Ni prevodi najzna?ajnijih drama Oskara Vajlda: Salome, Sveta kurtizana i Va?no je?da si?Ernest

When his cartoons began to reach America toward the end of 1916 this country was neutral. It is with peculiar satisfaction, therefore, that I base this brief foreword upon press extracts published prior to America’s participation in the war. If it were possible to discover today an individual who was entirely ignorant as to the causes and conduct of the war, he would, after an inspection of a hundred or more of these cartoons, probably utter his conviction somewhat as follows: ?“I do not believe that these drawings have the slightest relation to the truth; I do not believe that it is possible for such things to happen in the twenti-eth century.” ??He would be quite justified, in his ignorance of what has happened in Europe, in expressing such an opinion, just as any of us, with the possible exception of the disciples of Bernhardi himself, would have been justified in expressing a similar view in July, 1914.??What is the view of all informed people today? “To Raemaekers the war is not a topic, or a subject for charity. It is a vivid heartrending reality,” says the New York “Evening Post,” “and you come away from the rooms where his cartoons now hang so aware of what war is that mental neutrality is for you a horror. If you have slackened in your determination to find out, these cartoons are a slap in the face. ??Raemaekers drives home a universal point that concerns not merely Germans, but every country where royal decrees have supreme power. Shall one man ever be given the power to seek his ends, using the people as his pawns? We cannot look at the cartoons and remain in ignorance of exactly what is the basis of truth on which they are built.”?The “Philadelphia American” likens Raemaekers to a sensitized plate upon which the spirit which brought on the war has imprinted itself forever, and adds: ?“What he gives out on that subject is as pitilessly true as a photograph. They look down upon us in their naked truth, those pictures which are to be, before the judgment-seat of history, the last indictment of the German nation. Of all impressions, there is one which will hold you in its inexorable grip: it is that Louis Raemaekers has told you the truth.”

IN preparing a first book of American history, it is necessary to keep in mind the two purposed such a work is required to serve. There are children whose school life is brief; these must get all the instruction they are to receive in their country's history from a book of the grade of this.To another class of pupils the first book of American history is a preparation for the intelligent study of a textbook more advanced. It is a manifest waste of time and energy to require these to learn in a lower class the facts that must be re-studied in a higher grade. Moreover, primary histories which follow the order of larger books are likely to prove dry and unsatisfactory condensations. But a beginner's book ought before all things else to be interesting. A fact received with the attention raised to its highest power remains fixed in the memory; that which is learned listlessly is lost easily, and a lifelong aversion to history is often the main result produced by the use of an unsuitable textbook at the outset.The main peculiarity of the present book is that it aims to teach children the history of the country by making them acquainted with some of the most illustrious actors in it. A child is interested, above all, in persons. Biography is for him the natural door into history. The order of events in a nation's life is somewhat above the reach of younger pupils, but the course of human life and the personal achievements of an individual are intelligible and delightful. In teaching younger pupils by means of biography, which is the very alphabet of history, we are following a sound principle often forgotten, that primary education should be pursued along the line of the least resistance. Moreover, nothing is more important to the young American than an acquaintance with the careers of the great men of his country.

Avangardismul rom?nesc r?m?ne a fi unul dintre curentele literare cele mai controversate ?i, ?n ultima instanta – ne demonstreaza aceasta monografie – cele mai putin cunoscute. Monografia abunda ?n informa?ii, aspecte, ?nt?mpl?ri, evenimente, mai pu?in sau deloc cunoscute. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Inchizi?ia spaniol?, poate cea mai temut? institu?ie din istoria omenirii, a fost ?nfiin?at? ?n 1478 de Regii Catolici, Ferdinand ?i Isabella, ?i abolit? abia ?n 1834, odat? cu R?zboaiele Napoleoniene. Spre deosebire de Inchizi?ia medieval? din restul Europei, cea din Spania ?i Portugalia s-a r?sp?ndit ?n coloniile iberice din Asia, Africa ?i America de Sud, ajung?nd s? terorizeze, timp de peste trei secole, nu mai pu?in de patru continente.Care au fost ?ns? motivele ?nfiin??rii ei? De ce provoca at?ta team?? Cine erau victimele torturate ?i arse ?n autodafeuri? Toby Green readuce la via?? aceast? perioad? a istoriei cu ajutorul uria?ei arhive inchizitoriale p?strate ?i prezint? nenum?rate cazuri judecate de Sf?ntul Oficiu, de la arhiepiscopi la oameni obi?nui?i, victime inocente ale unui sistem diabolic. De?i ?nsp?im?nt?toare, aceste pove?ti sunt un exemplu al rezisten?ei spiritului uman ?n fa?a absurdului ?i a r?ului. Toby Green ne dezv?luie mecanismele prin care pot ap?rea persecu?ia ?i teroarea, dar ?i felul ?n care pot fi evitate. Inchizi?ia este un avertisment venit din trecut, o lec?ie a istoriei pentru noi to?i!

Eseurile cuprinse ?n aceast? carte au ?n comun c?teva teme care m-au preocupat: ra?ionalitatea, valorile ?i libertatea. O parte din articole au ap?rut ?n diferite publica?ii, altele au v?zut lumina tiparului prin aceast? carte. Am ?ncercat s? aduc ?n con?tiin?a public? c??iva g?nditori rom?ni importan?i ?n spa?iul cultural rom?nesc ?i l?sa?i ?n umbra uit?rii. Opera acestora e realizat? ?n bun? parte ?n perioada interbelic?, ?ntr-un climat de libertate, f?r? presiuni ideologice sau de alt? natur?, fiind rezultatul for?ei intelectuale ?i al culturii personale. Dup? 1946 regimul comunist a ?ngr?dit progresiv libert??ile politice, a ?ncercat s? distrug? tradi?iile culturale a?a-zis burgheze, exercit?nd o represiune asupra intelectualit??ii ?i a creatorilor de opere. Domeniul ?tiin?elor sociale a fost afectat de o cenzur? inchizitorial?, pun?ndu-se la index autori ?i opere considerate periculoase pentru societatea rom?neasc? ?i ideologia marxist?.

Cartea abordeaz? o tem? important?, care nu a f?cut obiectul unei cercet?ri distincte ?n istoriografia rom?neasc?, mai ales perioada 1948-1955. Autorul a analizat evolu?ia elitei politice na?ional-??r?niste ?i na?ional-liberale ?n ?ntreg intervalul 1945-1955 … Ponderea cea mai mare o ocup? activitatea represiv? a guvernan?ilor care, ?n anii 1947-1950, au desf??urat o ampl? ac?iune de arestare a tuturor adversarilor regimului … Urm?rind simultan, potrivit criteriului cronologic, ?ntregul tablou al situa?iei interna?ionale, al activit??ii guvernamentale, al vie?ii interne a partidelor analizate, al ac?iunii liderilor politici etc … lucrarea se dovede?te a fi temeinic documentat? ?i realmente original?.

Lucrarea vizeaz? o tem? de actualitate – brandul de ora?, oferind un cadru teoretic al acestui nou concept de marketing, completat de o parte aplicativ? divers?, care ?i-a propus s? identifice ?i s? completeze eforturile autorit??ilor locale ?n aceast? direc?ie.

Un periplu documentat prin lumea artelor plastice contemporane, un model de analiz? a fenomenului plastic actual, extrem de viu ?i incitant, ba chiar provoc?tor, ?n ciuda multiplelor probleme ridicate de tranzi?ia autohton?.

Eseuri ?i cronici teatrale structurate simultan ?n dou? planuri, ?nc?t se reconstituie panorama artei spectacolului ?n Rom?nia ?i par?ial ?n lume, ?n perioada 1993-2003, ?i se realizeaz? o privire din unghiul zilei de azi a artei dramatice, ?n evolu?ia ei, de la antici la contemporani.

Cea dinti monografie care ofer o imagine cuprinztoare asupra receptrii literaturii romne n Cehia, cartea de fa este o incursiune n diversele etape ale totalitarismului comunist: stalinismul integral, perioada dezgheului, anii aizeci (cu transformrile din jurul Primverii de la Praga), urmai de perioada de normalizare care se ntinde pn la momentul Revoluiei de Catifea. Ineditul acestei lucrri este dat i de explorarea manifestrii unor opere i a unor personaliti literare romneti (precum Mircea Eliade, Constantin Virgil Gheorghiu sau Petru Dumitriu) n zona literar ceh prohibit din anii supui studiului, mai precis n publicaiile din exil i n revistele de tip samizdat. Cititorului i este oferit un tablou amplu asupra autorilor romni receptai cu predilecie de ctre cehi sub comunism i asupra tendinelor manifestate de romnitii cehi (coloana vertebral a procesului receptrii), de criticii literari i de recenzeni. Cartea definete o epoc n istoria raporturilor culturale dintre romni i cehi, dou popoare legate de un trecut adeseori comun i de o prietenie sincer.“ – Profesor dr. Mihai Mitu

Ilie Badescu, sociologul care a redeschis dezbaterea privind puterea si importanta pe care o are spiritul si desavarsirea fiintei si societatii, in lucrarea de fata ne vorbeste despre forta invataturilor precum si despre devierile prin care sunt propagate in lume falsele invataturi.

Vera Maria Rosenberg a fost, probabil, cea mai important? femeie spion din al Doilea R?zboi Mondial. N?scut? ?n 1908 la Gala?i, a emigrat ?n Marea Britanie ?n 1933, fiind recrutat? ?n tinere?e de serviciile de informa?ii britanice. Ulterior ?i-a schimbat numele, pentru a-?i ascunde originea evreiasc?, iar dup? stabilirea ?n Marea Britanie a participat la nenum?rate misiuni secrete, ajung?nd ?n fruntea SOE, serviciul de opera?iuni speciale creat de Winston Churchill. Agen?ii ei au participat la nenum?rate opera?iuni vitale, inclusiv la preg?tirea debarc?rii ?n Normandia. ?n 1987, Fran?ois Mitterand i-a acordat Legiunea de Onoare, pentru aportul ei la eliberarea Fran?ei. Dup? r?zboi, Vera Atkins s-a retras ?ntr-un sat din Anglia, unde a r?mas p?n? la moarte, ?n 2000. Via?a i-a fost ?nconjurat? de mister, ?i pu?ini au ?tiut cine este cu adev?rat. Biografia lui Sarah Helm dezv?luie secretele celei despre care Ian Fleming, creatorul celebrului James Bond, spunea ??n adev?rata lume a spionilor, Vera Atkins a fost ?eful.“

Rejtély, amelyet másfél száz éve próbálnak írók, irodalomt?rténészek, színházi szakemberek, esztéták, filozófusok megfejteni. Mese? ?rgirus királyfi és Tündér Ilona csodásan valószer?tlen t?rténete számtalan változatban létezik a magyar népmesekincsben, s olasz k?zvetít? forrásokon át g?r?g, s?t egyiptomi gy?kerekig nyúlik vissza az aranyalmát term? fa s a két szerelmes t?rténete. Szerelmi románc? Nem fontos a kor, a táj, a t?rténelmi háttér, csak az érzelmeiben egymásba gabalyodott két ember – itt és most: Csongor és Tünde – lángolása, viharzása, minden eléjük tornyosuló akadályt leromboló akarása, szerelmi szárnyalása. Színdarab? Karakteres, jó szerepek – ?rd?g?k, boszorkányok, b?lcsek, ledérek – forgataga zegzugos cselekmény, váratlan fordulatok, lehet?ség mindenféle színpadi csoda semmi nem korlátozva megvalósítására: sok alakra bomló, egy személybe olvadó boszorkány, leveg?ben r?pk?d?, láthatatlanná váló ?rd?gfiak, f?ld mélyér?l szemünk láttára kiemelked?, fényárban úszó tündérpalota. Minden pillanatban tátva maradhat a szánk. Filozófiai traktátus? ?letutak: Kalmáré a kincs, Fejedelemé a hatalom, Tudósé a b?lcsesség; Csongoré a szerelem. A kincs elpereg, a hatalom elkopik, a tudás semmivé porlad. A szerelem ?r?k. Drámai k?ltemény? ?jfélt?l éjfélig élünk: hajnalodik, felragyog az ég, dél van, alkonyodik, beesteledik, már f?lénk borul az éjszaka. Reményekkel telten, harcra készen kezdjük hajnalban, küszk?dünk reggel, boldogok vagyunk délben, szorongunk alkonyatkor, s?tétedéskor belenyugszunk az elmúlásba. De másnap újra f?lkel a nap. V?r?smarty Mihály 1830-ban fejezte be m?vét, a cím alá azt írta: színjáték ?t felvonásban. Már csak boldogan sajgó, rejtve rejtett szomorú emlék szívében reménytelen szerelme, Perczel Etelka. Mindennapi életében legf?képpen arra büszke, hogy sok kínnal keletkezett nagy m?vét, a Zalán futását a várva várt nemzeti eposzként ünneplik. Tagja az éppen szület? Magyar Tudományos Akadémiának, a legismertebb, legfontosabb szépirodalmi és m?vészeti lapok ?dolgozótársa”, szívét melenget? jóérzés: Széchenyi István a barátja. Igaz, a pénztárcája t?bbnyire lapos, gyakran kínosan lapos, de ismert és népszer? ember. Harminc éves. Férfi. Kincse nincs, hatalomra nem vágyik, a tudásról azt gondolja: valójában senki nem tudja, mennyit ér s mire jó. De Csongor boldog, amikor megpillantja Tündét, boldog, amikor át?leli, boldog, amikor elveszíti, mert hiszi, tudja: nem ?r?kre veszítette el. Küzd, harcol, verekszik: keresi a boldogságot. S boldog, amikor embert próbáló kalandok után végre megtalálja Tündét, s f?ldi létükben ?r?kre ?sszeforrnak. Csongor és Tünde számára a szerelem a kincs, a hatalom, a tudás. El nem veszíthet? kincs, ?r?kre er?t adó hatalom, b?lcsességgé párlódott tudás. ?gy lesznek halandók halhatatlanok. ?s másnap újra f?lkel a nap.

sszevissza csereberéldik egy ikerpár, lóvátesznek egy felfuvalkodott trtett, tmérdek móka, dal, vidámság szvi át két, nagy nehezen egymásra találó szerelmespár trténetét. Oly' darab ez, amint a kznség szeret, kíván, óhajt – ami nektek kell”, mondta Szász Károly errl a vígjátékról, amelynek már a címe is jókedvre derít.

A Hamlet (1601), talán legismertebb, legt?bbet játszott m?ve Shakespeare-nek. K?zéppontjában az élet kínálta, s mindenkiben f?lmerül? kérdés áll: "Lenni vagy - nem lenni?", és ha lenni - hogyan? Mi az emberi cselekvés végs? határa a vélt vagy valós hiba, netán b?n helyrehozatalához? Egyáltalán van-e igazi létezés, s ha van, az mennyire lehet veszélyes a létez?re? Vívódó, t?preng? alkotás a dráma, miként a f?szerepl? maga. Hamlet késleltetett bosszúját hosszas ?nmarcangoló kérdéselvetések, bizonyságkéresésék el?zik meg. Végül igazságot szolgáltat, de ? is belepusztul. T?rni vagy ellenszegülni? A reneszánsz ember dilemmája ?r?kérvény?! Mert a cselekvés erk?lcsileg legvitathatóbb pontja az emberi élet kioltása. Van-e joga valakinek - ha oka van is - ?lni? K?vetkezmények nélkül semmi sem vállalható, kül?n?sen nem a pusztítás. De van-e joga az embernek vélt vagy valós igaza tudatában nem cselekedni, nem vállalni a tett kockázatát? Mennyire tartozunk felel?sséggel a külvilág és saját lelkiismeretünk el?tt? Hamlet tettével válaszol a kérdésekre, ám az egész dráma nem ad egyértelm? feleletet. Nem is adhat. Remekm?vek; géniuszok és a természet sajátossága a talányosság... Nem beszélve arról, hogy a mindennapok kisebb-nagyobb d?ntéseit mindenkinek magának kell meghoznia.

„Într-o pres? care nu prea mai pune pre? pe reportaje, Liliana Nicolae persevereaz? cu inteligen?? ?i har. La radio ?i în Dilema veche, subiectele ?i cuvintele ei bine m?surate reconstituie lumea din frînturi, în toat? normalitatea ei. Ascultate sau citite, reportajele sale ne pun pe gînduri în fa?a Vie?ii pe care, gr?bi?i, uit?m uneori s-o contempl?m ori s-o în?elegem.“ – Mircea Vasilescu (Dilema veche)

A meg?zvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unoka?ccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú k?zben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfit?l félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát. A h? barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik - társadalmi kül?nbségek miatti - reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) t?rténete ?sszefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.

The work represents a synthesis published and printed in two volumes (the 1st volume in 2002, the second one, in 2004) under the aegis of Mica Valahie Publishing House in Bucharest. Being elaborated on the basis of some documents discovered in the Romanian and foreign archives, the two volumes cover the period up to 1929 in the first volume and the period from 1929 to 2005 in the second one. The paper reveals the role and place of Romanian oil in the evolution of the national and worldwide history, especially during the World War between 1939 and 1945 and in the development of the so-called “cold war”. The book insists upon the prospects of the specific “black gold” evolution.In the addendum there are to be found some interesting documents and the complete bibliography of oil.

A magyar turanizmus jellegzetesen magyar és teljességgel elhallgatott eszmeáramlat: akik benne voltak, igyekeztek még a nyomait is eltüntetni. Pedig a magyar k?zvéleményt a 19. század eleje óta izgatta a magyarság keleti eredete és nyugati mintak?vetése k?zti ellentmondás. Vissza kell-e fordulnunk keletre? Létrej?het-e a ?turáni népek” ?sszefogása? Van-e a magyaroknak küldetésük Keleten? Vagy éppen Nyugaton? Száz évvel ezel?tt magyar expedíciók rótták Anatólia, a Balkán és Dél-Oroszország útjait, a magyar kormány hatalmas ?sszegeket áldozott, hogy keleti ?szt?ndíjasokat hozzon Magyarországra, magyar üzletemberek próbáltak piacot találni a K?zel-Keleten, és a turanizmus divatjának k?sz?nhet? az els? külf?ldi magyar intézet megnyitása is. A két világháború k?z?tt az eszmeáramlat számos befolyásos értelmiségit kísértett meg, majd 1945 után elhallgattatták. Ennek ellenére túlélte az államszocializmus éveit, és újra teret nyert a rendszerváltozás után. Ez a k?nyv nemcsak a turanizmus, hanem a Keletr?l való gondolkodás és politikai konzekvenciáinak t?rténete is. Izgalmas, másfél évszázados utazás Tibett?l Argentínáig, Tartutól Isztambulig. Felbukkan benne a turáni egyistenhív? rádióm?szerész, a feministából lett vércsoportkutató f?ldbirtokosleány, a monoklis múzeumalapító, aki egyszerre találta ki a világbékét és a l?vészárokásó gépet, néhány pénzhamisító, illetve a mérn?k, aki megállapította a magyar–maori rokonságot. Turanista emlékek k?z?tt élünk – csak nem tudunk róluk. Ablonczy Balázs (1974) t?rténész, az ELTE BTK oktatója és az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének tudományos f?munkatársa. Doktori címét 2004-ben szerezte, tanított és kutatott Londonban, Párizsban, Berlinben és az Egyesült ?llamokbeli Bloomingtonban. 2011 és 2015 k?z?tt a Párizsi Magyar Intézet igazgatója volt. Jelenleg az MTA Lendület-pályázatán támogatott Trianon 100 kutatócsoport vezet?je, Budapesten él.

Demagóg, ?rült, gazember? Népvezér, próféta, mártír? E két véglet k?z?tt ingadozott Szálasi Ferenc megítélése kortársai szemében. Az utókor azonban k?zel sem ilyen megosztott személyét illet?en, Szálasi a 20. századi magyar t?rténelem talán legelutasítottabb alakja. K?tetünkben arra keressük a választ, miként vált azzá. Miért lépett egyáltalán a politika színpadára otthagyva ezzel a biztos karriert kínáló katonaságot? Milyen célok vezették? Mit gondolt és mit tett politikusként? Szálasi életútjának állomásairól számos egykori dokumentum vall, ami lehet?séget ad, hogy t?bb, olykor lényegesen eltér? néz?pontokból vizsgálhassuk ugyanazt az eseményt. K?nyvünkben megkíséreljük a sok esetben részrehajló – vagy éppen elfogult – kortársak írásai alapján áttekinteni Szálasi életútját: a katonáét, az ideológusét, a politikusét – gyermekkorától egészen haláláig. Végül pedig azt is bemutatjuk, miként viszonyul hozzá az utókor. A k?tetet életrajzi kronológia, válogatott bibliográfia, valamint térképek teszik teljessé. PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA BTK T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.