Aki a s?tétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az ?gb?l. A szívre helyezett parázs perg? hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Diz?z és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süv?lt? orosz hómez?n ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. ?gve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színészn?, csupán elhitet? színészn? volt. Sz?gletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az id?t, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A b?n?s n?, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig k?z?s. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a t?rténelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. ?tkelt az óceánon, hogy kalaposn? legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agy?!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégr?l. Végigszívták. ? vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGY?. (Mihalicza Tamás, 1990)

Ianoi e viu, atent i emoionat de orice problem de parc acum abia ar ntra, aplecndu-se uor, sub naltul portic al Cunoaterii. Curios, profesnd acea dubl curiozitate, rar azi – fa de problem, dar i fa de cel ce o ridic. Fa de Fiin. Cultura romn se poate felicita, n zilele i anii notri un pic buimaci, unde Nordul valorilor pare a se fi rtcit undeva, n alte secole sau pe alte continente, c posed un cercettor, un profesor i un ins capabil de o asemenea cuprindere a unor platforme culturale att de auguste i, aparent, contradictorii. Unul din puinii supravieuitori ai acelei Mitteleuropa sapieniale, acei ndrgostii fr pricin de misterele artei i ale gndului, unul dintre acei, rari azi i n Europa, ce pesc uor peste granie istorice i mentale, rigide pentru atia, cu o graie, cu o uurin ce ne poate nela asupra acelui depozit afund de suferin i travaliu, de tenacitate unic pe care numai prezena unui ideal poate s-o explice. Iat unde putem gsi Idealul su Modelul, dezorientai nu rareori de propriile noastre ezitri i eecuri.“ (Nicolae Breban)Ianoi este un om pentru care problema morala exist, iar faptul acesta l aaz ntr-o postur extrem de fecund i de necesar, de mediator. ntr-o lume care devine tot mai conflictual, uneori n mod stupid, cu totul superficial i aberant. Ion Ianoi cred ca ne d o lecie de economie de conflict. Vd n aceast lecie i n persoana lui un model de senintate, de sinceritate intelectual, de europenitate.“ (Mircea Martin)[...] stilul Ianoi; un stil unic n cultura romn. Nu e vorba, n cazul d-sale, de cri de erudiie pedant, seac, ci de cri scrise cu un mare talent literar, cred eu, i cu extraordinare capaciti de evocare.“ (Gabriel Dimisianu)Am spus i cu alte prilejuri, am scris i cu alte ocazii c Ion Ianoi este un dar fcut literaturii romne. Oare avem puterea de a ne bucura de acest dar Avem fora de a-l onora i de a ne minuna de el, aa cum se cuvine Printre scriitorii romni, prietenul nostru e perceput drept un crturar evreu-maghiar atipic. Printre evrei e tratat drept un romn sadea. n Ianoi vd un model de prim rang, un mare crturar ce s-a nzidit n literatura romn, un scriitor care ar face onoare oricrei culturi majore a lumii. Ianoi este, apoi, un spectacol, n pofida felului su de a fi, aproape n ciuda sa...“ (Aura Christi)

Edi?ie alc?tuit?, coordonat? ?i ?ngrijit? de Iulian Boldea?Profilul c?rturarului Nicolae Balot?, pe care acest volum se str?duie?te s?-l contureze, adun? laolalt? expresivitatea, rigoarea ?i erudi?ia eseistului ?i criticului literar, dar ?i afectivitatea sublimat? a memorialistului. Sumarul c?r?ii e alc?tuit din mai multe texte semnate de Nicolae Balot?, relevante pentru concep?ia sa critic? ?i estetic?, dintr-o schi?? de portret apar?in?nd lui Matei Boil?, din dou? dialoguri ?n care se ?mpletesc accentele confesive ?i proiec?iile teoretice ?i din dou? sec?iuni exegetice. Prima, Interpret?ri, con?ine abord?ri ale operei critice sau memorialistice a lui Nicolae Balot? ?n ansamblul ei, ?n timp ce a doua, Lecturi, cuprinde analize aplicate asupra unei anumite c?r?i. La toate acestea se adaug? necesarele repere bio-bibliografice. Textele au fost ini?ial tip?rite ?ntr-un num?r al revistei Vatra consacrat lui Nicolae Balot?; a?a se explic? unele referiri ale autorilor la binecunoscuta revist? din T?rgu-Mure?. Le mul?umesc, ?i pe aceast? cale, domnului Nicolae Balot?, pentru amabilitatea cu care a r?spuns provoc?rii noastre, ?i celorlal?i autori, pentru disponibilitatea domniilor lor, f?r? de care acest volum ar fi fost imposibil de realizat.“ – Iulian Boldea

Cartea reprezint? o minimonografie spectaculoas? despre proza, publicistica ?i poezia unuia dintre cei mai mari poe?i interbelici, Tudor Arghezi. M.V. Buciu are un instrumentar critic adus la zi, ca ?i bibliografia de altfel, aten?ia exegetului fiind focalizat? asupra operei acestui mare scriitor, contestat vehement ?n perioada post-decembrist?. ?n esen??, monografia lui M.V. Buciu, constituie o temeinic? tentativ? de rea?ezare a lui Tudor Arghezi ?n actualitatea literar?, readuc?nd ?n discu?ie, dar nu mai pu?in ?n actualitate, complexitatea personalit??ii argheziene, un urma? al poetului na?ional, Mihai Eminescu.

nainte de orice altceva, Poezia de la Gndirea este o carte despre slbiciunea conceptelor. Ce mai definesc azi cuvinte precum tradiionalism sau modernism ntre rzboaie, termenii au polarizat probabil toate disputele, nelsnd n stare de neutralitate aproape nimic. Nu-i vorba, nu ideologiile fac literatura. Iar cnd este vorba despre poezie, lucrurile sunt cu atat mai complicate. Or, privind napoi cu suspiciune, Mircea A. Diaconu realizeaz nu doar o descriere comparativa a principalelor constante ale poeziei de la Gndirea, ci si o anatomie – sceptic mcar – a conceptelor n disputa lor cu realitatea de fapt. Criticii conceptelor – dublate de o ncercare de refundamentare a lor – i rspunde o analiz minuioas, fr parti-pris-uri, a realitii de fapt. n distana aceasta, dintre concept i realitate, ptrunde ochiul deopotriv al istoricului i al criticului literar. Iar ceea ce rezult nu mai este o sum de adevruri apodictice, ci o proiecie hermeneutic fundamentat interogativ.

Volumul reprezint? punctul de finalizare a unor preocup?ri anterioare ale autorului, afirmat ?n c?mpul semioticii ?i al stilisticii prin studii ?i eseuri dedicate cu prec?dere poeziei rom?ne?ti de-a lungul evolu?iei ei. F?r? a-i ignora pe creatorii medii, importan?i pentru c? dau expresie continuit??ii, el ?i-a propus s? explice, cu mijloacele puse la dispozitie de progresul ?nregistrat de disciplinele umaniste ?n ultima jum?tate de secol, ?misterul“ care transforma limba ?n opera. Sunt discuta?i marii poe?i na?ionali, de la Mihai Eminescu la Nichita St?nescu, relev?ndu-i-se fiec?ruia specificitatea, a?a cum se deta?eaz? ea pe fundalul unor constante care definesc ?ns??i esen?a poeticit??ii.

Citindu-l, recitindu-l pe Nietzsche, citind i recitind nietzscheenii, dostoievskienii, m recream, m remodelam, strunjindu-m pe mine nsmi i, n acelai timp, m reapropiam altminteri, de fiecare dat, de continentul Nietzsche, iar n timp probabil, iari i iari, mai rapid – prin intermediul celui care l-a creat pe Zarathustra – de mine nsmi. Scrierile mele, romanele, poemele, eseurile se afl, volens nolens, sub auspiciile dionisiace ale acestui scriitor spre care m harponeaz, instinctiv, de bun seam, i voina de a deveni ceea ce sunt: poet. Un poet care propaga un soi de stranie religie a viului, n esen de neexprimat, o religie-mit de sorginte nietzschean, construit pe un exces de personalitate.(...) Boala, cu un pic de noroc, poate fi pintenul dat de un nesfrit zeu rutcios i perspicace n bolgiile luminoase ale destinului. ntlnirea mea cu acest spectacol de un dramatism randiose – care este Nietzsche – din ntmplare cred c s-a transformat n destin. Da. i totodat n voina de Destin“. – Aura Christi.Am terminat de citit cu nfrigurare Nietzsche i Marea Amiaz (oricum, verbul a citi nu sintetizeaz dect imperfect efortul sinestezic pe care-l necesit o carte att de complex i de bogat n idei). La un prim nivel, volumul poate fi lecturat ca un impresionant catalog al marilor teme“ din literatura european (german, francez, englez, rus, romn), aceea nrudit, direct sau indirect, cu suflul zarathustrian al fostului profesor de la Universitatea din Basel. La un nivel secund ns, mult mai profund i mai semnificativ, el este un elogiu excepional adus vitalismului injectat de solarul divin, reflectat magistral prin textele unor Berdiaev, Sestov, Kierkegaard i mai ales Nietzsche. Filiaia cea mai puternic i mai transparent care mi vine n minte dup parcurgerea paginilor tale este Rudolf Otto: dei nu are nevoie s-l citeze niciodat explicit, cartea este infuzat de conceptul de numinos, acel sacru inefabil intuit de teologul german n lucrarea sa capital, Das Heilige. Te felicit pentru acest volum, exemplar n toate sensurile, i sunt convins c oamenii crora li se adreseaz nu vor mai fi aceiai dup parcurgerea sa.“ – Ctlin Ghi.

Aproxima?ii o carte de critic? literar? ?n care autorul a ?nregistrat cele mai importante apari?ii din literatura rom?n? a ultimilor ani, ?n studii critice, cronici literare ?i eseuri care comenteaz? c?r?i, scriitori sau tendin?e ale momentului actual. Structurat? ?n trei cicluri, cartea lui Iulian Boldea se remarc? prin precizia formul?rilor, obiectivitatea enun?urilor ?i prin metodele critice adecvate valorificate. Tototdata, ea con?ine numeroase puncte de vedere, perspective ?i ipoteze critice meritorii, dup? cum v?de?te o extrem? aten?ie la nuan?ele textului, la relieful s?u subliminal. Demersul critic al autorului se caracterizeaz?, ?nainte de toate, prin rigoarea aser?iunilor ?i relevan?a demonstra?iei. ?ntre autorii comenta?i ?n aceast? carte, pot fi aminti?i Virgil Nemoianu, Al. Paleologu, Nicolae Manolescu, Gabriel Liiceanu, Adrian Marino, Ion Vartic, Marta Petreu, Mircea Muthu, Dan Culcer, ?tefan Borbély, Horia B?descu, Vasile Dan, Eugen Dorcescu, Ion Zuba?cu s.a.

Pornind de la Ioana Em. Petrescu, studiul propus urm?re?te s? probeze cu arsenalul criticii de descenden?? fenomenologic?, mereu actualizat?, o teorie referitoare la asumarea eminescianismului de c?tre cei mai importan?i poe?i ai secolului trecut. Actualitatea lui Eminescu se dovede?te astfel ?i prin ve?nica recitire ?i asumare a poeziei sale de c?tre poe?i precum Bacovia, Blaga, Barbu, Arghezi, Labi?, Nichita St?nescu. Aceast? prezen?? eminescian?, asumat? teoretic (vezi Blaga) sau topit? ?n profunzimile textelor poetice (vezi Labi? sau Nichita St?nescu), sus?ine valabilitatea canonului eminescian. Eminescu este astfel inactual doar dac? privim o parte ?nsemnat? a poeziei actuale, prea ancorat? ?ntr-o realitate golit? de semnifica?ie, o poezie s?r?cit? de profunzimea transfigurat? a Creatorului. (In)actualitatea lui Eminescu probeaz? astfel doar tragic? noastr? inactualitate./ – Florin Oprescu

Gabriela Crean scrie poezie cu gnoz dedesubt. Faptul a fost remarcat nc de la prima sa carte, iar modul acesta de a construi a rmas nu constant, ci neschimbat, chiar dac unele accente s-au mai mutat. Gnoza, tradus apocrif, nu e ns dect schela unei viziuni de intensitate paroxistic. Important cu adevrat e suflul imaginativ, dezlnuirea spasmatic a imaginaiei i ritmul frenetic n care sublimele se topesc n grotesc sau imnoidele se revrs n apostrofe. Gabriela Crean vede lumea oximoronic, n coincidene stupefiante i radicale, n care gramatica sacrelor nu se mai poate distinge de cea a infernalelor. Modului ei de a traduce juisarea vizionar n sarcasme i febra celest n repulsii violente i s-ar potrivi conceptul de profanare al lui Giorgio Agamben. Asta dac poezia n-ar face altceva dect filosofia; dar cum face, Gabriela Crean scrie cu o exasperare exuberant i cu o arden vitriolat despre cel mai inconfortabil mod de a fi n lume: sub un imperativ atroce.“ – Al. Cistelecan

Iat?, ?n cuvintele Aurei Christi, curg?nd abundent, din surse ascunse, fluidul vivifiant al poeziei, s? nu ne temem de retorica majusculelor, al marii Poezii. (Nicolae Balot?) Aura Christi a uimit critica de specialitate prin ample volute metaforice, calde, ?ndr?zne?e, abord?nd, ?n c?teva volume, printr-o splendid? frond?, clasicul sonet poetic ?i dovedind o excelent? st?p?nire a limbii, a mijloacelor specifice, ?ntr-o liric? a medita?iei grave, ad?nci, exprimat? ?n metafore, ?n care modernitatea ?i sensibilitatea secolului se confund?, cu vigoare clar?, de o marcat? originalitate, tumultuos ?i muzical aproape, ?ntr-o subtil? rezonan?? eufonic?, cu trimiteri, accente ?i imagini simbolice, cu marele torent al liricii europene de ?nalt nivel, de la Rimbaud ?i Baudelaire, la Rilke ?i Blaga. ?i, ?nc? odat?, la ?vetaieva ?i Nichita St?nescu. (Nicolae Breban) M? auzi tu, oare, ?nstr?inato? Am citit poeziile tale la ceas de sear?, pe o teras?, av?nd ?n fa?? colinele Ierusalimului. Eu nu sunt un bun comentator de poezie, cei care au scris despre poezia ta te-au ?prins“ foarte bine, ai for??, un sim? rar al tragicului ?i antene pentru transcenden??… (Leon Volovici) Ignor?nd retorica unei poezii postmoderniste intolerante, metonimice – baliz?ndu-se ?n criteriul retoricului, un trop ajunge, iat?, s? impun? un model poetic – Aura Christi continu? s? ofere un osp?? metaforic. Psalmul coexist? cu viziunea aspr?, expresionist?. Universul ?i limbajul au torsiuni tragice, ?n nara?iuni poematice deopotriv? fruste ?i fabuloase, cvasimitice. Moartea e o prezen?? familiar?, ca privirea ?i olfac?ia ?ns??i. Mitul e prezent ca joc automodelator. Calea spre mit ajunge o traversare a suferin?ei. (Marian Victor Buciu) A scrie c?derea apocaliptic? nu e u?or. E un merit al Aurei Christi faptul de a g?si singura solu?ie la aceast? c?dere fatal?, dat? din pornire: cel care o scrie o ?i ?opre?te“, ?incit?nd rigoarea/ celui din urm? frig“. Doar un fel de zeu al poeziei, o divinitate descoperit? cu greu, con?tient? de destr?marea mitului, poate s? impun? din nou mitul: instituirea ?mai viului“ este cu putin?? doar datorit? mor?ii. ?nvierea nu e posibil? dec?t datorit? ei. Sensul celei mai mari dintre taine se dezleag?, astfel, paradoxal, prin r?sturnarea negativit??ii generale a sensului. (...) Descoperirea f?cut? de poet? este c? realul ?nsu?i are origine poetic? (nu real?!), prin c?derea ?n ?emisfera cealalt?“, de parc? Dante ?nsu?i ar fi acum reeditat ?n alt? semantic?: ?Ah, calul e fiu al pega?ilor dintotdeauna“. Fiin?ele existente ??i au ob?r?ia ?n himere, iar realitatea ia fiin?? din metafor?. (...) Alt? ?descoperire“ poetic?: ?ntreg mitul temporal al omenirii poate fi ranversat. (…) Iat?, deci, cum se poate recupera mitul ?ntr-o epoc? ?n care toat? lumea postmodern? a visat la demitizare ?i dez-iluzionare pentru a se apropia de realul ca atare. (?tefania Mincu)

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt k?tete nem egyszer?en a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélked?k résztvev?je. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ? fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a k?nyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti er?feszítést is, az ?r?k?s harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelmér?l a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. ?s mik?zben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemel? beszámolót, ?r?kre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessr?l. A szerz?r?l J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerz?je, írt már k?nyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. K?ztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nev? és állandó szerepl?je, és jó néhány televízióm?sor, k?ztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News s?r?n felt?n? vendégszerepl?je.

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon; Ha most feltámadna s elj?ne k?zétek, Minden dolgát szemfényvesztésnek hinnétek. Hárman sem birnátok súlyos buzogányát, Parittyak?veit, ?klel? kopjáját; Elhülnétek, látva rettenetes pajzsát, ‘?s, kit a csizmáján viselt, sarkantyúját.’ […] He was brave and fearless, always ready for fight, There’s nobody like him here and there and world-wide; If he would rise from dead and would come to your ranks, You’d believe all his things to be fancies and cranks. Neither three of yours could raise his ponderous mace And his sling-stones and pike and his iron sword-lace; You’d be well dumbfounded looking at his grand shield, ‘And at spurs he had on his boots in battle-field.’ ?

A Dublinban nevelkedett John Kavanagh vékony dongájú k?ly?k volt, akit az iskolában rendszeresen kínoztak és vertek a társai. Miután tinédzserként egyszer ?sszeverték az utcán, mert próbált egy járókel? védelmére kelni, úgy d?nt?tt, megtanulja megvédeni magát. Nem sokkal kés?bb már sportolókat edzett egy apró pajtában, és megszervezte ?rország els? kevert harcm?vészeti rendezvényeit. Aztán egy napon egy pimasz k?ly?k sétált be az edz?termébe. Conor McGregornak hívták. Az ír fiú a semmib?l érkezett, és néhány év alatt a világ egyik legismertebb sportolója lett… Két súlycsoportban is világbajnoki címet szerzett… Ma már egymilliárd forintért száll ketrecbe, és felkerült a világ legjobban keres? sportolóinak százas listájára… Szórakoztató stílusával, hipszter külsejével igazi médiasztár lett, és arra készül, hogy meccseivel futballstadionokat t?lt meg…Ebben a k?nyvben John Kavanagh két leny?g?z? élett?rténetet mesél el: a sajátját és McGregorét, mik?zben végigk?veti az MMA robbanásszer? elterjedését az egész világon. Kavanagh a ?Gy?zz vagy tanulj!” mottót a zászlajára t?zve már nemcsak a világ egyik legelismertebb trénere, hanem képvisel?je egy eszmének, amelynek lényege a kitartás, és a pozitív világszemlélet. Mert mik?zben ott állt az egész világ csodálatát kivívó McGregor mellett a legnehezebb pillanatokban és legnagyobb diadalok perceiben is, megtanulta, mit jelent a becsvágy, a fegyelem, a csalódás – mit jelent beteljesíteni valakinek az álmait. "Mindenkinek, aki tudni szeretné, hogyan k?vesse az álmait – egészen a célig." – Tony Parsons"Vannak emberek, akik képesek a feje tetejére állítani a világot. John Kavanagh és Conor McGregor ilyenek." – S. Kovács ?dám A szerz?r?lJohn Kavanagh, a Straight Blast Gym ?rország vezet?je, a világ egyik leghíresebb kevert harcm?vészeti edz?je. Versenyz?i k?z?tt találjuk a UFC pehely- és k?nny?súlyú bajnokát, Conor McGregort.

A Buenos Aires-i h?ségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezel?tt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal… ?jjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról elt?nik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy er?s vagyok. Ha egyszer?bben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azel?tt soha: k?vetem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a h?ség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd j?tt a meglepetés, hogy tetszem – így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amir?l otthon már leszoktam. Túl az ?tvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen N? vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra… ?desanyám k?nyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekk?nyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan ?sszen?ttünk, a k?nyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki el?ttem, amely tele van csodával. Igaz t?rténeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is…

A freskó a tarbai református pap vén mindenese, Anzsu házában rejt?zik egy lenvászon leped? alatt a falon. A családját festette meg annak idején rajta Annuska, az esperes lánya. Alakjai a szemünk láttára elevenednek meg. A papné temetésére gy?lnek ?ssze a család tagjai, hazatér Annuska is, aki megsz?k?tt a szül?i házból, hogy fest? lehessen. Megkeseredett apja egyik kezében a Bibliával, a másikban nadrágszíjjal nevelte gyerekeit. A tékozló lány visszatérése felbolydítja a várost és a családot, melynek tagjai magányban, szeretetlenül élnek. Annuska megjelenése arra készteti ?ket, hogy számot vessenek ?nmagukkal. A reggeli és esti harangszó k?z?tt eltel? tizenhárom órában elevenek és holtak hazugságai, álszentsége, képmutatása és ?nzése kerül mérlegre. ?m el?bb vagy utóbb mindenkir?l lehull az álarc.

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

Un b?iat de ?ase ani care a impresionat-o pe ?mp?r?teasa Austriei cu geniul s?u muzical Un compozitor care a scris peste 600 de concerte, sonate, simfonii ?i opere ?n cei treizeci ?i cinci de ani c?t a tr?it Un muzician serios c?ruia ?i pl?cea s? spun? glume stupide Toate cele de mai sus! ? Afl? mai multe despre adev?ratul Wolfgang Amadeus Mozart ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Un copil care a ?nv??at s? deseneze ?nainte s? ?nve?e s? vorbeasc?. Un iubitor de animale care avea un ?oricel, o broasc?-?estoas?, o maimu?? ?i o mul?ime de pisici ?i c?ini. Cel mai celebru artist al secolului al XX-lea. Toate cele de mai sus! Afl? mai multe despre adev?ratul Pablo Picasso ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Доля ж?нки в Пакистан? визначена наперед: бути пок?рною дружиною, догоджати чолов?ков? й виховувати д?тей. Але 1997 року народилася ??накша? д?вчинка. Вона хот?ла ходити в школу, носити яскравий одяг ? не ховати обличчя. В цей час владу в ?? р?дних краях, в долин? Сват, захопив ?Тал?бан?. За найменшу провину перед ?законом? терористи карали людей побоями ? нав?ть смертю. Геро?ня ? авторка ц??? книжки розум?ла важлив?сть осв?ти ? боронила права ж?нок, за що й отримала кулю в голову... ?? звуть Малала. ? це т?льки початок ?? ?стор??...