A sorozat és ami m?g?tte van I. Szulejmán szultán 1494-ben született, és 1566-ban Szigetvár alatt vesztette életét. 1520-tól haláláig az Oszmán Birodalom ikonikus uralkodójaként hódított. A magyar t?rténelmet ismer?k biztosan nem rajongtak érte soha. Miután 2013-ban az egyik kereskedelmi csatorna megvásárolta az életér?l szóló Szulejmán cím? sorozatot, a szultán negatív megítélése sokat változott. A néz?k megkedvelték a Halit Ergen? által alakított Fényességest. A sorozatban ábrázolt t?rténelmi események, személyek azonban nem minden esetben egyeznek a valósággal. Ezt az alkotók is megjegyzik: a m? t?rténelmi ihletés? - ami nem azonos a t?rténelmi h?séggel. R. Kelényi Angelika tisztázza a valós t?rténelmi eseményeket. ?sszegy?jt?tt érdekességeken keresztül oszlatja el a félreértéseket, mik?zben szórakoztatja az olvasót.

E tündérjátékról úgy tartják, egy f?úri esküv? alkalmából íródott. Err?l szól maga a darab is, a szerelemr?l, a házasságról, a szenvedélyr?l, az akadályok legy?zésér?l. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. Puck, a csúfondáros apród, aki miatt kit?r a háborúság a tündérkirály és tündérkirályn? k?z?tt, minden kerget?z?, egymást ?z? szerelmesnek jelképe lehet, akik szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat. Mintha a való életben is Puck gonosz varázslatára fordulna meg minden, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy mégis ?sszerendez?djék. Tündéri álomvilág cívódással, féltéssel, ellenállhatatlan vágyakkal.

William Shakespeare egyik legnagyobb m?ve a Macbeth, a hatalomvágytól megszállott gyenge ember drámája. Macbethnek egyszer azt j?vend?lik, hogy király lesz. Felesége ?szt?nzésére és segítségével, hogy beteljesedjék a jóslat, álmában meg?lik a náluk vendégesked? királyt. Tettüket a leitatott ?r?kre fogják, akiknek nincs is idejük tiltakozásra a hamis vád ellen, mert Macbeth sz?rny? ?felindultságában” meg?li ?ket. A hatalmat, a rangot azonban nem tudják élvezni…

Az álomszer?en meseszép hangulat hirtelen féltékenységi dührohammá változik, rémálommá: a szicíliai király barátját, Polixenést és feleségét (Hermione) házasságt?réssel vádolva küldi a halálba, el?bbi csupán Camillo h?ségének k?sz?nhet?en menekülhet el. Apollo jóslata sem tudja meggy?zni Leontest képzetei hamisságáról, csupán a sz?rny? látvány – szerettei holtteste – ébreszti fel zavaros állapotából. Már kés?, egyetlen utódját, a fattyúnak vélt csecsem?t távoli partokon hagyta sorsára. A t?rténetbe sok év múltán kapcsolódunk bele újra, Perdita – a csecsem?, akit megtalált fiával együtt (Mufurc) nevelt egy pásztor – felcseperedett, és mindenkit elámít vélt származását meghazudtoló szépsége, nemessége. Florizel királyfi beleszeret, és elhagyja érte apja, Polixenes királyi udvarát. A király, a h? Camillóval együtt, álruhában meglesi a pásztorok ünnepét, és haraggal veszi tudomásul fia vonzódását egy egyszer? pásztorlány iránt. Camillo, aki ráj?n Perdita kilétére, a fiatalokat Szicíliába küldi, ahol Leontes tárt karokkal fogadja elveszettnek hitt lányát, és Hermione szobra életre kel. A megbocsájtás, a feloldás pillanata lehetne ez, ha a t?rténetet mindvégig mozgató figura nem g?rdítené a néz?tér és a színpad k?zé az áttetsz?ség, a látomás, az álomszer?ség tüllfügg?nyét. ?s számunkra nem marad más, csupán a feloldatlanság feszültsége.

Milyen lenyomatot hagyott bennünk 1956? T?rténelem alulnézetb?l, avagy családi emlékek, személyes t?rténetek az ominózus ?szr?l, ami után minden más lett. Hogyan lesz egy 17 éves gyárimunkás fiúból néhány nap leforgása alatt forradalmár? Mi t?rtént Erdélyben 56-ban? Mikor eszmél rá a hatéves kislány, hogy a nagyapja Magyarország legfontosabb embere? Hogyan él tovább az, akinek a menyasszonya ?r?kre elhagyta az országot? Hogyan válik a távoli kultúrából érkez? idegen október 23. szellemiségét átérz? emberré? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre válaszol t?bbek k?z?tt Horgas Eszter, Varga Miklós, Kiss Zoltán Zéro, Tordai Teri, Vámos Miklós, Bornai Tibor és sokan mások. A kül?n?s, szívszorító vagy kalandos emlékekb?l megismerhetjük az ezerarcú forradalom néhány emberi mozzanatát. Naszvadi Judith családi érintettsége okán is kezdte el feltenni a kérdéseket el?bb sz?kebb, majd tágabb k?rnyezetében. A 60. évfordulóra így, ezekb?l az interjúkból állt ?ssze A mi '56-unk.

1920-ban a magyar t?rténelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a t?rténelmi Magyarország és hagyományos vezet? rétegei találtattak k?nny?nek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. K?zel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és m?vel?dési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elk?telezett részéb?l a magyar népi mozgalom. Az ? t?rténetükr?l szól ez a k?nyv. A magyar népi mozgalomról meglep?en keveset tud a jelenkor emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekb?l és el?ítéletekb?l táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legéget?bb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk ?harmadik útnak” nevezett eszmeiség jegyében. Papp István k?tete – amely harminc év óta az els? modern szemlélet? ?sszefoglalása a témának – els?sorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 el?tt és után.

A színházi kulisszák sok titkot rejtenek. Minden el?adás valódi küzdelem a sikerért, amiért nem csak a színészek, de a m?szak is megdolgozik. Honnan tudja a súgó, hogy mikor szorul a színész a segítségére? Miként lehet az asszisztens a rendez? igazi társa? Milyen egy igazi gyors?lt?zés? Mi t?rténik, ha nem sül el id?ben egy kelléknek használt fegyver? Hogyan varázsolják át pillanatok alatt a színpadképet a díszít?k? Milyen módszerekkel dolgoznak a koreográfusok? Mi jelenti az igazi kihívást az ügyel?k számára? Miért is van szükség annyi lámpára a színházban? Ez a k?nyv most egy kül?nleges utazásra hív a színházi kulisszák m?gé, amelyben ?lt?ztet?k, díszít?k, kellékesek, súgók, rendez?asszisztensek, világosítók, hangosítók, koreográfusok és ügyel?k mesélnek arról, hogy mi is t?rténik a függ?ny m?g?tt, amit már a reflektorok sem világítanak meg.Lovász-Horváth Nikolett, amellett, hogy az ARTIQ Kulturális Magazinba ír színikritikákat, hosszú évek óta dolgozik néz?téri munkatársként az egyik népszer? belvárosi színházban. Számára a színház nem munkahely, hanem maga a szerelem. Az? évek alatt pedig nemcsak a néz?i szokásokat ismerte meg, de a kulisszák m?gé is volt alkalma bepillantani.

A Blackwater napjaink legrejtélyesebb és legellentmondásosabb vállalata. A korábban a SEAL-nél, az amerikai haditengerészet elit alakulatánál szolgáló Eric Prince által 1997-ben alapított vállalkozás olyan, kül?nleges katonai alakulatoktól leszerelt veteránok és civilek toborzásával és kiképzésével foglalkozott, akik elég képzettek és bátrak voltak ahhoz, hogy elvállalják a világ legveszélyesebb ?rz?-véd? feladatait. A cég hírnevével együtt n?tt a szolgáltatásai iránti kereslet, olyannyira, hogy a Blackwater emberei ?sszesen k?zel százezer küldetést hajtottak végre Irakban és Afganisztánban. A cég a Bush- és az Obama-kormányzat számára is nélkül?zhetetlennek bizonyult. Ezek alapján klasszikus üzleti sikert?rténetnek is t?nhetne a Blackwater sorsának alakulása, csakhogy volt valami, ami beárnyékolta a sikert: a cég ellen zajló világméret? lejárató hadjárat. Az egy kaptafára íródott híradásokban és a valóságot durván elferdít? regényekben és filmekben a Blackwater alkalmazottait hol zsoldosoknak, hol gátlástalan profitvadászoknak, hol pedig primitív, er?szakos vadállatoknak állították be. Mivel a Pentagonnal, a Külügyminisztériummal és a CIA-val k?t?tt szerz?dései titoktartásra k?telezték, Prince kénytelen volt csendben t?rni, ahogy ellenfelei zavartalanul terjesztik a téves információkat róla és a vállalkozásáról. Most azonban végre elmondhatja a cég felemelkedésének és bukásának teljes és gyakran megd?bbent? t?rténetét. Az Amerika szolgálatában Prince kíméletlen ?szinteséggel meséli el a Blackwater-sztori minden részletét. Prince nem próbálja hibátlannak beállítani magát, és nem hallgatja el magánélete néha fájdalmas részleteit sem, ugyanakkor nagy szolgálatot tesz a k?zvéleménynek azzal, hogy tiszta vizet ?nt a pohárba. Az Amerika szolgálatában t?rténete izgalmas, akár egy thrilleré, de valószer?tlenebb, mint amit a képzelet alkothat.

A Midsummer Night's Dream is a romantic comedy by William Shakespeare, suggested by "The Knight's Tale" from Geoffrey Chaucer's The Canterbury Tales, written around 1594 to 1596. It portrays the adventures of four young Athenian lovers and a group of amateur actors, their interactions with the Duke and Duchess of Athens, Theseus and Hippolyta, and with the fairies who inhabit a moonlit forest. The play is one of Shakespeare's most popular works for the stage and is widely performed across the world.

This Illustrated version of the "A Short History of the world" contains about 300 Illustrated picture, and many historic objects.. THE story of our world is a story that is still very imperfectly known. A couple of hundred years ago men possessed the history of little more than the last three thousand years. What happened before that time was a matter of legend and speculation. Over a large part of the civilized world it was believed and taught that the world had been created suddenly in 4004 B.C., though authorities differed as to whether this had occurred in the spring or autumn of that year. This fantastically precise misconception was based upon a too literal interpretation of the Hebrew Bible, and upon rather arbitrary theological assumptions connected therewith. Such ideas have long since been abandoned by religious teachers, and it is universally recognized that the universe in which we live has to all appearances existed for an enormous period of time and possibly for endless time. Of course there may be deception in these appearances, as a room may be made to seem endless by putting mirrors facing each other at either end. But that the universe in which we live has existed only for six or seven thousand years may be regarded as an altogether exploded idea. "A Short History of the world" by E-Kitap projesi, Illustrated version by Murat Ukray.. Also added "IN the last fifty years there has been much very fine and interesting speculation on the part of scientific men upon the age and origin of our earth. Here we cannot pretend to give even a summary of such speculations because they involve the most subtle mathematical and physical considerations. The truth is that the physical and astronomical sciences are still too undeveloped as yet to make anything of the sort more than an illustrative guesswork. The general tendency has been to make the estimated age of our globe longer and longer. It now seems probable that the earth has had an independent existence as a spinning planet flying round and round the sun for a longer period than 2,000,000,000 years. It may have been much longer than that. This is a length of time that absolutely overpowers the imagination. "

Vasari says, and rightly, in his Life of Leonardo, "that he laboured much more by his word than in fact or by deed", and the biographer evidently had in his mind the numerous works in Manuscript which have been preserved to this day. To us, now, it seems almost inexplicable that these valuable and interesting original texts should have remained so long unpublished, and indeed forgotten. It is certain that during the XVIth and XVIIth centuries their exceptional value was highly appreciated. This is proved not merely by the prices which they commanded, but also by the exceptional interest which has been attached to the change of ownership of merely a few pages of Manuscript. That, notwithstanding this eagerness to possess the Manuscripts, their contents remained a mystery, can only be accounted for by the many and great difficulties attending the task of deciphering them. The handwriting is so peculiar that it requires considerable practice to read even a few detached phrases, much more to solve with any certainty the numerous difficulties of alternative readings, and to master the sense as a connected whole. Vasari observes with reference to Leonardos writing: "he wrote backwards, in rude characters, and with the left hand, so that any one who is not practised in reading them, cannot understand them". The aid of a mirror in reading reversed handwriting appears to me available only for a first experimental reading. Speaking from my own experience, the persistent use of it is too fatiguing and inconvenient to be practically advisable, considering the enormous mass of Manuscripts to be deciphered. And as, after all, Leonardo's handwriting runs backwards just as all Oriental character runs backwards—that is to say from right to left—the difficulty of reading direct from the writing is not insuperable. This obvious peculiarity in the writing is not, however, by any means the only obstacle in the way of mastering the text. Leonardo made use of an orthography peculiar to himself; he had a fashion of amalgamating several short words into one long one, or, again, he would quite arbitrarily divide a long word into two separate halves; added to this there is no punctuation whatever to regulate the division and construction of the sentences, nor are there any accents—and the reader may imagine that such difficulties were almost sufficient to make the task seem a desperate one to a beginner. It is therefore not surprising that the good intentions of some of Leonardo s most reverent admirers should have failed. Leonardo's literary labours in various departments both of Art and of Science were those essentially of an enquirer, hence the analytical method is that which he employs in arguing out his investigations and dissertations. The vast structure of his scientific theories is consequently built up of numerous separate researches, and it is much to be lamented that he should never have collated and arranged them. His love for detailed research—as it seems to me—was the reason that in almost all the Manuscripts, the different paragraphs appear to us to be in utter confusion; on one and the same page, observations on the most dissimilar subjects follow each other without any connection. A page, for instance, will begin with some principles of astronomy, or the motion of the earth; then come the laws of sound, and finally some precepts as to colour. Another page will begin with his investigations on the structure of the intestines, and end with philosophical remarks as to the relations of poetry to painting; and so forth. Leonardo himself lamented this confusion, and for that reason I do not think that the publication of the texts in the order in which they occur in the originals would at all fulfil his intentions. No reader could find his way through such a labyrinth; Leonardo himself could not have done it. ABOUT AUTHOR: Leonardo Da Vinci, Born on April 15, 1452, in Vinci, Italy, Leonardo da Vinci was concerned with the laws of science and nature, which greatly informed his work as a painter, sculptor, inventor and draftsmen. His ideas and body of work—which includes "Virgin of the Rocks," "The Last Supper," "Leda and the Swan" and "Mona Lisa"—have influenced countless artists and made da Vinci a leading light of the Italian Renaissance.Quotes"Iron rusts from disuse, stagnant water loses its purity and in cold weather becomes frozen; even so does inaction sap the vigor of the mind."? ? ? ? ? – Leonardo da Vinci Humble Beginnings:Leonardo da Vinci was born on April 15, 1452, in Vinci, Italy. Born out of wedlock, the love child of a respected notary and a young peasant woman, he was raised by his father, and his stepmothers. 'The Last Supper'In 1482, Lorenzo de' Medici, a man from a prominent Italian family, commissioned da Vinci to create a silver lyre and bring it to Ludovico il Moro, the Duke of Milan, as a gesture of peace. Da Vinci did so and then wrote Ludovico a letter describing how his engineering and artistic tal

Читанка для учн?в старших клас?в середньо? школи в ус?х ?вропейських кра?нах. Книжку створено в рамках сп?льного проекту орган?зац?й та установ, що працюють разом у Платформ? ?вропейсько? пам'ят? та сумл?ння. Зб?рка м?стить 30 дивовижних ?стор?й людей з 16 ?вропейських кра?н, що зазнали тотал?таризму. Це розпов?д? про см?ливц?в, як? протистояли тотал?таризмов? та загинули, а також про тих, кому пощастило вижити. Ц? розпов?д? сповнен? надзвичайного суму через незм?рн? страждання, що ?х завдали фанатичн? орудар?, поборники та п?дсобники тотал?таризму таким же людям, як ? вони. Але водночас вони осп?вують любов до свободи, людську г?дн?сть, несхитн?сть, см?лив?сть, в?ру та в?ддан?сть головним людським ц?нностям.

["The Elements of Drawing" was written during the winter of 1856. The First Edition was published in 1857; the Second followed in the same year, with some additions and slight alterations. The Third Edition consisted of sixth thousand, 1859; seventh thousand, 1860; and eighth thousand, 1861.The work was partly reproduced in "Our Sketching Club," by the Rev. R. St. John Tyrwhitt, M.A., 1874; with new editions in 1875, 1882, and 1886.Mr. Ruskin meant, during his tenure of the Slade Professorship at Oxford, to recast his teaching, and to write a systematic manual for the use of his Drawing School, under the title of "The Laws of Fésole." Of this only vol. i. was completed, 1879; second edition, 1882. As, therefore, "The Elements of Drawing" has never been completely superseded, and as many readers of Mr. Ruskin's works have expressed a desire to possess the book in its old form, it is now reprinted as it stood in 1859.] ? THE SECOND EDITION.As one or two questions, asked of me since the publication of this work, have indicated points requiring elucidation, I have added a few short notes in the first Appendix. It is not, I think, desirable otherwise to modify the form or add to the matter of a book as it passes through successive editions; I have, therefore, only mended the wording of some obscure sentences; with which exception the text remains, and will remain, in its original form, which I had carefully considered. Should the public find the book useful, and call for further editions of it, such additional notes as may be necessary will be always placed in the first Appendix, where they can be at once referred to, in any library, by the possessors of the earlier editions; and I will take care they shall not be numerous.August 3, 1857. ? PREFACE? i. It may perhaps be thought, that in prefacing a manual of drawing, I ought to expatiate on the reasons why drawing should be learned; but those reasons appear to me so many and so weighty, that I cannot quickly state or enforce them. With the reader's permission, as this volume is too large already, I will waive all discussion respecting the importance of the subject, and touch only on those points which may appear questionable in the method of its treatment. ? ii. In the first place, the book is not calculated for the use of children under the age of twelve or fourteen. I do not think it advisable to engage a child in any but the most voluntary practice of art. If it has talent for drawing, it will be continually scrawling on what paper it can get; and should be allowed to scrawl at its own free will, due praise being given for every appearance of care, or truth, in its efforts. It should be allowed to amuse itself with cheap colors almost as soon as it has sense enough to wish for them. If it merely daubs the paper with shapeless stains, the color-box may be taken away till it knows better: but as soon as it begins painting red coats on soldiers, striped flags to ships, etc., it should have colors at command; and, without restraining its choice of subject in that imaginative and historical art, of a military tendency, which children delight in, (generally quite as valuable, by the way, as any historical art delighted in by their elders,) it should be gently led by the parents to try to draw, in such childish fashion as may be, the things it can see and likes,—birds, or butterflies, or flowers, or fruit. ? iii. In later years, the indulgence of using the color should only be granted as a reward, after it has shown care and progress in its drawings with pencil. A limited number of good and amusing prints should always be within a boy's reach: in these days of cheap illustration he can hardly possess a volume of nursery tales without good wood-cuts in it, and should be encouraged to copy what he likes best of this kind; but should be firmly restricted to a few prints and to a few books.

Брошура в стисл?й та популярн?й форм? розпов?да? про под?? Укра?нсько? революц?? 1917–1921 рок?в – процеси державного буд?вництва, творення укра?нсько? пол?тично? нац??, в?дродження укра?нсько? науки, осв?ти, культури та духовност?. Багато уваги прид?ля?ться л?дерам Укра?нсько? революц?? – Михайлу Грушевському, Володимиру Винниченку, Симону Петлюр?, Павлу Скоропадському, ?вгену Петрушевичу, Номану Челеб?дж?хану та ?н., як? розробляли ?? ?деолог?ю, формували порядок денний, вели за собою народ. Розкрива?ться ?нституц?йне буд?вництво, творення законодавчо?, виконавчо?, судово? г?лок влади, розбудова в?йська, дипломат??, ф?нансово? системи тощо. Фотокартки ? св?дчення сучасник?в в?дтворюють атмосферу того часу, проливають св?тло на життя ? побут звичайно? людини в умовах революц?йних потряс?нь.??Брошура п?дготовлена на основ? матер?ал?в ?нформац?йно-просв?тницько? кампан??, яку Укра?нський ?нститут нац?онально? пам’ят? проводить до 100-р?ччя Укра?нсько? революц?? 1917-1921 рок?в, в ход? яко? п?дготовлено низку фотодокументальних виставок, комплект?в лист?вок та ?нформац?йних матер?ал?в, дитячу наст?льну гру, спец?ал?зовану веб-стор?нку, присвячену под?ям Укра?нсько? революц?? 1917–1921 рок?в (www.UNR.memory.gov.ua).??

i corbul, croncnind, a rguit, Vestind c sorii fost au aruncai! Venii! Venii! Voi, duhuri, ce vegheai Pe gndurile morii, crunta zee! i m nvai s nu mai fiu femeie! M umplei, de la cretet pn’ la tlpi Cu o rutate nenduplecat! The raven himself is hoarse That croaks the fatal entrance of Duncan Under my battlements. Come, you spirits That tend on mortal thoughts, unsex me here, And fill me from the crown to the toe top full Of direst cruelty!

O livro apresenta uma abordagem sobre como foram construídos os saberes inerentes à medicina e ao hospital na Sociedade Moderna. Mostra, historicamente, como foi estabelecido o poder e as práticas médico-hospitalares. A obra apresenta o discurso das institui??es dominantes sobre o modelo assistencial, como também revela a realidade pragmática do acesso efetivo ao direito social à saúde, que, formalmente, foi expresso como uma necessidade básica traduzida em mínimos sociais, como condi??o legítima de dignidade da pessoa humana. A relev?ncia desse estudo é em virtude de sua especial significa??o nas diversas áreas das Ciências Humanas e Sociais, ao nutrir o debate sobre a temática do Direito à Saúde nas inst?ncias do Poder Público, bem como ao introduzi-la na agenda das profiss?es relacionadas com o campo da saúde, aprofundando suas dimens?es de transdisciplinariedade e transversalidade.

No caso da episteme comunicacional pode-se dizer que a mesma vem-se constituindo na historicidade de conceitos chave e de hipóteses clássicas que têm nutrido o pensamento teórico e a pesquisa empírica do campo. Pensando a episteme comunicacional trata disso, ou seja, do objeto comunica??o em sua trajetória por fazer-se, a qual, ao acumular-se, permite a renova??o do que foi pensado a seu respeito e a prospec??o de novos pontos de vista.

Fic??o brasileira no século XXI é um livro instigante. De leitura agradável e de interesse amplo, debru?a-se, com competência e inventividade, sobre oito escritores brasileiros contempor?neos, consagrados e premiados. O que n?o é pouco em uma tradi??o como a nossa, em que n?o se encontram muitos estudiosos de literatura que encarem o contempor?neo e consigam discuti-lo de forma a dialogar, n?o apenas com o estudioso e o especialista como também com o leitor comum interessado em literatura. Adriana Lunardi, Alberto Martins, Luiz Ruffato, Michel Laub, Milton Hatoum, Nelson de Oliveira, Ricardo Lísias e Rodrigo Lacerda encontram, por meio da leitura que deles fazem os autores deste livro, novos olhares para suas obras. E, nestes novos olhares, há um convite para novos leitores e leituras renovadas.

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomt?rténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? ?rgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószer?tlen t?rténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz k?zvetít? forrásokon át g?r?g, s?t egyiptomi gy?kerekig nyúlik vissza az aranyalmát term? fa s a két szerelmes t?rténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a t?rténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ?rd?g?k, boszorkányok, b?lcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehet?ség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, leveg?ben r?pk?d?, láthatatlanná váló ?rd?gfiak, f?ld mélyér?l szemünk láttára kiemelked?, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? ?letutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a b?lcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem ?r?k. Drámai k?ltemény? ?jfélt?l éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már f?lénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszk?dünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, s?tétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra f?lkel a nap. V?r?smarty Mihály 1830-ban fejezte be m?vét, a cím alá azt írta: színjáték ?t felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legf?képpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy m?vét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen szület? Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és m?vészeti lapok ?dolgozótársa”, szívét melenget? jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája t?bbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer? ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor át?leli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem ?r?kre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s f?ldi létükben ?r?kre ?sszeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet? kincs, ?r?kre er?t adó hatalom, b?lcsességgé párlódott tudás. ?gy lesznek halandók halhatatlanok. ?s másnap újra f?lkel a nap.

sszevissza csereberéldik egy ikerpár, lóvátesznek egy felfuvalkodott trtett, tmérdek móka, dal, vidámság szvi át két, nagy nehezen egymásra találó szerelmespár trténetét. Oly' darab ez, amint a kznség szeret, kíván, óhajt – ami nektek kell”, mondta Szász Károly errl a vígjátékról, amelynek már a címe is jókedvre derít.

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legt?bbet játszott m?ve Shakespeare-nek. K?zéppontjában az élet kínálta, s mindenkiben f?lmerül? kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végs? határa a vélt vagy valós hiba, netán b?n helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létez?re? Vívódó, t?preng? alkotás a dráma, miként a f?szerepl? maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas ?nmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék el?zik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ? is belepusztul. T?rni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája ?r?kérvény?! Mert a cselekvés erk?lcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ?lni? K?vetkezmények nélkül semmi sem vállalható, kül?n?sen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felel?sséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk el?tt? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelm? feleletet. Nem is adhat. Remekm?vek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb d?ntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.