Pornind de la un interviul luat de un cristian ?i publicat ?n Observator cultural, B?tr?ne?ea ucenicului alchimist (titlu generat de volumul de debut al lui O. Soviany, Tinere?ea b?tr?nului alchimist) este un amplu dialog despre literatur? ?i asumarea ei, o revizitare a c?r?ilor scrise, dar ?i o pledoarie pentru via?a din afara scrisului.

Volumul reune?te interviuri din 1997 (Pana mea), 2008 (chat cu scriitori rom?ni – Observator cultural), 2010 (Rom?nia literar?), un chestionar, un dialog inedit (2016) ?i extrase din dou? din documentarele ?n care autoarea a fost prezent? (Aici Nora Iuga ?i Nino al meu). ?n cazul Norei, c?r?ile nu s?nt totul ?i, a?a cum nu avem prea multe exemple literare actuale, omul ?ncununeaz? opera. De-aceea ne-am permis s-o coment?m ?mpreun? ?n dialoguri mai vechi sau mai noi, ?n filme documentare ?i-ntr-un blog audio, pentru a mai trage de timp cu Operele complete. (un cristian)

This book is merely a personal narrative, and not a pretentious history or a philosophical dissertation. It is a record of several years of variegated vagabondizing, and its object is rather to help the resting reader while away an idle hour than afflict him with metaphysics, or goad him with science. Still, there is information in the volume; information concerning an interesting episode in the history of the Far West, about which no books have been written by persons who were on the ground in person, and saw the happenings of the time with their own eyes. I allude to the rise, growth and culmination of the silver-mining fever in Nevada -a curious episode, in some respects; the only one, of its peculiar kind, that has occurred in the land; and the only one, indeed, that is likely to occur in it.Yes, take it all around, there is quite a good deal of information in the book. I regret this very much; but really it could not be helped: information appears to stew out of me naturally, like the precious ottar of roses out of the otter. Sometimes it has seemed to me that I would give worlds if I could retain my facts; but it cannot be. The more I calk up the sources, and the tighter I get, the more I leak wisdom. Therefore, I can only claim indulgence at the hands of the reader, not justification. THE AUTHOR."My brother had just been appointed Secretary of Nevada Territory--?an office of such majesty that it concentrated in itself the duties and dignities of Treasurer, Comptroller, Secretary of State, and Acting Governor in the Governor's absence. A salary of eighteen hundred dollars a year and the title of "Mr. Secretary," gave to the great position an air of wild and imposing grandeur. I was young and ignorant, and I envied my brother. I coveted his distinction and his financial splendor, but particularly and especially the long, strange journey he was going to make, and the curious new world he was going to explore. He was going to travel! I never had been away from home, and that word "travel" had a seductive charm for me. Pretty soon he would be hundreds and hundreds of miles away on the great plains and deserts, and among the mountains of the Far West, and would see buffaloes and Indians, and prairie dogs, and antelopes, and have all kinds of adventures, and may be get hanged or scalped, and have ever such a fine time, and write home and tell us all about it, and be a hero. And he would see the gold mines and the silver mines, and maybe go about of an afternoon when his work was done, and pick up two or three pailfuls of shining slugs, and nuggets of gold and silver on the hillside. And by and by he would become very rich, and return home by sea, and be able to talk as calmly about San Francisco and the ocean, and "the isthmus" as if it was nothing of any consequence to have seen those marvels face to face. What I suffered in contemplating his happiness, pen cannot describe. And so, when he offered me, in cold blood, the sublime position of private secretary under him, it appeared to me that the heavens and the earth passed away, and the firmament was rolled together as a scroll! I had nothing more to desire. My contentment was complete.At the end of an hour or two I was ready for the journey. Not much packing up was necessary, because we were going in the overland stage from the Missouri frontier to Nevada, and passengers were only allowed a small quantity of baggage apiece. There was no Pacific railroad in those fine times of ten or twelve years ago--?not a single rail of it. I only proposed to stay in Nevada three months--?I had no thought of staying longer than that. I meant to see all I could that was new and strange, and then hurry home to business. I little thought that I would not see the end of that three-month pleasure excursion for six or seven uncommonly long years!

Babits Mihály remekbe szabott válogatása és ezek m?fordításai 1947-ben jelent meg az Officina Kiadó gondozásában. Az Erato példás munka, mely hozza az eredeti nyelv? változatot, legyen az g?r?g, latin, olasz, francia, vagy angol nyelv?. Manapság az a generáció, mely egyként képes a digitális világban eligazodni és g?r?g, vagy latin nyelven olvasni és érteni, megszámlálhatóan kicsiny lélekszámú. Ezért úgy d?nt?ttünk, hogy elhagyjuk az eredeti változatban megtalálható g?r?g és latin nyelv? verseket és csak Babits magyar nyelv? m?fordítását k?z?ljük abban a sorrendben, ahogy az egykori k?tet oldalain megjelentek. Reméljük, hogy a digitális világ szerelemre, lírára fogékony és olvasni kedvel? lakói értékelik vállalkozásunkat. Jó olvasást, és felr?ppen? szerelmes sóhajokat kívánunk.

1525, Wittenberg, Szászország A szász választófejedelem híres udvari fest?je, Lucas Cranach szomorú szem? fiatal n? portréját festi meg. A m? csak látszólag egyszer? arckép, a mester gondoskodik róla, hogy a festmény rejtett üzenetéb?l a figyelmes szemlél? kiolvashassa a lány tragikus t?rténetét. 1897, München Katharina, a magányos fiatal lány rokonai durvasága el?l menekülve a müncheni magyar fest?kolónia egyik m?vészéhez fordul segítségért. A találkozásból szerelem, majd házasság lesz, és a pár hamarosan Magyarországra k?lt?zik. De vajon el lehet-e felejteni azt a megrázó élményt, amely ?r?kre megváltoztatta a sorsukat? 2013, Budapest Kata, az elegáns pesti galéria m?vészett?rténésze a szakmájában nagyon sikeres, a szerelemben jóval kevésbé. Egy fájdalmas csalódást k?vet?en úgy d?nt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. ?lményei akkor nyernek értelmet, amikor egy hetven évvel korábban elt?nt családi festmény után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a m? új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képt?l, ám meglep? ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, akivel k?z?sen próbálják meg felderíteni a festményt ?vez? rejtélyt, és mik?zben egyre k?zelebb kerülnek egymáshoz, ráj?nnek, hogy a Madonna jóval t?bb titkot ?riz, mint valaha sejtették volna. A századel?t?l napjainkig ível? és a m?kincs-kereskedelem izgalmas világába vezet? regény egy fordulatos nyomozás és egy szenvedélyes szerelem t?rténete.

O carte savuroas?, foarte bine conturat? din prezent, un pamflet fin, sustinut de o ironie muscatoare.?Arti?tii sunt firi complicate ca un motor Peugeot. Pentru ei asta este o virtute. Respir? pe nas ?i cred c? numai ei pot a?a, pentru c? am ?nv??at din lecturi c? limba scoas? e dizgra?ioas?“, scrie Octavian D?rm?nescu despre artist ?i, implicit ?i despre sine. Iar despre pamflet ?n sine: ?pamfletul este o ?int? ?n mi?care, o pas?re de ?nalt? altitudine. Pamfletul se scrie sp?lat pe m?ini ?i cu creioane foarte ascu?ite. De ce? Pentru c? pamfletul trebuie s? fie discret“.?C?nd ai combustia ?i voca?ia de pilot de curse a lui D?rm?nescu ?i nu e?ti obi?nuit s? ape?i pe fr?n? ?nainte de curb?, mai ales c?nd e noroi pe jos (ce-i drept, noroi rom?nesc, patriotic), e greu s? nu scapi din c?nd ?n c?nd volanul ?i s? ie?i ni?el ?n decor. Din acest motiv, e cinstit s? spun firilor mai sensibile c? D?rm?nescu trebuie ?judecat? nu doar prin prisma celor scrise, ci mai ales prin prisma motivelor pe care le are atunci c?nd – de exemplu – afirm?, funebru, c? ?Toat? istoria valahilor nu este altceva dec?t o cronic? cuminte a unui popor prea fricos pentru a se revolta pentru mai bine?. – Silviu Man, actor ?i publicist

Tudomásom szerint csak a ?A walesi bárdok” angol fordítása létezik, ezt t?bben is lefordították. Célom a fordításokkal az, hogy az angol nyelvterületen él?k is élvezhessék Arany verseit és remélem a fordítások megfelelnek ennek az igénynek. A Zichy-rajzok hozzájárulhatnak a k?tetben megjelen? versek ?fogyaszthatóságához”. – Tomschey Ottó As far as I know only the translation of ?The Welsh bards” exists, this was made by several translators. My aim with these translation was to make ?consumable” the ballads of Arany for people living in the English-speaking world and I do hope that my work will meets therequirements. The Zichy-drawings may contribute to the ?consumability” of the poems of this volume. – Otto Tomschey

A?Mózes egy, huszonkett???brahám és Izsák ósz?vetségi t?rténetének modern feldolgozása. Az ?brahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett ?rettenetes” szül?k, nagyszül?k. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmen?ik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy ?szigetre” vágynak, távol a vénekt?l, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és ?dám, Bartos Márta és Gyuri – a két testvérpár – csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a ?nemzet mártírjának” fiától, a naivnak és jámbornak t?n? Miklóstól. Mert ? bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja? Mikor újraolvastam a?Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve?Az ajtó?felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés el?tt. A?Mózes?megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerz?nél, csak hogy néhány szót válthassanak vele. Megrendülten t?prengek rajta, miféle szív és lélek lakozott ebben a t?rékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életb?lcsességét olyan er?vel tudta szavakba ?nteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból ? pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amir?l maguk sem tudják, mi, de a k?nyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük. –?Singer Magdolna

Ezek a versek azoknak szólnak, akik úgy érzik, hogy életük felett a gondok hullámai készülnek ?sszecsapni. Szürke hétk?znapokban k?nnyen keseredünk el, vagy csüggedünk, ha nehezen j?nnek a sikerek, ha kevés a pozitív visszajelzés. Legyen szó pénzr?l, egészségr?l, kapcsolatokról, vagy a boldogságról. Néhány lélekemel? gondolat segíthet felfedezni a benned rejl? er?t, a kiaknázatlan er?forrásokat, amik képesek éreztetni veled, hogy olyan életet élsz, amilyet szeretnél és hogy senkivel nem cserélnél! M?nich Krisztina tapasztalta, hogy a szeretetnek és a hitnek hatalmas ereje van. Meger?sít benne, hogy a helyes úton jársz, gyógyít, inspirál és felemel. Verseivel és az Angyalokkal együtt szeretne biztatást, reményt nyújtani.

Megfizethetetlen cím? k?nyvében Robert K. Wittman, az FBI M?kincsvédelmi Egységének alapítója el?sz?r rántja le a leplet figyelemre méltó karrierjér?l, A Thomas Crown-üggyel verseng?, ám a valós életben is megt?rtént nemzetk?zi thrillert kínálva. A The Wall Street Journal ?él? legendának” nevezte. A The London Times szerint ? ?a világ leghíresebb m?kincsnyomozója”. Wittman a megfizethetetlen m?kincsek és régiségek visszaszerzése m?g?tt rejl? t?rténetekkel kápráztatja el az olvasót. Beépített ügyn?kként általában fegyvertelenül szeg?d?tt m?kincstolvajok, csalók és feketepiaci keresked?k nyomába. Zsákmányainak változatossága egyedülálló. K?rbeutazta a világot, hogy megmentse Rockwell és Rembrandt, Pissarro, Monet és Picasso festményeit, gyakran titokban, a tengerentúli, külf?ldi kormányok szeszélyeire is tekintettel dolgozva. A Wittman által elfogott m?kincstolvajok és csalók k?z?tt van gazdag és szegény, eszes és ostoba, szervezett b?n?z? és kétségbeesett magányos farkas. Arról a csempészr?l, aki egy 6. századi, elrabolt kincset hozott neki, kiderült, hogy magas rangú diplomata. Az értékbecsl?, aki háborús h?s?k leszármazottjaitól lopta el azok családi ?r?kségét, egy ügyes, arisztokrata szélhámos volt. A múzeumi gondnok, aki George Washington hajfürtjeit tulajdonította el, csak egy kis pluszpénzt szeretett volna keresni. Az FBI számításai szerint Wittman t?bb száz millió dollár érték? m?kincset és régiséget mentett meg. Szerinte azonban a statisztika nem fontos, hiszen ki tudná eld?nteni, hogy mi ér t?bbet: egy Rembrandt-?narckép vagy egy a hadat megjárt amerikai zászló? Mindkett? megfizethetetlen.

31 interjú két k?tetben a 13. kerület híres lakosaival Sztankay Istvántól Schweitzer Józsefen és Beke Katán át Spiró Gy?rgyig. ?letinterjúk: ?dám Gy?rgy agykutató, Antalóczy Attila népm?vel?, Arató Gy?rgy építész, Arató István fest?, Bánffy Gy?rgy színész, Bánki ?rpád f?szerkeszt?, Baranyi Ferenc k?lt?-m?fordító, Beke Kata oktatáspolitikus, Csáji Attila fest?, Hegyi Gyula EU-képvisel?, Kéri László politikai kommentátor, Léner Péter rendez?, Lendvay Kamilló zeneszerz?-karmester, Mester ?kos újságíró, Nemeskürty István irodalomt?rténész, Ormos Mária t?rténész, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Pet? Iván politikus, Petschnig Mária Zita k?zgazdász, Popper Péter valláspszichológus, Rajk László építész, Schweitzer József f?rabbi, Spiró Gy?rgy író, Szávai János író-m?fordító, Szabó István filmrendez?, Szathmáry István idegorvos, Szelényi Iván szociológus, Sztankay István színész, Tóth József politikus, Vámos Tibor mérn?k, Vigyázó Miklós kanonok.

Vallomás csajozásról, rapháborúról, és magyar focivalóságról. "Curtis vagyok, az újpesti huligán, aki ?k?llel üti a n?ket, pénzért veszi a nézettséget és a hírnév reményében az utcagyerek stílust is hajlandó eldobni. Jól tudom, sokan ezt gondolják rólam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a legt?bben csak irigyek a sikereimre, mások féltékenyek rám, mert a csajuk engem akar - vagy már le is csaptam a kezükr?l... Nekem viszont tiszta a lelkiismeretem, istenfél? ember vagyok, akit az imádott anyukája tart r?vid pórázon. Csak hát nincs k?nny? dolga velem: iskoláskoromban a rend?rségr?l szedtek ?ssze, mert egyedül szembe szálltam és téglákkal dobáltam meg egy busznyi kispesti drukkert; és azt is a családomnak k?sz?nhetem, hogy édesapám halála után a bátyám nyakon csípett, s elindította az újpesti focikarrierem. Jóllehet, engem maga alá temetett a mocskos magyar futballk?zeg és egy máig az NB I-ben edz?sk?d? szarházi megutáltatta velem a játékot, azt sem én, sem a Fradi-tábor nem felejti el soha, hogy egy "K?sz?n?m Istenem, hogy nem vagyok fradista" feliratú pólóban ünnepeltem a kecskeméti bajnoki címet az ?ll?i úti pályán. Labdarúgónak készültem, de rapperként ismert meg az ország és nem tagadom, minden pillanatát kiélvezem és kihasználom a zenélésnek: a klubtulajok komoly pénzt fizetnek, hogy náluk csináljak bulit, és míg a korombeli srácok prostikat vesznek, engem a csajok ráncigálnak az ágyba. De még mindig érnek meglepetések... T?led kérte már anyuka, hogy a szeme el?tt tedd magadévá a lányát? Vagy téged utaztatott már ki külf?ldre n? csak azért, hogy veled t?lts?n néhány éjszakát? Na, ugye! Curtis, az utca álma."

Rónai Egon nagy siker? m?sorának legérdekesebb beszélgetéseib?l szerkesztett k?tetet. Vendégei a magyar kulturális, gazdasági és politikai élet legjavából kerültek ki. Az elgondolkodtató interjúkkal most k?nyv alakban találkozhat az olvasó.  ?… remekül tudok élni, mert nagyon boldog tudok lenni, ha kisüt a nap… De ahogy múlik az id?, változik, mert tudja, jól vagyunk megteremtve. Fiatalon még sokkal k?nnyebben átlépünk tragédiákat… Ilyenkor meg már sokkal jobban nyomaszt az emberi szenvedés. Hihetetlen, hogy mit tudunk kitalálni egymás ellen!”/ T?r?csik Mari/?A kapitalista piacgazdaságban nincs teljes foglalkoztatás, az a szocializmusban volt, amikor a kapun belüli munkanélküliség formájában eltüntették a kapun kívüli munkanélküliséget. Teljesen értelmetlen azzal a tudatot torzítani, és az embereket ilyen értelemben butítani, hogy teljes lesz a foglalkoztatás.”/ Bokros Lajos/?Rengeteg telefonviccet meg egyebeket csináltam, szeretem az életben is a váratlan helyzeteket, ilyen pánik szituációkban elég jól viselkedem. Azt szoktam mondani, hogy velem koccanni autóval, az egy mámor a másiknak. Mert én r?h?gve szállok ki, nem ordítok, hogy maga barom.” /Szilágyi János/?Más id?k voltak, az igaz. 2002-t?l t?rt el valami ebben az országban. 2002-ben, amikor nagyon sokad magammal felültem oda a tribünre, Orbán Viktor beszéde m?gé, akkor ez nagyon érdekes hatással volt a k?rnyezetemre.” /Kovács ’Kokó’ István/  Rónai Egon újságíró, televíziós-rádiós m?sorvezet?. Ahogy mondja, 50 éves, de 60 éve van a szakmában: 15 év az írott sajtóban, 25 a rádiózásban, 20 a televízióban. Pályafutását a Népsportnál kezdte, azután a rádiózás k?vetkezett, a Magyar Rádió, majd a Danubius Rádió, amelynek alapító tagja, kés?bb program- és hírigazgatója volt. Vezette a Budapest Rádiót és a PontFM Rádiót. 2000-ben bábáskodott a Sport1 TV indulásánál is, ahol aztán egy évtizedet t?lt?tt. Ezután csábította el jelenlegi munkahelye, az ATV. Ezek mellett másfél évtizeden át tanította a rádiós utánpótlást, k?zben 12 éven át reklámügyn?kséget is vezetett. Az ATV-ben a Start! cím?, reggeli politikai magazin mellett Csatt címmel vitam?sort vezet. A k?tet beszélgetéseinek az alapja a 2011 óta minden héten - jelenleg is - jelentkez? portrém?sora, a Húzós.

Az ?kút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor k?nyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a k?zelébe sem volt szabad mennie.Szabó Magda feln?ttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szerepl?it, legf?képpen szüleit. ?Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismer?s és csupa rejtély, hétk?znapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényh?sként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gy?t?rte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az ?kút az életr?l szól: állatokról és képekr?l, hitr?l és m?vészetr?l, háborúról és hazáról, szerelemr?l és halálról. A megejt? bájjal és humorral átsz?tt t?rténetekb?l egy titokzatos és csodálatos múlt sokszín?, eleven képe áll ?ssze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és m?vészetének megértéséhez.

Sz?cs Iza okos, modern n?, lelkiismeretes orvos – és odaadó gyermek. Mindent megad ?zvegyen maradt anyjának, felk?lt?zteti Budapestre, ahol kényelmes élet várja Sz?csnét. Csak azt nem adja, amire anyjának a legnagyobb szüksége volna: ?nmagát. Nem látja, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a t?r?dést, és nem érti, hogy a gondoskodásnak az is része, ha hagyjuk, hogy a másik gondoskodjon rólunk. Férje sírk?vét felállítandó Sz?csné hazatér a városba, ahol egész életét leélte. Egy k?d?s, ?szi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, s a feltétel nélküli szeretet, amely Izából olyannyira hiányzik, végre megmutatja neki az utat. A Pilátus egy anya t?rténete, aki le akarja venni lánya válláról a kellemetlen terhet, amelyet ? maga jelent.

Volt egyszer egy büszke város, Trója, melyet a g?r?g?k ?r?kre elt?r?ltek a f?ld színér?l. ?m egy maroknyi trójai, élén a h?s Aeneasszal útra kelt, hogy megtalálja új hazáját: így kezd?dik a Római Birodalom eredetmítosza. ?s így kezd?dik Szabó Magda regénye is, hogy Aeneast r?gt?n az elején, a menekülés k?zben váratlanul odaveszett feleségével, Creusával cserélje fel. A pillanat egy rendkívüli n? fájdalmasan szép és ironikus t?rténete. Egy n?é, akir?l mindenki azt hiszi, férfi. T?rténelmet ír, bejárja az alvilágot, látja a j?v?t, de nem ismeri a szerelmet. Imádott és rettegett félistenként kell élnie, holott nem vágyik másra, mint hétk?znapiságra. Halhatatlan, bár már megmenekülése pillanatában halott. Szabó Magda az antik világba helyezi a kiválasztottak magányának id?tlen t?rténetét. Színpompás fantáziája mitikus figurákat változtat hús-vér lényekké és sosemvolt isteneket b?v?l elénk. A mágiát minduntalan megt?r? kesernyés humor viszont mai m?vé, egy meghasonlott lélek modern eposzává avatja A pillanatot.

Két férfi les egy ablakot, felbukkan-e ott Mengele. ?znak-fáznak a hajnali harmatban, étlen-szomjan. Egyikük fogával tépné szét az anyja gyilkosát. A másik azt gondolja, nem érdemes elfogni egy rémalakot.?Isten Igéje elavult, az ?rd?g nyilvánította ki az új tízparancsolatot. Ahol az állt, hogy szeresd felebarátodat, ahogy akarnád, hogy téged szeressenek, ott ezt írta: Mit tehetsz felebarátoddal? Használd, vagy ?ld meg. ?s a parancs megfert?zte a világot.??gy valójában nem egy eszement orvost, hanem légiónyi ?rd?g?t kellene elfogniuk. Nincs választásuk, egyet tehetnek: megpróbálhatják egymást szeretni.Er?teljes, szuggesztív, remek Mengele-regény. - F?ldes Anna, ?let és IrodalomEgyszer? eszk?z?kkel, vaslogikával építkez? regény. - Berkes Erzsébet, Múlt és J?v?Kivételesen becses és szép k?nyv. - Vári Gy?rgyMik?zben olvastam, nem ment ki a fejemb?l, hogy Auschwitzra az els? atombomba válaszolt, így hát[] azzal a tudással kell élnünk, hogy néhány gombnyomással az egész F?ld Auschwitzcá alakítható át. - E?rsi István ?

Mergnd pe linia lui Adrian Punescu, autorul volumului abordeaz aceeai atitudine fa de cititorii obinuii ca i marele su nainta. Ioan Popa, membru al Uniunii Scriitorilor din Romnia, privete lirica din perspectiva cititorului de rnd. El i exprim sentimentele i ideile n aa fel, nct s fie neles de toat lumea. Abordeaz subiecte din viaa de zi cu zi a fiecruia dintre noi, vorbete de mersul la cumprturi, de evoluiile vieii politice, de divor, beii, scandaluri, aglomeraie urban i cte i mai cte. Adic aduce n poezie situaiile i strile sufleteti crora trebuie s le facem fa zilnic cu toii.Poetul are o solid formaie clasic i, n scrierile sale, apar i referine la antichitate, fie c acestea in de istorie, fie c in de mit. n acest fel, de multe ori elementele efemerului, ale derizoriului, ajung s ating o rezonan universal. ns exprimarea este lipsit de preiozitate, are simplitatea i transparena pe care cititorul nesofisticat de poezie le simte ca fiindu-i familiare.Scriind pentru toi cititorii de poezie, Ioan Popa continu o tradiie romneasc nobil. S amintim numai de mult iubiii notri poei George Cobuc, Ion Minulescu, George Toprceanu, Adrian Punescu. Oricare dintre noi intr uor n rezonan cu poeziile lor i le ptrunde nelesul fr s dispun de o aparatur complicat de receptare i interpretare.Fiind uor de neles, poeziile lui Ioan Popa se citesc cu bucurie i plcere – i cu un zmbet n colul gurii.“ – Vasile Poenaru

Aceasta tnr scriitoare este animat de o rar pasiune formatoare. A se forma pe sine nseamn totodat a-i forma pe alii. Nu ne mir recursul frecvent al eseistei la modelele formatoare, chiar dac nu este nicidecum vorba de a repeta epigonic experiene consumate. Modelul poate (i trebuie s fie) ntructva jucu. Ion Barbu este, n aceast perspectiv, un magister ludi. Cu o generozitate spontan, Aura Christi i mprtete experienele, e gta s dea sfaturi unor tineri poei, n continuarea celor binecunoscute ale lui Rilke cel din Scrisorile ctre un tnr poet. Iat, aadar, cartea unei autoare cu un destin literar cert. Un destin pe care Aura Christi i-l asum. Mai mult, ea i-l construiete cu orice sacrificiu.“ – Nicolae Balot

La Zürich, c?nd intri ?ntr-un magazin, spui ?Grüetzi“, la Berlin, ?Hallo“, la Buenos Aires, ?Ola“, un ?Hallo“ ?ntors pe dos, poate unde-i pe emisfera cealalt?, la Viena, ?Grüss Gott“, dar ?i la Sibiu, acum 60 de ani, se spunea tot ?Grüss Gott“. Timi?oara nu cred c? f?cea opinie separat?, c? unde-i unu’ nu-i putere, o ?tie tot rom?nu’, dar nici Budapesta n-avea de ce s? fac? mofturi, de vreme ce Sisi, superba ?mp?r?teas? a Austriei, devenise regina Ungariei, datorit? unui foarte cool conte maghiar... cam a?a se ?ncruci?eaz? ?i limbile. ?Grüss Gott“ ?nseamn?: ?Salut?-l pe Dumnezeu“ sau ?Domnul s? te aibe ?n paz?“. Din binecuv?ntare a ajuns marcaj de grani?? a fostului imperiu habsburgic. Gata. Mi-am f?cut intrarea ?n scen?. De fapt n-am vrut dec?t s? v? spun ?Bun? ziua“. (Nora Iuga 29 decembrie 2009)

"Volumul Picaj al Ioanei Miron e de fapt un poem amplu scris parc? sub imperiul aceleia?i st?ri, una a dezordinii interioare, a hausului existen?ial. Poezia ?ncearc? s? pun? ordine ?ntr-o lume dezmembrat? ?i schizoid?. Spa?iile psihice sunt ?n acord cu toate acele lucruri dezlocuite de sens. Cea care a decis s? dep??easc? un oarecare prag existen?ial are nevoie de o propulsare spre altceva cu adev?rat autentic ?i plin de con?inut. De aici, un r?zboi interior, o tenta?ie a punctului zero, un picaj. Cartea nu descrie traiectoria descendent? a unui spirit din ce ?n ce mai lucid. Nu e vorba aici de o probu?ire, dup? cum ar putea sugera titlul. Confruntarea cu limita (suportabilit??ii?) stimuleaz? ?nfiriparea unei dimensiuni material-spiritual?. Materialitatea dur?, abraziv?, t?ioas? poate fi ?n?eleas? ?n dou? feluri: ca nevoie de echilibru, de fixitate ?i, mai plauzibil, ca o ?ngreunare a spiritului dornic de libertate. Dincolo de toate acestea, timpul cunoa?te reprezent?ri clar delimitate:? ?ncet ?ncet ne facem loc aici/ o s? ne aciu?m mai bine/ cine ne spune cu adev?rat cine suntem cine o s? ne descopere/ de ce s? taci ?ine-m? bine minte/ ?mpreun? am scotocit prin d?rm?turi/ ?i cu toate astea n-ai dat impresia de nesiguran??/ s?-mi poveste?ti ce ?i c?nd/ cum ?i de ce se ?nt?mpl? s? mai ?i uit?m/ ?n lipsa concentr?rii aerul devine ?ngust/ & str?zile cu tot restul/ bitimul cald ?mp?ienjenit privirile ?ntinse/ un loc sigur ?n care te infiltrezi”." (?erban Axinte) "Poezia Ioanei Miron face chiar lucrurile pe care teoriile literare au ?ncercat mereu f?r? succes s? le explice. Alege diferite scenarii existen?iale ?i decupeaz? secven?ele relevante pentru circula?ia unei energii speciale. Face acest lucru chiar ?i atunci c?nd reformuleaz? mizele t?cerii: "am ?nv??at s? mim?m t?cerea/ despre noi ?i despre al?ii am ?nv??at/ s? fim o singur? gur? din care iese orice imbold orice/ striden??". Arta Ioanei Miron ?ine mai ales de injectarea cu for?? a unor expresii al c?ror sunet pare str?in de ceea ce ?tim deja c? este poezie ?i totul se ?nt?mpl? contur?nd circuite controlate poetic. Dintre variantele de titlu pe care Ioana Miron mi le-a ar?tat, "Blocaje tactile" era sintagma care mie mi se p?rea c? sugereaz? linia investiga?iei poetice din acest volum: "schimb?ri comune gesturi banale/ facem corp comun cu obiectele/ am stat pe iarb? important e s? fim ?n locuri cunoscute ?i/ sigur te-a? convinge/ s? ne ?nt?lnim la ?nt?mplare s? ?nlocuim/ aerul cu sufl?rile tale tactile/". S-ar putea s? m? fi ?n?elat, ?ns? picajul este numai cadrul acestui demers ?n care se ?nc?p???neaz? Ioana Miron, ?n ciuda tuturor celor care ?in s? rezume poezia la fluctua?iile ipocriziei militante." (R?zvan ?upa)