Un roman scandalos, genialoid.Poetul poate fi considerat un Paganini al poeziei, ?in?nd sub b?rbie, ?n locul unei viori Stradivarius, un dic?ionar. Din fericire, crea?ia lui nu s-a risipit ?n aer, asemenea unui recital, ci s-a p?strat, fie ?i ?n dezordine, ?n caiete, ?n c?r?i ?i reviste, ?n memoria computerului, pe dischete.

Atanar a civilizációtól távol, egy gyors folyású, hegyi patak partján tér magához. Megd?bbenve tapasztalja, hogy emlékeit elvesztette, eddigi életéb?l semmire nem emlékszik. Ki ?? Honnan j?tt? Hová tart? A múlt felderítésére egyetlen esélye egy r?vid levél, mely átázva kerül el? mellénye zsebéb?l. Ennek nyomán elindul, hogy felderítse múltját, ám hamarosan megtapasztalja, hogy ez nem olyan egyszer? dolog. ?tja során számtalan ellenséget, akadályt kell leküzdenie, mert ez a világ veszélyes, és a gyengék nem sokáig élnek. Azonban értékes barátokra is szert tesz kalandozásai során. ?s k?zben egy percre sem felejti el célját: felkutatni elveszett múltját. A nyomok végül egy távoli grófságba vezetnek, ahol furcsa dolgok t?rténnek…

Az els? két történet a Világállamban játszódó disztópia. A  Haszontalan mágia f?szerepl?je a szürke kishivatalnokként él? Jim Scone: kezébe kerül egy ?srégi recept. A vegyület felszabadítja az ember mentális képességeit. Scone képes lett a múltba pillantani. Így kiderítette, hogy ki er?szakolta meg brutálisan a komputerosztály csinos, fiatal alkalmazottját, aki emiatt öngyilkos lett. Ám hiába a különleges képesség, a nyomozók ?t tartják tettesnek és elmegyógyintézetbe csukják.A K?folyam egyrészt a Spear ?rhajó parancsnokának, Estellnek és a különös planéta lakójának, Ellteának története, másrészt a Világállam nev? diktatúra utolsó éveir?l, a változásról szóló novella.A szürke ország cím? hosszabb elbeszélés átmenet a valós történelmi korrajz és egy fantázia szülötte jöv? között. A közelmúlt eseményei: a kilencvenes évek közepe, a f?h?s egy pályakezd? újságíró hölgy; a jöv?beni események legyenek meglepetés...

A Viszkis rabló visszatért. A legenda tovább él - igaz, már csak a képzeletben. Ambrus Attila els? regénye alighanem zavarba ejti az olvasót. Valóság és fantázia keveredik benne megannyi izgalommal, akcióval, váratlan fordulattal. A nyers, szókimondó stílusban megírt cselekményben megelevenednek bankrablások, a császári élethez tartozó hódítások, a szegény, kilátástalan gyerekkor emlékei, no meg a b?rt?nben átélt, kit?r?lhetetlen napok. A f?h?s valóságos haramiává válik, mert újra rabol, s?t gyilkol is, mik?zben szerelemre és talán normális életre vágyik. A Viszkis rabló visszatér, de most nem elégszik meg a kisebb zsákmánnyal. A Magyar Nemzeti Bank páncélautóját veszi célba: megtervezi, el?készíti és csatlósaival bele is vág az évtized balhéjába. Ambrus Attiláért egykor a fél ország rajongott, s mindenki azért szurkolt, hogy ne kerülj?n rend?rkézre. Az általa kreált f?szerepl? talán kevésbé lesz szimpatikus, mint a Viszkis a valóságban, de hatással lesz ránk, az egészen bizonyos. Szeretjük és utáljuk egyszerre. Ha elkezdjük olvasni a t?rténetét, már nem szabadulunk t?le. A K?nyvjelz? magazin 2015. decemberi számában megjelent cikk: Ha nem kerül?k b?rt?nbe, már nem élnék

Várostrom, varázslat, lovagi torna. Mindez Balatónia szomszédságában, a fajszok f?ldjén, ahol az udvaronccá cseperedett Rév Fül?p újra fontos szerepet kap, és azt is megtudja, mi a teend?, ha j?nnek a siófok. De hova lehetett Fajszf?ld uralkodója, Hatodik (Torkos) Hollád király, aki sz?rén-szálán elt?nt?

"Amerika z?r?s hely volt a hatvanas-hetvenes években: diáklázadások, hippik és polgárjogi mozgalmak, na meg persze szex, drog és rock&roll minden mennyiségben. Skip Gibbs és barátn?je, Robin Abbott kezdett?l fogva benne volt a legkeményebb balhékban, csak épp nem virággal harcoltak a rendszer ellen, hanem dinamittal. Nem csoda, hogy az FBI jó pár évre kivonta ?ket a forgalomból...Robin - akinek volt ideje t?prengeni a sitten - kiszabadulva végül arra a k?vetkeztetésre jut: nincs értelme a kapitalizmus ellen harcolni, elég megsarcolni azokat, akiknek amúgy is túl sok pénzük van. Választása a dúsgazdag Ricks testvérekre esik, els?sorban azért, mert úgy sejti, Woody és az ?ccse, Mark nyomták fel ?ket annak idején a sz?vetségieknél. Robin ?rd?gi tervet eszel ki, hogy elégtételt vegyen a b?rt?nben elvesztegetett évekért. Ha kell, akár dinamittal is.A páros csak egy valakivel nem számol: a volt bombaszakért? Chris Mankowskival, aki épp Woody Ricks után nyomoz a szexi Greta Wyatt meger?szakolása ügyében. Az id?zít? ketyeg, a kérdés már csak az, mikor robban a bomba!"

Florin Logreteanu propune noul su roman intitulat Casa cu iedera. Aciunea lui se desfoar pe fundalul evenimentelor care au premers conflictului balcanic dintre srbi i albanezi din ultimul deceniu al mileniului trecut. L-am citit n manuscris i sunt n msur s spun c e vorba de un excelent romn al psihozei colective, care lumineaz subsolurile contiinei umane.“ – Eugen Negrici

Ore de diminea?? ?ntr-o nou? edi?ie. F?r? ?ndoial? un eveniment. Este cartea care arunc? ?n aer bariera dintre pacostea proletcultist? ?i dreptul elementar de a g?ndi ?i a scrie liber. Cu discre?ie dar f?r? mil? prietenul meu Platon reu?e?te s? p?trund? natura uman? ?i s? simt? r?ul acolo unde nimeni n-ar fi crezut c? se poate ascunde. Ore de diminea?? este o carte despre timpul care i-a fost lui dat. Cartea asta vine din trecut dar apar?ine ?n aceea?i m?sur? prezentului ?i, poate, timpurilor care vor veni. O carte pentru cei ce nu scot din context prezentul pe care nu ei l-au ales. ?n aceia?i m?sur?, un text pentru cei (pu?ini?!) ?n stare s? priceap? c? a trimite ca pe o cer?etoare hoa?? istoria la tribunal este, dac? nu demagogie, atunci o prostie incurabil?. Citi?i Ore de diminea??. Scris? ?i tiparit? ?n anii '70. Este cartea unui autor de seam?. G. B?l?i???

Holmes decodes a warning from Porlock, an informant against arch-criminal Moriarty, for "Douglas" resident five years at "Birlstone". Scotland Yard's MacDonald asks them to investigate a corpse with the same look and circle-in-triangle brand on the forearm as Birlstone owner Douglas. The head was blown off by an American-style sawed-off shotgun. Apparently, an intruder dropped a card with VV341, and left across a shallow moat. Watson observes the bereaved English wife and best male friend in unusually good spirits. When Holmes pretends the moat will be drained, the conspirators retrieve a missing dumb-bell weighting down the visitor's clothes beneath the water. Douglas comes from hiding, to explain he killed the assassin Baldwin in self-defence; the plan was to save him from more attacks by criminal survivors of Vermissa Valley. He hands Dr. Watson the following account. Young McMurdo gains reputation as tough counterfeiter, Freemen Lodge member fleeing murder charges in Chicago. In the Vermissa coal mine area, McGinty rules Scowrers branded by a circle in square, the local Lodge 341 who extort, murder, and exchange vicious deeds with nearby Lodges. Pretty Ettie prefers McMurdo to nasty Baldwin, and wants to flee, but will wait some months. When word comes that Pinkerton sent Edwards, McMurdo gathers ringleaders in one room, and springs his trap on them, surrounded by the law. Although the worst were hanged, after ten years, villains were freed, and chased McMurdo-Edwards-Douglas, despite changes of name, location, and wife. He married Ettie, then she died in California, where he made a fortune. The Valley of Fear, notable for Professor Moriarty's involvement, is set before "The Final Problem", the short story in which Moriarty was introduced. This introduces a logical difficulty, as in "The Final Problem" Dr. Watson has never heard of Moriarty, whereas by the end of The Valley Of Fear he is, or should be, familiar with his name and character. The "Moriarty" element in the story is tied into the fate of the informer in the story. It ties the Molly Maguire background to another event of that period: the murder of James Carey, an informer who was shot on board a ship off the coast of Natal, South Africa in 1883 by Patrick O'Donnell, an Irish republican who had relatives in the Mollies and briefly visited the Pennsylvania coal mining district, supposedly looking for the suspected informer among them.

The Mole had been working very hard all the morning, spring-cleaning his little home. First with brooms, then with dusters; then on ladders and steps and chairs, with a brush and a pail of whitewash; till he had dust in his throat and eyes, and splashes of whitewash all over his black fur, and an aching back and weary arms. Spring was moving in the air above and in the earth below and around him, penetrating even his dark and lowly little house with its spirit of divine discontent and longing. It was small wonder, then, that he suddenly flung down his brush on the floor, said 'Bother!' and 'O blow!' and also 'Hang spring-cleaning!' and bolted out of the house without even waiting to put on his coat. Something up above was calling him imperiously, and he made for the steep little tunnel which answered in his case to the gavelled carriage-drive owned by animals whose residences are nearer to the sun and air. So he scraped and scratched and scrabbled and scrooged and then he scrooged again and scrabbled and scratched and scraped, working busily with his little paws and muttering to himself, 'Up we go! Up we go!' till at last, pop! his snout came out into the sunlight, and he found himself rolling in the warm grass of a great meadow. 'This is fine!' he said to himself. 'This is better than whitewashing!' The sunshine struck hot on his fur, soft breezes caressed his heated brow, and after the seclusion of the cellarage he had lived in so long the carol of happy birds fell on his dulled hearing almost like a shout. Jumping off all his four legs at once, in the joy of living and the delight of spring without its cleaning, he pursued his way across the meadow till he reached the hedge on the further side. 'Hold up!' said an elderly rabbit at the gap. 'Sixpence for the privilege of passing by the private road!' He was bowled over in an instant by the impatient and contemptuous Mole, who trotted along the side of the hedge chaffing the other rabbits as they peeped hurriedly from their holes to see what the row was about. 'Onion-sauce! Onion-sauce!' he remarked jeeringly, and was gone before they could think of a thoroughly satisfactory reply. Then they all started grumbling at each other. 'How STUPID you are! Why didn't you tell him——' 'Well, why didn't YOU say——' 'You might have reminded him——' and so on, in the usual way; but, of course, it was then much too late, as is always the case. It all seemed too good to be true. Hither and thither through the meadows he rambled busily, along the hedgerows, across the copses, finding everywhere birds building, flowers budding, leaves thrusting—everything happy, and progressive, and occupied. And instead of having an uneasy conscience pricking him and whispering 'whitewash!' he somehow could only feel how jolly it was to be the only idle dog among all these busy citizens. After all, the best part of a holiday is perhaps not so much to be resting yourself, as to see all the other fellows busy working.

Strumming a harp while floating on a white cloud might be Paradise for some people, but it would bore others stiff. Given an unlimited chance to choose your ideal world, what would you specify—palaces or log cabins? I'll take beer, son, and thanks again for the offer. As you can see, I'm kinda down on my luck. I know what you're thinking, but I'm not really on the bum. I usually make out all right—nothing fancy, mind you, but it's a living. Odd jobs in the winter and spring, follow the harvests in the summer and fall. Things are slack right now.You? Electronics, huh? Used to know a fellow in electronics.... His name was Joe Shannon, used to work for Stellar Electric up in Fremont. Young fellow, not more'n twenty-five or so. Rail thin, wispy hair, serious look—you know, the one suit, absent-minded type. Joe was a brain. A triple-A, gold-plated, genuine genius. Had a wife named Marge. Not beautiful but pretty and a nice figure and a cook you never saw the likes of. Like I say, she was married to Joe but Joe was married to his work and after you'd been around a while, you could tell there was friction. But that ain't the beginning.

How he put his fist through the oak-panel of the game-room door; how, when Long Merridew was carrying the ball, he caught up Merridew, ball and all, and ran swiftly past every opponent to the goal. It did not seem fit to us that such a one as he should trouble his head about spondees and dactyls, or care to know who signed Magna Charta. When he said in open class that King Alfred was the man, we little boys all felt that very likely it was so, and that perhaps Jim knew more about it than the man who wrote the book. Well, it was this business of the burglar that drew his attention to me; for he patted me on my head, and said that I was a spunky little devil, which blew me out with pride for a week on end. For two years we were close friends, for all the gap that the years had made between us, and though in passion or in want of thought he did many a thing that galled me, yet I loved him like a brother, and wept as much as would have filled an ink bottle when at last he went off to Edinburgh to study his father's profession. Five years after that did I bide at Birtwhistle's, and when I left I had become cock myself, for I was as wiry and as tough as whalebone, though I never ran to weight and sinew like my great predecessor. It was in Jubilee Year that I left Birtwhistle's, and then for three years I stayed at home learning the ways of the cattle; but still the ships and the armies were wrestling, and still the great shadow of Bonaparte lay across the country. How could I guess that I too should have a hand in lifting that shadow forever from our people?

Borbély Szilárd új prózak?tete tematikusan is kapcsolódik a Halotti pompa lírai requiemjéhez. Itt is a k?nyv centrumában a 2000. év karácsony t?rtént brutális kett?s gyilkosság és a szül?k elvesztésének fájdalma áll. De immár a próza nyelvén és eszk?zeivel: a dokumentumok, rend?rségi jegyz?k?nyvek és a személyes emlékek megidézésével azért t?rténik az írói nyomozás, hogy valamiképpen megérthesse az anya meggyilkolásának tragédiáját, illetve a b?ntény lezáratlanságát, azaz a b?n?s?k szabadon engedését (Egy b?ntény mellékszálai).

Amúgy is knnyen ragadtatom magam e knyv kapcsán a mindig gyanús szuperlatívuszokra: mesterm. A regény nyelve és tárgya hibátlanul találkozott, csndes ragyogása van a szvegnek. Pontos és drámai korrajz, lélekrajz, emberrajz. Mit jelent a nincsben lenni, mit jelent a nincs agresszivitásában élni Mit jelent, amikor minden totális, kint is, bent is, a kiszolgáltatottság, a szorongás, az állam, az apa, minden totális. Mit jelent éhezni Mit jelent, amikor semminek sem lehet lenni, jónak se Amikor szeretni sem szabad. De azért mégis szeretünk. Elegáns és nyomasztó knyv. Bátor knyv, amely ismeri a félelmet. Mint a jó irodalom mindig, rólunk szól, éljünk bárhol is a világon.“ (Esterházy Péter)

Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre ?sszek?lt?zhet a szerelmével. Aztán j?n egy furcsa, szégyenteljes, mégis felejthetetlen éjszaka egy messzir?l j?tt idegennel, és Zsófi jól felépített élete ?sszeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy számára szerte a világban... Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? - vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és ?nmaga számára is ismeretlen énje felé?? Mi ad t?bb muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk a megszokott és talán unalmas életünkb?l, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk - vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útk?zben vagy "célba érve"? Fej?s ?va bestsellere most új kiadásban kerülhet az olvasó kezébe. A mexikói krimibe ill? izgalmakat, igazi lélektani drámát és jó szórakozást ígér.

Rendhagyó útinapló egy egzotikus világról és a n?i lélekr?l Akkor kezdtem ábrándozni a ?sz?késr?l”, amikor gyerekkoromban beszereztem egy már akkor is ciki pálmafás-tengerpartos posztert a zsebpénzemb?l, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim d?bbent pillantásától. Attól kezdve a téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol h?ség van, és – bár akkor még nem jártam tengerparton – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Elérkezett az id?, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, és teljesülj?n a gyerekkori álmom: néhány éve télen ?megsz?ktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és k?rbeutaztam Délkelet-?zsiát. Találkozásokról, naplementékr?l, ázsiai mesékr?l és elképeszt? sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésr?l, lakatlan szigetekr?l és egy másfajta életszemléletr?l szól ez a k?nyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. ?t forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és k?rül?ttem: a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító d?ntéseket hoztam, szembenéztem ?nmagammal, az újságíróval, a n?vel, az emberrel, mint talán még soha azel?tt. Ez a k?nyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok k?z?tt az emberek k?z?tt, akikt?l meg lehet tanulni ?LNI. Csupa nagybet?vel. Fej?s ?va

Agatha Raisin lázasan tervezgeti karácsonyát, amelyet ezúttal igazi mesebeli ünnepként szeretne megülni. Titokban reménykedik volt férje, James Lacey felbukkanásában is. Várakozása közben különös levelet kap egy eldugott falu gazdag birtokosn?jét?l, aki arra gyanakszik, hogy a családjából valaki meg akarja ölni. Agatha boldogan hagyja ott unalmas eseteit, és egykori kollégájával, Roy-jal elautózik az ódon udvarház tulajdonosához. Kapóra jön segítségként egy új gyakornoklány, Toni, akit nemcsak a szerencse kedvel különösképpen, de a szimata is páratlan. Agathát elfogja a féltékenység, mert úgy t?nik, felbukkant a színen egy nála is ígéretesebb tehetség, aki ráadásul rendkívül csinos is…A titkokkal teli udvarházban összegy?lik a család, és hamarosan bekövetkezik a gyilkosság. Nem egyszer? megfejteni a rejtélyt, mert a rokonokon kívül a faluban mindenki gyanús, aki él, hiszen az áldozat szinte tálcán kínálta magát, hogy végezzenek vele.A nagy siker? sorozat korábbi darabjaihoz hasonlóan Agatha Raisin ezúttal is kacagtató kalandok során át jut el a megoldásig, amelyben régi barátai mellett új ismeretségek is segítik. A vidéki Anglia hangulatos helyszínein játszódó krimi felh?tlen szórakozást ígér a sorozat régi és új olvasóinak egyaránt.Fej?s Éva

AZ UT?BBI ?VEK LEGNAGYOBB SCI-FI SZENZ?CI?JA, AMELYB?L RIDLEY SCOTT FORGAT FILMET HAMAROSAN. A GRAVIT?CI? C?M? FILMHEZ HASONL?AN EZ A K?NYV IS MEGH?D?TOTTA A SZ?LESEBB K?Z?NS?GET. Hat nappal ezel?tt Mark Watney az els?k k?z?tt érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ? lesz az els? ember, aki ott is hal meg. Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az ?t halottnak gondoló társait, Mark a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldj?n a F?ldre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, miel?tt egy ment?akció a segítségére siethetne. Bár valószín?leg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószín?bb, hogy még azel?tt vesztét okozzák a sérült berendezések, a k?ny?rtelen k?rnyezet vagy egyszer?en csak a jó ?reg ?emberi tényez?”. De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérn?ki képességeit és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a számtalan leküzdhetetlennek t?n? akadállyal szemben. Vajon elegend?nek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez? ?Egyszer?en letehetetlen ez a k?nyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószer? karakterek, és az elképeszt? technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel. ? Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetk?zi ?rállomás parancsnoka ?A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigény? túlél? thrillert írt, egy ?MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz t?rténete. ? Ernest Cline, a Ready Player One szerz?je Lebilincsel?… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerz? tollából. Larry Niven, t?bbsz?r?s Hugo- és Nebula-díjas író “?sid?k óta nem olvastam ennél jobb k?ny vet! Miel?tt felt?r?d a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ett?l a t?rténett?l jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint leveg?szivárgás egy ?rhajón. Szórakoztató, okos és p?rg?s – A marsi megad mindent, amit csak egy regényt?l vársz!” Hugh Howey, New York Times bestseller szerz? “Er?s, üt?s és t?k?s. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Miel?tt ezt a k?nyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadid?r?l – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” Steve Berry, New York Times bestseller szerz?

A horda megérkezett. Pikk élete ?r?k?s harcból állt, amíg Megváltásban be nem fogadták. A várost azonban k?rülzárták a mutáns korcsok, és fél?, hogy a lány máris elveszíti a nem rég megszerzett biztonságot, új, szeret? családját. Barátaival, Fakóval, Kószával és Tegannal ezért lehetetlen küldetést vállal: titokban elhagyja a települést, hogy segítséget szerezzen és megmentse azokat, akiknek új életét k?sz?nheti. Amikor útnak indulnak, Pikk még nem is sejti, hogy a mindent eld?nt? csata felé száguld. A korcsok már nem azok az értelem nélküli sz?rnyek, amiket az Enklávéban megismert: uralják a vadont, emberek városait rohanják le, felderít?ket küldenek ki. Véres háború k?zeleg, olyan küzdelem, amilyenre évszázadok óta nem volt példa. De az emberiség már elfeledte, hogyan álljon ki magáért. Csak egy valaki képes ?sszefogni ?ket: Pikk. A tét ezúttal nem csupán egy enkláve, egy hely?rség, vagy egy városka. Az egykori vadászn? most a teljes emberi faj túléléséért kénytelen fegyvert rántani, noha ? maga sem tudja, egyetlen lány és maroknyi barát megállíthatja-e a pusztítás hordáját… ?S?tét színek, hátborzongató t?rténet… Ann Aguirre k?nyvét nem lehet letenni!” Gena Showalter, a New York Times sikerszerz?je

A TITOKZATOS ?SZAKI PUSZTAS?G... A halál és az árnyak f?ldje, ahol csupán a leger?sebbek maradnak életben. Caimnak mégis e vidék mélyére kell utaznia, hogy felfejtse az életét ?vez? rejtélyt. Támaszt kizárólag pengéit?l és h? társaitól várhat, amikor beleveti magát az ?r?k éjszakába, amerre a Napot sohasem látni, és mindenki az ellensége. Caim korábban már némi békességre lelt, amikor eltemette atyja kardját, ám a messzi északon valamiféle kifürkészhetetlen er? lakozik, amely csak rá vár. Ha sikerrel akar járni, nem elegend? pusztán életben maradnia. Szembe kell szállnia az ?rny Urával. Jon Sprunk ezzel a mesteri regénnyel zárja le cselekménydús, nagy ív? trilógiáját. "Az ármány, az akció és a minden korábbinál árnyaltabban megrajzolt jellemek mesterien sz?v?dnek egybe ebben a letehetetlen k?nyvben... ?sszességében els?rangú, izgalmas szerepl?kkel teli, perg? tempójú dark fantasy t?rténetet vehetünk kézbe." - BOOKLIST"

Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne. 1932, London. A trón?r?klési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból?, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba k?lt?zik. A f?városban meglep? kalandok várnak rá: életében el?sz?r saját magának kell begyújtania egy kandallóba, belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe, inkognitóban házvezet?n?i szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla, a Királyn? felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trón?r?k?s után. De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürd?szobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illet?: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyeget?z?tt, hogy megszerzi a skóciai kastélyt. Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet - ha miel?bb kideríti, ki volt a gyilkos.