Publicat? ini?ial, ?n trei articole, ?n 1861, o lucrare fundamental?, cu o influen?? de necontestat ?n domeniul ?tiin?elor sociale, Utilitarismul lui J.S.Mill cuprinde o serie de discu?ii despre principiile care stau la baza doctrinei filosofice a utilitarismului. Structura lucr?rii, cu cinci capitole clare ?i concise (Considera?ii generale, Ce este utilitarismul, Despre sanc?iunea fundamental? a principiului utilit??ii, De ce fel de demonstra?ie este susceptibil principiul utilit??ii, Despre leg?tura dintre dreptate ?i utilitate), este elegant? ?i faciliteaz? ?n?elegerea ideilor aprofundate de g?nditorul englez. ?ntr-un sens, Utilitarismul reprezint? o rafinare a ideilor lui Jeremy Bentham despre ceea ce ar trebui s? constituie m?sura binelui ?i a r?ului: exigen?a de a ob?ine cea mai mare fericire pentru un num?r c?t mai mare de oameni. ?ntr-un alt sens, mai larg ?i mai important, cartea de fa?? formuleaz? ?i analizeaz? ?n profunzime toate implica?iile, pentru moral?, ale principiului utilit??ii. John Stuart Mill aduce etica ?n vecin?tatea economiei (maximizarea fericirii, ierarhizarea pl?cerilor ?n func?ie de profit, decizia bazat? pe calcularea utilit??ii alternativelor etc.) ?i ?ncearc? s? rezolve toate dificult??ile rezultate din acest mod de a trata problema drept??ii. Mill ofer? r?spunsuri la c?teva ?ntreb?ri esen?iale precum: ,,?n ce const? fericirea?“, ,,Ce urm?rim, de fapt, atunci c?nd alegem o anumit? conduit??“, ,,Ce pl?ceri sunt preferabile?“, ,,Cum trebuie s? arate legile (?i sanc?iunile inerente) dac? morala se ?ntemeieaz? pe utilitate?“, ,,De ce este preferabil principiul utilit??ii, at?t din perspectiva binelui personal, c?t ?i din aceea a binelui public?“

La acest ?nceput de secol XXI, ?n ?ntreaga lume se intensific? studierea problemelor fundamentale, eterne, ca via?a ?i moartea, rostul vie?ii, originile ?i destina?iile noastre ultime, c?t ?i ?ntrebarea cu privire la existen?a de dup? moarte. Cartea examineaz? filosofia de via?? a budismului Nichiren ?n lumina ideilor de ultim? or? despre via?? ?i moarte, de?i cuprinderea exhaustiv? ?ntr?un singur volum a unei probleme at?t de vaste este imposibil?. Budismul Nichiren ofer? oamenilor mijloacele de a??i transforma destinele prin ?nf?ptuirea propriei revolu?ii umane individuale ?i dezv?luie calea spre pace ?i fericire.

Cartea este o culegere de eseuri pe teme de istorie literar?, istoria ideilor ?i probleme generale de estetica artelor, toate acestea fiind abordate dintr-un accentuat unghi filozofic ?i ?tiin?ific deopotriv?.

Such is the system which underlies the Meditations of Marcus Aurelius. Some knowledge of it is necessary to the right understanding of the book, but for us the chief interest lies elsewhere. We do not come to Marcus Aurelius for a treatise on Stoicism. He is no head of a school to lay down a body of doctrine for students; he does not even contemplate that others should read what he writes. His philosophy is not an eager intellectual inquiry, but more what we should call religious feeling. The uncompromising stiffness of Zeno or Chrysippus is softened and transformed by passing through a nature reverent and tolerant, gentle and free from guile; the grim resignation which made life possible to the Stoic sage becomes in him almost a mood of aspiration. His book records the innermost thoughts of his heart, set down to ease it, with such moral maxims and reflections as may help him to bear the burden of duty and the countless annoyances of a busy life. It is instructive to compare the Meditations with another famous book, the Imitation of Christ. There is the same ideal of self-control in both. It should be a man's task, says the Imitation, 'to overcome himself, and every day to be stronger than himself.' 'In withstanding of the passions standeth very peace of heart.' 'Let us set the axe to the root, that we being purged of our passions may have a peaceable mind.' To this end there must be continual self-examination. 'If thou may not continually gather thyself together, namely sometimes do it, at least once a day, the morning or the evening. In the morning purpose, in the evening discuss the manner, what thou hast been this day, in word, work, and thought.' But while the Roman's temper is a modest self-reliance, the Christian aims at a more passive mood, humbleness and meekness, and reliance on the presence and personal friendship of God. The Roman scrutinises his faults with severity, but without the self-contempt which makes the Christian 'vile in his own sight.' The Christian, like the Roman, bids 'study to withdraw thine heart from the love of things visible'; but it is not the busy life of duty he has in mind so much as the contempt of all worldly things, and the 'cutting away of all lower delectations.' Both rate men's praise or blame at their real worthlessness; 'Let not thy peace,' says the Christian, 'be in the mouths of men.' But it is to God's censure the Christian appeals, the Roman to his own soul. The petty annoyances of injustice or unkindness are looked on by each with the same magnanimity. 'Why doth a little thing said or done against thee make thee sorry? It is no new thing; it is not the first, nor shall it be the last, if thou live long. At best suffer patiently, if thou canst not suffer joyously.' The Christian should sorrow more for other men's malice than for our own wrongs; but the Roman is inclined to wash his hands of the offender. 'Study to be patient in suffering and bearing other men's defaults and all manner infirmities,' says the Christian; but the Roman would never have thought to add, 'If all men were perfect, what had we then to suffer of other men for God?' The virtue of suffering in itself is an idea which does not meet us in the Meditations. Both alike realise that man is one of a great community. 'No man is sufficient to himself,' says the Christian; 'we must bear together, help together, comfort together.' But while he sees a chief importance in zeal, in exalted emotion that is, and avoidance of lukewarmness, the Roman thought mainly of the duty to be done as well as might be, and less of the feeling which should go with the doing of it. To the saint as to the emperor, the world is a poor thing at best. 'Verily it is a misery to live upon the earth,' says the Christian; few and evil are the days of man's life, which passeth away suddenly as a shadow. ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?*** ? "MARCUS AURELIUS ANTONINUS" was born on April 26, A.D. 121. His real name was M. Annius Verus, and he was sprung of a noble family which claimed descent from Numa, second King of Rome. Thus the most religious of emperors came of the blood of the most pious of early kings. His father, Annius Verus, had held high office in Rome, and his grandfather, of the same name, had been thrice Consul. Both his parents died young, but Marcus held them in loving remembrance. On his father's death Marcus was adopted by his grandfather, the consular Annius Verus, and there was deep love between these two. On the very first page of his book Marcus gratefully declares how of his grandfather he had learned to be gentle and meek, and to refrain from all anger and passion. The Emperor Hadrian divined the fine character of the lad, whom he used to call not Verus but Verissimus, more Truthful than his own name. He advanced Marcus to equestrian rank when six years of age, and at the age of eight made him a member of the ancient Salian priesthood. The boy's aunt, A

S?rmanul Nietzsche, ?bestia blond?“, a avut ?i el parte de crucificare. Multor profe?i ?i m?ntuitori li se ?nt?mpl? asta: eventual ?i ?n timpul vie?ii, ?i dup? moarte. Nietzsche, r?zvr?titul ?mpotriva legilor celor vechi, ?ntemeietorul orgolios al noii sale ?religii“, a trebuit s? suporte ?i el toate e?ecurile ?i r?st?lm?cirile posibile, ba chiar ?i punerea terifiant? ?n practic? a unora dintre ideile lui, care nici nu mai erau ale lui ?i, ?ndeob?te, nu mai erau idei…?Viclenia ra?iunii“, implicit a istoriei, o descrisese Hegel, unul dintre cei mul?i pe care Nietzsche nu-i agrea. Dincoace de istorie ?i chiar dincolo de ea, r?m?n c?r?ile. Omul n-a fost s? fie m?ntuit de Nietzsche. C?r?ile lui vor d?inui printre oameni: pentru oameni.

Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor fedheti le pontosan a k?nyv tartalmát, ha bet?r?l bet?re megegyezik vele. Valami hasonló mondható a fülsz?vegekr?l is (biztos Boegesnek is tetszene ez a gondolat), és ennek megfelel?en meg sem kísérlem néhány mondatban ?sszefoglalni, hogy mir?l lesz szó. Ehelyett inkább el?sz?r is azt emelem ki, hogy a címnek megfelel?en mir?l nem: például nem magáról Borgesr?l, a 20. század egyik legjelent?sebb argentin írójáról. Hanem inkább arról, hogy a novelláival kapcsolatban milyen, az irodalomtól olyakor látszólag meglehet?sen távol álló kérdések merülhetnek fel kezdve azon, hogy az általa leírt bábeli k?nyvtár valóban olyan teljes és mindenre kiterjed?-e, miként azt Borges sugallja; folytatva azon, hogy van-e egyáltalán értelme felvetni, hogy milyen lenne, ha valaki t?kéletes emlékezettel rendelkezne (nincs). Meg, hogy elképzelhet?-e, nem pedig, hogy létezik vagy legalább lehetséges-e egy olyan pont vagy térrész: egy olyan Alef, amelyen keresztül egyszerre láthatunk mindent. ?s így tovább egészen addig, hogy mit mondhatunk az irodalomkritikáról, az irodalmi zsánerek létrej?ttér?l meg elt?nésér?l vagy éppen az irodalmi halhatatlanságról – ismét csak mint elméleti problémáról. Azaz végs? soron persze mégiscsak egyfajta bolyongás ez a borgesi k?nyvtában, illetve bizonyos, legalább hipotetikusan lehetséges és az irodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó kérdések fázisterében még akkor is, ha a fentebbiekben, miként a figyelmes olvasó már észre vehette, éppen azt tettem, amir?l korábban azt sejttettem, hogy nem fogom: néhány példa említésével próbáltam utalni rá, hogy mir?l szól az egész. De talán ez sincs igazi ellentmondásban azzal a megk?zelítéssel, amit ez a k?nyv sugall. Galántai Zoltán tudományt?rténész és író. Korábbi k?nyvei az eClassicnál: K?nyvkett?. A k?nyv, az írás és az irodalom j?v?jér?l (2013) http://eclassic.xyz/shop/bemutato/konyvketto-a-konyv-az-iras-es-az-irodalom-jovojerol/ Monoverzumok. Kozmosz, t?rvény, tudomány (2016) http://eclassic.xyz/shop/szabadpolc/monoverzumok/

Magyarázatok a Srimad-Bhagavatam tizedik éneke harminckettedik fejezetének 16-22. versáhez, az el?z? acaryák írásai alapján. A Na pāraye ’ham három része ?rī K???a, ?rī Caitanya Mahāprabhu és ?rīmatī Rādhārā?ī szeretetét mutatja be. Szeretetük egy-egy hatalmas folyóként h?mp?ly?g a prema óceánja felé. ?cāryáink kegyéb?l a bhakták megérinthetik ennek az óceánnak a partját, s néhány cseppnyi nektárt megízlelhetnek bel?le.

Elveink nem tudnak olyan szilárdak lenni, mint naiv pillanatainkban gondolnánk, mert világunkat az érzelmek, az értelem és a hit folyton változó egyensúlya tartja ?ssze. Az ember hajlamos nagy titkokat sejteni ott, ahol egyszer?en csak nagyobb er?k m?k?dnek, mint amiket uralni tud. Azonnal a nagy titkot keresi, amikor kiemelked? tehetségekkel találkozik, amikor a hit alapvet? kérdéseit firtatja, amikor a saját érzelmeit vizsgálja, és akkor is, amikor a tudomány eszk?zeivel igyekszik mélyebben megérteni a világot. Pedig: ?A nagy titok az, hogy nincs titok”. ?j k?nyvében Mér? László az elvek, az érzelmek, a hit és a tudomány erejét valamint korlátait járja k?rül. A csattanós, “?tperces” esszék felvillantják a témák kül?nféle arcait a mindennapi életben, a hosszabbak pedig bemutatják, mit tett mindehhez a modern pszichológia.

        本书在伯特兰·罗素的经典著作《西方哲学简史》的结构框架下，广泛吸取其他学界名家的研究成果，精选84位哲学家及其观，用近200幅思维导图与图表，将复杂晦涩的西方哲学图像化，以超图解的手法为你展现西方哲学的发展演，带你探索西方文明的本质与内核。         为什么柏拉图的《理想国》能长居西方高校书单榜首？怎样的哲学思想推了西方现代化程？为何以理性文明著称的欧洲会爆发两次世界大战？         英国著名哲学家、诺贝尔文学奖获得者伯特兰·罗素认为，想要了解一个时代或民族，必须了解其哲学，只有这样才能真正洞悉历史的发展。

innd seama de multiplele referiri la istorie, ct i de importana i relevana perspectivei temporal-istorice pentru orice alt tem, ajungem firesc la cardinalitatea istoriei n discursul lui Emil Cioran. n noianul tuturor temelor sale obsesive, istoria este o mega-tem, aflat n puternice raporturi cu celelalte. Aderena i entuziasmul pentru studiul problemelor de filosofia istoriei le gsim mrturisite nc de la nceputul traseului, n cteva scrisori ctre Bucur incu din anii ‘30. n acele scrisori vorbete de pasiune, de gndire spontan i personal, de adaptare natural asupra domeniului, i se arat ncredinat c, alturi de problemele de filosofia culturii i antropologiei filosofice, problemele de filosofia istoriei nu pot concepe c lea prsi vreodat. Dintre multiplele justificri ulterioare – opuse ca atitudine fa de cele din perioada iniial, dar care marcheaz aceeai aderen –, s punem dou n corelaie, scrise n ani apropiai, n care preocuparea pentru istorie este descris prin stri de dependen: slbiciune, sete, patim.“ – Ioan Costea

Avem o carte preponderent de sondare a mentalit??ii ruse, care este rezultatul unei radiografieri a societ??ii pe mai multe pali?ere, dintre care se deta?eaz? cel istoric ?i cel religios. (…) Rusia bolnav? este scris? ?n primii ani dup? evenimentele revolu?ionare din 1905?l907, ?n cursul c?rora autorul a avut o participare activ?, mai ales ?n ce prive?te punerea acestei revolu?ii sub semnul lui Hris?tos. Este o carte important? tocmai pentru c? oglinde?te deziluziile unei naturi pasiona?le, care, ?n centrul istoriei ?i al religiei, pune mereu fapta. Fire?te acum, dup? Arhipelagul lui Soljeni??n, pamfletele lui Merejkovski par simple exerci?ii de stil, ?nelibertatea” deza?vuat? ?n ele, Rusia ?arist? ca ??nchisoare a popoarelor” ap?r?nd chiar foarte apropiat? de ceea ce s?ar putea numi ?stat de drept”. ?n privin?a ?demasc?rii” ororilor contemporane?it??ii, putem spune c? – a?a cum au dovedit?o deceniile bol?evice – ?ntotdeauna este loc de mai r?u. (Emil Iordache)

本书是南怀瑾先生一九八一年所讲解《维摩诘经》的记录。 《维摩诘经》全称《维摩诘所说经》，三卷，通行后秦鸠摩罗什译本。内容着重描写达到解脱境界不一定要经过严格的出家修行生活，关键在于主观修养，阐扬大乘般若性空的思想。南怀瑾先生认为，《维摩诘经》是与整个佛法、佛教、东方文化，尤其是中国文化关系、影响深的一部重要经典。《维摩诘经》所代表的精神，是佛法在世间，不离世间本位而解脱成佛的法门，也指出十方三世诸佛如何证道，如何得解脱，如何证得菩提之路。南师用简单明了的语句，深入浅出，让读者能更容易了解原经优美流畅文字下的深厚含义。 本书原由台湾老古文化事业公司出版。兹经版权方台湾老古文化事业公司授权，复旦大学出版社将老古公司二〇〇五年三月版校订出版，以供研究。

二十一世纪初，有感于文化教育之重要，南先生亲自撰成《中国文化教育的自诉》一文，讲述从远古夏商周至清代一脉相承的中华民族文化、历史、教育、生活以及与政治、经济交互影响所产生的演变，叙述清晰扼要，内容发人深省。其后，他随缘讲课，内容广泛，但终不离文化之根本——或讲述二十世纪以来教育的发展历程，或从人生目标、家教、师道等方面漫谈教育。本书将此类话题的讲述行整理，与前文合为一体，南师亲自定名为《廿一世纪初的前言后语》，以突显众所关心之话题。

《参同契》又名《周易参同契》，为东汉魏伯阳著。其学说汇融周易、黄老、丹火之功于一体，用《易》的阴阳变化之理，阐述炼丹、内养之道，证明人与天地、宇宙有同体、同功而异用的法则。 《我说<参同契>》是南怀瑾先生继《论语别裁》后用力*深、*有分量的作品之一，共八十余万言，分上、中、下三册。内容涉及广泛，旁征博引，举证极多，更有南师本人所经历的诸多奇特的人和事，是国人了解、解读《参同契》这部“天书”的选择。

《参同契》是早期道教重要典籍，全名《周易参同契》。书中借用乾、坤、坎、离、水、火等法象，以明炼丹修仙之术。为道教系统论述炼丹的早著作，道教奉为“丹经王”，是千古丹经之鼻祖。 本书是南怀瑾先生一九八三年在台湾讲解《参同契》的记录，分上、中、下三册。南怀瑾先生认为：《参同契》参合了三种原则相同的学问，且熔于一炉——老庄、道家的丹道，还有《易经》的学问，是一本非读不可的秘密典籍。《参同契》不止是丹经道书，它既是哲学又是科学，也是古典文学之作，其中包含了中华民族深之承天接地的文化。《参同契》素有“天书”之称。这部因深奥而埋藏已久的天书，因南师深入浅出的讲解而重新散发光芒。

《参同契》是早期道教重要典籍，全名《周易参同契》。书中借用乾、坤、坎、离、水、火等法象，以明炼丹修仙之术。为道教系统论述炼丹的早著作，道教奉为“丹经王”，是千古丹经之鼻祖。 本书是南怀瑾先生一九八三年在台湾讲解《参同契》的记录，分上、中、下三册。南怀瑾先生认为：《参同契》参合了三种原则相同的学问，且熔于一炉——老庄、道家的丹道，还有《易经》的学问，是一本非读不可的秘密典籍。《参同契》不止是丹经道书，它既是哲学又是科学，也是古典文学之作，其中包含了中华民族深之承天接地的文化。《参同契》素有“天书”之称。这部因深奥而埋藏已久的天书，因南师深入浅出的讲解而重新散发光芒。

　　《费孝通早期思想探源》的论证有助于理解费孝通的社会改革思想所代表的江南社会精英群体，进一步明晰费孝通“合作主义”和“社会主义”取向的社会来源和思想来源。此外，作者还考证和分析了四十年代中期费孝通对中国文化看法的变化、原因及思想来源，指出费晚年倡导的“文化自觉”思想在1947年初已具雏形。本研究可增进对费孝通整体思想沿革的认识。

《悦心语(南怀瑾先生*述佳句选摘)(精)》是南怀瑾先生语录集，以笔记形式呈现。取材自南先生《论语别裁》、《孟子旁通》、《老子他说》、《禅宗与道家》等*作。编者“断章取义”，稍加整理。本书内容博大精深，文字简短，通俗易懂，便于现代读者阅读。 《悦心语》是南怀瑾先生的语录集，从《论语别裁》《孟子旁通》等南怀瑾先生代表作中精选经典章句而成，浓缩南师智慧精华。 南怀瑾先生是海内外享有盛誉的儒释道大师，将中华文化各种思想融会贯通，带领国人重读中国古代儒、释、道典籍，引导人们关注人的内心，关注人伦世界，关注人文教化。 南师*作不是象牙塔里不食人间烟火的精密考校疏证，处处体现着对现实世界的深切关怀，和芸芸众生的生活与命运紧密相连。南怀瑾先生认为，人生的*高境界是：佛为心，道为骨，儒为表，大度看世界；技在手，能在身，思在脑，从容过生活。这正是夫子自道。 谨以《悦心语》一书，深切缅怀敬爱的南怀瑾先生。  

《列子》为道家重要典籍之一，与老庄并列。它高深莫测，易读而难懂，以故事、神话的形态，阐释道家的学术及观念。 《列子臆说》是南怀瑾先生关于《列子》的讲记，共分上中下三册。南怀瑾先生讲述列子，深浅出、生动自在，以《列子》的内容为研究重，带领读者广阔的视野、深难测的奇妙境界，并破了意识的种种局限。列子，这个御风而行的人，要我们从一切自设的框架中突围，成就天地间的自在逍遥。

本书从康德遗留于世的300多封信中选出100封书信，根据年代先后按照编年史顺序排列。康德书信是康德哲学思想体系的一个重要组成部分。它们不仅包含了康德对自己思想体系的许多重要的说明和解释，形成了康德哲学著作的一个重要补充，而且以动态的方式再现了康德哲学思想形成的过程。同时，它们也是康德生活与事业的忠实见证人。 此外，本书的附录部分收录了康德三篇重要的论文，即《关于一种出自世界公民意图的普遍历史的观念》《回答一个问题：什么是启蒙》《重新提出的问题：人类是否在不断地向善步？》

有些事物，永不消逝，暴力即属此类。 暴力性表达并非现代性的标志。暴力只是变化多端而已，其表现形式随社会局势而变。如今，它回到皮下、交际之下、毛细和神经元的领域，呈现出微观物理学的形态；这种形态的存在，无需在统治或敌对关系中的那种否定或排斥性。 它从可见转为无形，从粗野蛮横转为沉思内省，从正面直转为病毒性感染。暴力起作用的方式不是公然袭，而是蔓延传染。 作者在本书中首次揭示了暴力事件的变形记，从君权和血亲等前现代社会的斩首，经由现代规训社会的畸变，*终到了今天绩效社会和倦怠社会的抑郁。 ------------- 韩炳哲作品系列（见识城邦出品）（已出齐） 《精神政治学》（2019年3月） Psychopolitik 《爱欲之死》（2019年3月） Agonie des Eros 《在群中》（2019年3月） Im Schwarm 《他者的消失》（2019年6月） Die Austreibung des Anderen 《倦怠社会》（2019年6月） Müdigkeitsgesellschaft 《娱乐何为》（2019年6月） Gute Unterhaltung 《暴力拓扑学》（2019年10月） Topologie der Gewalt 《透明社会》（2019年10月） Transparenzgesellschaft 《美的救赎》（2019年10月） Die Errettung des Sch?nen