RUINS OF ANCIENT CITIES, WITH GENERAL AND PARTICULAR ACCOUNTS OF THEIR RISE, FALL, AND PRESENT CONDITION. - BY CHARLES BUCKE This Volume contain these cities;Messene, Mycen?, Miletus, Nauplia, Nemea, Nineveh, The Destruction of Sennacherib, Numantia, Olympia, Puteoli, Palmyra (Tadmor), Patr?, Pella, Pergamus, Persepolis, Petra (Wady Mousa), Phigalia, Plat?a, P?stum, Pompeii, Rama, Rome, Saguntum, Hannibal’s Speech to His Soldiers, Sais, Samaria, Sapphura, Sardis, Seleucia, Selinus, Or Selinuntum, Sicyon, Sidon, Smyrna, Spalatro, Stratonice, Susa, Sybaris, Syene, Syracuse, Thebes, Troja, And Other Cities of the Troas, Tyre, Veii Fallen, fallen, a silent heap; their heroes allSunk in their urns:—Behold the pride of pomp,The throne of nations fallen; obscured in dustEven yet majestical.—The solemn sceneElates the soul! ? ?{DYER} The reader is requested to observe, that, though the plan of this work is entirely his own, the compiler of it does not put it forth as in any way original in respect to language or description. It is, in fact, a much better book, than if it had been what is strictly called original, (which, indeed, must have involved an utter impossibility:) for it is a selection of some of the best materials the British Museum could furnish; sometimes worked up in his own language; and sometimes—and, indeed, very frequently—in that of others: the compiler having, at an humble distance and with unequal steps, followed the plan which M. Rollin proposed to himself, when he composed his celebrated history of ancient times.—"To adorn and enrich my own," says that celebrated writer, "I will be so ingenuous as to confess, that I do not scruple, nor am ashamed, to rifle whereever I come; and that I often do not cite the authors from whom I transcribe, because of the liberty I take to make some slight alterations. I have made the best use in my power of the solid reflections that occur in the Bishop of Meaux's Universal History, which is one of the most beautiful and most useful books in our language. I have also received great assistance from the learned Dean Prideaux's 'Connexion of the Old and New Testament,' in which he has traced and cleared up, in an admirable manner, the particulars relating to ancient history. I shall take the same liberty with whatever comes in my way, that may suit my design, and contribute to its perfection. I am very sensible, that it is not so much for a person's reputation to make use of other men's labours, and that it is in a manner renouncing the name and quality of author. But I am not over-fond of that title, and shall be extremely well pleased, and think myself very happy, if I can but deserve the name of a good compiler; and supply my readers with a tolerable history, who will not be over-solicitous to inquire what hand it comes from, provided they are but pleased with it."Having followed this example,—the compiler wishes he could say with equal effect,—he will be fully satisfied, should judicious readers feel inclined to concede, that he has shown some judgment in selecting his materials, and some taste in binding "the beads of the chain," that connects them together. He disclaims, in fact, (as, in the present instance, he is bound to do), all the "divine honours" of authorship; satisfied with those of a selecter, adapter, and compiler; and happy in the hope that he has here, by means of the superior writers, whose labours he has used, furnished his readers with an useful, accurate, and amusing work.? ? ? ? ? C. B.

sszevissza csereberéldik egy ikerpár, lóvátesznek egy felfuvalkodott trtett, tmérdek móka, dal, vidámság szvi át két, nagy nehezen egymásra találó szerelmespár trténetét. Oly' darab ez, amint a kznség szeret, kíván, óhajt – ami nektek kell”, mondta Szász Károly errl a vígjátékról, amelynek már a címe is jókedvre derít.

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legt?bbet játszott m?ve Shakespeare-nek. K?zéppontjában az élet kínálta, s mindenkiben f?lmerül? kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végs? határa a vélt vagy valós hiba, netán b?n helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létez?re? Vívódó, t?preng? alkotás a dráma, miként a f?szerepl? maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas ?nmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék el?zik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ? is belepusztul. T?rni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája ?r?kérvény?! Mert a cselekvés erk?lcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ?lni? K?vetkezmények nélkül semmi sem vállalható, kül?n?sen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felel?sséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk el?tt? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelm? feleletet. Nem is adhat. Remekm?vek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb d?ntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

„Într-o pres? care nu prea mai pune pre? pe reportaje, Liliana Nicolae persevereaz? cu inteligen?? ?i har. La radio ?i în Dilema veche, subiectele ?i cuvintele ei bine m?surate reconstituie lumea din frînturi, în toat? normalitatea ei. Ascultate sau citite, reportajele sale ne pun pe gînduri în fa?a Vie?ii pe care, gr?bi?i, uit?m uneori s-o contempl?m ori s-o în?elegem.“ – Mircea Vasilescu (Dilema veche)

A meg?zvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unoka?ccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú k?zben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfit?l félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A h? barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik - társadalmi kül?nbségek miatti - reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) t?rténete ?sszefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.

To present at a single glance a comprehensive view of the History of English Church Architecture from the Heptarchy to the Reformation, and to do this in a manner, which, without taxing too seriously the memory of the student, may enable him to fix in his mind the limits, and the general outline of the inquiry he is about to enter upon, is the object of the present treatise.? Instead therefore of entering, as is usual in elementary works of this nature, into a detailed account of all the parts of an Ecclesiastical structure, a certain portion only of such a building has for this purpose been selected, and so exhibited in the garb in which it appeared at successive intervals of time, as to present to the reader a means of comparison that will enable him readily to apprehend the gradual change of form through which it passed from the Eleventh to the Sixteenth Centuries, and at once to recognise the leading characteristics of the several Periods into which it is here proposed to divide the History of our National Architecture. Having thus fixed these leading characteristics in his mind, he will then be in a condition to follow us hereafter, if he pleases, into the detail of the whole subject, and to become familiar with those niceties of distinction, the detection of which—escaping, as they do, the eye of the general observer—contributes so materially to the enjoyment of the study, and a perfect acquaintance with which is so absolutely essential to a correct understanding of the true History of the Art.?That this mode of approaching the study of this subject is a convenient one, will probably be admitted by those who may remember the difficulties they encoun-tered, in their early attempts to acquire a general conception of the scheme of the History of Church Architecture, as given in most of the manuals now in use; and the complexity of detail in which they found themselves immediately involved on the very threshold of their inquiry.? It has been the practice in most elementary works on Church Architecture to derive the illustrations of the subject, indifferently from the smaller and the larger buildings of the Kingdom; and by implication to assign an equal authority to both. It will be readily admitted, however, that the History of an Art is to be gathered from its principal Monuments, and not from those the design or execution of which may have been entrusted to other than the ablest masters of the Period: in the choice, therefore, of the examples which have been selected to illustrate the series of changes which are described in the following pages, reference has been made principally to the great Cathedral, Abbey, and Collegiate Churches of the Kingdom, and occasionally only to some of the larger Parish Churches whose size or importance would seem to bring them under the above denomination.??Church Architecture in England, from its earliest existence down to the Sixteenth Century, was in a state of constant progress, or transition, and this progress appears to have been carried on, with certain exceptions in different parts of the country, very nearly simultaneously. It follows from this circumstance, first, That it is impossible to divide our National Architecture correctly into any number of distinct Orders or Styles; and secondly, That any Division of its History into a given number of Periods, must necessarily be an arbitrary one. It is nevertheless absolutely essential for the purpose of conveniently describing the long series of noble monuments which remain to us, that we should adopt some system of chronological arrangement, which may enable us to group, and to classify them in a distinct and intelligible manner: and although no broad lines of demarcation in this connected series are discernible—so gradual was the change—yet so rapid and so complete was it also, that a period of fifty years did not elapse without a material alteration in the form and fashion of every detail of a building. ?

Exila?i este singura pies? scris? de Joyce, unde ??i face manifest?, prin regulile speciei, predilec?ia pentru m??tile puse fiec?rui personaj. Citit? ca o trecere ?n ordine cronologic? de la Portret al artistului ?n tinere?e la Ulise, piesa con?ine m?rci clare ale obsesiilor scriitorului ?i urme vizibile ale experien?ei omului James Joyce. Rela?iile de dragoste, parentale sau de prietenie sunt cele care dezechilibreaz? personajele, exilul temporar ?n Italia fiind doar o alt? form? a ?nstr?in?rii din Irlanda natal?.

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomt?rténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? ?rgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószer?tlen t?rténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz k?zvetít? forrásokon át g?r?g, s?t egyiptomi gy?kerekig nyúlik vissza az aranyalmát term? fa s a két szerelmes t?rténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a t?rténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ?rd?g?k, boszorkányok, b?lcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehet?ség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, leveg?ben r?pk?d?, láthatatlanná váló ?rd?gfiak, f?ld mélyér?l szemünk láttára kiemelked?, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? ?letutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a b?lcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem ?r?k. Drámai k?ltemény? ?jfélt?l éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már f?lénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszk?dünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, s?tétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra f?lkel a nap. V?r?smarty Mihály 1830-ban fejezte be m?vét, a cím alá azt írta: színjáték ?t felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legf?képpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy m?vét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen szület? Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és m?vészeti lapok ?dolgozótársa”, szívét melenget? jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája t?bbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer? ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor át?leli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem ?r?kre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s f?ldi létükben ?r?kre ?sszeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet? kincs, ?r?kre er?t adó hatalom, b?lcsességgé párlódott tudás. ?gy lesznek halandók halhatatlanok. ?s másnap újra f?lkel a nap.

Demagóg, ?rült, gazember? Népvezér, próféta, mártír? E két véglet k?z?tt ingadozott Szálasi Ferenc megítélése kortársai szemében. Az utókor azonban k?zel sem ilyen megosztott személyét illet?en, Szálasi a 20. századi magyar t?rténelem talán legelutasítottabb alakja. K?tetünkben arra keressük a választ, miként vált azzá. Miért lépett egyáltalán a politika színpadára otthagyva ezzel a biztos karriert kínáló katonaságot? Milyen célok vezették? Mit gondolt és mit tett politikusként? Szálasi életútjának állomásairól számos egykori dokumentum vall, ami lehet?séget ad, hogy t?bb, olykor lényegesen eltér? néz?pontokból vizsgálhassuk ugyanazt az eseményt. K?nyvünkben megkíséreljük a sok esetben részrehajló – vagy éppen elfogult – kortársak írásai alapján áttekinteni Szálasi életútját: a katonáét, az ideológusét, a politikusét – gyermekkorától egészen haláláig. Végül pedig azt is bemutatjuk, miként viszonyul hozzá az utókor. A k?tetet életrajzi kronológia, válogatott bibliográfia, valamint térképek teszik teljessé. PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

Antológiánk magyar zsidó t?rténelemr?l szóló tanulmányok gy?jteménye. ?sszeállításunk azonban mind témájában, mind módszertanában kül?nb?zik az eddig megszokott ábrázolástól. A magyar (azaz a t?rténelmi Magyar Királyság területén él?) zsidóságot a t?rténetírók leginkább a modern eszmékhez lelkesen csatlakozó és asszimilációra t?rekv? k?z?sségként ábrázolták, amelyet csupán az antiszemitizmus id?szakos fellángolásai akadályoztak meg végs? céljuk elérésében. Sokszor még az is el?fordult, hogy a magyar zsidókat a legsikeresebben asszimilálódott európai zsidóságként jellemezték, ami már nyilvánvaló túlzás. Valójában a magyar zsidóság sajátos jellege sokkal inkább a jelent?s létszámú ortodox réteg határozott asszimiláció-ellenességéb?l fakadt. Az itt k?tetbe gy?jt?tt ?t tanulmány a magyar ortodoxia t?rténetével, ezzel a mostanáig igen kevés figyelemre méltatott területtel foglalkozik.

Lucrarea aduce in dezbaterile istoricilor si economistilor evolutia economica si politica a Romaniei in perioada 1859-1900, marcand o contributie insemnata in acest domeniu destul de putin studiat, analizat si dezbatut.Tema centrala a lucrarii o constituie necesitatea crearii unei industrii romanesti inca de la inceputul secolului al XIX-lea, pledand in favoarea protectionismului, a independentei capitalurilor si a mainii de lucru calificata.De asemenea, autorul analizeaza dezbaterile care au avut loc in epoca pe tema industrializarii si protectionismului intre cele doua partide mari existente in a doua jumatate a secolului XIX: Conservator si Liberal, precum si cele dintre economistii de conceptie din acea vreme: D.P. Martian, I. Ghica, Ionica Tautu, P.S. Aurelian.

The work represents a synthesis published and printed in two volumes (the 1st volume in 2002, the second one, in 2004) under the aegis of Mica Valahie Publishing House in Bucharest. Being elaborated on the basis of some documents discovered in the Romanian and foreign archives, the two volumes cover the period up to 1929 in the first volume and the period from 1929 to 2005 in the second one. The paper reveals the role and place of Romanian oil in the evolution of the national and worldwide history, especially during the World War between 1939 and 1945 and in the development of the so-called “cold war”. The book insists upon the prospects of the specific “black gold” evolution.In the addendum there are to be found some interesting documents and the complete bibliography of oil.

So?ia mea, pe c?te cred, mi-a fost Cinstit?. Poate acum e necinstit?. Te cred om drept… dar nu mi-e dovedit? P?rerea despre ea ?i despre tine. Avea un nume f?r? de ru?ine ?i chipul ei cu al Dianei sem?na. Cum pot s? cred c? s-ar putea schimba Deodat? ?ntr un chip ?ntunecat, Cum este acel cu care-s ?nzestrat? By the world, I think my wife be honest and think she is not; I think that thou art just and think thou art not. I’ll have some proof. Her name, that was as fresh As Dian’s visage, is now begrimed and black As mine own face

O nuan autobiografic, perfect ntemeiat, irizeaz concepia lui Breban de la acest nivel, miza mare a ideii fiind aceea de a demonstra – ceea ce romancierul a mai fcut… – c generaia din care face el nsui parte (Nichita Stnescu, Matei Clinescu etc.) a transformat literatura ntr-un asemenea mediu germinativ de excelene, prin intermediul promovrii esteticului ca replic alternativ sublim la grotescul ideologic din jur. Trebuie s recunoatem c Breban rmne seniorial i impecabil de fiecare dat cnd enun aceast dihotomie: de pild, nu trebuie uitat faptul c Istoria dramatic a prezentului s-a zamislit cnd mpotriva autorului se trgea cu tunul, pe motivul orchestratei acuze de colaborare cu Securitatea. Nici un raspuns n volum, nimic insidios, revanard sau resentimentar: doar idei i fapte, nu psihologie. Jos plria!“ (tefan Borbély)Numai cultura, carevaszica, ne poate lecui de aceast nesiguran identitar i numai ea poate nnobila istoria noastr de care, s-a putut constata, prozatorul maramureean nu-i mulumit… Face i alte profeii, atunci cnd n capitolul final vorbete despre specificul naional, dar despre toate acestea vom putea discuta cu alt prilej. Este o tem pe care noi, romnii, o aducem mereu n discuie fie pentru a o sataniza, fie pentru a o apra. Observ c N. Breban n-o respinge, de plano, cum fac globalitii, nici n-o smintete cu un discurs encomiastic, cum fac localitii. El procedeaz corect, aa cum procedeaz orice intelectual lucid i responsabil, adic analizeaz un concept (un concept esenial) i ncearc s-i vad viitorul… Este trist, i are de ce, cnd se gndete la lumea politic de azi i la retorica resentimentului i a rzbunrii care domin lumea intelectual… S mai spun c are i n acest caz dreptate, c dup douzeci de ani de libertate intelectualii romni, cu precdere scriitorii (ei, care s-au inut bine sub regimul totalitar), se detest cu o grea sinceritate mi amintesc de o propoziie din Eminescu (reproduc din memorie): Nu eti liber, dac nu eti drept. Se poate spune i invers: Nu eti drept, dac nu eti liber. Liber, n cazul oamenilor de litere, de prejudeci, de complexe i idiosincrazii, de eecurile i vexaiunile pe care i le-a provocat istoria i pe care spiritul nu poate s le stpneasc.“ (Eugen Simion)

A színházi kulisszák sok titkot rejtenek. Minden el?adás valódi küzdelem a sikerért, amiért nem csak a színészek, de a m?szak is megdolgozik. Honnan tudja a súgó, hogy mikor szorul a színész a segítségére? Miként lehet az asszisztens a rendez? igazi társa? Milyen egy igazi gyors?lt?zés? Mi t?rténik, ha nem sül el id?ben egy kelléknek használt fegyver? Hogyan varázsolják át pillanatok alatt a színpadképet a díszít?k? Milyen módszerekkel dolgoznak a koreográfusok? Mi jelenti az igazi kihívást az ügyel?k számára? Miért is van szükség annyi lámpára a színházban? Ez a k?nyv most egy kül?nleges utazásra hív a színházi kulisszák m?gé, amelyben ?lt?ztet?k, díszít?k, kellékesek, súgók, rendez?asszisztensek, világosítók, hangosítók, koreográfusok és ügyel?k mesélnek arról, hogy mi is t?rténik a függ?ny m?g?tt, amit már a reflektorok sem világítanak meg.Lovász-Horváth Nikolett, amellett, hogy az ARTIQ Kulturális Magazinba ír színikritikákat, hosszú évek óta dolgozik néz?téri munkatársként az egyik népszer? belvárosi színházban. Számára a színház nem munkahely, hanem maga a szerelem. Az? évek alatt pedig nemcsak a néz?i szokásokat ismerte meg, de a kulisszák m?gé is volt alkalma bepillantani.

A Blackwater napjaink legrejtélyesebb és legellentmondásosabb vállalata. A korábban a SEAL-nél, az amerikai haditengerészet elit alakulatánál szolgáló Eric Prince által 1997-ben alapított vállalkozás olyan, kül?nleges katonai alakulatoktól leszerelt veteránok és civilek toborzásával és kiképzésével foglalkozott, akik elég képzettek és bátrak voltak ahhoz, hogy elvállalják a világ legveszélyesebb ?rz?-véd? feladatait. A cég hírnevével együtt n?tt a szolgáltatásai iránti kereslet, olyannyira, hogy a Blackwater emberei ?sszesen k?zel százezer küldetést hajtottak végre Irakban és Afganisztánban. A cég a Bush- és az Obama-kormányzat számára is nélkül?zhetetlennek bizonyult. Ezek alapján klasszikus üzleti sikert?rténetnek is t?nhetne a Blackwater sorsának alakulása, csakhogy volt valami, ami beárnyékolta a sikert: a cég ellen zajló világméret? lejárató hadjárat. Az egy kaptafára íródott híradásokban és a valóságot durván elferdít? regényekben és filmekben a Blackwater alkalmazottait hol zsoldosoknak, hol gátlástalan profitvadászoknak, hol pedig primitív, er?szakos vadállatoknak állították be. Mivel a Pentagonnal, a Külügyminisztériummal és a CIA-val k?t?tt szerz?dései titoktartásra k?telezték, Prince kénytelen volt csendben t?rni, ahogy ellenfelei zavartalanul terjesztik a téves információkat róla és a vállalkozásáról. Most azonban végre elmondhatja a cég felemelkedésének és bukásának teljes és gyakran megd?bbent? t?rténetét. Az Amerika szolgálatában Prince kíméletlen ?szinteséggel meséli el a Blackwater-sztori minden részletét. Prince nem próbálja hibátlannak beállítani magát, és nem hallgatja el magánélete néha fájdalmas részleteit sem, ugyanakkor nagy szolgálatot tesz a k?zvéleménynek azzal, hogy tiszta vizet ?nt a pohárba. Az Amerika szolgálatában t?rténete izgalmas, akár egy thrilleré, de valószer?tlenebb, mint amit a képzelet alkothat.

T?bb mint harminc év nagy anyagi, és emberi áldozatokat k?vetel? fejlesztései és kísérletezései után a XIX. század végére kialakult a tengerek új ura, a kor legmodernebb technológiai vívmányait magában egyesít?, modern értelemben vett csatahajó. A hatalmas, félelmetes acélmonstrumok leny?g?zték a kortársakat. Ezek a hajók voltak az ?ket birtokló ország erejének és nagyhatalmi státuszának szimbólumai, a nemzeti büszkeség megtestesít?i. Bennük jutott kifejezésre megépíttet?iknek gazdasági fejlettsége, ipari teljesít?képessége, valamint a szándék, hogy a világ vezet? nagyhatalmainak sorába tartozzanak. Világszerte minden nagyobb haditengerészet ezek k?ré a páncélos óriások k?ré szervez?d?tt, melyek teljes fegyverzetben állva várták, hogy országuk érdekeinek védelmében rendeltetésüknek megfelel?en harcba szálljanak az ellenfél hasonló páncélosai ellen, s bizonyítsák létezésük értelmét, és a rájuk k?lt?tt hatalmas ?sszegek megtérülését. Talán az új id?k kezdetének szimbolikus jelzéseként fogható fel, hogy erre az alkalomra végül nem a világot uraló európai országok vizein, hanem messze keleten, egy felt?rekv?, és nem az európai kultúrk?rbe tartozó új nagyhatalom partjai k?zelében került sor.

During Japan’s Warring States period, centuries of strife had left the country divided and leaderless. Those who filled the power vacuum were the daimyo, warlords who ruled over the clans and provinces of Japan. Serving their daimyo, the samurai were the ultimate warriors at a time when military prowess won out over hereditary power and position. The nature of warfare itself changed—romantic ideas of mounted duels and battlefield decorum became as rare as aristocratic samurai leaders. Marching in to replace them were the common foot soldiers, the ashigaru , armed with pikes and matchlock rifles. The Samurai Warrior examines the fighting men of this key period in Japanese history. Divided into six chapters, the book describes the unification under the Tokugawa bakufu , the major battles of the era, the weapons and armour used, the social structure of Japanese society, myths about the samurai, and finally the decline of the samurai amidst the modernization of the Meiji period. Including more than 200 photographs, illustrations, paintings, and maps, The Samurai Warrior is a colourful, accessible study of Japan’s famous but often misunderstood warrior elite.

Campaigns of World War II: Fall of the Reich is a military history of the Western European campaign from D-Day in June 1944 to the fall of Berlin in May 1945. Beginning with the Allied preparations for what would become Operation Overlord, from the initial discussions of Roosevelt and Churchill, to the deliberations and plans of Marshall and Brooke, and the subsequent appointment of commanders like Eisenhower, Montgomery and Ramsay, the book covers in detail the landings on the Normandy coast. Combining tactical coverage of events such as the severe fighting at Omaha and Pegasus Bridge, the Canadian success on Juno beach, and the 21st Panzer Division's aborted counterattack, with reporting of the reactions of Hitler and Rommel to the landings, the book provides an explanation of why the Allied advance ran out of steam, and a description of their struggle to escape the bocage hedgerows of Normandy. The US-led breakout in late July 1944 released Bradley and Patton's forces into the heart of France, and the liberation of Paris followed swiftly. A crumbling German defence led to Allied overconfidence and the resultant 'bridge too far' at Arnhem, but as the Allies approached the Rhine and the German border, resistance quickly stiffened. Hitler's last gamble, the attack through the Ardennes known as the Battle of the Bulge, brought temporary panic to the Allied ranks, but heroic stands at Bastogne and elsewhere, coupled with a German acute lack of petrol and the weather clearing to allow Allied aircraft to operate again, led to the defeat of the last Wehrmacht attack in the west. The final year of the war saw the Allies advancing as occupying forces into the heart of Germany, adopting Eisenhower's broad front strategy. Finally the book examines why the decision was made to allow the Red Army to occupy Berlin and remain on the western bank of the Elbe river. Part of a five-volume series on the Second World War written by prominent military historians, Fall of the Reich is a masterful account of the 1944–45 campaign in Western Europe that describes both the action on the front line and the decisions made behind the scenes that decided the fate of Nazi Germany.

The World's Greatest Tanks features 52 of the best armoured fighting vehicles from World War I to the present day. Beginning with the prototype Mark V Male in 1917, the book ranges from World War I, World War II, through the Cold War and up to the highly sophisticated tanks that have seen recent service in wars in the Balkans, Caususus, and Middle East. From the Soviet T-34 and German Panther tanks of World War II to the M1A2 Abrams, Challenger 2 and T-90 of the present day, The World's Greatest Tanks is an expert examination of the most successful tanks of the past hundred years. Each entry is examined over two spreads and includes a brief description of the tank's development and history, a colour profile artwork, photographs, key features and specifications tables. Packed with more than 200 artworks and photographs, The World's Greatest Tanks is a colourful guide for the military historian and military technology enthusiast.

“When everyone had had plenty to eat and drink they called for the gladiators. The moment anyone’s throat was cut, they clapped their hands in pleasure. And it sometimes even turned out that someone had specified in their will that the most beautiful women he had purchased were to fight each other….” – Athenaeus, The Learned Banqueters With their origins as blood rites staged at the funerals of rich aristocrats, gladiatorial combat is one of the defining images of ancient Rome. For more than 600 years, people flocked to arenas to watch these highly trained warriors participate in a blood-soaked spectacle that was part sport, part theatre and part cold-blooded murder. Gladiatorial contests were a spectacular dramatization of the Roman emperor’s formidable power. Gladiator looks at life and service in the Roman arenas from the origins of the games in the third century BCE through to the demise of the games in the fifth century CE. It explores the lives of the prisoners of war, criminals, slaves and volunteers who became gladiators, their training, and the more than 20 types of gladiator they could become, fighting with different types of weapons. From Spartacus’s slave revolt to the real Emperor Commodius who liked to play at being a gladiator, from female gladiators to the great combats involving hundreds of exotic animals, Gladiator is a colourful, accessible study of the ancient world’s famous warrior entertainers.