《附录和补遗》是叔本华1850年的封笔之作，这个书名有笨拙但意思清晰，即“附属作品和遗漏之篇”，分两卷。第1卷是附录，包括观念论和实在论简史、哲学史散论、论大学的哲学、论命运、论见到鬼魂及与此相关的东西、人生的智慧6篇。这些后续补充的哲学短文是我的更重要的、自成体系的著作以外的附带作品，里面既有一些探讨相当特别的、各自不同的论题的论文，也有对更加各式各样的题材的零散思考和想法。把所有这些文章结集在此，主要是因为这些文章由于其题材的缘故而无法收我那成体系的著作中去，而少数若干文章则因为写作得太迟了，以致不曾在那自成一体的著作中得到其应有的位置。

现在，娱乐的无处不在预示着全新的事物即将来临。人们对世界和现实的理解始发生根本性的变化。 今天，娱乐升级成为一种新式范例，即一种新的决定什么具有处世能力、什么没有，也就是决定什么是存在者的存在模式。因此，现实本身呈现出一种特殊的娱乐效果。 娱乐的*化导致世界变成享乐的世界，受难精神将这样的世界解释和贬低为沉沦、虚无，甚至是非在。然而，受难和娱乐其实并不完全相异。娱乐的纯粹无意义与受难的纯粹意义是紧密相邻的。 小丑的微笑与痛苦之人痛苦扭曲的表情看起来惊人地相似。 韩炳哲创造了一种他个人独有的思想传统。 ——周日世界报（Welt am Sonntag） --------------- 韩炳哲作品系列（见识城邦出品） 《精神政治学》 Psychopolitik 《爱欲之死》 Agonie des Eros 《在群中》 Im Schwarm 《他者的消失》 Die Austreibung des Anderen 《倦怠社会》 Müdigkeitsgesellschaft 《娱乐何为》 Gute Unterhaltung 《暴力拓扑学》 Topologie der Gewalt 《透明社会》 Transparenzgesellschaft 《美的救赎》 Die Errettung des Sch?nen

否定性的社会已经消失，取而代之的是充溢着积极性的社会。 从这一范式转移出发，韩炳哲展示了当今社会的病理形态，其中包括抑郁症、注意力缺乏症、过劳症等精神疾病。它们不是传染病，而是梗阻症；不是由否定性的、免疫学上的他者导致，而是源于过量的肯定性。 因此，一切免疫学式预防和抵抗措施都失效了。作者的论述*终以一个社会愿景结束，他有意赋予其一个含有歧义的名称“倦怠社会”。其中，生命变成了生存，生存导向对健康的狂热崇拜，健康带来了疾病和僵死。 失去了死亡的否定性，生命自身僵化成为死亡。 一部为当下全球化时代做出诊断的重要作品。 --------------- 韩炳哲作品系列（见识城邦出品） 《精神政治学》 Psychopolitik 《爱欲之死》 Agonie des Eros 《在群中》 Im Schwarm 《他者的消失》 Die Austreibung des Anderen 《倦怠社会》 Müdigkeitsgesellschaft 《娱乐何为》 Gute Unterhaltung 《暴力拓扑学》 Topologie der Gewalt 《透明社会》 Transparenzgesellschaft 《美的救赎》 Die Errettung des Sch?nen

《西方美学史》是朱光潜先生*重要的一部美学著作，也是我国学者撰写的*部西方美学史专著。全书分为上下两卷，对公元前6世纪到20世纪初的西方美学思想发展历史作了全面、系统的论述。具有丰富的史料价值和开创性的学术价值，代表着中国研究西方美学思想的水平。长期作为高等学校文科教材使用，被许多学者认为是迄今国内学者撰写的同类著作中*好的一部。行文深入浅出，通俗晓畅，广受读者欢迎，是一部不朽的美学经典。

S?rmanul Nietzsche, ?bestia blond?“, a avut ?i el parte de crucificare. Multor profe?i ?i m?ntuitori li se ?nt?mpl? asta: eventual ?i ?n timpul vie?ii, ?i dup? moarte. Nietzsche, r?zvr?titul ?mpotriva legilor celor vechi, ?ntemeietorul orgolios al noii sale ?religii“, a trebuit s? suporte ?i el toate e?ecurile ?i r?st?lm?cirile posibile, ba chiar ?i punerea terifiant? ?n practic? a unora dintre ideile lui, care nici nu mai erau ale lui ?i, ?ndeob?te, nu mai erau idei…?Viclenia ra?iunii“, implicit a istoriei, o descrisese Hegel, unul dintre cei mul?i pe care Nietzsche nu-i agrea. Dincoace de istorie ?i chiar dincolo de ea, r?m?n c?r?ile. Omul n-a fost s? fie m?ntuit de Nietzsche. C?r?ile lui vor d?inui printre oameni: pentru oameni.

Antropologie ?i antroposofie ? Max Dessoir despre antroposofie ? Franz BrentanoAlc?tuind cuprinsul acestei lucr?ri, Rudolf Steiner reveleaz? ?c?teva din firele ?tiin?ifice care trebuie trasate pornind de la antropozofie la filozofie, la psihologie ?i la fiziologie“. Cunoa?terea omului va trebui atunci s? fie extins? ?in?nd cont de enigmaticele aspecte ale vie?ii sale interioare, privite din perspective multiple. ?n aceast? carte, Rudolf Steiner prezint? ?n scris aspectele semnificative ale configur?rii ?ntreite a fiin?ei omene?ti: corpul fizic, organismul sufletesc ?i configura?ia spiritual?.

Hegel este cel mai sistematic filozof, a c?rui oper? este coerent articulat? ?i sus?inut? de o dens? ?es?tur? conceptual? ?i o teleologie cu un pronun?at caracter axiologic. Hegel a vrut ?i ?n parte a reu?it s? construiasc? o concep?ie articulat? ?i cuprinz?toare despre om, societate, natur? ?i divinitate. Fiecare component? a sistemului s?u filozofic, structurile logice, societatea, arta, politica sau istoria nu pot fi ?n?elese f?r? ?ntregul care le cuprinde, le determin? d?ndu-le transparen?? ?i sens. G?ndirea politic? hegelian? nu e o simpl? medita?ie asupra statului ?i a institu?iilor sale determinat? de conjunctur? sau de vreo implica?ie practic? a filozofului ?n politica din timpul s?u. Medita?ia hegelian? asupra politicului este consecin?a necesar? a g?ndirii speculative cuprins? ?n masiva sa oper? filozofic?. Politicul este o component? important? a structurii ontologice a lumii, un moment esen?ial al realiz?rii ?i func?ion?rii Libert??ii. Ra?iunea ?n act, cristalizat? ?ntr-o diversitate de conduite, structuri ?i institu?ii configureaz? universul practic, concretiz?nd spiritul teoretic ?i organiz?nd a nou? regiune ontic?.

Elveink nem tudnak olyan szilárdak lenni, mint naiv pillanatainkban gondolnánk, mert világunkat az érzelmek, az értelem és a hit folyton változó egyensúlya tartja ?ssze. Az ember hajlamos nagy titkokat sejteni ott, ahol egyszer?en csak nagyobb er?k m?k?dnek, mint amiket uralni tud. Azonnal a nagy titkot keresi, amikor kiemelked? tehetségekkel találkozik, amikor a hit alapvet? kérdéseit firtatja, amikor a saját érzelmeit vizsgálja, és akkor is, amikor a tudomány eszk?zeivel igyekszik mélyebben megérteni a világot. Pedig: ?A nagy titok az, hogy nincs titok”. ?j k?nyvében Mér? László az elvek, az érzelmek, a hit és a tudomány erejét valamint korlátait járja k?rül. A csattanós, “?tperces” esszék felvillantják a témák kül?nféle arcait a mindennapi életben, a hosszabbak pedig bemutatják, mit tett mindehhez a modern pszichológia.

本书以白话文方式，将佛经中之要义糅以现实生活掌故、譬喻，加以阐释。本书所讲说之经典内容，蕴含为人处世之道、修行之要方，对于忙碌的现代人来说，疲累、繁忙之余，此书无异是寂静心灵的精神甘露。本书旨在藉由佛经之略述，启发读者探究佛法之心。

妙莲长老对净土法门的示，包括佛七、过堂、对佛学院学僧的始等等。

A partir de uma sugest?o de Gilles Deleuze e Félix Guattari – a de que todos os filósofos ocidentais terminaram construindo, no interregno do seu pensamento, personagens conceituais, uma espécie de assinatura do filósofo – este livro objetiva identificar esse tra?o a partir da obra de Michel Foucault. A tese em quest?o é que este autor n?o se enquadra em uma imagem única, como a do Juiz em Kant, ou a do sedutor em Kierkegaard, mas em uma imagem híbrida e triádica, fazendo coro com muitos filósofos chamados de transversais e que se instalaram no horizonte de filosofias chamadas de pós-estruturalistas, como Deleuze.

Em Vida sem Princípio , Henry David Thoreau nos apresenta um verdadeiro manual de como viver em sociedade e em contato com a Natureza respeitando a natureza e ao próximo.? puro Transcendentalismo , um apelo para que cada um siga a sua própria luz interior.Este ensaio foi obtido a partir da palestra''What Shall It Profit? ''apresentada ao publico em 06 de dezembro de 1854, no Sal?o Railroad em Providence Rhode Island.Foi publicado pela primeira vez na edi??o de outubro de 1863 The Atlantic Monthly, onde foi dado o título moderno.Vida sem Princípio é um ensaio em que Thoreau coloca o seu programa para viver bem. Incluem-se aqui as suas ideias sobre a forma de abordagem da comunica??o interpessoal, modos de trabalho, sustento financeiro e outros códigos de conduta baseados na filosofia de de vida de Thoreau.'

《创造化论》是法国哲学大师柏格森的*之作，更是为他带来诺贝尔文学奖的传世名著。本书站在生命化的角度演绎生命的发展历程，不同于环境决定物种演化的观，创造化论主张的是生命存在一种与生俱来的冲力，而这种冲力才是决定物种化繁衍的主要推动力量。 《创造化论》一书结合了生命哲学的有关内容，成为人类史上重新建构哲学的重要典范，它提出意识具有延续性，而一个强有力的证据便是生命的存在。 同时《创造化论》还为人类那神秘莫测的直觉做出了相应的解读，从而披上了一层神秘主义的色彩。作为诺贝尔文学奖作品，《创造化论》也在解放人类思想方面作出了巨大的贡献。

Cartea este o culegere de eseuri pe teme de istorie literar?, istoria ideilor ?i probleme generale de estetica artelor, toate acestea fiind abordate dintr-un accentuat unghi filozofic ?i ?tiin?ific deopotriv?.

Such is the system which underlies the Meditations of Marcus Aurelius. Some knowledge of it is necessary to the right understanding of the book, but for us the chief interest lies elsewhere. We do not come to Marcus Aurelius for a treatise on Stoicism. He is no head of a school to lay down a body of doctrine for students; he does not even contemplate that others should read what he writes. His philosophy is not an eager intellectual inquiry, but more what we should call religious feeling. The uncompromising stiffness of Zeno or Chrysippus is softened and transformed by passing through a nature reverent and tolerant, gentle and free from guile; the grim resignation which made life possible to the Stoic sage becomes in him almost a mood of aspiration. His book records the innermost thoughts of his heart, set down to ease it, with such moral maxims and reflections as may help him to bear the burden of duty and the countless annoyances of a busy life. It is instructive to compare the Meditations with another famous book, the Imitation of Christ. There is the same ideal of self-control in both. It should be a man's task, says the Imitation, 'to overcome himself, and every day to be stronger than himself.' 'In withstanding of the passions standeth very peace of heart.' 'Let us set the axe to the root, that we being purged of our passions may have a peaceable mind.' To this end there must be continual self-examination. 'If thou may not continually gather thyself together, namely sometimes do it, at least once a day, the morning or the evening. In the morning purpose, in the evening discuss the manner, what thou hast been this day, in word, work, and thought.' But while the Roman's temper is a modest self-reliance, the Christian aims at a more passive mood, humbleness and meekness, and reliance on the presence and personal friendship of God. The Roman scrutinises his faults with severity, but without the self-contempt which makes the Christian 'vile in his own sight.' The Christian, like the Roman, bids 'study to withdraw thine heart from the love of things visible'; but it is not the busy life of duty he has in mind so much as the contempt of all worldly things, and the 'cutting away of all lower delectations.' Both rate men's praise or blame at their real worthlessness; 'Let not thy peace,' says the Christian, 'be in the mouths of men.' But it is to God's censure the Christian appeals, the Roman to his own soul. The petty annoyances of injustice or unkindness are looked on by each with the same magnanimity. 'Why doth a little thing said or done against thee make thee sorry? It is no new thing; it is not the first, nor shall it be the last, if thou live long. At best suffer patiently, if thou canst not suffer joyously.' The Christian should sorrow more for other men's malice than for our own wrongs; but the Roman is inclined to wash his hands of the offender. 'Study to be patient in suffering and bearing other men's defaults and all manner infirmities,' says the Christian; but the Roman would never have thought to add, 'If all men were perfect, what had we then to suffer of other men for God?' The virtue of suffering in itself is an idea which does not meet us in the Meditations. Both alike realise that man is one of a great community. 'No man is sufficient to himself,' says the Christian; 'we must bear together, help together, comfort together.' But while he sees a chief importance in zeal, in exalted emotion that is, and avoidance of lukewarmness, the Roman thought mainly of the duty to be done as well as might be, and less of the feeling which should go with the doing of it. To the saint as to the emperor, the world is a poor thing at best. 'Verily it is a misery to live upon the earth,' says the Christian; few and evil are the days of man's life, which passeth away suddenly as a shadow. ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?*** ? "MARCUS AURELIUS ANTONINUS" was born on April 26, A.D. 121. His real name was M. Annius Verus, and he was sprung of a noble family which claimed descent from Numa, second King of Rome. Thus the most religious of emperors came of the blood of the most pious of early kings. His father, Annius Verus, had held high office in Rome, and his grandfather, of the same name, had been thrice Consul. Both his parents died young, but Marcus held them in loving remembrance. On his father's death Marcus was adopted by his grandfather, the consular Annius Verus, and there was deep love between these two. On the very first page of his book Marcus gratefully declares how of his grandfather he had learned to be gentle and meek, and to refrain from all anger and passion. The Emperor Hadrian divined the fine character of the lad, whom he used to call not Verus but Verissimus, more Truthful than his own name. He advanced Marcus to equestrian rank when six years of age, and at the age of eight made him a member of the ancient Salian priesthood. The boy's aunt, A

Egy kétségtelenül szellemes megjegyzés szerint a cím csak akkor fedheti le pontosan a k?nyv tartalmát, ha bet?r?l bet?re megegyezik vele. Valami hasonló mondható a fülsz?vegekr?l is (biztos Boegesnek is tetszene ez a gondolat), és ennek megfelel?en meg sem kísérlem néhány mondatban ?sszefoglalni, hogy mir?l lesz szó. Ehelyett inkább el?sz?r is azt emelem ki, hogy a címnek megfelel?en mir?l nem: például nem magáról Borgesr?l, a 20. század egyik legjelent?sebb argentin írójáról. Hanem inkább arról, hogy a novelláival kapcsolatban milyen, az irodalomtól olyakor látszólag meglehet?sen távol álló kérdések merülhetnek fel kezdve azon, hogy az általa leírt bábeli k?nyvtár valóban olyan teljes és mindenre kiterjed?-e, miként azt Borges sugallja; folytatva azon, hogy van-e egyáltalán értelme felvetni, hogy milyen lenne, ha valaki t?kéletes emlékezettel rendelkezne (nincs). Meg, hogy elképzelhet?-e, nem pedig, hogy létezik vagy legalább lehetséges-e egy olyan pont vagy térrész: egy olyan Alef, amelyen keresztül egyszerre láthatunk mindent. ?s így tovább egészen addig, hogy mit mondhatunk az irodalomkritikáról, az irodalmi zsánerek létrej?ttér?l meg elt?nésér?l vagy éppen az irodalmi halhatatlanságról – ismét csak mint elméleti problémáról. Azaz végs? soron persze mégiscsak egyfajta bolyongás ez a borgesi k?nyvtában, illetve bizonyos, legalább hipotetikusan lehetséges és az irodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó kérdések fázisterében még akkor is, ha a fentebbiekben, miként a figyelmes olvasó már észre vehette, éppen azt tettem, amir?l korábban azt sejttettem, hogy nem fogom: néhány példa említésével próbáltam utalni rá, hogy mir?l szól az egész. De talán ez sincs igazi ellentmondásban azzal a megk?zelítéssel, amit ez a k?nyv sugall. Galántai Zoltán tudományt?rténész és író. Korábbi k?nyvei az eClassicnál: K?nyvkett?. A k?nyv, az írás és az irodalom j?v?jér?l (2013) http://eclassic.xyz/shop/bemutato/konyvketto-a-konyv-az-iras-es-az-irodalom-jovojerol/ Monoverzumok. Kozmosz, t?rvény, tudomány (2016) http://eclassic.xyz/shop/szabadpolc/monoverzumok/

innd seama de multiplele referiri la istorie, ct i de importana i relevana perspectivei temporal-istorice pentru orice alt tem, ajungem firesc la cardinalitatea istoriei n discursul lui Emil Cioran. n noianul tuturor temelor sale obsesive, istoria este o mega-tem, aflat n puternice raporturi cu celelalte. Aderena i entuziasmul pentru studiul problemelor de filosofia istoriei le gsim mrturisite nc de la nceputul traseului, n cteva scrisori ctre Bucur incu din anii ‘30. n acele scrisori vorbete de pasiune, de gndire spontan i personal, de adaptare natural asupra domeniului, i se arat ncredinat c, alturi de problemele de filosofia culturii i antropologiei filosofice, problemele de filosofia istoriei nu pot concepe c lea prsi vreodat. Dintre multiplele justificri ulterioare – opuse ca atitudine fa de cele din perioada iniial, dar care marcheaz aceeai aderen –, s punem dou n corelaie, scrise n ani apropiai, n care preocuparea pentru istorie este descris prin stri de dependen: slbiciune, sete, patim.“ – Ioan Costea

Avem o carte preponderent de sondare a mentalit??ii ruse, care este rezultatul unei radiografieri a societ??ii pe mai multe pali?ere, dintre care se deta?eaz? cel istoric ?i cel religios. (…) Rusia bolnav? este scris? ?n primii ani dup? evenimentele revolu?ionare din 1905?l907, ?n cursul c?rora autorul a avut o participare activ?, mai ales ?n ce prive?te punerea acestei revolu?ii sub semnul lui Hris?tos. Este o carte important? tocmai pentru c? oglinde?te deziluziile unei naturi pasiona?le, care, ?n centrul istoriei ?i al religiei, pune mereu fapta. Fire?te acum, dup? Arhipelagul lui Soljeni??n, pamfletele lui Merejkovski par simple exerci?ii de stil, ?nelibertatea” deza?vuat? ?n ele, Rusia ?arist? ca ??nchisoare a popoarelor” ap?r?nd chiar foarte apropiat? de ceea ce s?ar putea numi ?stat de drept”. ?n privin?a ?demasc?rii” ororilor contemporane?it??ii, putem spune c? – a?a cum au dovedit?o deceniile bol?evice – ?ntotdeauna este loc de mai r?u. (Emil Iordache)

Magyarázatok a Srimad-Bhagavatam tizedik éneke harminckettedik fejezetének 16-22. versáhez, az el?z? acaryák írásai alapján. A Na pāraye ’ham három része ?rī K???a, ?rī Caitanya Mahāprabhu és ?rīmatī Rādhārā?ī szeretetét mutatja be. Szeretetük egy-egy hatalmas folyóként h?mp?ly?g a prema óceánja felé. ?cāryáink kegyéb?l a bhakták megérinthetik ennek az óceánnak a partját, s néhány cseppnyi nektárt megízlelhetnek bel?le.

　　《费孝通早期思想探源》的论证有助于理解费孝通的社会改革思想所代表的江南社会精英群体，进一步明晰费孝通“合作主义”和“社会主义”取向的社会来源和思想来源。此外，作者还考证和分析了四十年代中期费孝通对中国文化看法的变化、原因及思想来源，指出费晚年倡导的“文化自觉”思想在1947年初已具雏形。本研究可增进对费孝通整体思想沿革的认识。

《你在忙什么》是由影响力遍及全球的佛教大德索达吉堪布近年来赴哈佛、耶鲁、斯坦福、哥廷根、清华、北大、港大……等全球近百所学府的演讲精粹。 堪布认为，时代在变迁，但佛教的宗旨没有变，人们可以从中找到解决现代问题的真正答案，这是应该去提醒大家的。 本书以幸福、压力、财富、情感、快乐为关键词，关注当下社会现状，针对现代人的思想误区，以浅显易懂的语言，为世人打开一条光明之路。身体的忙碌，根本在心。但愿由此你能得到佛教中的宁静心灵，减少无意义的忙碌，活得更加淡定。