The Discovery of the Future is a philosophical lecture by H. G. Wells that argues for the knowability of the future. It was originally delivered to the Royal Institution on January 24, 1902. Before appearing in book form. Wells begins by distinguishing between “two divergent types of mind,” one that judges and attaches importance principally to what has happened in the past and one that judges and attaches importance principally to what will happen in the future. To the former he attributes the adjectives “legal or submissive,” “passive,” and “oriental,” and to the latter the adjectives “legislative, creative, organizing, or masterful,” and “active,” calling it “a more modern and much less abundant type of mind.” ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ? ?*** It will lead into my subject most conveniently to contrast and separate two divergent types of mind, types which are to be distinguished chiefly by their attitude toward time, and more particularly by the relative importance they attach and the relative amount of thought they give to the future. The first of these two types of mind, and it is, I think, the predominant type, the type of the majority of living people, is that which seems scarcely to think of the future at all, which regards it as a sort of blank non-existence upon which the advancing present will presently write events. The second type, which is, I think, a more modern and much less abundant type of mind, thinks constantly and by preference of things to come, and of present things mainly in relation to the results that must arise from them. The former type of mind, when one gets it in its purity, is retrospective in habit, and it interprets the things of the present, and gives value to this and denies it to that, entirely with relation to the past. The latter type of mind is constructive in habit, it interprets the things of the present and gives value to this or that, entirely in relation to things designed or foreseen. While from that former point of view our life is simply to reap the consequences of the past, from this our life is to prepare the future. The former type one might speak of as the legal or submissive type of mind, because the business, the practice, and the training of a lawyer dispose him toward it; he of all men must constantly refer to the law made, the right established, the precedent set, and consistently ignore or condemn the thing that is only seeking to establish itself. The latter type of mind I might for contrast call the legislative, creative, organizing, or masterful type, because it is perpetually attacking and altering the established order of things, perpetually falling away from respect for what the past has given us. It sees the world as one great workshop, and the present is no more than material for the future, for the thing that is yet destined to be. It is in the active mood of thought, while the former is in the passive; it is the mind of youth, it is the mind more manifest among the western nations, while the former is the mind of age, the mind of the oriental. Things have been, says the legal mind, and so we are here. The creative mind says we are here because things have yet to be. Now I do not wish to suggest that the great mass of people belong to either of these two types. Indeed, I speak of them as two distinct and distinguishable types mainly for convenience and in order to accentuate their distinction. There are probably very few people who brood constantly upon the past without any thought of the future at all, and there are probably scarcely any who live and think consistently in relation to the future. The great mass of people occupy an intermediate position between these extremes, they pass daily and hourly from the passive mood to the active, they see this thing in relation to its associations and that thing in relation to its consequences, and they do not even suspect that they are using two distinct methods in their minds.

The stories were written when Irish nationalism was at its peak, and a search for a national identity and purpose was raging; at a crossroads of history and culture, Ireland was jolted by various converging ideas and influences. They centre on Joyce's idea of an epiphany: a moment where a character experiences self-understanding or illumination. Many of the characters in Dubliners later appear in minor roles in Joyce's novel Ulysses. The initial stories in the collection are narrated by child protagonists, and as the stories continue, they deal with the lives and concerns of progressively older people. This is in line with Joyce's tripartite division of the collection into childhood, adolescence and maturity. THERE was no hope for him this time: it was the third stroke. Night after night I had passed the house (it was vacation time) and studied the lighted square of window: and night after night I had found it lighted in the same way, faintly and evenly. If he was dead, I thought, I would see the reflection of candles on the darkened blind for I knew that two candles must be set at the head of a corpse. He had often said to me: "I am not long for this world," and I had thought his words idle. Now I knew they were true. Every night as I gazed up at the window I said softly to myself the word paralysis. It had always sounded strangely in my ears, like the word gnomon in the Euclid and the word simony in the Catechism. But now it sounded to me like the name of some maleficent and sinful being. It filled me with fear, and yet I longed to be nearer to it and to look upon its deadly work.Old Cotter was sitting at the fire, smoking, when I came downstairs to supper. While my aunt was ladling out my stirabout he said, as if returning to some former remark of his: "No, I wouldn't say he was exactly... but there was something queer... there was something uncanny about him. I'll tell you my opinion...." He began to puff at his pipe, no doubt arranging his opinion in his mind. Tiresome old fool! When we knew him first he used to be rather interesting, talking of faints and worms; but I soon grew tired of him and his endless stories about the distillery. "I have my own theory about it," he said. "I think it was one of those... peculiar cases.... But it's hard to say...." He began to puff again at his pipe without giving us his theory. My uncle saw me staring and said to me:"Well, so your old friend is gone, you'll be sorry to hear." "Who?" said I."Father Flynn.""Is he dead?" ? ABOUT AUTHOR: ? James Augustine Aloysius Joyce (1882 – 1941) was an Irish novelist and poet, considered to be one of the most influential writers in the modernist avant-garde of the early 20th century. Joyce is best known for Ulysses (1922), a landmark work in which the episodes of Homer's Odyssey are paralleled in an array of contrasting literary styles, perhaps most prominent among these the stream of consciousness technique he perfected. Other major works are the short-story collection Dubliners (1914), and the novels A Portrait of the Artist as a Young Man (1916) and Finnegans Wake (1939). His complete oeuvre also includes three books of poetry, a play, occasional journalism, and his published letters.

A kis szellem minden éjjel pontban éjfélkor f?lébred. Vígan járja Bagolyk? várának ?sszes termét, és meglátogatja ?reg barátját, Uhu bácsit. De k?zben arról ábrándozik, milyen jó lenne nappal látni a világot! Csupán egyetlenegyszer… Addig nem nyugszik, míg egy ver?fényes napon a kívánsága váratlanul nem teljesül. Ekkor izgalmas kalandok sora veszi kezdetét, és nemcsak a kis szellem számára… A Kolibri Klasszikusok sorozatban a Torzonborz-t?rténetek után egy újabb Otfried Preussler meseh?s, a kis szellem válhat generációk kedvencévé.

t lány, t nézpont, t knyv. Cherry trténete, a Cseresznyés ábránd az els. Cherry Costello élete hamarosan rkre megváltozik. Somersetbe kltzik az apukájával, ahol egy új anyuka és egy csomó vadiúj testvér vár rá. Rgtn az els napon megismeri Shay Fletchert, aki annyira szívdgleszt, hogy az már kzveszélyes. Csakhogy Shay foglalt: Cherry új mostohatestvérével, Honey-val jár. Cherry pontosan tudja, milyen kockázatos Shayjel barátkoznia – hiszen ezzel mindent tnkretehet. Csakhogy ez még nem jelenti azt, hogy távol is tudja tartani magát tle… Csajok és csokik. Egy knyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga trténete… Neked melyik lány lesz a kedvenced Talán a Cseresznyés ábránd fhse, Cherry Az a lány, akinek tejeskávé szín a bre, stétbarna szeme pedig mandulavágású. Akinek élénk a képzelete, szórakoztató a társaságában lenni, és aki mindig kiáll magáért. Cathy Cassidy nyolc-kilencéves korában írta meg els képesknyvét kisccsének, és azóta ontja magából a trténeteket. Magyarul elsként a Csajok és csokik-sorozata (a Cseresznyés ábránd az 1. ktet) jelenik meg, melynek a vagány Tanberry-nvérek a fhsei, de mellettük feltnik néhány szupermen srác is, valamint Cathy egyik legnagyobb szerelme, a csokoládé is fontos szerepet kap. Cathy Skóciában él a családjával. Az sszes munka kzül, amivel valaha megpróbálkozott, az írást szereti a legjobban – hiszen amikor ír, mást sem kell csinálnia, mint ébren álmodozni egész álló nap.

36 тижн?в у списку бестселер?в The New York Times! Евел?н пережива? глибоку особисту кризу. Вона знайомиться з? старенькою Н?нн?, яка, попри важку долю, не втрача? жаги до життя. Н?нн? розпов?да? Евел?н ?стор?? ?хнього м?стечка: про д?вчину, яка п?сля загибел? брата знаходить сили жити дал?; про розбите серце красун? Рут; про мандр?вного роб?тника, який закохався в Рут; про безроб?тних, яких у кафе ?Зупинка? годували безкоштовно... Ц? ?стор?? мають таку силу, що зм?нюють на краще життя тих, хто ?х чита?. 36 tizhn?v u spisku bestseler?v The New York Times! Evel?n perezhiva? gliboku osobistu krizu. Vona znajomit'sja z? staren'koju N?nn?, jaka, popri vazhku dolju, ne vtracha? zhagi do zhittja. N?nn? rozpov?da? Evel?n ?stor?? ?hn'ogo m?stechka: pro d?vchinu, jaka p?slja zagibel? brata znahodit' sili zhiti dal?; pro rozbite serce krasun? Rut; pro mandr?vnogo rob?tnika, jakij zakohavsja v Rut; pro bezrob?tnih, jakih u kafe ?Zupinka? goduvali bezkoshtovno... C? ?stor?? majut' taku silu, shho zm?njujut' na krashhe zhittja tih, hto ?h chita?.

Minden bonyodalom azzal kezd?dik, hogy Ríviai Geralt kardjainak rejtélyes módon lába kél. Ezt k?veti egy démonidéz? rejtélye, egy furcsa hajóút és egy meglehet?sen fordulatos királyi esküv?. A régi barát, K?k?rcsin szokás szerint most is Geralt ?segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem. Felbukkan egy varázslón? is, aki megpróbálja irányítani Geraltot, szokás szerint. ?s ismét akadnak olyanok, akik a vaják útjába állnak, szokás szerint. Ez a k?tet Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak k?nny? szállal kapcsolódik, de a szerz? nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ?tv?zve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a k?tetet. Szokás szerint.

Underground* *The author of the diary and the diary itself are, of course, imaginary. Nevertheless it is clear that such persons as the writer of these notes not only may, but positively must, exist in our society, when we consider the circumstances in the midst of which our society is formed. I have tried to expose to the view of the public more distinctly than is commonly done, one of the characters of the recent past. He is one of the representatives of a generation still living. In this fragment, entitled "Underground," this person introduces himself and his views, and, as it were, tries to explain the causes owing to which he has made his appearance and was bound to make his appearance in our midst. In the second fragment there are added the actual notes of this person concerning certain events in his life.--AUTHOR'S NOTE. II am a sick man.... I am a spiteful man. I am an unattractive man. I believe my liver is diseased. However, I know nothing at all about my disease, and do not know for certain what ails me. I don't consult a doctor for it, and never have, though I have a respect for medicine and doctors. Besides, I am extremely superstitious, sufficiently so to respect medicine, anyway (I am well-educated enough not to be superstitious, but I am superstitious). No, I refuse to consult a doctor from spite. That you probably will not understand. Well, I understand it, though. Of course, I can't explain who it is precisely that I am mortifying in this case by my spite: I am perfectly well aware that I cannot "pay out" the doctors by not consulting them; I know better than anyone that by all this I am only injuring myself and no one else. But still, if I don't consult a doctor it is from spite. My liver is bad, well--let it get worse! I have been going on like that for a long time--twenty years. Now I am forty. I used to be in the government service, but am no longer. I was a spiteful official. I was rude and took pleasure in being so. I did not take bribes, you see, so I was bound to find a recompense in that, at least. (A poor jest, but I will not scratch it out. I wrote it thinking it would sound very witty; but now that I have seen myself that I only wanted to show off in a despicable way, I will not scratch it out on purpose!) When petitioners used to come for information to the table at which I sat, I used to grind my teeth at them, and felt intense enjoyment when I succeeded in making anybody unhappy. I almost did succeed. For the most part they were all timid people--of course, they were petitioners. But of the uppish ones there was one officer in particular I could not endure. He simply would not be humble, and clanked his sword in a disgusting way. I carried on a feud with him for eighteen months over that sword. At last I got the better of him. He left off clanking it. That happened in my youth, though. But do you know, gentlemen, what was the chief point about my spite? Why, the whole point, the real sting of it lay in the fact that continually, even in the moment of the acutest spleen, I was inwardly conscious with shame that I was not only not a spiteful but not even an embittered man, that I was simply scaring sparrows at random and amusing myself by it. I might foam at the mouth, but bring me a doll to play with, give me a cup of tea with sugar in it, and maybe I should be appeased. I might even be genuinely touched, though probably I should grind my teeth at myself afterwards and lie awake at night with shame for months after. That was my way.

In these times of ours, though concerning the exact year there is no need to be precise, a boat of dirty and disreputable appearance, with two figures in it, floated on the Thames, between Southwark bridge which is of iron, and London Bridge which is of stone, as an autumn evening was closing in. The figures in this boat were those of a strong man with ragged grizzled hair and a sun-browned face, and a dark girl of nineteen or twenty, sufficiently like him to be recognizable as his daughter. The girl rowed, pulling a pair of sculls very easily; the man, with the rudder-lines slack in his hands, and his hands loose in his waistband, kept an eager look out. He had no net, hook, or line, and he could not be a fisherman; his boat had no cushion for a sitter, no paint, no inscription, no appliance beyond a rusty boathook and a coil of rope, and he could not be a waterman; his boat was too crazy and too small to take in cargo for delivery, and he could not be a lighterman or river-carrier; there was no clue to what he looked for, but he looked for something, with a most intent and searching gaze. The tide, which had turned an hour before, was running down, and his eyes watched every little race and eddy in its broad sweep, as the boat made slight head-way against it, or drove stern foremost before it, according as he directed his daughter by a movement of his head. She watched his face as earnestly as he watched the river. But, in the intensity of her look there was a touch of dread or horror. Allied to the bottom of the river rather than the surface, by reason of the slime and ooze with which it was covered, and its sodden state, this boat and the two figures in it obviously were doing something that they often did, and were seeking what they often sought. Half savage as the man showed, with no covering on his matted head, with his brown arms bare to between the elbow and the shoulder, with the loose knot of a looser kerchief lying low on his bare breast in a wilderness of beard and whisker, with such dress as he wore seeming to be made out of the mud that begrimed his boat, still there was a business-like usage in his steady gaze. So with every lithe action of the girl, with every turn of her wrist, perhaps most of all with her look of dread or horror; they were things of usage. 'Keep her out, Lizzie. Tide runs strong here. Keep her well afore the sweep of it.' Trusting to the girl's skill and making no use of the rudder, he eyed the coming tide with an absorbed attention. So the girl eyed him. But, it happened now, that a slant of light from the setting sun glanced into the bottom of the boat, and, touching a rotten stain there which bore some resemblance to the outline of a muffled human form, coloured it as though with diluted blood. This caught the girl's eye, and she shivered. 'What ails you?' said the man, immediately aware of it, though so intent on the advancing waters; 'I see nothing afloat.' The red light was gone, the shudder was gone, and his gaze, which had come back to the boat for a moment, travelled away again. Wheresoever the strong tide met with an impediment, his gaze paused for an instant. At every mooring-chain and rope, at every stationery boat or barge that split the current into a broad-arrowhead, at the offsets from the piers of Southwark Bridge, at the paddles of the river steamboats as they beat the filthy water, at the floating logs of timber lashed together lying off certain wharves, his shining eyes darted a hungry look. After a darkening hour or so, suddenly the rudder-lines tightened in his hold, and he steered hard towards the Surrey shore. Always watching his face, the girl instantly answered to the action in her sculling; presently the boat swung round, quivered as from a sudden jerk, and the upper half of the man was stretched out over the stern.

Rū?ītis ?ī skaistā pasaka ir mazā elfa dzīves stāsts. Vi?? mitinājās bagāta tirgotāja mājā un vienmēr bija pārticis.? ?ajā mājā dzīvoja arī kāds trūcīgs students, kur? bie?i cieta badu, jo visu naudu tērēja grāmatām. Kādu dienu Rū?ītis ieskatījās studenta istabi?ā pa atslēgas caurumu. Ko vi?? tur ieraudzīja? Kas notika tālāk? Lasiet pa?i! ?ajā burvju pasakā ir daudzas svarīgas patiesības un morāles vērtības. Tās saturs, noska?a un krāsainās ilustrācijas noteikti iepriecinās visus bērnus

Das Buch enth?lt drei wundersch?ne M?rchen. ?Die Hirtin und der Schornsteinfeger“ ist eine fr?hliche Geschichte über Porzellanfiguren, die eine alte Kommode bewohnen. ?Das kleine M?dchen mit den Schwefelh?lzern“ ist eine traurige Erz?hlung über ein M?dchen, das Streichh?lzer am Heiligabend verkaufen muss. “Fünf aus einer Schote“ ist eine rührende Geschichte über ein krankes M?dchen, in dessen Leben unerwartet ein kleines Erbsenkorn auftaucht. Alle Erz?hlungen sind sch?n und farbig illustriert. Die Hirtin und der Schornsteinfeger Die Helden des M?rchens sind Porzellanfiguren: eine Hirtin, ein Schornsteinfeger und ein alter? Chinese, der will, dass die hübsche Hirtin einen geschnitzten Feldwebel heiratet. Das M?dchen ist damit nicht einverstanden, weil sein kleines Herz schon lange für den?? Schornsteinfeger schl?gt. Was passiert weiter?? Das k?nnt ihr hier erfahren. Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert. Das kleine M?dchen mit den Schwefelh?lzern Dies ist eines der berühmtesten M?rchen,? das jedes Kind lesen sollte. Es ist eine berührende? Geschichte über? ein armes M?dchen, das? an einem kalten Heiligabend versucht Schwefelh?lzer an die? Passanten zu verkaufen. Was wird mit dem M?dchen weiter geschehen? Ihr k?nnt es hier lesen. Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert. Fünf aus einer Schote Es ist eine Erz?hlung über eine kleine Erbse, die durch einen Spalt im Dachgeschoss in eine Wohnung reinf?llt. Dort lebt eine Frau mit ihrer kleinen Tochter, Karolina. Das M?dchen ist? schwer krank und kann seit langem? sein Bett nicht verlassen. Karolina beobachtet mit Neugier die Pflanze, die aus dem Korn w?chst. Was passiert im Leben des M?dchens?? Lest weiter!? Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert.?

Die Hirtin und der Schornsteinfeger Die Helden des M?rchens sind Porzellanfiguren: eine Hirtin, ein Schornsteinfeger und ein alter? Chinese, der will, dass die hübsche Hirtin einen geschnitzten Feldwebel heiratet. Das M?dchen ist damit nicht einverstanden, weil sein kleines Herz schon lange für den?? Schornsteinfeger schl?gt. Was passiert weiter?? Das k?nnt ihr hier erfahren. Die Erz?hlung ist sch?n und farbig illustriert.

Creep, Shadow! was written in the year 1934 by Abraham Merritt. This book is one of the most popular novels of Abraham Merritt, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

The Virgin and the Gipsy was written in the year 1930 by David Herbert Lawrence. This book is one of the most popular novels of David Herbert Lawrence, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Skye a világon mindennél jobban szereti az ikertesóját, Summert. Mindig mindent együtt csinálnak, ám a Skye újabban kezdi azt érezni, teljesen elt?nik testvére árnyékában, mellette mindig csak a második legjobb lehet. Emiatt is érinti annyira fájdalmasan, mikor kiderül, Alfie is csak azért barátkozik vele, hogy meghódíthassa Summer szívét. Skye szeretne ?nmaga lenni, megmutatni saját stílusát és egyéniségét. De nem k?nny? elszánnia magát, hiszen egy t?kéletes, men? és népszer? ikertestvér mellett miért lenne bárki pont rá kíváncsi? ?t lány, ?t néz?pont, ?t k?nyv. Cherry után a Mályvacukor égboltból megismerjük Skye t?rténetét. Egy k?nyvsorozat, melyben minden testvérnek megvan a maga t?rténete Neked melyik lány lesz a kedvenced? Talán a Mályvacukor égbolt f?h?se, Skye? ? az a lány, akinek sz?ke, hullámos a haja, kék a szeme, egy kissé talán kül?nc, de mindig vidám, kedves és barátságos. Igazi egyéniség. A szerz?r?l: Cathy Cassidy nyolc-kilencéves korában írta meg els? képesk?nyvét kis?ccsének, és azóta ontja magából a t?rténeteket. Magyarul els?ként a Csajok és csokik-sorozata jelent meg (a Cseresznyés ábrándot most a második k?tet, a Mályvacukor égbolt k?veti), melynek a vagány Tanberry-n?vérek a f?h?sei. De mellettük felt?nik néhány szupermen? srác is, valamint Cathy egyik legnagyobb szerelme, a csokoládé is fontos szerepet kap. Cathy Skóciában él a családjával. Az ?sszes munka k?zül, amivel valaha megpróbálkozott, az írást szereti a legjobban hiszen amikor ír, mást sem kell csinálnia, mint ébren álmodozni egész álló nap.

t hulla. Egy tetthely. Egy kzs pont. Vagy mégsem Egy átlagosnak induló napon, a szennyvíztelepen t ni holttestet találnak. Látszólag egyetlen kzs ponttal: Lolával. Az ügy felgngylítését láthatatlan erk gátolják, így az lezáratlanul már-már a feledés homályába merül. Két év után, a váratlan helyrl érkez bizonyítéknak ksznheten, az ifjú nyomozón új fnkétl kap egy esélyt, hogy utána járjon a rejtélynek. Vajon választ kap élete egyik legfontosabb kérdésre Ki gyilkolta meg a legjobb barátnit Ahogy titokzatos segítjével egyre mélyebbre ásnak, úgy derül ki, hogy mindenkinek vannak titkai, amiket elrejtene a világ ell és, hogy valójában senki sem egészen az, akinek látszik… Lesz, akinek fontosabb az igazság, mint a titkok megrzése Vagy mindenki a saját érdekeit helyezi eltérbe Te mit tennél Dr. Cserjési Petra regényében egy szvevényes trténeten kalauzolja keresztül az olvasót, amit a korrupció, megfélemlítés és a bn itat át.

A t?kéletes házasság? Vagy a t?kéletes hazugság? A pszichilógiai thriller, amiért mindenki meg?rül Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jókép? és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük ?ket, még ha nem is áll szándékunkban. ?s szeretnénk Grace-t jobban is megismerni. Csakhogy ez nem is olyan egyszer?, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok. Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. ?s hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát f?zi? ?s vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon? ?Briliáns, dermeszt?, félelmetes és letehetetlen." Lesley Pearse

Te még hiszel a fogtündérben?! Vigyázz, kész, horror! Legyen saját m?fogsorod! Ha kivágod, máris használhatod! KLAFF-KLAFF. David Walliams szó szerint berobbant a gyerekirodalomba. Patkányburger cím? regénye azonnal els? lett a legkeresettebb gyerekk?nyvek listáján. A nálunk is méltán népszer? Gengszter nagyiból pedig t?bb mint félmillió példányt adtak el világszerte. Az Egyesült Királyságban David Walliams jelenleg az egyik legismertebb kortárs gyerekk?nyv-szerz?. ?rásait t?bb mint harmincnégy nyelvre fordították le, regényeivel sorra zsebeli be a díjakat. Legt?bben mindenkori példaképéhez, Roald Dahlhoz hasonlítják. A városra s?tétség borult. Fura dolgok t?rténtek az éjszaka kell?s k?zepén, amikor már mindenki aludt. A gyerekek lefekvéskor a párnájuk alá tették kipottyant tejfogukat, hogy azt elvihesse a fogtündér. De reggel, mikor felébredtek, ajándék helyett egészen mást találtak a kiesett fog helyén. D?gl?tt meztelen csigát. ?l? pókot. Vagy épp száz meg száz fülbemászó mászott el? a párnájuk alól. Mer? gonoszság, ugye?! De ki vagy mi állhat e csúnya tréfák m?g?tt? Olvasd el a k?nyvet, és megtudod! ?Walliams született tehetség és sziporkázóan szellemes” – Evening Standard. Vigyázat! Ez egy horrort?rténet. Elég sok kitalált szóval. A Gengszter nagyi és a Patkányburger bestseller-szerz?je újabb végtelenül vicces és roppant rémiszt? t?rténettel lepi meg olvasóit, mely Alfiról, a fiúról szól, akinek nagy a szíve, de még ennél is hatalmasabb a fogorvostól való félelme. David Walliams eddigi leggonoszabb cselsz?v?jét mutatja be hátborzongató regényében, amelyt?l vacogni kezd a fogunk, az állkapcsunk pedig megfájdul a nevetést?l! ?Igazi élvezet… egy új Roald Dahl!” – The Times. ?David Walliams k?nyvei olyanok, mint egy szippantásnyi csodás, friss leveg?” – Sun. ?Jól megírt, vicces, megható” – Observer

jabb külnleges világba nyerhetnek betekintést azok, akik Kordos Szabolccsal tartanak ezen a kontinenseken átível utazáson. A hatalmas siker Luxushotel, Hungary szerzjének új knyvében elárulják titkaikat a magánrepülgépeken dolgozó magyar légiutas-kísérk, valamint megszólalnak a diszkont- és a hagyományos légitársaságok sokat látott alkalmazottai. Megosztják a szerzvel így az olvasóval is trténeteiket a fldi kiszolgáló személyzet tagjai és a mindent elnyel gyomrú tehergépek magányos pilótái.Szeretné tudni, miért éri meg 20 millió forintot klteni egyetlen repülútra, ha mindssze négy percet tlt a helyszínen az ember Kíváncsi rá, hogyan reagált a magyar legénység egy máig titokban tartott gépeltérítési kísérletre Megismerné, milyen krülmények kztt élnek a pilóták és a légiutas-kísérk a Kzel-Keleten Mi az igazság a Mile High ClubrólHa érdeklik a mindennapok 10 kilométerrel a fld felett, és a repültéri élet valósága, akkor az Airport, Hungaryt rmmel forgatja majd.

Evie Snowt id?s korában, álmában, a szerettei k?rében ragadja el a halál. Ki az, aki nem ilyen békés eltávozásra vágyik? Amikor azonban megérkezik a mennyország kapujába, rá kell d?bbennie, hogy újra huszonhét éves, és az ajtó nem nyílik. Ahhoz, hogy átjuthasson rajta, meg kell szabadulnia a lelkére nehezed? terhekt?l: három titoktól, amely fél évszázadon át nyomasztotta ?t. Fel kell tárnia titkait, miel?tt kés? lesz. Evie csodálatos utazása során t?bbet tanul az életr?l és a szerelemr?l, mint azt valaha képzelte volna, s talán a rég elvesztett szerelméhez vezet? utat is sikerül megtalálnia. ? Varázslatos regénnyel lepte meg rajongóit Carrie Hope Fletcher, aki az egyik legnépszer?bb fiatal sztár és nemcsak hazájában, Angliában. Népszer? West End-énekesn?, százezrek által k?vetett youtuber, író, második k?tete ez - és egyben els? regénye. ?Napokkal megjelenése után, ahogy el?z? k?tete is, azonnal a Sunday Times els? számú bestsellere lett.

Az Einstein-prófécia után itt az újabb misztikus t?rténelmi thriller a 15 nyelvre lefordított amerikai bestseller szerz?t?l, Robert Masello-tól.Frank Slater katonai járványügyi szakért?nek hadbíróság elé kell állnia, de a büntetése végrehajtása alól rejtélyes okokból felmentik. Nem sokkal kés?bb, olyan állásajánlatot kap, amelyet senki nem akart elfogadni.El kell utaznia egy kis szigetre Alaszka k?zelében, és fel kell derítenie egy életveszélyes jelenséget: az ?r?k jég olvadásnak indult, és kivetette magából egy egész kolónia f?ldi maradványait.A településnyi emberrel a rettegett spanyolnátha végzett 1918-ban és Franknek meg kell állapítania, hogy a maradványok hordozzák-e még a halálos vírust.A Romanov-kereszt egyszerre újabb teória a t?rténelem egyik legnagyobb rejtélyér?l, kül?n?s k?rülmények k?zt játszódó szerelmi t?rténet, és lélegzetelállító thriller a természetfelettir?l. "Ebben a leny?g?z?, humoros és hátborzongatóan természetfeletti thrillerben Robert Masello ügyes kézzel fonja egymásba az orosz uralkodócsalád halálának t?rténetét egy új, világméret? influenzajárvány lehet?ségével. Adjunk a keverékhez még egy falka vérszomjas farkast, néhány él?halottat, egy vérfagyasztó befejezést, és egy magával ragadó, letehetetlen olvasmányt kapunk. A kifinomult próza és t?rténetsz?vés folyamatosan biztosítja Masello helyét ennek a népszer? m?fajnak a csúcsán."- Publishers Weekly

Senki nem felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D’Orban t?lt?tt… A Casa D’Or, a titokzatos ültetvényes ház a Naplemente-tó partján, t?bb mint ?tven éve a Wyatt család tulajdonában van. Jennifer Wyatt ide tér vissza az egyetem elvégzése után reményekkel telve, várja a tóparti nyár. ?m mire elj?n az ?sz, szíve ?sszet?rik, családja szétesik, álmai semmibe vesznek. Húsz évvel kés?bb a Casa D’Or, tragikus események áldozataként, elhanyagoltan áll. Jennifer rácsapta az ajtót a múltjára. Aztán Jim, a férfi, akit megismert, és akibe beleszeretett azon a varázslatos nyáron, újra megjelenik az életében. Azt tervezi, hogy visszaszerzi a Casa D’Or egykori dics?ségét. Találkozásuk felzavarja mindkettejük régi kísérteteit, és felfedi a s?tét titkokat, amelyeket a ház még mindig rejteget. ?Elvesztett szerelem és rég eltemetett titkok… T?kéletes vasárnapi olvasmány.” (Marie Claire) ?Ezzel a csábító és titokzatos regénnyel kit?n?en elmúlathatunk egy nyári délutánt.” (Daily Express) ?Megragadó… Szurkolni fognak Jimnek és Jennifernek. Az elbeszélés nagy sebességgel száguld el?re, és briliáns a stílusa. ?n imádtam.” (Daily Mail) ?Románc izgalommal f?szerezve.” (Glamour) ?Titokzatosság, cselsz?vés és románc találkozik egyetlen varázslatos olvasmányban.” (Fabulous Magazine) ?Hangulatot teremt és lek?ti a figyelmet.” (Sunday Mirror) A szerz?r?l TASMINA PERRY a Sunday Times Top Ten bestseller szerz?inek egyike. Jogi karriert hagyott el azért, hogy belépjen a n?i magazinok kiadói világába. Díjnyertes író és olyan lapok munkatársa lett, mint az Elle, a Glamour és a Marie Claire. 2004-ben elindította saját utazási és divatmagazinját Jaunt címen, és az In Style lapot szerkesztette, amikor elhagyta ezt az iparágat, hogy minden idejét a k?nyvírásnak szentelje. Regényei tizenhét országban jelentek meg. Tasmina férjével és fiával Londonban él, ahol a k?vetkez? regényén dolgozik.