Tales from the Riverside tells true and unique stories about one man’s struggle with alligators, snakes, killer bees, and hordes of nasty critters on a daily basis in his swamp. Experience the danger without the need for professional medical services. Life in a swamp is not for everyone.

Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké. Néha egyetlen pillanatban, egyetlen színben, egyetlen mondatban benne van a k?rül?ttünk zajló élet, minden ellentmondásosságával és szépségével együtt. ?rzéseket, gondolatokat, színeket ragad meg r?vid verseiben Garay Zsuzsanna, amit Rápolthy Ingrid illusztrációi tesznek még érzékletesebbeké.

Márta, a fiatal grafikuslány váratlan küldeményt kap Németországból, és ezzel az élete egy szempillantás alatt a feje tetejére áll. A levél visszarepíti ?t a múltba, tíz évvel korábbra, amikor fest?n?vendékként Drezdába érkezve egyszerre szeretett bele a városba, a királyi kincstár barokk gy?ngyfiguráiba, és az egyik n?s tanárába. A férfi azóta elt?nt az életéb?l, most azonban arra kéri, fordítson le neki egy 18. századi, magyar nyelven született útinaplót. A napló lapjain kibontakozó t?rténet nemcsak a gy?ngyfigurák alkotójának kilétére derít fényt, hanem arra is, kit ábrázol a titokzatos festmény, amelyet Márta tíz évvel korábban Drezdából hozott magával. Egy kül?nleges lány alakja ?lt testet a szemünk láttára a napló lapjain, aki szembemegy minden szabállyal és k?t?ttséggel, aki a saját útját járja, ezáltal nemcsak ?nmagát, hanem az általa szeretett férfit is veszélybe sodorva. Mire a kézirat végére ér, Mártának még egy kérdésre választ kell találnia: létezik-e második esély a szerelemben? M?rk Leonóra újságíró, szerkeszt?, fordító, írásai t?bbek k?z?tt az Elle-ben és a N?k Lapjában olvashatók. ?jságírói élményei nyomán született meg els? regénye, Az utolérhetetlen Mr. Yorke, melyet azóta két újabb k?vetett, A Hellinger-Madonna és a Holdfény szonáta. Olyan k?nyveket szeret írni, amilyeneket olvasni is: t?bb id?síkon játszódó t?rténeteket, amelyek során a múlt és a jelen egymásba játszik, és a hasonlóságok nyomán magunkra ismerünk.

Cafeaua fierbinte coboar i urc n acelai timp, ceaca se umple, pereii rotunzi se nclzesc, Tante Dante (din prun) simte cldura i se trezete, Nea Tza simte n nri aburul cafelei i deschide ochii, midiile snt deja fierbini, Tante Dante ateapt cuminte, n prun, s fie servit. De ani de zile, n fiecare diminea, mblnzitorul privete amuzat cum cafeaua fierbinte readuce la via imaginea inscripionat pe ceaca de cafea, mblnzitorul privete cum, simind cldura cafelei, Tante Dante i Nea Tza ncep s se mite de fiecare dat dup acelai scenariu, adresndu-i din fotografia aceea fierbinte aceleai cuvinte, de ani i ani de zile:— Bun dimineaa, Tante Dante!— Bune midii, Nea Tza!“

O sut? cincizeci de mii la peluze e una dintre cele mai puternice c?r?i scrise ?n perioada postsocialist?. E o carte care, la fel ca ?i Tratat de Tanatofobie sau ?oboloniada (de Steliana Grama) va bulversa, cu siguran??, clasamentele literaturii contemporane. Doar c?, spre deosebire de celelalte dou? c?r?i, tragem n?dejdea c? cei care fac critic? literar? nu vor str?mba din nas ?i o vor citi acum. Iar dac? acest lucru nu se va ?nt?mpla, suntem siguri c? peste ani se va g?si cineva care o va descoperi ?i o va aprecia la justa valoare. (Dumitru Crudu)Diana Iepure e o poet? matur? ?i complet?, textele ei sunt scrise bine ?i controlate, iar cartea unitar? adun? ?i formeaz? o lume proprie, ceea ce e foarte important pentru un poet, o lume contradictorie ?n raport cu titlul c?r?ii. Un experiment interesant, cu r?d?cini ad?nci ?n .md, care m? face curios ?n leg?tur? cu urm?torul proiect al Dianei Iepure. (Mihail Vakulovski)Poezii ca ni?te scrisorele sau file de jurnal simulat adolescentin. Cele mai bune mostre, ?lefuite ?i frizate exact c?t s? nu par? prea aranjate, sunt parc? inspirate de noua sinceritate sau, ?i mai bine, de experien?ele holistice, intime ale performatismului. Diana Iepure este valoroas? pentru c? reu?e?te s? scape influen?elor. Uneori, e bine ca poe?ii s? stea mai mult ?n cas?, s? c?nte la pian, s? vad? c?t mai rar al?i poe?i. (Felix Nicolau)

Zece basarabeni pentru cultura rom?n? face parte dintr-un proiect mai amplu numit Interviuri cu tinerii dintre milenii. Anul 2000 era considerat unul mistic ?i chiar apocaliptic, s-a vorbit ?i s-a scris foarte mult despre aceast? cifr? plin? de simboluri, oricum, atunci treceam nu doar dintr-un secol ?n altul, ci ?i dintr-un mileniu ?n altul. Cum erau tinerii care au tr?it aceste momente, ce f?ceau, cum g?ndeau, ce proiecte de viitor aveau? – cartea aceasta ne r?spunde la aceste ?ntreb?ri-st?ri. Tinerii ale?i pentru dialoguri erau ?n focul ac?iunii, ?n v?rf, iar acum fiecare e o certitudine, nici unul nu a tr?dat speran?a investit? ?n ei, chiar dac? soarta lor – inevitabil – s-a schimbat de atunci.Dumitru Crudu nu mai scrie poezie, ?n schimb, acum a debutat ?i ca romancier ?i e unul din cei mai aprecia?i dramaturgi contemporani, piesele sale fiind puse ?n scen? pe toate continentele, ceea ce se ?nt?mpl? ?i cu piesele Nicoletei Esinencu, care atunci ?nc? nu debutase ?n volum, de?i textele ei erau jucate pe scena unor teatre de prestigiu at?t din Rom?nia, c?t ?i din Rusia, SUA, Germania, iar acum are c?r?i publicate ?i aici, ?i peste hotare. ?tefan Ba?tovoi a devenit ieromonahul Savatie, poetul deosebit de talentat dintre milenii s-a c?lug?rit, ?i-a f?cut o editur? ?i a ?nfiin?at ?i o revist?, iar c?r?ile sale de dup? c?lug?rire, romane ?i eseuri existen?iale, sunt poate cele mai citite c?r?i, cel pu?in asta spun v?nz?rile. Alexandru Vakulovski nu mai e debutantul furios care demonstreaz? prin c?r?ile sale de debut (3!) c? se poate scrie ?i altfel, revolu?ion?nd limbajul ?n literatura rom?n?. ?ntre timp, trilogia Letopizde? a fost publicat?, scriitorul edit?nd ?i c?teva c?r?i de poezie, iar piesele sale de teatru au fost traduse ?i editate ?n antologii din str?in?tate, unde au fost dramatizate, poeziile sale fiind selectate ?i pentru antologia de poezie din SUA, New European Poets, cea mai recent? carte a sa fiind romanul 157 de trepte spre iad sau Salva?i-m? la Ro?ia Montan? (Editura Cartier, 2010). Vasile Ernu a lucrat la una dintre cele mai mari edituri din Rom?nia, a editat o carte de mare succes (N?scut ?n URSS, Editura Polirom, 2007), tradus? ?n mai multe limbi, iar pe a doua a publicat-o direct ?n str?in?tate. Pavel P?duraru ??i continu? lupta ziaristic?, dar ?ntre timp s-a afirmat ca poet ?i a publicat ?i un roman destul de controversat, care a provocat multe discu?ii. Mito? Micleu?anu este, al?turi de Florin Braghi?, fondatorul ?i realizatorul ?Planetei Moldova“. ?ntre timp, Florin s-a concentrat pe munca de designer, iar Mito? pe literatur?, edit?nd trei c?r?i ?i devenind una dintre cele mai sigure voci literare. Roman Tolici este unul dintre cei mai aprecia?i arti?ti plastici tineri, expun?nd mai mult ?n str?in?tate dec?t acas? – la Praga, Strausberg, Celje, Berlin. Super-boxerul Octavian ??cu a devenit un om de ?tiin?? la fel de st?p?n pe noile instrumente de munc?, care scrie c?r?i de istorie ?i lucreaz? la multe proiecte valoroase. Iar Zdob ?i Zdub este una dintre cele mai populare ?i mai originale forma?ii de limb? rom?n?, c?nt?nd la prestigioase festivaluri europene, ?n turnee de promovare a albumelor sau pur ?i simplu ?n concerte, purt?nd marca unui nou stil: hardcore moldovenesc.Ce-i une?te pe ace?ti arti?ti ?nc? tineri? ?n primul r?nd, locul na?terii, to?i fiind rom?ni basarabeni, apoi limba ?n care creeaz?, to?i cei ?zece“ intervieva?i trec?nd Prutul ?i activ?nd ?n cultura rom?n?. Interviurile sunt splendide, Mihail Vakulovski fiind un maestru ?n domeniu, iar r?spunsurile sunt deschise, directe, lipsite de orice fel de inhibi?ii. O carte cu siguran?? interesant? ?i pentru cititorii dintre mileniile trei ?i patru. Lectur? pl?cut?!

Nihilismul lui tefan Bolea este o masc n spatele creia se ascunde o inocen perpetuu incandescent. Revolta blasfematorie a poetului marcheaz un ritual de trecere spre iniiere, degajnd, n mod paradoxal, o nemrginit sete de via. Muzicalitatea incantatorie a textelor n limbile german, englez i romn plonjeaz cititorul n viziunea lumii reale.“ (Basarab Nicolescu)

Nebunul indian este al treilea volum semnat de Ovidiu Raul Vasiliu ?i marcheaz? maturitatea liric? a t?n?rului poet ie?ean. Cartea con?ine peste 60 de poeme scrise ?n ultima perioad?, autorul exers?nd cu succes diverse registre stilistice ?i prozodice, ?n versuri ?sub a c?ror dexteritate formal? se ?ntrez?re?te ceea ce niciodat? nu poate fi exprimat p?n? la cap?t“ (Daniel Cristea-Enache).

Poemele lui Marius Aldea sunt inteligent-fanteziste i dau o senzaie de prospeime, dei refolosete, frecvent, i mijloace de seducie inventate de Nichita Stnescu, Emil Brumaru, Mircea Dinescu. Marius Aldea are o plcere de a scrie care face ca tot ce mprumut s devin al lui.“ – Alex tefnescu Marius tefan Aldea face parte din plutonul tinerilor poei crora li se flfie de generaia imediat anterioar, ns nu li se deloc de generaiile vechi. Vd i prevd o promoie de poei lucizi i cultivai printre care compozitorul Simfoniei frnei va strluci. Pentru c are umor, deci i permite s fie cinic, i pentru c izbutete nite metafore trsnite, dar fluente, nu rscutate. Apoi ochiul su este flmnd i precis, nu hoinrete pe firmament pn se ntoarce cu albul n sus. Viteza, claritatea i subtilitatea artei lui monteaz un spectacol inteligent – un deliciu pentru durii ca el, care, de fapt, ascund un suflet sensibil n spatele rictusului sceptic. Un romantic de factur excelent este Marius, adic dintre aceia cu witz, care muc tot, iar apoi se muc pe ei nii. Irezistibil poezia asta ca un roman scris la col de strad de un designer care tie exact ce vrea de la manechinele lui.“ – Felix Nicolau Marius tefan Aldea are atta energie poetic, nct exist riscul s supratensioneze Sistemul Naional de Distribuie a Literaturii. Dar cum SNDL nu exist dect n imaginaia noastr, nu v rmne, dragi cititori, dect s v conectai singuri la aceast surs de energie. E simplu: deschidei cartea lui Marius i citii puin. Dac nu suntei purttori de mnui izolante i cizme de cauciuc, ar trebui ca n secunda a doua s fii scuturai zdravn, iar minile s vi se ncleteze pe carte. E doar unul dintre efectele pe care l are poezia bun asupra omului.“ – Robert erban

Volum nominalizat la sec?iunea ?Critic?. Istorie ?i Teorie Literar?“ – Premiile ?Observator cultural“, edi?ia a VI-a, 2012 Acest al doilea volum abordeaz?, tot din perspectiva experimentalismului, care sufer? ?n contextul postdecembrist anumite ?radicaliz?ri“, poezia autorilor intra?i ?n literatur? dup? 1990. Asemenea ?radicaliz?ri“ (care pot fi subordonate unei ideologii/retorici a excesului) sunt privite din perspectiva conceptului de ?hiper?modernitate“ teoretizat de Gilles Lipovetsky, pe care autorul ?l propune ?n locul celui (consacrat) de postmodernism. Plec?nd de aici, sunt luate ?n discu?ie abord?rile teoretice ale ultimelor dou? promo?ii poetice, ca ?i ?manifestele literare“ (fracturist, utilitarist etc.) ale acestora ?i sunt analizate c?teva direc?ii poetice, situate ?n continuitatea experien?elor experimentaliste discutate ?n volumul anterior.

Un caleidoscop ?n care se rotesc ?ncet imagini din copil?ria cu mineri, decantoare ?i benzi care transport? c?rbunele sau din adolescen?a ?ntr-o uniform? albastr?. Textele astea spun, ?n fond, pove?ti despre oameni dragi. (Ana Pu?ca?u)Ce-?i r?m?ne de f?cut atunci c?nd e?ti num?rat ?dup? gloan?e“, c?nd ajungi s? asociezi cele mai bune vremuri cu ?primele defil?ri“, prin fa?a ochilor ?i se deruleaz? ?toate marile filme ale indiferen?ei“, iar ?n loc de cer nu mai reu?e?ti s? vezi dec?t ?sute/de mii de c?m??i albastre cu epole?i“? Nu-?i r?m?ne altceva dec?t s? ratezi ?tot ce se putea rata“, asta e lec?ia pe care o ?nva?? at?t de bine ?i o pred?, iat?, mai departe, f?r? gre?eal?, fosta elev? a L(iceului) M(ilitar). De?i pare imprimat pe o band? magnetic?, iar limbajul este ?n esen?? unul sever, discursul ?pedagogic“ din te a?tept ca pe un glonte las? s? se strecoare printre r?nduri suficient din emo?iile, respira?iile sau ezit?rile instan?ei emitente, astfel ?nc?t abilitatea celei aflate la pupitru s? devin? de necontestat. Pentru c?, da, Ana Pu?ca?u convinge f?r? probleme, indiferent dac? scrie despre identit??i furate, manevre sterile, r?zboi, iubire sau ratare. (Cristina Ispas)Un spa?iu disciplinar, depresiv, amenin?at de gloan?e, p?ndit de moarte – o zon? biografic? marcat? de absolvirea LM-ului. Prezen?a semnificativ? a conjunctivelor ?i condi?ional-optativelor m? face s? cred c? totul ar putea fi ?ntocmai, iar rezultatul, exact cel b?nuit, c? oricine poate juca rolul principal propus de Ana Pu?ca?u. Concrete?ea spa?iilor nu se dezminte nici un moment, poeta r?m?n?nd fidel? geografiei ?i istoriei imediate, realiz?nd astfel un sumbru decor al lumii la ?nceput de mileniu; cu fabrici dezafectate, baruri, camioane ?i, de ce nu, cu Bosnia sau Basarabia. Teama care str?bate volumul, ca o ven? sub?ire, tr?deaz? fragilitatea de care literatura ultimelor decenii are at?ta nevoie. Debutul poetic al Anei Pu?ca?u este – probabil – cel mai a?teptat (?i mai reu?it) din zona Timi?oarei, ?n ultima vreme. (Moni St?nil?)

Dou? spa?ii literare: cel rom?nesc ?i cel spaniol. Dou? planuri de abordare: teoretic ?i hermeneutic.Acela?i element de referin??: metafic?iunea. Un studiu semnat de Anamaria Blanaru care vizeaz? o cercetare complex? a metafic?iunii, o privire critic? asupra polemicilor ?n care a fost abordat acest subiect.?

Aproape c? nu a existat epoc?, de la primele texte scrise p?n? azi, ?n care s? nu se vorbeasc? despre o criz? a literaturii. Periodic, fie regimul politic, fie situa?ia economic? ori exuberan?ele filozofarde au f?cut s? fie puse semne de ?ntrebare dup? cuv?ntul ?literatur?“. Timp de cinci ani, o serie de ?nt?lniri organizate ?n spa?ii neconven?ionale la Bucure?ti (?i, de c?teva ori, ?n afara Rom?niei) a ?ncercat s? adune scriitori de toate v?rstele pentru a-i pune fa?? ?n fa?? cu publicul lor. Nici acum, dic?ionarul limbii rom?ne nu include termenul ?performare“, dar, dac? ?n cazul artelor spectacolului traducerea ?interpretare“ poate s? func?ioneze, atunci c?nd este vorba despre literatur?, limba rom?n? nu ofer? dec?t termenul ?lectur?“. Acest cuv?nt nu acoper? complexitatea unei prezent?ri ce implic? ?i publicul ?n calitate de participant activ la ?nt?lnirea cu scriitorul, ?i cu textul acestuia. Ini?iat ca un proiect de promovare a literaturii contemporane pentru un public larg, ?Poeticile cotidianului“ s-a transformat, dup? ani de ?nt?lniri s?pt?m?nale, ?ntr-un eveniment literar cu propria sa concep?ie despre literatur?: poetica rela?ional?.

Un b?iat de ?ase ani care a impresionat-o pe ?mp?r?teasa Austriei cu geniul s?u muzical Un compozitor care a scris peste 600 de concerte, sonate, simfonii ?i opere ?n cei treizeci ?i cinci de ani c?t a tr?it Un muzician serios c?ruia ?i pl?cea s? spun? glume stupide Toate cele de mai sus! ? Afl? mai multe despre adev?ratul Wolfgang Amadeus Mozart ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Un copil care a ?nv??at s? deseneze ?nainte s? ?nve?e s? vorbeasc?. Un iubitor de animale care avea un ?oricel, o broasc?-?estoas?, o maimu?? ?i o mul?ime de pisici ?i c?ini. Cel mai celebru artist al secolului al XX-lea. Toate cele de mai sus! Afl? mai multe despre adev?ratul Pablo Picasso ?n aceast? biografie amuzant? ?i minunat ilustrat?!

Els emlékeim 1848-ba nyúlnak vissza. A magyar szabadságharc mozgalmaiban kezddnek, amikor négyéves voltam, és természetesen semmit sem értettem az egészbl. Csak a csatazajra emlékszem homályosan, amely Miskolc krül tombolt. Ebben a városban laktak szüleim, amely hol az ellenség kezébe került, hol a magyarok birtokába vándorolt. Apám - hogy is mondjam csak - sóhivatalnok volt, vagyis sóbeszerz, biztosan már nem is tudom. Csak azt tudom, hogy éjjel-nappal rszem sétált le meg fel a házunk eltt, mert apám állami pénztárt kezelt. Idsebb bátyám, aki akkor tízesztends volt, azután is sokat mesélt krülményeinkrl, de világosan sohasem ismertem ki magamat. Arra emlékszem jól, hogy mikor elszr terjedt el a híre az oroszok miskolci bevonulásának, az sszes családapák biztonságba akarták helyezni hozzátartozóikat. Apám is elküldtt minket, anyámat és az sszes gyerekeket, a Mátra hegységbe, amely talán a legszebb vidék egész Magyarországon.” Emlékirat, naplótredékek és a feleségéhez írt levelek egy ktetben. A külnleges sszeállítás elszr jelenik meg így: Munkácsy franciául írta meg emlékeit, naplója a Pesti Napló hasábjain látott napvilágot 1894 májusában, feleségéhez írt levelei pedig az 1870-es évektl valók. E triptichon szerkezet felrajzolja Munkácsy életét, mikzben egy kusza keletkezéstrténetre is rávilágít: a francia nyelv memoár szvegét elszr Munkácsy titkára, Malonyay Dezs juttatta el a Pesti Naplónak, amelyik harminc fejezetben adta kzre az írást, úgy, mintha maga a Mvész írta volna meg a napilapnak. Pár év múlva az eredetit lekzli a Revue de Paris, majd 1897-ben megjelenik az Emlékirat francia kiadása. Aztán a német, végül két évtized múltán, 1921-ben magyarul is. Kzben Malonyay megírja a nagy Munkácsy monográfiáját, amelyben szintén Munkácsy-sorok, naplórészletek szerepelnek. Hol akkor az igazság, tehetjük fel a kérdést A válasz egyszer: A jelen ktetben, amelyik tartalmazza mindkét szvegváltozatot, amit talán nem túlzás valóban Emlékiratnak titulálni.

- Megérdemlem én ezt - fordult hozzá a n. - Miért ne - kérdezett vissza a politikus. - Mi mégsem állunk egy oldalon - válaszolta a n, aki Nyugat-Európa egyik legdemokratikusabb és leggazdagabb államából érkezett, és a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt. Külns feleletet kapott: - Barátok kztt ez nem számít.” Ez a fogalmazási mód még akkor is árulkodó, ha mgtte nem feltétlenül szinteséget kell keresni (bár teljességgel ezt sem lehet kizárni), hanem inkább taktikai szándékot. A politikusnak saját egészsége érdekében óriási szüksége volt az asszonyra. Betegsége évek óta kínozhatta, fájdalmainak megszüntetje a Svájcból érkezett asszony volt. Nem akarta elveszíteni gyógyítóját. Mit tesz az ember, ha egy koreai utazásról kiderül, hogy annak végcélja nem Szul, hanem Phenjan Mit tesz a világ elsszámú nyirokmasszázs-specialistája, ha kiérkezve szak-Koreába megérti, valójában nem azért utaztatták ide, hogy tanítson, hanem azért, hogy egy idsebb, beteg urat” gyógyítson. Mit tesz ebben a vadidegen krnyezetben és az Európától olyan távoli országban egy Svájcból érkezett hlgy, ha a helyi tévét bekapcsolva egyetlen pillanat alatt nyilvánvalóvá válik számára, hogy az azt megelz napokban nem mást kezelt, mint az ázsiai remetekirályság mindenható vezetjét, Kim Ir Szent Pontosan ebbe a helyzetbe került 1987-ben a Lausanne-ban él magyar származású Szilágyi Erzsébet, aki nem egyszeren belülrl látta a világ ell hermetikusan elzárt országot, hanem napi rendszerességgel másfél órán át kezelte a beteg és idsd diktátort. A terapeuta 1987-tl 1992-ig állt Kim Ir Szen alkalmazásában, aki gyógyulását ksznhette a svájci asszonynak, ezzel is cáfolva azt a kzkelet vélekedést, hogy utolsó éveiben elaggott és félreállított vezet lett volna az országalapító. A kezeléseket a tolmács segítségével végigbeszélgették, mély emberi kapcsolat alakult ki beteg és gyógyítója kztt. Szilágyi Erzsébet arról mesél ebben a knyvben: milyen embernek ismerte meg a mai napig rejtélyek vezte Kim Ir Szent. A svájci terapeuta olyan színfalak mgtt járt, és kapott olykor-olykor bepillantást az ott folyó eseményekbe, ahová rajta kívül egyetlen idegent sem engedtek be. Páratlan és egyedi, amit tud és látott. Phenjani élményeirl szóló beszámolója igazi világszenzáció - a mának is szóló tanulságokkal.

A címül használt okirat évtizedekig titkosnak min?sült, olyan fontos államtitkokat tartalmazott, mint a személy neve, születési dátuma és a seregben izzadságszagúan elért magas rendfokozat. Ma már lehet, hogy meg sem találnám egy-két félórás keresés után sem. Az utolsó komoly lehet?ség ez az id?pont arra, hogy hajdani keserves, a Magyar Néphadsereg katonájaként 1957 és 1959 k?z?tt szerzett élményeimet felelevenítsem, k?zkinccsé tegyem.Keserves volt, de mégis. A férfivé válás, k?z?sségi magatartás, némely esetben a higiéniai szabályok elsajátítása volt az ellentétel. Fiatalok voltunk, emlékeinket magunkba zártuk, most azonban kikívánkoznak.

Chronicling the landmark events in Beethoven's life, this book enhances understanding of the composer's character, inspiring a deeper appreciation for his work.?George Alexander Fischer illuminates the composer’s difficult childhood, his struggle to maintain friendships and romances, his ungovernable temper, his obsessive efforts to control his nephew’s life, and the excruciating decline of his hearing. This absorbing narrative provides a comprehensive account of a momentous life, as it takes the reader on a journey from the composer’s birth in Bonn to his death in Vienna.

El?sz?r futni tanítanak meg. Ez mindennek az alapja minden hadseregben szerte a világon. Megtanulsz futni, megtanulod bírni. Hegynek fel-le. Futsz erd?ben, tó- és folyóparton, futsz sportpályán. Együtt a szakasszal, és amikor valaki nem bírja és lemarad, nyomod a fekv?támaszt. Majd ha megérkezett, újra futsz.Ha már tudsz futni, van mire építeni a t?bbit. Megtanítanak, hogy bánj a fegyverrel, hogyan élesítsd a gránátot, vezess harcjárm?vet és telepíts m?szaki akadályt. De arra nem tanítanak meg, hogy amikor évekkel kés?bb a háború után, emlékeidt?l verejtékben úszva egyedül ébredsz jéghideg ágyadban, azt hogyan dolgozd fel. Amikor olyan s?tét az éj hajnali háromkor, hogy még az utcáról besz?r?d? lámpa fénye se hoz világosságot, amikor már rég kialudt az a mécses, amit a halott bajtársaid emlékére gyújtasz minden este. Akkor hiába tanítottak meg futni. Amikor arra ébredsz, hogy skorpiók vannak az ágyadban, és hallod az ellenség suttogását, mintha csak méterekre lennének t?led a l?vészárokban. Amikor minden olyan csendes, hogy már mar ez a hangtalanság. Akkor már nincs hova futnod. ?vek után rád?bbensz, hogy meg kell állnod és szembenézned a múltaddal. Mindennel, amit tettél, vagy nem tettél. ?n, mintha gyóntam volna, megírtam ezt a k?nyvet. Elszámoltam magammal, mert megtanultam egy fontos dolgot: a lelkedért csak te felelsz! Ezt senkinek se tanították meg. Erre nekünk kellett ráj?nnünk.

Az ég küld?tte