DRAWING is the expression of an idea: “Art must come from within, and not from without. This fact has led some to assert that the study of nature is not essential to the student, and that careful training in the study of the representation of the actual appearance is mechanical and harmful. Such persons forget that all art ideas and sentiments must be based upon natural objects, and that a person who cannot represent truly what he sees will be entirely unable to express the simplest ideal conceptions so that others may appreciate them. Study of nature is, then, of the first and greatest importance to the art student.A drawing may be made in outline, in light and shade, or in color. The value of the drawing artistically does not depend upon the medium used, but upon the individuality of the draughtsman making it. The simplest pencil sketch may have much more merit than an elaborate colored drawing made by one who is unable to represent truly the facts of nature, or who sees, instead of the beauty and poetry, the ugliness and the imperfections of the subject. OBJECTS FOR STUDY:We hear a great deal now about the cultivation of the sense of beauty by the choice of drawing models. Many go so far as to say that nothing but the most beautiful forms should be given from the start, and, asserting that the cube, cylinder,and other type forms are not beautiful, they say that they should not be used, but that beautiful variations of these type forms should be provided. More definite information than this is rarely given. We are not told what natural objects are beautiful, and cheap enough to be provided, or how these objects of beauty are to be obtained, if they are not provided by the city. Such advice as to the use of beautiful models must be very pleasant and valuable to the drawing teacher, who so often fails to secure the money necessary to provide the cheap wooden models costing a few cents each ; and we do not wonder that special and regular teachers often regard this subject as one having no standards and no authorities. Much of all this commotion about beautiful objects of study is raised by those who, suffering from criticism, have in the desire to escape it plunged headlong from one set of mechanical rules for a series of lessons for the public schools, to another set less arbitrary in certain directions, but still mechanical, and if possible, more harmful than before, because attempting more.The average teacher can readily learn to discover at a glance whether or not the drawing of a cube represents the object as it might appear. She can do this even without seeing the model from the pupil's position; and the student can compare his drawing with the object and discover its errors more easily than he can in the drawing of a cast, a leaf, a figure,or any other object of beauty, in which the beauty depends upon lines which are subtile and which require a trained eye to see at all truly.

A sorozat és ami m?g?tte van I. Szulejmán szultán 1494-ben született, és 1566-ban Szigetvár alatt vesztette életét. 1520-tól haláláig az Oszmán Birodalom ikonikus uralkodójaként hódított. A magyar t?rténelmet ismer?k biztosan nem rajongtak érte soha. Miután 2013-ban az egyik kereskedelmi csatorna megvásárolta az életér?l szóló Szulejmán cím? sorozatot, a szultán negatív megítélése sokat változott. A néz?k megkedvelték a Halit Ergen? által alakított Fényességest. A sorozatban ábrázolt t?rténelmi események, személyek azonban nem minden esetben egyeznek a valósággal. Ezt az alkotók is megjegyzik: a m? t?rténelmi ihletés? - ami nem azonos a t?rténelmi h?séggel. R. Kelényi Angelika tisztázza a valós t?rténelmi eseményeket. ?sszegy?jt?tt érdekességeken keresztül oszlatja el a félreértéseket, mik?zben szórakoztatja az olvasót.

s vezes, a única coisa verdadeira num jornal é a data, disse Luis Fernando Verissimo. Tomar ao pé da letra essa frase bem-humorada do cronista pode no ser um bom negócio. Porém, ainda mais temerário seria aceitar a hipótese oposta, ou seja, de que tudo acontece do jeito que o jornalista nos conta. Certos recursos de escrita e de edio aumentam tanto a temperatura do texto que provocam a fuso entre a fantasia e a realidade. Esse fenmeno misterioso, com seu toque de alquimia, é o que Renato Modernell investiga em A notícia como fábula.

E tündérjátékról úgy tartják, egy f?úri esküv? alkalmából íródott. Err?l szól maga a darab is, a szerelemr?l, a házasságról, a szenvedélyr?l, az akadályok legy?zésér?l. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kit?r a háborúság a tündérkirály és tündérkirályn? k?z?tt, minden kerget?z?, egymást ?z? szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis ?sszerendez?djék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.

William Shakespeare egyik legnagyobb m?ve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt j?vend?lik, hogy király lesz. Felesége ?szt?nzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában meg?lik a náluk vendégesked? királyt. Tettüket a leitatott ?r?kre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth sz?rny? ?felindultságában” meg?li ?ket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

Az álomszer?en meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságt?réssel vádolva küldi a halálba, el?bbi csupán Camillo h?ségének k?sz?nhet?en menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggy?zni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a sz?rny? látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már kés?, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsem?t távoli partokon hagyta sorsára. A t?rténetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsem?, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a h? Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszer? pásztorlány iránt. Camillo, aki ráj?n Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a t?rténetet mindvégig mozgató figura nem g?rdítené a néz?tér és a színpad k?zé az áttetsz?ség, a látomás, az álomszer?ség tüllfügg?nyét. ?s számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

Le piante percepiscono il suono e amano suonare.Lo dimostrano studi e sperimentazioni condotte in ambito accademico e, ancora di più, le esperienze di numerosi ricercatori e musicisti che insegnano alle piante a usare apparecchiature musicali elettroniche e suonano e cantano insieme a loro.Le ricerche sull’intelligenza vegetale, sulla sensibilità delle piante e sulla loro disponibilità a dialogare con noi aprono la nostra mente verso una più profonda visione della natura e il nostro cuore a nuove occasioni di scambio con tutto ciò che è vivo intorno a noi.

David Stevenson?jedan je od najistaknutijih prou?avatelja Prvoga svjetskog rata. U svom monumentalnom djelu?1914.–1918. Povijest Prvog svjetskog rata?kre?e od uzroka sukoba, prolazi kroz sva boji?ta, analizira geopoliti?ke odnose, ravnote?u izme?u imperijalnih sila, politi?ke i vojne promjene, kraj rata i mirovne ugovore koji su odredili okvir budu?ih me?unarodnih odnosa, te zavr?ava raspravom o nastavku ratnog sukoba drugim sredstvima i o poslijeratnom ure?enju svijeta koje ?e izazvati nove sukobe. Ova povijest jedna je od onih koje otkrivaju nove ?injenice i reinterpretiraju povijesne izvore, ali jednako tako stvaraju cjelovitu sliku o kompleksnosti sukoba. Stevensonova povijest prva je sveobuhvatna povijest Prvoga svjetskog rata objavljena u Hrvatskoj nakon vi?e od 50 godina. Knjiga koju je potrebno pro?itati da bi se shvatilo dvadeseto stolje?e i razumjelo vrijeme u kojem ?ivimo.

Knjiga Me?uodnosi umjetni?kih svjetova dio je doktorske disertacije, a govori o simultanoj i sukcesivnoj umjetnosti kroz ilustracije Bhagavad Gite, u 18 poglavlja od kojih svako ima dvije verzije. Su?tina autori?inog interesa je prijenos misli i osje?aja iz drevnog indijskog epa, kroz likovne elemente, odnosno vizualizacija vremenske umjetnosti; poku?ala je interpretirati kroz kompoziciju, boju, liniju, kontrast, tre?u dimenziju, strukturu, teksturu, proporciju, ritam i dinamiku, filozofiju Bhagavad Gite, koja je posebna utoliko ?to je u Indiji filozofija jednako religija, i obrnuto. Spomenuta je i analogija izme?u vremenskih i prostornih umjetnosti, kao ?to je boja (valer), glazba (akord), te upravo kroz sinergiju zna?enja i zra?enja na ilustracijama mo?emo do?ivjeti da "?itamo sliku". ? Tatjana Burzanovi? je autorica, umjetnica, grafi?ka dizajnerica i dizajnerica interijera, profesor na Fakultetu za kulturu i turizam na predmetu Indijska kultura, te na Fakultetu za dizajn i multimediju na Univerzitetu Donja Gorica u Podgorici, Crna Gora. Diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Sarajevu, a doktorat obranila na Fakultetu primenjenih umjetnosti u Beogradu. Svoje je radove izlagala na brojnim samostalnim i grupnim izlo?bama, te sudjelovala u umjetni?kim i pedago?kim kolonijama. Dobila je nekoliko nagrada za dizajn knjiga. Knjiga Me?uovisnost umjetni?kih svjetova?nagra?ena je na 11. sajmu knjiga u Podgorici za najbolje opremljeno umjetni?ko izdanje. Knjiga je u elektroni?kom izdanju dostupna i u engleskom prijevodu.

T?bb mint harminc év nagy anyagi, és emberi áldozatokat k?vetel? fejlesztései és kísérletezései után a XIX. század végére kialakult a tengerek új ura, a kor legmodernebb technológiai vívmányait magában egyesít?, modern értelemben vett csatahajó. A hatalmas, félelmetes acélmonstrumok leny?g?zték a kortársakat. Ezek a hajók voltak az ?ket birtokló ország erejének és nagyhatalmi státuszának szimbólumai, a nemzeti büszkeség megtestesít?i. Bennük jutott kifejezésre megépíttet?iknek gazdasági fejlettsége, ipari teljesít?képessége, valamint a szándék, hogy a világ vezet? nagyhatalmainak sorába tartozzanak. Világszerte minden nagyobb haditengerészet ezek k?ré a páncélos óriások k?ré szervez?d?tt, melyek teljes fegyverzetben állva várták, hogy országuk érdekeinek védelmében rendeltetésüknek megfelel?en harcba szálljanak az ellenfél hasonló páncélosai ellen, s bizonyítsák létezésük értelmét, és a rájuk k?lt?tt hatalmas ?sszegek megtérülését. Talán az új id?k kezdetének szimbolikus jelzéseként fogható fel, hogy erre az alkalomra végül nem a világot uraló európai országok vizein, hanem messze keleten, egy felt?rekv?, és nem az európai kultúrk?rbe tartozó új nagyhatalom partjai k?zelében került sor.

Milyen lenyomatot hagyott bennünk 1956? T?rténelem alulnézetb?l, avagy családi emlékek, személyes t?rténetek az ominózus ?szr?l, ami után minden más lett. Hogyan lesz egy 17 éves gyárimunkás fiúból néhány nap leforgása alatt forradalmár? Mi t?rtént Erdélyben 56-ban? Mikor eszmél rá a hatéves kislány, hogy a nagyapja Magyarország legfontosabb embere? Hogyan él tovább az, akinek a menyasszonya ?r?kre elhagyta az országot? Hogyan válik a távoli kultúrából érkez? idegen október 23. szellemiségét átérz? emberré? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre válaszol t?bbek k?z?tt Horgas Eszter, Varga Miklós, Kiss Zoltán Zéro, Tordai Teri, Vámos Miklós, Bornai Tibor és sokan mások. A kül?n?s, szívszorító vagy kalandos emlékekb?l megismerhetjük az ezerarcú forradalom néhány emberi mozzanatát. Naszvadi Judith családi érintettsége okán is kezdte el feltenni a kérdéseket el?bb sz?kebb, majd tágabb k?rnyezetében. A 60. évfordulóra így, ezekb?l az interjúkból állt ?ssze A mi '56-unk.

1920-ban a magyar t?rténelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a t?rténelmi Magyarország és hagyományos vezet? rétegei találtattak k?nny?nek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. K?zel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és m?vel?dési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elk?telezett részéb?l a magyar népi mozgalom. Az ? t?rténetükr?l szól ez a k?nyv. A magyar népi mozgalomról meglep?en keveset tud a jelenkor emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekb?l és el?ítéletekb?l táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legéget?bb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk ?harmadik útnak” nevezett eszmeiség jegyében. Papp István k?tete – amely harminc év óta az els? modern szemlélet? ?sszefoglalása a témának – els?sorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 el?tt és után.

Gustáv Murín? k?nyvében a vad és zabolátlan kilencvenes évekbe kalauzolja el az olvasót, abba az id?be, amikor a volt szocialista államoknak azzal kellett szembesülniük, hogy a demokratizálódás bizony t?rvényszer?en magával hozza a komolyabb szervezett b?n?z?i csoportok megjelenését is. Az államapparátus fenekén tojáshéj, a b?n?z?k zsebében pedig a fegyver és a pénz. Kicsoda valójában Jozef Rohá?, a profi, akihez a legvéresebb merényletek k?t?dnek Szlovákiában és Magyarországon egyaránt? Mi k?ze van a magyar b?rt?nbüntetését t?lt? Eva Reze?ovának a kassai gengszterekhez? Hogyan t?nt el 114 vagonnyi olaj Pozsony és Budapest k?z?tt? Mi k?ti ?ssze Magyarországot az újkori t?rténelem legvéresebb maffialeszámolásával? Ki szervezte meg a szlovák k?ztársasági eln?k fiának elrablását? Ki ne emlékezne a vadkeletre? Ezek a csoportok nem ismertek határokat, így a szlovák és a magyar alvilág számos ponton és ügyben kapcsolódhatott egymáshoz. Ezekb?l a t?rténetekb?l kiderül, hogyan. T?rténetek, amelyek egyszer véget érnek. A b?n azonban marad, itt jár k?ztünk továbbra is.

SHORTLISTED FOR PEOPLE'S BOOK PRIZE This is an essential guide to the evolving and dynamic world of digital media. Explains how the media lab as a place (actual or virtual) encourages, nurtures and provides tangible support for creative talents and their projects. While the focus of the book is on filmmaking and gaming, the author also delves into the ‘brave new worlds’ of Virtual Reality and Augmented Reality. Providing an overview of the range of media labs on offer in both academia and festivals, the book is enriched by interviews with contemporary practitioners working in digital media culture around the world. Reviews “... an inspirational and timely new resource, packed with contacts, leading edge initiatives, tips from seasoned media practitioners …. It can’t fail to help you get new creative content made, and seen, around the world.”– Nic Millington, CEO Rural Media “With digital technologies and the blurring of creative boundaries changing the way that content is made and seen, this book proves an invaluable guide for those looking to successfully navigate this constantly evolving landscape.” – Nikki Baughan, Film Industry Journalist About the author James Clarke?has written for the magazines?3D Artist, 3DWorld, Moviescope?and?Empire. His work has also featured in?The Guardian, on BBC Radio 3 and for the BFI. As an educator he is a Fellow of the Higher Education Academy and has taught at the University of Gloucestershire, Hereford College of Arts and the University of Warwick. James is currently a Visiting Lecturer at the London Film School. ?James’s books include the recently published?Through Her Lens: The Stories Behind the Photography of Eva Sereny?(ACC Books),?The Year of the Geek?(Aurum Press) and?Bodies in Heroic Motion: The Cinema of James Cameron?(Columbia University Press). James also writes A Level Film Studies resources for Edusites and has been a consultant to the British Council, writing and producing content on the subject of various literary icons.

Mayflower Street runs between Jamaica Road and the Thames in Bermondsey, South London. In 1939, 34 houses and 121 residents occupied the street. Between 1940 and 1941 bombs fell on 7 of these houses and at the end of war, the street – with its corner shop, was demolished. Using personal testimony, physical theatre and the combined skills of a cast of contemporary Londoners the project aims to share some of the experiences and events that made our city into the place we know today. Blackbirds is the play that emerged from the London Bubble Theatre's research and interviews of South Londoners who lived through the Blitz between 1940 and 1941.

Classic Plays by Women: an anthology of the best plays by female dramatists from 1600-2000 Staged in theatres by successive generations and proving relevant to contemporary audiences, the plays demonstrate the wit, theatrical skill and innovation of their creators in exploring timeless topics from marriage, morality and money to class conflict, rage and sexual desire. An essential resource for students, playwrights, colleges, universities and libraries, this collection also provides theatres with the opportunity to programme a range of theatrical classics by women. Plays from: Hroswitha’s Paphnutius (extract); Elizabeth Cary’s The Tragedy of Mariam(extract); Aphra Behn’s The Rover; Susanna Centlivre’s A Bold Stroke For A Wife; Joanna Baillie’s De Montfort; Githa Sowerby’s Rutherford and Son; Enid Bagnold’s The Chalk Garden; Caryl Churchill’s Top Girls (extract); Marie Jones’ Stones in his Pockets. ?

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomt?rténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? ?rgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószer?tlen t?rténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz k?zvetít? forrásokon át g?r?g, s?t egyiptomi gy?kerekig nyúlik vissza az aranyalmát term? fa s a két szerelmes t?rténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a t?rténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ?rd?g?k, boszorkányok, b?lcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehet?ség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, leveg?ben r?pk?d?, láthatatlanná váló ?rd?gfiak, f?ld mélyér?l szemünk láttára kiemelked?, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? ?letutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a b?lcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem ?r?k. Drámai k?ltemény? ?jfélt?l éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már f?lénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszk?dünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, s?tétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra f?lkel a nap. V?r?smarty Mihály 1830-ban fejezte be m?vét, a cím alá azt írta: színjáték ?t felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legf?képpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy m?vét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen szület? Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és m?vészeti lapok ?dolgozótársa”, szívét melenget? jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája t?bbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer? ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor át?leli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem ?r?kre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s f?ldi létükben ?r?kre ?sszeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet? kincs, ?r?kre er?t adó hatalom, b?lcsességgé párlódott tudás. ?gy lesznek halandók halhatatlanok. ?s másnap újra f?lkel a nap.

sszevissza csereberéldik egy ikerpár, lóvátesznek egy felfuvalkodott trtett, tmérdek móka, dal, vidámság szvi át két, nagy nehezen egymásra találó szerelmespár trténetét. Oly' darab ez, amint a kznség szeret, kíván, óhajt – ami nektek kell”, mondta Szász Károly errl a vígjátékról, amelynek már a címe is jókedvre derít.

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legt?bbet játszott m?ve Shakespeare-nek. K?zéppontjában az élet kínálta, s mindenkiben f?lmerül? kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végs? határa a vélt vagy valós hiba, netán b?n helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létez?re? Vívódó, t?preng? alkotás a dráma, miként a f?szerepl? maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas ?nmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék el?zik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ? is belepusztul. T?rni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája ?r?kérvény?! Mert a cselekvés erk?lcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ?lni? K?vetkezmények nélkül semmi sem vállalható, kül?n?sen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felel?sséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk el?tt? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelm? feleletet. Nem is adhat. Remekm?vek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb d?ntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

„Într-o pres? care nu prea mai pune pre? pe reportaje, Liliana Nicolae persevereaz? cu inteligen?? ?i har. La radio ?i în Dilema veche, subiectele ?i cuvintele ei bine m?surate reconstituie lumea din frînturi, în toat? normalitatea ei. Ascultate sau citite, reportajele sale ne pun pe gînduri în fa?a Vie?ii pe care, gr?bi?i, uit?m uneori s-o contempl?m ori s-o în?elegem.“ – Mircea Vasilescu (Dilema veche)

A meg?zvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unoka?ccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú k?zben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfit?l félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A h? barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik - társadalmi kül?nbségek miatti - reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) t?rténete ?sszefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.