This story belongs to the year 1837, and was regarded by the generations of that and a succeeding time as the most miraculous of all the recorded deliverances from death at sea. It may be told thus: Mr. Montagu Vanderholt sat at breakfast with his daughter Violet one morning in September. Vanderholt's house was one of a fine terrace close to Hyde Park. He was a rich man, a retired Cape merchant, and his life had been as chequered as Trelawney's, with nothing of romance and nothing of imagination in it. He was the son of honest parents, of Dutch extraction, and had run away to sea when about twelve years old. Nothing under the serious heavens was harsher, more charged with misery, suffering, dirt, and wretchedness, than seafaring in the days when young Vanderholt, with an idiot's cunning, fled to it from his father's comfortable little home. He got a ship, was three years absent, and on his return found both his father and mother dead. He went again to sea, and, fortunately for him, was shipwrecked in the neighbourhood of Simon's Bay. The survivors made their way to Cape Town, and presently young Vanderholt got a job, and afterwards a position. He then became a master, until, after some eight or ten years of heroic perseverance, attended by much good luck, behold Mr. Vanderholt full-blown into a colonial merchant prince. How much he was worth when he made up his mind to settle in England, after the death of his wife, and when he had disposed of his affairs so as to leave himself as free a man as ever he had been when he was a common Jack Swab, really signifies nothing. It is certain he had plenty, and plenty is enough, even for a merchant prince of Dutch extraction. Besides Violet, he had two sons, who will not make an appearance on this little brief stage. They are dismissed, therefore, with this brief reference—that both were in the army, and both, at the time of this tale, in India. Violet was Vanderholt's only daughter, and he loved her exceedingly. She was not beautiful, but she was fair to see, with a pretty figure, and an arch, gay smile. You saw the Dutch blood in her eyes, as you saw it in her father's, whose orbs of vision, indeed, were ridiculously small—scarcely visible in their bed of socket and lash. An English mother had come to Violet's help in this matter. Taking her from top to toe, with her surprising quantity of brown hair, soft complexion, good mouth, teeth, and figure, Violet Vanderholt was undoubtedly a fine girl. THE LAST ENTRY "OPINIONS OF THE PRESS ON THE LAST ENTRY": '"The Last Entry" is a rattling good salt-water yarn, told in the author's usual breezy, exhilarating style.'-”Daily Mail. 'In this new novel Mr. Russell has cleverly thrown its events into the year 1837, and there are one or two ingenious passages which add to the Diamond Jubilee interest which that date suggests.... "The Last Entry" is as certain of general popularity as any of Mr. Russell's former tales of the marvels of the sea.'-”Glasgow Herald. 'We do not think it possible for anyone to dip into this novel without desiring to finish it, and it adds another to the long list of successes of our best sea author.'-”Librarian. 'In addition to mutiny and murder, "The Last Entry" contains many of those good things which have made Mr. Russell's pages a joy to so many lovers of the sea during the last twenty years.... "The Last Entry" is a welcome addition to Mr. Clark Russell's library.'-”Speaker. 'The writer is as realistic and picturesque as usual in his vivid descriptions of the stagnant life on board the homeward-bound Indiaman.'-”Times. 'It is full of pleasant vigour.... As is always the case in Mr. Clark Russell's books, the elements are treated with the pen of an artist.'-”Standard. 'We expected plenty of go, of fresh and vigorous description of sea-faring life, coupled with a story which would not be wanting in interest. All this we have here.'”-Tablet.

A young girl named Fanny Price comes to live with her wealthy uncle and aunt, Sir Thomas and Lady Bertram. Fanny's family is quite poor; her mother, unlike her sister Lady Bertram, married beneath her, and Fanny's father, a sailor, is disabled and drinks heavily. Fanny is abused by her other aunt, Mrs. Norris, a busybody who runs things at Mansfield Park, the Bertrams' estate. The Bertram daughters, Maria and Julia, are shallow, rather cruel girls, intent on marrying well and being fashionable. The elder son, Tom, is a roustabout and a drunk. Fanny finds solace only in the friendship of the younger son, Edmund, who is planning to be a clergyman. Fanny grows up shy and deferential, caught as she typically is between members of the Bertram family. Sir Thomas leaves Mansfield Park for Antigua, where he owns plantations. In his absence, two new figures arrive at Mansfield: Henry and Mary Crawford, the brother and sister of the local minister's wife. Henry and Mary are attractive and cheerful, and they soon become indispensable members of the Mansfield circle. Henry flirts extensively with Maria, who is engaged to marry the boring but wealthy Rushworth. He also flirts with Julia when it suits his purposes. At first, Mary is interested in Tom, the older son and heir, but she soon realizes that he is boring and not really interested in her. She finds herself increasingly attracted to Edmund, although the prospect of marrying a clergyman does not appeal to her, and she is often cruel to him on this account. In the meantime, Fanny has innocently fallen in love with Edmund, although she does not even admit this to herself. Yates, a visiting friend of Tom's, proposes that the group should put on a play. His idea is eagerly received by all except for Edmund and Fanny, who are horrified at the idea of acting. The play goes on anyways, however; Maria and Henry, as well as Mary and Edmund (who has been prevailed upon to take a role to avoid bringing in an outsider to play it), get to play some rather racy scenes with one another. When one of the women cannot make a rehearsal, Fanny is pressured to take a role. She is almost forced to give in when Sir Thomas makes a sudden entrance, having arrived from Antigua. Sir Thomas is unhappy about the play and quickly puts a stop to the improprieties. Since Henry has not declared his love, Maria is married to Rushworth. She and Julia leave Mansfield Park for London. Relationships between the Crawfords and the Bertrams intensify. Edmund nearly proposes to Mary several times, but her condescension and amorality always stop him at the last minute. He confides his feelings to Fanny, who is secretly upset by them. In the meantime, on a lark, Henry has decided to woo Fanny. He is surprised to find himself sincerely in love with her. Fanny has become indispensable as a companion to her aunt and uncle, and on the occasion of her brother William's visit, they give a ball in her honor. Some time after the ball, Henry helps William get a promotion in the Navy. Using this as leverage, he proposes to Fanny, who is mortified and refuses. He continues to pursue her. Her uncle is disappointed that she has refused such a wealthy man, and, as an indirect result, she is sent to stay with her parents in their filthy house. Meanwhile, Edmund has been ordained and continues to debate over his relationship with Mary, to Fanny's dismay. Henry comes to see Fanny at her parents' and renews his suit. He then leaves to take care of business on his estate. Fanny continues to receive letters from Mary encouraging her to take Henry's proposal. A series of events then happen in rapid succession: Tom Bertram falls dangerously ill as a result of his partying and nearly dies; Henry, who has gone not to his estate but to see friends, has run off with the married Maria; Julia, upset over her sister's rash act, elopes with Yates, Tom's friend. Julia and Yates are reconciled to the family. Edmund finally comes and marries Fanny

Micrographia is a historic book by Robert Hooke, detailing the then thirty-year-old Hooke's observations through various lenses. Published in September 1665, the first major publication of the Royal Society, it was the first scientific best-seller, inspiring a wide public interest in the new science of microscopy. It is also notable for coining the biological term cell. Observations: Hooke most famously describes a fly's eye and a plant cell (where he coined that term because plant cells, which are walled, reminded him of a monk's quarters). Known for its spectacular copperplate engravings of the miniature world, particularly its fold-out plates of insects, the text itself reinforces the tremendous power of the new microscope. The plates of insects fold out to be larger than the large folio itself, the engraving of the louse in particular folding out to four times the size of the book. Although the book is best known for demonstrating the power of the microscope, Micrographia also describes distant planetary bodies, the wave theory of light, the organic origin of fossils, and various other philosophical and scientific interests of its author. Publication: Published under the aegis of The Royal Society, the popularity of the book helped further the society's image and mission of being "the" scientifically progressive organization of London. Micrographia also focused attention on the miniature world, capturing the public's imagination in a radically new way. This impact is illustrated by Samuel Pepys' reaction upon completing the tome: "the most ingenious book that I ever read in my life." Hooke also selected several objects of human origin; among these objects were the jagged edge of a honed razor and the point of a needle, seeming blunt under the microscope. His goal may well have been as a way to contrast the flawed products of mankind with the perfection of nature (and hence, in the spirit of the times, of biblical creation). About Author: Robert Hooke (1635 – 1703) was an English natural philosopher, architect and polymath.His adult life comprised three distinct periods: as a scientific inquirer lacking money; achieving great wealth and standing through his reputation for hard work and scrupulous honesty following the great fire of 1666, but eventually becoming ill and party to jealous intellectual disputes. These issues may have contributed to his relative historical obscurity. He was at one time simultaneously the curator of experiments of the Royal Society and a member of its council, Gresham Professor of Geometry and a Surveyor to the City of London after the Great Fire of London, in which capacity he appears to have performed more than half of all the surveys after the fire. He was also an important architect of his time – though few of his buildings now survive and some of those are generally misattributed – and was instrumental in devising a set of planning controls for London whose influence remains today. Allan Chapman has characterised him as "England's Leonardo".Robert Gunther's Early Science in Oxford, a history of science in Oxford during the Protectorate, Restoration and Age of Enlightenment, devotes five of its fourteen volumes to Hooke.Hooke studied at Wadham College during the Protectorate where he became one of a tightly knit group of ardent Royalists led by John Wilkins. Here he was employed as an assistant to Thomas Willis and to Robert Boyle, for whom he built the vacuum pumps used in Boyle's gas law experiments. He built some of the earliest Gregorian telescopes and observed the rotations of Mars and Jupiter. In 1665 he inspired the use of microscopes for scientific exploration with his book, Micrographia. Based on his microscopic observations of fossils, Hooke was an early proponent of biological evolution. He investigated the phenomenon of refraction, deducing the wave theory of light, and was the first to suggest that matter expands when heated and that air is made of small particles separated by relatively large distances. He performed pioneering work in the field of surveying and map-making and was involved in the work, though his plan for London on a grid system was rejected in favour of rebuilding along the existing routes. He also came near to an experimental proof that gravity follows an inverse square law, and hypothesised that such a relation governs the motions of the planets, an idea which was subsequently developed by Newton.

A few years ago, while visiting or, rather, rummaging about Notre-Dame, the author of this book found, in an obscure nook of one of the towers, the following word, engraved by hand upon the wall:— ? ? ? ? ? ? ? ANArKH. These Greek capitals, black with age, and quite deeply graven in the stone, with I know not what signs peculiar to Gothic caligraphy imprinted upon their forms and upon their attitudes, as though with the purpose of revealing that it had been a hand of the Middle Ages which had inscribed them there, and especially the fatal and melancholy meaning contained in them, struck the author deeply. He questioned himself; he sought to divine who could have been that soul in torment which had not been willing to quit this world without leaving this stigma of crime or unhappiness upon the brow of the ancient church. Afterwards, the wall was whitewashed or scraped down, I know not which, and the inscription disappeared. For it is thus that people have been in the habit of proceeding with the marvellous churches of the Middle Ages for the last two hundred years. Mutilations come to them from every quarter, from within as well as from without. The priest whitewashes them, the archdeacon scrapes them down; then the populace arrives and demolishes them. Thus, with the exception of the fragile memory which the author of this book here consecrates to it, there remains to-day nothing whatever of the mysterious word engraved within the gloomy tower of Notre-Dame,—nothing of the destiny which it so sadly summed up. The man who wrote that word upon the wall disappeared from the midst of the generations of man many centuries ago; the word, in its turn, has been effaced from the wall of the church; the church will, perhaps, itself soon disappear from the face of the earth. It is upon this word that this book is founded.

Janka a csinos, 31 éves pincérn? legh?bb vágya, hogy belépjen életébe a nagy szerelem. Amikor megismerkedik Dáviddal, a híres énekessel, úgy érzi, benne megtalálta azt, akit mindig is keresett. Kapcsolatuk mégsem alakul felh?tlenül, bármilyen szenvedélyesen szerelmes is a popsztárba. Ahogy egyre jobban megismeri Dávidot, kiderül a férfi s?tét oldala. Janka azonban nem tud t?le elszakadni... A regény?arra keresi a választ, hogy milyen egy bántalmazó férfi és egy bántalmazói kapcsolat. Hogyan lehet egy ilyen kapcsolaton túljutni és ?nmagunkra találni annak ellenére, hogy képtelennek érezzük magunkat az elszakadásra? Hogyan lehet egy fájdalmas kapcsolaton túl is újra boldognak lenni?

The Odyssey (Greek:Odysseia) is one of two major ancient Greek epic poems attributed to Homer. It is, in part, a sequel to the Iliad, the other work ascribed to Homer. The poem is fundamental to the modern Western canon, and is the second oldest extant work of Western literature, the Iliad being the oldest. It is believed to have been composed near the end of the 8th century BC, somewhere in Ionia, the Greek coastal region of Anatolia. The poem mainly centers on the Greek hero Odysseus (known as Ulysses in Roman myths) and his journey home after the fall of Troy. It takes Odysseus ten years to reach Ithaca after the ten-year Trojan War. In his absence, it is assumed he has died, and his wife Penelope and son Telemachus must deal with a group of unruly suitors, the Mnesteres or Proci, who compete for Penelope's hand in marriage. It continues to be read in the Homeric Greek and translated into modern languages around the world. Many scholars believe that the original poem was composed in an oral tradition by an aoidos (epic poet/singer), perhaps a rhapsode (professional performer), and was more likely intended to be heard than read. The details of the ancient oral performance, and the story's conversion to a written work inspire continual debate among scholars. The Odyssey was written in a poetic dialect of Greek—a literary amalgam of Aeolic Greek, Ionic Greek, and other Ancient Greek dialects—and comprises 12,110 lines of dactylic hexameter. Among the most noteworthy elements of the text are its non-linear plot, and the influence on events of choices made by women and serfs, besides the actions of fighting men. In the English language as well as many others, the word odyssey has come to refer to an epic voyage. The Odyssey has a lost sequel, the Telegony, which was not written by Homer. It was usually attributed in Antiquity to Cinaethon of Sparta, but in one source was said to have been stolen from Musaeus by Eugamon or Eugammon of Cyrene (see Cyclic poets). ABOUT AUTHOR: Homeros, In the Western classical tradition, Homer (Ancient Greek: Homeros) is the author of the Iliad and the Odyssey, and is revered as the greatest of ancient Greek epic poets. These epics lie at the beginning of the Western canon of literature, and have had an enormous influence on the history of literature. When he lived is unknown. Herodotus estimates that Homer lived 400 years before his own time, which would place him at around 850 BC, while other ancient sources claim that he lived much nearer to the supposed time of the Trojan War, in the early 12th century BC. Most modern researchers place Homer in the 7th or 8th centuries BC. The formative influence of the Homeric epics in shaping Greek culture was widely recognized, and Homer was described as the teacher of Greece. Homer's works, which are about fifty percent speeches, provided models in persuasive speaking and writing that were emulated throughout the ancient and medieval Greek worlds. Fragments of Homer account for nearly half of all identifiable Greek literary papyrus finds. PeriodFor modern scholars "the date of Homer" refers not to an individual, but to the period when the epics were created. The consensus is that "the Iliad and the Odyssey date from around the 8th century BC, the Iliad being composed before the Odyssey, perhaps by some decades," i.e. earlier than Hesiod, the Iliad being the oldest work of Western literature. Over the past few decades, some scholars have argued for a 7th-century BC date. Oliver Taplin believes that the conclusion of modern researchers is that Homer dates to between 750 to 650 BC. Some of those who argue that the Homeric poems developed gradually over a long period of time give an even later date for the composition of the poems; according to Gregory Nagy for example, they only became fixed texts in the 6th century BC. The question of the historicity of Homer the individual is known as the "Homeric question"; there is no reliable biographical information handed down from classical antiquity. The poems are generally seen as the culmination of many generations of oral story-telling, in a tradition with a well-developed formulaic system of poetic composition. Some scholars, such as Martin West, claim that "Homer" is "not the name of a historical poet, but a fictitious or constructed name."

Megvertek és elárultak, meglték az apámat. Bosszút állok – bármi áron” 1789. Párizs varázslatos városában felvirrad a Francia Forradalom hajnala . Az utcakvek vértl vrslenek, ahogy a nép fellázad az elnyomó arisztokrácia ellen. De a forradalmi igazságszolgáltatásért komoly árat kell fizetnie minden embernek… Mikzben a gazdagok és a szegények kztti választóvonal minden korábbinál szélesebbre nyílik, és egy nemzet nmagát tépi szét, két fiatalember, egy férfi és egy n, bosszút akar állni mindazért, amit elveszített. Arno és lise hamarosan az Orgyilkosok és a Templomosok évszázados küzdelme kells kzepén találja magát – egy olyan világban, amelynek halálos veszedelmei minden képzeletet felülmúlnak. Az Ubisoft díjnyertes videójátéka alapján.

The Original - The Prince and the Pauper - Mark Twain. Classic Historical Fiction. Top 100 Historical Fiction. The Prince and the Pauper is a novel by American author Mark Twain. On the same day in 16th century London were born Tom Canty, destined to become a street beggar, and Edward Tudor, son of Henry VII, a future king. Several years later, young Canty invades the royal precincts hoping to see the Prince. The boys discover they are identical in appearance and exchange clothes. Mistaken for the beggar boy, Prince Edward is thrown into the streets. Tom Canty, too frightened to confess his true identity, assumes the mantle of the Prince of Wales.

J VILGOK VRNAK RD. res lakás, a családnak semmi nyoma, eléggé hátborzongató. De az egész olyan, mintha katonai támaszpontra lelnénk, amit senki se riz. Pilóta nélküli vadászgépek és tankok tétlenkednek a felszállópályán. Rosszindulatú dzsudzsut érzek itt. Valami rettenetes trtént. Az lenne a legokosabb, ha mindenkit figyelmeztetnél, hogy mielbb húzzanak el innen." Miután a térkapuk ezernyi új világhoz nyitottak utat, megkezddtt a bolygók gyarmatosítása. j életre vágyó telepesek ezrei znlenek ki a Naprendszerbl. Az Ilosz, e roppant új határvidék els emberi kolóniája vérben és tzben születik. A független telepesek pusztán elszántságukra, bátorságukra és az otthoni hosszú háborúk tapasztalataira támaszkodva szállnak szembe a hivatalos engedéllyel rendelkez nagyvállalat gyarmatosító hajójával. A küzdelem egyre inkább elfajul. Ráadásul az új, idegen világ felderítése kzben egyre félelmetesebb dolgokra derül fény. James Holdent és kis hajójának legénységét bízzák meg azzal, hogy békét teremtsenek a háborúskodó felek kztt, és értelmet vigyenek a káoszba. m minél jobban belebonyolódik, Holdenben annál határozottabbá válik a meggyzdés, hogy a küldetése eleve kudarcra ítéltetett. Egy halott ember szavai pedig arra emlékeztetik, hogy a galaktikus civilizáció, amely egykor e fldet birtokolta, rkre eltnt. Ugyanis valami elpusztította.

A Szvetséges sidk óta kztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyznünk. Hanem egy legendát.” A mindig harcra kész Lyrna királynnek Alltor véres ostroma után ssze kell gyjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fvárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szvetkezni: olyan férfiakkal és nkkel, akiknek szrny ereje a Stétség rémiszt hatalmától ered. Vaelin Al Sorna ismét a legfbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szvetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi fldekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat… Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: stét trténet, si mágia, kegyetlen sszeesküvések, kérdéses hség és vér. Patakokban.” – Publishers Weekly

Tanara Oriana moare intr-un accident, chiar in ziua nuntii ei. Pentru oricine, acesta ar parea sfarsitul. Nu si pentru ea. Se intoarce ca recuperator de suflete, insa nu la vechea viata si familie, pentru care trebuie sa ramana moarta, ci la una cu totul noua. Rasfatul si confortul, considerate garantate mai inainte, se duc acum pe Apa Sambetei. Va trebui sa lupte pentru a-i salva pe ceilalti, dar si pe sine. Apar noi prieteni, noi dusmani si… prima iubire? Exista viata dupa moarte? Unii vor spune ca da, altii ca nu. Dar exista un raspuns la care cu siguranta nu v-ati gandit. Exista recuperatorii de suflete. Smulsi din existentele lor, sunt aruncati in altele, neintrebati de nimeni, fara sa li se ceara acceptul. Trebuie doar sa se supuna legilor celor de Dincolo. Iar unii aleg razvratirea…In volumul 2, relatia ei cu Marc, dar si cu ingerii, se aprofundeaza si o determina sa reevalueze tot ce simtea fata de fiecare dintre ei.Aventura se inteteste, atragand cititorul intr-un vartej din care nu mai poate, si nu mai vrea, sa iasa.

Aviatoarea Sure Vanay porneste in cea mai importanta misiune a vietii sale, care o poate propulsa spre un nivel mai inalt in randul aviatorilor din Naram. Misiunea stranie pe care o primeste, de a livra un mesaj la o adresa nestiuta de nimeni, aflata la baza muntelui Histo, o trimite pe Sure intr-o calatorie de neuitat. Curiozitatea si curajul o imping spre limitele dintre spatiu si timp, facand-o sa se piarda chiar inainte de a ajunge la destinatie. Locurile pe care le vede, oamenii pe care ii intalneste si speranta nebuna de a-si revedea fratele disparut, o poarta intr-o lume cu totul noua si misterioasa. Incepe o aventura de neuitat alaturi de Sure Vanay, aviatoarea neinfricata si decopera o lume plina de emotie, in care razboiul sta sa inceapa la fiecare pas, in care dragostea pare imposibila si timpul devine relativ.

Lelakatolt ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok. Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más k?ti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátn?je sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életét?l. ?j lakása nem éppen ideális, de legalább élhet?, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezel? cég ügyn?ke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesít?ek, mint nyugtalanítóak. Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. ?s a másik szomszédjáét, Xela-ét . ?s Tim és Veek lakásáét is. Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a t?rténete t?bb mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembe?tl?, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek el?l. Viszont ha e kül?n?s rejtélyek ?sszeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára. Vagy az egész világ számára…

Mit ér az emlékezés, ha senki nem kíváncsi arra, ami elmúlt? B?n-e a hallgatás, ha védeni akarjuk szeretteinket a múlt sz?rny?ségeit?l? Mit tehetünk, ha a t?rténelem megismételni látszik ?nmagát?? Egy újságíró és egy sokat megélt nyolcvannégy éves h?lgy találkozása régi sebeket tép fel. Mélyen eltemetett emlékek kerülnek felszínre: A remény és a hit a kegyetlenséggel szemben, emberek az embertelenségben, és üzleti érdekek, melyek a pokol káoszát irányítják. Mi k?ti ?ssze egy kislány, egy náci tiszt, egy szovjet ezredes és egy m?fordító sorsát hetven év távlatából? ?Ez a t?rténet...

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern ?nagyvilági” életet kívánta ábrázolni. A m? szerkezetileg két lazán ?sszefügg? részre tagolódik. Az els?, A ?tegnap” 1848-49-ben játszódik. F?h?se Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, m?velt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unoka?ccsét, Opatovszky Kornélt t?bbsz?r kimenti kül?nféle halálos veszedelmekb?l, noha méltatlan rá, hogy ?r?k?séül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti…. A második rész, A ?ma”: az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok t?nkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban… A regény b?velkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kit?n? olvasmány.

Snt fericit de aceast regsire n literatur a lui InimRea, cum snt bucuros c, din ntmplare, i-am fost cumva un martor privilegiat, publicnd acum aproape patru ani n Timpul primele pagini din Cas pe pmnt i susinnd publicarea celor Cteva idei despre fericire la Editura T. Iar acum, Adenium i reediteaz unul din romanele deja publicate, care va fi, cum am scris deja c sper, urmat de altele. Cum nc mai trim n era Navigatorului, i urez lui InimRea vnt bun la pup!“ – Liviu Antonesei

jvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tlti a hétkznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják. Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként fleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá. Hanna krnyezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfs csapata elindul az Iskolák Országos Versenyén.

Aki a s?tétség éveit elfelejti, nem érdemli meg azt a napot, amely ma rásüt. Egy fájón búgó hang valahonnan az ?gb?l. A szívre helyezett parázs perg? hamuja. Akinek lábánál a tenger álmodott. Diz?z és nemzeti intézmény: Karády Katalin. Olyan gyémántragyogású csillag volt, amit itthon és a halált süv?lt? orosz hómez?n ugyanúgy látni lehetett. Mert a legszebb csók volt, amit meg nem adott az élet. ?gve dobták el, mert mindig izzott valami jéghideg forrósággal. Nem volt jó színészn?, csupán elhitet? színészn? volt. Sz?gletes mozgású, tündéri trampli. Mégis talán maga Ady Endre is beleszeretett volna. Dalaival az emberek szívét csókolta meg, hogy tovább tudjanak dobogni... A háta volt zseniális, ahogy elmenni tudott. Elvitte vállán az id?t, a filmjeit, a legendáját... Az ítéletet, a rá mért titokzatos büntetést kutatta, a Labirintus bejáratát. A b?n?s n?, aki elkárhozni nem tud, s ezért a férfiak végzetévé lesz. De ez a végzet mindig k?z?s. Elment, elrohant, mert elégett a szíve. Játszott a t?rténelemmel, játszott és énekelt. Majd odahagyott huszonvalahány filmet, sikert, álmokat, s egy elveszített háborút. ?tkelt az óceánon, hogy kalaposn? legyen. Ne kérdezd, ki voltam, / A csókodat én akartam, / ha majd egyszer megsokalltad, / azt mondom agy?!" Lehullott a parázs a hamvadó cigarettavégr?l. Végigszívták. ? vissza sem nézett, és nem mondhatta senki, hogy AGY?. (Mihalicza Tamás, 1990)

Rejt? Jen? 1941 táján írhatta életm?vének eme kevéssé ismert darabját. Az Afrikában játszódó kisregény f?h?se egy orvos-kalandor: az abszurdba hajló alaphelyzet, illetve Morbicer és a bennszül?ttek kulturális kül?nbségei számos komikus helyzetet eredményeznek. Az elbeszélés azonban jóval mélyebb üzenetet is hordoz: a humoron túl a hagyományos életrend és a modern civilizáció ütk?zésének tragédiájáról is szól. Mindez nem meglep?, hisz a II. világháború idején Rejt? maga is megtapasztalhatta a 20. század technikai fejl?désének zsákutcáit, a szilárdnak hitt értékek amortizálódását, a morális értékek morzsálódását (fegyverkezés, az államhatalom túlburjánzása, jogfosztottság stb.). A nyersanyag-lel?helyeket hajszoló, szerelmi csalódásában verg?d?, a bennszül?ttek szemében mitikus lénnyé váló Morbicer azonban gyógyít is - teszi ezt annak dacára, hogy nem jár érte k?sz?net. Figuráját Rejt? részben Albert Schweitzerr?l mintázta: a világhír? orvos és humanista afrikai kórházépítésér?l és gyógyító tevékenységér?l szóló k?nyve magyarul is olvasható volt, Rejt? innét vette az alap?tletet. A kisregény 75 évig lappangott az író szétzilált hagyatékában: annak idején vélhet?en az elbeszélésb?l kiolvasható háborúellenesség miatt nem jelenhetett meg. Kül?nleges annyiban is, hogy számos, egymástól markánsan eltér? változatban maradt f?nn, miáltal szinte egyedülálló módon nyílik rálátás a rejt?i sz?vegalakítás dzsungelkonyhájára, az általa teremtett figurák alakulására. A kisregény most el?sz?r jelenik meg ?nálló k?tetben - ráadásul r?gt?n 3 változatban! - Konzílium j?n. Nekünk kell megállapítani, hogy mi baja van a f?n?knek. - De uram, akkor csak róla állapítsuk meg a betegség okát. Rólam az egész világ tudja, hogy még sohasem loptam. - Bejártam az egész világot, és mindenütt tisztában vannak azzal, hogy te vagy a legnagyobb tolvaj. - Uram, te nemcsak rossz szív? vagy, hanem okos is, de most megtévesztett az egész világ. Kül?nben sem értem, hogy egy konzíliumon miért kell az én betegségeimr?l beszélni, hála Balongának, nem fáj semmim, tehát nem fontos, hogy loptam-e. Ha reméljük, r?videsen meghalsz, ezt a konzílium nev? gyógyítást én nem fogom csinálni. - Te is orvos vagy, tehát tudnod kell szintén, hogy vannak ragályos betegségek, ami azt jelenti, hogyha az egyik ember lop, akkor a másiknak sokszor olyan lesz a gyomra, mint a nadrág. - Vagy a b?r lábszárvéd?. Ezzel tisztában vagyok. De itt senki se beteg, csak a f?n?k. - Mi, orvosok tudjuk jól, hiszen magunk k?z?tt vagyunk, T?kász: hogy vannak úgynevezett bacilusgazdák, ez annyit jelent, hogy valaki lop, nem lesz semmi baja, és egy másiknak a k?zelében olyan lesz a gyomra, mint a b?r lábszárvéd?. Ezért te mint a t?rzs varázslója elmondod, hogy kit?l és mit loptatok, addig nem tudom meggyógyítani a f?n?k?t, mert gondolhatod, hogy más betegség lesz, ha valaki egy négert?l ellopja a halászózsákját, vagy egy misszionáriustól a hosszú cs?vet, amin keresztül befolynak a távoli fák és hegyek, egészen az ember szemébe. Vagy más betegsége lesz valakinek, akit megrúgok, mert elvitte házam el?l a f?lf?z?tt szárított húst...

Egyszer emlékezet, elbb el kell mesélnem neki, kitalálni a részleteket, hogy legyen mire visszaemlékeznie. Legkisebb dolgok is megzavarhatják, elhangolják az egészet, elborítják, lefedik szépen. Akad azért mindig, ami már jól megy, újra meg újra elbukkan, mint a télikabát bélése, ha egyszer flfeslett a varrás. Visszatmkdd, kibújik megint. A fldrengés például eléggé megy, az be van rendesen gyakorolva. Egyetlen, jókora lendülés. Ha nem mese, nem csak képzelem, hogy emlékszem rá, hanem igazából volt. Nem azért emlékszem, mert annyiszor elmondták ugyanúgy. A csillár kilendült, mint a harang nyelve, a karácsonyfa végigkorcsolyázott a parketten a gyerekszoba sarkáig, aztán megindult visszafelé” – olvasható Kukorelly Endre TündérVlgy c. új regényében, ami az író eddigi legnagyobb vállalkozása. Nemcsak abban az értelemben, hogy a szerz kilenc évig írta knyvét, hanem a regény szintézis jelleg alkotás. rvényesülnek benne Kukorelly írásmódjának legfbb erényei: a nyelvi pontosság és szigorúság, irónia és gyngéd humor, az emlékezet mkdésének állandó felülvizsgálata, az elbeszéli n oszcilláló mozgása a múlt és jelen kztt, a lírai hangoltság. Tematikusan a regény az apa alakja kré szervezdik, és ezáltal felleli az elmúlt fél évszázad trténéseit. Metaforikusan szólva: a regény beszélje mintegy az apa hallgatását próbálja megérteni, aki horthysta katonatisztként megjárta a Don-kanyart, megsebesült, majd a kommunista diktatúrában banktisztviselként másodosztályú élet”-re kényszerült. A család deklasszálódását és saját szenvedését néma beletrdéssel elvisel apa mindvégig hallgat a múltjáról: a regény melankolikus nyomozása ennek a lehetséges okait és trténéseit rekonstruálja. Minden egyes fejezete az emlékezet próbája: kísérlet arra, hogy mítoszok és ráfogások nélkül férjen hozzá az élet legszemélyesebb tapasztalataihoz. Túlzás nélkül állítható, hogy a TündérVlgy az író legautentikusabb knyve.

Belenéztél már a párod mobiljába? Tényleg ezt akarod? Felkészültél a k?vetkezményekre? Minden egy e-maillel kezd?d?tt. Rachel meg sem akarta nézni. Szereti Jacket, és k?z?s gyermeküket hordja a szíve alatt. Megbízik a férfiban. Most azonban, miután látta, már nem tudja meg nem t?rténtté tenni azt a percet. Sem az események láncolatát, amelyet elindított. Vajon miért hazudik Jack a múltjáról? Mi az, amit rejteget? ?s Rachelnek van joga hozzá, hogy mindenáron megtudja az igazat? Te mit tennél, ha úgy gondolnád, hogy a párod titkol valamit? A Bármit, csak ne az igazat Gillian McAllister leny?g?z?, átüt? thrillere csalásról, árulásról és egy asszony megszállottságáról, hogy kiderítse az igazságot. " Ahogy elkezdtem olvasni, t?bbé nem volt er?m abbahagyni. Bámulatos, okos és életszer?. Imádtam." Jill Mansell "Csodálatos írás, és egy brilliáns sztori.Bámulatos debütálás." B.A. Paris, a Zárt ajtók m?g?tt bestseller szerz?je