Obras Contenidas: Un viaje de novios La tribuna El cisne de Vilamorta Los pazos de Ulloa La madre naturaleza Insolación La prueba Una cristiana La piedra angular Do?a Milagros Memorias de un solterón: Adán y Eva El tesoro de Gastón El saludo de las brujas El Ni?o de Guzmán Misterio La sirena negra Dulce sue?o La última fada Cuentos de amor

The egalitarian nation of Aotearoa may be a safe haven for freedom fighters, but former Sky commander Breta yearns for more. The sudden build-up of troopers in the southern Brown Zone, and a conviction that someone is still betraying the Women’s Line, provide a stimulating assignment. Breta gets more than he bargained for during his clandestine visit to the bay region, but this only serves to strengthen his resolve to implement an alliance between the Sky pilots, the Kauri-Australia Line (KAL) and the Women’s Line to overthrow the totalitarian Australian government. The situation alters when villagers in the northern Brown Zone stage their own small but successful insurrection - the Sky Lines Alliance is formed and Operation Unity begins. But they’ll soon discover that radical change cannot be achieved without recourse to the dark side.

En esta novela se ven las ideas políticas de la escritora a través de sus personajes. El obrero, como capa social aparece aquí por primera vez en el panorama novelístico espa?ol. La crisis marcada por la Revolución de 1868, la emancipación de la mujer trabajadora y las reivindicaciones laborales del incipiente proletariado constituyen la atmósfera espiritual que envuelve el mundo narrativo de esta obra.

Londres, 1824, el relojero Dorff es asaltado por dos emboscados y recibe la ayuda de Renato de Giac, marqués de Brezé. Más tarde, ya en casa de Dorff, éste le entrega a Renato un manuscrito y un cofre con documentos importantísimos que los que están en el poder en Francia, Luis XVIII y su jefe de policía Lecazes, pretenden arrebatarle. La autora aborda por primera vez el género de la novela histórica mediante la recreación de la compleja historia de Luis XVII, el delfín perdido, el hijo de Luis XVI y María Antonieta. Asistiremos también a la intriga amorosa de Renato de Giac y Amelia, la hija mayor de Dorff. Este es un excepcional relato que aspira, como nos dice la autora en su novela, “a proyectar un rayo de luz en las lobregueces históricas por medio de la lámpara caprichosa de la fantasía”.

El ni?o de Guzmán narra una historia costumbrista.Pedro, un joven espa?ol que ha sido educado en el extranjero en las buenas maneras del continente y con una gran nostalgia de su país. Es el típico joven de mundo. Fue educado por un fraile irlandés fascinado por una Espa?a irreal ( La de la Gaviota de Faber).

The Outside can be a dangerous place. But so can the inside. It’s been years since the original cataclysm, but life has been structured, peaceful, and most of all uneventful in the Pale. The humachine citizens welcome the order provided by their ruler, the baleful Regent. However, when one of their own rescues a human boy, Hector, from ravenous ferals on the Outside, their careful systems are turned upside down. As Hector grows more and more human-strange, the citizens of the Pale grow uneasy. What will happen when the Outside tries to get in?

Milyen lenne egy regénye, ha Rejt? Jen? napjainkban írná meg? Talán ilyen: Csodálatos dolog egy ?r?kség! F?leg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az ?r?k?s felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül - egy észbontóan észbontó n?vel kiegészülve - gy?kerestül felforgassák a világ ellen sz?vetkez? b?n?s elemek életét. K?nyvünk h?sei - vérfarkas és vámpír rokonok híján - súlyosan sebezhet?k, legyen szó akár szerelemr?l, akár egyszer? ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglel?s sikoltozás k?zepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A k?nyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Acestea-s cuvintele, Petra. Am aternut copertele peste ele, lsndu-le s se limpezeasc. Timpul trecea, cartea nu-mi mai ncpea n trup. ntr-o zi, mi plimbam ochii peste literele ei. Dup aceea, am rspuns ctorva e-mailuri. Printre tirile care nsoesc n mod obinuit o csu electronic, mi-a atras atenia una. Plasa pianjenului se lsa peste mine, dar cui s-i strig mirarea i bucuria mea Eram singur i ngheat, n biroul pustiu. Atunci, m-am repezit s-i atern aceste nimicuri despre Shaun Higgins, specialistul ce a reuit s rezolve misterul insulei-fantom din Pacific. Aprea pe mai toate hrile, dar nu a fost gsit de cercettorii care au plecat s o caute cu vreo lun n urm. Din 1876 s-a strecurat eroarea. Atunci, comandantul balenierei Velocity a raportat n jurnal o serie de stnci mari i nite insulie de nisip, marcnd poriunea de pmnt pe o hart. Informaiile lui au tot fost copiate i recopiate, postulnd drept insul un probabil i posibil recif. Cineva din lumea aceasta, cu un veac n urm, s-a mai gndit la Plasterca. i dai seama ce lucru minunat i s-ar putea ca lumea despre care am zis odat c nu am gsit-o, aceea ce spuneam c i se cuvine, alturi de aceast carte care abia mai ncape n colivie, s se afle undeva, pe-aproape.“ – Clin Torsan

avagy a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ereje T?rténet egy anyáról, akinek szívéhez k?zelebb állt egyik fia, mint a másik, és b?ntudata halála után sem hagyta nyugodni. T?rténet egy fiúról, akit édesanyja nem akart a világra hozni, akinek a magány volt a legh?ségesebb társa, s akinek szíve k?vé dermedt a háború borzalmaiban. T?rténet egy lányról, aki tudta, mekkora er?vel bír a szeretet, és tudta, hogyan kell megszelídíteni, újrahangolni egy elgy?t?rt szívet. T?rténet egy n?r?l, aki háta m?g?tt hagyta a nyugati világot, hogy megtalálja, ami a legfontosabb az életben: ?nmagát. Az egymásba fonódó t?rténetekb?l egyetlen regény kerekedik, mely izgalmas emberi sorsokról mesél, mik?zben bemutatja Burma babonákkal, ugyanakkor b?lcsességgel átsz?tt kultúráját, és felnyitja szemünket egy olyan világra, melyben a szeretet, a megbocsátás és a szabadság jelentik az igazi hatalmat.

Virág harminc elmúlt, de sem az álommeló, sem az álomotthon, sem az álompasi nem akar valósággá válni. ?nbizalma, optimizmusa mégis t?retlen. Pedig van kivel ?sszemérnie magát. Alig pár évvel id?sebb n?vére, Judit már régen révbe ért. Jókép? férj, három gyerek, anyagi gondokról nem is hallott, de még rettenetes f?n?k sem igyekszik pokollá tenni az életét. Aztán váratlanul Juditot elhagyja a férje egy fiatalabb n? miatt... Hogyan tud újra magára találni a n?vér? ?s hogyan tud ebben segítségére lenni a kelekótya húg? Talán els? lépésként azzal, hogy pici albérletébe k?lt?zteti n?vérét a z?r?s kamaszlánnyal, az iskolát kezd? k?zéps?vel, és az épp járni tanuló egy éves unoka?ccsel. ?s míg a két testvér azon van, hogy Judit szívét ?sszeragasszák, Virág élete is a feje tetejére áll.

Lumea este plin? de ?ntreb?ri pentru Hans Thomas, un b?iat de doisprezece ani care pleac? ?mpreun? cu tat?l lui la Atena, ?n c?utarea mamei sale ?r?t?cite ?n lumea modei“. Un personaj enigmatic ?i d?ruie?te pe drum o lup?, apoi b?iatul prime?te o carte minuscul? ?n care cite?te o poveste av?nd similitudini bizare cu detalii din propria-i via??. Misterul c?r?ilor de joc este o poveste ?n interiorul altei pove?ti, un joc la grani?a ?ntre realitate ?i fantezie demn de Lewis Carroll.

Gómez Herrera este un gaucho, un haiduc al pampasului argentinian, scos parc? din revistele motiva?ionale ?i de self-improving. ?tie ce poate ?i ce vrea ?i are la ?ndem?n? arme imbatabile: cinismul, pref?c?toria, falsitatea ?i calomnia. Demn de Juan Moreira, str?mo?ul s?u, Herrera ofer? re?eta perfect? pentru ob?inerea unui scaun ministerial ?ntr-o ?ar? european?. Comedia inocent? devine astfel o satir? bine regizat?, iar r?sul un z?mbet sarcastic. Hazliile ispr?vi ale nepotului lui Juan Moreira este un tabloul al arivistului, pe fundalul societ??ii argentiniene de la sf?r?itul secolul al XIX-lea ?i ?nceputul secolului al XX-lea.

A New York Times bestseller szerz?je, a feszültségteremtés királyn?je, 100 millió eladott példánnyal a valaha volt legnépszer?bb szerz?k egyike.Legújabb, nagy siker? krimije éppúgy felkerült a legfontosabb sikerlistákra, mint Clark szinte minden m?ve. A fiatalon meg?zvegyült Lane Harmon, az ?téves Katie édesanyja lakberendez?, fény?z? otthonokba bejáratos. Egy alkalommal, amikor f?n?ke megbízza, hogy rendezzen be egy szerény sorházat, meglepve tapasztalja, hogy a megbízó nem más, mint egy híres-hírhedt pénzember felesége. A férj, Parker Bennett, két éve t?nt el a Karib-tengeren hajózva. A cégben lév? ?tmilliárd dollárral együttVajon él-e még? Vajon k?ze van-e a milliárdokhoz? ?s vajon mit tud a feleség?Lane egyre jobban belebonyolódik az ügybe, és egyre k?zelebb kerül Bennették fiához, míg végül már megszállottan próbálja bizonyítani a család ártatlanságát. Azzal azonban nem számol, hogy ezzel magát és kislányát is veszélybe sodorja Botrány, csalás, árulás és szerelem a kritikusok és az olvasók szerint ez az ?tvenk?tetes Clark életének egyik legjobb regénye. El?sz?r a pénz a tét. Utána?a szerelem. Végül az életed.

Perechi ?n formare este romanul unei iubiri ai c?rei protagoni?ti, desp?r?i?i timp de ?aisprezece ani, ajung s? se reg?seasc? ?n ?mprejur?ri dramatice. Andreas Lüscher este un psiholog care ?ncearc? s? p?streze o distan?? profesionist? fa?? de pacien?ii s?i. Dar c?nd destinul i-o aduce ?n cale pe Meret, fosta lui iubire din tinere?e, b?rbatul descoper? c?t de fragile ?i imperfecte sunt cuvintele atunci c?nd ?ncearc? s? refac? o leg?tur? pierdut?, acum mai puternic? dec?t a fost vreodat?.

Umorul, absurdul ?i tenta?ia suprarealist? sunt aduse aici la rang de repere pentru fic?iune. Blues pentru o pisic? neagr? este o colec?ie de povestiri ?n care Boris Vian ??i m?rturise?te pe spa?ii mici pasiunea pentru firescul r?sturnat cu susul ?n jos ?i pentru jocurile infinite cu limbajul ?i literatura. Pe fondul celui de-al doilea R?zboi Mondial, lumea a luat-o razna, dar toate personajele se lupt? pentru a salva aparen?ele. Protagoni?tii sunt dintre cei mai ciuda?i, iar ac?iunile lor ?n acord cu lumea ?n r?sp?r. Pescari de timbre, sculptori de pietre de morminte, motani-negri-vorbitori-englezi iubitori de b?uturi fine sunt reprezentativi pentru stilul lui Boris Vian.

"Miklóska nagyon boldog volt, hogy újra láthatja a cica-babát és megint játszhatik vele, Kandur bátya sem adta meg a cica-babának azt a pofont és azt a pár karmolást, amit?l a cica-baba félt. Egyébként Kandur bátya csakhamar hazautazott, a cica-baba ellenben Budapesten maradt s Miklóskával együtt megy haza nyaralni a nagymamához."

F?szerepl?nk Kópé, egy erdei manó, aki kirándulók fogságábae sik, majd az erd?b?l egy f?városi lakótelepre kerül. A manó megsz?kik a rabságból, és meghúzódik egy limlommal zsúfolter kélyen. Nem esik kétségbe, hanem kényelmes kuckót alakít ki a kacatok k?z?tt. Kópé az épület el?tt magasodó akácfán k?zlekedik az erkélyek k?z?tt. ?gy talál egy barátot, Dórit, aki egyedül él az anyukájával, és soha nem járt erd?ben. A manó mesélni kezd az otthonáról, az odvas t?lgyrol, a barátairól. A mesékhez Dóri rajzokat készít. A rideg lakótelepen nem ismerik egymást az emberek, és éppen Kópé kalandozása, kíváncsisága hozza ?ket ?szsze. Dóri megismerkedik Olga nénivel, akit?l kertész kedni tanul,virágokat nevel az erkélyen, másoktól cicát kap. A k?nyvben az izgalmas kalandokat, mint például amikor Kópét majdnem elüti egy autó, vagy amikor lepottyan egyik erkélyrol a másikra, mulatságos részek gazdagítják. Az erdei él?világ valóságh? bemutatása keveredik a fantáziavilágbeli lények, tündérek és manók jellemzésével. Megtudhatjuk például, milyen is egy manó esküv?! Ajánlott korosztály: 5 és 10 év k?z?tt.

To the irreverent—and which of us will claim entire exemption from that comfortable classification—there is something very amusing in the attitude of the orthodox criticism toward Bernard Shaw. He so obviously disregards all the canons and unities and other things which every well-bred dramatist is bound to respect that his work is really unworthy of serious criticism (orthodox). Indeed he knows no more about the dramatic art than, according to his own story in "The Man of Destiny," Napoleon at Tavazzano knew of the Art of War. But both men were successes each in his way—the latter won victories and the former gained audiences, in the very teeth of the accepted theories of war and the theatre. Shaw does not know that it is unpardonable sin to have his characters make long speeches at one another, apparently thinking that this embargo applies only to long speeches which consist mainly of bombast and rhetoric. There never was an author who showed less predilection for a specific medium by which to accomplish his results. He recognized, early in his days, many things awry in the world and he assumed the task of mundane reformation with a confident spirit. It seems such a small job at twenty to set the times aright. He began as an Essayist, but who reads essays now-a-days—he then turned novelist with no better success, for no one would read such preposterous stuff as he chose to emit. He only succeeded in proving that absolutely rational men and women—although he has created few of the latter—can be most extremely disagreeable to our conventional way of thinking. As a last resort, he turned to the stage, not that he cared for the dramatic art, for no man seems to care less about "Art for Art's sake," being in this a perfect foil to his brilliant compatriot and contemporary, Wilde. He cast his theories in dramatic forms merely because no other course except silence or physical revolt was open to him. For a long time it seemed as if this resource too was doomed to fail him. But finally he has attained a hearing and now attempts at suppression merely serve to advertise their victim. It will repay those who seek analogies in literature to compare Shaw with Cervantes. After a life of heroic endeavor, disappointment, slavery, and poverty, the author of "Don Quixote" gave the world a serious work which caused to be laughed off the world's stage forever the final vestiges of decadent chivalry. The institution had long been outgrown, but its vernacular continued to be the speech and to express the thought "of the world and among the vulgar," as the quaint, old novelist puts it, just as to-day the novel intended for the consumption of the unenlightened must deal with peers and millionaires and be dressed in stilted language. Marvellously he succeeded, but in a way he least intended. We have not yet, after so many years, determined whether it is a work to laugh or cry over. "It is our joyfullest modern book," says Carlyle, while Landor thinks that "readers who see nothing more than a burlesque in 'Don Quixote' have but shallow appreciation of the work." Shaw in like manner comes upon the scene when many of our social usages are outworn. He sees the fact, announces it, and we burst into guffaws. The continuous laughter which greets Shaw's plays arises from a real contrast in the point of view of the dramatist and his audiences. When Pinero or Jones describes a whimsical situation we never doubt for a moment that the author's point of view is our own and that the abnormal predicament of his characters appeals to him in the same light as to his audience. With Shaw this sense of community of feeling is wholly lacking. He describes things as he sees them, and the house is in a roar. Who is right If we were really using our own senses and not gazing through the glasses of convention and romance and make-believe, should we see things as Shaw does Must it not cause Shaw to doubt his own or the public's sanity to hear audiences laughing boisterously over tragic situations And yet, if they did not come to laugh, they would not come at all. Mockery is the price he must pay for a hearing. Or has he calculated to a nicety the power of reaction Does he seek to drive us to aspiration by the portrayal of sordidness, to disinterestedness by the picture of selfishness, to illusion by disillusionment It is impossible to believe that he is unconscious of the humor of his dramatic situations, yet he stoically gives no sign. He even dares the charge, terrible in proportion to its truth, which the most serious of us shrinks from—the lack of a sense of humor. Men would rather have their integrity impugned. In "Arms and the Man" the subject which occupies the dramatist's attention is that survival of barbarity—militarism—which raises its horrid head from time to time to cast a doubt on the reality of our civilization. No more hoary superstition survives than that the donning of a uniform changes the nature of the wearer. This

Volumul de proz? scurt? al lui Dorin David reune?te dou?zeci ?i trei de scrieri, o parte din ele publicate ?n perioada 2001-2013 ?n revistele Calende, Vatra, Tribuna ?i Astra, restul fiind inedite.Povestirile penduleaz? ?ntre dou? universuri – cel al realit??ii imediate, cu personaje ?i situa?ii palpabile, ?i cel al fic?iunii literare, chiar al magicului –, care la un moment dat ??i confund? grani?ele, cititorul trec?nd , gra?ie ?u?ilor“ ?i ?ferestrelor“ sugerate cu subtilitate de autor, dintr-o dimensiune ?n alta.

"A lányok még viharosabban nevettek. Kelepei azonban t?prengve szítta a fogát. Azon gondolkodott, mi lenne, ha csakugyan idek?lt?zne? Lelki szeme el?tt egész csomó dolog jelent meg. A jó koszt, a dunyhás ágy, amellyel talán minden együtt jár, ingyen, ami a Háznak specialitása, ha az ember itt lakik helyben."

A nem túl távoli j?v?ben az emberek látszólag t?kéletes társadalomban élnek. A mindent és mindenkit irányító politikai elit a média, illetve kül?nféle pszichoaktív szerek segítségével mossa át az emberek tudatát. A vezet? elit és a hadsereg k?z?tti ellentét a hatalom birtoklásáért kiélesedik. A konfliktus polgárháborúhoz, majd a rendszer teljes ?sszeomlásához vezet. A hadsereg által kidolgozott terv, az Armageddon-teória, mely az új társadalmi berendezkedést hivatott volna megszervezni, kudarcba fulladt. A harcokban milliók pusztulnak el és visszafordíthatatlan károkat szenved a F?ld is. A túlél?k reménytelensége egyre csak n?, persze tudják, hamarosan az embereknél egy sokkal kegyetlenebb ellenséggel kell szembenézniük... Novák Andor poszt-apokaliptikus t?rténetének els? k?tete a Háborút megel?z? eseményekr?l szól. Egy olyan kegyetlen, nyomasztó világot ábrázol, mely talán már a mi életünkben elj?het. Vagy észre sem vettük, de mi magunk is már ebben a világban élünk?