Londonban él egy lány (Anna), és Budapesten egy fiú (Olivér). Mindenben kül?nb?znek, mint t?z és víz, mégis egymásba szeretnek. Helyzetüket távolságon és ellentéteken túl ügybuzgó barátok és segít?kész rokonok sora nehezíti. De hogy még ez se legyen elég, t?rténetüket egy férfi-n? szerz?páros írja meg, Olivér és Anna szemsz?géb?l. Másképp nem lehetne visszaadni ellentmondásos kapcsolatuk alakulását, és ett?l lesz az egész csiklandósan szórakoztató, romantikus és eredeti hangvétel?. No meg izgalmas, hiszen az utolsó oldalon is nyitva marad: vajon Anna vagy Olivér sztorija igaz?

Red Eve was written in the year 1911 by Henry Rider Haggard. This book is one of the most popular novels of Henry Rider Haggard, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

Minden szervezet úgy született, hogy valakik megalapították. Az emberi civilizáció is csak egy szervezet, és mindaz igaz rá, ami igaz a t?bbi nagy szervezetre. Az emberiség t?rténelmének legnagyobb titka, hogy miként keletkezett a civilizáció, kik alapították, milyen szabályokat k?vetve épült fel, és hogyan m?k?dik valójában. Ez olyan hatalmas titok, amelyr?l egyetlen szó sem esik az írott t?rténelemben, és amelynek létét a t?rténészek még csak fel sem tételezték. A t?rténelem hajnalán a civilizációt egy csoport hozta létre. A civilizáció úgy épül fel, hogy k?zpontilag irányítható legyen, vagyis oly módon van megszervezve, hogy az emberiséget egy sz?k érdekcsoport kontroll alatt tarthassa. Kívülálló soha nem ismerhette meg e társaságot, és az emberiségen uralkodó kaszt tagjai k?zül soha senki nem lett áruló. Egészen mostanáig.

A Tale of Three Lions was written in the year 1887 by Henry Rider Haggard. This book is one of the most popular novels of Henry Rider Haggard, and has been translated into several other languages around the world.This book is published by Booklassic which brings young readers closer to classic literature globally.

The history of our English translations of "Don Quixote" is instructive. Shelton's, the first in any language, was made, apparently, about 1608, but not published till 1612. This of course was only the First Part. It has been asserted that the Second, published in 1620, is not the work of Shelton, but there is nothing to support the assertion save the fact that it has less spirit, less of what we generally understand by "go," about it than the first, which would be only natural if the first were the work of a young man writing currente calamo, and the second that of a middle-aged man writing for a bookseller. On the other hand, it is closer and more literal, the style is the same, the very same translations, or mistranslations, occur in it, and it is extremely unlikely that a new translator would, by suppressing his name, have allowed Shelton to carry off the credit. In 1687 John Phillips, Milton's nephew, produced a "Don Quixote" "made English," he says, "according to the humour of our modern language." His "Quixote" is not so much a translation as a travesty, and a travesty that for coarseness, vulgarity, and buffoonery is almost unexampled even in the literature of that day. But it is, after all, the humour of "Don Quixote" that distinguishes it from all other books of the romance kind. It is this that makes it, as one of the most judicial-minded of modern critics calls it, "the best novel in the world beyond all comparison." It is its varied humour, ranging from broad farce to comedy as subtle as Shakespeare's or Moliere's that has naturalised it in every country where there are readers, and made it a classic in every language that has a literature.

FIRE MOUNTAIN IS "A THRILLING SEA STORY BY "NORMAN SPRINGER", AUTHOR OF "THE BLOOD SHIP" Years. Bright, aslant eyes, and a suave and ever-ready smile that broke immediately Martin met his gaze. "You will be so good as to inform the honorable that Dr. Ichi is here?" he asked in precise and stilted voice. Ever the same—the noiseless entry, the quietly spoken request for the lawyer. Martin repressed a flash of irritation; the little Japanese, with his uncanny soft-footedness and stereotyped address, got upon his nerves. However, his orders were explicit; Mr. Smatt would see Dr. Ichi without delay or preliminary, whenever Dr. Ichi favored the office with a visit. It was already the third visit that day, but orders were orders. So, Martin inclined his head toward the door of Smatt's private office. The Japanese crossed the room. He bowed to Martin, as stately a bow as if Martin were also an "honorable," instead of a poor devil of a law clerk; then, noiselessly as he had entered the outer office, Dr. Ichi disappeared within Smatt's sanctum. Martin turned to his window again. But his bright day dream was fled, and he could not conjure it back again. The view was without charm. His thoughts, despite himself, persisted in centering upon the dapper little figure now closeted with his employer. The dandified Jap aroused Martin's interest. What manner of client was this Dr. Ichi? Martin had not seen a single scrap of paper, nor had Smatt dropped a single hint, concerning the case. It was mysterious! Martin was not an overly curious chap, but he was human. It was another of Smatt's secret cases, thought Martin. Another token of those hidden activities of the old vulture, which he sensed, but did not know about. For, though Martin attended to the routine work, though his duties were responsible—Smatt specialized and was prominent in maritime law—still Martin knew he did not enjoy his employer's complete confidence. Much of Smatt's time was taken up with cases Martin knew nothing about, with clients who appeared to shun the daylight of the courts. The Nippon Trading Company, for instance! Martin knew Smatt was interested in a company of that name—a strange company, that apparently conducted business without using the mails. And there was business between Ichi and Smatt—money, or Smatt would have nothing to do with it. The mystery aroused Martin's dormant curiosity. But all his speculation was pointless. Martin bethought himself of the marine affidavit lying uncompleted upon his desk. He turned from the window with the intention of applying himself to that task—and he discovered the office to have a second visitor. Another unusual figure who possessed the penchant for surreptitious entry. He observed the fellow in the very act of closing the office door.

– Itt Zachary Horner beszél! Miben segíthetek? – Jó estét kívánunk Zachary James Horner! A Brit Szerencsejáték Sz?vetség ?r?mmel értesíti ?nt, hogy megnyerte a British Bonus f?nyereményét, azaz nyolcvan?tmillió fontot. – A rohadt élet! – d?bbent meg a fiatalember a hír hallatán, majd felülve az ágyán, nagy ?r?mmel folytatta – Ez most azt jelenti, hogy eltalálták mind a négy számot, amit megjátszottam? – Igen, tisztelt uram! Ez a legmagasabb ?sszeg, amit ember eddig valaha nyert. Nyereményét bármikor átveheti a londoni k?zpontunkban is személyesen, de akár bankszámlára is elutalhatjuk ?nnek.

Jonas Lie is sufficiently famous to need but a very few words of introduction. Ever since 1870, when he made his reputation by his first novel, "Den Fremsynte," he has been a prime favourite with the Scandinavian public, and of late years his principal romances have gone the round of Europe. He has written novels of all kinds, but he excels when he describes the wild seas of Northern Norway, and the stern and hardy race of sail-ors and fishers who seek their fortunes, and so often find their graves, on those dangerous waters. Such tales, for instance, as "Tremasteren Fremtid," "Lodsen og hans Hustru," "Gaa Paa!" and "Den Fremsynte" are unique of their kind, and give far truer pictures of Norwegian life and character in the rough than anything that can be found elsewhere in the literature. Indeed, Lie's skippers and mates are as superior to Kjelland's, for instance, as the peasants of Jens Tvedt (a writer, by the way, still unknown beyond his native land) are superior to the much-vaunted peasants of Bj?rnstjerne Bj?rnson. But it is when Lie tells us some of the wild legends of his native province, Nordland, some of the grim tales on which he himself was brought up, so to speak, that he is perhaps most vivid and enthralling. The folk-lore of those lonely sub-arctic tracts is in keeping with the savagery of nature. We rarely, if ever, hear of friendly elves or companionable gnomes there. The supernatural beings that haunt those shores and seas are, for the most part, malignant and malefic. They seem to hate man. They love to mock his toils, and sport with his despair. In his very first romance, "Den Fremsynte," Lie relates two of these weird tales (Nos. 1 and 3 of the present selection). Another tale, in which many of the superstitious beliefs and wild imaginings of the Nordland fishermen are skilfully grouped together to form the background of a charming love-story, entitled "Finn Blood," I have borrowed from the volume of "Fort?llinger og Skildringer," published in 1872. The re-maining eight stories are selected from the book "Trold," which was the event of the Christmas publishing season at Christiania in 1891. Last Christmas a second series of "Trold" came out, but it is distinctly inferior to the former one. TALES: THE FISHERMAN AND THE DRAUGJACK OF SJOHOLM AND THE GAN-FINNTUG OF WAR."THE EARTH DRAWS"THE CORMORANTS OF ANDVAERISAAC AND THE PARSON OF BRONOTHE WIND-GNOMETHE HULDREFISHFINN BLOODTHE HOMESTEAD WESTWARD IN THE BLUE MOUNTAINS"IT'S ME."

Vészesen apad a Tó. Vajon miért? Rév Fül?p, a lovaglegény a Litéri sárkány hátára pattan, hogy kiderítse. A nyomok Nagylapály birodalmába vezetnek, ahol találkozunk Nyár L?rinccel, Zivatarzug lovagjaival, H?t?dik H?b?r?d?tt királlyal, és a világ legpimaszabb leányzójával, akire nem lehet haragudni. Kiderül, mi van a Mély Kút mélyén, és hogy miért nincs tó, ha van.

Kedves Feln?ttek! ?Ez a k?nyv Nektek készült! T?rténetünk a XXXIV. században játszódik. Egy királyi család nem épp szokványos életén keresztül betekintést nyerhetünk a j?v?be. ??j faj k?rvonalazódik, aminek fejl?dése megállíthatatlan. ?Unalmasnak t?n?, idillikus életüket felváltja a S?tétség er?ivel folytatott harc, aminek kimenetele végleg meghatározza a F?ld bolygó sorsát...

gy tnik, Analfa nem hajlandó beletrdni a vereségbe. A szigligeti Alkotóházban egyre külnsebb dolgok trténnek, és a konyhás nénik is olyan furcsák… Szerencsére az írón segítségére siet a kzelben táborozó 5. d. De ebbl vajon mi lesz! Ha szeretitek a kalandot, a humort, a Balcsit, ha izgalmas olvasmányra vágytok, ez a ti knyvetek! Ajánlom lányoknak és fiúknak. Gyereknek és felnttnek. Ez a knyv boszorkányosan tündéres. Vagy tündéresen boszorkányos De tudjátok, mit Dntsétek el magatok!” – Nagy Judit, aszódi okleveles Tündérknyvtáros Nem szeretsz olvasni Hiszen most is olvasol! Ráadásul pont az én ajánlómat. Ha már elkezdted, kérlek, olvasd végig… lehetleg a teljes Tündérboszorkány-trilógiát. Meglátod, nem fogod megbánni! Tündérknyvtárosi becsületszavam adom rá!” – Paraginé Tóth Edina, zákányszéki okleveles Tündérknyvtáros Analfa, add fel! A Jóhegyi Lacik és a Tündérknyvtárosok nyerésre állnak. Szerintünk mindenképp!” – Kolibri Kiadó

Végre egy férfi szemsz?géb?l is láthatjuk, milyen bonyolult (és csodálatos) párkapcsolatban élni! Norman humora Nick Hornby-éval vetekszik, elképeszt?en k?nnyed stílusban ír a harminc?t éves f?h?sér?l, aki felett ?sszecsapnak a hullámok: a szuper házassága meginogni látszik, de még a reklámsz?vegírói munkája is veszélybe kerül. Tom Violet írói álmokat kerget, de sajnos szinte mindenki az apjához, a t?bbsz?r?s irodalmi díjas, tehetséges íróhoz hasonlítja, akiért bomlanak a n?k, és aki mindig, minden helyzetben feltalálja magát. Tomnak nemcsak magában és maga k?rül kell rendet raknia, de még a család kajla fül?, krónikus szorongással küzd? kutyáját is istápolnia kell... Ez a Fej?s ?va k?nyvtára els? ?pasisan csajos”, imádnivalóan humoros regénye, amely egy férfi szemsz?géb?l mutatja be a párkapcsolat nehézségeit és szépségeit. ?Minden sora leny?g?z?tt. Egy érzékeny szerz? finom humorral megírt t?rténete, ami nemcsak a férfiakról, hanem rólunk, n?kr?l is szól. Egy regény a reményr?l, szerelemr?l, h?ségr?l, családról és a boldogságról...” – Fej?s ?va

rk élet! Az emberiség si vágya. Mely megvalósíthatatlan - vagy mégsem Nathaniel Delinger, a látnok zseni a csillagok kztt találja meg ennek lehetségét. A neve: Endümión. Mert ugyan sokaknak vágya az rk élet - de van, aki nem akarja, hogy bárki rkké éljen. s ezért akár az rklétet is képes elpusztítani. Owen, a fiatal nyomozó, egy gyilkossági ügy kapcsán 8 feladvánnyal szembesül, mely egyre kzelebb visz Endümión titkához - és kzelebb egy hazugság leleplezdéséhez. Az elkvetk célja, hogy elutazhassanak Endümiónra, ahol az rk élet várja ket, hogy megszabaduljanak a Fld haláltól terhes világától. Vajon Endümión tényleg az az eszményi hely s mi az a szilánk, és hogyan kerül a Fldre GARZ LSZL fantáziájának sem a tér, sem az id nem szabhat határokat. A szerz fordulatokban gazdag kalandos sci-fi trténete új izgalmas világokba repíti az olvasót.

An afternoon of a cold winter’s day, when the sun shone forth with chilly brightness, after a long storm, two children asked leave of their mother to run out and play in the new-fallen snow. The elder child was a little girl, whom, because she was of a tender and modest disposition, and was thought to be very beautiful, her parents, and other people who were familiar with her, used to call Violet. But her brother was known by the style and title of Peony, on account of the ruddiness of his broad and round little phiz, which made everybody think of sunshine and great scarlet flowers. The father of these two children, a certain Mr. Lindsey, it is important to say, was an excellent, but exceedingly matter-of-fact sort of man, a dealer in hardware, and was sturdily accustomed to take what is called the common-sense view of all matters that came under his consideration. With a heart about as tender as other people’s, he had a head as hard and impenetrable, and therefore, perhaps, as empty, as one of the iron pots which it was a part of his business to sell. The mother’s character, on the other hand, had a strain of poetry in it, a trait of unworldly beauty—a delicate and dewy flower, as it were, that had survived out of her imaginative youth, and still kept itself alive amid the dusty realities of matrimony and motherhood. So, Violet and Peony, as I began with saying, besought their mother to let them run out and play in the new snow; for, though it had looked so dreary and dismal, drifting downward out of the gray sky, it had a very cheerful aspect, now that the sun was shining on it. The children dwelt in a city, and had no wider play-place than a little garden before the house, divided by a white fence from the street, and with a pear-tree and two or three plum-trees overshadowing it, and some rose-bushes just in front of the parlor windows. The trees and shrubs, however, were now leafless, and their twigs were enveloped in the light snow, which thus made a kind of wintry foliage, with here and there a pendent icicle for the fruit. “Yes, Violet,—yes, my little Peony,” said their kind mother; “you may go out and play in the new snow.”

Galántai Zsófi úgy érzi, célba ért. Sikeres a munkájában, és végre ?sszek?lt?zhet a szerelmével. Aztán j?n egy furcsa, szégyenteljes, mégis felejthetetlen éjszaka egy messzir?l j?tt idegennel, és Zsófi jól felépített élete ?sszeomlik. Mindent hátrahagyva elindul a mexikói után, aki titokzatos jeleket hagy számára szerte a világban... Szerelem? Kalandvágy? Zarándoklat? - vajon mi hajtja a magyar lányt egyre egzotikusabb tájak, egyre veszélyesebb kalandok, és ?nmaga számára is ismeretlen énje felé?? Mi ad t?bb muníciót a lelkünknek: ha bátran kilépünk a megszokott és talán unalmas életünkb?l, vállalva a kockázatot, hogy veszítünk - vagy ha vágyainkat elnyomva éljük mindennapjainkat? Merre vezet az utunk? Hol jobb: útk?zben vagy "célba érve"? Fej?s ?va bestsellere most új kiadásban kerülhet az olvasó kezébe. A mexikói krimibe ill? izgalmakat, igazi lélektani drámát és jó szórakozást ígér.

Rendhagyó útinapló egy egzotikus világról és a n?i lélekr?l Akkor kezdtem ábrándozni a ?sz?késr?l”, amikor gyerekkoromban beszereztem egy már akkor is ciki pálmafás-tengerpartos posztert a zsebpénzemb?l, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim d?bbent pillantásától. Attól kezdve a téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol h?ség van, és – bár akkor még nem jártam tengerparton – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Elérkezett az id?, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, és teljesülj?n a gyerekkori álmom: néhány éve télen ?megsz?ktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és k?rbeutaztam Délkelet-?zsiát. Találkozásokról, naplementékr?l, ázsiai mesékr?l és elképeszt? sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésr?l, lakatlan szigetekr?l és egy másfajta életszemléletr?l szól ez a k?nyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. ?t forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennem és k?rül?ttem: a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító d?ntéseket hoztam, szembenéztem ?nmagammal, az újságíróval, a n?vel, az emberrel, mint talán még soha azel?tt. Ez a k?nyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok k?z?tt az emberek k?z?tt, akikt?l meg lehet tanulni ?LNI. Csupa nagybet?vel. Fej?s ?va

Agatha Raisin lázasan tervezgeti karácsonyát, amelyet ezúttal igazi mesebeli ünnepként szeretne megülni. Titokban reménykedik volt férje, James Lacey felbukkanásában is. Várakozása közben különös levelet kap egy eldugott falu gazdag birtokosn?jét?l, aki arra gyanakszik, hogy a családjából valaki meg akarja ölni. Agatha boldogan hagyja ott unalmas eseteit, és egykori kollégájával, Roy-jal elautózik az ódon udvarház tulajdonosához. Kapóra jön segítségként egy új gyakornoklány, Toni, akit nemcsak a szerencse kedvel különösképpen, de a szimata is páratlan. Agathát elfogja a féltékenység, mert úgy t?nik, felbukkant a színen egy nála is ígéretesebb tehetség, aki ráadásul rendkívül csinos is…A titkokkal teli udvarházban összegy?lik a család, és hamarosan bekövetkezik a gyilkosság. Nem egyszer? megfejteni a rejtélyt, mert a rokonokon kívül a faluban mindenki gyanús, aki él, hiszen az áldozat szinte tálcán kínálta magát, hogy végezzenek vele.A nagy siker? sorozat korábbi darabjaihoz hasonlóan Agatha Raisin ezúttal is kacagtató kalandok során át jut el a megoldásig, amelyben régi barátai mellett új ismeretségek is segítik. A vidéki Anglia hangulatos helyszínein játszódó krimi felh?tlen szórakozást ígér a sorozat régi és új olvasóinak egyaránt.Fej?s Éva

A young girl named Fanny Price comes to live with her wealthy uncle and aunt, Sir Thomas and Lady Bertram. Fanny's family is quite poor; her mother, unlike her sister Lady Bertram, married beneath her, and Fanny's father, a sailor, is disabled and drinks heavily. Fanny is abused by her other aunt, Mrs. Norris, a busybody who runs things at Mansfield Park, the Bertrams' estate. The Bertram daughters, Maria and Julia, are shallow, rather cruel girls, intent on marrying well and being fashionable. The elder son, Tom, is a roustabout and a drunk. Fanny finds solace only in the friendship of the younger son, Edmund, who is planning to be a clergyman. Fanny grows up shy and deferential, caught as she typically is between members of the Bertram family. Sir Thomas leaves Mansfield Park for Antigua, where he owns plantations. In his absence, two new figures arrive at Mansfield: Henry and Mary Crawford, the brother and sister of the local minister's wife. Henry and Mary are attractive and cheerful, and they soon become indispensable members of the Mansfield circle. Henry flirts extensively with Maria, who is engaged to marry the boring but wealthy Rushworth. He also flirts with Julia when it suits his purposes. At first, Mary is interested in Tom, the older son and heir, but she soon realizes that he is boring and not really interested in her. She finds herself increasingly attracted to Edmund, although the prospect of marrying a clergyman does not appeal to her, and she is often cruel to him on this account. In the meantime, Fanny has innocently fallen in love with Edmund, although she does not even admit this to herself. Yates, a visiting friend of Tom's, proposes that the group should put on a play. His idea is eagerly received by all except for Edmund and Fanny, who are horrified at the idea of acting. The play goes on anyways, however; Maria and Henry, as well as Mary and Edmund (who has been prevailed upon to take a role to avoid bringing in an outsider to play it), get to play some rather racy scenes with one another. When one of the women cannot make a rehearsal, Fanny is pressured to take a role. She is almost forced to give in when Sir Thomas makes a sudden entrance, having arrived from Antigua. Sir Thomas is unhappy about the play and quickly puts a stop to the improprieties. Since Henry has not declared his love, Maria is married to Rushworth. She and Julia leave Mansfield Park for London. Relationships between the Crawfords and the Bertrams intensify. Edmund nearly proposes to Mary several times, but her condescension and amorality always stop him at the last minute. He confides his feelings to Fanny, who is secretly upset by them. In the meantime, on a lark, Henry has decided to woo Fanny. He is surprised to find himself sincerely in love with her. Fanny has become indispensable as a companion to her aunt and uncle, and on the occasion of her brother William's visit, they give a ball in her honor. Some time after the ball, Henry helps William get a promotion in the Navy. Using this as leverage, he proposes to Fanny, who is mortified and refuses. He continues to pursue her. Her uncle is disappointed that she has refused such a wealthy man, and, as an indirect result, she is sent to stay with her parents in their filthy house. Meanwhile, Edmund has been ordained and continues to debate over his relationship with Mary, to Fanny's dismay. Henry comes to see Fanny at her parents' and renews his suit. He then leaves to take care of business on his estate. Fanny continues to receive letters from Mary encouraging her to take Henry's proposal. A series of events then happen in rapid succession: Tom Bertram falls dangerously ill as a result of his partying and nearly dies; Henry, who has gone not to his estate but to see friends, has run off with the married Maria; Julia, upset over her sister's rash act, elopes with Yates, Tom's friend. Julia and Yates are reconciled to the family. Edmund finally comes and marries Fanny

The Tale of Peter Rabbit is a British children's book that follows mischievous and disobedient young Peter Rabbit as he is chased about the garden of Mr. McGregor.?The book is a big success, and multiple reprints were issued in the years following its debut. It has been translated into 36 languages and with 45 million copies sold it is one of the best-selling books of all time.

Guus Kuijer [ejtsd: kg?sz káüjer] holland gyermek- és ifjúsági író. Népszer?ségének titka, hogy éppolyan komolysággal és nyíltsággal fordul fiatalabb olvasóihoz, mintha feln?tteknek írna: nem kerüli el a kényes témákat, aktuális társadalmi kérdéseket, hanem ezeken keresztül elfogadásra tanít. 2012-ben elnyerte az Astrid Lindgren-emlékdíjat, a világ legjelent?sebb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját. Thomasék szomszédja egy vén boszorkány, akit?l mindenki tart. Trópusi halak úsznak a csatornában. Békák hada d?r?mb?l a bejárati ajtón. Legalábbis Thomas így látja. Rajta kívül azonban senki másnak nem t?nnek fel ezek a dolgok. A fiú mindent lejegyez a naplójába, a Minden dolgok k?nyvébe. Ez nyugtatja meg, amikor az apja elveri, vagy amikor az angyalok sírni kezdenek az édesanyja miatt. Az írás er?t ad Thomasnak, és segít, hogy olyan emberré váljon, amilyen mindig is lenni szeretett volna… boldog. ?Felment a szobájába és el?vette a füzetet, amelybe a k?nyvét írta. A k?nyv címe az volt, hogy Minden dolgok k?nyve. Thomas el?vette a tollát, és írni kezdett. ?Olyan hatalmas jéges? volt, hogy leverte a leveleket a fákról. Ez tényleg így t?rtént, a Jan van Eyck utcában, kilencéves koromban.” Kinézett az ablakon, hogy gondolkodjon, mert ablak nélkül gondolkodni sem tudott. Vagy fordítva: ha volt a k?zelében egy ablak, mindjárt gondolkodni kezdett. Aztán így folytatta: ?Ha nagy leszek, boldog leszek.” ?Hallotta, hogy hazaért az apja, és azt gondolta: Már fél hat, és még mindig nem tudom, mir?l szóljon a k?nyvem. Tulajdonképpen mir?l szoktak szólni a k?nyvek?”

A few years ago, while visiting or, rather, rummaging about Notre-Dame, the author of this book found, in an obscure nook of one of the towers, the following word, engraved by hand upon the wall:— ? ? ? ? ? ? ? ANArKH. These Greek capitals, black with age, and quite deeply graven in the stone, with I know not what signs peculiar to Gothic caligraphy imprinted upon their forms and upon their attitudes, as though with the purpose of revealing that it had been a hand of the Middle Ages which had inscribed them there, and especially the fatal and melancholy meaning contained in them, struck the author deeply. He questioned himself; he sought to divine who could have been that soul in torment which had not been willing to quit this world without leaving this stigma of crime or unhappiness upon the brow of the ancient church. Afterwards, the wall was whitewashed or scraped down, I know not which, and the inscription disappeared. For it is thus that people have been in the habit of proceeding with the marvellous churches of the Middle Ages for the last two hundred years. Mutilations come to them from every quarter, from within as well as from without. The priest whitewashes them, the archdeacon scrapes them down; then the populace arrives and demolishes them. Thus, with the exception of the fragile memory which the author of this book here consecrates to it, there remains to-day nothing whatever of the mysterious word engraved within the gloomy tower of Notre-Dame,—nothing of the destiny which it so sadly summed up. The man who wrote that word upon the wall disappeared from the midst of the generations of man many centuries ago; the word, in its turn, has been effaced from the wall of the church; the church will, perhaps, itself soon disappear from the face of the earth. It is upon this word that this book is founded.