Este posibil? o autoanaliz?? Dac? da, c?nd, ?n ce m?sur? ?i cu ce limite? Putem utiliza tehnicile psihanalitice pe cont propriu, pentru a ne rezolva problemele? Este introspec?ia constructiv? sau mai degrab? inutil?? Acestea sunt ?ntreb?rile pe care le abordeaz?, ?n cartea sa, Karen Horney, al?turi de prezentarea a numeroase studii de caz. Argumente sunt destule, at?t pro, c?t ?i contra: noi ne cunoa?tem cel mai bine pe noi ?n?ine, introspec?ia este constructiv? ?n momentul ?n care o utiliz?m ?n slujba dorin?ei de a deveni o fiin?? mai bun?, mai ?nzestrat? ?i mai puternic?, iar insighturile ob?inute prin autoanaliz? sunt mai bine primite; pe de alt? parte, factorii emo?ionali ?i rezisten?ele constituie o dificultate important? ?n acest demers. Astfel, autoanaliza este, ?n viziunea autoarei, o ?ncercare de a fi pacient ?i analist ?n acela?i timp, metoda de baz? r?m?n?nd aceea?i ca la orice psihanaliz?: asocierile libere. Dincolo de tehnici ?i metode, mesajul este simplu ?i percutant: pentru c? via?a ta este cel mai bun psihoterapeut, crede ?n tine ?nsu?i!Fiecare autoanaliz? reu?it? spore?te ?ncrederea ?n sine, dar exist? ?i un alt c??tig, datorat faptului c? ai cucerit ?n ?ntregime un teritoriu prin ini?iativ? proprie, perseveren?? ?i curaj. Acest efect se manifest? ?n analiz?, ca ?i ?n alte aspecte ale vie?ii. S? g?se?ti de unul singur o c?rare pe munte ??i d? un sentiment mai deplin de putere, dec?t s? mergi pe poteca indicat?, de?i efortul ?i rezultatul sunt acelea?i. O astfel de realizare nu-?i insufl? numai o m?ndrie justificat?, ci ?i un sentiment de ?ncredere ?n propria capacitate de a te confrunta cu situa?ii grele ?i de a nu te sim?i pierdut ?n lipsa ?ndrum?rii.Autoanaliza este o ?ncercare de a fi pacient ?i psihanalist ?n acela?i timp. S? nu uit?m c? acest proces este nu numai suma dintre travaliul analistului ?i cel al pacientului, dar ?i o rela?ie uman?. Faptul c? sunt implicate dou? persoane are o influen?? considerabil? asupra contribu?iei fiec?reia. Pacientul are trei sarcini principale. Prima este s? se exprime c?t mai complet ?i sincer cu putin??. A doua este s? devin? con?tient de for?ele pulsionale incon?tiente ?i influen?a lor asupra vie?ii sale. Iar a treia e s?-?i dezvolte capacitatea de a schimba acele atitudini care ?i perturb? rela?iile cu sine ?nsu?i ?i cu lumea din jurul lui. [...] Dac? pacientul are capacitatea de a lucra singur pentru a g?si solu?ia la o problem?, poate fi oare folosit? aceast? capacitate de o manier? deliberat??

Looking back to those days of old, ere the gate shut behind me, I can see now that to children with a proper equipment of parents these things would have worn a different aspect. But to those whose nearest were aunts and uncles, a special attitude of mind may be allowed. They treated us, indeed, with kindness enough as to the needs of the flesh, but after that with indifference (an indifference, as I recognise, the result of a certain stupidity), and therewith the commonplace conviction that your child is merely animal. At a very early age I remember realising in a quite impersonal and kindly way the existence of that stupidity, and its tremendous influence in the world; while there grew up in me, as in the parallel case of Caliban upon Setebos, a vague sense of a ruling power, wilful and freakish, and prone to the practice of vagaries--"just choosing so:" as, for instance, the giving of authority over us to these hopeless and incapable creatures, when it might far more reasonably have been given to ourselves over them. These elders, our betters by a trick of chance, commanded no respect, but only a certain blend of envy--of their good luck--and pity--for their inability to make use of it. Indeed, it was one of the most hopeless features in their character (when we troubled ourselves to waste a thought on them: which wasn't often) that, having absolute licence to indulge in the pleasures of life, they could get no good of it. They might dabble in the pond all day, hunt the chickens, climb trees in the most uncompromising Sunday clothes; they were free to issue forth and buy gunpowder in the full eye of the sun--free to fire cannons and explode mines on the lawn: yet they never did any one of these things. No irresistible Energy haled them to church o' Sundays; yet they went there regularly of their own accord, though they betrayed no greater delight in the experience than ourselves. On the whole, the existence of these Olympians seemed to be entirely void of interests, even as their movements were confined and slow, and their habits stereotyped and senseless. To anything but appearances they were blind. For them the orchard (a place elf-haunted, wonderful!) simply produced so many apples and cherries: or it didn't, when the failures of Nature were not infrequently ascribed to us. They never set foot within fir-wood or hazel-copse, nor dreamt of the marvels hid therein. The mysterious sources--sources as of old Nile--that fed the duck-pond had no magic for them. They were unaware of Indians, nor recked they anything of bisons or of pirates (with pistols!), though the whole place swarmed with such portents. They cared not about exploring for robbers' caves, nor digging for hidden treasure. Perhaps, indeed, it was one of their best qualities that they spent the greater part of their time stuffily indoors. To be sure, there was an exception in the curate, who would receive unblenching the information that the meadow beyond the orchard was a prairie studded with herds of buffalo, which it was our delight, moccasined and tomahawked, to ride down with those whoops that announce the scenting of blood. He neither laughed nor sneered, as the Olympians would have done; but possessed of a serious idiosyncrasy, he would contribute such lots of valuable suggestion as to the pursuit of this particular sort of big game that, as it seemed to us, his mature age and eminent position could scarce have been attained without a practical knowledge of the creature in its native lair. Then, too, he was always ready to constitute himself a hostile army or a band of marauding Indians on the shortest possible notice: in brief, a distinctly able man, with talents, so far as we could judge, immensely above the majority. I trust he is a bishop by this time,--he had all the necessary qualifications, as we knew.These strange folk had visitors sometimes,--stiff and colourless Olympians like themselves, equally without vital interests and intelligent pursuits: emerging out of the clouds, and passing away again to drag on an aimless existence somewhere out of our ken. Then brute force was pitilessly applied. We were captured, washed, and forced into clean collars: silently submitting, as was our wont, with more contempt than anger. Anon, with unctuous hair and faces stiffened in a conventional grin, we sat and listened to the usual platitudes. How could reasonable people spend their precious time so? That was ever our wonder as we bounded forth at last--to the old clay-pit to make pots, or to hunt bears among the hazels. It was incessant matter for amazement how these Olympians would talk over our heads--during meals, for instance--of this or the other social or political inanity, under the delusion that these pale phantasms of reality were among the importances of life. We illuminati, eating silently, our heads full of plans and conspiracies, could have told them what real life was. We had just left it outside

Questo libro è dedicato a coloro che desiderano vivere ogni momento della propria vita con serenità e consapevolezza. La morte fa parte della vita, come l’amore, come la lotta per le cose in cui crediamo, come i sogni che abbiamo da giovani e i dubbi che abbiamo da adulti. “Imparare a morire” ci spiega come prepararci al momento della morte: per essere pronti, un giorno, a incontrarla con leggerezza e sapere, oggi, come aiutare amici e persone amate mentre la stanno affrontando.

Ce se ?nt?mpl? atunci c?nd via?a pe care trebuie s? o duci nu seam?n? cu cea pe care ?i-ai planificat-o? Pe m?sur? ce intr?m ?ntr-o nou? er? a istoriei umanit??ii ?i speran?a medie de via?? cre?te, iar lumea devine un loc tot mai bun, plin de solu?ii tehnologice, oamenii ??i pun ?ntreb?ri tot mai profunde. Acum ne d?m seama c? modul ?n care am muncit nu mai d? rezultate. Fabricile se mic?oreaz?, nu se m?resc. Cariera de patruzeci de ani nu mai exist?. Omenirea necesit? o nou? abordare a voca?iei ?i avem nevoie de ceva nou – sau poate de ceva foarte vechi. Exist? o cale spre munca plin? de satisfac?ii care nu te oblig? s? te conformezi carierei alese de p?rin?i sau pentru care s?-?i compromi?i valorile. Nu va sem?na cu nici o lec?ie predat? la ?coal? ?i probabil nici cu ceea ce ?i-au spus profesorii despre viitorul t?u, dar te po?i baza pe ea. Sunt lucruri mai importante ?n via?? dec?t ceea ce ?i se ?nt?mpl?, iar voca?ia ?nseamn? mai mult dec?t s? pontezi o cartel?. Dar cum putem g?si o astfel de cale ce pare disp?rut? de mult? vreme?

Despre Danemarca se spune adesea c? ar fi cea mai fericit? ?ar? din lume. Aceasta se reduce la un singur lucru: hygge. ?PENTRU HYGGE EXIST? TOT FELUL DE DEFINI?II, DE LA ? ARTA DE A CREA INTIMITATE?, ?CONFORT SUFLETESC? ?I ?LIPSA SUP?R?RILOR?, LA ?BUCURIA DAT? DE LUCRURILE CE INDUC O STARE DE BINE?, ?STAREA DE CONFORT ?N PREZEN?A SEMENILOR? ?I, VARIANTA MEA PREFERAT?, ?CIOCOLAT? FIERBINTE LA LUMINA LUM?N?RILOR?... Afli ce este hygge atunci c?nd sim?i hygge. C?nd te ghemuie?ti comod pe canapea al?turi de persoana iubit? sau c?nd te bucuri de timpul petrecut cu cei mai apropia?i prieteni. Hygge sunt acele dimine?i albastre ?i limpezi cu lumin? perfect?. ?i cine ar putea s? ??i fie un ghid mai bun ?n lumea hygge dec?t Meik Wiking? Meik este directorul Institutului de Cercetare a Fericirii din Copenhaga ?i ?i-a petrecut ani din via?? studiind magia vie?ii daneze, de la alegerea corpului de iluminat ideal, la planificarea unei cine sau de la crearea unei truse hygge de urgen?? p?n? la modalitatea ?n care trebuie s? te ?mbraci.

Prezentul volum este dedicat unei expuneri sintetice ?i accesibile a psihanalizei, care ?nglobeaz? ?i dep??e?te primele Prelegeri de introducere ?n psihanaliz? (1916–) ?i seria nou? a acelora?i prelegeri din 1933. Cronologic, ea acoper? aproape treizeci de ani, din 1909, anul celor cinci conferin?e ?inute ?n Statele Unite, care au marcat intrarea triumfal? a psihanalizei ?n Lumea Nou?, ?i 1938, ultimul an de via?? al lui Freud, c?nd ?ncepe aceast? scriere, r?mas? neterminat?.Adres?ndu-se, datorit? con?inutului s?u, ?n primul r?nd celor care doresc s? se ini?ieze ?n psihanaliz? —studen?i ai facult??ilor de psihologie, medicin?, pedagogie, sociologie, filosofie, litere ?i teologie —, volumul de fa?? poate re?ine ?i aten?ia speciali?tilor prin faptul c? reprezint? o sintez? a ?ntregii opere a lui Freud, la care se adaug? idei noi.?Nu, con?tien?a nu poate fi esen?a elementului psihic, ea este numai o calitate a acestuia, ?i anume o calitate inconstant? care mai des este absent?, dec?t prezent?. Factorul psihic ?n sine, oricare i-ar fi natura, este incon?tient, ?i probabil de un tip asem?n?tor cu toate celelalte procese din natur? despre care avem cuno?tin??. Pentru argumentarea acestei aser?iuni, psihanaliza se raporteaz? la un num?r de fapte.Visul este o psihoz?, cu toate inep?iile, forma?iunile delirante, iluziile senzoriale ale unei psihoze. E adev?rat, este o psihoz? de scurt? durat?, inofensiv?, ?nzestrat? chiar cu o func?ie folositoare, ini?iat? prin acordul persoanei, ?ncheiat? printr-un act de voin?? de c?tre ea. Cu toate acestea, este o psihoz? ?i ?nv???m pe baza ei c? p?n? ?i o modificare at?t de profund? a vie?ii psihice poate fi anulat?, poate l?sa spa?iu func?iei normale. Este atunci prea temerar s? sper?m c? ar trebui s? putem supune ?i ?mboln?virile spontane temute ale vie?ii psihice influen?ei noastre ?i s? le vindec?m?“ – Freud

Fie c? suntem psihologi, medici, profesori sau asisten?i sociali, ne-am dedicat unei profesii ?n care ajut?m oameni afla?i ?n suferin??, ?n nevoie, ?n ne?tiin??, oameni pe care ?i salv?m, ?i protej?m, ?i sus?inem sau ?i cre?tem. Profesii dificile, care cer mari eforturi, dar ofer? ?i mari satisfac?ii. Exist? ?ns? doar aceast? parte luminoas?? Putem face doar bine? Confrunta?i ?n permanen?? cu destine tragice, terapeu?ii pot aluneca pe panta umbrei, evit?nd suferin?a neputin?ei. Prin cartea de fa??, scris? ?ntr-un limbaj accesibil ?i plin? de exemplific?ri, Guggenbühl-Craig ne permite s? examin?m si latura ?ntunecat? a profesiei, unde ?i gasim pe cei care ajut? urm?rind nu beneficiul celuilalt, ci propriul beneficiu ?i de?inerea puterii – ?arlatanul, impostorul, ipocritul, falsul profet. ?i s? descoperim ?i solu?ia – maturizarea psihic?, reducerea clivajelor prin explorarea psihicului ?n ?ntregimea sa, astfel ?nc?t asistentul social s? nu mai considere c? ??i poate practica profesia inginere?te, profesorul s? nu mai cread? c? doar elevii sunt copil?ro?i, iar terapeutul s? nu mai vad? boala doar la pacien?ii lui.?

Ce este copilul? Copilaria ar trebui considerata a fi un construct social? Care au fost atitudinile adultilor fata de copiii de-a lungul timpului? Pe parcursul cartii descoperim copilul privit a fi un pacatos augustinian, care vrea sa-i domine pe cei din jur, un inocent romantic care inca nu este corupt de civilizatie sau o doar o dovada a fertilitatii cuplului parental, aruncat in bratele doicilor indata ce a venit pe lume. In occident, incepand cu secolul douazeci copiii nu mai erau expusi mortii, abandonului sau batailor in aceeasi masura ca in trecut, iar relatiile dintre parinti si copii s-au indulcit. Scopul cartii de fata este acela de a evidentia problemele speciale din istoria copiilor, pe care o plaseaza in contextul social si ?cultural, fara a pierde din vedere experientele individuale care au ajuns pana la noi prin jurnale, autobiografii si marturii orale. Scrisa intr-un limbaj accesibil, cartea se adreseaza psihologilor, sociologilor, istoricilor si tuturor celor interesati de copii si copilarie. ?

La légende de la Dame Blanche est certainement la plus connue des légendes. Qu'elle soit protectrice, lavandière, autostoppeuse ou spectre, la Dame Blanche est présente aux quatre coins du monde. Ce recueil vous fait découvrir les différentes légendes à travers des témoignages et des histoires, comme celle de la Dame Blanche qui annon?a la mort de Sissi l'impératrice ou la Dame Blanche qui hante le ch?teau de Puymartin, la Dame Blanche du cimetière d'Easton ou encore la légende Resurrection Mary. Les chasseurs de fant?mes se régalent de la traquer, de l'identifier et de la photographier. Avec ce livre, vous pouvez aussi vous lancer dans l'aventure, car il donne les lieux précis où elle appara?t.

Cartea prezint? destinele a trei personaje Alfredo, Andrea ?i Fabio. ?Am f?cut-o pentru binele t?u!“, ?Am f?cut-o pentru binele lui!“, formule care se reg?sesc ?n titlul c?r?ii, sunt folosite des ?n via?a real?, ?ns? ascund de multe ori atitudini si fapte reprobabile – minciun?, arogan??, egoism sau am?gire. Acestea sunt ?micile crime“ s?v?r?ite ?n numele iubirii, pe care le red? Gianna Schelotto. Alfredo, protagonistul primei pove?ti, afl? c? a fost adoptat c?nd avea trei ani, dup? ce el ?i fratele lui fuseser? abandona?i de mama lor. Andrea, personajul central din cea de-a doua poveste, este pus de tat?l s?u ?n fa?a unei realit??i nepl?cute. ?n ultima poveste, Fabio, un avocat influent, de aproape ?aizeci de ani, se confrunt? cu perspectiva inevitabilei sale dec?deri dup? ce afl? c? ar putea suferi de Alzheimer. Unii gre?esc prin faptul c? dezv?luie, al?ii gre?esc prin faptul c? ascund: s?ar zice c? situa?ia e f?r? ie?ire. Dar nu faptele individuale sunt cele care produc daune ; ceea ce risc? s? creeze fracturi profunde este ideea c?, de fapt, copiii sunt un fel de prelungire a noastr?, o proprietate exclusiv? de care putem dispune oricum. Orice fapt?, declarat? sau ascuns?, prin care ?ncerc?m s? determin?m persoanele s???i schimbe idei, aspira?ii ?i sentimente este o manipulare, chiar dac? se na?te din dorin?a sincer? de a aduce beneficii s?n?t??ii celuilalt sau de a?i sus?ine bun?starea. ?n rela?iile ?s?n?toase“, schimb?rile ?i dezvoltarea au loc nu fiindc? cel puternic a reu?it s??l conving? pe cel slab, ci numai pentru c? ne?am transformat lu?nd de la cel?lalt ?i d?nd de la sine, ?n mod spontan, experien?e, emo?ii, vise.

Sincerely do I hope that the issue of this little book may prove useful in drawing the attention of the public to the mental and physical condition of the unfortunates who form such a large proportion of our prison population.??To our authorities the sad plight of this mass of smitten humanity is well known. Year after year our Prison Commissioners, in presenting their reports, have not failed to impress upon the State the great part physical and mental afflictions play in the production of crime.??So far, the information given by the Prison Commissioners has produced little or no effect; neither have their representations led to any alteration in the treatment of unfortunate individuals whose infirmities are in reality the root cause of their delinquency.??To the official information I add the result of my own prolonged experience. This experience has imbued me with the conviction that the present methods of dealing with suffering humanity are neither wise, just, nor efficacious. I have seen the helplessness of so many that are called criminals that, in writing these pages, I am animated with a keen desire to hasten the day of sensible reform. Surely the day cannot be far distant when the State will take mental and physical infirmities into consideration when it has to deal with its erring children.??Thomas Holmes.?Howard Association,? Devonshire Chambers, Bishopsgate.? ?IS THERE A CRIMINAL TYPE? ??After years of close observation, during which I have formed many friendships with criminals, I can only answer this question in the words that I have answered it before, and say that, physically, I have not found any evidence to show that a criminal type exists. In saying this I know that I shall run counter to the teaching of a good many people, and probably run counter to public opinion. For the criminal class and the criminal type have been written about so largely, and talked about so frequently, that the majority of people have come to the conclusion that our criminals come from a particular order of society, and that the poorest; or that there exists a type of people whose physical appearance gives outward and visible signs that proclaim the inward criminal mind.??I believe both these ideas to be entirely wrong. I was confirmed in my opinion last year when I visited many of the largest prisons in the United States; for I found there, as I have found in England, a complete absence among the prisoners of those physical and facial peculiarities that we are taught to believe differentiate criminals from ordinary citizens.??Speaking on this subject to the American Congress at Washington on October 4, 1910, Sir Evelyn Ruggles-Brise, K.C.B., the esteemed chairman of our Prison Commissioners, made the following statement—??“There is no criminal type. Nothing in the past has so retarded progress as the conviction, deeply rooted and widespread, that the criminal is a class by himself, different from all others, with a tendency to crime, of which certain peculiarities of body are the outward and visible signs.??“This superstition, for such I think it must be called, was, you know, strengthened and encouraged by the findings of the Italian school.

Tot mai multe cupluri apeleaz? ast?zi la tehnici de reproducere artificial?. Ritmul stresant al vie?ii ?i decizia am?nat? de a avea copii conduc la diminuarea ?anselor de fecundare natural?. Psihologia ?i psihanaliza ne-au demonstrat ?ns? c? ?ntre minte ?i corp exist? influen?e reciproce, astfel c? unele situa?ii de via?? insuficient ?n?elese pot l?sa urme ad?nci la nivel mental ?i somatic. Ce se ?nt?mpl? ?n psihicul protagoni?tilor ?n tot acest proces de aducere pe lume a unei noi vie?i? Cum afecteaz? tr?irile lor pe cele ale copilului? Cel mic e bine oare s?-i cunoasc? pe donorii care au contribuit la conceperea sa? Printre subiectele abordate ?n prezenta carte se num?r?: trauma psihic? a infertilit??ii, compulsia de a recurge, ?n mod repetat ?i f?r? succes, la reproducerea asistat?, anxietatea legat? de maternitate, vie?ile copiilor proveni?i din fecundare artificial?. O noutate pe pia?a rom?neasc? de profil, cartea se adreseaz? publicului larg, dar ?i medicilor ?i psihologilor. ?n perioada de ?nceput a terapiei, Paula declarase c? ??i dore?te s? fie mam?. C?nd devenise tot mai clar c? rela?ia ei cu Frank era din ce ?n ce mai serioas?, a ?nceput s? simt? o oarecare ezitare. Va r?m?ne Frank al?turi de ea? Va continua ea s? ?l iubeasc? sau va deveni cineva ca mama ei, care n-ar fi putut aprecia ?darul “iubirii lui Frank? De vreme ce p?rerea comun? a femeilor din familia ei era c? un copil ruineaz? rela?ia dintre p?rin?i, se va ?nt?mpla acest lucru ?i ?n cazul rela?iei ei cu Frank? (...) ?ase luni mai t?rziu, Paula era preg?tit? s? ?nceap? s? caute o donoare.Terese Schulman, autoare inclus? ?n prezentul volum colectiv Aceast? carte con?ine elemente de sociologie (de ce femeile am?n? decizia de a concepe), insighturi psihanalitice (privind rela?ia mamei cu propria-i mam?, precum ?i fantasmele copilului referitoare la p?rintele necunoscut), dar se refer? uneori ?i la efectul traumatic pe care e?ecul conceperii ?l are asupra viitoarei evolu?ii a cuplului.Axel Hoffer, psihanalist ?i profesor de psihiatrie la Harvard Medical School

nvturile lui Osho, unul dintre cei mai cunoscui lideri spirituali ai secolului XX, rstoarn tiparele clasice de gndire, provocndune la o permanent punere sub semnul ntrebrii a certitudinilor i la un proces de contientizare de sine.Crile din seria Incursiune ntrun nou mod de via prezint viziunea lui Osho privind cele mai importante probleme pe care i le pun oamenii interesai de tiina transformrii de sine i de o spiritualitate adaptat la provocrile cotidiene ale vieii contemporane.

A modern ember tragédiája, hogy rohamosan távolodik attól az optimális életmódtól, amelyre az evolúció ?tervezte”. E folyamat egyik lényeges velejárója, hogy házakba és légkondicionált irodákba bújtunk a nap el?l. Márpedig napozás és fény nélkül D-vitamin sem termel?dik az emberi szervezetben, holott erre a speciális hormonra szervezetünk minden sejtjének nagy szüksége volna. SZENDI G?BOR új k?nyvében rámutat: a civilizált világ nagyvárosokba koncentrálódott népessége folyamatos D-vitamin-hiányban szenved, és ez az egyik f? oka a rák, az autoimmun betegségek, a légúti és idegrendszeri megbetegedések, valamint számos más civilizációs betegség rohamos terjedésének. Szendi ?sszefoglalja mindazt, amit a haladó szellem? tudomány eddig megismert a napfény, a D-vitamin és a civilizációs betegségek kapcsolatáról. Rámutat arra, hogy az ember az evolúció során évmilliókig a napon élt, ezért szervezete igen magas D-vitamin-szinthez alkalmazkodott. A szerz? állítja: az egészség megfelel? életmód, nem pedig megfelel? orvosi kezelés kérdése. A nyugati orvoslás csak árral szemben úszik, amikor arra t?rekszik, hogy némileg javítson a népesség egyre romló egészségi állapotán, mik?zben – tudomást sem véve a kutatás utóbbi harminc évének eredményeir?l – a D-vitamin túladagolásával riogat, és óva int a napozástól. Ne feledjük azonban: vitaminhiányt csak vitaminbevitellel lehet megszüntetni. Az egészség bármennyit megér – szokták mondani. Ehhez képest a napfény ingyen van, a D-vitamin pedig filléres tétel. ?m amíg erre nem ébred rá a hivatalos orvoslás, addig nem tehetünk mást, mint hogy a saját kezünkbe vesszük egészségünk védelmét. Ebben segít Szendi Gábor legújabb k?nyve, amely forradalmian új információkat nyújt minden egészségtudatos és gyógyulni vágyó embernek, leend? gyermeke egészségéért aggódó anyának.

Vajon mennyire meghatározóak nemi szerepeink a mindennapi érintkezések során? Mik a kiegyensúlyozott és ?r?mteli párkapcsolatok kialakulásának alapk?vei? Mit?l tud hatékonyan m?k?dni a kommunikáció két ember k?z?tt? Napjainkban az emberi kapcsolatok – amelyek talán a legfontosabb er?forrást jelentik az életünkben – mind gyakrabban mondanak cs?d?t… A válások száma folyamatosan n?, és a hosszú távú párkapcsolatok m?k?dtetésébe is sokan buknak bele. BELS? N?RA k?nyve alaposan, ugyanakkor kell? érzékenységgel járja k?rül a témát, és rámutat: a legt?bb embernek az érzelmi kapcsolatok kezelése jelenti a f? problémát. Férfiak és n?k élnek egymás mellett, gyermekeik vannak, dolgoznak, pénzt keresnek – de nem képesek egymásra odafigyelni, nem érzik és nem értik egymást. A rossz kérdések rossz válaszokat szülnek, és ezt gyakran már ?k maguk sem veszik észre. A szerz? kérdésfelvetései, gondolatai, pszichiátriai praxisából hozott, vagy épp személyes, bens?séges t?rténetei, illetve a hétk?znapi társas helyzeteket elemz? sorai új megvilágításba helyezik a generációkon átível? problémákat, és mindenkinek segítenek eligazodni a párkapcsolati érintkezés útveszt?iben.

Depresszió. Egy sokak életét megkeserít? és t?nkretev? állapot, amely megosztja a gondolkodó embereket, és amellyel sokan mind a mai napig nem tudnak mit kezdeni. Vajon mi az oka ennek? A szerz? célja, hogy megmutassa: a depresszió nagyon is hétk?znapi jelenség, nincs benne semmi misztikum, semmi elborzasztó. Ez a k?tet nem az ismeretek didaktikus felsorolása, nem tank?nyvi rendszerezésben járja k?rül a témát az okoktól a terápiáig – erre számos kiváló szakk?nyv áll rendelkezésre. Nem találunk benne statisztikákat, bonyolult pszichológiai fejtegetéseket, vagy biológiai elméleteket, sem pedig a kezelési módszerek részleteit, hiszen ilyen munkák is szép számmal akadnak. E k?nyv legfontosabb célja: láttatni és érzékeltetni. Láttatni a depresszióról való gondolkodás dimenzióit, és érzékeltetni azt a sok-sok dilemmát, amellyel nap mint nap szembe kell néznie mind a depressziós embernek, mind pedig k?rnyezetének. BELS? N?RA érzéseket és benyomásokat k?zvetít a gyakorló pszichiáter szakmai – és lelki – szemén keresztül, hiszen a depressziót érzelmek nélkül nem lehet érteni és megértetni. Nézzünk szembe ?szintén a tényekkel és a valósággal, hiszen csakis a megismerés és a tudás biztosíthatja a gy?zelmet a depresszió elleni küzdelemben.

n voltam a legautentikusabb rock and roll fej a nyolcvanas években” – állítja magáról Dénes József, ismertebb nevén Dnci, a pesti underground fenegyereke. Dolgozott nyomdai segédmunkásként, ltzrként és knyvárusként is, de elssorban mégiscsak gitáros volt. Számára a zene jelentette az életet. m amikor érezte, hogy kzeledik az utolsó dal, lecsavarta az ersítt, és befelé kezdett fülelni. s írt egy knyvet. A hetvenes-nyolcvanas évek jassznyelvén, prédikátori éleslátással az igazán lényeges dolgokról. A gyógyszerezs korszakról, a Kassák klubos bandákról és a Hit Gyülekezetében eltlttt éveirl. A Sváb- és a Szabadság-hegyrl, Amszterdamról, Nagy-Britanniáról, és arról, milyen jó volt mégis mindig visszatérni a golyóluggatta, málló ferencvárosi falak kzé. Arról, milyen érzés volt bekerülni a pasarétiek” zenekarába, és miképp ismerkedett meg a szakállas szürkeállománnyal”. Arról, mi trténik, ha egy férfi úgy istenigazából beleszeret egy nbe, és micsoda, ha a n már nem szereti tbbé. Legfképpen pedig arról, képes-e beilleszkedni egy rk kívülálló bármilyen kzsségbe, vagy kilkdik, mint a br alá fúródó szálka Lehetünk-e egy életen át szkésben Hogy mennyire ismerjük fel a kztünk él zsenit, dntse el a hálás utókor. Víg Mihály Dnci, a zeneszerz, a gitárvirtuóz. Az echte ferencvárosi pestisrác. Az érz, intellektuális hajlamú keres, a mosókonyhai levegj munkássorról. Dnci, az egyetlen, aki kzülünk akkor igazán zenélni tudott, akitl magam is tanulgattam. Dnci, a barát. Az intézeti múlt mély sebei miatt néha másokon is sebeket ejtett, mégse lehetett rá hosszan haragudni. Végül tán ez a kihordhatatlan fájdalom rántotta vissza t ugyanabba a spirálba, amibl a ’80-as években már egyszer kiszabadult. Dnci, akinek a fél-háromnegyed árvaság szántotta át lelkét. Az éhez-szomjazó, aki meglep értelmi képességeivel kitrni készült hátterébl. Dnci, akit a rácsok újra maguk mgé zártak. Megtudtam, hogy végül mégse menthetetlenül. Az utolsó pillanatban szíve még kifért a résen, hogy befogadja Magyarország fltt az ég. Mert megvan írva: Aki az r nevét segítségül hívja, az megmenekül.” Pajor Tamás Dnci a barátom volt. Minden mondatából kihallom tudásszomjas, érzékeny, megszállott, esend, karcos hangját. Mint amikor Bachot játszott konokul a gitárján, a Mester u. 46-ban, a gangra nyíló konyhában az intézetbl frissen szabadult fiú. Pontos, tiszta, szép, szinte, kíméletlen. Egy korszak lenyomata. Forgách András

Egy szó, amely sszetrte fiatal géniuszok karrierjét. Egy szó, amely miatt hatalmas vagyonokat pazaroltak el és virágzó vállaltok dltek romba. Egy szó, amely sok-sok nyomorúságért és szégyenért felel. Ez a szó – az EGO. Az EGO az ellenség! Az alkalmazkodóképesség, az ambíció és a siker ellensége. Mert amikor 160-nal száguldasz egy szabálytalanul elz kocsi után azért, hogy durvaságokat vághass a fejéhez, amikor sszeveszel a legjobb barátoddal semmiségeken, amikor nem hívsz fel valakit, akit szeretsz, mert arra vársz, hogy hívjon fel – az egód játszik veled. Ryan Holiday világsiker knyve megmutatja, hogyan ismerheted fel tetteid mgtt a saját egódat, amely sokszor arra kényszerít, hogy érdekeid ellen dnts. Ha felismered, az els és legfontosabb lépést már megtetted! Az egódat el kell pusztítanod. Vagy pusztít el téged.” Ryan Holiday tbb világsiker m szerzje. Texasban él, a Columbia Egyetemen tanít. Knyvei szerte a világon alapmvek lettek, Thaifldtl az Egyesült llamokig, Vietnámtól Franciaországig.

Fehér alapon vrs betk. Sokáig úgy éreztem, hogy a kíváncsiságom vezérel, ma már tudom, hogy az csupán eszkz volt. A fehér számomra a tisztaság, a bels béke jelképe. A tisztaságot és a bels békét azonban csak harccal és fájdalommal lehet elérni: ezt szimbolizálják a vrs betk. Ez a knyv a lángolásról, a szenvedélyrl, a hitrl és a bels békérl szól. Korábbi változata – amelyet 8 évvel ezeltt írtam – az életrl vallott gondolataim durva megfogalmazása volt. Ez a bvített és átdolgozott új Drogma egy nkritikus, niróniával teli knyv, sokkal érettebb írás, amelyben az is benne van, hogy hogyan lehet mindezeket megszerezni. Mindannyian függk vagyunk, mégpedig a félelmeinktl. Azoknak ajánlom ezt a knyvet, akik mindezt már megfogalmazták maguknak…” A DROGMA nem csak a szenvedélyrl és a szenvedésrl szól, hanem magáról a függésrl. A Narkósról”, aki lehet drog-, gyógyszer-, alkohol-, játék-, társ-, vagy akár Csernus-függ is… Arról, hogy mit lehet tenni, ha valaki végképp elveszítette a kontrollt, és zsákutcába kormányozta magát. A DROGMA hét nap trténete. DR. CSERNUS IMRE hét napjáé, amelyeken külns sorsok bontakoznak ki az olvasók eltt. Hét nap, amelynek eseményeihez Dr. Csernus két egykori betege fz megjegyzéseket – hol szinte szeretettel, hol metsz cinizmussal. Hét nap, amelyeknek sikeréért újra és újra meg kell küzdeni. A DROGMA ma már kultuszknyv. Nyolc évvel ezeltt született, mégis aktuálisabb, mint valaha. A szerz ezúttal tükrt tart nmaga elé, és a szveghez fztt kommentárjaiban kegyetlen szinteséggel néz szembe egykori nmagával.

In the Complete Horoscope: GEMINI 2020, leading astrologer Tatiana Borsch shares with you her forecasts on major everyday issues; career and business, finances, family and romantic relationships and health. In her look ahead to 2020 for Gemini, Borsch includes a general annual forecast for Gemini and a detailed monthly forecast that helps you to recognize auspicious occasions, to seize good luck, to avoid trouble and resolve conflicts, to organize personal affairs and to achieve professional success. Also included is a Zodiac compatibility guide to help you with relationships that are happy and not so happy. This Complete Horoscope: GEMINI 2020 features guidance from the astrologer and gives you an insight into what lies in store for you in the turbulent year of the metal rat. ABOUT THE AUTHOR Tatiana Borsch is a well-known Russian astrologer and the author of twenty-eight astrological almanacs and horoscopes. She has prepared a general forecast for each sign of the Zodiac every year since1992. She currently lives and works in Moscow where she writes astrological columns for popular Russian publications and is the founder and director of the AstraArt television company.

This eBook features the unabridged text of ‘Red Eve by H. Rider Haggard - Delphi Classics (Illustrated)’ from the bestselling edition of ‘The Complete Works of H. Rider Haggard’. Having established their name as the leading publisher of classic literature and art, Delphi Classics produce publications that are individually crafted with superior formatting, while introducing many rare texts for the first time in digital print. The Delphi Classics edition of Haggard includes original annotations and illustrations relating to the life and works of the author, as well as individual tables of contents, allowing you to navigate eBooks quickly and easily. eBook features: * The complete unabridged text of ‘Red Eve by H. Rider Haggard - Delphi Classics (Illustrated)’ * Beautifully illustrated with images related to Haggard’s works * Individual contents table, allowing easy navigation around the eBook * Excellent formatting of the text Please visit www.delphiclassics.com to learn more about our wide range of titles