Vallomás csajozásról, rapháborúról, és magyar focivalóságról. "Curtis vagyok, az újpesti huligán, aki ?k?llel üti a n?ket, pénzért veszi a nézettséget és a hírnév reményében az utcagyerek stílust is hajlandó eldobni. Jól tudom, sokan ezt gondolják rólam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a legt?bben csak irigyek a sikereimre, mások féltékenyek rám, mert a csajuk engem akar - vagy már le is csaptam a kezükr?l... Nekem viszont tiszta a lelkiismeretem, istenfél? ember vagyok, akit az imádott anyukája tart r?vid pórázon. Csak hát nincs k?nny? dolga velem: iskoláskoromban a rend?rségr?l szedtek ?ssze, mert egyedül szembe szálltam és téglákkal dobáltam meg egy busznyi kispesti drukkert; és azt is a családomnak k?sz?nhetem, hogy édesapám halála után a bátyám nyakon csípett, s elindította az újpesti focikarrierem. Jóllehet, engem maga alá temetett a mocskos magyar futballk?zeg és egy máig az NB I-ben edz?sk?d? szarházi megutáltatta velem a játékot, azt sem én, sem a Fradi-tábor nem felejti el soha, hogy egy "K?sz?n?m Istenem, hogy nem vagyok fradista" feliratú pólóban ünnepeltem a kecskeméti bajnoki címet az ?ll?i úti pályán. Labdarúgónak készültem, de rapperként ismert meg az ország és nem tagadom, minden pillanatát kiélvezem és kihasználom a zenélésnek: a klubtulajok komoly pénzt fizetnek, hogy náluk csináljak bulit, és míg a korombeli srácok prostikat vesznek, engem a csajok ráncigálnak az ágyba. De még mindig érnek meglepetések... T?led kérte már anyuka, hogy a szeme el?tt tedd magadévá a lányát? Vagy téged utaztatott már ki külf?ldre n? csak azért, hogy veled t?lts?n néhány éjszakát? Na, ugye! Curtis, az utca álma."

Az ?kút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor k?nyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a k?zelébe sem volt szabad mennie.Szabó Magda feln?ttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szerepl?it, legf?képpen szüleit. ?Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismer?s és csupa rejtély, hétk?znapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényh?sként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gy?t?rte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az ?kút az életr?l szól: állatokról és képekr?l, hitr?l és m?vészetr?l, háborúról és hazáról, szerelemr?l és halálról. A megejt? bájjal és humorral átsz?tt t?rténetekb?l egy titokzatos és csodálatos múlt sokszín?, eleven képe áll ?ssze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és m?vészetének megértéséhez.

Sz?cs Iza okos, modern n?, lelkiismeretes orvos – és odaadó gyermek. Mindent megad ?zvegyen maradt anyjának, felk?lt?zteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Sz?csnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: ?nmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a t?r?dést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírk?vét felállítandó Sz?csné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy k?d?s, ?szi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya t?rténete, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ? maga jelent.

Volt egyszer egy büszke város, Trója, melyet a g?r?g?k ?r?kre elt?r?ltek a f?ld színér?l. ?m egy maroknyi trójai, élén a h?s Aeneasszal útra kelt, hogy megtalálja új hazáját: így kezd?dik a Római Birodalom eredetmítosza. ?s így kezd?dik Szabó Magda regénye is, hogy Aeneast r?gt?n az elején, a menekülés k?zben váratlanul odaveszett feleségével, Creusával cserélje fel. A pillanat egy rendkívüli n? fájdalmasan szép és ironikus t?rténete. Egy n?é, akir?l mindenki azt hiszi, férfi. T?rténelmet ír, bejárja az alvilágot, látja a j?v?t, de nem ismeri a szerelmet. Imádott és rettegett félistenként kell élnie, holott nem vágyik másra, mint hétk?znapiságra. Halhatatlan, bár már megmenekülése pillanatában halott. Szabó Magda az antik világba helyezi a kiválasztottak magányának id?tlen t?rténetét. Színpompás fantáziája mitikus figurákat változtat hús-vér lényekké és sosemvolt isteneket b?v?l elénk. A mágiát minduntalan megt?r? kesernyés humor viszont mai m?vé, egy meghasonlott lélek modern eposzává avatja A pillanatot.

A?Mózes egy, huszonkett???brahám és Izsák ósz?vetségi t?rténetének modern feldolgozása. Az ?brahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett ?rettenetes” szül?k, nagyszül?k. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmen?ik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy ?szigetre” vágynak, távol a vénekt?l, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és ?dám, Bartos Márta és Gyuri – a két testvérpár – csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a ?nemzet mártírjának” fiától, a naivnak és jámbornak t?n? Miklóstól. Mert ? bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja? Mikor újraolvastam a?Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve?Az ajtó?felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés el?tt. A?Mózes?megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerz?nél, csak hogy néhány szót válthassanak vele. Megrendülten t?prengek rajta, miféle szív és lélek lakozott ebben a t?rékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életb?lcsességét olyan er?vel tudta szavakba ?nteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból ? pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amir?l maguk sem tudják, mi, de a k?nyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük. –?Singer Magdolna

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

Mindenkinél elérkezik egyszer az az id?pont az életében, hogy visszatekint. Ez nálam akkor érkezett el, amikor is bet?lt?ttem azt a bizonyos ?tvenet. Mindig jó tanuló voltam, így nem az ?t?ssel kezd?d? szám volt a sért?n mérvadó számomra. Inkább azon gondolkodtam, elmélkedtem, hogy ennyi évb?l már kell tudni levonni tanulságokat. Nehogy újra és újra elk?vessem ugyan azokat a hibákat. Hisz én nem egy mókuskerékben vagyok, ugye? Rengeteg mindent sikerült meg és átélnem, megértenem és értelmeznem. Ezekb?l szeretnék egy-egy csokrot átnyújtani olvasásra, vagy mondhatnám azt is, tanulságul. Imádom a verseket, sokszor úgy ébredek reggel, hogy csak úgy tolonganak a gondolataimban a szavak és mondatok elegye arra várva, hogy ki és leírjam ?ket. Pontosan én sem tudom honnan is j?nnek, ki is küldte, küldi nekem, de biztosan céllal teszi azt! A versek és a novellák, az elbeszélések adják a k?nyvem szivárványos sokszín?ségét, a n?i lélek érzékenységével és érzékiségével egyetemben. Szeretem látni az emberek arcán azt a kül?n?s mosolyt, amikor verseket olvasva, annak érzelemvilága ?ssze?lelkezik az ? lelkükkel. Engedjük, hagyjuk, merjünk mosolyogni!

n doar civa ani, tefan Manasia a devenit una dintre cele mai importante figuri ale poeziei noastre de azi. i nu m refer aici doar la activitatea lui poetic propriu-zis (dac lsm la o parte plachetele underground, autorul a publicat deja trei volume), ci i la prezena pregnant n spaiul public(istic).“ – Alex Golditefan Manasia dispune – i n noul volum se vede cu ochiul liber – de o capacitate enorm de a experimenta. De altfel, poetul este cunoscut nc de la Amazon ca un mptimit al stilisticii glam. Poezia luxuriant, baroc, domolit i mprosptat de o estetic a onestitii discursului definesc, acum la al patrulea volum, anarhismul livresc al autorului.“ – tefan Baghiu

Vladimir Dr?ghia ni se confeseaz? cu toat? sinceritatea ?ntr-un volum de poeme care c?nt?re?te exact 21 de grame, ?n care dulcea cucut? ??i des?v?r?e?te efectele ?n simbioz? cu cele mai ale noastre cuvinte. Sunt ni?te note t?rzii din b?t?i de inimi vii, prin care autorul creioneaz? convingerea absolut? care, de altfel, d? titlul c?r?ii.?Omul ?sta cu p?tr??ele pe burtic? are ?nc? for?a unui copil ne?lefuit. Aia pe care noi to?i am pierdut-o acum mult? vreme. Sper ca placheta asta de versuri s? ?ncap? pe m?inile unui editor de treab?. S-o fac? mic?-mic?, s?-ncap? ?n buzunarul de la piept. Acolo, ?n dreptul inimii. Whatever. Po?i s-o bagi ?i-n buzunarul de la blugi. Pe buca st?ng?. S-o mai sco?i din c?nd ?n c?nd ?i s?-?i speli ochii de praf cu o lacrima stupid?.“ – Florin Piersic Junior

E poate ciudat s spun despre o carte ca asta c e o plcere, dar e o plcere. E cu boala i da, e cu moartea, i nu-i vine s-o citeti pn cnd ncepi s-o citeti i ncep s te prind sarcasmele, luciditatea, melancolia tioas, simul luptei i profesionismul poetului; iadul organelor i-a ascuit lui Geacr instinctele i toat energia i s-a strns n minte ca un pumn care lovete, i nu numai s se apere, s atace.Din fericire, cartea e nu numai iad, e i revenirea printre cei vii; doar c ei n-au nicio idee ce nseamn s trieti: cafeaua de diminea/ dup atta timp/ e ca solveig (peer gynt).“ – Dan Sociu

13 interviuri de: Alexandru Vakulovski / deschide.md Dumitru Crudu / Europa Liber? Veronica D. Niculescu / zilesinopti.ro Diana Iepure / revistalaplic.md Sorin-Mihai Grad & Ormeny Francisc / EgoPhobia Ioana Vighi / hyperliteratura.ro Andra Rotaru / luceafarul.ro Amelia St?nescu / Zona Literar? Jovi Ene / filme-carti.ro Nicolae Baldovin / muzaholic.ro Aurelia Borzin / Ziarul Na?ional C?t?lin Stanciu / Merg ?n Bra?ov un cristian / Observator cultural Nu mai ?in minte care a fost primul interviu publicat, dar ?tiu sigur c? primul interviu nescris a fost jucat cu tata, adic? el se juca cu noi, ?nv???ndu-ne ce e o poezie, poveste, proz?, ce e un interviu. (Mihail Vakulovski)

Pornind de la un interviul luat de un cristian ?i publicat ?n Observator cultural, B?tr?ne?ea ucenicului alchimist (titlu generat de volumul de debut al lui O. Soviany, Tinere?ea b?tr?nului alchimist) este un amplu dialog despre literatur? ?i asumarea ei, o revizitare a c?r?ilor scrise, dar ?i o pledoarie pentru via?a din afara scrisului.

Politi?ki komentari koje je Borislav Radosavljevi? pisao od 2001. do 2003. godine za autorsku emisiju na televiziji Palma plus.

"Volumul Picaj al Ioanei Miron e de fapt un poem amplu scris parc? sub imperiul aceleia?i st?ri, una a dezordinii interioare, a hausului existen?ial. Poezia ?ncearc? s? pun? ordine ?ntr-o lume dezmembrat? ?i schizoid?. Spa?iile psihice sunt ?n acord cu toate acele lucruri dezlocuite de sens. Cea care a decis s? dep??easc? un oarecare prag existen?ial are nevoie de o propulsare spre altceva cu adev?rat autentic ?i plin de con?inut. De aici, un r?zboi interior, o tenta?ie a punctului zero, un picaj. Cartea nu descrie traiectoria descendent? a unui spirit din ce ?n ce mai lucid. Nu e vorba aici de o probu?ire, dup? cum ar putea sugera titlul. Confruntarea cu limita (suportabilit??ii?) stimuleaz? ?nfiriparea unei dimensiuni material-spiritual?. Materialitatea dur?, abraziv?, t?ioas? poate fi ?n?eleas? ?n dou? feluri: ca nevoie de echilibru, de fixitate ?i, mai plauzibil, ca o ?ngreunare a spiritului dornic de libertate. Dincolo de toate acestea, timpul cunoa?te reprezent?ri clar delimitate:? ?ncet ?ncet ne facem loc aici/ o s? ne aciu?m mai bine/ cine ne spune cu adev?rat cine suntem cine o s? ne descopere/ de ce s? taci ?ine-m? bine minte/ ?mpreun? am scotocit prin d?rm?turi/ ?i cu toate astea n-ai dat impresia de nesiguran??/ s?-mi poveste?ti ce ?i c?nd/ cum ?i de ce se ?nt?mpl? s? mai ?i uit?m/ ?n lipsa concentr?rii aerul devine ?ngust/ & str?zile cu tot restul/ bitimul cald ?mp?ienjenit privirile ?ntinse/ un loc sigur ?n care te infiltrezi”." (?erban Axinte) "Poezia Ioanei Miron face chiar lucrurile pe care teoriile literare au ?ncercat mereu f?r? succes s? le explice. Alege diferite scenarii existen?iale ?i decupeaz? secven?ele relevante pentru circula?ia unei energii speciale. Face acest lucru chiar ?i atunci c?nd reformuleaz? mizele t?cerii: "am ?nv??at s? mim?m t?cerea/ despre noi ?i despre al?ii am ?nv??at/ s? fim o singur? gur? din care iese orice imbold orice/ striden??". Arta Ioanei Miron ?ine mai ales de injectarea cu for?? a unor expresii al c?ror sunet pare str?in de ceea ce ?tim deja c? este poezie ?i totul se ?nt?mpl? contur?nd circuite controlate poetic. Dintre variantele de titlu pe care Ioana Miron mi le-a ar?tat, "Blocaje tactile" era sintagma care mie mi se p?rea c? sugereaz? linia investiga?iei poetice din acest volum: "schimb?ri comune gesturi banale/ facem corp comun cu obiectele/ am stat pe iarb? important e s? fim ?n locuri cunoscute ?i/ sigur te-a? convinge/ s? ne ?nt?lnim la ?nt?mplare s? ?nlocuim/ aerul cu sufl?rile tale tactile/". S-ar putea s? m? fi ?n?elat, ?ns? picajul este numai cadrul acestui demers ?n care se ?nc?p???neaz? Ioana Miron, ?n ciuda tuturor celor care ?in s? rezume poezia la fluctua?iile ipocriziei militante." (R?zvan ?upa)

Primul meu interviu cu Florian Lungu s-a consumat la sf?r?itul anului 1994, ?n c?m?ru?a sa de la cap?tul etajului IV din Radio, acolo unde cutiile cu benzile de magnetofon st?teau mai s? cad? peste el, printre ness-uri ?i ?ig?ri. Ideea era s? apar? ?n revista ?Panoramic Radio-TV” ?n jur de 5 ianuarie, c?nd e n?scut. ?i aceast? carte trebuia s? apar? pe 5 ianuarie 2016, dar n-a fost s? fie; ?ns? mai bine mai t?rziu… ?n fine, au trecut peste 20 de ani, eu am avut privilegiul – ca redactor TVR – s?-l intervievez ?nc? de multe ori, s? realizez chiar o emisiune la TVR Cultural, vreo doi ani, numit? ?Jazz Restitutio”, ?ntr-un studiou improvizat la Mo?u acas? – el antama invitatul, ?l aducea acolo, noi filmam dialogul dintre cei doi ?i ad?ugam imaginile de ilustra?ie, deopotriv? arhiv? ?i evenimente recente. Am tr?it momente inedite al?turi de candidul ?i glume?ul jazzman ?i jazzolog (de?i de c?nd se ?tie a luat aceast? muzic? ?n serios c?t i-a stat lui ?n putin??, ba ?i ?n exces, ceea ce i-a afectat s?n?tatea grav ?n mai multe r?nduri). Nu se pot uita bancurile lui Mo?u de la G?r?na, spuse pe marea scen?, ca ?i modul ?n care prezint? el sponsorii festivalului, martori sunt spectatorii (cu zecile de mii) de la fiecare edi?ie. ?n particular, eu p?strez mai multe amintiri: o tab?r? de jazz de la Jup?ne?ti, primul interviu filmat ?n care mi-a vorbit de Richard Oschanitzky, prima lui ?nt?lnire cu Alexander B?l?nescu (aranjat? de noi la un hotel, atunci c?nd muzicianul a lansat ?n concert discul ?Maria T”), dialogul s?u cu Johnny R?ducanu filmat ?n Club A pentru emisiunea ?Remix”, ori acela cu marele pianist Jancy Korossy, acas? la Mo?u, pentru ?Jazz Restitutio”… (Doru Ionescu)

Jedan od najve?ih poznavatelja hrvatske knji?evnosti Tvrtko Zane, poznatiji pod pseudonimom Branimir Donat, u svojem je prou?avanju hrvatske knji?evne ba?tine duljem od pola stolje?a objavio veliki broj tekstova i knjiga, a broj kartica koje je napisao jednak je njegovu znanju, koje mo?emo zvati enciklopedijskim. Iz goleme ostav?tine na?eg jedinog i najve?eg poznavatelja brojnih, ?esto zaboravljenih autora, ali jednako tako i velikan? knji?evnosti, urednik Goran Rem izabrao je one mo?da najva?nije tekstove. Druga knjiga iz serije Prakseologija hrvatske knji?evnosti posve?ena je modernosti i modernizmu. U njoj su izabrani tekstovi koji se bave autorima 20. stolje?a, simbolizmom, secesijom, dadizmom, eksprezionizmom, ali i - kola?ima, a uz tekstove o djelu hrvatskih autora, Krle?e, Mato?a, Cesarca, Nazora, Kamova i mnogih drugih, u ovaj je svezak uvr?ten i esej o Franzu Kafki. Zajedno s jo? tri sveska izabranih djela Branimira Donata ova ?e knjiga dati maleni uvid u ?irinu tema kojima se Tvrtko Zane bavio.

Romana kül?nszám 48. k?tet

Tiffany 265–266. (Jelmez nélkül, Viharos Szilveszteréj)

A sziv k?nyve

A kínai papagáj

Thaisz