Anna Karenina (in russo: Aнна Каренина) è un romanzo di Lev Tolstoj che fu pubblicato per la prima volta nel 1877. Considerato un capolavoro del realismo, l'autore trasse ispirazione da "I racconti di Belkin" dello scrittore e poeta russo Aleksandr Sergeevi? Pu?kin. Sebbene la maggior parte della critica russa stroncasse il romanzo fin dalla prima pubblicazione, definendolo ?un romanzo frivolo dell'alta società?, secondo lo scrittore russo F?dor Michajlovi? Dostoevskij ?Anna Karenina in quanto opera d'arte è la perfezione... e niente della letteratura europea della nostra epoca può esserle paragonato?. La sua opinione fu condivisa da Vladimir Vladimirovi? Nabokov, che lo definì ?il capolavoro assoluto della letteratura del XIX secolo?.

Nuova edizione illustrata con i disegni originali di Alec Ball, Frederic Dorr Steele, Knott e T. V. McCarthy. "La scomparsa di Lady Frances Carfax" è uno dei 56 racconti di Sherlock Holmes scritto dall'autore britannico Arthur Conan Doyle, inizialmente pubblicato nelle riviste American Magazine e The Strand Magazine e in seguito parte di una raccolta di otto racconti pubblicata come libro con il titolo di ""Il suo ultimo saluto: alcune reminiscenze di Sherlock Holmes"", in alcune edizioni intitolato ""L'ultimo saluto di Sherlock Holmes"". ? uno dei pochi racconti in cui per gran parte della trama Watson deve agire da solo e cerca di fare del suo meglio con Holmes posto in secondo piano. Sir Arthur Ignatius Conan Doyle (Edimburgo, 22 maggio 1859 – Crowborough, 7 luglio 1930) è stato uno scrittore scozzese, considerato, insieme ad Edgar Allan Poe, il fondatore di due generi letterari: il giallo e il fantastico. In particolare è il capostipite del sottogenere noto come giallo deduttivo, reso famoso dal personaggio dell'investigatore Sherlock Holmes. La produzione dello scrittore tuttavia spazia dal romanzo d'avventura alla fantascienza, dal soprannaturale ai temi storici. Altre edizioni Disponibile anche in inglese e in edizione bilingue con testo inglese a fronte, specifica per tablet (il testo originale e la traduzione vengono visualizzati su due colonne affiancate).

LET us now go to Switzerland, and see its wonderful mountains, whose steep, rocky sides are covered with trees. We will climb up to the fields of snow, and then make our way down to the grassy valleys, with their countless streams and rivulets, impetuously rushing to lose themselves in the sea. The sunshine is hot in the narrow valley; the snow becomes firm and solid, and in the course of time it either descends as an avalanche, or creeps along as a glacier. ??THERE are two of these glaciers in the valleys below the Schreckhorn and the Wetterhorn, near the long village of Grindelwald. They are a remarka-ble sight, and therefore many travelers from all countries come in the summer to visit them: they come over the high mountains covered with snow, they traverse the deep valleys; and to do this they must climb, hour after hour, leaving the valley far beneath them, till they see it as if they were in an air-balloon. ??The clouds hang above them like thick mists over the mountains, and the sun's rays make their way through the openings between the clouds to where the brown houses lie spread, lighting up some chance spot with a vivid green. Below, the stream foams and blusters; but above it murmurs and ripples, and looks like a band of silver hanging down the side of the rock.??On either side of the path up the mountain lie wooden houses. Each house has its little plot of potatoes; and this they all require, for there are many children, and they all have good appetites. The children come out to meet every stranger, whether walking or riding, and ask him to buy their carved wooden ch?lets, made like the houses they live in. Be it fine or be it wet, the children try to sell their carvings.??About twenty years since you might have seen one little boy standing apart from the others, but evidently very desirous to dispose of his wares. He looked grave and sad, and held his little tray tightly with both hands as if he was afraid of losing it. This serious look and his small size caused him to be much noticed by travelers, who often called him and purchased many of his toys, though he did not know why he was so favored. His grandfather lived two miles off among the mountains, where he did his carving. He had a cabinet full of the things he had made. ??There were nut-crackers, knives and forks, boxes carved with leaves and chamois, and many toys for children; but little Rudy cared for nothing so much as for an old gun, hanging from a rafter in the ceiling, for his grandfather had told him it should be his own when he was big enough to know how to use it.

n Morile lui Quincas Berro Dágua i Btrnii marinari sau Cpitanul de curs lung, Jorge Amado ofer o adevrat mostr de magie literar, rescriind, dea lungul unor pagini memorabile prin dureroasele adevruri umane coninute, destine sau, alteori, pur i simplu frnturi de existen ntrun fel carel apropie de maetrii prozei latinoamericane de secol XX, dar i i fixeaz identitatea inconfundabil.

n secolul XXI, omenirea, devastat de cium, se afl n pragul extinciei. i, pentru c nu exist leac, evenimentele se precipit, iar protagonitii, n ncercarea de ai salva vieile, pleac n cutarea unui trm iluzoriu, a unui nou eden care s prezerve umanitatea. n final, rmas singur, naratorul triete cu sperana c undeva, ntrun col al planetei, exist mcar un supravieuitor i pornete n cutarea lui.

Lehet házunk a hegytet?n, men? kocsink a garázsban, drága holmikkal telet?m?tt gardróbunk, de mindez mit sem ér, ha nincs kivel megosztani az élményeinket. Van, aki hamar megtalálja élete párját, mások csak hosszú barangolás, megannyi kanyar után. Olykor nehéz, igen. Hinni, várni, szeretni, csalódni, talpra állni, és újra bízni. De eszünkbe ne jusson sajnálni az olykor keser? tapasztalatok egyetlen percét sem, hiszen minden rossz a javunkat szolgálja – már ha levonjuk a megfelel? tanulságot a t?rténtekb?l. Akár így, akár úgy, el?sz?r ismerkedjünk meg ?nmagunkkal, és ha tisztán látunk, biztosan észrevesszük azt a jókép? idegent, aki már alig várja, hogy megszólíthasson. Na, és ekkor beindul a móka, elindul k?z?s utunk. Addig pedig nincs más dolgunk, mint alaposan felkészülni a témából: Mit?l vonzó egy n? a pasik szemében? Mit hangsúlyoznak a férfiak ismerkedéskor? Miért fontos az els? randi? Tényleg édesapánk arcát keressünk a partnerünkben? Most akkor a hasonló a hasonlónak ?rül, vagy az ellentétek vonzzák egymást? Fogós kérdések, ugye? MEGYERI ZSUZSA D?RA párkapcsolati kisokosa a pszichológia t?rténetének legizgalmasabb kísérleteit, legérdekesebb kutatásait és felismeréseit gy?jti egy csokorba. Az eredmények szórakoztató és t?rténetekben b?velked? bemutatásával segít, hogy mi magunk is levonhassuk a ránk vonatkozó k?vetkeztetéseket, és az els? randitól a gyerekvállalásig a legt?bb nehéz helyzetet csillagos ?t?sre oldjuk meg – hiszen az élet párban szép!

Volumul cuprinde prima pies? a lui Boris Vian tradus? ?n rom?ne?te, Ecarisajul pentru to?i, urmat? de seria de Cronici roman?ate ap?rut? ?n volumul de opere complete. Ecarisajul pentru to?i este una dintre cele mai cunoscute piese ale lui Vian, ?n care umorul negru, absurdul ?i jocurile de cuvinte amintesc teatrul lui Eugène Ionesco. C?t despre Cronicile roman?ate, acestea fac parte dintr?o categorie de texte aparte scrise de Vian ?i ap?rute ini?ial ?n publica?ii periodice precum s?pt?m?nalul La Rue: colorate, incisive, ciudate sau sobre, Cronicile sunt un dublu portret, al epocii lui Vian ?i al preocup?rilor autorului: via?a monden?, jazz?ul, automobilele, literatura, stilul de via?? american.

Mit jelent az, hogy széls?jobboldal? Kikkel szimpatizálnak és mit képviselnek az újhungaristák? Mit jelképez a 88-as szám? Miféle ideológia áll a széls?jobboldali irányzatok hátterében? Mikor és miért válnak sikeressé a radikálisok? K?tetünk ezeken a kérdéseken kívül arra is választ ad, hogy melyek voltak a magyar széls?jobboldali mozgalmak megszületésének hazai el?zményei, külf?ldi szellemi el?képei és testvérmozgalmai. Mindemellett rávilágít a széls?jobboldaliság kritériumaira az irányzat 1919-es születését?l napjainkig, és feltárja a széls?jobboldali szubkultúrák változatos, markáns ismertet?jegyeit. A Jobbik és a Magyar Gárda tevékenységéig ível? áttekintés azt is megmutatja, milyen sokszín? jelenség a magyarországi széls?jobboldal, pontosabban az a radikális politikai mozgalmakat t?m?rít? gy?jt?fogalom, amelyet ma így szokás nevezni. A szerz?, PAKSA RUDOLF 1981-ben született Ajkán, az ELTE-n doktorált t?rténelemb?l és 2009 októberét?l az MTA T?rténettudományi Intézetének a munkatársa. ?rdekl?dési területe a modern kori magyar t?rténelem; kutatásai súlypontja a 19–20. századi historiográfia, a régi E?tv?s Collegium, valamint a Horthy-kori széls?jobboldali irányzatok.

T?bb mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülr?l néznek, aligha észlelnek kül?n?sebb változást. De nekem már csak k?d?sen rémlik egy n?, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségt?l, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és bek?lt?ztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a k?ltséges biztosítások t?bbségét?l, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan el?fizetésekt?l, és egy lényegesen egyszer?bb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenb?l csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a s?tétben. Vagy ücs?rg?k a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az ?ton fedeztem csak fel… Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a k?rnyezetemben él?ket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak t?nik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek t?bbet értük, mint hogy elmondom a magam t?rténetét, amely így kezd?dik: van esély! Csak a békességnek el?bb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegz?dések, el?ítéletek foglalják a helyet, addig a cs?nd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, cs?ndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

Un preot militant pentru drepturile imigran?ilor pare s???i fi ucis so?ia ?i apoi s? se fi ?mpu?cat. Un str?in pare s? fi murit ?ntr?un banal accident rutier. Dar anchetatorii din subordinea inspectorului Alex Recht trebuie s? vad? dincolo de aparen?ele ?n?el?toare ?i, pe fundalul sumbru al iernii suedeze, s? reconstituie un puzzle al dramelor sociale ?i familiale care au condus la crime. Intriga detectivistic? se ?mplete?te cu analiza psihologic? ?i thrillerul, iar rezultatul este o carte captivant? care a impus?o pe Kristina Ohlsson printre cei mai importan?i autori din literatur? poli?ist? scandinav?.

UNGV?RY KRISZTI?N és TABAJDI G?BOR rendhagyó útikalauza a 20. század politikai diktatúrái és legmegrázóbb t?rténelmi eseményei mentén veszi lajstromba Budapest emlékeit. A szerz?páros olyan f?városi helyszíneket mutat be olvasóinak, amelyek jobbára ismeretlenek a turisták el?tt, a városlakók számára pedig már a félmúlt homályába vesznek. A fiatal kutatók budapesti sétáin feltárulnak az 1919-es Tanácsk?ztársaság és az azt k?vet? fehérterror, a német megszállás, a nyilas rémuralom és a zsidóüld?zés, a világháborús f?város, a szovjet megszállás és a Rákosi-diktatúra, az 1956-os forradalom és szabadságharc, végül a Kádár-korszak elfeledett vagy épp szándékosan titokban tartott t?rténeti helyszínei és emlékhelyei. Az egyes t?rténelmi eseményekhez k?thet? szobrok és m?emlékek kapcsán a szerz?k múlt és jelen emlékezetpolitikai t?rekvéseit is áttekintik. A t?rténészpáros kíméletlen és fájdalmas ?szinteséggel mutat rá: a múlt századi véres diktatúrák emlékei jel?letlenül bár, de ma is ott kísértenek a f?város utcáin – ideje lenne hát mindenkinek megismerni ?ket. UNGV?RY KRISZTI?N 1969-ben született Budapesten. Tanulmányait az ELTE BTK t?rténelem-német szakán végezte. Budapest ostromát feldolgozó doktori disszertációja k?nyv formájában is megjelent, és számos hazai, illetve külf?ldi kiadást megélt. 2001-t?l az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, t?bb nemzetk?zi tudományos testület tagja. Kutatási területe a 20. század politika- és hadt?rténete, a széls?jobb mozgalmak, valamint az állambiztonság t?rténete. TABAJDI G?BOR 1980-ban született Budapesten. Az ELTE B?lcsészettudományi Karán t?rténelmet, politikaelméletet és filozófiát tanult. Jelenleg az Országos Széchényi K?nyvtár 1956-os Intézetének munkatársa. Eddig f?ként a 20. századi Magyarország politikat?rténetével kapcsolatos publikációi jelentek meg. F? kutatási területei: a magyar állambiztonsági szervek, illetve a pártállami rendszer m?k?désének t?rténete. A fiatal kutatókat t?m?rít? ?Fehér Hollók” munkacsoport koordinátora.

n Ferma, tnrul Daniel primete pe neateptate o vizit de la mama sa, Tilde, care i spune, cu o for de convingere i o coeren tulburtoare, o istorie ntunecat a regiunii rurale din Suedia n care se retrsese de cteva luni mpreun cu soul ei. n povestea aceasta se amestec abuzul sexual, conspiraia i crima, iar Daniel este avertizat c, dac refuz s-o cread, propria lui mam n-o s l mai considere fiul ei. Pe de alt parte, un telefon primit de la tatl lui l informeaz pe Daniel c Tilde a suferit o cdere nervoas i povestea ei e rodul unei imaginaii paranoide. Care este adevrul Tnrul va trebui s cltoreasc pn la ferm n cutarea unor rspunsuri de care acum depinde chiar viaa mamei sale.

O poveste de dragoste se înfirip? între un soldat ?i o tân?r? turist?, într?un ora? de pe litoralul albanez. Numai c? nimic nu este ceea ce pare în acest minunat decor estival. Pe fundalul ruinelor unui teatru antic, regimul comunist monteaz? o înscenare grotesc? pentru a??i ?ine sub teroare propriul popor, iar protagoni?tii devin, cu sau f?r? voia lor, actori.

Ha nem lennének angol kosztüm?s filmek és szürkéskék szemek, a világ is sokkal biztonságosabb hely volna. Legalábbis így vélekedik Mész?ly Dóra, a LEI magazin újságírója, amikor elhatározza, hogy interjút kér a híres angol színészt?l, Edward Yorke-tól. A feladat egyszer?nek t?nik, hiszen a férfi éppen Budapesten forgatja legújabb filmjét, ám a kezdeti biztató jelek után az ügy egyre bonyolultabbá válik… A lány váratlan akadályok sorával találja magát szemk?zt, ám az egyébként is makacs természet? Dóra nem ismer lehetetlent. Minden találékonyságát latba vetve üld?zi tovább a színészt, mik?zben kalandjai hol filmgyári díszletek k?zé, hol egy magánnyomozó irodájába, hol az éjszakai Budapest kocsmáiba, hol egy londoni szállodába sodorják. De vajon sikerül-e rátalálnia Edwardra? M?RK LEON?RA az Elle magazin f?szerkeszt?-helyettese, el?tte évekig a N?k Lapja munkatársaként dolgozott. H?sn?jével, Mész?ly Dórával szemben nem az interjú a kedvenc m?faja, de ha valaki igazán felkelti az érdekl?dését, ? sem adja fel k?nnyen… ?Vágyni, csodára várni, álmodozni: jó. Tudom, mit érezhetett a k?nyv szerz?je, amikor megszületett benne a vágy. Ismerem az érzést, ami a csoda k?zelében meglep, és az álmodozás sem áll távol t?lem. M?rk Leonóra nagyon pontosan és végtelenül ?nironikusan mutatja be a fázisokat. Egyszer én is évekig üld?ztem egy német punkénekest. Aztán, amikor elkaptam, a fülembe csengtek egy kedves versnek a sorai: ?Nem akarok elérni semmit. Nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.? Hogy a k?nyv újságíró f?szerepl?je mit érez a kalandok során, nem árulom el. Járjuk vele végig az utat. K?nnyen magával húz, élvezet k?vetni. A vége meg: maradjon csattanó.” Karafiáth Orsolya

Enigma unor crime sângeroase din secolul al XVII?lea, tradi?ii africane aduse de sclavi, o confrerie secret? – toate acestea se împletesc în firul unei pove?ti spuse de diferi?i protagoni?ti, într?un amestec de perspective ?i rase care red? îns??i esen?a Braziliei. Iar deasupra tuturor se profileaz? figura misterioasei regine Jinga.

Bipoláris érzelmi zavar – hangzik a kórházi pszichiáter diagnózisa… Gyógyíthatatlan mentális betegség. Péceli Rita megrémül: ezek szerint élete végéig ?bolond” marad? Rita kezdetben megpróbálja ott folytatni, ahol a diagnózis el?tt abbahagyta. ?m széls?séges érzelmi hullámzásai alatt rossz d?ntéseket hoz, rossz kapcsolatokat k?t, elveszíti szerelmét, és biztos állása, megélhetése is veszélybe kerül. Egy éven belül háromszor kell befeküdnie a pszichiátriára. Rita a sok szenvedés hatására végül úgy d?nt, felveszi a keszty?t, és szembenéz a betegséggel. Vajon siker koronázza-e az er?feszítéseit, és képes lesz-e együtt élni a betegséggel, ha megfogadja segít?i tanácsait? ?lhet-e majd ezután is teljes érték? életet? S ami talán a legfontosabb: megtalálja-e a boldogságot? A regény igaz t?rténet alapján íródott. ?– Talán én nem tettem meg mindent – vallottam be halkan. – ?s félek, nem is fogok tudni megtenni. Pedig nem akarok újra kórházba kerülni. – Látja, most megfogalmazta a célját – mosolygott a szem?ld?két felhúzva Kamilla. – Higgye el, sikerülni fog. Kételkedve sóhajtottam fel, de akkor és ott megmozdult bennem valami. Elt?kéltem: mindent meg fogok tenni, nehogy megint a pszichiátrián k?ssek ki. – Az els? lépés, hogy elfogadják magukat – folytatta a pszichológus. – ?gy, ahogy vannak. A betegségüket. Ne vádolják magukat érte, ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk el?l, ha baj van. Maguk ugyanolyan értékes emberek, mint bárki más.”

Egy vicces, olykor megható szerelmes k?nyvet tart a kezében az olvasó. A t?rténetekb?l megtudhatjuk, hányféleképpen lehet n?ként csalódni úgy, hogy annak még a távoli Amerikában, a Szex és New York-sorozat hazájában is híre menjen. S miért a sok koppanás? Mert az ember lánya gyakran minden szerencse és f?leg ?nismeret híján halászgat a zavarosban. Ilyenkor bizony el?fordul, hogy a kiszemelt férfi nem éppen álmaink hercege, csak mi képzeltük róla, hogy ? a nagy ?. Ismer?s a szituáció? Fel a fejjel, azaz talpra, és indulás tovább! A végállomás csakis a boldogság lehet. ?…az el?szoba fel?l kulcsz?rgés hallatszott, majd nevetés harsant, amire vékonyka hang felelt. Egy n? és egy gyerek léphetett be a lakásba. Zoltán egész testében lemerevedett, majd odasúgta Helgának: – Ez Rozi a fiammal. Egy nappal el?bb hazahozta. A francba! Bújj el gyorsan, nehogy meglásson, kül?nben kikaparja a szemedet. Menj ki az erkélyre, én majd behúzom a s?tétít? függ?nyt. – Neked barátn?d van? – tátotta el a száját Helga. – Exbarátn?m, de nem hagy békét. Minden n?t elüld?z mell?lem. Na, menj már ki! Helgának azonban esze ágában sem volt az erkélyen kuksolni, amíg az ismeretlen n? el nem hagyja a terepet. Nekid?lt a konyhapultnak, karjait keresztbe fonta. – T?lem aztán megláthat – mondta kimérten. – ?n nem félek senkit?l, és senki el?l nem fogok bujkálni. – Ha neked esik, magadra vess – vetette oda a férfi idegesen. – ?n el?re szóltam.”

MORE than a thousand years have rolled away since a castle looked down cheerfully from a height amid the Franconian plains into the well-watered Kinzig Valley, with its pleasant villages and towns.?It belonged to the powerful Swabian duke Frederick of Hohenstaufen, whose young and valiant son loved this the best of all his father's proud castles, and often left his uncle's splendid palace to hunt in its forests, or to look down from its lofty oriel window on the blooming plain below.??His father and uncle indeed missed him sadly. His clear blue eye, and the cheerful expression of his noble countenance, seemed to the two grave and war-weary men so gladdening to look upon, that they were always unwilling to let him leave them.??But the young Frederick used to beg them so earnestly to grant him the freedom of the forest for just this once, that father and uncle smilingly granted him permission, though "this once" was often repeated..

The story is written in first person. It depicts the main character going outside Hampden and finding a special tree. The tree makes him day dream about a big temple in a land with three suns. The temple was half-violet, half-blue. Some shadows attracted him into the inside. He thought he saw three flaming eyes watching him and he shouted twice and the vision was gone.

Voltak olyan korok, amikor az azonos nem?ek szerelme elfogadott volt. Vajon hogy lehet, hogy most, a 21. században mégse tudunk mit kezdeni ezzel a dologgal? Miért van az, hogy sokan még ma is csak a kül?nbségeket akarják látni, legyen szó akár vallásról, b?rszínr?l vagy szexuális orientációról? Sokan óvtak attól, hogy megírjam ezt a k?nyvet. Azt mondták, nem olyan világban élünk, hogy ilyenekr?l beszélni lehessen. ?n mégis azt hiszem, hogy az emberi érzéseknek, az emberi életek tanulságainak, az ember drámáinak, dilemmáinak és ?r?meinek mindig és mindenkor helye van, mert talán ezek a legfontosabbak az életben. Remélem, hogy ez a k?nyv sokaknak jelent majd segítséget, kapaszkodót és ad er?t, hogy mindenb?l, a legnehezebb élethelyzetekb?l is van kiút. Fenntartásokkal vettem kezembe ezt a k?nyvet. Nem szeretem a klikkesedést, és vallom, hogy akkor lesz majd jó világ, ha nem kell olyan k?nyveknek születnie, mint ez a mostani. De sajnos még kell. ?rz?dik a hangomban a sértettség? Talán én is sebzett vagyok? Nem tagadom. Nem egyszer? mindennap úgy kimenni az utcára, hogy legalább egyszer ne azt halljad: ?Ott j?n az a buzi a tévéb?l!” ?n mégis mindenkinek azt tanácsolom, hogy inkább ugorjon ?ssze a gyomra egy beszólástól, minthogy egész életében ?k?lbe szoruljon a fel nem vállalt élete miatt… Amikor elkezdtem olvasni ezeket az interjúkat, beszippantott, s?t beindított a sok kül?nb?z? hang. Egyre inkább úgy éreztem, hogy az egész rólam szól. Mondatok, gondolatok, apák, anyák, hülye helyzetek, szorongások, szépségek, a vágy titokzatos tárgyai, szex, szemétség, szerelem, szatíra… Heterók, biszexek, melegek és egyéb állatfajták egyaránt megtalálják a saját mondataikat ezekben a sztorikban korra, nemre való tekintet nélkül. Leny?g?z?, hogy megismételhetetlen életeink mennyire ?sszeforrnak a t?bbiek sorsával, mások t?rténetével. Ez villanyozott fel igazán! Mert eszembe jutott az els? ?barin?m” az oviból, meg az ?ikern?vérem” a gimib?l, akivel csókolóztam, és megrémültem, mert tudtam, hogy egészen másra gondolunk csók k?zben. ?s bevillant a torna?lt?z?, ahol hideg verejtékben für?dtem k?vér kisfiúként, mik?zben a nyolcadikos srácok el?ttünk ?lt?ztek át, és disznó vicceket mesélve r?h?gtek. ?s persze el?bújt az emlékeim k?zül a jelenet, amikor Spanyolországba k?lt?ztem, és apám a gyorsforgalmi úton a reptér felé megkérdezte, hogy akkor végül is meleg vagyok-e. ?s persze az anyámnak írt levél Madridból, mert neki mégis inkább tartoztam ezzel a vallomással. Aztán az els? látogatásom a picike melegbárban, biológiak?nyvemmel a kezemben – másnap az ?t?sért feleltem… Meg a nagy csalódásom a ?legjobb barátomban”, akivel a gimiben el?sz?r lefeküdtem. ?s persze eszembe jutott a ?nagy szerelem”, ami ugyanúgy nem tudott normális lenni, ahogy az egész életem sem az. Ugye, hogy ezek a helyzetek nagyjából mindenki életébe behelyettesíthet?k? A melegek csak annyiból ?mások”, amennyiben a t?bbiek annak akarják tekinteni ?ket. Ez a k?nyv azért fontos, mert mindenki megtalálhatja benne azt, ami róla szól. Lakatos Márk

Charles Dickens was born on 1812, in Portsea, England. His parents were middle-class, but they suffered financially as a result of living beyond their means. When Dickens was twelve years old, his family's dire straits forced him to quit school and work in a blacking factory, a place where shoe polish is made. Within weeks, his father was put in debtor's prison, where Dickens's mother and siblings eventually joined him. At this point, Dickens lived on his own and continued to work at the factory for several months. The horrific conditions in the factory haunted him for the rest of his life, as did the experience of temporary orphanhood. Apparently, Dickens never forgot the day when a more senior boy in the warehouse took it upon himself to instruct Dickens in how to do his work more efficiently. For Dickens, that instruction may have represented the first step toward his full integration into the misery and tedium of working-class life. The more senior boy's name was Bob Fagin. Dickens's residual resentment of him reached a fevered pitch in the characterization of the villain Fagin in Oliver Twist.??After inheriting some money, Dickens's father got out of prison and Charles returned to school. As a young adult, he worked as a law clerk and later as a journalist. His experience as a journalist kept him in close contact with the darker social conditions of the Industrial Revolution, and he grew disillusioned with the attempts of lawmakers to alleviate those conditions. A collection of semi-fictional sketches entitled Sketches by Boz earned him recognition as a writer. Dickens became famous and began to make money from his writing when he published his first novel, The Pickwick Papers, which was serialized in 1836 and published in book form the following year.??In 1837, the first installment of Oliver Twist appeared in the magazine Bentley’s Miscellany, which Dickens was then editing. It was accompanied by illustrations by George Cruikshank, which still accompany many editions of the novel today. Even at this early date, some critics accused Dickens of writing too quickly and too prolifically, since he was paid by the word for his serialized novels. Yet the passion behind Oliver Twist, animated in part by Dickens’s own childhood experiences and in part by his outrage at the living conditions of the poor that he had witnessed as a journalist, touched his contemporary readers. Greatly successful, the novel was a thinly veiled protest against the Poor Law of 1834.??In 1836, Dickens married Catherine Hogarth, but after twenty years of marriage and ten children, he fell in love with Ellen Ternan, an actress many years his junior. Soon after, Dickens and his wife separated, ending a long series of marital difficulties. Dickens remained a prolific writer to the end of his life, and his novels—among them Great Expectations, A Tale of Two Cities, A Christmas Carol, David Copperfield, and Bleak House—continued to earn critical and popular acclaim. He died of a stroke in 1870, at the age of 58, leaving The Mystery of Edwin Drood unfinished.??The Poor Laws: Oliver Twist’s Social Commentary?Oliver Twist opens with a bitter invective directed at the nineteenth-century English Poor Laws. These laws were a distorted manifestation of the Victorian middle class’s emphasis on the virtues of hard work. England in the 1830s was rapidly undergoing a transformation from an agricultural, rural economy to an urban, industrial nation. The growing middle class had achieved an economic influence equal to, if not greater than, that of the British aristocracy.??In the 1830s, the middle class clamored for a share of political power with the landed gentry, bringing about a restructuring of the voting system. Parliament passed the Reform Act, which granted the right to vote to previously disenfranchised middle-class citizens. This desire gave rise to the Evangelical religious movement and inspired sweeping economic and political change.