Mindenkinél elérkezik egyszer az az id?pont az életében, hogy visszatekint. Ez nálam akkor érkezett el, amikor is bet?lt?ttem azt a bizonyos ?tvenet. Mindig jó tanuló voltam, így nem az ?t?ssel kezd?d? szám volt a sért?n mérvadó számomra. Inkább azon gondolkodtam, elmélkedtem, hogy ennyi évb?l már kell tudni levonni tanulságokat. Nehogy újra és újra elk?vessem ugyan azokat a hibákat. Hisz én nem egy mókuskerékben vagyok, ugye? Rengeteg mindent sikerült meg és átélnem, megértenem és értelmeznem. Ezekb?l szeretnék egy-egy csokrot átnyújtani olvasásra, vagy mondhatnám azt is, tanulságul. Imádom a verseket, sokszor úgy ébredek reggel, hogy csak úgy tolonganak a gondolataimban a szavak és mondatok elegye arra várva, hogy ki és leírjam ?ket. Pontosan én sem tudom honnan is j?nnek, ki is küldte, küldi nekem, de biztosan céllal teszi azt! A versek és a novellák, az elbeszélések adják a k?nyvem szivárványos sokszín?ségét, a n?i lélek érzékenységével és érzékiségével egyetemben. Szeretem látni az emberek arcán azt a kül?n?s mosolyt, amikor verseket olvasva, annak érzelemvilága ?ssze?lelkezik az ? lelkükkel. Engedjük, hagyjuk, merjünk mosolyogni!

Ez Jay Dobyns története, azé a szövetségi ügynöké, aki els?ként férk?zött be a törvényen kívüli Hells Angels Motorcycle Club legbels?bb köreibe. A 21 hónapon át tartó akció kis híján az életébe került, és majdnem ráment a családja és az ép esze is. Kezd? ügynökként mellbe l?tték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, els? olvasatra hihetetlennek t?n?, de az els?t?l az utolsó szóig igaz történetben. Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik k?kemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott n?ikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nev? elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, er?szakos b?ncselekményeket követtek el. Az er?sen ?rzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: k?kemény gyilkos. A legnehezebb azonban a rákényszerített kett?s élet: h?séges felesége és szeret? gyermekei, valamint a motoros lét között ?rl?dik. Megfogadja, hogy ? lesz az els? olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférk?zik a klub áthatolhatatlannak hitt legbels?bb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ? beépült a klubba, az is beépült az ? életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ? sem csak jó. A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztet? története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvb?l mindent megtudunk arról a leny?göz?en veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gy?löletr?l és megfélemlítésr?l, valamint a tagok között valóban létez? testvéri szeretetr?l, ami az egyetlen, t?sgyökeres amerikai b?nszövetkezetet jelképezi.

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

Nem voltam én szerelmes Adyba, vagy ha voltam, nem tudtam róla. A szerelem féltékeny, ragadozó, osztozni senkivel és semmiben nem tudó érzés, telítve testi vonatkozásokkal, ingerekkel, vágyakkal. ?n ezt a szerelmet nem is ismerhettem. Sohasem fájt, hogy idegen asszonyok szeretik, lányok szédülnek eléje, találkákra megy, vagy áldozó, nagy asszony-szerelmet terítenek lába elé. Deésfalvi Boncza Berta. Bimbi. Csinszka. Múzsa és k?lt?n?, emlékiratíró... Ady Endre, Tabéry Géza, Babits Mihály, Harsányi Zsolt, Márffy ?d?n jegyességek, szerelmek, szakítások, házasságok. Vallomás és kitárulkozás. Kiútkeresés egy nevel?intézet szobájából vagy fiatalon már a végzet asszonya? Románc a Svájcban tartozkodó Tabéryvel, kés?bb találkozás Adyval, de eljegyzés egy erdélyi mérn?k-íróval? Aztán házasság Adyval? Aki Léda szerint csak sovány, mint eserny?nyél, el?l-hátul sexuális duzzanatokkal. Ki is ez a h?lgy, aki végül eléri, hogy 1914. április 23-án találkozhasson Adyval Csucsán? Boncza Berta naplójának néhány részlete el?sz?r 1932-ben jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain, majd négy évtizeddel kés?bb a Magyar Nemzetben látott napvilágot az erdélyi író, újságíró Ruffy Péter tolmácsolásában, aki Csinszka kéziratos füzeteit és Kárpáti Aurél kiegészítéseit dolgozta fel. A memoár nem hiánytalan, hiszen a házasság t?rténetét már nem tudta megírni Csinszka, csupán az Ady halála után írt három Vallomás készült el 1919 és 1922 k?z?tt. A huszonkét fejezetre osztott írás el?sz?r jelenik meg ?nálló k?tetben, Márton István, a Ruffy Péter-hagyaték gondozójának utószavával, valamint néhány kül?nleges gépiratfotó, levél és dokumentum kíséretében, melyek fényt deríthetnek eddig nem vagy kevésbé ismert rejtélyre: mi lett az ?rmindszenten maradt Csinszka-levelekkel? A mendemondák szerint Ady rokonai elégették... Valóban agyvérzésben hunyt el a k?lt?n?, vagy más áll a háttérben? A mendemondák újabb szerelemr?l regéltek... Hova lettek a kiadatlan versek, amelyek nem kerültek be az egyetlen versesk?tetbe 1931-ben? Minden reggel és minden este imádkozott Nagymama velem. Eldolgozott két keze k?zé fogta az én parányi kezemet, és azt a másik imát, amit este a Miatyánk után mondottam el, ? találta ki. R?vid, egyszer? és jó kis ima volt. Kérésb?l és k?sz?netb?l állott. Mindazokért kértem a jó Istent, akik hozzám tartoztak. Apámért els?sorban, de a csucsai virágok, kutyák, madarak is bele lettek sz?ve...

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

Книжка ?Прода?ться все. Джефф Безос та ера Amazon? — не лише ?стор?я усп?ху найб?льш ?нновац?йно? св?тово? компан??, а й свого роду пос?бник, ?нструкц?я для тих, хто хоче створити св?й б?знес. ??Автор книжки, Бред Стоун, майстерно пише про зародження та розвиток Amazon — в?д моменту створення компан?? на Волл-Стр?т на початку 1990-х ? дотепер. Ця компан?я одн??ю з перших побачила необмежен? можливост? ?нтернету та назавжди зм?нила те, як ми купу?мо ? чита?мо.??Також автор розкрива? та?мниц? тр?умфу засновника Amazon Джеффа Безоса, одного ?з найвидатн?ших кер?вник?в, невтомного генератора ?дей. Стоун розпов?да?, як Безос дисципл?новано ? подекуди педантично вт?лю? новаторськ? ?де? у життя, як лама? стереотипи, не визна? загальноприйнятих правил, а запроваджу? сво?.??

Oliver Cromwell, the future Lord Protector of the Commonwealth of England, was born at Huntingdon on April 25, 1599, receiving his baptismal name from his uncle, Sir Oliver Cromwell of Hinchingbrooke, a mansion hard by the little town. It was at Huntingdon that the father of the infant, Robert Cromwell, had established himself, farming lands and perhaps also adding to his income by the profits of a brewhouse managed by his wife, Elizabeth—a descendant of a middle-class Norfolk family of Steward—originally Styward—which, whatever writers of authority may say, was not in any way connected with the Royal House of Scotland. "I was," said Cromwell in one of his later speeches, "by birth a gentleman, living neither in any considerable height nor yet in obscurity. I have been called to several employments in the nation, and—not to be overtedious—I did endeavour to discharge the duty of an honest man in those services to God and His people's interest, and to the Commonwealth." The open secret of Cromwell's public life is set forth in these words:—his aim being: first, to be himself an honest man; secondly, to serve God and the people of God; and thirdly, to fulfil his duty to the Commonwealth. In this order, and in no other, did his obligations to his fellow-creatures present themselves to his eyes. For the work before him it could not be otherwise than helpful that his position in life brought him into contact with all classes of society. What powers and capacities this infant—or indeed any other infant—may have derived from this or the other ancestor, is a mystery too deep for human knowledge; but at least it may be noted that the descent of the Cromwells from Sir Richard Williams, the nephew of Thomas Cromwell, the despotic Minister of Henry VIII., brought into the family a Welsh strain which may have shown itself in the fervid idealism lighting up the stern practical sense of the warrior and statesman.Of Oliver's father little is known; but his portrait testifies that he was a man of sober Puritanism, not much given to any form of spiritual enthusiasm—very unlike his elder brother, Sir Oliver, who had inherited not only the estate, but the splendid ways of his father, Sir Henry Cromwell—the Golden Knight—and who, after running through his property, was compelled to sell his land and to retire into a more obscure position. As the little Oliver grew up, he had before his eyes the types of the future Cavalier and Roundhead in his own family. So far as parental influence could decide the question, there could be no doubt on which side the young Oliver would take his stand. His education was carried on in the free school of the town, under Dr. Beard, the author of The Theatre of God's Judgments Displayed, in which a belief in the constant intervention of Providence in the punishment of offenders was set forth by numerous examples of the calamities of the wicked. Though Oliver afterwards learned to modify the crudeness of this teaching, the doctrine that success or failure was an indication of Divine favour or disfavour never left him, and he was able, in the days of his greatness, to point unhesitatingly to the results of Naseby and Worcester as evidence that God Himself approved of the victorious cause.

vine un tractor, un T 82.5 din Bielorusia,nimeni din cei prezen?i nu am mai v?zut a?a ceva –un tractor care s? planteze cartofi,ne apropiem cu fric? de el,femeile se tem s? urce ?n locurile de unde s? pun? cartofii ?ntr?un tub,le apuc? panica, iau ?n m?ini c?te o sap??i zic c? mai bine planteaz? cu propriile m?ini,e prea periculos acest tractor,nu ?tie nimeni cum merge,e dintr-un alt viitor,tractorul ?sta e un fel de monstru Frankenstein,?l atingem ?i apoi fugim de l?ng? el speria?i

Aceast? carte este ?n limba englez?.?In My Loved Japan, [...] the Romanian poet Clelia Ifrim offers a very fine imaginative response to the tragedy that overtook northeast Japan earlier this year.As far as I know the writer has never visited Japan, though she has long connections with it through haiku, and haiku poets.“A river of tears — to whom belongs this silence after the earthquake?“; “Not a voice or sound but this moon path on the waves — fishermen's village“;“Hobby horse sinking in the depth of the ocean to make its farewell.“?From David Burleigh, Best Books of 2011: Close-up on a People’s Disaster, in Japan Times, at http://www.japantimes.co.jp/text/fb20111225a5.html.

1525, Wittenberg, Szászország A szász választófejedelem híres udvari fest?je, Lucas Cranach szomorú szem? fiatal n? portréját festi meg. A m? csak látszólag egyszer? arckép, a mester gondoskodik róla, hogy a festmény rejtett üzenetéb?l a figyelmes szemlél? kiolvashassa a lány tragikus t?rténetét. 1897, München Katharina, a magányos fiatal lány rokonai durvasága el?l menekülve a müncheni magyar fest?kolónia egyik m?vészéhez fordul segítségért. A találkozásból szerelem, majd házasság lesz, és a pár hamarosan Magyarországra k?lt?zik. De vajon el lehet-e felejteni azt a megrázó élményt, amely ?r?kre megváltoztatta a sorsukat? 2013, Budapest Kata, az elegáns pesti galéria m?vészett?rténésze a szakmájában nagyon sikeres, a szerelemben jóval kevésbé. Egy fájdalmas csalódást k?vet?en úgy d?nt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. ?lményei akkor nyernek értelmet, amikor egy hetven évvel korábban elt?nt családi festmény után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a m? új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képt?l, ám meglep? ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, akivel k?z?sen próbálják meg felderíteni a festményt ?vez? rejtélyt, és mik?zben egyre k?zelebb kerülnek egymáshoz, ráj?nnek, hogy a Madonna jóval t?bb titkot ?riz, mint valaha sejtették volna. A századel?t?l napjainkig ível? és a m?kincs-kereskedelem izgalmas világába vezet? regény egy fordulatos nyomozás és egy szenvedélyes szerelem t?rténete.

Megfizethetetlen cím? k?nyvében Robert K. Wittman, az FBI M?kincsvédelmi Egységének alapítója el?sz?r rántja le a leplet figyelemre méltó karrierjér?l, A Thomas Crown-üggyel verseng?, ám a valós életben is megt?rtént nemzetk?zi thrillert kínálva. A The Wall Street Journal ?él? legendának” nevezte. A The London Times szerint ? ?a világ leghíresebb m?kincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen m?kincsek és régiségek visszaszerzése m?g?tt rejl? t?rténetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügyn?kként általában fegyvertelenül szeg?d?tt m?kincstolvajok, csalók és feketepiaci keresked?k nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. K?rbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külf?ldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott m?kincstolvajok és csalók k?z?tt van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett b?n?z? és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészr?l, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecsl?, aki háborús h?s?k leszármazottjaitól lopta el azok családi ?r?kségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman t?bb száz millió dollár érték? m?kincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eld?nteni, hogy mi ér t?bbet: egy Rembrandt-?narckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkett? megfizethetetlen.

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. ?znak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.?Isten Igéje elavult, az ?rd?g nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy ?ld meg. ?s a parancs megfert?zte a világot.??gy valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ?rd?g?t kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.Er?teljes, szuggesztív, remek Mengele-regény. - F?ldes Anna, ?let és IrodalomEgyszer? eszk?z?kkel, vaslogikával építkez? regény. - Berkes Erzsébet, Múlt és J?v?Kivételesen becses és szép k?nyv. - Vári Gy?rgyMik?zben olvastam, nem ment ki a fejemb?l, hogy Auschwitzra az els? atombomba válaszolt, így hát[] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész F?ld Auschwitzcá alakítható át. - E?rsi István ?

G?LV?LGYI J?NOS k?tetében az olvasó átfogó képet kaphat a népszer? komikus színész egész életpályájáról, a gyerekkori indíttatásoktól kezdve a sorsfordító Ki mit tud?-on át egészen a jelent?sebb színpadi alakításokig és a paródiák kulisszatitkaiig. Gálv?lgyi k?nyve egyben f?hajtás a nagy mesterek és példaképek el?tt is. T?lük idézünk most: ?Egy jó whisky, egy finom szivar és ez a k?nyv. Mi kellhet még?” Winston Churchill ??n a hazám szolgálatáért adtam fel a színészetet. Gálv?lgyi színészként szolgálja hazáját. Ha ide születik, ma ? lenne az Egyesült ?llamok eln?ke.” Ronald Reagan ?Amikor esténként forgatók?nyvet írtam és elfáradtam, letettem a tollat. Ezt a k?nyvet nem tudtam letenni.” Charlie Chaplin ?Elfogulatlanul mondom: a Rómeó és Júlia, az Othello és a Sok h?hó semmiért után a legjobb k?nyv, amit valaha olvastam. William Shakespeare ?Gálv?lgyi egy arany ember.” Jókai Mór ?El?ítéletekkel vettem kezembe ezt a k?nyvet. Aztán mosolyogtam, majd kacagtam.” Teréz anya ?Most sajnálom igazán, hogy Kennedyt ismertem, de Gálv?lgyit sajnos nem.” Marilyn Monroe ?Aki ezt a k?nyvet nem olvassa, legyen az az ? tragédiája.” Madách Imre ?Nem tudtam, hogy kétszáz oldal is elég egy remekm?h?z.” Lev Tolsztoj

O carte savuroas?, foarte bine conturat? din prezent, un pamflet fin, sustinut de o ironie muscatoare.?Arti?tii sunt firi complicate ca un motor Peugeot. Pentru ei asta este o virtute. Respir? pe nas ?i cred c? numai ei pot a?a, pentru c? am ?nv??at din lecturi c? limba scoas? e dizgra?ioas?“, scrie Octavian D?rm?nescu despre artist ?i, implicit ?i despre sine. Iar despre pamflet ?n sine: ?pamfletul este o ?int? ?n mi?care, o pas?re de ?nalt? altitudine. Pamfletul se scrie sp?lat pe m?ini ?i cu creioane foarte ascu?ite. De ce? Pentru c? pamfletul trebuie s? fie discret“.?C?nd ai combustia ?i voca?ia de pilot de curse a lui D?rm?nescu ?i nu e?ti obi?nuit s? ape?i pe fr?n? ?nainte de curb?, mai ales c?nd e noroi pe jos (ce-i drept, noroi rom?nesc, patriotic), e greu s? nu scapi din c?nd ?n c?nd volanul ?i s? ie?i ni?el ?n decor. Din acest motiv, e cinstit s? spun firilor mai sensibile c? D?rm?nescu trebuie ?judecat? nu doar prin prisma celor scrise, ci mai ales prin prisma motivelor pe care le are atunci c?nd – de exemplu – afirm?, funebru, c? ?Toat? istoria valahilor nu este altceva dec?t o cronic? cuminte a unui popor prea fricos pentru a se revolta pentru mai bine?. – Silviu Man, actor ?i publicist

Un b?iat pe nume Bobby Zimmerman din Hibbing, statul MinnesotaUn c?nt?re? folk din Greenwich Village ?n anii ‘60Un autor c?ruia i s-a decernat ?n 2016 Premiul Nobel pentru Literatur?Toate cele de mai sus! Afl? mai multe despre adev?ratul Bob Dylan ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Kanyó András a rendszerváltás hajnalán a már felfelé buktatott Kádár Jánossal készített interjúval vonta magára a figyelmet, az utóbbi évtizedben viszont sokan támadták a Horthy Miklósról és Mindszenty Józsefr?l készített k?tetei, illetve ?VH-s múltja miatt. Az egykori hírszerz? és újságíró most el?sz?r tárja fel élete t?rténetét, amelyben a t?bbsz?ri életpályaváltás, szerelmek és magán?életi tragédiák mellett nyíltan és részletesen beszél arról, hogy? milyen módszerekkel toborozta és képezte ki a hírszerz?ket az ?llamvédelmi Hatóság a Rákosi-korszakban;? hogyan élte meg a személyi kultusz éveit és mit csinált 1956-ban;? milyen kényes feladatokat kellett elvégeznie hírszerz?ként Londonban, majd itthon;? mik voltak azok a szakmai ellentétek, amelyek miatt szakított a ?Hivatallal”;? hogy talált új életpályát az irányított sajtó világában, és miként tudósította a Népszabadságot Berlinb?l, Moszkvából, majd Bonnból;? miért kezdeményezte a Kádár-interjút és hogyan érte el, hogy nyilatkozzon is neki az ??reg”;? hogy került Grósz Károly k?zelébe és miként élte meg a megalázó aradi találkozót Ceau?escuval.

Nóra fels? k?zéposztálybeli, k?zépkorú n?, fiatalabbra lecserélt feleség, aki valamikor egy jó házasság reményében feladta ígéretes karrierjét. Az egész életét a férje k?ré építette fel, és csak a válás után szembesül azzal, hogy amíg ? az aranykalitkában üld?gélt, a világ k?rül?tte teljesen megváltozott. A férje a cégein keresztül minden pénzüket kimentette a k?z?sb?l, a lánya Londonba k?lt?zik, Nóra teljesen magára marad. Nem kap munkát, és a férfiak is úgy néznek át rajta, mint az ablaküvegen. Igazságtalan harc megvívására kényszerül az id? ellen, hiszen kultúránkban az évek múlásához leértékel?dés társul. Az ?regedéssel együtt járó elmagányosodás pedig – akár a nátha vagy az influenza – az élet természetes velejárójaként van jelen az életünkben. A t?rténtek után azonnal új társat kezd keresni, társkeres? oldalon regisztrál, ezáltal megalázó helyzetek sokaságának kitéve magát, melyeket a fiatal n?kre vadászó, macsó férfiaktól kell elszenvednie. Talajvesztett és elkeseredett, úgy érzi, minden és mindenki azt sugallja, t?r?dj?n bele, hogy vége, és kezdje el a visszaszámlálást. Mígnem egy reggel arra ébred, hogy…Nóra t?rténetéhez hasonlóak nap mint nap százával keresztezik utunkat, ám az ?vé azért lehet iránymutató, mert felismeri: az életkor nem az élet egyre meredekebb és egyre síkosabb lejt?je, hanem akár a felemelkedés természetes folyamata is lehet. Csupán d?ntés kérdése, melyik irány érvényesül.

Mayer Antal (1938-2008) magyar-t?rténelem szakos tanár a 2000-es évek elején jegyezte le emlékiratait. A k?nyvének gerincét alkotó családt?rténet szigorúan véve csak tíz év (1938-1948) esményeit ?r?kíti meg, ám kicsiben megtalálhatók benne mindazon események, amelyek a 20. században egy magyarországi, majd vajdasági német családot sújthattak: két világháború, asszimiláció, disszimiláció, a család kettészakadása ideológiák mentén, kollektív b?n?sség elvének alkalmazása, népirtás, el?zés, menekülés, majd a semmib?l t?rtén? újrakezdés. A szerz? – aki a leírtaknak részben szemtanúja volt, részben szóban meg?rz?tt hagyományokat jegyzett le –? mindezen eseményeket a kisgyermek szemével, de az az azóta eltelt sok évtized tapasztalatával ábrázolja, így azok számára is átélhet?vé teszi, akik szül?f?ldje, a bácskai régió t?rténetében kevésbé jártasak. A Mayer család 20. századi t?rténete sok szempontból sajátos, mégis tipikus bácskai sors; a t?rténet f?h?sei a (a szül?k és nagyszül?k) inkább elszenved?i, mintsem alakítói voltak annak. Sorsukon keresztül az olvasó betekintést nyerhet egy sajátos soknemzetiség? régió (a Bácska), két, a család életében meghatározó település (Bezdán és Bátmonostor), valamint a a Trianon után Jugoszláviába került bácskai németség világába is. A családt?rténet mellett a k?tet néhány kisebb írást is tartalmaz; ezek egy része a feln?tt korában tanítóként, majd tanárként dolgozó szerz? helyt?rténeti érdekl?dését mutatják, más része pedig saját, illetve családja t?rténetének a viszszaemékezésben nem tárgyalt szakaszához kapcsolódik. Az olvasó tájékozódását b?séges jegyzetanyag is segíti.

Heyman ?vát 1944-ben, Nagyváradon hurcolták el?bb gettóba, majd Auschwitzba, ahol személyesen Mengele küldte a halálba. Tizenhárom éves volt. Titkos naplóját édesanyja találta meg, aki k?nyvvé formálta, és kiadta. ?gy lett ?va naplója a holokauszt egyik legmegrázóbb dokumentuma. Az olykor érezhet? anyai beavatkozástól a napló még drámaibb, még megrázóbb lett, f?ként, mert tudjuk: a megjelenés után ?va édesanyja mély depresszióba esett, majd ?ngyilkos lett. A napló azóta megjelent angolul, héberül, néhány évvel ezel?tti, ?va lányom cím?, magyar kiadása után pedig németül, franciául, spanyolul és baszk nyelven is.  "Pedig, kis naplóm, én nem akarok meghalni, én még akkor is élni akarok, ha egyedül az egész k?rzetb?l csak én maradhatnék itt. ?n egy pincében, vagy egy padláson, vagy bármilyen lyukban is kivárnám a háború végét, én, kis naplóm, még a kancsi csend?rt?l, aki elvitte a lisztet t?lünk, még attól is hagynám magam megcsókolni, csak ne ?ljenek meg, csak hagyjanak élni!"A család elhurcolásáról Zsolt Béla: Kilenc koffer c. k?nyvében írt, melyet "Az emberi becstelenség krónikája" - ként tart számon a The Observer.

n doar civa ani, tefan Manasia a devenit una dintre cele mai importante figuri ale poeziei noastre de azi. i nu m refer aici doar la activitatea lui poetic propriu-zis (dac lsm la o parte plachetele underground, autorul a publicat deja trei volume), ci i la prezena pregnant n spaiul public(istic).“ – Alex Golditefan Manasia dispune – i n noul volum se vede cu ochiul liber – de o capacitate enorm de a experimenta. De altfel, poetul este cunoscut nc de la Amazon ca un mptimit al stilisticii glam. Poezia luxuriant, baroc, domolit i mprosptat de o estetic a onestitii discursului definesc, acum la al patrulea volum, anarhismul livresc al autorului.“ – tefan Baghiu

Politi?ki komentari koje je Borislav Radosavljevi? pisao od 2001. do 2003. godine za autorsku emisiju na televiziji Palma plus.