Sean Smith is the UK’s leading celebrity biographer and the author of six Sunday Times bestsellers, with his titles being translated throughout the world. Described by the Independent as a ‘fearless chronicler’, he specialises in meticulous research, going ‘on the road’ to find the real person behind the star image.

Poems

According to Arthur Conan Doyle’s famous detective Sherlock Holmes, ‘We see but we do not observe.’ In many ways this describes the reaction a magic performer is trying to instill in his (or her) audience. The performer wants the spectator to see what is happening, but not observe what is going on behind the scenes.

SO I’VE JUST GOT UP THE STAIRS with my piping hot fish and chips and the phone’s ringing. I put my fish and chips on top of the stove, which hasn’t worked for eighteen months, and think: this better be quick. ‘Yeah?’ I snarl with all the hostility I can muster.

Fire?te c?, de la schimbarea de paradigm? numit? apari?ia genurilor rock ?i folk (precedate de jazz, dar mai cu seam? de blues... ?i ?n m?sur? cov?r?itoare de explozia beat!), ?n Rom?nia comunist? (?ncerc?nd mereu s? fie sincron? cu voga occidental?), lucrurile n-au fost tocmai roz. Unii chiar se bat ?n piept c? de la ei ?ncoace se poate vorbi de...; al?ii (implica?i direct) sunt sc?rbi?i de ceea ce se ?nt?mpl?, mai cu seam? ?n lipsa unei istorii oficiale ?i documentate, ?i ??i v?d de treab?. ?n era net/Wikipedia, oricine se poate da ?n stamb?, se poate lua la tr?nt? (sub pav?za anonimatului, implicit a nesim?irii) cu orice; cum anticipa parc? Andy Warhol, a venit vremea ?n care oricine va fi fost vedet? 15 minute.Dar au existat ?i vedete reale, grei ai genurilor a?a-zis u?oare, mon?tri sacri! Celor acum ?n umbr? (cite?te underground) le este dedicat acest volum. M?rturii orale puse cap la cap despre aceia care au trecut ?i – iat? – se ?ntorc ?n Clubul Arhitecturii. Dac? un Cenaclu ?Flac?ra“, la ?nceput genial ?n scopuri, a fost mai apoi r?st?lm?cit ideologic ?i impus aproape cu for?a p?n? la implozie, clubul – recte pivni?a – din strada Bl?nari nr. 14 a rezistat peste decenii intrinsec; pe temelia solidificat? de la o zi la alta, de la un artist la altul, de la o bere la alta... Din student ?n student (dar nu numai prin ei), ?tafeta a tot fost preluat? de genera?iile care s-au perindat, iar ast?zi ne-am trezit cu o ?ntreag? istorie care apas? pe funda?iile cl?dirii vechi..., dar f?r? bulin? ro?ie! Nu, Club A nu va c?dea, a?a cum va exista ?n continuare ?i Casa Studen?ilor din Bucure?ti (ca ?i cele din Timi?oara, Ia?i, Cluj...), ?i Radioul, ?i Televiziunea, ?i Electrecordul...Din cuprins: Amintiri ? Clubul de pariuri muzicale sau Cu... v?nt ?nainte... din pupa! ? A fost o dat?... din 1969 ? Primul Festival Na?ional de Muzic? Pop ?Club A“ (16–22 decembrie 1969) ? Ro?u ?i Negru ? Romanticii ? Chromatic Grup ? Sideral (Modal Quartet) ? Olympic ‘64 ? Phoenix ? Coral... ?i Adrian Ivani?chi ? Al doilea Festival Na?ional de Muzic? Pop ?Club A“ (10–17 mai 1971) ? Modern Grup ? Metronom ? Mondial ? Timi?oara, la vest de Rom?nia ? Carusel ? Post-scriptum la al doilea festival ? Folk ?n Club A ? Mihai Munteanu ?Michone“ ? Dorin Liviu Zaharia ?Chubby“ ? Mircea ?Ciocu“ Vintil? ? Florian ?Mo?u“ Pitti? ? Doru St?nculescu ? Sorin Minghiat ? Dan Oprina ?i Mircea Valeriu Popa ? Nicu Vladimir ? Marcela Saftiuc ? Adriana Ausch ? Anda C?lug?reanu ? Zoia Alecu ? Catena ? FFN ? Valeriu Sterian (?i Compania de Sunet) ? Mircea Bodolan ? Curtea Veche nr. 43 ? Al treilea Festival ?Club A“ (5–8 iunie 1979) ? Metropol ? Academica ? Experimental Q ? Modal Q ? Mircea Florian (din Transilvania) ? Al patrulea Festival ?Club A“ (16–19 martie 1981) ? Dan Andrei Aldea ?i Sfinx ? Pro Musica ? Accent ? Redivivus ? Basorelief ? Gramophon/Post Scriptum ?i... Mircea Baniciu ? Semnal M ? Sorin Chifiriuc ?i Domino/Roata ? Grup ‘74 ? Club A – 15 ani (12–17 martie 1984) ? Nicu Alifantis ? Iris ? Liviu Tudan & Ro?u ?i Negru ? Al cincilea Festival ?Club A“ (28 februarie–1 martie 1990) ? Compact ? Holograf ? Celelalte Cuvinte ? Gala ?Club A – 30 de ani“ (18 iunie 1999)?/ ?Club A – 34 de ani“ (4 iunie 2003) ? Sfinx (Experience) ? Alexandru Andrie? ? Cargo ? Timpuri Noi ? Sfatul ?b?tr?nilor“ ? Al ?aptelea Festival ?Club A“ (13–18 mai 2011) ? Imagini ?necenzurate“

Exila?i este singura pies? scris? de Joyce, unde ??i face manifest?, prin regulile speciei, predilec?ia pentru m??tile puse fiec?rui personaj. Citit? ca o trecere ?n ordine cronologic? de la Portret al artistului ?n tinere?e la Ulise, piesa con?ine m?rci clare ale obsesiilor scriitorului ?i urme vizibile ale experien?ei omului James Joyce. Rela?iile de dragoste, parentale sau de prietenie sunt cele care dezechilibreaz? personajele, exilul temporar ?n Italia fiind doar o alt? form? a ?nstr?in?rii din Irlanda natal?.

IT is much easier to understand and remember a thing when a reason is given for it, than when we are merely shown how to do it without being told why it is so done; for in the latter case, instead of being assisted by reason, our real help in all study, we have to rely upon memory or our power of imitation, and to do simply as we are told without thinking about it. The consequence is that at the very first difficulty we are left to flounder about in the dark, or to remain inactive till the master comes to our assistance.? Now in this book it is proposed to enlist the reasoning faculty from the very first: to let one problem grow out of another and to be dependent on the foregoing, as in geometry, and so to explain each thing we do that there shall be no doubt in the mind as to the correctness of the proceeding. The student will thus gain the power of finding out any new problem for himself, and will therefore acquire a true knowledge of perspective.?? George Adolphus Storey??Book First?The Necessity of the Study of Perspective to Painters, Sculptors, and Architects?LEONARDO DA VINCI tells us in his celebrated Treatise on Painting that the young artist should first of all learn perspective, that is to say, he should first of all learn that he has to depict on a flat surface objects which are in relief or distant one from the other; for this is the simple art of painting. Objects appear smaller at a distance than near to us, so by drawing them thus we give depth to our canvas. The outline of a ball is a mere flat circle, but with proper shading we make it appear round, and this is the perspective of light and shade.? ‘The next thing to be considered is the effect of the atmosphere and light. If two figures are in the same coloured dress, and are standing one behind the other, then they should be of slightly different tone, so as to separate them. And in like manner, according to the distance of the mountains in a landscape and the greater or less density of the air, so do we depict space between them, not only making them smaller in outline, but less distinct.’?Sir Edwin Landseer used to say that in looking at a figure in a picture he liked to feel that he could walk round it, and this exactly expresses the impression that the true art of painting should make upon the spectator.??There is another observation of Leonardo’s that it is well I should here transcribe; he says: ‘Many are desirous of learning to draw, and are very fond of it, who are notwithstanding void of a proper disposition for it. This may be known by their want of perseverance; like boys who draw everything in a hurry, never finishing or shadowing.’ This shows they do not care for their work, and all instruction is thrown away upon them. At the present time there is too much of this ‘everything in a hurry’, and beginning in this way leads only to failure and disappointment. These observations apply equally to perspective as to drawing and painting.? Unfortunately, this study is too often neglected by our painters, some of them even complacently confessing their ignorance of it; while the ordinary student either turns from it with distaste, or only endures going through it with a view to passing an examination, little thinking of what value it will be to him in working out his pictures. Whether the manner of teaching perspective is the cause of this dislike for it, I cannot say; but certainly most of our English books on the subject are anything but attractive.??All the great masters of painting have also been masters of perspective, for they knew that without it, it would be impossible to carry out their grand compositions. In many cases they were even inspired by it in choosing their subjects. When one looks at those sunny interiors, those corridors and courtyards by De Hooghe, with their figures far off and near, one feels that their charm consists greatly in their perspective, as well as in their light and tone and colour... ?

Az álomszer?en meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságt?réssel vádolva küldi a halálba, el?bbi csupán Camillo h?ségének k?sz?nhet?en menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggy?zni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a sz?rny? látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már kés?, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsem?t távoli partokon hagyta sorsára. A t?rténetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsem?, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a h? Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszer? pásztorlány iránt. Camillo, aki ráj?n Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a t?rténetet mindvégig mozgató figura nem g?rdítené a néz?tér és a színpad k?zé az áttetsz?ség, a látomás, az álomszer?ség tüllfügg?nyét. ?s számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

E tündérjátékról úgy tartják, egy f?úri esküv? alkalmából íródott. Err?l szól maga a darab is, a szerelemr?l, a házasságról, a szenvedélyr?l, az akadályok legy?zésér?l. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kit?r a háborúság a tündérkirály és tündérkirályn? k?z?tt, minden kerget?z?, egymást ?z? szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis ?sszerendez?djék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.

William Shakespeare egyik legnagyobb m?ve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt j?vend?lik, hogy király lesz. Felesége ?szt?nzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában meg?lik a náluk vendégesked? királyt. Tettüket a leitatott ?r?kre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth sz?rny? ?felindultságában” meg?li ?ket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

1920-ban a magyar t?rténelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a t?rténelmi Magyarország és hagyományos vezet? rétegei találtattak k?nny?nek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. K?zel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és m?vel?dési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elk?telezett részéb?l a magyar népi mozgalom. Az ? t?rténetükr?l szól ez a k?nyv. A magyar népi mozgalomról meglep?en keveset tud a jelenkor emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekb?l és el?ítéletekb?l táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legéget?bb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk ?harmadik útnak” nevezett eszmeiség jegyében. Papp István k?tete – amely harminc év óta az els? modern szemlélet? ?sszefoglalása a témának – els?sorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 el?tt és után.

To present at a single glance a comprehensive view of the History of English Church Architecture from the Heptarchy to the Reformation, and to do this in a manner, which, without taxing too seriously the memory of the student, may enable him to fix in his mind the limits, and the general outline of the inquiry he is about to enter upon, is the object of the present treatise.? Instead therefore of entering, as is usual in elementary works of this nature, into a detailed account of all the parts of an Ecclesiastical structure, a certain portion only of such a building has for this purpose been selected, and so exhibited in the garb in which it appeared at successive intervals of time, as to present to the reader a means of comparison that will enable him readily to apprehend the gradual change of form through which it passed from the Eleventh to the Sixteenth Centuries, and at once to recognise the leading characteristics of the several Periods into which it is here proposed to divide the History of our National Architecture. Having thus fixed these leading characteristics in his mind, he will then be in a condition to follow us hereafter, if he pleases, into the detail of the whole subject, and to become familiar with those niceties of distinction, the detection of which—escaping, as they do, the eye of the general observer—contributes so materially to the enjoyment of the study, and a perfect acquaintance with which is so absolutely essential to a correct understanding of the true History of the Art.?That this mode of approaching the study of this subject is a convenient one, will probably be admitted by those who may remember the difficulties they encoun-tered, in their early attempts to acquire a general conception of the scheme of the History of Church Architecture, as given in most of the manuals now in use; and the complexity of detail in which they found themselves immediately involved on the very threshold of their inquiry.? It has been the practice in most elementary works on Church Architecture to derive the illustrations of the subject, indifferently from the smaller and the larger buildings of the Kingdom; and by implication to assign an equal authority to both. It will be readily admitted, however, that the History of an Art is to be gathered from its principal Monuments, and not from those the design or execution of which may have been entrusted to other than the ablest masters of the Period: in the choice, therefore, of the examples which have been selected to illustrate the series of changes which are described in the following pages, reference has been made principally to the great Cathedral, Abbey, and Collegiate Churches of the Kingdom, and occasionally only to some of the larger Parish Churches whose size or importance would seem to bring them under the above denomination.??Church Architecture in England, from its earliest existence down to the Sixteenth Century, was in a state of constant progress, or transition, and this progress appears to have been carried on, with certain exceptions in different parts of the country, very nearly simultaneously. It follows from this circumstance, first, That it is impossible to divide our National Architecture correctly into any number of distinct Orders or Styles; and secondly, That any Division of its History into a given number of Periods, must necessarily be an arbitrary one. It is nevertheless absolutely essential for the purpose of conveniently describing the long series of noble monuments which remain to us, that we should adopt some system of chronological arrangement, which may enable us to group, and to classify them in a distinct and intelligible manner: and although no broad lines of demarcation in this connected series are discernible—so gradual was the change—yet so rapid and so complete was it also, that a period of fifty years did not elapse without a material alteration in the form and fashion of every detail of a building. ?

A színházi kulisszák sok titkot rejtenek. Minden el?adás valódi küzdelem a sikerért, amiért nem csak a színészek, de a m?szak is megdolgozik. Honnan tudja a súgó, hogy mikor szorul a színész a segítségére? Miként lehet az asszisztens a rendez? igazi társa? Milyen egy igazi gyors?lt?zés? Mi t?rténik, ha nem sül el id?ben egy kelléknek használt fegyver? Hogyan varázsolják át pillanatok alatt a színpadképet a díszít?k? Milyen módszerekkel dolgoznak a koreográfusok? Mi jelenti az igazi kihívást az ügyel?k számára? Miért is van szükség annyi lámpára a színházban? Ez a k?nyv most egy kül?nleges utazásra hív a színházi kulisszák m?gé, amelyben ?lt?ztet?k, díszít?k, kellékesek, súgók, rendez?asszisztensek, világosítók, hangosítók, koreográfusok és ügyel?k mesélnek arról, hogy mi is t?rténik a függ?ny m?g?tt, amit már a reflektorok sem világítanak meg.Lovász-Horváth Nikolett, amellett, hogy az ARTIQ Kulturális Magazinba ír színikritikákat, hosszú évek óta dolgozik néz?téri munkatársként az egyik népszer? belvárosi színházban. Számára a színház nem munkahely, hanem maga a szerelem. Az? évek alatt pedig nemcsak a néz?i szokásokat ismerte meg, de a kulisszák m?gé is volt alkalma bepillantani.

A Blackwater napjaink legrejtélyesebb és legellentmondásosabb vállalata. A korábban a SEAL-nél, az amerikai haditengerészet elit alakulatánál szolgáló Eric Prince által 1997-ben alapított vállalkozás olyan, kül?nleges katonai alakulatoktól leszerelt veteránok és civilek toborzásával és kiképzésével foglalkozott, akik elég képzettek és bátrak voltak ahhoz, hogy elvállalják a világ legveszélyesebb ?rz?-véd? feladatait. A cég hírnevével együtt n?tt a szolgáltatásai iránti kereslet, olyannyira, hogy a Blackwater emberei ?sszesen k?zel százezer küldetést hajtottak végre Irakban és Afganisztánban. A cég a Bush- és az Obama-kormányzat számára is nélkül?zhetetlennek bizonyult. Ezek alapján klasszikus üzleti sikert?rténetnek is t?nhetne a Blackwater sorsának alakulása, csakhogy volt valami, ami beárnyékolta a sikert: a cég ellen zajló világméret? lejárató hadjárat. Az egy kaptafára íródott híradásokban és a valóságot durván elferdít? regényekben és filmekben a Blackwater alkalmazottait hol zsoldosoknak, hol gátlástalan profitvadászoknak, hol pedig primitív, er?szakos vadállatoknak állították be. Mivel a Pentagonnal, a Külügyminisztériummal és a CIA-val k?t?tt szerz?dései titoktartásra k?telezték, Prince kénytelen volt csendben t?rni, ahogy ellenfelei zavartalanul terjesztik a téves információkat róla és a vállalkozásáról. Most azonban végre elmondhatja a cég felemelkedésének és bukásának teljes és gyakran megd?bbent? t?rténetét. Az Amerika szolgálatában Prince kíméletlen ?szinteséggel meséli el a Blackwater-sztori minden részletét. Prince nem próbálja hibátlannak beállítani magát, és nem hallgatja el magánélete néha fájdalmas részleteit sem, ugyanakkor nagy szolgálatot tesz a k?zvéleménynek azzal, hogy tiszta vizet ?nt a pohárba. Az Amerika szolgálatában t?rténete izgalmas, akár egy thrilleré, de valószer?tlenebb, mint amit a képzelet alkothat.

T?bb mint harminc év nagy anyagi, és emberi áldozatokat k?vetel? fejlesztései és kísérletezései után a XIX. század végére kialakult a tengerek új ura, a kor legmodernebb technológiai vívmányait magában egyesít?, modern értelemben vett csatahajó. A hatalmas, félelmetes acélmonstrumok leny?g?zték a kortársakat. Ezek a hajók voltak az ?ket birtokló ország erejének és nagyhatalmi státuszának szimbólumai, a nemzeti büszkeség megtestesít?i. Bennük jutott kifejezésre megépíttet?iknek gazdasági fejlettsége, ipari teljesít?képessége, valamint a szándék, hogy a világ vezet? nagyhatalmainak sorába tartozzanak. Világszerte minden nagyobb haditengerészet ezek k?ré a páncélos óriások k?ré szervez?d?tt, melyek teljes fegyverzetben állva várták, hogy országuk érdekeinek védelmében rendeltetésüknek megfelel?en harcba szálljanak az ellenfél hasonló páncélosai ellen, s bizonyítsák létezésük értelmét, és a rájuk k?lt?tt hatalmas ?sszegek megtérülését. Talán az új id?k kezdetének szimbolikus jelzéseként fogható fel, hogy erre az alkalomra végül nem a világot uraló európai országok vizein, hanem messze keleten, egy felt?rekv?, és nem az európai kultúrk?rbe tartozó új nagyhatalom partjai k?zelében került sor.

Lord Ronald Gower (1845 ù1916) was a British aristocrat, Liberal politician, sculptor and writer. Besides being a sculpture he wrote biographies of Marie Antoinette and Joan of Arc, and a history of the Tower of London. Joan of Arc was a15th century French heroine. She was born a peasant girl in eastern France who grew up to lead the French army to several important victories during the Hundred Years' War. She was captured by the Burgundians, sold to the English, tried by an ecclesiastical court, and burned at the stake when she was nineteen years old.

s vezes, a única coisa verdadeira num jornal é a data, disse Luis Fernando Verissimo. Tomar ao pé da letra essa frase bem-humorada do cronista pode no ser um bom negócio. Porém, ainda mais temerário seria aceitar a hipótese oposta, ou seja, de que tudo acontece do jeito que o jornalista nos conta. Certos recursos de escrita e de edio aumentam tanto a temperatura do texto que provocam a fuso entre a fantasia e a realidade. Esse fenmeno misterioso, com seu toque de alquimia, é o que Renato Modernell investiga em A notícia como fábula.

Le piante percepiscono il suono e amano suonare.Lo dimostrano studi e sperimentazioni condotte in ambito accademico e, ancora di più, le esperienze di numerosi ricercatori e musicisti che insegnano alle piante a usare apparecchiature musicali elettroniche e suonano e cantano insieme a loro.Le ricerche sull’intelligenza vegetale, sulla sensibilità delle piante e sulla loro disponibilità a dialogare con noi aprono la nostra mente verso una più profonda visione della natura e il nostro cuore a nuove occasioni di scambio con tutto ciò che è vivo intorno a noi.

David Stevenson?jedan je od najistaknutijih prou?avatelja Prvoga svjetskog rata. U svom monumentalnom djelu?1914.–1918. Povijest Prvog svjetskog rata?kre?e od uzroka sukoba, prolazi kroz sva boji?ta, analizira geopoliti?ke odnose, ravnote?u izme?u imperijalnih sila, politi?ke i vojne promjene, kraj rata i mirovne ugovore koji su odredili okvir budu?ih me?unarodnih odnosa, te zavr?ava raspravom o nastavku ratnog sukoba drugim sredstvima i o poslijeratnom ure?enju svijeta koje ?e izazvati nove sukobe. Ova povijest jedna je od onih koje otkrivaju nove ?injenice i reinterpretiraju povijesne izvore, ali jednako tako stvaraju cjelovitu sliku o kompleksnosti sukoba. Stevensonova povijest prva je sveobuhvatna povijest Prvoga svjetskog rata objavljena u Hrvatskoj nakon vi?e od 50 godina. Knjiga koju je potrebno pro?itati da bi se shvatilo dvadeseto stolje?e i razumjelo vrijeme u kojem ?ivimo.

Knjiga Me?uodnosi umjetni?kih svjetova dio je doktorske disertacije, a govori o simultanoj i sukcesivnoj umjetnosti kroz ilustracije Bhagavad Gite, u 18 poglavlja od kojih svako ima dvije verzije. Su?tina autori?inog interesa je prijenos misli i osje?aja iz drevnog indijskog epa, kroz likovne elemente, odnosno vizualizacija vremenske umjetnosti; poku?ala je interpretirati kroz kompoziciju, boju, liniju, kontrast, tre?u dimenziju, strukturu, teksturu, proporciju, ritam i dinamiku, filozofiju Bhagavad Gite, koja je posebna utoliko ?to je u Indiji filozofija jednako religija, i obrnuto. Spomenuta je i analogija izme?u vremenskih i prostornih umjetnosti, kao ?to je boja (valer), glazba (akord), te upravo kroz sinergiju zna?enja i zra?enja na ilustracijama mo?emo do?ivjeti da "?itamo sliku". ? Tatjana Burzanovi? je autorica, umjetnica, grafi?ka dizajnerica i dizajnerica interijera, profesor na Fakultetu za kulturu i turizam na predmetu Indijska kultura, te na Fakultetu za dizajn i multimediju na Univerzitetu Donja Gorica u Podgorici, Crna Gora. Diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Sarajevu, a doktorat obranila na Fakultetu primenjenih umjetnosti u Beogradu. Svoje je radove izlagala na brojnim samostalnim i grupnim izlo?bama, te sudjelovala u umjetni?kim i pedago?kim kolonijama. Dobila je nekoliko nagrada za dizajn knjiga. Knjiga Me?uovisnost umjetni?kih svjetova?nagra?ena je na 11. sajmu knjiga u Podgorici za najbolje opremljeno umjetni?ko izdanje. Knjiga je u elektroni?kom izdanju dostupna i u engleskom prijevodu.

A magyar turanizmus jellegzetesen magyar és teljességgel elhallgatott eszmeáramlat: akik benne voltak, igyekeztek még a nyomait is eltüntetni. Pedig a magyar k?zvéleményt a 19. század eleje óta izgatta a magyarság keleti eredete és nyugati mintak?vetése k?zti ellentmondás. Vissza kell-e fordulnunk keletre? Létrej?het-e a ?turáni népek” ?sszefogása? Van-e a magyaroknak küldetésük Keleten? Vagy éppen Nyugaton? Száz évvel ezel?tt magyar expedíciók rótták Anatólia, a Balkán és Dél-Oroszország útjait, a magyar kormány hatalmas ?sszegeket áldozott, hogy keleti ?szt?ndíjasokat hozzon Magyarországra, magyar üzletemberek próbáltak piacot találni a K?zel-Keleten, és a turanizmus divatjának k?sz?nhet? az els? külf?ldi magyar intézet megnyitása is. A két világháború k?z?tt az eszmeáramlat számos befolyásos értelmiségit kísértett meg, majd 1945 után elhallgattatták. Ennek ellenére túlélte az államszocializmus éveit, és újra teret nyert a rendszerváltozás után. Ez a k?nyv nemcsak a turanizmus, hanem a Keletr?l való gondolkodás és politikai konzekvenciáinak t?rténete is. Izgalmas, másfél évszázados utazás Tibett?l Argentínáig, Tartutól Isztambulig. Felbukkan benne a turáni egyistenhív? rádióm?szerész, a feministából lett vércsoportkutató f?ldbirtokosleány, a monoklis múzeumalapító, aki egyszerre találta ki a világbékét és a l?vészárokásó gépet, néhány pénzhamisító, illetve a mérn?k, aki megállapította a magyar–maori rokonságot. Turanista emlékek k?z?tt élünk – csak nem tudunk róluk. Ablonczy Balázs (1974) t?rténész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének tudományos f?munkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte, tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült ?llamokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 k?z?tt a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon 100 kutatócsoport vezet?je, Budapesten él.