Da. E despre mine. E despre tine. E despre noi. Din toate p?r?ile ?i toate direc?iile. Despre falimentul moral ?i trezirea spiritului. Despre cum e s? ui?i ?i c?t de bine e s? ??i reaminte?ti. (Beatrice, activist) Un volum de poezii despre poezia ?i nepoezia vie?ii. Mai degrab? despre ce omoar? poezia vie?ii. De citit dac? sunte?i odihni?i ?i cu chef de introspec?ie. Aten?ie, poate s? doar?. (Mihaela, manager) Am frunz?rit-o cu trufia c? nu e despre mine. Am citit-o cu teama c? ar putea fi despre mine. Am recitit-o cu ambi?ia s? nu devin? despre mine. (Ioana, manager formare) Am deschis cartea, am r?sfoit, am citit. Apoi am ?nchis Outlook-ul ?i m-am g?ndit la lucruri simple: prieteni, muzic?, sine. (Andrei, copywriter) Am avut permanent senza?ia c? navighez pe valuri, fel de fel de valuri, valuri peste valuri de via??, valuri cu gloata mijlocie, prins? ?n caden?a asta a noastr?, modern? ?i golit? de rost personal. (Carmen, strategic planner) O oglind? care reflect? ?n cuvinte propria via?? – care via??? – multiplicat? ?n mii de alte trupuri, care tr?iesc aceea?i nesf?r?it? ?zi a c?rti?ei“. (Sylvia, marketing manager) Mi-a transmis impresia de oper? rock, sau, m? rog, cum s-ar putea numi a?a ceva pe muzic? de Parov Stelar, Nicholas Jarr ?i al?ii mai de acum. (?tefan, student) ?Auzi, de ce nu scrie nimeni poezie despre corporati?ti?“ m-a ?ntrebat un prieten acum vreo cinci ani. La vremea aceea am pufnit ?n r?s de mi-a dat ?pri?ul pe nas, dar, anul trecut, mi-am dat seama c? se poate. Tocmai terminasem Saga – bilete la clasa din mijloc, un poem epic, ironic ?i ?ntins pe vreo 30 de pagini. Despre iubirea dintre doi corporati?ti, desp?r?i?i ?n adolescen?? ?i reg?si?i la disperare, pe la 30 de ani ?i ceva, cu ocazia unui infarct. L-am rugat pe Paul Hitter, ale c?rui desene cu miz? social? ?i tu?e cinice m? atr?geau demult, s? ilustreze c?teva scene din istoria celor doi eroi ai poemului. Au ie?it 7 desene care nu doar ajut? textul, ci duc povestea mai departe, o cresc ?i o dezvolt?. Din vagonul de accelerat Timi?oara-Bucure?ti p?n? pe malul m?rii, Paul a transcris vizual o hart? a nelini?tilor, fricilor, la?it??ilor ?i speran?elor unei genera?ii care a ?mb?tr?nit ?nainte de vreme, dar care ?nc? sper? la evadare. Saga – bilete la clasa din mijloc este o carte-album despre noi ?i despre voi, despre cei ce umplu sta?ia Pipera la 7 diminea?? ?i despre cei care r?d de ei ?ntorc?ndu-se din club, despre cei adu?i la nebunie de creditul ipotecar ?i cei ?ntor?i victorio?i ?i ar?i din Goa sau de la festivaluri. Este poezie pentru c? sunte?i poezie, este scris? pentru c? trebuia scris? ?i este desenat? ca s? nu mai existe niciun dubiu.“ (T?u?ance)

31 interjú két k?tetben a 13. kerület híres lakosaival Sztankay Istvántól Schweitzer Józsefen és Beke Katán át Spiró Gy?rgyig. ?letinterjúk: ?dám Gy?rgy agykutató, Antalóczy Attila népm?vel?, Arató Gy?rgy építész, Arató István fest?, Bánffy Gy?rgy színész, Bánki ?rpád f?szerkeszt?, Baranyi Ferenc k?lt?-m?fordító, Beke Kata oktatáspolitikus, Csáji Attila fest?, Hegyi Gyula EU-képvisel?, Kéri László politikai kommentátor, Léner Péter rendez?, Lendvay Kamilló zeneszerz?-karmester, Mester ?kos újságíró, Nemeskürty István irodalomt?rténész, Ormos Mária t?rténész, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Pet? Iván politikus, Petschnig Mária Zita k?zgazdász, Popper Péter valláspszichológus, Rajk László építész, Schweitzer József f?rabbi, Spiró Gy?rgy író, Szávai János író-m?fordító, Szabó István filmrendez?, Szathmáry István idegorvos, Szelényi Iván szociológus, Sztankay István színész, Tóth József politikus, Vámos Tibor mérn?k, Vigyázó Miklós kanonok.

Vallomás csajozásról, rapháborúról, és magyar focivalóságról. "Curtis vagyok, az újpesti huligán, aki ?k?llel üti a n?ket, pénzért veszi a nézettséget és a hírnév reményében az utcagyerek stílust is hajlandó eldobni. Jól tudom, sokan ezt gondolják rólam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a legt?bben csak irigyek a sikereimre, mások féltékenyek rám, mert a csajuk engem akar - vagy már le is csaptam a kezükr?l... Nekem viszont tiszta a lelkiismeretem, istenfél? ember vagyok, akit az imádott anyukája tart r?vid pórázon. Csak hát nincs k?nny? dolga velem: iskoláskoromban a rend?rségr?l szedtek ?ssze, mert egyedül szembe szálltam és téglákkal dobáltam meg egy busznyi kispesti drukkert; és azt is a családomnak k?sz?nhetem, hogy édesapám halála után a bátyám nyakon csípett, s elindította az újpesti focikarrierem. Jóllehet, engem maga alá temetett a mocskos magyar futballk?zeg és egy máig az NB I-ben edz?sk?d? szarházi megutáltatta velem a játékot, azt sem én, sem a Fradi-tábor nem felejti el soha, hogy egy "K?sz?n?m Istenem, hogy nem vagyok fradista" feliratú pólóban ünnepeltem a kecskeméti bajnoki címet az ?ll?i úti pályán. Labdarúgónak készültem, de rapperként ismert meg az ország és nem tagadom, minden pillanatát kiélvezem és kihasználom a zenélésnek: a klubtulajok komoly pénzt fizetnek, hogy náluk csináljak bulit, és míg a korombeli srácok prostikat vesznek, engem a csajok ráncigálnak az ágyba. De még mindig érnek meglepetések... T?led kérte már anyuka, hogy a szeme el?tt tedd magadévá a lányát? Vagy téged utaztatott már ki külf?ldre n? csak azért, hogy veled t?lts?n néhány éjszakát? Na, ugye! Curtis, az utca álma."

Volt egyszer egy büszke város, Trója, melyet a g?r?g?k ?r?kre elt?r?ltek a f?ld színér?l. ?m egy maroknyi trójai, élén a h?s Aeneasszal útra kelt, hogy megtalálja új hazáját: így kezd?dik a Római Birodalom eredetmítosza. ?s így kezd?dik Szabó Magda regénye is, hogy Aeneast r?gt?n az elején, a menekülés k?zben váratlanul odaveszett feleségével, Creusával cserélje fel. A pillanat egy rendkívüli n? fájdalmasan szép és ironikus t?rténete. Egy n?é, akir?l mindenki azt hiszi, férfi. T?rténelmet ír, bejárja az alvilágot, látja a j?v?t, de nem ismeri a szerelmet. Imádott és rettegett félistenként kell élnie, holott nem vágyik másra, mint hétk?znapiságra. Halhatatlan, bár már megmenekülése pillanatában halott. Szabó Magda az antik világba helyezi a kiválasztottak magányának id?tlen t?rténetét. Színpompás fantáziája mitikus figurákat változtat hús-vér lényekké és sosemvolt isteneket b?v?l elénk. A mágiát minduntalan megt?r? kesernyés humor viszont mai m?vé, egy meghasonlott lélek modern eposzává avatja A pillanatot.

A?Mózes egy, huszonkett???brahám és Izsák ósz?vetségi t?rténetének modern feldolgozása. Az ?brahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett ?rettenetes” szül?k, nagyszül?k. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmen?ik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy ?szigetre” vágynak, távol a vénekt?l, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és ?dám, Bartos Márta és Gyuri – a két testvérpár – csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a ?nemzet mártírjának” fiától, a naivnak és jámbornak t?n? Miklóstól. Mert ? bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja? Mikor újraolvastam a?Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve?Az ajtó?felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés el?tt. A?Mózes?megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerz?nél, csak hogy néhány szót válthassanak vele. Megrendülten t?prengek rajta, miféle szív és lélek lakozott ebben a t?rékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életb?lcsességét olyan er?vel tudta szavakba ?nteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból ? pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amir?l maguk sem tudják, mi, de a k?nyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük. –?Singer Magdolna

This book is merely a personal narrative, and not a pretentious history or a philosophical dissertation. It is a record of several years of variegated vagabondizing, and its object is rather to help the resting reader while away an idle hour than afflict him with metaphysics, or goad him with science. Still, there is information in the volume; information concerning an interesting episode in the history of the Far West, about which no books have been written by persons who were on the ground in person, and saw the happenings of the time with their own eyes. I allude to the rise, growth and culmination of the silver-mining fever in Nevada -a curious episode, in some respects; the only one, of its peculiar kind, that has occurred in the land; and the only one, indeed, that is likely to occur in it.Yes, take it all around, there is quite a good deal of information in the book. I regret this very much; but really it could not be helped: information appears to stew out of me naturally, like the precious ottar of roses out of the otter. Sometimes it has seemed to me that I would give worlds if I could retain my facts; but it cannot be. The more I calk up the sources, and the tighter I get, the more I leak wisdom. Therefore, I can only claim indulgence at the hands of the reader, not justification. THE AUTHOR."My brother had just been appointed Secretary of Nevada Territory--?an office of such majesty that it concentrated in itself the duties and dignities of Treasurer, Comptroller, Secretary of State, and Acting Governor in the Governor's absence. A salary of eighteen hundred dollars a year and the title of "Mr. Secretary," gave to the great position an air of wild and imposing grandeur. I was young and ignorant, and I envied my brother. I coveted his distinction and his financial splendor, but particularly and especially the long, strange journey he was going to make, and the curious new world he was going to explore. He was going to travel! I never had been away from home, and that word "travel" had a seductive charm for me. Pretty soon he would be hundreds and hundreds of miles away on the great plains and deserts, and among the mountains of the Far West, and would see buffaloes and Indians, and prairie dogs, and antelopes, and have all kinds of adventures, and may be get hanged or scalped, and have ever such a fine time, and write home and tell us all about it, and be a hero. And he would see the gold mines and the silver mines, and maybe go about of an afternoon when his work was done, and pick up two or three pailfuls of shining slugs, and nuggets of gold and silver on the hillside. And by and by he would become very rich, and return home by sea, and be able to talk as calmly about San Francisco and the ocean, and "the isthmus" as if it was nothing of any consequence to have seen those marvels face to face. What I suffered in contemplating his happiness, pen cannot describe. And so, when he offered me, in cold blood, the sublime position of private secretary under him, it appeared to me that the heavens and the earth passed away, and the firmament was rolled together as a scroll! I had nothing more to desire. My contentment was complete.At the end of an hour or two I was ready for the journey. Not much packing up was necessary, because we were going in the overland stage from the Missouri frontier to Nevada, and passengers were only allowed a small quantity of baggage apiece. There was no Pacific railroad in those fine times of ten or twelve years ago--?not a single rail of it. I only proposed to stay in Nevada three months--?I had no thought of staying longer than that. I meant to see all I could that was new and strange, and then hurry home to business. I little thought that I would not see the end of that three-month pleasure excursion for six or seven uncommonly long years!

Tudomásom szerint csak a ?A walesi bárdok” angol fordítása létezik, ezt t?bben is lefordították. Célom a fordításokkal az, hogy az angol nyelvterületen él?k is élvezhessék Arany verseit és remélem a fordítások megfelelnek ennek az igénynek. A Zichy-rajzok hozzájárulhatnak a k?tetben megjelen? versek ?fogyaszthatóságához”. – Tomschey Ottó As far as I know only the translation of ?The Welsh bards” exists, this was made by several translators. My aim with these translation was to make ?consumable” the ballads of Arany for people living in the English-speaking world and I do hope that my work will meets therequirements. The Zichy-drawings may contribute to the ?consumability” of the poems of this volume. – Otto Tomschey

Volumul reune?te interviuri din 1997 (Pana mea), 2008 (chat cu scriitori rom?ni – Observator cultural), 2010 (Rom?nia literar?), un chestionar, un dialog inedit (2016) ?i extrase din dou? din documentarele ?n care autoarea a fost prezent? (Aici Nora Iuga ?i Nino al meu). ?n cazul Norei, c?r?ile nu s?nt totul ?i, a?a cum nu avem prea multe exemple literare actuale, omul ?ncununeaz? opera. De-aceea ne-am permis s-o coment?m ?mpreun? ?n dialoguri mai vechi sau mai noi, ?n filme documentare ?i-ntr-un blog audio, pentru a mai trage de timp cu Operele complete. (un cristian)

Vladimir Dr?ghia ni se confeseaz? cu toat? sinceritatea ?ntr-un volum de poeme care c?nt?re?te exact 21 de grame, ?n care dulcea cucut? ??i des?v?r?e?te efectele ?n simbioz? cu cele mai ale noastre cuvinte. Sunt ni?te note t?rzii din b?t?i de inimi vii, prin care autorul creioneaz? convingerea absolut? care, de altfel, d? titlul c?r?ii.?Omul ?sta cu p?tr??ele pe burtic? are ?nc? for?a unui copil ne?lefuit. Aia pe care noi to?i am pierdut-o acum mult? vreme. Sper ca placheta asta de versuri s? ?ncap? pe m?inile unui editor de treab?. S-o fac? mic?-mic?, s?-ncap? ?n buzunarul de la piept. Acolo, ?n dreptul inimii. Whatever. Po?i s-o bagi ?i-n buzunarul de la blugi. Pe buca st?ng?. S-o mai sco?i din c?nd ?n c?nd ?i s?-?i speli ochii de praf cu o lacrima stupid?.“ – Florin Piersic Junior

E poate ciudat s spun despre o carte ca asta c e o plcere, dar e o plcere. E cu boala i da, e cu moartea, i nu-i vine s-o citeti pn cnd ncepi s-o citeti i ncep s te prind sarcasmele, luciditatea, melancolia tioas, simul luptei i profesionismul poetului; iadul organelor i-a ascuit lui Geacr instinctele i toat energia i s-a strns n minte ca un pumn care lovete, i nu numai s se apere, s atace.Din fericire, cartea e nu numai iad, e i revenirea printre cei vii; doar c ei n-au nicio idee ce nseamn s trieti: cafeaua de diminea/ dup atta timp/ e ca solveig (peer gynt).“ – Dan Sociu

13 interviuri de: Alexandru Vakulovski / deschide.md Dumitru Crudu / Europa Liber? Veronica D. Niculescu / zilesinopti.ro Diana Iepure / revistalaplic.md Sorin-Mihai Grad & Ormeny Francisc / EgoPhobia Ioana Vighi / hyperliteratura.ro Andra Rotaru / luceafarul.ro Amelia St?nescu / Zona Literar? Jovi Ene / filme-carti.ro Nicolae Baldovin / muzaholic.ro Aurelia Borzin / Ziarul Na?ional C?t?lin Stanciu / Merg ?n Bra?ov un cristian / Observator cultural Nu mai ?in minte care a fost primul interviu publicat, dar ?tiu sigur c? primul interviu nescris a fost jucat cu tata, adic? el se juca cu noi, ?nv???ndu-ne ce e o poezie, poveste, proz?, ce e un interviu. (Mihail Vakulovski)

Pornind de la un interviul luat de un cristian ?i publicat ?n Observator cultural, B?tr?ne?ea ucenicului alchimist (titlu generat de volumul de debut al lui O. Soviany, Tinere?ea b?tr?nului alchimist) este un amplu dialog despre literatur? ?i asumarea ei, o revizitare a c?r?ilor scrise, dar ?i o pledoarie pentru via?a din afara scrisului.

Júlia kül?nszám 45. k?tet

Szexi zsaru, Jégherceg: Tiffany 331?332.

Az én hercegem: (Monte Calanetti varázsa 7.)

Júlia 484. (Villámlástól mennyd?rgésig)

Kaland a Riviérán

Bianca 243. (Se szó, se beszéd)

Tudsz titkot tartani?, Gy?z a bébics?sz: Bianca 317?318.

Van nálad esélyem? - 3 t?rténet 1 k?tetben

Romana 472. (Mindenkit érhet baleset)