Homo brucans e o carte interdisciplinar?, multifa?etat?, de ?inut? preponderent hermeneutic?, axat? pe teme legate de interpretarea Vechiului ?i Noului Testament (eseuri pe Decalog, pe personalitatea Sf. Pavel sau pe semnifica?ia mitic? ?i religioas? a cenu?ei), pe R?zboiul Rece, Revolu?ia Rus? ?i Contracultura anilor ‘60 (eseuri despre decantarea mediatic? ?n Rom?nia a revoltelor studen?e?ti din anul 1968, futuri?ti, violen?a lui Lenin sau despre The White Negro al lui Norman Mailer), pe aspecte structurale ale literaturii rom?ne din perioada de dup? Revolu?ia din decembrie 1989 (teme de genul: impactul lui Silviu Brucan asupra mentalit??ii postrevolu?ionare, identitarul rom?nesc difuz pe Internet, dinamica genera?ional? a literaturii rom?ne, rolul dinamizator al lui Marin Mincu ?i Adrian Marino), pe psihoistorie (cu un portret al lui Loyd deMause ?i o radiografie a concep?iilor sale). ?n final, cartea se ?ncheie cu decantarea eseistic? a unei c?l?torii ?n India, prilej de evocare a personalit??ii lui Mircea Eliade.

Cartea este rezultatul unor studii aprofundate intreprinse de autoare ?n domeniul stilurilor de via?? contemporane, rom?ne?ti dar ?i din alte p?r?i ale lumii. Cercetarea acestora a fost f?cut? intensiv mai ales ?n ultimii zece ani. La baza acestor texte stau, ?n primul r?nd, interven?iile hebdomadare ale autoarei la emisiunea Tenta?ii culturale de la Radio Rom?nia Cultural. Evident, ?n transformarea unor ?pastile“ radiofonice ?ntr-un volum de eseuri ?nchegate, structurate tematic ?i revizuite stilistic a fost parcurs? o cale lung?. Din bogata tematic? a lucr?rii, men?ion?m: ?ocurile cotidianului; pierderile pe care le implica adaptarea; cum au schimbat telefoanele mobile fa?a lumii; civiliza?ia str?zii (ieri ?i azi); cultura ?n autobuz; la bibliotec?, prin biblioteci; ?n pia??, la coada, la doctor; ?n c?l?torie, din c?l?torii; prin ora?e mari ?i mici; despre comis-voiajori, despre bac?i?; nun?i, botezuri, funeralii... Cartea este scrisa ?ntr-un stil simplu, accesibil ?i ludic. Se adreseaz? speciali?tilor ?n istorie social?, antropologie, psihologie de mas?, reform? social?, dar ?i publicului cultivat, ?n general.

Az út, ami hazavisz. Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük el?tt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már kés?. ?n negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét - még id?ben. Mint amikor a s?tétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett bel?le. Egy olyan ?b?nért", amit nem is tudtam, hogy elk?vettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a d?bbenett?l, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi t?rténik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

This book is merely a personal narrative, and not a pretentious history or a philosophical dissertation. It is a record of several years of variegated vagabondizing, and its object is rather to help the resting reader while away an idle hour than afflict him with metaphysics, or goad him with science. Still, there is information in the volume; information concerning an interesting episode in the history of the Far West, about which no books have been written by persons who were on the ground in person, and saw the happenings of the time with their own eyes. I allude to the rise, growth and culmination of the silver-mining fever in Nevada -a curious episode, in some respects; the only one, of its peculiar kind, that has occurred in the land; and the only one, indeed, that is likely to occur in it.Yes, take it all around, there is quite a good deal of information in the book. I regret this very much; but really it could not be helped: information appears to stew out of me naturally, like the precious ottar of roses out of the otter. Sometimes it has seemed to me that I would give worlds if I could retain my facts; but it cannot be. The more I calk up the sources, and the tighter I get, the more I leak wisdom. Therefore, I can only claim indulgence at the hands of the reader, not justification. THE AUTHOR."My brother had just been appointed Secretary of Nevada Territory--?an office of such majesty that it concentrated in itself the duties and dignities of Treasurer, Comptroller, Secretary of State, and Acting Governor in the Governor's absence. A salary of eighteen hundred dollars a year and the title of "Mr. Secretary," gave to the great position an air of wild and imposing grandeur. I was young and ignorant, and I envied my brother. I coveted his distinction and his financial splendor, but particularly and especially the long, strange journey he was going to make, and the curious new world he was going to explore. He was going to travel! I never had been away from home, and that word "travel" had a seductive charm for me. Pretty soon he would be hundreds and hundreds of miles away on the great plains and deserts, and among the mountains of the Far West, and would see buffaloes and Indians, and prairie dogs, and antelopes, and have all kinds of adventures, and may be get hanged or scalped, and have ever such a fine time, and write home and tell us all about it, and be a hero. And he would see the gold mines and the silver mines, and maybe go about of an afternoon when his work was done, and pick up two or three pailfuls of shining slugs, and nuggets of gold and silver on the hillside. And by and by he would become very rich, and return home by sea, and be able to talk as calmly about San Francisco and the ocean, and "the isthmus" as if it was nothing of any consequence to have seen those marvels face to face. What I suffered in contemplating his happiness, pen cannot describe. And so, when he offered me, in cold blood, the sublime position of private secretary under him, it appeared to me that the heavens and the earth passed away, and the firmament was rolled together as a scroll! I had nothing more to desire. My contentment was complete.At the end of an hour or two I was ready for the journey. Not much packing up was necessary, because we were going in the overland stage from the Missouri frontier to Nevada, and passengers were only allowed a small quantity of baggage apiece. There was no Pacific railroad in those fine times of ten or twelve years ago--?not a single rail of it. I only proposed to stay in Nevada three months--?I had no thought of staying longer than that. I meant to see all I could that was new and strange, and then hurry home to business. I little thought that I would not see the end of that three-month pleasure excursion for six or seven uncommonly long years!

Volumul de fa?? din seria Eminescu, poem cu poem ne dezva?? de toate vechile obiceiuri de interpretare care au prezentat ?n limbaj de lemn poeziile eminesciene. Alex. ?tef?nescu ne face din nou cuno?tin??, de data aceasta ?n cuvinte simple ?i idei proaspete, cu unele dintre cele mai cunoscute poezii din literatura rom?n?. Analiza sa cuprinde observa?ii fresh ?i referin?e culturale pe gustul elevilor, tinerilor ?i iubitorilor de literatur? care (re)descoper? ast?zi crea?ia eminescian?.

Azt mondják, egy zuhanó gépen nincs ateista. Azt hiszem, k?rül?ttem is mindenki a maga istenét szólongatta. Már a bal szárnyból is sivító hang hallatszott. Lehet, hogy ezek életem utolsó percei? A bosnyák asszony megragadta a karomat. – Nem akarok meghalni – suttogta. – Még én sem – mondtam neki, és mosolyt er?ltettem az arcomra. – ?gy terveztem, hogy nyolcvannyolc évig élek. Hátrad?ltem az ülésen, és nagy leveg?t vettem. Az élettel nem voltam valami nagy virtuóz, nézzük, mit tudok kezdeni a halállal! Figyeltem a saját félelmemet, ahogy j?tt és ment, ha beszívtam és kifújtam a leveg?t, úgy, ahogy a guru tanította. Talán abnormálisan hangzik, de kezdtem magam jól érezni. Mindig kíváncsi voltam, milyen lesz, hát tessék. Most megtudom. Pedig eszemben sem volt Indiába menni, eszemben sem volt megint a megfoghatatlannal kerget?zni, nem kerestem misztikus kalandot. Az utóbbi id?ben folyton úton voltam – pihenni akartam kicsit. A városnév csak egy cím volt a naptáramban, nem készültem bel?le. Arepül?útra tartogattam az útik?nyvet, de elaludtam. Halvány fogalmam sem volt, hogy ahová tartok, a világ egyik leghíresebb spirituális helye, ahová a f?ldgolyó minden pontjáról zarándokolnak emberek, és sokan haza sem mennek t?bbé. Fogva tartja ?ket egy ismeretlen er?, amelyszétdúl mindent, mint a rossz gyerek a homokvárat, ?sszet?r és porrá morzsol, hogy aztán a masszából gyúrjon valami újat, ami sokkal er?sebb lesz, mint amilyen el?tte volt.

Az 1922-ben Kolozsvárott született és 2007-ben Budapest elhunyt Polcz Alainet szinte az egész ország tisztelte és szerette. F?zzünk ?r?mmel! cím? k?nyve megírására élettapasztalata és mértéktartásra ?szt?nz? b?lcsessége sarkallta. A kilencvenes évek derekán jutott arra az elhatározásra, hogy gasztronómiai ismeretein túl csokorba gy?jti azokat a mindennapi étek bebiztosításához szükséges ismereteit is, amelyeket hasznosnak tartott megosztani barátaival, ismer?seivel. A k?nyvet Kisorosziban kezdte el írni, ahol férjével, Mész?ly Miklóssal t?lt?tte kivált nyári napjait, de bárhol járt is, sehol sem szégyellte azonnal feljegyezni azt, amit k?tetéhez érdemleges észrevtételnek tartott.

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

1525, Wittenberg, Szászország A szász választófejedelem híres udvari fest?je, Lucas Cranach szomorú szem? fiatal n? portréját festi meg. A m? csak látszólag egyszer? arckép, a mester gondoskodik róla, hogy a festmény rejtett üzenetéb?l a figyelmes szemlél? kiolvashassa a lány tragikus t?rténetét. 1897, München Katharina, a magányos fiatal lány rokonai durvasága el?l menekülve a müncheni magyar fest?kolónia egyik m?vészéhez fordul segítségért. A találkozásból szerelem, majd házasság lesz, és a pár hamarosan Magyarországra k?lt?zik. De vajon el lehet-e felejteni azt a megrázó élményt, amely ?r?kre megváltoztatta a sorsukat? 2013, Budapest Kata, az elegáns pesti galéria m?vészett?rténésze a szakmájában nagyon sikeres, a szerelemben jóval kevésbé. Egy fájdalmas csalódást k?vet?en úgy d?nt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. ?lményei akkor nyernek értelmet, amikor egy hetven évvel korábban elt?nt családi festmény után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a m? új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képt?l, ám meglep? ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, akivel k?z?sen próbálják meg felderíteni a festményt ?vez? rejtélyt, és mik?zben egyre k?zelebb kerülnek egymáshoz, ráj?nnek, hogy a Madonna jóval t?bb titkot ?riz, mint valaha sejtették volna. A századel?t?l napjainkig ível? és a m?kincs-kereskedelem izgalmas világába vezet? regény egy fordulatos nyomozás és egy szenvedélyes szerelem t?rténete.

G?LV?LGYI J?NOS k?tetében az olvasó átfogó képet kaphat a népszer? komikus színész egész életpályájáról, a gyerekkori indíttatásoktól kezdve a sorsfordító Ki mit tud?-on át egészen a jelent?sebb színpadi alakításokig és a paródiák kulisszatitkaiig. Gálv?lgyi k?nyve egyben f?hajtás a nagy mesterek és példaképek el?tt is. T?lük idézünk most: ?Egy jó whisky, egy finom szivar és ez a k?nyv. Mi kellhet még?” Winston Churchill ??n a hazám szolgálatáért adtam fel a színészetet. Gálv?lgyi színészként szolgálja hazáját. Ha ide születik, ma ? lenne az Egyesült ?llamok eln?ke.” Ronald Reagan ?Amikor esténként forgatók?nyvet írtam és elfáradtam, letettem a tollat. Ezt a k?nyvet nem tudtam letenni.” Charlie Chaplin ?Elfogulatlanul mondom: a Rómeó és Júlia, az Othello és a Sok h?hó semmiért után a legjobb k?nyv, amit valaha olvastam. William Shakespeare ?Gálv?lgyi egy arany ember.” Jókai Mór ?El?ítéletekkel vettem kezembe ezt a k?nyvet. Aztán mosolyogtam, majd kacagtam.” Teréz anya ?Most sajnálom igazán, hogy Kennedyt ismertem, de Gálv?lgyit sajnos nem.” Marilyn Monroe ?Aki ezt a k?nyvet nem olvassa, legyen az az ? tragédiája.” Madách Imre ?Nem tudtam, hogy kétszáz oldal is elég egy remekm?h?z.” Lev Tolsztoj

"Volumul Picaj al Ioanei Miron e de fapt un poem amplu scris parc? sub imperiul aceleia?i st?ri, una a dezordinii interioare, a hausului existen?ial. Poezia ?ncearc? s? pun? ordine ?ntr-o lume dezmembrat? ?i schizoid?. Spa?iile psihice sunt ?n acord cu toate acele lucruri dezlocuite de sens. Cea care a decis s? dep??easc? un oarecare prag existen?ial are nevoie de o propulsare spre altceva cu adev?rat autentic ?i plin de con?inut. De aici, un r?zboi interior, o tenta?ie a punctului zero, un picaj. Cartea nu descrie traiectoria descendent? a unui spirit din ce ?n ce mai lucid. Nu e vorba aici de o probu?ire, dup? cum ar putea sugera titlul. Confruntarea cu limita (suportabilit??ii?) stimuleaz? ?nfiriparea unei dimensiuni material-spiritual?. Materialitatea dur?, abraziv?, t?ioas? poate fi ?n?eleas? ?n dou? feluri: ca nevoie de echilibru, de fixitate ?i, mai plauzibil, ca o ?ngreunare a spiritului dornic de libertate. Dincolo de toate acestea, timpul cunoa?te reprezent?ri clar delimitate:? ?ncet ?ncet ne facem loc aici/ o s? ne aciu?m mai bine/ cine ne spune cu adev?rat cine suntem cine o s? ne descopere/ de ce s? taci ?ine-m? bine minte/ ?mpreun? am scotocit prin d?rm?turi/ ?i cu toate astea n-ai dat impresia de nesiguran??/ s?-mi poveste?ti ce ?i c?nd/ cum ?i de ce se ?nt?mpl? s? mai ?i uit?m/ ?n lipsa concentr?rii aerul devine ?ngust/ & str?zile cu tot restul/ bitimul cald ?mp?ienjenit privirile ?ntinse/ un loc sigur ?n care te infiltrezi”." (?erban Axinte) "Poezia Ioanei Miron face chiar lucrurile pe care teoriile literare au ?ncercat mereu f?r? succes s? le explice. Alege diferite scenarii existen?iale ?i decupeaz? secven?ele relevante pentru circula?ia unei energii speciale. Face acest lucru chiar ?i atunci c?nd reformuleaz? mizele t?cerii: "am ?nv??at s? mim?m t?cerea/ despre noi ?i despre al?ii am ?nv??at/ s? fim o singur? gur? din care iese orice imbold orice/ striden??". Arta Ioanei Miron ?ine mai ales de injectarea cu for?? a unor expresii al c?ror sunet pare str?in de ceea ce ?tim deja c? este poezie ?i totul se ?nt?mpl? contur?nd circuite controlate poetic. Dintre variantele de titlu pe care Ioana Miron mi le-a ar?tat, "Blocaje tactile" era sintagma care mie mi se p?rea c? sugereaz? linia investiga?iei poetice din acest volum: "schimb?ri comune gesturi banale/ facem corp comun cu obiectele/ am stat pe iarb? important e s? fim ?n locuri cunoscute ?i/ sigur te-a? convinge/ s? ne ?nt?lnim la ?nt?mplare s? ?nlocuim/ aerul cu sufl?rile tale tactile/". S-ar putea s? m? fi ?n?elat, ?ns? picajul este numai cadrul acestui demers ?n care se ?nc?p???neaz? Ioana Miron, ?n ciuda tuturor celor care ?in s? rezume poezia la fluctua?iile ipocriziei militante." (R?zvan ?upa)

Primul meu interviu cu Florian Lungu s-a consumat la sf?r?itul anului 1994, ?n c?m?ru?a sa de la cap?tul etajului IV din Radio, acolo unde cutiile cu benzile de magnetofon st?teau mai s? cad? peste el, printre ness-uri ?i ?ig?ri. Ideea era s? apar? ?n revista ?Panoramic Radio-TV” ?n jur de 5 ianuarie, c?nd e n?scut. ?i aceast? carte trebuia s? apar? pe 5 ianuarie 2016, dar n-a fost s? fie; ?ns? mai bine mai t?rziu… ?n fine, au trecut peste 20 de ani, eu am avut privilegiul – ca redactor TVR – s?-l intervievez ?nc? de multe ori, s? realizez chiar o emisiune la TVR Cultural, vreo doi ani, numit? ?Jazz Restitutio”, ?ntr-un studiou improvizat la Mo?u acas? – el antama invitatul, ?l aducea acolo, noi filmam dialogul dintre cei doi ?i ad?ugam imaginile de ilustra?ie, deopotriv? arhiv? ?i evenimente recente. Am tr?it momente inedite al?turi de candidul ?i glume?ul jazzman ?i jazzolog (de?i de c?nd se ?tie a luat aceast? muzic? ?n serios c?t i-a stat lui ?n putin??, ba ?i ?n exces, ceea ce i-a afectat s?n?tatea grav ?n mai multe r?nduri). Nu se pot uita bancurile lui Mo?u de la G?r?na, spuse pe marea scen?, ca ?i modul ?n care prezint? el sponsorii festivalului, martori sunt spectatorii (cu zecile de mii) de la fiecare edi?ie. ?n particular, eu p?strez mai multe amintiri: o tab?r? de jazz de la Jup?ne?ti, primul interviu filmat ?n care mi-a vorbit de Richard Oschanitzky, prima lui ?nt?lnire cu Alexander B?l?nescu (aranjat? de noi la un hotel, atunci c?nd muzicianul a lansat ?n concert discul ?Maria T”), dialogul s?u cu Johnny R?ducanu filmat ?n Club A pentru emisiunea ?Remix”, ori acela cu marele pianist Jancy Korossy, acas? la Mo?u, pentru ?Jazz Restitutio”… (Doru Ionescu)

Romana 602. - A f?n?k jobbkeze

Arany Júlia 38. k?tet - A múlt béklyója, Kezedben az életem, Római vakáció

Romana 603. - El?sz?r és utoljára (A ?három istenn?” 1.)

Szívhang kül?nszám 52. k?tet

Júlia 617. - Athén hajói (Chatsfield Hotel 13.)

Egyedül mindenkivel

A végzetes tét

Leányrablás a vadonban

Bianca 273–274. (Hab a tortán, Nászinduló)