fame, and by the twentieth century his literary genius was broadly acknowledged by critics and scholars. His novels and short stories continue to be widely popular. Born in Portsmouth, England, Dickens was forced to leave school to work in a factory when his father was thrown into debtors' prison. Although he had little formal education, his early impoverishment drove him to succeed. Over his career he edited a weekly journal for 20 years, wrote 15 novels, 5 novellas and hundreds of short stories and non-fiction articles, lectured and performed extensively, was an indefatigable letter writer, and campaigned vigorously for children's rights, education, and other social reforms. Dickens sprang to fame with the 1836 serial publication of The Pickwick Papers. Within a few years he had become an international literary celebrity, famous for his humour, satire, and keen observation of character and society. His novels, most published in monthly or weekly instalments, pioneered the serial publication of narrative fiction, which became the dominant Victorian mode for novel publication. The instalment format allowed Dickens to evaluate his audience's reaction, and he often modified his plot and character development based on such feedback. For example, when his wife's chiropodistexpressed distress at the way Miss Mowcher in David Copperfield seemed to reflect her disabilities, Dickens went on to improve the character with positive features. Fagin inOliver Twist apparently mirrors the famous fence Ikey Solomon; His caricature of Leigh Hunt in the figure of Mr Skimpole in Bleak House was likewise toned down on advice from some of his friends, as they read episodes. In the same novel, both Lawrence Boythorne and Mooney the beadle are drawn from real life – Boythorne from Walter Savage Landorand Mooney from 'Looney', a beadle at Salisbury Square. His plots were carefully constructed, and Dickens often wove in elements from topical events into his narratives. Masses of the illiterate poor chipped in ha'pennies to have each new monthly episode read to them, opening up and inspiring a new class of readers.

kombákom betkkel írt, néhány sornyi szveg lóg bekeretezve szobám falán: N DES NAGYIKMNAK VIRGOT CSOKORBA AZRT A SO JJ MIT RTEM TET AZTA A helyesírás hagy némi kívánnivalót maga után, de egy tévestl ugyancsak szép teljesítmény. Sokszor rápillantottam ennek a knyvnek az írása kzben, mint ahogy eszembe jutott megannyi, mindkét unokámhoz fzd – csak nekünk sokat mondó és sokat jelent – pillanat, sszekacsintás, séta, játék, esti mese, beszélgetés: a mi, együtt kialakított, kzsen megélt életdarabkáink. Minden nagyszülnek van ezernyi, ert adó pillanata, amely unokájához kti. Beletartoznak ebbe a külnleges, egyedi, de a hétkznapi élmények is, melyekbl a kapcsolatukat építgetik. Mire nagyszülk leszünk, túl vagyunk életünk apróbb-nagyobb változásainak sorozatán, amelyek formáltak, csiszoltak, gazdagítottak bennünket. Akik megtapasztalhatták, tudják, az egyik legszebb változás a nagyszülvé válás – minden nehézségével és kihívásával együtt. letünknek errl a szakaszáról, az unokavárásra való ráhangolódásról, félelmeinkrl és rmeinkrl szeretnénk átfogó képet mutatni az olvasóknak. A nagymamák és nagypapák megszületésétl” kezdve, az unokákkal együtt tlttt mindennapokon és a családi szerepek újraértelmezésének nehézségein át, egészen az unokázás” gyakorlatáig – a kzs játékoktól az együtt elkészíthet finomságokig – sok-sok minden helyet kapott e ktetben. Nem titkolt célunk, hogy személyes trténetekkel és praktikus tanácsokkal segítsük leend vagy gyakorló nagymama- és nagypapatársainkat. Veres Mária

Emlékezetes nyaralásnak indult. De szerepelt a tervek k?z?tt alkalmi románc is? May, Lara és Clare a legjobb barátn?k, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A k?zelmúltban mindhárman nehéz id?szakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a leveg?változásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rád?bbennek, hogy egészen máshol k?t?ttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek... Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskak? és a képeslapra ill? házikók k?zt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta ?riznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? ?s miért él olyan kevés n? a faluban? A kül?n?s légk?r ellenére a három barátn? úgy d?nt, hogy kihozza a helyzetb?l a lehet? legt?bbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló d?ntésekre kényszeríti ?ket?

Paprika Jancsi és Vitéz László azon mesterkedik, hogy fül?n csípje Torzonborzot, aki ellopta Nagymama kül?nleges kávédarálóját. ?m szerencsétlenségükre ?k maguk kerülnek a hétt?r?s rabló és varázsló barátja, a gonosz Petróniusz Pókuszhókusz karmai k?zé... A világhír? német gyerekk?nyvszerz?, Otfried Preu?ler t?rténete generációk kedvence. T?bb mint harminc nyelven olvasható – most végre magyarul is. A Kolibri Klasszikusok sorozat els? darabját Torzonborz további kalandjai és a szerz? kiváló meseregényei k?vetik.

Megsz?k?tt a dutyiból Torzonborz, a rabló! Ráadásul Nagymamát is elrabolta! Ez a fordulat ?szintén megd?bbenti Paprika Jancsit, Vitéz Lászlót és ?st?llési f?t?rzs?rmestert is. De vajon mihez kezdjenek? Azt remélik, hogy Háy asszonyság, a városka jósn?je segít nekik, hogy újra együtt lehessenek Nagymamával...

Meddig él velünk a kommunista diktatúra emléke? ?s mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? – így fogalmazhatók meg r?viden Kukorelly Endre Rom cím? k?nyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám els? személyben kérdezni, hiszen a k?nyv mindvégig így és innen beszél k?z?s t?rténetünkr?l: már ezzel elhárítva a hamis k?z?sségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, ?nironikusan rákérdez arra, amit ma a térség legszívesebben elfelejtene, illetve amir?l kínzóan ostoba ?nigazoló t?rténeteket gyárt. Kukorelly Endre kikezdi ezt a fárasztó, ?nigazoló retorikát, ám a k?nyv beszél?je nem áltatja az olvasót, hogy ? kívülálló lenne, aki már akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen meg?rizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról. Ami nem csak a múlt.?

Some people complain that science is dry. That is, of course, a matter of taste. For my own part, I like my science and my champagne as dry as I can get them. But the public thinks otherwise. So I have ventured to sweeten accompanying samples as far as possible to suit the demand, and trust they will meet with the approbation of consumers. Of the specimens here selected for exhibition, my title piece originally appeared in the Fortnightly Review: 'Honey Dew' and 'The First Potter' were contributions to Longman's Magazine: and all the rest found friendly shelter between the familiar yellow covers of the good old Cornhill. My thanks are due to the proprietors and editors of those various periodicals for kind permission to reproduce them here. G.ALLEN THE NOOK, DORKING: September, 1889. Falling In Love "..An ancient and famous human institution is in pressing danger. Sir George Campbell has set his face against the time-honoured practice of Falling in Love. Parents innumerable, it is true, have set their faces against it already from immemorial antiquity; but then they only attacked the particular instance, without venturing to impugn the institution itself on general principles. An old Indian administrator, however, goes to work in all things on a different pattern. He would always like to regulate human life generally as a department of the India Office; and so Sir George Campbell would fain have husbands and wives selected for one another (perhaps on Dr. Johnson's principle, by the Lord Chancellor) with a view to the future development of the race, in the process which he not very felicitously or elegantly describes as 'man-breeding.' 'Probably,' he says, as reported in Nature, 'we have enough physiological knowledge to effect a vast improvement in the pairing of individuals of the same or allied races if we could only apply that knowledge to make fitting marriages, instead of giving way to foolish ideas about love and the tastes of young people, whom we can hardly trust to choose their own bonnets, much less to choose in a graver matter in which they are most likely to be influenced by frivolous prejudices.' He wants us, in other words, to discard the deep-seated inner physiological promptings of inherited instinct, and to substitute for them some calm and dispassionate but artificial selection of a fitting partner as the father or mother of future generations.."

Apokrif evangélium vagy egyszer? imak?nyv? Hamisítvány vagy hiteles t?rténeti emlék? Elfeledett írás vagy szuperbiztos kód, esetleg mesterséges nyelv? Magyar, román, szanszkrit, latin, netalán t?r?k? A Rohonci kódex hírnevét kül?n?s kett?sség jellemzi: helyet kapott a világt?rténelem megfejtetlen írásainak illusztris társaságában, mik?zben a legutóbbi id?kig komoly kísérlet nem t?rtént rejtélyes jeleinek elolvasására. L?NG BENEDEK k?nyve egy izgalmas nyomozás t?rténete, amelyet a szerz? e Budapesten ?rz?tt, titokzatos és gazdagon illusztrált kódex megfejtése érdekében folytatott. A fiatal tudományt?rténész minden részletre kiterjed?, alapos vizsgálata során az olvasó beavatást nyerhet a máig megfejtetlen, rejtélyes k?nyvek világába, a titkosírások és a kódok t?rténetébe, valamint a rejtjelfejtés hagyományos és modern módszereibe is. Láng Benedek 1974-ben született Budapesten. T?rténészként végzett az ELTE b?lcsészkarán, jelenleg a Budapesti M?szaki és Gazdaságtudományi Egyetemen oktat humán és társadalomtudományi tárgyakat. Kutatóként az elfogadott és elutasított tudomány határterületei érdeklik mind t?rténeti, mind elméleti szempontból. Ez utóbbi kérdésk?rr?l t?bb k?nyve is megjelent. Budapesten él, n?s, két gyermek apja.

Barnabás, a menyasszonya által kikosarazott fiatal tanár éppen szerelemi csalódásából lábadozik. Laura, a kislányát egyedül nevel? fiatal anyuka szeretne egy társat, aki a gyerekével együtt elfogadja ?t. Egy nap mindketten úgy d?ntenek, vállalják a kockázatot, és regisztrálnak egy internetes párkeres? oldalra. Hasonló elhatározásra jut a harmincas Dóra és a nagymama korú Vica is, és ezzel el?re nem látott bonyodalmak sorát indítják el. A négy társkeres? találkozik alkalmi kalandra vágyó szoknyavadásszal és luxusprostiként dolgozó egyetemista lánnyal, kicsavarodott ízlés? üzletemberrel és alibifeleséget keres? meleg férfival, furfangos pénzvadásszal és kínosan smucig úriemberrel. Kalandjaik során hol egy ?tcsillagos hotelben, hol egy Pest k?rnyéki, rossz hír? találkahelyen, hol egyenesen a rend?rségen találják magukat. Tisztességtelen ajánlatok, b?n?s szenvedélyek, vígjátékba ill? els? randik, szívszorító szakítások kísérik h?seink bolyongását a huszonegyedik század nagy kerít?jének hálójában. ?m mire kikeverednek a párkeresés útveszt?ib?l, megtanulják: érdemes esélyt adni a sorsnak, mert cserébe a sors is kínálhat egy második esélyt.