Treasure Island is an adventure novel by Scottish author Robert Louis Stevenson, narrating a tale of "buccaneers and buried gold". First published as a book on 23 May 1883, it was originally serialized in the children's magazine Young Folks between 1881 and 1882 under the title Treasure Island or, the mutiny of the Hispaniola with Stevenson adopting the pseudonym Captain George North. Traditionally considered a coming-of-age story, Treasure Island is a tale known for its atmosphere, characters and action, and also as a wry commentary on the ambiguity of morality — as seen in Long John Silver — unusual for children's literature now and then. It is one of the most frequently dramatized of all novels. The influence of Treasure Island on popular perceptions of pirates is enormous, including treasure maps marked with an "X", schooners, the Black Spot, tropical islands, and one-legged seamen carrying parrots on their shoulders. Short Summary of the Book:The novel is divided into six parts and 34 chapters: The novel opens in the seaside village of Black Hill Cove in south-west England (to Stevenson, in his letters and in the related fictional play Admiral Guinea, near Barnstaple, Devon) in the mid-18th century. The narrator, James "Jim" Hawkins, is the young son of the owners of the Admiral Benbow Inn. An old drunken seaman named Billy Bones becomes a long-term lodger at the inn, only paying for about the first week of his stay. Jim quickly realizes that Bones is in hiding, and that he particularly dreads meeting an unidentified seafaring man with one leg. Some months later, Bones is visited by a mysterious sailor named Black Dog. Their meeting turns violent, Black Dog flees and Bones suffers a stroke. While Jim cares for him, Bones confesses that he was once the mate of a notorious late pirate, Captain Flint, and that his old crewmates want Bones' sea chest. Some time later, another of Bones' crew mates, a blind man named Pew, appears at the inn and forces Jim to lead him to Bones. Pew gives Bones a paper. After Pew leaves, Bones opens the paper to discover it is marked with the Black Spot, a pirate summons, with the warning that he has until ten o'clock to meet their demands. Bones drops dead of apoplexy (in this context, a stroke) on the spot. Jim and his mother open Bones' sea chest to collect the amount due to them for Bones' room and board, but before they can count out the money that they are owed, they hear pirates approaching the inn and are forced to flee and hide, Jim taking with him a mysterious oilskin packet from the chest. The pirates, led by Pew, find the sea chest and the money, but are frustrated that there is no sign of "Flint's fist". Customs men approach and the pirates escape to their vessel (all except for Pew, who is accidentally run down and killed by the agents' horses).

Видано 45 мовами! Донна Тартт — лауреат Пул?тцер?всько? прем?? № 1 у списку 100 видатних книжок за верс??ю The New York Times Отямившись п?сля вибуху в музе?, тринадцятир?чний Тео ще не розум??, що там, п?д уламками, залишилися його мат?р ? його дитинство. Пробираючись до виходу, повз кам?ння та т?ла, в?н п?дбира? безц?нну картину фламандського майстра, яку так любила його мати. Дивний старий, вмираючи, в?дда? йому свого персня та просить винести картину зв?дси... Тео буде кидати ?з родини в родину, ?з Нью-Йорка до Амстердама, ?з глибин в?дчаю до ейфор??. Викрадений ?Щиголь? стане його прокляттям та над??ю на порятунок... Vidano 45 movami! Donna Tartt — laureat Pul?tcer?vs'ko? prem?? № 1 u spisku 100 vidatnih knizhok za vers??ju The New York Times Otjamivshis' p?slja vibuhu v muze?, trinadcjatir?chnij Teo shhe ne rozum??, shho tam, p?d ulamkami, zalishilisja jogo mat?r ? jogo ditinstvo. Probirajuchis' do vihodu, povz kam?nnja ta t?la, v?n p?dbira? bezc?nnu kartinu flamands'kogo majstra, jaku tak ljubila jogo mati. Divnij starij, vmirajuchi, v?dda? jomu svogo persnja ta prosit' vinesti kartinu zv?dsi... Teo bude kidati ?z rodini v rodinu, ?z N'ju-Jorka do Amsterdama, ?z glibin v?dchaju do ejfor??. Vikradenij ?Shhigol'? stane jogo prokljattjam ta nad??ju na porjatunok...

Underground* *The author of the diary and the diary itself are, of course, imaginary. Nevertheless it is clear that such persons as the writer of these notes not only may, but positively must, exist in our society, when we consider the circumstances in the midst of which our society is formed. I have tried to expose to the view of the public more distinctly than is commonly done, one of the characters of the recent past. He is one of the representatives of a generation still living. In this fragment, entitled "Underground," this person introduces himself and his views, and, as it were, tries to explain the causes owing to which he has made his appearance and was bound to make his appearance in our midst. In the second fragment there are added the actual notes of this person concerning certain events in his life.--AUTHOR'S NOTE. II am a sick man.... I am a spiteful man. I am an unattractive man. I believe my liver is diseased. However, I know nothing at all about my disease, and do not know for certain what ails me. I don't consult a doctor for it, and never have, though I have a respect for medicine and doctors. Besides, I am extremely superstitious, sufficiently so to respect medicine, anyway (I am well-educated enough not to be superstitious, but I am superstitious). No, I refuse to consult a doctor from spite. That you probably will not understand. Well, I understand it, though. Of course, I can't explain who it is precisely that I am mortifying in this case by my spite: I am perfectly well aware that I cannot "pay out" the doctors by not consulting them; I know better than anyone that by all this I am only injuring myself and no one else. But still, if I don't consult a doctor it is from spite. My liver is bad, well--let it get worse! I have been going on like that for a long time--twenty years. Now I am forty. I used to be in the government service, but am no longer. I was a spiteful official. I was rude and took pleasure in being so. I did not take bribes, you see, so I was bound to find a recompense in that, at least. (A poor jest, but I will not scratch it out. I wrote it thinking it would sound very witty; but now that I have seen myself that I only wanted to show off in a despicable way, I will not scratch it out on purpose!) When petitioners used to come for information to the table at which I sat, I used to grind my teeth at them, and felt intense enjoyment when I succeeded in making anybody unhappy. I almost did succeed. For the most part they were all timid people--of course, they were petitioners. But of the uppish ones there was one officer in particular I could not endure. He simply would not be humble, and clanked his sword in a disgusting way. I carried on a feud with him for eighteen months over that sword. At last I got the better of him. He left off clanking it. That happened in my youth, though. But do you know, gentlemen, what was the chief point about my spite? Why, the whole point, the real sting of it lay in the fact that continually, even in the moment of the acutest spleen, I was inwardly conscious with shame that I was not only not a spiteful but not even an embittered man, that I was simply scaring sparrows at random and amusing myself by it. I might foam at the mouth, but bring me a doll to play with, give me a cup of tea with sugar in it, and maybe I should be appeased. I might even be genuinely touched, though probably I should grind my teeth at myself afterwards and lie awake at night with shame for months after. That was my way.

In these times of ours, though concerning the exact year there is no need to be precise, a boat of dirty and disreputable appearance, with two figures in it, floated on the Thames, between Southwark bridge which is of iron, and London Bridge which is of stone, as an autumn evening was closing in. The figures in this boat were those of a strong man with ragged grizzled hair and a sun-browned face, and a dark girl of nineteen or twenty, sufficiently like him to be recognizable as his daughter. The girl rowed, pulling a pair of sculls very easily; the man, with the rudder-lines slack in his hands, and his hands loose in his waistband, kept an eager look out. He had no net, hook, or line, and he could not be a fisherman; his boat had no cushion for a sitter, no paint, no inscription, no appliance beyond a rusty boathook and a coil of rope, and he could not be a waterman; his boat was too crazy and too small to take in cargo for delivery, and he could not be a lighterman or river-carrier; there was no clue to what he looked for, but he looked for something, with a most intent and searching gaze. The tide, which had turned an hour before, was running down, and his eyes watched every little race and eddy in its broad sweep, as the boat made slight head-way against it, or drove stern foremost before it, according as he directed his daughter by a movement of his head. She watched his face as earnestly as he watched the river. But, in the intensity of her look there was a touch of dread or horror. Allied to the bottom of the river rather than the surface, by reason of the slime and ooze with which it was covered, and its sodden state, this boat and the two figures in it obviously were doing something that they often did, and were seeking what they often sought. Half savage as the man showed, with no covering on his matted head, with his brown arms bare to between the elbow and the shoulder, with the loose knot of a looser kerchief lying low on his bare breast in a wilderness of beard and whisker, with such dress as he wore seeming to be made out of the mud that begrimed his boat, still there was a business-like usage in his steady gaze. So with every lithe action of the girl, with every turn of her wrist, perhaps most of all with her look of dread or horror; they were things of usage. 'Keep her out, Lizzie. Tide runs strong here. Keep her well afore the sweep of it.' Trusting to the girl's skill and making no use of the rudder, he eyed the coming tide with an absorbed attention. So the girl eyed him. But, it happened now, that a slant of light from the setting sun glanced into the bottom of the boat, and, touching a rotten stain there which bore some resemblance to the outline of a muffled human form, coloured it as though with diluted blood. This caught the girl's eye, and she shivered. 'What ails you?' said the man, immediately aware of it, though so intent on the advancing waters; 'I see nothing afloat.' The red light was gone, the shudder was gone, and his gaze, which had come back to the boat for a moment, travelled away again. Wheresoever the strong tide met with an impediment, his gaze paused for an instant. At every mooring-chain and rope, at every stationery boat or barge that split the current into a broad-arrowhead, at the offsets from the piers of Southwark Bridge, at the paddles of the river steamboats as they beat the filthy water, at the floating logs of timber lashed together lying off certain wharves, his shining eyes darted a hungry look. After a darkening hour or so, suddenly the rudder-lines tightened in his hold, and he steered hard towards the Surrey shore. Always watching his face, the girl instantly answered to the action in her sculling; presently the boat swung round, quivered as from a sudden jerk, and the upper half of the man was stretched out over the stern.

Чортова дванадцятка — досить змстовна й влучна характеристика збрки жахв за редакцю неперевершеного Ствена Джонса! Пд одню обкладинкою збран 12 гостроцкавих оповдань менитих майстрв горору. Дж. Гаррс, К. Ньюман, М. рей, Р. Кемпбелл та нш гарантують вам безсонну нч в атмосфер тамничост й мстики… Подейкують, що в паризькому Театр Жаху влаштовують кривав вистави. Тридцятидвохрчна Кейт Рд пдбралася надто близько до розгадки… (Гньоль) Вдомий актор Даррен Ловр на пку популярност… був, аж доки не розгнвав вдьму! (Забуття)Chortova dvanadcjatka — dosit' zmstovna j vluchna harakteristika zbrki zhahv za redakcju neperevershenogo Stvena Dzhonsa! Pd odnju obkladinkoju zbran 12 gostrockavih opovdan' menitih majstrv gororu. Dzh. Garrs, K. N'juman, M. rej, R. Kempbell ta nsh garantujut' vam bezsonnu nch v atmosfer tamnichost j mstiki… Podejkujut', shho v pariz'komu Teatr Zhahu vlashtovujut' krivav vistavi. Tridcjatidvohrchna Kejt Rd pdbralasja nadto bliz'ko do rozgadki… (Gn'ol') Vdomij aktor Darren Lovr na pku populjarnost… buv, azh doki ne rozgnvav vd'mu! (Zabuttja)

In 1861 Captain Grant succeeded Captain Burgess on Matinicus, taking his son with him as assistant. The old keeper left Abby on the rock to instruct the newcomers in their duties, and she performed the task so well that young Grant fell in love with her, and asked her to become his wife. Soon after their marriage she was appointed an assistant keeper. A few years later the husband was made keeper and the wife assistant keeper of White Head, another light on the Maine coast. There they remained until the spring of 1890, when they removed to Middleborough, Mass., intending to pass the balance of their days beyond sight and hearing of the rocks and the waves. But the hunger which the sea breeds in its adopted children was still strong within them, and the fall of 1892 found them again on the coast of Maine, this time at Portland, where the husband again entered the lighthouse establishment, working in the engineers' department of the first lighthouse district. With them until his death lived Captain Grant, who in the closing months of 1890, being then aged eighty-five, retired from the position of keeper of Matinicus light, which he had held for nearly thirty years. Not less lonely, but far more perilous than the life of the keepers of a light like that on Matinicus is the lot of the crew of the South Shoal lightship, whose position twenty-six miles off Sankaty Head, Nantucket Island, makes it the most exposed light-station in the world. Anchored so far out at sea, it is only during the months of summer and autumn that the lighthouse tender ventures to visit it, and its crew from December to May of each year are wholly cut off from communication with the land. It is this, however, that makes the South Shoal lightship a veritable protecting angel of the deep, for it stands guard not only over the treacherous New South Shoal, near which it is anchored, but over twenty-six miles of rips and reefs between it and the Nantucket shore—a wide-reaching ocean graveyard, where bleach the bones of more than a half thousand wrecked and forgotten vessels. The lightship is a stanchly built two-hulled schooner of 275 tons burden, 103 feet long over all, equipped with fore-and-aft lantern masts 71 feet high, and with two masts for sails, each 42 feet high. The lanterns are octagons of glass in copper frames, so arranged that they can be lowered into houses built around the masts. In the forward part of the ship is a huge fog bell, swung ten feet above the deck, which, when foggy weather prevails, as it frequently does for weeks at a time, is kept tolling day and night. A two-inch chain fastened to a "mushroom" anchor weighing upward of three tons holds the vessel in eighteen fathoms of water, but this, so fiercely do the waves beat against it in winter, has not prevented her from going adrift many times. She was two weeks at sea on one of these occasions, and on another she came to anchor in New York Harbor. Life on the South Shoal lightship is at all times a hard and trying one, and, as a matter of fact, the crew are instructed not to expose themselves to danger outside their special line of duty. This, however, does not deter them from frequently risking their lives in rescuing others, and when, several years ago, the City of Newcastle went ashore on one of the shoals near the lightship, all hands, twenty-seven in number, were saved by the South Shoal crew and kept aboard of her over two weeks, until the story of the wreck was signalled to a passing vessel. Isaac H. Grant holds a silver medal given him by the Government for rescuing two men from drowning while he was keeper at White Head; while Frederick Hatch, keeper of the Breakwater station at Cleveland was awarded the gold bar. The last mentioned badge of honor is granted only to one who has twice distinguished himself by a special act of bravery. It was given Hatch in the winter of 1898.

Evie Snowt id?s korában, álmában, a szerettei k?rében ragadja el a halál. Ki az, aki nem ilyen békés eltávozásra vágyik? Amikor azonban megérkezik a mennyország kapujába, rá kell d?bbennie, hogy újra huszonhét éves, és az ajtó nem nyílik. Ahhoz, hogy átjuthasson rajta, meg kell szabadulnia a lelkére nehezed? terhekt?l: három titoktól, amely fél évszázadon át nyomasztotta ?t. Fel kell tárnia titkait, miel?tt kés? lesz. Evie csodálatos utazása során t?bbet tanul az életr?l és a szerelemr?l, mint azt valaha képzelte volna, s talán a rég elvesztett szerelméhez vezet? utat is sikerül megtalálnia. ? Varázslatos regénnyel lepte meg rajongóit Carrie Hope Fletcher, aki az egyik legnépszer?bb fiatal sztár és nemcsak hazájában, Angliában. Népszer? West End-énekesn?, százezrek által k?vetett youtuber, író, második k?tete ez - és egyben els? regénye. ?Napokkal megjelenése után, ahogy el?z? k?tete is, azonnal a Sunday Times els? számú bestsellere lett.

Senki nem felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D’Orban t?lt?tt… A Casa D’Or, a titokzatos ültetvényes ház a Naplemente-tó partján, t?bb mint ?tven éve a Wyatt család tulajdonában van. Jennifer Wyatt ide tér vissza az egyetem elvégzése után reményekkel telve, várja a tóparti nyár. ?m mire elj?n az ?sz, szíve ?sszet?rik, családja szétesik, álmai semmibe vesznek. Húsz évvel kés?bb a Casa D’Or, tragikus események áldozataként, elhanyagoltan áll. Jennifer rácsapta az ajtót a múltjára. Aztán Jim, a férfi, akit megismert, és akibe beleszeretett azon a varázslatos nyáron, újra megjelenik az életében. Azt tervezi, hogy visszaszerzi a Casa D’Or egykori dics?ségét. Találkozásuk felzavarja mindkettejük régi kísérteteit, és felfedi a s?tét titkokat, amelyeket a ház még mindig rejteget. ?Elvesztett szerelem és rég eltemetett titkok… T?kéletes vasárnapi olvasmány.” (Marie Claire) ?Ezzel a csábító és titokzatos regénnyel kit?n?en elmúlathatunk egy nyári délutánt.” (Daily Express) ?Megragadó… Szurkolni fognak Jimnek és Jennifernek. Az elbeszélés nagy sebességgel száguld el?re, és briliáns a stílusa. ?n imádtam.” (Daily Mail) ?Románc izgalommal f?szerezve.” (Glamour) ?Titokzatosság, cselsz?vés és románc találkozik egyetlen varázslatos olvasmányban.” (Fabulous Magazine) ?Hangulatot teremt és lek?ti a figyelmet.” (Sunday Mirror) A szerz?r?l TASMINA PERRY a Sunday Times Top Ten bestseller szerz?inek egyike. Jogi karriert hagyott el azért, hogy belépjen a n?i magazinok kiadói világába. Díjnyertes író és olyan lapok munkatársa lett, mint az Elle, a Glamour és a Marie Claire. 2004-ben elindította saját utazási és divatmagazinját Jaunt címen, és az In Style lapot szerkesztette, amikor elhagyta ezt az iparágat, hogy minden idejét a k?nyvírásnak szentelje. Regényei tizenhét országban jelentek meg. Tasmina férjével és fiával Londonban él, ahol a k?vetkez? regényén dolgozik.

Egy lány. Egy fiú. ?s egy hazugság, ami mindent megváltoztat. Laurának mindene megvan. Sikeres karrier, hosszú, boldog házasság egy gazdag férfival, és huszonéves fia, a kedves, jókép? és tehetséges Daniel. ?mde Daniel találkozik Cherryvel. A lány fiatal, gy?ny?r? és okos, de lehet?ségei k?zel sem érnek fel azzal, amit barátjának tud adni a családja. ?gy aztán mindennél jobban vágyik arra, hogy új családja befogadja. De Laura gyanút fog - úgy érzi, Cherry nem az, akinek látszik. ?s milyen igaza van... Michelle Frances bemutatkozó thrillere napok alatt az Amazon No1 bestsellere lett, a kritikák pedig, mint a thriller m?faj j?v?beli klasszikusáról beszélnek az írón?r?l.

Neked talán sikerül, mert fiatal vagy, én nem fogok visszatérni.” Marceline Loridan-Ivens édesapjának szavai ezek, amelyeket 1944 tavaszán a franciaországi Drancyban mondott az akkor 16 éves lányának, mieltt az auschwitzi, illetve a birkenaui haláltáborba deportálták volna ket. A férfinak igaza lett, lányát pedig azóta is kísértik ezek a szavak. Soha nem tudta feldolgozni, ami trtént, így most megírta, egyszeren, szikár stílusban annak az embernek, akit a világon a legjobban szeretett: haláltáborban meggyilkolt édesapjának. Loridan-Ivens gynyr vallomása az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi sikere volt. Loridan-Ivens az apa-lánya kapcsolat legmélyére hatol. Precíz, visszafogott mesterm…” - Financial Times Mély, megragadó, és mégis knnyed. Mintha minden egyes mondat az emberi szenvedés és túlélés gondolatát sugározná.” - Sunday Times Hátborzongató és gynyr knyv.” - Independent Az egyik legremekebb, legknyrtelenebb knyv, amit valaha írtak.” - Guardian

Egy nem mindennapi gyerekkori barátság lélegzetelállító t?rténete, amely kiállja az id? próbáját. Gustav Perle egy svájci kisvárosban n? fel, ahol a II. világháború sz?rny?ségeib?l csak halk visszhang jut el. Egyedüli gyerekként nevelkedik imádott édesanyjával, Emilie-vel, aki meglehet?en mogorván bánik vele. ?sszebarátkozik egy vele egykorú tehetséges és jó esz? zsidó fiúval Anton Zweibellel, az ígéretes zongoristapalántával.A regény Gustav családjának t?rténetét k?veti nyomon, feltárja az anya antiszemitizmusának gy?kereit, amelynek kihatása lesz fia és legkedvesebb barátjának életére is. Visszatekintés a háborús évekre és egy lelkiismereti ügy kellemetlen k?vetkezményeire, és el?re nézés két életútra, két karrierre; egy szállodatulajdonoséra és egy zongoram?vészére.A Gustav-szonáta a barátságról szól: a szenvedélyes szeretetr?l, az eltávolodásról és a küzdelemr?l. Er?teljes és mélyen megindító m? az egyik legnagyobb kortárs regényíró tollából.?A szeretet és irigység mesteri elbeszélése.” – The Guardian“Egy t?kéletes regény az élet t?kéletlenségér?l” – The Observer“Tremain egy géniusz.” – The Times"Végletes és fájdalmas szépség. Briliáns regény; Tremain a legnagyobb brit írók egyike.” -Salman RushdieRose Tremain 1943-ban született Londonban. Regényei és novellái világszerte 27 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express ?v K?nyve Díját a Restoration-nel (a regényt Booker-díjra is jel?lték). A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a ?Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread ?v K?nyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-b?l Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legújabb regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose ?páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer).Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul a Park Kiadó gondozásában.

Nemzeti t?rténelmünk dics?séges helyszíne az egri vár, amelynek 1552-es ostroma során kétezer hazaszeret? ember gy?zedelmeskedett kétszázezer k?ny?rtelen idegen támadó felett. Hiába a múló id?, Bornemissza Gerg?ék legendája minduntalan b?vk?rébe vonja az épp feln?vekv? nemzedékeket. ?m az Egri csillagok nem csupán a magyar emberek kedvenc olvasmánya: Gárdonyi Géza is a legjobb m?vének tartotta a sodró lendület? regényt. A Manó K?nyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely az eredeti cselekményt k?vetve, ám r?videbb formában meséli újra a klasszikus irodalom gy?ngyszemeit, azzal a céllal, hogy a remekm?vek a mai fiatalok számára is érthet? és szerethet? olvasmányok legyenek. Ugyanakkor a kiadó nemcsak a nagy nemzeti legendák megismertetéséért, de az értékes írói ?r?kség megóvásáért is síkra száll: a sorozat k?teteit számos, az eredeti regényekb?l kiemelt sz?vegrészlet gazdagítja.

Pride And Prejudice, the story of Mrs. Bennet's attempts to marry off her five daughters is one of the best-loved and most enduring classics in English literature. Excitement fizzes through the Bennet household at Longbourn in Hertfordshire when young, eligible Mr. Charles Bingley rents the fine house nearby. He may have sisters, but he also has male friends, and one of these—the haughty, and even wealthier, Mr. Fitzwilliam Darcy—irks the vivacious Elizabeth Bennet, the second of the Bennet girls. She annoys him. Which is how we know they must one day marry. The romantic clash between the opinionated Elizabeth and Darcy is a splendid rendition of civilized sparring. As the characters dance a delicate quadrille of flirtation and intrigue, Jane Austen's radiantly caustic wit and keen observation sparkle.

A Pulitzer-díjas Michael Chabon újabb irodalmi remekm?vel jelentkezik igazságról és hazugságról, családi legendákról és egzisztenciális kalandokról, valamint azokról az er?kr?l, amelyek el akarnak bennünket pusztítani. A regény vallomás egy ?regember halálos ágyáról. A szerz? egy egész kort zsugorít egyetlen életbe, és egyetlen életet egyetlen hétbe a háború el?tti Philadelphia zsidó nyomornegyedeit?l Németország elfoglalásáig, egy floridai nyugdíjas falutól egy New York-i b?rt?nig, az amerikai ?rprogram aranykorától ?az amerikai évszázad” alkonyáig. Egy élet sodró, megható, tragikomikus, alaposan kikutatott és abszolút fiktív átirata, egy olyan életé, amely átível a huszadik század s?tét szívén. A k?nyv egy olyan hazugság, amely igazat mond, olyan kitaláció, ami tény; Michael Chabon legmerészebb és legmegindítóbb m?ve. ? A Ragyog a hold cím? k?nyv nemzetk?zi díjai, elismerései: NEW YORK TIMES BESTSELLER Winner of the Sophie Brody Medal ? An NBCC Finalist for 2016 Award for Fiction ? ALA Carnegie Medal Finalist for Excellence in Fiction ? Wall Street Journal’s Best Novel of the Year ? A New York Times Notable Book of the Year ? A Washington Post Best Book of the Year ? An NPR Best Book of the Year ? A Slate Best Book of the Year ? A Christian Science Monitor Top 15 Fiction Book of the Year ? A New York Magazine Best Book of the Year ? A San Francisco Chronicle Book of the Year ? A Buzzfeed Best Book of the Year ? A New York Post Best Book of the Year iBooks Novel of the Year ? An Amazon Editors' Top 20 Book of the Year ? #1 Indie Next Pick ? #1 Amazon Spotlight Pick ? A New York Times Book Review Editors’ Choice ? A BookPage Top Fiction Pick of the Month ? An Indie Next Bestseller

1893, London. Amikor Cora Seaborne és Francis nev? fia megérkezik Essexbe, ott az a szóbeszéd járja, hogy az egykor a lápvidéken garázdálkodó s emberéleteket k?vetel? mitikus sz?rny, az essexi Kígyó újra felt?nt Aldwinter egyházk?zségének partjainál. Lelkes természetbúvárként Corát t?zbe hozza a hír, hisz talán egy eleddig ismeretlen állatfaj példányáról van szó. A lény nyomait k?vetve ismerkedik meg Aldwinter papjával, William Ransome-mal, akivel ellentmondásos érzelmeket táplálnak egymás iránt, míg végül a legváratlanabb módon alakítják át a másik életét. Az essexi kígyó cím? k?nyvet számos irodalmi díjra jel?lték, megjelenése óta t?bb mint egy éve az eladási listák elején szerepel a k?nyv az Egyesült Királyságban. Az ?v K?nyve - The WaterstonesBritish Book Award gy?zteseThe Sunday Times Bestseller Mint els?számú bestsellert és a 2016-os Waterstones Book of the Yeart Az essexi kígyót további nyolc díjra jel?lték, k?ztük a 2017-es Costa K?nyvdíjra és a 2017-es Bailey’s Women’s Prize for Fictionre. Sarah m?veit tizenegy nyelvre fordítják le, a Guardiannek és a The Financial Timesnak ír recenziókat. Kend?zetlenségében magával ragadó regény, melyben vágy és hit gabalyodik egymásba a lápon, de az igazi csoda a barátság. Sarah Perrynek megvan az a rendkívüli adottsága, hogy elk?vesse a prózával az elképzelhetetlent - más szóval olyan író, aki érti az életet. (Jessie Burton, a Babaház úrn?je és a Múzsa cím? k?nyv szerz?je) Az essexi kígyó élvezetes olvasmány: egy rendkívül tehetséges szerz? intelligens, magával ragadó munkája. (Sarah Waters, A szobalány cím? k?nyv szerz?je ) Ett?l a k?nyvt?l vágyat kapunk rá, hogy jobb emberré váljunk. (Justine Jordan, The Guardian)

Egyszer emlékezet, elbb el kell mesélnem neki, kitalálni a részleteket, hogy legyen mire visszaemlékeznie. Legkisebb dolgok is megzavarhatják, elhangolják az egészet, elborítják, lefedik szépen. Akad azért mindig, ami már jól megy, újra meg újra elbukkan, mint a télikabát bélése, ha egyszer flfeslett a varrás. Visszatmkdd, kibújik megint. A fldrengés például eléggé megy, az be van rendesen gyakorolva. Egyetlen, jókora lendülés. Ha nem mese, nem csak képzelem, hogy emlékszem rá, hanem igazából volt. Nem azért emlékszem, mert annyiszor elmondták ugyanúgy. A csillár kilendült, mint a harang nyelve, a karácsonyfa végigkorcsolyázott a parketten a gyerekszoba sarkáig, aztán megindult visszafelé” – olvasható Kukorelly Endre TündérVlgy c. új regényében, ami az író eddigi legnagyobb vállalkozása. Nemcsak abban az értelemben, hogy a szerz kilenc évig írta knyvét, hanem a regény szintézis jelleg alkotás. rvényesülnek benne Kukorelly írásmódjának legfbb erényei: a nyelvi pontosság és szigorúság, irónia és gyngéd humor, az emlékezet mkdésének állandó felülvizsgálata, az elbeszéli n oszcilláló mozgása a múlt és jelen kztt, a lírai hangoltság. Tematikusan a regény az apa alakja kré szervezdik, és ezáltal felleli az elmúlt fél évszázad trténéseit. Metaforikusan szólva: a regény beszélje mintegy az apa hallgatását próbálja megérteni, aki horthysta katonatisztként megjárta a Don-kanyart, megsebesült, majd a kommunista diktatúrában banktisztviselként másodosztályú élet”-re kényszerült. A család deklasszálódását és saját szenvedését néma beletrdéssel elvisel apa mindvégig hallgat a múltjáról: a regény melankolikus nyomozása ennek a lehetséges okait és trténéseit rekonstruálja. Minden egyes fejezete az emlékezet próbája: kísérlet arra, hogy mítoszok és ráfogások nélkül férjen hozzá az élet legszemélyesebb tapasztalataihoz. Túlzás nélkül állítható, hogy a TündérVlgy az író legautentikusabb knyve.

Belenéztél már a párod mobiljába? Tényleg ezt akarod? Felkészültél a k?vetkezményekre? Minden egy e-maillel kezd?d?tt. Rachel meg sem akarta nézni. Szereti Jacket, és k?z?s gyermeküket hordja a szíve alatt. Megbízik a férfiban. Most azonban, miután látta, már nem tudja meg nem t?rténtté tenni azt a percet. Sem az események láncolatát, amelyet elindított. Vajon miért hazudik Jack a múltjáról? Mi az, amit rejteget? ?s Rachelnek van joga hozzá, hogy mindenáron megtudja az igazat? Te mit tennél, ha úgy gondolnád, hogy a párod titkol valamit? A Bármit, csak ne az igazat Gillian McAllister leny?g?z?, átüt? thrillere csalásról, árulásról és egy asszony megszállottságáról, hogy kiderítse az igazságot. " Ahogy elkezdtem olvasni, t?bbé nem volt er?m abbahagyni. Bámulatos, okos és életszer?. Imádtam." Jill Mansell "Csodálatos írás, és egy brilliáns sztori.Bámulatos debütálás." B.A. Paris, a Zárt ajtók m?g?tt bestseller szerz?je

Fiatal, gy?ny?r?, gazdag és tehetséges, ráadásul a világ egyik legnépszer?bb színészn?je. Kell ennél t?bb a boldogsághoz? Bizony kell! Ha valaki, hát a huszonnyolc éves Connie pontosan tudja, hogy a jó adag csillámporral beszórt hollywoodi álomgyár valójában darálógép, ami szép lassan kizsigereli az embert. De egy nap betelik a pohár! Amerika üdv?skéje fogja magát, és elsz?kik Los Angelesb?l. Nagy titokban egy aprócska skót faluba utazik, mert cs?ndre és nyugalomra vágyik. Lochnabrae tényleg képeslapra kívánkozóan idilli hely, na de hogy békés lenne? Ugyan! Az amerikai sztár nem számolt a végletekig szókimondó és pletykás helyiekkel, akiket hosszú távon szinte lehetetlen elviselni, mik?zben jóval szerethet?bbek, mint a lány által túl jól ismert sztárok. Színpadra vinni a falubeli amat?r társulattal a Vízkeresztet egyszerre vicces és ideg?rl? feladat Connie számára. Persze valószín?leg k?nnyebben boldogulna, ha a szívd?gleszt? rendez? – aki megfogadta, hogy soha t?bbet nem kezd színészn?kkel ? nem lenne annyira undok vele. ?s f?leg, ha kevésbé szikrázna a leveg?, valahányszor egymásra néznek… ?Kiugrani a sajátunkból, hogy kipróbáljunk egy másik életet? Ki ne játszott volna még el a gondolattal? Hiszen ?másnak mindig k?nnyebb?... Sz?kés, szerelem, újrakezdés – err?l szól Victoria Connelly romantikus regénye. Akinek tetszett a Bárcsak itt lennél, vagy rajong Cecelia Ahern regényeiért, az ezt a k?nyvet is szeretni fogja!” Fej?s ?va

Csak szenvedélyes erd?járóknak! Filozófikus eszmefuttatások erd?r?l, madarakról, fegyverekr?l, vadászírókról és veszend? értékekr?l. Harmincegy állatmese a mátyásmadárról, a ravasz nyúlról, az Apró Vadászok Egyesületér?l - és persze az erd?r?l. A népszer? vadászíró (Az id?r?l és az erd?r?l, Az erd?r?l és az elt?nt id?r?l, Az elveszett erd?r?l és a megtalált id?r?l) újabb párbeszéde a természettel.

1609 októberében?Fabricius Flóra, egy pozsonyi orvos lánya?Báthori Erzsébet ?udvarába érkezik, hogy megkeresse elt?nt n?vérét. Ha tudta volna, mi vár rá, talán útnak sem indul. Hamarosan megtanulja, semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem biztos, csak a halál. Ki mozgatja vajon a szálakat? Ki az, aki befolyásolja az eseményeket, és a gyilkolástól sem riad vissza?? Minden erejére szüksége van, hogy legy?zze az akadályokat és kibogozza a s?tét titkot, melyet a csejtei vár falai rejtenek.? Egyetlen emberre számíthat csupán, az Itáliából érkezett, kétes jellem?, mégis rendkívül vonzó férfira, akir?l azt sem tudja pontosan, hogy kicsoda, és azt sem, miért segít neki.? R.?Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írón??17. század elején játszódóregénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó t?rténetet mesél el, korh? t?rténelmi háttérbe helyezve.? Ahogy azt már megszokhattuk t?le, írása nem nélkül?zi a romantikát és a politikai cselsz?vést sem.?

Malaria Андрея М. Мелехова – это необычный приключенческий роман о прошлом, настоящем и будущем. Читая его, мы становимся свидетелями последних месяцев существования СССР. Последний съезд КПСС, последний футбольный чемпион умирающей империи, первые ростки капитализма и начало раскола советского народа по национальному признаку. Война в Ираке и конфликт в Нагорном Карабахе. Несколько сот советских военных советников, специалистов и переводчиков, занесённых в раздираемую гражданской войной Анголу, служат, спекулируют, рассуждают о судьбе страны, любят женщин, торгуют запчастями от истребителей и иногда становятся героями. Планируют операции против партизан УНИТА, попадают в засады и чудом спасаются из сбитых вертолётов. Они с тоской читают советские газеты месячной давности и болеют малярией. Главный герой романа – юный офицер-переводчик, закончивший первый курс Военного института. Честный, справедливый и пока во многом наивный юноша. Волею судьбы восемнадцатилетний парень становится участником событий, призванных изменить судьбы мира на десятилетия вперёд. Как это ни странно, лишь в малярийном бреду ему открывается загадочная связь между далёким прошлым и далёким будущим...