Lucrarea vizeaz? o tem? de actualitate – brandul de ora?, oferind un cadru teoretic al acestui nou concept de marketing, completat de o parte aplicativ? divers?, care ?i-a propus s? identifice ?i s? completeze eforturile autorit??ilor locale ?n aceast? direc?ie.

Eseurile cuprinse ?n aceast? carte au ?n comun c?teva teme care m-au preocupat: ra?ionalitatea, valorile ?i libertatea. O parte din articole au ap?rut ?n diferite publica?ii, altele au v?zut lumina tiparului prin aceast? carte. Am ?ncercat s? aduc ?n con?tiin?a public? c??iva g?nditori rom?ni importan?i ?n spa?iul cultural rom?nesc ?i l?sa?i ?n umbra uit?rii. Opera acestora e realizat? ?n bun? parte ?n perioada interbelic?, ?ntr-un climat de libertate, f?r? presiuni ideologice sau de alt? natur?, fiind rezultatul for?ei intelectuale ?i al culturii personale. Dup? 1946 regimul comunist a ?ngr?dit progresiv libert??ile politice, a ?ncercat s? distrug? tradi?iile culturale a?a-zis burgheze, exercit?nd o represiune asupra intelectualit??ii ?i a creatorilor de opere. Domeniul ?tiin?elor sociale a fost afectat de o cenzur? inchizitorial?, pun?ndu-se la index autori ?i opere considerate periculoase pentru societatea rom?neasc? ?i ideologia marxist?.

Dincolo de miza succesului ?colar (examenul de Evaluare Na?ional? fiind un prag important pentru fiecare elev), studiul limbii ?i al literaturii rom?ne trebuie s? r?m?n?, ?n gimnaziu, o experien?? cultural? pertinent? ?i interesant?, care s? implice imagina?ia, gustul estetic, nevoia de autointerogare ?i de comunicare. Respect?nd programa specific?, structura oficial? a subiectelor ?i maniera de formulare a sarcinilor de lucru stabilite de Ministerul Educa?iei, volumul ??i propune s? nuan?eze preg?tirea continu? ?i sistematic? pentru Evaluarea Na?ional?, intervenind cu fi?e teoretice esen?ializate, teme de portofoliu, modele ?i sugestii de rezolvare, r?spunsuri selective ?i o cons istent? baterie de teste de antrenament. De asemenea, cartea are ?n vedere, prin selec?ia textelor (clasice sau contemporane, din autori celebri sau mai pu?in cunoscu?i ?n anii de gimnaziu), redescoperirea ?n adolescentul de 14?15 ani a cititorului pasionat sau m?car avizat, dornic s???i sus?in? punctele de vedere, s???i l?rgeasc? orizontul cultural ?i s? descopere, dincolo de informa?ii, reguli, canoane, adev?ratele provoc?ri, ierarhii, idoli, ca form? de acomodare cu specificul ?i noile problematici ale orelor de limba ?i literatura rom?n? din clasa a IX?a de liceu.

Foto?raf makinesi, insan o?lunun en ?nemli icatlar?ndan biridir. Bir foto?raf, ‘’an’’ denilen k?sac?k bir zaman?n tan???d?r. Ancak onda bir tarihi yakalamak da mümkündür. Bu bak?mdan foto?raf? sadece g?rsel bir obje olarak g?rmemek gerekir. Bakmas?n? bilenler i?in foto?raf; tarih, sosyoloji, psikoloji, kültürel yap?, sosyal de?i?im… konular?n ?nemli ip u?lar? i?erir. Foto?raf; g?rüp g?sterme, ger?e?i g?rünür k?lma, ger?e?i kavratmad?r. Her foto?raf?n bir dili vard?r. O dili anlayabilenler, nice güzellikleri ke?federler. Foto?rafta sadece g?rüneni de?il, g?sterilmek isteneni de bilmek ve alg?lamak gerekir. Her foto?raf bir ‘’an’’? yakalasa da onun i?inde sakl? bir hik?ye bulunur. Foto?raf, g?rselli?iyle beraber; topluma, zamana, mekana ve bireylere ili?kin bilgi ve belgelerle doludur. Foto?raf bireylerin ve toplumun aynas?d?r. Bu albüm-kitapta siz kendinizi bulacaks?n?z. Mahalleniz, k?yünüz, hat?ralar?n?z, akraba ve dostlar?n?z burada, sizin kar??n?zda olacakt?r. Sizleri ‘’Ge?mi?ten Gelece?e Emirda? ‘’ gezintisine ??kar?yoruz. Bu albüm-kitap Emirda?’?n tarihi süre? i?inde ge?ti?i a?amalar? da yans?tarak, gelece?imize ???k tutacakt?r. Emirda?’?n sosyal de?i?imini kitapta g?rmek mümkündür Foto?raflar grupla?t?r?larak okuyucuya kolayl?k sa?lanm??t?r. Genel, askerlik, ?ar??-pazar, bayramlar, spor, e?itim, tar?m-hayvanc?l?k, otobüs?ülük, aile, k?yler, ?ehreler, g??, yayla, bina-yap?lar, milli mücadele ve yat?rlara ait foto?raflar bir araya toplanm??t?r. “Ge?mi?ten Gelece?e Emirda?”?n olu?mas?nda eme?i ge?en, katk? sa?layan tüm Emirda?’l?lara te?ekkür ederim.. ? Ak?n A?CA Emirda? Kaymakam?

O nuan autobiografic, perfect ntemeiat, irizeaz concepia lui Breban de la acest nivel, miza mare a ideii fiind aceea de a demonstra – ceea ce romancierul a mai fcut… – c generaia din care face el nsui parte (Nichita Stnescu, Matei Clinescu etc.) a transformat literatura ntr-un asemenea mediu germinativ de excelene, prin intermediul promovrii esteticului ca replic alternativ sublim la grotescul ideologic din jur. Trebuie s recunoatem c Breban rmne seniorial i impecabil de fiecare dat cnd enun aceast dihotomie: de pild, nu trebuie uitat faptul c Istoria dramatic a prezentului s-a zamislit cnd mpotriva autorului se trgea cu tunul, pe motivul orchestratei acuze de colaborare cu Securitatea. Nici un raspuns n volum, nimic insidios, revanard sau resentimentar: doar idei i fapte, nu psihologie. Jos plria!“ (tefan Borbély)Numai cultura, carevaszica, ne poate lecui de aceast nesiguran identitar i numai ea poate nnobila istoria noastr de care, s-a putut constata, prozatorul maramureean nu-i mulumit… Face i alte profeii, atunci cnd n capitolul final vorbete despre specificul naional, dar despre toate acestea vom putea discuta cu alt prilej. Este o tem pe care noi, romnii, o aducem mereu n discuie fie pentru a o sataniza, fie pentru a o apra. Observ c N. Breban n-o respinge, de plano, cum fac globalitii, nici n-o smintete cu un discurs encomiastic, cum fac localitii. El procedeaz corect, aa cum procedeaz orice intelectual lucid i responsabil, adic analizeaz un concept (un concept esenial) i ncearc s-i vad viitorul… Este trist, i are de ce, cnd se gndete la lumea politic de azi i la retorica resentimentului i a rzbunrii care domin lumea intelectual… S mai spun c are i n acest caz dreptate, c dup douzeci de ani de libertate intelectualii romni, cu precdere scriitorii (ei, care s-au inut bine sub regimul totalitar), se detest cu o grea sinceritate mi amintesc de o propoziie din Eminescu (reproduc din memorie): Nu eti liber, dac nu eti drept. Se poate spune i invers: Nu eti drept, dac nu eti liber. Liber, n cazul oamenilor de litere, de prejudeci, de complexe i idiosincrazii, de eecurile i vexaiunile pe care i le-a provocat istoria i pe care spiritul nu poate s le stpneasc.“ (Eugen Simion)

Lucrarea aduce in dezbaterile istoricilor si economistilor evolutia economica si politica a Romaniei in perioada 1859-1900, marcand o contributie insemnata in acest domeniu destul de putin studiat, analizat si dezbatut.Tema centrala a lucrarii o constituie necesitatea crearii unei industrii romanesti inca de la inceputul secolului al XIX-lea, pledand in favoarea protectionismului, a independentei capitalurilor si a mainii de lucru calificata.De asemenea, autorul analizeaza dezbaterile care au avut loc in epoca pe tema industrializarii si protectionismului intre cele doua partide mari existente in a doua jumatate a secolului XIX: Conservator si Liberal, precum si cele dintre economistii de conceptie din acea vreme: D.P. Martian, I. Ghica, Ionica Tautu, P.S. Aurelian.

Читанка для учн?в старших клас?в середньо? школи в ус?х ?вропейських кра?нах. Книжку створено в рамках сп?льного проекту орган?зац?й та установ, що працюють разом у Платформ? ?вропейсько? пам'ят? та сумл?ння. Зб?рка м?стить 30 дивовижних ?стор?й людей з 16 ?вропейських кра?н, що зазнали тотал?таризму. Це розпов?д? про см?ливц?в, як? протистояли тотал?таризмов? та загинули, а також про тих, кому пощастило вижити. Ц? розпов?д? сповнен? надзвичайного суму через незм?рн? страждання, що ?х завдали фанатичн? орудар?, поборники та п?дсобники тотал?таризму таким же людям, як ? вони. Але водночас вони осп?вують любов до свободи, людську г?дн?сть, несхитн?сть, см?лив?сть, в?ру та в?ддан?сть головним людським ц?нностям.

["The Elements of Drawing" was written during the winter of 1856. The First Edition was published in 1857; the Second followed in the same year, with some additions and slight alterations. The Third Edition consisted of sixth thousand, 1859; seventh thousand, 1860; and eighth thousand, 1861.The work was partly reproduced in "Our Sketching Club," by the Rev. R. St. John Tyrwhitt, M.A., 1874; with new editions in 1875, 1882, and 1886.Mr. Ruskin meant, during his tenure of the Slade Professorship at Oxford, to recast his teaching, and to write a systematic manual for the use of his Drawing School, under the title of "The Laws of Fésole." Of this only vol. i. was completed, 1879; second edition, 1882. As, therefore, "The Elements of Drawing" has never been completely superseded, and as many readers of Mr. Ruskin's works have expressed a desire to possess the book in its old form, it is now reprinted as it stood in 1859.] ? THE SECOND EDITION.As one or two questions, asked of me since the publication of this work, have indicated points requiring elucidation, I have added a few short notes in the first Appendix. It is not, I think, desirable otherwise to modify the form or add to the matter of a book as it passes through successive editions; I have, therefore, only mended the wording of some obscure sentences; with which exception the text remains, and will remain, in its original form, which I had carefully considered. Should the public find the book useful, and call for further editions of it, such additional notes as may be necessary will be always placed in the first Appendix, where they can be at once referred to, in any library, by the possessors of the earlier editions; and I will take care they shall not be numerous.August 3, 1857. ? PREFACE? i. It may perhaps be thought, that in prefacing a manual of drawing, I ought to expatiate on the reasons why drawing should be learned; but those reasons appear to me so many and so weighty, that I cannot quickly state or enforce them. With the reader's permission, as this volume is too large already, I will waive all discussion respecting the importance of the subject, and touch only on those points which may appear questionable in the method of its treatment. ? ii. In the first place, the book is not calculated for the use of children under the age of twelve or fourteen. I do not think it advisable to engage a child in any but the most voluntary practice of art. If it has talent for drawing, it will be continually scrawling on what paper it can get; and should be allowed to scrawl at its own free will, due praise being given for every appearance of care, or truth, in its efforts. It should be allowed to amuse itself with cheap colors almost as soon as it has sense enough to wish for them. If it merely daubs the paper with shapeless stains, the color-box may be taken away till it knows better: but as soon as it begins painting red coats on soldiers, striped flags to ships, etc., it should have colors at command; and, without restraining its choice of subject in that imaginative and historical art, of a military tendency, which children delight in, (generally quite as valuable, by the way, as any historical art delighted in by their elders,) it should be gently led by the parents to try to draw, in such childish fashion as may be, the things it can see and likes,—birds, or butterflies, or flowers, or fruit. ? iii. In later years, the indulgence of using the color should only be granted as a reward, after it has shown care and progress in its drawings with pencil. A limited number of good and amusing prints should always be within a boy's reach: in these days of cheap illustration he can hardly possess a volume of nursery tales without good wood-cuts in it, and should be encouraged to copy what he likes best of this kind; but should be firmly restricted to a few prints and to a few books.

DRAWING is the expression of an idea: “Art must come from within, and not from without. This fact has led some to assert that the study of nature is not essential to the student, and that careful training in the study of the representation of the actual appearance is mechanical and harmful. Such persons forget that all art ideas and sentiments must be based upon natural objects, and that a person who cannot represent truly what he sees will be entirely unable to express the simplest ideal conceptions so that others may appreciate them. Study of nature is, then, of the first and greatest importance to the art student.A drawing may be made in outline, in light and shade, or in color. The value of the drawing artistically does not depend upon the medium used, but upon the individuality of the draughtsman making it. The simplest pencil sketch may have much more merit than an elaborate colored drawing made by one who is unable to represent truly the facts of nature, or who sees, instead of the beauty and poetry, the ugliness and the imperfections of the subject. OBJECTS FOR STUDY:We hear a great deal now about the cultivation of the sense of beauty by the choice of drawing models. Many go so far as to say that nothing but the most beautiful forms should be given from the start, and, asserting that the cube, cylinder,and other type forms are not beautiful, they say that they should not be used, but that beautiful variations of these type forms should be provided. More definite information than this is rarely given. We are not told what natural objects are beautiful, and cheap enough to be provided, or how these objects of beauty are to be obtained, if they are not provided by the city. Such advice as to the use of beautiful models must be very pleasant and valuable to the drawing teacher, who so often fails to secure the money necessary to provide the cheap wooden models costing a few cents each ; and we do not wonder that special and regular teachers often regard this subject as one having no standards and no authorities. Much of all this commotion about beautiful objects of study is raised by those who, suffering from criticism, have in the desire to escape it plunged headlong from one set of mechanical rules for a series of lessons for the public schools, to another set less arbitrary in certain directions, but still mechanical, and if possible, more harmful than before, because attempting more.The average teacher can readily learn to discover at a glance whether or not the drawing of a cube represents the object as it might appear. She can do this even without seeing the model from the pupil's position; and the student can compare his drawing with the object and discover its errors more easily than he can in the drawing of a cast, a leaf, a figure,or any other object of beauty, in which the beauty depends upon lines which are subtile and which require a trained eye to see at all truly.

Gustáv Murín? k?nyvében a vad és zabolátlan kilencvenes évekbe kalauzolja el az olvasót, abba az id?be, amikor a volt szocialista államoknak azzal kellett szembesülniük, hogy a demokratizálódás bizony t?rvényszer?en magával hozza a komolyabb szervezett b?n?z?i csoportok megjelenését is. Az államapparátus fenekén tojáshéj, a b?n?z?k zsebében pedig a fegyver és a pénz. Kicsoda valójában Jozef Rohá?, a profi, akihez a legvéresebb merényletek k?t?dnek Szlovákiában és Magyarországon egyaránt? Mi k?ze van a magyar b?rt?nbüntetését t?lt? Eva Reze?ovának a kassai gengszterekhez? Hogyan t?nt el 114 vagonnyi olaj Pozsony és Budapest k?z?tt? Mi k?ti ?ssze Magyarországot az újkori t?rténelem legvéresebb maffialeszámolásával? Ki szervezte meg a szlovák k?ztársasági eln?k fiának elrablását? Ki ne emlékezne a vadkeletre? Ezek a csoportok nem ismertek határokat, így a szlovák és a magyar alvilág számos ponton és ügyben kapcsolódhatott egymáshoz. Ezekb?l a t?rténetekb?l kiderül, hogyan. T?rténetek, amelyek egyszer véget érnek. A b?n azonban marad, itt jár k?ztünk továbbra is.

A színházi kulisszák sok titkot rejtenek. Minden el?adás valódi küzdelem a sikerért, amiért nem csak a színészek, de a m?szak is megdolgozik. Honnan tudja a súgó, hogy mikor szorul a színész a segítségére? Miként lehet az asszisztens a rendez? igazi társa? Milyen egy igazi gyors?lt?zés? Mi t?rténik, ha nem sül el id?ben egy kelléknek használt fegyver? Hogyan varázsolják át pillanatok alatt a színpadképet a díszít?k? Milyen módszerekkel dolgoznak a koreográfusok? Mi jelenti az igazi kihívást az ügyel?k számára? Miért is van szükség annyi lámpára a színházban? Ez a k?nyv most egy kül?nleges utazásra hív a színházi kulisszák m?gé, amelyben ?lt?ztet?k, díszít?k, kellékesek, súgók, rendez?asszisztensek, világosítók, hangosítók, koreográfusok és ügyel?k mesélnek arról, hogy mi is t?rténik a függ?ny m?g?tt, amit már a reflektorok sem világítanak meg.Lovász-Horváth Nikolett, amellett, hogy az ARTIQ Kulturális Magazinba ír színikritikákat, hosszú évek óta dolgozik néz?téri munkatársként az egyik népszer? belvárosi színházban. Számára a színház nem munkahely, hanem maga a szerelem. Az? évek alatt pedig nemcsak a néz?i szokásokat ismerte meg, de a kulisszák m?gé is volt alkalma bepillantani.

Exila?i este singura pies? scris? de Joyce, unde ??i face manifest?, prin regulile speciei, predilec?ia pentru m??tile puse fiec?rui personaj. Citit? ca o trecere ?n ordine cronologic? de la Portret al artistului ?n tinere?e la Ulise, piesa con?ine m?rci clare ale obsesiilor scriitorului ?i urme vizibile ale experien?ei omului James Joyce. Rela?iile de dragoste, parentale sau de prietenie sunt cele care dezechilibreaz? personajele, exilul temporar ?n Italia fiind doar o alt? form? a ?nstr?in?rii din Irlanda natal?.

The work represents a synthesis published and printed in two volumes (the 1st volume in 2002, the second one, in 2004) under the aegis of Mica Valahie Publishing House in Bucharest. Being elaborated on the basis of some documents discovered in the Romanian and foreign archives, the two volumes cover the period up to 1929 in the first volume and the period from 1929 to 2005 in the second one. The paper reveals the role and place of Romanian oil in the evolution of the national and worldwide history, especially during the World War between 1939 and 1945 and in the development of the so-called “cold war”. The book insists upon the prospects of the specific “black gold” evolution.In the addendum there are to be found some interesting documents and the complete bibliography of oil.

s vezes, a única coisa verdadeira num jornal é a data, disse Luis Fernando Verissimo. Tomar ao pé da letra essa frase bem-humorada do cronista pode no ser um bom negócio. Porém, ainda mais temerário seria aceitar a hipótese oposta, ou seja, de que tudo acontece do jeito que o jornalista nos conta. Certos recursos de escrita e de edio aumentam tanto a temperatura do texto que provocam a fuso entre a fantasia e a realidade. Esse fenmeno misterioso, com seu toque de alquimia, é o que Renato Modernell investiga em A notícia como fábula.

Knjiga Me?uodnosi umjetni?kih svjetova dio je doktorske disertacije, a govori o simultanoj i sukcesivnoj umjetnosti kroz ilustracije Bhagavad Gite, u 18 poglavlja od kojih svako ima dvije verzije. Su?tina autori?inog interesa je prijenos misli i osje?aja iz drevnog indijskog epa, kroz likovne elemente, odnosno vizualizacija vremenske umjetnosti; poku?ala je interpretirati kroz kompoziciju, boju, liniju, kontrast, tre?u dimenziju, strukturu, teksturu, proporciju, ritam i dinamiku, filozofiju Bhagavad Gite, koja je posebna utoliko ?to je u Indiji filozofija jednako religija, i obrnuto. Spomenuta je i analogija izme?u vremenskih i prostornih umjetnosti, kao ?to je boja (valer), glazba (akord), te upravo kroz sinergiju zna?enja i zra?enja na ilustracijama mo?emo do?ivjeti da "?itamo sliku". ? Tatjana Burzanovi? je autorica, umjetnica, grafi?ka dizajnerica i dizajnerica interijera, profesor na Fakultetu za kulturu i turizam na predmetu Indijska kultura, te na Fakultetu za dizajn i multimediju na Univerzitetu Donja Gorica u Podgorici, Crna Gora. Diplomirala je na Akademiji likovnih umjetnosti u Sarajevu, a doktorat obranila na Fakultetu primenjenih umjetnosti u Beogradu. Svoje je radove izlagala na brojnim samostalnim i grupnim izlo?bama, te sudjelovala u umjetni?kim i pedago?kim kolonijama. Dobila je nekoliko nagrada za dizajn knjiga. Knjiga Me?uovisnost umjetni?kih svjetova?nagra?ena je na 11. sajmu knjiga u Podgorici za najbolje opremljeno umjetni?ko izdanje. Knjiga je u elektroni?kom izdanju dostupna i u engleskom prijevodu.

Le piante percepiscono il suono e amano suonare.Lo dimostrano studi e sperimentazioni condotte in ambito accademico e, ancora di più, le esperienze di numerosi ricercatori e musicisti che insegnano alle piante a usare apparecchiature musicali elettroniche e suonano e cantano insieme a loro.Le ricerche sull’intelligenza vegetale, sulla sensibilità delle piante e sulla loro disponibilità a dialogare con noi aprono la nostra mente verso una più profonda visione della natura e il nostro cuore a nuove occasioni di scambio con tutto ciò che è vivo intorno a noi.

David Stevenson?jedan je od najistaknutijih prou?avatelja Prvoga svjetskog rata. U svom monumentalnom djelu?1914.–1918. Povijest Prvog svjetskog rata?kre?e od uzroka sukoba, prolazi kroz sva boji?ta, analizira geopoliti?ke odnose, ravnote?u izme?u imperijalnih sila, politi?ke i vojne promjene, kraj rata i mirovne ugovore koji su odredili okvir budu?ih me?unarodnih odnosa, te zavr?ava raspravom o nastavku ratnog sukoba drugim sredstvima i o poslijeratnom ure?enju svijeta koje ?e izazvati nove sukobe. Ova povijest jedna je od onih koje otkrivaju nove ?injenice i reinterpretiraju povijesne izvore, ali jednako tako stvaraju cjelovitu sliku o kompleksnosti sukoba. Stevensonova povijest prva je sveobuhvatna povijest Prvoga svjetskog rata objavljena u Hrvatskoj nakon vi?e od 50 godina. Knjiga koju je potrebno pro?itati da bi se shvatilo dvadeseto stolje?e i razumjelo vrijeme u kojem ?ivimo.

A Blackwater napjaink legrejtélyesebb és legellentmondásosabb vállalata. A korábban a SEAL-nél, az amerikai haditengerészet elit alakulatánál szolgáló Eric Prince által 1997-ben alapított vállalkozás olyan, kül?nleges katonai alakulatoktól leszerelt veteránok és civilek toborzásával és kiképzésével foglalkozott, akik elég képzettek és bátrak voltak ahhoz, hogy elvállalják a világ legveszélyesebb ?rz?-véd? feladatait. A cég hírnevével együtt n?tt a szolgáltatásai iránti kereslet, olyannyira, hogy a Blackwater emberei ?sszesen k?zel százezer küldetést hajtottak végre Irakban és Afganisztánban. A cég a Bush- és az Obama-kormányzat számára is nélkül?zhetetlennek bizonyult. Ezek alapján klasszikus üzleti sikert?rténetnek is t?nhetne a Blackwater sorsának alakulása, csakhogy volt valami, ami beárnyékolta a sikert: a cég ellen zajló világméret? lejárató hadjárat. Az egy kaptafára íródott híradásokban és a valóságot durván elferdít? regényekben és filmekben a Blackwater alkalmazottait hol zsoldosoknak, hol gátlástalan profitvadászoknak, hol pedig primitív, er?szakos vadállatoknak állították be. Mivel a Pentagonnal, a Külügyminisztériummal és a CIA-val k?t?tt szerz?dései titoktartásra k?telezték, Prince kénytelen volt csendben t?rni, ahogy ellenfelei zavartalanul terjesztik a téves információkat róla és a vállalkozásáról. Most azonban végre elmondhatja a cég felemelkedésének és bukásának teljes és gyakran megd?bbent? t?rténetét. Az Amerika szolgálatában Prince kíméletlen ?szinteséggel meséli el a Blackwater-sztori minden részletét. Prince nem próbálja hibátlannak beállítani magát, és nem hallgatja el magánélete néha fájdalmas részleteit sem, ugyanakkor nagy szolgálatot tesz a k?zvéleménynek azzal, hogy tiszta vizet ?nt a pohárba. Az Amerika szolgálatában t?rténete izgalmas, akár egy thrilleré, de valószer?tlenebb, mint amit a képzelet alkothat.

i corbul, croncnind, a rguit, Vestind c sorii fost au aruncai! Venii! Venii! Voi, duhuri, ce vegheai Pe gndurile morii, crunta zee! i m nvai s nu mai fiu femeie! M umplei, de la cretet pn’ la tlpi Cu o rutate nenduplecat! The raven himself is hoarse That croaks the fatal entrance of Duncan Under my battlements. Come, you spirits That tend on mortal thoughts, unsex me here, And fill me from the crown to the toe top full Of direst cruelty!

Hamlet is commonly regarded as one of the greatest plays ever written. Drawing on Danish chronicles and the Elizabethan vogue for revenge tragedy, Shakespeare created a play that is at once a philosophic treatise, a family drama, and a supernatural thriller. In the wake of his father’s death, Prince Hamlet finds that his Uncle Claudius has swiftly taken the throne and married his mother, Queen Gertrude. The ghost of the dead king then appears and charges Claudius with ‘murder most foul.’ Hamlet is called to revenge his father’s death: but will he be able to act before it is too late?

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomt?rténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? ?rgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószer?tlen t?rténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz k?zvetít? forrásokon át g?r?g, s?t egyiptomi gy?kerekig nyúlik vissza az aranyalmát term? fa s a két szerelmes t?rténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a t?rténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ?rd?g?k, boszorkányok, b?lcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehet?ség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, leveg?ben r?pk?d?, láthatatlanná váló ?rd?gfiak, f?ld mélyér?l szemünk láttára kiemelked?, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? ?letutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a b?lcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem ?r?k. Drámai k?ltemény? ?jfélt?l éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már f?lénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszk?dünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, s?tétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra f?lkel a nap. V?r?smarty Mihály 1830-ban fejezte be m?vét, a cím alá azt írta: színjáték ?t felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legf?képpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy m?vét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen szület? Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és m?vészeti lapok ?dolgozótársa”, szívét melenget? jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája t?bbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer? ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor át?leli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem ?r?kre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s f?ldi létükben ?r?kre ?sszeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet? kincs, ?r?kre er?t adó hatalom, b?lcsességgé párlódott tudás. ?gy lesznek halandók halhatatlanok. ?s másnap újra f?lkel a nap.