n condiiile n care cmpul teoriilor cosmopolite contemporane se afl ntr-o permanent expansiune, lucrarea urmrete maniera n care aceast paradigm a cosmopolitismului, care nu este lipsit de anumite tensiuni i controverse, poate fi aplicat i n analiza tiinelor politice, n general, i a teoriei politice, n special. Nivelurile de analiz se refer la principiile fundamentale, noile concepte i ipotezele formulate i soluiile propuse n cadrul cosmopolitismului.

DRAWING is the expression of an idea: “Art must come from within, and not from without. This fact has led some to assert that the study of nature is not essential to the student, and that careful training in the study of the representation of the actual appearance is mechanical and harmful. Such persons forget that all art ideas and sentiments must be based upon natural objects, and that a person who cannot represent truly what he sees will be entirely unable to express the simplest ideal conceptions so that others may appreciate them. Study of nature is, then, of the first and greatest importance to the art student.A drawing may be made in outline, in light and shade, or in color. The value of the drawing artistically does not depend upon the medium used, but upon the individuality of the draughtsman making it. The simplest pencil sketch may have much more merit than an elaborate colored drawing made by one who is unable to represent truly the facts of nature, or who sees, instead of the beauty and poetry, the ugliness and the imperfections of the subject. OBJECTS FOR STUDY:We hear a great deal now about the cultivation of the sense of beauty by the choice of drawing models. Many go so far as to say that nothing but the most beautiful forms should be given from the start, and, asserting that the cube, cylinder,and other type forms are not beautiful, they say that they should not be used, but that beautiful variations of these type forms should be provided. More definite information than this is rarely given. We are not told what natural objects are beautiful, and cheap enough to be provided, or how these objects of beauty are to be obtained, if they are not provided by the city. Such advice as to the use of beautiful models must be very pleasant and valuable to the drawing teacher, who so often fails to secure the money necessary to provide the cheap wooden models costing a few cents each ; and we do not wonder that special and regular teachers often regard this subject as one having no standards and no authorities. Much of all this commotion about beautiful objects of study is raised by those who, suffering from criticism, have in the desire to escape it plunged headlong from one set of mechanical rules for a series of lessons for the public schools, to another set less arbitrary in certain directions, but still mechanical, and if possible, more harmful than before, because attempting more.The average teacher can readily learn to discover at a glance whether or not the drawing of a cube represents the object as it might appear. She can do this even without seeing the model from the pupil's position; and the student can compare his drawing with the object and discover its errors more easily than he can in the drawing of a cast, a leaf, a figure,or any other object of beauty, in which the beauty depends upon lines which are subtile and which require a trained eye to see at all truly.

s vezes, a única coisa verdadeira num jornal é a data, disse Luis Fernando Verissimo. Tomar ao pé da letra essa frase bem-humorada do cronista pode no ser um bom negócio. Porém, ainda mais temerário seria aceitar a hipótese oposta, ou seja, de que tudo acontece do jeito que o jornalista nos conta. Certos recursos de escrita e de edio aumentam tanto a temperatura do texto que provocam a fuso entre a fantasia e a realidade. Esse fenmeno misterioso, com seu toque de alquimia, é o que Renato Modernell investiga em A notícia como fábula.

Le piante percepiscono il suono e amano suonare.Lo dimostrano studi e sperimentazioni condotte in ambito accademico e, ancora di più, le esperienze di numerosi ricercatori e musicisti che insegnano alle piante a usare apparecchiature musicali elettroniche e suonano e cantano insieme a loro.Le ricerche sull’intelligenza vegetale, sulla sensibilità delle piante e sulla loro disponibilità a dialogare con noi aprono la nostra mente verso una più profonda visione della natura e il nostro cuore a nuove occasioni di scambio con tutto ciò che è vivo intorno a noi.

David Stevenson?jedan je od najistaknutijih prou?avatelja Prvoga svjetskog rata. U svom monumentalnom djelu?1914.–1918. Povijest Prvog svjetskog rata?kre?e od uzroka sukoba, prolazi kroz sva boji?ta, analizira geopoliti?ke odnose, ravnote?u izme?u imperijalnih sila, politi?ke i vojne promjene, kraj rata i mirovne ugovore koji su odredili okvir budu?ih me?unarodnih odnosa, te zavr?ava raspravom o nastavku ratnog sukoba drugim sredstvima i o poslijeratnom ure?enju svijeta koje ?e izazvati nove sukobe. Ova povijest jedna je od onih koje otkrivaju nove ?injenice i reinterpretiraju povijesne izvore, ali jednako tako stvaraju cjelovitu sliku o kompleksnosti sukoba. Stevensonova povijest prva je sveobuhvatna povijest Prvoga svjetskog rata objavljena u Hrvatskoj nakon vi?e od 50 godina. Knjiga koju je potrebno pro?itati da bi se shvatilo dvadeseto stolje?e i razumjelo vrijeme u kojem ?ivimo.

Knjiga Me?uodnosi umjetni?kih svjetova dio je doktorske disertacije, a govori o simultanoj i sukcesivnoj umjetnosti kroz ilustracije Bhagavad Gite, u 18 poglavlja od kojih svako ima dvije verzije. Su?tina autori?inog interesa je prijenos misli i osje?aja iz drevnog indijskog epa, kroz likovne elemente, odnosno vizualizacija vremenske umjetnosti; poku?ala je interpretirati kroz kompoziciju, boju, liniju, kontrast, tre?u dimenziju, strukturu, teksturu, proporciju, ritam i dinamiku, filozofiju Bhagavad Gite, koja je posebna utoliko ?to je u Indiji filozofija jednako religija, i obrnuto. Spomenuta je i analogija izme?u vremenskih i prostornih umjetnosti, kao ?to je boja (valer), glazba (akord), te upravo kroz sinergiju zna?enja i zra?enja na ilustracijama mo?emo do?ivjeti da "?itamo sliku". ? Tatjana Burzanovi? je autorica, umjetnica, grafi?ka dizajnerica i dizajnerica interijera, profesor na Fakultetu za kulturu i turizam na predmetu Indijska kultura, te na Fakultetu za dizajn i multimediju na Univerzitetu Donja Gorica u Podgorici, Crna Gora. Diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Sarajevu, a doktorat obranila na Fakultetu primenjenih umjetnosti u Beogradu. Svoje je radove izlagala na brojnim samostalnim i grupnim izlo?bama, te sudjelovala u umjetni?kim i pedago?kim kolonijama. Dobila je nekoliko nagrada za dizajn knjiga. Knjiga Me?uovisnost umjetni?kih svjetova?nagra?ena je na 11. sajmu knjiga u Podgorici za najbolje opremljeno umjetni?ko izdanje. Knjiga je u elektroni?kom izdanju dostupna i u engleskom prijevodu.

Gustáv Murín? k?nyvében a vad és zabolátlan kilencvenes évekbe kalauzolja el az olvasót, abba az id?be, amikor a volt szocialista államoknak azzal kellett szembesülniük, hogy a demokratizálódás bizony t?rvényszer?en magával hozza a komolyabb szervezett b?n?z?i csoportok megjelenését is. Az államapparátus fenekén tojáshéj, a b?n?z?k zsebében pedig a fegyver és a pénz. Kicsoda valójában Jozef Rohá?, a profi, akihez a legvéresebb merényletek k?t?dnek Szlovákiában és Magyarországon egyaránt? Mi k?ze van a magyar b?rt?nbüntetését t?lt? Eva Reze?ovának a kassai gengszterekhez? Hogyan t?nt el 114 vagonnyi olaj Pozsony és Budapest k?z?tt? Mi k?ti ?ssze Magyarországot az újkori t?rténelem legvéresebb maffialeszámolásával? Ki szervezte meg a szlovák k?ztársasági eln?k fiának elrablását? Ki ne emlékezne a vadkeletre? Ezek a csoportok nem ismertek határokat, így a szlovák és a magyar alvilág számos ponton és ügyben kapcsolódhatott egymáshoz. Ezekb?l a t?rténetekb?l kiderül, hogyan. T?rténetek, amelyek egyszer véget érnek. A b?n azonban marad, itt jár k?ztünk továbbra is.

A színházi kulisszák sok titkot rejtenek. Minden el?adás valódi küzdelem a sikerért, amiért nem csak a színészek, de a m?szak is megdolgozik. Honnan tudja a súgó, hogy mikor szorul a színész a segítségére? Miként lehet az asszisztens a rendez? igazi társa? Milyen egy igazi gyors?lt?zés? Mi t?rténik, ha nem sül el id?ben egy kelléknek használt fegyver? Hogyan varázsolják át pillanatok alatt a színpadképet a díszít?k? Milyen módszerekkel dolgoznak a koreográfusok? Mi jelenti az igazi kihívást az ügyel?k számára? Miért is van szükség annyi lámpára a színházban? Ez a k?nyv most egy kül?nleges utazásra hív a színházi kulisszák m?gé, amelyben ?lt?ztet?k, díszít?k, kellékesek, súgók, rendez?asszisztensek, világosítók, hangosítók, koreográfusok és ügyel?k mesélnek arról, hogy mi is t?rténik a függ?ny m?g?tt, amit már a reflektorok sem világítanak meg.Lovász-Horváth Nikolett, amellett, hogy az ARTIQ Kulturális Magazinba ír színikritikákat, hosszú évek óta dolgozik néz?téri munkatársként az egyik népszer? belvárosi színházban. Számára a színház nem munkahely, hanem maga a szerelem. Az? évek alatt pedig nemcsak a néz?i szokásokat ismerte meg, de a kulisszák m?gé is volt alkalma bepillantani.

O livro apresenta uma abordagem sobre como foram construídos os saberes inerentes à medicina e ao hospital na Sociedade Moderna. Mostra, historicamente, como foi estabelecido o poder e as práticas médico-hospitalares. A obra apresenta o discurso das institui??es dominantes sobre o modelo assistencial, como também revela a realidade pragmática do acesso efetivo ao direito social à saúde, que, formalmente, foi expresso como uma necessidade básica traduzida em mínimos sociais, como condi??o legítima de dignidade da pessoa humana. A relev?ncia desse estudo é em virtude de sua especial significa??o nas diversas áreas das Ciências Humanas e Sociais, ao nutrir o debate sobre a temática do Direito à Saúde nas inst?ncias do Poder Público, bem como ao introduzi-la na agenda das profiss?es relacionadas com o campo da saúde, aprofundando suas dimens?es de transdisciplinariedade e transversalidade.

No caso da episteme comunicacional pode-se dizer que a mesma vem-se constituindo na historicidade de conceitos chave e de hipóteses clássicas que têm nutrido o pensamento teórico e a pesquisa empírica do campo. Pensando a episteme comunicacional trata disso, ou seja, do objeto comunica??o em sua trajetória por fazer-se, a qual, ao acumular-se, permite a renova??o do que foi pensado a seu respeito e a prospec??o de novos pontos de vista.

Fic??o brasileira no século XXI é um livro instigante. De leitura agradável e de interesse amplo, debru?a-se, com competência e inventividade, sobre oito escritores brasileiros contempor?neos, consagrados e premiados. O que n?o é pouco em uma tradi??o como a nossa, em que n?o se encontram muitos estudiosos de literatura que encarem o contempor?neo e consigam discuti-lo de forma a dialogar, n?o apenas com o estudioso e o especialista como também com o leitor comum interessado em literatura. Adriana Lunardi, Alberto Martins, Luiz Ruffato, Michel Laub, Milton Hatoum, Nelson de Oliveira, Ricardo Lísias e Rodrigo Lacerda encontram, por meio da leitura que deles fazem os autores deste livro, novos olhares para suas obras. E, nestes novos olhares, há um convite para novos leitores e leituras renovadas.

Okupiv?i na jednome mjestu najzanimljivija imena lijeve politi?ke misli od Slovenije do Bugarske, s naglaskom na zemlje biv?e Jugoslavije, filozofi? i aktivisti Sre?ko Horvat i Igor ?tiks pred njih su stavili zadatak da napi?u tekstove o situaciji danas i ovdje, prije svega na Balkanu. ?etrnaest autora, od mladih filozofskih nada do svjetski priznatih imena, u svojim esejima pokazuje koliko je po?ast neoliberalizma u sprezi s politi?ko-mafija?kim klanovima i krupnim kapitalom razjela sve one pozitivne tekovine koje je ostavilo socijalisti?ko naslje?e. Bez sentimenta i nostalgije prema pro?lim vremenima, Dobro do?li u pustinju postsocijalizma najzanimljivija je i najaktualnija knjiga o suvre?menom trenutku. Ona je nezaobilazna studija za svakoga tko ?eli ozbiljnije shvatiti ?to nam se i za?to doga?a u vremenima duboke krize.

Vasari says, and rightly, in his Life of Leonardo, "that he laboured much more by his word than in fact or by deed", and the biographer evidently had in his mind the numerous works in Manuscript which have been preserved to this day. To us, now, it seems almost inexplicable that these valuable and interesting original texts should have remained so long unpublished, and indeed forgotten. It is certain that during the XVIth and XVIIth centuries their exceptional value was highly appreciated. This is proved not merely by the prices which they commanded, but also by the exceptional interest which has been attached to the change of ownership of merely a few pages of Manuscript. That, notwithstanding this eagerness to possess the Manuscripts, their contents remained a mystery, can only be accounted for by the many and great difficulties attending the task of deciphering them. The handwriting is so peculiar that it requires considerable practice to read even a few detached phrases, much more to solve with any certainty the numerous difficulties of alternative readings, and to master the sense as a connected whole. Vasari observes with reference to Leonardos writing: "he wrote backwards, in rude characters, and with the left hand, so that any one who is not practised in reading them, cannot understand them". The aid of a mirror in reading reversed handwriting appears to me available only for a first experimental reading. Speaking from my own experience, the persistent use of it is too fatiguing and inconvenient to be practically advisable, considering the enormous mass of Manuscripts to be deciphered. And as, after all, Leonardo's handwriting runs backwards just as all Oriental character runs backwards—that is to say from right to left—the difficulty of reading direct from the writing is not insuperable. This obvious peculiarity in the writing is not, however, by any means the only obstacle in the way of mastering the text. Leonardo made use of an orthography peculiar to himself; he had a fashion of amalgamating several short words into one long one, or, again, he would quite arbitrarily divide a long word into two separate halves; added to this there is no punctuation whatever to regulate the division and construction of the sentences, nor are there any accents—and the reader may imagine that such difficulties were almost sufficient to make the task seem a desperate one to a beginner. It is therefore not surprising that the good intentions of some of Leonardo s most reverent admirers should have failed. Leonardo's literary labours in various departments both of Art and of Science were those essentially of an enquirer, hence the analytical method is that which he employs in arguing out his investigations and dissertations. The vast structure of his scientific theories is consequently built up of numerous separate researches, and it is much to be lamented that he should never have collated and arranged them. His love for detailed research—as it seems to me—was the reason that in almost all the Manuscripts, the different paragraphs appear to us to be in utter confusion; on one and the same page, observations on the most dissimilar subjects follow each other without any connection. A page, for instance, will begin with some principles of astronomy, or the motion of the earth; then come the laws of sound, and finally some precepts as to colour. Another page will begin with his investigations on the structure of the intestines, and end with philosophical remarks as to the relations of poetry to painting; and so forth. Leonardo himself lamented this confusion, and for that reason I do not think that the publication of the texts in the order in which they occur in the originals would at all fulfil his intentions. No reader could find his way through such a labyrinth; Leonardo himself could not have done it. ABOUT AUTHOR: Leonardo Da Vinci, Born on April 15, 1452, in Vinci, Italy, Leonardo da Vinci was concerned with the laws of science and nature, which greatly informed his work as a painter, sculptor, inventor and draftsmen. His ideas and body of work—which includes "Virgin of the Rocks," "The Last Supper," "Leda and the Swan" and "Mona Lisa"—have influenced countless artists and made da Vinci a leading light of the Italian Renaissance.Quotes"Iron rusts from disuse, stagnant water loses its purity and in cold weather becomes frozen; even so does inaction sap the vigor of the mind."? ? ? ? ? – Leonardo da Vinci Humble Beginnings:Leonardo da Vinci was born on April 15, 1452, in Vinci, Italy. Born out of wedlock, the love child of a respected notary and a young peasant woman, he was raised by his father, and his stepmothers. 'The Last Supper'In 1482, Lorenzo de' Medici, a man from a prominent Italian family, commissioned da Vinci to create a silver lyre and bring it to Ludovico il Moro, the Duke of Milan, as a gesture of peace. Da Vinci did so and then wrote Ludovico a letter describing how his engineering and artistic tal

Читанка для учн?в старших клас?в середньо? школи в ус?х ?вропейських кра?нах. Книжку створено в рамках сп?льного проекту орган?зац?й та установ, що працюють разом у Платформ? ?вропейсько? пам'ят? та сумл?ння. Зб?рка м?стить 30 дивовижних ?стор?й людей з 16 ?вропейських кра?н, що зазнали тотал?таризму. Це розпов?д? про см?ливц?в, як? протистояли тотал?таризмов? та загинули, а також про тих, кому пощастило вижити. Ц? розпов?д? сповнен? надзвичайного суму через незм?рн? страждання, що ?х завдали фанатичн? орудар?, поборники та п?дсобники тотал?таризму таким же людям, як ? вони. Але водночас вони осп?вують любов до свободи, людську г?дн?сть, несхитн?сть, см?лив?сть, в?ру та в?ддан?сть головним людським ц?нностям.

Milyen lenyomatot hagyott bennünk 1956? T?rténelem alulnézetb?l, avagy családi emlékek, személyes t?rténetek az ominózus ?szr?l, ami után minden más lett. Hogyan lesz egy 17 éves gyárimunkás fiúból néhány nap leforgása alatt forradalmár? Mi t?rtént Erdélyben 56-ban? Mikor eszmél rá a hatéves kislány, hogy a nagyapja Magyarország legfontosabb embere? Hogyan él tovább az, akinek a menyasszonya ?r?kre elhagyta az országot? Hogyan válik a távoli kultúrából érkez? idegen október 23. szellemiségét átérz? emberré? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre válaszol t?bbek k?z?tt Horgas Eszter, Varga Miklós, Kiss Zoltán Zéro, Tordai Teri, Vámos Miklós, Bornai Tibor és sokan mások. A kül?n?s, szívszorító vagy kalandos emlékekb?l megismerhetjük az ezerarcú forradalom néhány emberi mozzanatát. Naszvadi Judith családi érintettsége okán is kezdte el feltenni a kérdéseket el?bb sz?kebb, majd tágabb k?rnyezetében. A 60. évfordulóra így, ezekb?l az interjúkból állt ?ssze A mi '56-unk.

A sorozat és ami m?g?tte van I. Szulejmán szultán 1494-ben született, és 1566-ban Szigetvár alatt vesztette életét. 1520-tól haláláig az Oszmán Birodalom ikonikus uralkodójaként hódított. A magyar t?rténelmet ismer?k biztosan nem rajongtak érte soha. Miután 2013-ban az egyik kereskedelmi csatorna megvásárolta az életér?l szóló Szulejmán cím? sorozatot, a szultán negatív megítélése sokat változott. A néz?k megkedvelték a Halit Ergen? által alakított Fényességest. A sorozatban ábrázolt t?rténelmi események, személyek azonban nem minden esetben egyeznek a valósággal. Ezt az alkotók is megjegyzik: a m? t?rténelmi ihletés? - ami nem azonos a t?rténelmi h?séggel. R. Kelényi Angelika tisztázza a valós t?rténelmi eseményeket. ?sszegy?jt?tt érdekességeken keresztül oszlatja el a félreértéseket, mik?zben szórakoztatja az olvasót.

E tündérjátékról úgy tartják, egy f?úri esküv? alkalmából íródott. Err?l szól maga a darab is, a szerelemr?l, a házasságról, a szenvedélyr?l, az akadályok legy?zésér?l. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kit?r a háborúság a tündérkirály és tündérkirályn? k?z?tt, minden kerget?z?, egymást ?z? szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis ?sszerendez?djék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.

William Shakespeare egyik legnagyobb m?ve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt j?vend?lik, hogy király lesz. Felesége ?szt?nzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában meg?lik a náluk vendégesked? királyt. Tettüket a leitatott ?r?kre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth sz?rny? ?felindultságában” meg?li ?ket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

Az álomszer?en meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságt?réssel vádolva küldi a halálba, el?bbi csupán Camillo h?ségének k?sz?nhet?en menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggy?zni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a sz?rny? látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már kés?, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsem?t távoli partokon hagyta sorsára. A t?rténetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsem?, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a h? Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszer? pásztorlány iránt. Camillo, aki ráj?n Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a t?rténetet mindvégig mozgató figura nem g?rdítené a néz?tér és a színpad k?zé az áttetsz?ség, a látomás, az álomszer?ség tüllfügg?nyét. ?s számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

1920-ban a magyar t?rténelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a t?rténelmi Magyarország és hagyományos vezet? rétegei találtattak k?nny?nek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. K?zel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és m?vel?dési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elk?telezett részéb?l a magyar népi mozgalom. Az ? t?rténetükr?l szól ez a k?nyv. A magyar népi mozgalomról meglep?en keveset tud a jelenkor emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekb?l és el?ítéletekb?l táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legéget?bb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk ?harmadik útnak” nevezett eszmeiség jegyében. Papp István k?tete – amely harminc év óta az els? modern szemlélet? ?sszefoglalása a témának – els?sorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 el?tt és után.

RUINS OF ANCIENT CITIES, WITH GENERAL AND PARTICULAR ACCOUNTS OF THEIR RISE, FALL, AND PRESENT CONDITION. - BY CHARLES BUCKE This Volume contain these cities;Messene, Mycen?, Miletus, Nauplia, Nemea, Nineveh, The Destruction of Sennacherib, Numantia, Olympia, Puteoli, Palmyra (Tadmor), Patr?, Pella, Pergamus, Persepolis, Petra (Wady Mousa), Phigalia, Plat?a, P?stum, Pompeii, Rama, Rome, Saguntum, Hannibal’s Speech to His Soldiers, Sais, Samaria, Sapphura, Sardis, Seleucia, Selinus, Or Selinuntum, Sicyon, Sidon, Smyrna, Spalatro, Stratonice, Susa, Sybaris, Syene, Syracuse, Thebes, Troja, And Other Cities of the Troas, Tyre, Veii Fallen, fallen, a silent heap; their heroes allSunk in their urns:—Behold the pride of pomp,The throne of nations fallen; obscured in dustEven yet majestical.—The solemn sceneElates the soul! ? ?{DYER} The reader is requested to observe, that, though the plan of this work is entirely his own, the compiler of it does not put it forth as in any way original in respect to language or description. It is, in fact, a much better book, than if it had been what is strictly called original, (which, indeed, must have involved an utter impossibility:) for it is a selection of some of the best materials the British Museum could furnish; sometimes worked up in his own language; and sometimes—and, indeed, very frequently—in that of others: the compiler having, at an humble distance and with unequal steps, followed the plan which M. Rollin proposed to himself, when he composed his celebrated history of ancient times.—"To adorn and enrich my own," says that celebrated writer, "I will be so ingenuous as to confess, that I do not scruple, nor am ashamed, to rifle whereever I come; and that I often do not cite the authors from whom I transcribe, because of the liberty I take to make some slight alterations. I have made the best use in my power of the solid reflections that occur in the Bishop of Meaux's Universal History, which is one of the most beautiful and most useful books in our language. I have also received great assistance from the learned Dean Prideaux's 'Connexion of the Old and New Testament,' in which he has traced and cleared up, in an admirable manner, the particulars relating to ancient history. I shall take the same liberty with whatever comes in my way, that may suit my design, and contribute to its perfection. I am very sensible, that it is not so much for a person's reputation to make use of other men's labours, and that it is in a manner renouncing the name and quality of author. But I am not over-fond of that title, and shall be extremely well pleased, and think myself very happy, if I can but deserve the name of a good compiler; and supply my readers with a tolerable history, who will not be over-solicitous to inquire what hand it comes from, provided they are but pleased with it."Having followed this example,—the compiler wishes he could say with equal effect,—he will be fully satisfied, should judicious readers feel inclined to concede, that he has shown some judgment in selecting his materials, and some taste in binding "the beads of the chain," that connects them together. He disclaims, in fact, (as, in the present instance, he is bound to do), all the "divine honours" of authorship; satisfied with those of a selecter, adapter, and compiler; and happy in the hope that he has here, by means of the superior writers, whose labours he has used, furnished his readers with an useful, accurate, and amusing work.? ? ? ? ? C. B.