A digitális technológia része a mindennapjainknak. K?nnyebbé teszi az életünket, a segítségével gyorsabban teremthetünk kapcsolatot egymással, és ler?vidíti az utazási id?t. De rossz kézbe kerülve életeket olthat ki. Amelia Sachs nyomozó éppen egy gyilkost üld?z forró nyomon haladva egy brooklyni áruházban, amikor a hajtóvadászatot végzetes esemény szakítja félbe. Egy mozgólépcs? gépházában találja magát, hogy kimentsen egy mélybe zuhant áldozatot és egyúttal kiengedje a markából a gyanúsítottat. De vajon tényleg egyszer?en egy rémiszt? baleset t?rtént? Lehet pusztán véletlen egybeesés, hogy a gyilkos éppen akkor járt a helyszínen? Fél?, hogy az áldozatok száma további látványos n?vekedést mutat. Sachs és Lincoln Rhyme, a t?rvényszéki szakért? kénytelenek rád?bbenni, hogy valószín?leg egyik legk?ny?rtelenebb eddigi ellenfelükkel állnak szemben. Valakivel, aki a leghétk?znapibb tárgyakat is képes ?ld?kl? fegyverré változtatni. Valakivel, aki egy távirányítóval is ?lni tud. Jeffery Deaver, a 150 országban kiadott, No.1. nemzetk?zi bestseller szerz? a mindennapi életünk részévé vált modern technikai eszk?z?k veszélyeit mutatja be, felejthetetlenül izgalmas thrillerében.

Egyszer emlékezet, elbb el kell mesélnem neki, kitalálni a részleteket, hogy legyen mire visszaemlékeznie. Legkisebb dolgok is megzavarhatják, elhangolják az egészet, elborítják, lefedik szépen. Akad azért mindig, ami már jól megy, újra meg újra elbukkan, mint a télikabát bélése, ha egyszer flfeslett a varrás. Visszatmkdd, kibújik megint. A fldrengés például eléggé megy, az be van rendesen gyakorolva. Egyetlen, jókora lendülés. Ha nem mese, nem csak képzelem, hogy emlékszem rá, hanem igazából volt. Nem azért emlékszem, mert annyiszor elmondták ugyanúgy. A csillár kilendült, mint a harang nyelve, a karácsonyfa végigkorcsolyázott a parketten a gyerekszoba sarkáig, aztán megindult visszafelé” – olvasható Kukorelly Endre TündérVlgy c. új regényében, ami az író eddigi legnagyobb vállalkozása. Nemcsak abban az értelemben, hogy a szerz kilenc évig írta knyvét, hanem a regény szintézis jelleg alkotás. rvényesülnek benne Kukorelly írásmódjának legfbb erényei: a nyelvi pontosság és szigorúság, irónia és gyngéd humor, az emlékezet mkdésének állandó felülvizsgálata, az elbeszéli n oszcilláló mozgása a múlt és jelen kztt, a lírai hangoltság. Tematikusan a regény az apa alakja kré szervezdik, és ezáltal felleli az elmúlt fél évszázad trténéseit. Metaforikusan szólva: a regény beszélje mintegy az apa hallgatását próbálja megérteni, aki horthysta katonatisztként megjárta a Don-kanyart, megsebesült, majd a kommunista diktatúrában banktisztviselként másodosztályú élet”-re kényszerült. A család deklasszálódását és saját szenvedését néma beletrdéssel elvisel apa mindvégig hallgat a múltjáról: a regény melankolikus nyomozása ennek a lehetséges okait és trténéseit rekonstruálja. Minden egyes fejezete az emlékezet próbája: kísérlet arra, hogy mítoszok és ráfogások nélkül férjen hozzá az élet legszemélyesebb tapasztalataihoz. Túlzás nélkül állítható, hogy a TündérVlgy az író legautentikusabb knyve.

Gond van a paradicsomban... Jemma, amióta csak az eszét tudja, a t?kéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ?tcsillagos üdül?helyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban. Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik. A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezel?tt feleségül ment, nyomtalanul elt?nt a szigetr?l, és a t?kéletes új élet épp ilyen gyorsan t?nik el Jemma szeme el?l. Ez hogy t?rténhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal n? megbízhat? ?s mindenekel?tt - hová ment a férje? ?rzelmekkel teli és lebilincsel? világsiker? pszichológiai thriller.

Fiatal, gy?ny?r?, gazdag és tehetséges, ráadásul a világ egyik legnépszer?bb színészn?je. Kell ennél t?bb a boldogsághoz? Bizony kell! Ha valaki, hát a huszonnyolc éves Connie pontosan tudja, hogy a jó adag csillámporral beszórt hollywoodi álomgyár valójában darálógép, ami szép lassan kizsigereli az embert. De egy nap betelik a pohár! Amerika üdv?skéje fogja magát, és elsz?kik Los Angelesb?l. Nagy titokban egy aprócska skót faluba utazik, mert cs?ndre és nyugalomra vágyik. Lochnabrae tényleg képeslapra kívánkozóan idilli hely, na de hogy békés lenne? Ugyan! Az amerikai sztár nem számolt a végletekig szókimondó és pletykás helyiekkel, akiket hosszú távon szinte lehetetlen elviselni, mik?zben jóval szerethet?bbek, mint a lány által túl jól ismert sztárok. Színpadra vinni a falubeli amat?r társulattal a Vízkeresztet egyszerre vicces és ideg?rl? feladat Connie számára. Persze valószín?leg k?nnyebben boldogulna, ha a szívd?gleszt? rendez? – aki megfogadta, hogy soha t?bbet nem kezd színészn?kkel ? nem lenne annyira undok vele. ?s f?leg, ha kevésbé szikrázna a leveg?, valahányszor egymásra néznek… ?Kiugrani a sajátunkból, hogy kipróbáljunk egy másik életet? Ki ne játszott volna még el a gondolattal? Hiszen ?másnak mindig k?nnyebb?... Sz?kés, szerelem, újrakezdés – err?l szól Victoria Connelly romantikus regénye. Akinek tetszett a Bárcsak itt lennél, vagy rajong Cecelia Ahern regényeiért, az ezt a k?nyvet is szeretni fogja!” Fej?s ?va

1610-ben, egy borzalmas évet maga m?g?tt hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni.?A ?b?n?s ?r?m?k városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát.?Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megment?jének édesanyja. Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ? csupán egyetlen férfi után vágyakozik,?Lorenzo Marianit azonban nem k?nny? ?r?kre rabul ejteni.?Flóra úgy d?nt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.?A szálak a legmagasabb k?r?kbe, a Collegió tagjai k?zé vezetnek, akik k?zül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.?Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának??R. Kelényi Angelika, Az ártatlan cím? k?nyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe.?Ahogy azt már megszokhattuk, a regény t?rténete a hatalom, a vágy, a b?n és a szerelem gyilkos kombinációja, t?rténelmi korba ágyazva.?

In 1861 Captain Grant succeeded Captain Burgess on Matinicus, taking his son with him as assistant. The old keeper left Abby on the rock to instruct the newcomers in their duties, and she performed the task so well that young Grant fell in love with her, and asked her to become his wife. Soon after their marriage she was appointed an assistant keeper. A few years later the husband was made keeper and the wife assistant keeper of White Head, another light on the Maine coast. There they remained until the spring of 1890, when they removed to Middleborough, Mass., intending to pass the balance of their days beyond sight and hearing of the rocks and the waves. But the hunger which the sea breeds in its adopted children was still strong within them, and the fall of 1892 found them again on the coast of Maine, this time at Portland, where the husband again entered the lighthouse establishment, working in the engineers' department of the first lighthouse district. With them until his death lived Captain Grant, who in the closing months of 1890, being then aged eighty-five, retired from the position of keeper of Matinicus light, which he had held for nearly thirty years. Not less lonely, but far more perilous than the life of the keepers of a light like that on Matinicus is the lot of the crew of the South Shoal lightship, whose position twenty-six miles off Sankaty Head, Nantucket Island, makes it the most exposed light-station in the world. Anchored so far out at sea, it is only during the months of summer and autumn that the lighthouse tender ventures to visit it, and its crew from December to May of each year are wholly cut off from communication with the land. It is this, however, that makes the South Shoal lightship a veritable protecting angel of the deep, for it stands guard not only over the treacherous New South Shoal, near which it is anchored, but over twenty-six miles of rips and reefs between it and the Nantucket shore—a wide-reaching ocean graveyard, where bleach the bones of more than a half thousand wrecked and forgotten vessels. The lightship is a stanchly built two-hulled schooner of 275 tons burden, 103 feet long over all, equipped with fore-and-aft lantern masts 71 feet high, and with two masts for sails, each 42 feet high. The lanterns are octagons of glass in copper frames, so arranged that they can be lowered into houses built around the masts. In the forward part of the ship is a huge fog bell, swung ten feet above the deck, which, when foggy weather prevails, as it frequently does for weeks at a time, is kept tolling day and night. A two-inch chain fastened to a "mushroom" anchor weighing upward of three tons holds the vessel in eighteen fathoms of water, but this, so fiercely do the waves beat against it in winter, has not prevented her from going adrift many times. She was two weeks at sea on one of these occasions, and on another she came to anchor in New York Harbor. Life on the South Shoal lightship is at all times a hard and trying one, and, as a matter of fact, the crew are instructed not to expose themselves to danger outside their special line of duty. This, however, does not deter them from frequently risking their lives in rescuing others, and when, several years ago, the City of Newcastle went ashore on one of the shoals near the lightship, all hands, twenty-seven in number, were saved by the South Shoal crew and kept aboard of her over two weeks, until the story of the wreck was signalled to a passing vessel. Isaac H. Grant holds a silver medal given him by the Government for rescuing two men from drowning while he was keeper at White Head; while Frederick Hatch, keeper of the Breakwater station at Cleveland was awarded the gold bar. The last mentioned badge of honor is granted only to one who has twice distinguished himself by a special act of bravery. It was given Hatch in the winter of 1898.

Жасмин, двадцатичетырехлетняя красавица-американка, приезжает в Англию на Рождество погостить у родственников. Герцог Харли подарил ей жеребца, и она решает прокатится верхом. Но из-за разыгравшейся метели ее едва не сбивает машина, за рулем которой сидел граф Сомертон. Через некоторое время, волею судьбы, Жасмин опять встретится с графом, который приютит ее в своем замке после падения с лошади… Эта встреча навсегда изменит их жизнь и подарит им настоящую любовь… Zhasmin, dvadcatichetyrehletnjaja krasavica-amerikanka, priezzhaet v Angliju na Rozhdestvo pogostit' u rodstvennikov. Gercog Harli podaril ej zherebca, i ona reshaet prokatitsja verhom. No iz-za razygravshejsja meteli ee edva ne sbivaet mashina, za rulem kotoroj sidel graf Somerton. Cherez nekotoroe vremja, voleju sud'by, Zhasmin opjat' vstretitsja s grafom, kotoryj prijutit ee v svoem zamke posle padenija s loshadi… Jeta vstrecha navsegda izmenit ih zhizn' i podarit im nastojashhuju ljubov'…

Addison Holmes élete romokban hever. Szerelme az oltár el?tt úgy d?nt, mégsem mondja ki a boldogító igent, a balul sikerült esküv? számlái pedig kifizetetlenül hevernek állandóan beázó lakásában. Mit tesz egy elhivatott tanárn?, ha komoly pénzzavarba kerül? Talán kül?nórákat vállal? Esetleg k?lcs?nkér a szüleit?l? Egy józan gondolkodású lány bizonyára ezt tenné, Addison azonban nagyobb haszonnal kecsegtet?, de annál is t?bb kockázattal járó mellékállást vállal, és elszeg?dik sztriptíztáncosn?nek. A lány, aki mágnesként vonzza a bajt, r?vid úton egy gyilkossági ügybe keveredik, így jobb híján felcsap magándetektívnek. Még szerencse, hogy segítséget kap egy hihetetlenül szexi, de elviselhetetlenül szemtelen rend?rnyomozótól, akinek élete titkokat rejt… Kaland, szerelem, romantika, humor és mindenekfelett egy ?rülten szerethet? f?szerepl? teszi felejthetetlenné a Go-go girl sorozatot. Fej?s ?va

1609 októberében?Fabricius Flóra, egy pozsonyi orvos lánya?Báthori Erzsébet ?udvarába érkezik, hogy megkeresse elt?nt n?vérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?? Minden erejére szüksége van, hogy legy?zze az akadályokat és kibogozza a s?tét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.? Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellem?, mégis rendkívül vonzó férfira, akir?l azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.? R.?Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írón??17. század elején játszódóregénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó t?rténetet mesél el, korh? t?rténelmi háttérbe helyezve.? Ahogy azt már megszokhattuk t?le, írása nem nélkül?zi a romantikát és a politikai cselsz?vést sem.?

Underground* *The author of the diary and the diary itself are, of course, imaginary. Nevertheless it is clear that such persons as the writer of these notes not only may, but positively must, exist in our society, when we consider the circumstances in the midst of which our society is formed. I have tried to expose to the view of the public more distinctly than is commonly done, one of the characters of the recent past. He is one of the representatives of a generation still living. In this fragment, entitled "Underground," this person introduces himself and his views, and, as it were, tries to explain the causes owing to which he has made his appearance and was bound to make his appearance in our midst. In the second fragment there are added the actual notes of this person concerning certain events in his life.--AUTHOR'S NOTE. II am a sick man.... I am a spiteful man. I am an unattractive man. I believe my liver is diseased. However, I know nothing at all about my disease, and do not know for certain what ails me. I don't consult a doctor for it, and never have, though I have a respect for medicine and doctors. Besides, I am extremely superstitious, sufficiently so to respect medicine, anyway (I am well-educated enough not to be superstitious, but I am superstitious). No, I refuse to consult a doctor from spite. That you probably will not understand. Well, I understand it, though. Of course, I can't explain who it is precisely that I am mortifying in this case by my spite: I am perfectly well aware that I cannot "pay out" the doctors by not consulting them; I know better than anyone that by all this I am only injuring myself and no one else. But still, if I don't consult a doctor it is from spite. My liver is bad, well--let it get worse! I have been going on like that for a long time--twenty years. Now I am forty. I used to be in the government service, but am no longer. I was a spiteful official. I was rude and took pleasure in being so. I did not take bribes, you see, so I was bound to find a recompense in that, at least. (A poor jest, but I will not scratch it out. I wrote it thinking it would sound very witty; but now that I have seen myself that I only wanted to show off in a despicable way, I will not scratch it out on purpose!) When petitioners used to come for information to the table at which I sat, I used to grind my teeth at them, and felt intense enjoyment when I succeeded in making anybody unhappy. I almost did succeed. For the most part they were all timid people--of course, they were petitioners. But of the uppish ones there was one officer in particular I could not endure. He simply would not be humble, and clanked his sword in a disgusting way. I carried on a feud with him for eighteen months over that sword. At last I got the better of him. He left off clanking it. That happened in my youth, though. But do you know, gentlemen, what was the chief point about my spite? Why, the whole point, the real sting of it lay in the fact that continually, even in the moment of the acutest spleen, I was inwardly conscious with shame that I was not only not a spiteful but not even an embittered man, that I was simply scaring sparrows at random and amusing myself by it. I might foam at the mouth, but bring me a doll to play with, give me a cup of tea with sugar in it, and maybe I should be appeased. I might even be genuinely touched, though probably I should grind my teeth at myself afterwards and lie awake at night with shame for months after. That was my way.

In these times of ours, though concerning the exact year there is no need to be precise, a boat of dirty and disreputable appearance, with two figures in it, floated on the Thames, between Southwark bridge which is of iron, and London Bridge which is of stone, as an autumn evening was closing in. The figures in this boat were those of a strong man with ragged grizzled hair and a sun-browned face, and a dark girl of nineteen or twenty, sufficiently like him to be recognizable as his daughter. The girl rowed, pulling a pair of sculls very easily; the man, with the rudder-lines slack in his hands, and his hands loose in his waistband, kept an eager look out. He had no net, hook, or line, and he could not be a fisherman; his boat had no cushion for a sitter, no paint, no inscription, no appliance beyond a rusty boathook and a coil of rope, and he could not be a waterman; his boat was too crazy and too small to take in cargo for delivery, and he could not be a lighterman or river-carrier; there was no clue to what he looked for, but he looked for something, with a most intent and searching gaze. The tide, which had turned an hour before, was running down, and his eyes watched every little race and eddy in its broad sweep, as the boat made slight head-way against it, or drove stern foremost before it, according as he directed his daughter by a movement of his head. She watched his face as earnestly as he watched the river. But, in the intensity of her look there was a touch of dread or horror. Allied to the bottom of the river rather than the surface, by reason of the slime and ooze with which it was covered, and its sodden state, this boat and the two figures in it obviously were doing something that they often did, and were seeking what they often sought. Half savage as the man showed, with no covering on his matted head, with his brown arms bare to between the elbow and the shoulder, with the loose knot of a looser kerchief lying low on his bare breast in a wilderness of beard and whisker, with such dress as he wore seeming to be made out of the mud that begrimed his boat, still there was a business-like usage in his steady gaze. So with every lithe action of the girl, with every turn of her wrist, perhaps most of all with her look of dread or horror; they were things of usage. 'Keep her out, Lizzie. Tide runs strong here. Keep her well afore the sweep of it.' Trusting to the girl's skill and making no use of the rudder, he eyed the coming tide with an absorbed attention. So the girl eyed him. But, it happened now, that a slant of light from the setting sun glanced into the bottom of the boat, and, touching a rotten stain there which bore some resemblance to the outline of a muffled human form, coloured it as though with diluted blood. This caught the girl's eye, and she shivered. 'What ails you?' said the man, immediately aware of it, though so intent on the advancing waters; 'I see nothing afloat.' The red light was gone, the shudder was gone, and his gaze, which had come back to the boat for a moment, travelled away again. Wheresoever the strong tide met with an impediment, his gaze paused for an instant. At every mooring-chain and rope, at every stationery boat or barge that split the current into a broad-arrowhead, at the offsets from the piers of Southwark Bridge, at the paddles of the river steamboats as they beat the filthy water, at the floating logs of timber lashed together lying off certain wharves, his shining eyes darted a hungry look. After a darkening hour or so, suddenly the rudder-lines tightened in his hold, and he steered hard towards the Surrey shore. Always watching his face, the girl instantly answered to the action in her sculling; presently the boat swung round, quivered as from a sudden jerk, and the upper half of the man was stretched out over the stern.

Elképeszt? lélektani thriller – a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi ?ket. A pár élete t?kéletesnek t?nik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. ?s aztán lát valami megd?bbent?t. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messzir?l szemlélt.? Meglátják; sokkal t?bb ?, mint egy lány a vonaton. Paula Hawkins els? thrillere azonnal a bestsellerlisták els? helyezettje lett. Harmincnégy országban megjelent, vitathatatlan, hogy az elmúlt évek legnagyobb sikerk?nyvét tartja kezében az olvasó.

A m?vek világa Mikszáth gyermekkorát idézi f?l egyszer? t?rténetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gy?ny?r? tájjal, a fenséges természettel" – írja az el?szóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszél? m?vészetének két tünd?kletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és m?vészi szemlélése Arany János balladak?ltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis t?rténetek tudatos kompozíciójából áll ?ssze. Számos forrásból ered?, t?bb helyszínhez k?thet? valós t?rténetek (zsánerképek) szervez?dnek ciklussá a k?tet lapjain, azt az írói meggy?z?dést sugallva, hogy a halál nem egyenl? a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc t?rténetek gy?jteménye a romantikus népiesség záró darabja. H?sei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. T?rténeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista kriticizmussal ellenpontozza.

Pride And Prejudice, the story of Mrs. Bennet's attempts to marry off her five daughters is one of the best-loved and most enduring classics in English literature. Excitement fizzes through the Bennet household at Longbourn in Hertfordshire when young, eligible Mr. Charles Bingley rents the fine house nearby. He may have sisters, but he also has male friends, and one of these—the haughty, and even wealthier, Mr. Fitzwilliam Darcy—irks the vivacious Elizabeth Bennet, the second of the Bennet girls. She annoys him. Which is how we know they must one day marry. The romantic clash between the opinionated Elizabeth and Darcy is a splendid rendition of civilized sparring. As the characters dance a delicate quadrille of flirtation and intrigue, Jane Austen's radiantly caustic wit and keen observation sparkle.

Rū?ītis ?ī skaistā pasaka ir mazā elfa dzīves stāsts. Vi?? mitinājās bagāta tirgotāja mājā un vienmēr bija pārticis.? ?ajā mājā dzīvoja arī kāds trūcīgs students, kur? bie?i cieta badu, jo visu naudu tērēja grāmatām. Kādu dienu Rū?ītis ieskatījās studenta istabi?ā pa atslēgas caurumu. Ko vi?? tur ieraudzīja? Kas notika tālāk? Lasiet pa?i! ?ajā burvju pasakā ir daudzas svarīgas patiesības un morāles vērtības. Tās saturs, noska?a un krāsainās ilustrācijas noteikti iepriecinās visus bērnus

Das Buch enth?lt drei wundersch?ne M?rchen. ?Die Hirtin und der Schornsteinfeger“ ist eine fr?hliche Geschichte über Porzellanfiguren, die eine alte Kommode bewohnen. ?Das kleine M?dchen mit den Schwefelh?lzern“ ist eine traurige Erz?hlung über ein M?dchen, das Streichh?lzer am Heiligabend verkaufen muss. “Fünf aus einer Schote“ ist eine rührende Geschichte über ein krankes M?dchen, in dessen Leben unerwartet ein kleines Erbsenkorn auftaucht. Alle Erz?hlungen sind sch?n und farbig illustriert. Die Hirtin und der Schornsteinfeger Die Helden des M?rchens sind Porzellanfiguren: eine Hirtin, ein Schornsteinfeger und ein alter? Chinese, der will, dass die hübsche Hirtin einen geschnitzten Feldwebel heiratet. Das M?dchen ist damit nicht einverstanden, weil sein kleines Herz schon lange für den?? Schornsteinfeger schl?gt. Was passiert weiter?? Das k?nnt ihr hier erfahren. Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert. Das kleine M?dchen mit den Schwefelh?lzern Dies ist eines der berühmtesten M?rchen,? das jedes Kind lesen sollte. Es ist eine berührende? Geschichte über? ein armes M?dchen, das? an einem kalten Heiligabend versucht Schwefelh?lzer an die? Passanten zu verkaufen. Was wird mit dem M?dchen weiter geschehen? Ihr k?nnt es hier lesen. Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert. Fünf aus einer Schote Es ist eine Erz?hlung über eine kleine Erbse, die durch einen Spalt im Dachgeschoss in eine Wohnung reinf?llt. Dort lebt eine Frau mit ihrer kleinen Tochter, Karolina. Das M?dchen ist? schwer krank und kann seit langem? sein Bett nicht verlassen. Karolina beobachtet mit Neugier die Pflanze, die aus dem Korn w?chst. Was passiert im Leben des M?dchens?? Lest weiter!? Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert.?

Die Hirtin und der Schornsteinfeger Die Helden des M?rchens sind Porzellanfiguren: eine Hirtin, ein Schornsteinfeger und ein alter? Chinese, der will, dass die hübsche Hirtin einen geschnitzten Feldwebel heiratet. Das M?dchen ist damit nicht einverstanden, weil sein kleines Herz schon lange für den?? Schornsteinfeger schl?gt. Was passiert weiter?? Das k?nnt ihr hier erfahren. Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert.

Видано 45 мовами! Донна Тартт — лауреат Пул?тцер?всько? прем?? № 1 у списку 100 видатних книжок за верс??ю The New York Times Отямившись п?сля вибуху в музе?, тринадцятир?чний Тео ще не розум??, що там, п?д уламками, залишилися його мат?р ? його дитинство. Пробираючись до виходу, повз кам?ння та т?ла, в?н п?дбира? безц?нну картину фламандського майстра, яку так любила його мати. Дивний старий, вмираючи, в?дда? йому свого персня та просить винести картину зв?дси... Тео буде кидати ?з родини в родину, ?з Нью-Йорка до Амстердама, ?з глибин в?дчаю до ейфор??. Викрадений ?Щиголь? стане його прокляттям та над??ю на порятунок... Vidano 45 movami! Donna Tartt — laureat Pul?tcer?vs'ko? prem?? № 1 u spisku 100 vidatnih knizhok za vers??ju The New York Times Otjamivshis' p?slja vibuhu v muze?, trinadcjatir?chnij Teo shhe ne rozum??, shho tam, p?d ulamkami, zalishilisja jogo mat?r ? jogo ditinstvo. Probirajuchis' do vihodu, povz kam?nnja ta t?la, v?n p?dbira? bezc?nnu kartinu flamands'kogo majstra, jaku tak ljubila jogo mati. Divnij starij, vmirajuchi, v?dda? jomu svogo persnja ta prosit' vinesti kartinu zv?dsi... Teo bude kidati ?z rodini v rodinu, ?z N'ju-Jorka do Amsterdama, ?z glibin v?dchaju do ejfor??. Vikradenij ?Shhigol'? stane jogo prokljattjam ta nad??ju na porjatunok...

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nev? fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket k?vetel? mitikus sz?rny, az essexi Kígyó újra felt?nt Aldwinter egyházk?zségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát t?zbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait k?vetve ismerkedik meg Aldwinter papjával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét. Az essexi kígyó cím? k?nyvet számos irodalmi díjra jel?lték, megjelenése óta t?bb mint egy éve az eladási listák elején szerepel a k?nyv az Egyesült Királyságban. Az ?v K?nyve - The WaterstonesBritish Book Award gy?zteseThe Sunday Times Bestseller Mint els?számú bestsellert és a 2016-os Waterstones Book of the Yeart Az essexi kígyót további nyolc díjra jel?lték, k?ztük a 2017-es Costa K?nyvdíjra és a 2017-es Bailey’s Women’s Prize for Fictionre. Sarah m?veit tizenegy nyelvre fordítják le, a Guardiannek és a The Financial Timesnak ír recenziókat. Kend?zetlenségében magával ragadó regény, melyben vágy és hit gabalyodik egymásba a lápon, de az igazi csoda a barátság. Sarah Perrynek megvan az a rendkívüli adottsága, hogy elk?vesse a prózával az elképzelhetetlent - más szóval olyan író, aki érti az életet. (Jessie Burton, a Babaház úrn?je és a Múzsa cím? k?nyv szerz?je) Az essexi kígyó élvezetes olvasmány: egy rendkívül tehetséges szerz? intelligens, magával ragadó munkája. (Sarah Waters, A szobalány cím? k?nyv szerz?je ) Ett?l a k?nyvt?l vágyat kapunk rá, hogy jobb emberré váljunk. (Justine Jordan, The Guardian)

Rachel Jenner csak egy pillanatra engedett, csak egy pillanatra fordult el, és ennyi elég volt, hogy nyolc éves fia, Ben elt?nj?n. Vajon mi t?rténhetett azon a szürke, es?s délutánon ott az erd?ben, ahova csak a szokásos kutyasétáltatásra mentek. Végzetes hibát vétett Rachel? Vagy bárkivel megeshetett volna? Az anya legrettenetesebb rémálmát éli át, és még a k?zvélemény is ellene fordul. Nem bízhat meg sem a volt férjében, sem a n?vérében, sem a barátn?jében. Egyedül maradt. Nincs kivel megossza gondolatait, kétségeit, egyre er?s?d? félelmét, vajon hol lehet Ben, mi lehet vele, egyáltalán él-e még. A rend?rség nyomoz, de ott is emberek dolgoznak… Az óra pedig ketyeg… Ebben a regényben semmi és senki nem az, mint aminek hiszed. Akaratlanul is elgondolkodsz: talán te sem? Szívbemarkoló, letehetetlenül izgalmas regény, téged sem hagy majd nyugodni a gondolat, mi lett a kisfiúval. Fej?s ?va

A Riyria krónikák eredetileg magánkiadásban jelent meg, majd felfigyelt rá az Orbit, a világ egyik legjelent?sebb fantasy-sci-fi kiadója, és 2011 végén saját kiadásban kezdte el kiadni a regényeket, amelyek villámgyorsan az utóbbi évek legsikeresebb új fantasy sorozatává váltak. Legalább 15 országba eladták már a kiadás jogait, és ez a szám folyamatosan b?vül. B?B FEJ?RE KER?L A KORONA. AZ IGAZI ?R?K?S REJTVE MARAD. EGY KALANDOR TITKA FELFORGATHAT MINDENT. Háború fenyegeti Melengárt, és h?seink újabb kockázatos megbízást kapnak. Ezúttal sz?vetséget kell k?tniük a nemzetelv?ek csapataival, akik délen a birodalmi elnyomók ellen küzdenek. A Nefronita Birodalom megállíthatatlanul terjeszkedik, és Royce gyanúja egyre er?sebb, hogy Ezrahaddon, a mágus eszk?zként használja ?t és társát saját, kifürkészhetetlen céljaihoz. Ha ki akarja deríteni az igazságot, meg kell fejtenie Hadrian titkát. ?m felfedezése, k?nnyen véget vethet a barátságuknak és kettészakíthatja a Riyriát. A Birodalom születik a magával ragadó Riyria-krónikák harmadik k?tete. A hatk?tetes sorozatot írója egyetlen, eposzi magaslatokra t?r? t?rténetként alkotta meg, amit kül?n epizódokra bontott. A cselekményszálak egybefonódnak, de minden egyes k?tet a saját t?rténetét meséli el, és kül?n, kerek egészként is élvezhet?. Az eredetileg magánkiadásban megjelent sorozatra felfigyelt egy nagy kiadó is, és az új kiadás révén az utóbbi évek legsikeresebb új fantasyjévé vált.