Un studiu provocator despre un altfel de Macedonski. Informa?ii inedite, aspecte mai pu?in cunoscute din via?a acestui important poet, ce face o incitant? paralela cu Eminescu, sunt menite s?-l repun? ?n luminile rampei pe un creator situat de exege?i ?n umbra literatilor mari. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Demontarea mecanismelor secrete ale universului real se face ?n aceste texte cu mult? economie a mijloacelor stilistice, folosite adecvat ?i riguros, cu o precizie aproape geometric?. Demonstra?ia recurge adeseori la artificiul visului, al vedeniei puse ?n contrast cu vederea – de unde ?i titlul volumului – dar f?r? a ceda tenta?iei surrealiste sau onirice, a absurdului gratuit sau a fantaz?rii de dragul fantaz?rii. Descrierea minu?ioas? a realit??ii, dublat? nu o dat? de un discret fior poetic, nu se consum? ?ns? nici ea ca scop ?n sine, ci serve?te drept certificat de autenticitate, confer? coeren?? ideilor c?rora ?ntreaga arhitectura le este subordonat?. Este o proz? dens?, care se cite?te totu?i cu u?urin??, destinat? unui public ?nclinat s? mai r?m?n? pe g?nduri ?i dup? ce a ?nchis o carte.

Prin acest volum, se continu? publicarea jurnalelor lui Rainer Maria Rilke, redactate ?n tinere?ea lui.Jurnalul florentin este cea mai timpurie ?nsemnare autobiografica a poetului, prilejuit? de un voiaj ?n ora?ul lui Dante, a?ternut? pe h?rtie la pu?in dup? 20 de ani. Valoarea lui nu const? doar ?n impresiile, st?rile suflete?ti ori tr?irile autorului, ci ?i ?n faptul c? el dezv?luie c?teva dintre conceptele fundamentale, pe care se va sprijini ?ntreaga lui crea?ie ulterioar?. El dezv?luie obsesia durabil? a autorului cu privire la destinul s?u artistic: ?Deseori m? cuprinde o imens? nostalgie dupa mine ?nsumi. ?tiu prea bine, drumul e ?nc? lung.“ Jurnalul de la Westerwede, de?i evoc? doar un an din existen?a lui Rilke, dezv?luie o intret?iere de experien?e ?i de evenimente, precum debutul c?sniciei cu Clara Westhoff, dar ?i lupta cotidiana pentru existen?? ?n sensul cel mai propriu al cuv?ntului. Lipsit de ajutorul financiar patern, el se vede nevoit s?-?i c??tige p?inea printr-o salahoreal? istovitoare ?i deloc artistic m?gulitoare la diverse ziare ?i reviste. Nu lipsesc, desigur, reflec?iile despre art?, v?zute ca un modus vivendi: ?Arta este un mijloc al indivizilor, al ?nsigura?ilor de a se ?mplini pe sine“.

Cititorul va avea surpriza de a descoperi aici un nou Stendhal, un Stendhal al istoriei politice. El a fcut aceste, din pcate, neterminate nsemnri despre Napoleon, n doua etape, la un interval de aproape douzeci de ani ntre ele. Tot ce a scris n cursul acestor dou tentative a fost adunat sub titlul general de Napoleon n aceste dou volume dintre care primul: Viaa lui Napoleon, a fost scris la Milano, n 1817-1818; cel de-al doilea: Mrturii despre Napoleon, la Paris, n 1836-1837. N-ar trebui totui s se cread ca Beyle (nsoindu-l ca ofiter pe Napoleon n campania din Germania, Henri Beyle i-a ales pseudonimul de la micul ora Stendhal, unde fusese o vreme ncartiruit – n.t.) a luat pana n mna numai sub impulsul evenimentelor, animat de entuziasmul admiraiei fa de Napoleon i indignat totodat de a vedea n Frana o att de mare lips de recunotin fa de un brbat att de mare. Nu, dorina lui de a fi istoric, n-a spune chiar vocaia lui, dateaz de mai nainte. La nti frimaire an XI (22 noiembrie 1802), n toiul pasiunii poetice a vrstei, el i nota n carnet proiectul de a ntreprinde trei lucrri n proz: Istoria lui Bonaparte, Istoria Revoluiei i Istoria marilor oameni care au trit n timpul Revoluiei Franceze. i cu mare nelepciune el adaug: a se ncepe aceste trei lucrri la treizeci i cinci ani, adic peste cincisprezece ani. […]Stendhal este deopotriv unul din primii istorici care au scos n eviden principiul moral care susinea faada oficial a regimului, i cum primul Imperiu era ajutat de aceast emulaie care tindea ctre aceleai satisfacii, ctre aceeai nevoie de a strluci, de a se remarca, de se distinge cu orice pre. Pasiune colectiv pentru ilustrarea creaia el ne-a dat exemple gritoare. Imperiul fcea s se nasc toate aceste porniri i sentimente nu numai la francezi, ci deopotriva la toate popoarele unde Napoleon i ducea armatele. Reaciile Italiei, n mod cu totul special, n-au fost nicicnd analizate cu mai mult rafinament dect a fcut-o el.“ (Henri Martineau)

This book is merely a personal narrative, and not a pretentious history or a philosophical dissertation. It is a record of several years of variegated vagabondizing, and its object is rather to help the resting reader while away an idle hour than afflict him with metaphysics, or goad him with science. Still, there is information in the volume; information concerning an interesting episode in the history of the Far West, about which no books have been written by persons who were on the ground in person, and saw the happenings of the time with their own eyes. I allude to the rise, growth and culmination of the silver-mining fever in Nevada -a curious episode, in some respects; the only one, of its peculiar kind, that has occurred in the land; and the only one, indeed, that is likely to occur in it.Yes, take it all around, there is quite a good deal of information in the book. I regret this very much; but really it could not be helped: information appears to stew out of me naturally, like the precious ottar of roses out of the otter. Sometimes it has seemed to me that I would give worlds if I could retain my facts; but it cannot be. The more I calk up the sources, and the tighter I get, the more I leak wisdom. Therefore, I can only claim indulgence at the hands of the reader, not justification. THE AUTHOR."My brother had just been appointed Secretary of Nevada Territory--?an office of such majesty that it concentrated in itself the duties and dignities of Treasurer, Comptroller, Secretary of State, and Acting Governor in the Governor's absence. A salary of eighteen hundred dollars a year and the title of "Mr. Secretary," gave to the great position an air of wild and imposing grandeur. I was young and ignorant, and I envied my brother. I coveted his distinction and his financial splendor, but particularly and especially the long, strange journey he was going to make, and the curious new world he was going to explore. He was going to travel! I never had been away from home, and that word "travel" had a seductive charm for me. Pretty soon he would be hundreds and hundreds of miles away on the great plains and deserts, and among the mountains of the Far West, and would see buffaloes and Indians, and prairie dogs, and antelopes, and have all kinds of adventures, and may be get hanged or scalped, and have ever such a fine time, and write home and tell us all about it, and be a hero. And he would see the gold mines and the silver mines, and maybe go about of an afternoon when his work was done, and pick up two or three pailfuls of shining slugs, and nuggets of gold and silver on the hillside. And by and by he would become very rich, and return home by sea, and be able to talk as calmly about San Francisco and the ocean, and "the isthmus" as if it was nothing of any consequence to have seen those marvels face to face. What I suffered in contemplating his happiness, pen cannot describe. And so, when he offered me, in cold blood, the sublime position of private secretary under him, it appeared to me that the heavens and the earth passed away, and the firmament was rolled together as a scroll! I had nothing more to desire. My contentment was complete.At the end of an hour or two I was ready for the journey. Not much packing up was necessary, because we were going in the overland stage from the Missouri frontier to Nevada, and passengers were only allowed a small quantity of baggage apiece. There was no Pacific railroad in those fine times of ten or twelve years ago--?not a single rail of it. I only proposed to stay in Nevada three months--?I had no thought of staying longer than that. I meant to see all I could that was new and strange, and then hurry home to business. I little thought that I would not see the end of that three-month pleasure excursion for six or seven uncommonly long years!

Az út, ami hazavisz. Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük el?tt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már kés?. ?n negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még id?ben. Mint amikor a s?tétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett bel?le. Egy olyan ?b?nért", amit nem is tudtam, hogy elk?vettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a d?bbenett?l, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi t?rténik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Ez Jay Dobyns története, azé a szövetségi ügynöké, aki els?ként férk?zött be a törvényen kívüli Hells Angels Motorcycle Club legbels?bb köreibe. A 21 hónapon át tartó akció kis híján az életébe került, és majdnem ráment a családja és az ép esze is. Kezd? ügynökként mellbe l?tték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, els? olvasatra hihetetlennek t?n?, de az els?t?l az utolsó szóig igaz történetben. Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik k?kemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott n?ikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nev? elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, er?szakos b?ncselekményeket követtek el. Az er?sen ?rzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: k?kemény gyilkos. A legnehezebb azonban a rákényszerített kett?s élet: h?séges felesége és szeret? gyermekei, valamint a motoros lét között ?rl?dik. Megfogadja, hogy ? lesz az els? olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférk?zik a klub áthatolhatatlannak hitt legbels?bb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ? beépült a klubba, az is beépült az ? életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ? sem csak jó. A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztet? története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvb?l mindent megtudunk arról a leny?göz?en veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gy?löletr?l és megfélemlítésr?l, valamint a tagok között valóban létez? testvéri szeretetr?l, ami az egyetlen, t?sgyökeres amerikai b?nszövetkezetet jelképezi.

Tudomásom szerint csak a ?A walesi bárdok” angol fordítása létezik, ezt t?bben is lefordították. Célom a fordításokkal az, hogy az angol nyelvterületen él?k is élvezhessék Arany verseit és remélem a fordítások megfelelnek ennek az igénynek. A Zichy-rajzok hozzájárulhatnak a k?tetben megjelen? versek ?fogyaszthatóságához”. – Tomschey Ottó As far as I know only the translation of ?The Welsh bards” exists, this was made by several translators. My aim with these translation was to make ?consumable” the ballads of Arany for people living in the English-speaking world and I do hope that my work will meets therequirements. The Zichy-drawings may contribute to the ?consumability” of the poems of this volume. – Otto Tomschey

Az ?kút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor k?nyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a k?zelébe sem volt szabad mennie.Szabó Magda feln?ttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szerepl?it, legf?képpen szüleit. ?Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismer?s és csupa rejtély, hétk?znapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényh?sként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gy?t?rte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az ?kút az életr?l szól: állatokról és képekr?l, hitr?l és m?vészetr?l, háborúról és hazáról, szerelemr?l és halálról. A megejt? bájjal és humorral átsz?tt t?rténetekb?l egy titokzatos és csodálatos múlt sokszín?, eleven képe áll ?ssze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és m?vészetének megértéséhez.

Sz?cs Iza okos, modern n?, lelkiismeretes orvos – és odaadó gyermek. Mindent megad ?zvegyen maradt anyjának, felk?lt?zteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Sz?csnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: ?nmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a t?r?dést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírk?vét felállítandó Sz?csné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy k?d?s, ?szi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya t?rténete, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ? maga jelent.

Jedan od najve?ih poznavatelja hrvatske knji?evnosti Tvrtko Zane, poznatiji pod pseudonimom Branimir Donat, u svojem je prou?avanju hrvatske knji?evne ba?tine duljem od pola stolje?a objavio veliki broj tekstova i knjiga, a broj kartica koje je napisao jednak je njegovu znanju, koje mo?emo zvati enciklopedijskim. Iz goleme ostav?tine na?eg jedinog i najve?eg poznavatelja brojnih, ?esto zaboravljenih autora, ali jednako tako i velikan? knji?evnosti, urednik Goran Rem izabrao je one mo?da najva?nije tekstove. Druga knjiga iz serije Prakseologija hrvatske knji?evnosti posve?ena je modernosti i modernizmu. U njoj su izabrani tekstovi koji se bave autorima 20. stolje?a, simbolizmom, secesijom, dadizmom, eksprezionizmom, ali i - kola?ima, a uz tekstove o djelu hrvatskih autora, Krle?e, Mato?a, Cesarca, Nazora, Kamova i mnogih drugih, u ovaj je svezak uvr?ten i esej o Franzu Kafki. Zajedno s jo? tri sveska izabranih djela Branimira Donata ova ?e knjiga dati maleni uvid u ?irinu tema kojima se Tvrtko Zane bavio.

Книжка ?Прода?ться все. Джефф Безос та ера Amazon? — не лише ?стор?я усп?ху найб?льш ?нновац?йно? св?тово? компан??, а й свого роду пос?бник, ?нструкц?я для тих, хто хоче створити св?й б?знес. ??Автор книжки, Бред Стоун, майстерно пише про зародження та розвиток Amazon — в?д моменту створення компан?? на Волл-Стр?т на початку 1990-х ? дотепер. Ця компан?я одн??ю з перших побачила необмежен? можливост? ?нтернету та назавжди зм?нила те, як ми купу?мо ? чита?мо.??Також автор розкрива? та?мниц? тр?умфу засновника Amazon Джеффа Безоса, одного ?з найвидатн?ших кер?вник?в, невтомного генератора ?дей. Стоун розпов?да?, як Безос дисципл?новано ? подекуди педантично вт?лю? новаторськ? ?де? у життя, як лама? стереотипи, не визна? загальноприйнятих правил, а запроваджу? сво?.??

Oliver Cromwell, the future Lord Protector of the Commonwealth of England, was born at Huntingdon on April 25, 1599, receiving his baptismal name from his uncle, Sir Oliver Cromwell of Hinchingbrooke, a mansion hard by the little town. It was at Huntingdon that the father of the infant, Robert Cromwell, had established himself, farming lands and perhaps also adding to his income by the profits of a brewhouse managed by his wife, Elizabeth—a descendant of a middle-class Norfolk family of Steward—originally Styward—which, whatever writers of authority may say, was not in any way connected with the Royal House of Scotland. "I was," said Cromwell in one of his later speeches, "by birth a gentleman, living neither in any considerable height nor yet in obscurity. I have been called to several employments in the nation, and—not to be overtedious—I did endeavour to discharge the duty of an honest man in those services to God and His people's interest, and to the Commonwealth." The open secret of Cromwell's public life is set forth in these words:—his aim being: first, to be himself an honest man; secondly, to serve God and the people of God; and thirdly, to fulfil his duty to the Commonwealth. In this order, and in no other, did his obligations to his fellow-creatures present themselves to his eyes. For the work before him it could not be otherwise than helpful that his position in life brought him into contact with all classes of society. What powers and capacities this infant—or indeed any other infant—may have derived from this or the other ancestor, is a mystery too deep for human knowledge; but at least it may be noted that the descent of the Cromwells from Sir Richard Williams, the nephew of Thomas Cromwell, the despotic Minister of Henry VIII., brought into the family a Welsh strain which may have shown itself in the fervid idealism lighting up the stern practical sense of the warrior and statesman.Of Oliver's father little is known; but his portrait testifies that he was a man of sober Puritanism, not much given to any form of spiritual enthusiasm—very unlike his elder brother, Sir Oliver, who had inherited not only the estate, but the splendid ways of his father, Sir Henry Cromwell—the Golden Knight—and who, after running through his property, was compelled to sell his land and to retire into a more obscure position. As the little Oliver grew up, he had before his eyes the types of the future Cavalier and Roundhead in his own family. So far as parental influence could decide the question, there could be no doubt on which side the young Oliver would take his stand. His education was carried on in the free school of the town, under Dr. Beard, the author of The Theatre of God's Judgments Displayed, in which a belief in the constant intervention of Providence in the punishment of offenders was set forth by numerous examples of the calamities of the wicked. Though Oliver afterwards learned to modify the crudeness of this teaching, the doctrine that success or failure was an indication of Divine favour or disfavour never left him, and he was able, in the days of his greatness, to point unhesitatingly to the results of Naseby and Worcester as evidence that God Himself approved of the victorious cause.

Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. ?n ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé. Deésfalvi Boncza Berta. Bimbi. Csinszka. Múzsa és k?lt?n?, emlékiratíró... Ady Endre, Tabéry Géza, Babits Mihály, Harsányi Zsolt, Márffy ?d?n jegyességek, szerelmek, szakítások, házasságok. Vallomás és kitárulkozás. Kiútkeresés egy nevel?intézet szobájából vagy fiatalon már a végzet asszonya? Románc a Svájcban tartozkodó Tabéryvel, kés?bb találkozás Adyval, de eljegyzés egy erdélyi mérn?k-íróval? Aztán házasság Adyval? Aki Léda szerint csak sovány, mint eserny?nyél, el?l-hátul sexuális duzzanatokkal. Ki is ez a h?lgy, aki végül eléri, hogy 1914. április 23-án találkozhasson Adyval Csucsán? Boncza Berta naplójának néhány részlete el?sz?r 1932-ben jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain, majd négy évtizeddel kés?bb a Magyar Nemzetben látott napvilágot az erdélyi író, újságíró Ruffy Péter tolmácsolásában, aki Csinszka kéziratos füzeteit és Kárpáti Aurél kiegészítéseit dolgozta fel. A memoár nem hiánytalan, hiszen a házasság t?rténetét már nem tudta megírni Csinszka, csupán az Ady halála után írt három Vallomás készült el 1919 és 1922 k?z?tt. A huszonkét fejezetre osztott írás el?sz?r jelenik meg ?nálló k?tetben, Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány kül?nleges gépiratfotó, levél és dokumentum kíséretében, melyek fényt deríthetnek eddig nem vagy kevésbé ismert rejtélyre: mi lett az ?rmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették... Valóban agyvérzésben hunyt el a k?lt?n?, vagy más áll a háttérben? A mendemondák újabb szerelemr?l regéltek... Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen versesk?tetbe 1931-ben? Minden reggel és minden este imádkozott Nagymama velem. Eldolgozott két keze k?zé fogta az én parányi kezemet, és azt a másik imát, amit este a Miatyánk után mondottam el, ? találta ki. R?vid, egyszer? és jó kis ima volt. Kérésb?l és k?sz?netb?l állott. Mindazokért kértem a jó Istent, akik hozzám tartoztak. Apámért els?sorban, de a csucsai virágok, kutyák, madarak is bele lettek sz?ve...

Mindenkinél elérkezik egyszer az az id?pont az életében, hogy visszatekint. Ez nálam akkor érkezett el, amikor is bet?lt?ttem azt a bizonyos ?tvenet. Mindig jó tanuló voltam, így nem az ?t?ssel kezd?d? szám volt a sért?n mérvadó számomra. Inkább azon gondolkodtam, elmélkedtem, hogy ennyi évb?l már kell tudni levonni tanulságokat. Nehogy újra és újra elk?vessem ugyan azokat a hibákat. Hisz én nem egy mókuskerékben vagyok, ugye? Rengeteg mindent sikerült meg és átélnem, megértenem és értelmeznem. Ezekb?l szeretnék egy-egy csokrot átnyújtani olvasásra, vagy mondhatnám azt is, tanulságul. Imádom a verseket, sokszor úgy ébredek reggel, hogy csak úgy tolonganak a gondolataimban a szavak és mondatok elegye arra várva, hogy ki és leírjam ?ket. Pontosan én sem tudom honnan is j?nnek, ki is küldte, küldi nekem, de biztosan céllal teszi azt! A versek és a novellák, az elbeszélések adják a k?nyvem szivárványos sokszín?ségét, a n?i lélek érzékenységével és érzékiségével egyetemben. Szeretem látni az emberek arcán azt a kül?n?s mosolyt, amikor verseket olvasva, annak érzelemvilága ?ssze?lelkezik az ? lelkükkel. Engedjük, hagyjuk, merjünk mosolyogni!

Pujol Arisztid vidám kalandjai

Don Orsino

Berger Valentin úr orra

A Monszun

A bajnok

Hiábavaló gazdagság