美如今正处于一种矛盾的处境。 一方面，它如通货膨胀般蔓延四溢：到处都可以感受到人们对美的狂热崇拜。另一方面，美失去了一切超越性，屈服于消费的内在性：它塑造了资本的美学的一面。美以及崇高或震动所带来的对消极性的体验，完全被纯粹的快乐即赞所取代。美*终被色情化。 本书既为我们展示了那些以真理、灾难或诱惑表现出来的美的形式，也阐明了那些建立美的伦理或政治的美的维度。 阅读韩炳哲的书，意味着不断地被鞭策唤醒。……他的社会批判虽然不谙体恤之情，然而韩炳哲仍然热情地拥抱自己所处的这个时代。 ——《周刊》 ------------- 韩炳哲作品系列（见识城邦出品）（已出齐） 《精神政治学》（2019年3月） Psychopolitik 《爱欲之死》（2019年3月） Agonie des Eros 《在群中》（2019年3月） Im Schwarm 《他者的消失》（2019年6月） Die Austreibung des Anderen 《倦怠社会》（2019年6月） Müdigkeitsgesellschaft 《娱乐何为》（2019年6月） Gute Unterhaltung 《暴力拓扑学》（2019年10月） Topologie der Gewalt 《透明社会》（2019年10月） Transparenzgesellschaft 《美的救赎》（2019年10月） Die Errettung des Sch?nen

本书稿是关于《老子》的讲记，内容涉及《老子》的后半部分。南怀瑾先生以深厚的文史功底，敏锐的社会洞察力，对《老子》的内涵做了充分的阐解、辨正和引述。书内容具有深浅出，明白通畅等的特。

针归纳总结了公文写作中八种常见的问题，无神、无序、无骨、无物、无色、无范、无方、无气。列出公文写作的主要“负面清单”，逐一加以解析，分析如何修改，并结合实例行剖析，通过理论和实例的结合，通过修改前后的对照，通过对写作过程的“复盘”，让大家对“不要这样写”有一个直观认识和切实警醒，对如何写好公文有更深刻的理解。

口译认知理论包括传统的释意理论、精力分配模型，但是，口译认知理论必须深到口译过程认知中，从而建构可指导口译实践的理论与方法，口译过程认知包含*基本的口译过程，口译信息一旦人的加工机制中，认知加工即时启动，包括口译信息感知、过滤、选择、注意、提炼、转换、记忆和表达等多个环节，感知过程必然包含过滤和注意选择，新的存储和提取以及转换过程无不影响着口译的信息加工过程，因此，口译认知理论需要建构在过程之上，整体过程下又需要子过程建构，此认知理论研究的结果必将有效指导口译实践过程。该书包括传统认知理论和认知心理学的一些基本过程，从而构成整体的认知理论。

古代日本人从中国带去汉字，也带去了文明与化。 ? 汉字被用于记录日语，在日本人的手中，逐渐发展出不同于中文汉字的特。有些汉字按照古汉语发音，有些按照日语发音；有些字写法与汉语相同，意义却不同；日本人为了方便书写、表义，甚至创造出新的汉字，称为“国字”；为了翻译西语，创造出新的汉语词汇，后来又传回中国，成为今天我们的常用词。 在日本，汉字的形态丰富多样，有广为流传的错字，有无人看懂的“幽灵文字”，有特定阶层使用的语相文字，也有文学作品中出现的个人造字，还有广告招牌上的艺术字……日本汉字学家通过大量的数据统计、资料搜集和田野调查，带领我们走这个既陌生又熟悉的文字世界。

父母的职业决定子女的职业，父母的收决定子女的收，父母的阶层决定子女的阶层，寒门再难出贵子？私立学校贵族化，公立学校精英化；职业教育缺失，大学生毕业即失业；年轻人没有存款，养老金杯水车薪；人人平等的机会被剥夺——教育、就业等各个方面的不平等与阶层差距都在扩大。 日本经济学会会长，用翔实的数据揭示了一直不受重视的年轻人失业、女性贫困、老年人无依无靠等格差社会的严峻状况，并提出解决之道。作者不拘于经济学家的立场，以人文主义的关怀，试图为弱势群体发声。

这是一本图文并茂的丝绸之路史。作者海尔曼·约瑟夫·弗里施先生用通俗易懂的文字，描述了丝绸之路的地理地貌，并对沿路不同国家、文化予以展望。他记述了那些对丝绸之路的发展和持续曾经以及仍然甚至在将来依然非常重要的地方和场所，从而令读者了解到丝绸之路上那些东亚、中亚以及西亚国家的历史、文化和独特魅力，借助引人注目的照片和生动鲜明的文字，令读者穿越古今，有身临其境之感。

Aceast? culegere ?nm?nuncheaz? articole ap?rute ?n perioada cuprins? ?ntre vara lui 2014 ?i sf?r?itul anului 2016. Facem acest efort, deoarece omul de azi este at?t de gr?bit, ?nc?t poate nu reu?e?te s? urm?reasc? ni?te articole ce apar pe saituri, care se ?nscriu ?n ceea ce se nume?te la ora actual? media de alternativ?, adic? una care merge ?mpotriva curentului general, dominat de eurolatrie, occidentomanie, spirit de vasalitate ?i chingi (neo)liberale. Selec?ia f?cut? a vizat doar acele articole, care dep??esc cadrul unor polemici de moment, circumstan?iale, mai pu?in relevante pentru viziunea autorului asupra unor procese mai generale. Printre acestea se reg?se?te ?i o serie de recenzii sau prezent?ri mai ample ale unor c?r?i ap?rute ?n diverse ??ri, ?n englez? sau francez?, dar ?i ?n rom?n?, pe care le-am g?sit utile pentru ?n?elegerea unor fenomene de ordin geopolitic, economic ?i cultural, care marcheaz? lumea de azi, afect?nd ?n mod direct interesele na?ionale, identitatea colectiv? ?i perspectivele noastre de afirmare ?i d?inuire ?n istorie. Au fost incluse ?n acest volum ?i c?teva texte semnificative, traduse din rus? ?i francez?, apar?in?nd unor g?nditori de ieri ?i de azi, care consun? perfect cu viziunea autorului.

Volumul constituie o fereastr? larg deschis? c?tre documentele extrase din arhivele cenzurii. Dezv?luirile explozive, atestate ?n aceste acte secrete, sunt menite s? lumineze o fa?? a istoriei rom?nilor, p?n? acum mai bine de un deceniu ascuns?.Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Un mare vinovat f?r? vin?, sihastrul de la Sils-Maria a dinamitat g?ndirea secolului al XIX-lea, figur?nd – al?turi de Dostoievski – printre uria?ii profe?i ai omenirii, care au proorocit nenorocirile ce-au urmat, crimele ?n numele unei idei, rasismul, precum ?i devastatorul totalitarism ro?u. Dincolo de bine ?i de r?u e una dintre capodoperele g?nditorului de la na?terea c?ruia se va s?rb?tori ?n toamna anului 2014 (15 octombrie) 170 de ani.

Volumul analizeaz? con?inutului drepturilor minorit??ilor na?ionale ?i principalele pozi?ii ale comunit??ii interna?ionale ?n abordarea problemelor din acest domeniu. Sunt formulate solu?ii ce pot servi drept baz? pentru dezvoltarea ?i punerea ?n aplicare a programelor pe termen lung privind protec?ia drepturilor minorit??ilor na?ionale. Cartea are un caracter interdisciplinar ?i se adreseaz? studen?ilor facult??ilor de drept, sociologie, psihologie ?i ?tiin?e politice, dar ?i tuturor celor interesa?i s? ?n?eleag? profunzimile unor fenomene at?t de actuale.

本书系统梳理、全面概括改革放40年尤其是近10年来，上海在社区治理领域所取得的经验与成就。*章为绪论，是本书的总体纲要。余下七章分为两大部分，共同勾勒出上海社区治理的主要面向。*部分是社区体制改革研究，包括街道体制改革、镇管社区体制改革两章。第二部分是社区治理专题研究，包括社区党建、居委会与居民自治、业委会与物业管理、社区社会组织、社区工作者五章。本书稿文字质量较好，学术规范，所引用的资料数据较为翔实，是一本具有较强借鉴意义的政府指导性著作。

《金刚经》只有五千多字，本书分为三十二分，放弃传统的逐句解说，以宏观的角度贯穿全经的架构，每一分都设立纲目提要，阐述此分的意趣所在。各分各有其主题独立，但都不偏离“金刚般若”的丝缕经纬。

对中国禅学的历史脉络做了导览式的介绍，将其演化历程行了分期研究。

《楞严经》，大乘佛教经典，全名《大佛顶如来密因修证了义诸菩萨万行首楞严经》，简称《楞严经》。历来皆被修行者奉为必修的无上圭臬，尤其是对习禅者而言，更是如此。其文句优美富丽，也是文人墨客青睐的文学瑰宝。

《六祖坛经》亦称《坛经》、《六祖大师法宝坛经》，全称《南宗顿教*上大乘摩诃般若波罗蜜经六祖惠能大师于韶州大梵寺施法坛经》，是佛教禅宗六祖惠能说、弟子法海集录的一部经典。作为一部中国僧人撰着、且被冠以“经”的佛教典籍，其*核心的思想是在教人如何才能成就佛道，其*的特则是把一切归结于自心自性。本书选用的是李申的敦煌坛经合校本。

"...az els? magyar regény, amely g?rbe tük?rben, de megért? szeretettel mutatja be a mai társadalom társkeres? igyekezetét." (Tímár Péter, filmrendez?) "Nem érdemes letenni!" (Schell Judit, színészn?)Hogyan fogjunk pasit negyven f?l?tt? Ahogy ennek a k?nyvnek a f?szerepl?i, talán te is úgy próbálod megtalálni az igazit újra és újra. Eltér? jellemek, eltér? sorsok. Egyben azonban megegyeznek: mindannyian várják még a ?nagy szerelmet”, mik?zben megmosolyogtatóan csetlenek-botlanak a párkeresés labirintusában. Nem akarják elhinni, hogy a mesebeli királyfi nem létezik, ezért kicsit pironkodva bár, de fejest ugranak az internetes társkeresés mélyvizébe, és tucatnyi ?bénázást” k?vet?en rátalálnak a boldogságukra. Vagy mégsem? Netán azt is megbánják, hogy belekezdtek? Létezik-e boldog párkapcsolat, ha már elmúltál negyven? Békésy Erika nem próbál elmélyült társadalomrajzot adni, mégis felvillant helyzeteket a mai magyar valóságból. Szatirikus hangvétel, perg? ritmus, komikus helyzetek, groteszkbe hajló figurák, és humor, humor, humor. Ezek jellemzik a felh?tlen szórakozást nyújtó regényt.

Among the notable books of later times-we may say, without exaggeration, of all time--must be reckoned The Confessions of Jean Jacques Rousseau. It deals with leading personages and transactions of a momentous epoch, when absolutism and feudalism were rallying for their last struggle against the modern spirit, chiefly represented by Voltaire, the Encyclopedists, and Rousseau himself--a struggle to which, after many fierce intestine quarrels and sanguinary wars throughout Europe and America, has succeeded the prevalence of those more tolerant and rational principles by which the statesmen of our own day are actuated. On these matters, however, it is not our province to enlarge; nor is it necessary to furnish any detailed account of our author's political, religious, and philosophic axioms and systems, his paradoxes and his errors in logic: these have been so long and so exhaustively disputed over by contending factions that little is left for even the most assiduous gleaner in the field. The inquirer will find, in Mr. John Money's excellent work, the opinions of Rousseau reviewed succinctly and impartially. The 'Contrat Social', the 'Lattres Ecrites de la Montagne', and other treatises that once aroused fierce controversy, may therefore be left in the repose to which they have long been consigned, so far as the mass of mankind is concerned, though they must always form part of the library of the politician and the historian. One prefers to turn to the man Rousseau as he paints himself in the remarkable work before us. That the task which he undertook in offering to show himself--as Persius puts it--'Intus et in cute', to posterity, exceeded his powers, is a trite criticism; like all human enterprises, his purpose was only imperfectly fulfilled; but this circumstance in no way lessens the attractive qualities of his book, not only for the student of history or psychology, but for the intelligent man of the world. Its startling frankness gives it a peculiar interest wanting in most other autobiographies. Many censors have elected to sit in judgment on the failings of this strangely constituted being, and some have pronounced upon him very severe sentences. Let it be said once for all that his faults and mistakes were generally due to causes over which he had but little control, such as a defective education, a too acute sensitiveness, which engendered suspicion of his fellows, irresolution, an overstrained sense of honour and independence, and an obstinate refusal to take advice from those who really wished to befriend him; nor should it be forgotten that he was afflicted during the greater part of his life with an incurable disease. Lord Byron had a soul near akin to Rousseau's, whose writings naturally made a deep impression on the poet's mind, and probably had an influence on his conduct and modes of thought: In some stanzas of 'Childe Harold' this sympathy is expressed with truth and power; especially is the weakness of the Swiss philosopher's character summed up in the following admirable lines: "Here the self-torturing sophist, wild Rousseau, The apostle of affliction, he who threw Enchantment over passion, and from woe Wrung overwhelming eloquence, first drew The breath which made him wretched; yet he knew How to make madness beautiful, and cast O'er erring deeds and thoughts a heavenly hue Of words, like sunbeams, dazzling as they passed The eyes, which o'er them shed tears feelingly and fast. "His life was one long war with self-sought foes, Or friends by him self-banished; for his mind Had grown Suspicion's sanctuary, and chose, For its own cruel sacrifice, the kind, 'Gainst whom he raged with fury strange and blind. But he was frenzied,-wherefore, who may know? Since cause might be which skill could never find; But he was frenzied by disease or woe To that worst pitch of all, which wears a reasoning show."

...amikor apaként elmegyek az óvodába, hogy elhozzam a kisfiamat, akkor milyen alapon választom ki, hogy kit viszek haza Talán megkérdezem az óvóntl, hogy melyik gyerek viselkedett a legjobban Vagy krülnézek, hogy melyik klyk a legszebb s ha az óvón azzal fogad, hogy az én gyerekem elpáholta t csoporttársát, és egy pohár kefirt nttt a takarító néni fejére, akkor ott hagyom, és választok egy normális gyereket Nem. Minden krülmények kzt a sajátomat viszem haza. Azért, mert az enyém! Ez a vele való kapcsolatom alapja. s ha ez az alap megvan, hazaviszem t, és otthon elbeszélgetek vele a pohár kefirrl, az ovistársakról, a takarító nénirl és a verekedésrl. Milyen egyszernek és természetesnek tnik mindez, ha a saját gyermekeinkrl van szó, de ha Jézus mondja ugyanezt az Atyáról, akkor zavarba jvünk, mert a szégyen és a félelem által belénk vésdtt kalmárszellem olyan mélyen járja át a lelkünket, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy csak úgy, minden feltétel nélkül szeretni való emberek vagyunk...” BOLYKI LSZL 1973-ban született Budapesten. Zenész (Bolyki Brothers, Budapesti Fesztiválzenekar, Erkel Ferenc Kamarazenekar), spirituális szemlélet lelkigondozó, párkapcsolati és nismereti témákra szakosodott tréner, a Milyen zenét szeret Isten cím ktet szerzje. Bolyki László munkája azt tanítja nekünk, hogy a múlt si kultúrájának szimbolikus értékei a mai ember problémáiban is eleven lélektani, spirituális útmutatást tudnak nyújtani.” dr. SLE FERENC, a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Valláslélektani Osztályának forvosa A Kegyelem és kalmárszellem nem csak egy knyv a sok kzül; fontos, hogy minél tbb olvasóhoz eljusson! Mindenkinek ajánlom szeretettel.” SZENCZY SNDOR a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány vezetje

Valamikor a muzsika egyszer volt, szerény és tiszteletreméltó, ma cicomás lett és zrzavaros, méltóságát és értékét veszített, gyalázatos iparrá süllyedt.” Mikor volt a muzsika egyszer, szerény és tiszteletreméltó, és vajon milyen úton-módon veszítette el méltóságát és értékét Meg tudjuk határozni, hogy melyek a zene zrzavaros és cicomás stíluselemei Tudjuk-e, hogy hogyan és miért süllyedt a zene gyalázatos iparrá Végül, de nem utolsósorban fel tudjuk-e mérni annak jelentségét, hogy a fenti idézet a 6. századból származik, a nagy keresztény gondolkodó, Boethiusz tollából E knyv a zene és a kereszténység hagyományosan feszültségektl terhelt kapcsolatát vizsgálja, a valamikor” és a ma” szakrális zenéjének tükrében. A szerz szándéka, hogy a zene a dicséret és magasztalás eszkze, és ne a feszültségek állandó forrása legyen a keresztény egyházak és gyülekezetek életében. BOLYKI LSZL 1994-ben szerezte mvész-tanári diplomáját a budapesti Zeneakadémián. A Bolyki Brothers énekegyüttes, a Budapesti Fesztiválzenekar és az Erkel Ferenc Kamarazenekar tagjaként rendszeresen fllép Európa, Amerika és zsia legjelentsebb zenei kzpontjaiban. Spirituális szemlélet lelkigondozó, párkapcsolati és nismereti témákra szakosodott tréner, a Kegyelem és kalmárszellem cím ktet szerzje.

More’s “Utopia” was written in Latin, and is in two parts, of which the second, describing the place ([Greek text]—or Nusquama, as he called it sometimes in his letters—“Nowhere”), was probably written towards the close of 1515; the first part, introductory, early in 1516. The book was first printed at Louvain, late in 1516, under the editorship of Erasmus, Peter Giles, and other of More’s friends in Flanders. It was then revised by More, and printed by Frobenius at Basle in November, 1518. It was reprinted at Paris and Vienna, but was not printed in England during More’s lifetime. Its first publication in this country was in the English translation, made in Edward’s VI.’s reign (1551) by Ralph Robinson. It was translated with more literary skill by Gilbert Burnet, in 1684, soon after he had conducted the defence of his friend Lord William Russell, attended his execution, vindicated his memory, and been spitefully deprived by James II. of his lectureship at St. Clement’s. Burnet was drawn to the translation of “Utopia” by the same sense of unreason in high places that caused More to write the book. Burnet’s is the translation given in this volume. The name of the book has given an adjective to our language—we call an impracticable scheme Utopian. Yet, under the veil of a playful fiction, the talk is intensely earnest, and abounds in practical suggestion. It is the work of a scholarly and witty Englishman, who attacks in his own way the chief political and social evils of his time. Beginning with fact, More tells how he was sent into Flanders with Cuthbert Tunstal, “whom the king’s majesty of late, to the great rejoicing of all men, did prefer to the office of Master of the Rolls;” how the commissioners of Charles met them at Bruges, and presently returned to Brussels for instructions; and how More then went to Antwerp, where he found a pleasure in the society of Peter Giles which soothed his desire to see again his wife and children, from whom he had been four months away. Then fact slides into fiction with the finding of Raphael Hythloday (whose name, made of two Greek words [Greek text] and [Greek text], means “knowing in trifles”), a man who had been with Amerigo Vespucci in the three last of the voyages to the new world lately discovered, of which the account had been first printed in 1507, only nine years before Utopia was written. Designedly fantastic in suggestion of details, “Utopia” is the work of a scholar who had read Plato’s “Republic,” and had his fancy quickened after reading Plutarch’s account of Spartan life under Lycurgus. Beneath the veil of an ideal communism, into which there has been worked some witty extravagance, there lies a noble English argument. Sometimes More puts the case as of France when he means England. Sometimes there is ironical praise of the good faith of Christian kings, saving the book from censure as a political attack on the policy of Henry VIII. Erasmus wrote to a friend in 1517 that he should send for More’s “Utopia,” if he had not read it, and “wished to see the true source of all political evils.” And to More Erasmus wrote of his book, “A burgomaster of Antwerp is so pleased with it that he knows it all by heart.” Sir Thomas More, son of Sir John More, a justice of the King’s Bench, was born in 1478, in Milk Street, in the city of London. After his earlier education at St. Anthony’s School, in Threadneedle Street, he was placed, as a boy, in the household of Cardinal John Morton, Archbishop of Canterbury and Lord Chancellor. It was not unusual for persons of wealth or influence and sons of good families to be so established together in a relation of patron and client. The youth wore his patron’s livery, and added to his state. The patron used, afterwards, his wealth or influence in helping his young client forward in the world.