“Love thy God, and love Him only,And thy breast will ne’er be lonely.In that One Great Spirit meetAll things mighty, grave, and sweet.Vainly strives the soul to mingleWith a being of our kind;Vainly hearts with hearts are twined:For the deepest still is single.An impalpable resistanceHolds like natures still at distance.Mortal: love that Holy One,Or dwell for aye alone.”De Vere In no province of the vast Roman empire, as it existed in the middle of the third century, did Nature wear a richer or a more joyous garb than she displayed in Proconsular Africa, a territory of which Carthage was the metropolis, and Sicca might be considered the centre. The latter city, which was the seat of a Roman colony, lay upon a precipitous or steep bank, which led up along a chain of hills to a mountainous track in the direction of the north and east. In striking contrast with this wild and barren region was the view presented by the west and south, where for many miles stretched a smiling champaign, exuberantly wooded, and varied with a thousand hues, till it was terminated at length by the successive tiers of the Atlas, and the dim and fantastic forms of the Numidian mountains. The immediate neighbourhood of the city was occupied by gardens, vineyards, corn-fields, and meadows, crossed or encircled here by noble avenues of trees or the re-mains of primeval forests, there by the clustering groves which wealth and luxury had created. This spacious plain, though level when compared with the northern heights by which the city was backed, and the peaks and crags which skirted the southern and western horizon, was discovered, as light and shadow travelled with the sun, to be diversified with hill and dale, upland and hollow; while orange gardens, orchards, olive and palm plantations held their appropriate sites on the slopes or the bottoms. Through the mass of green, which extended still more thickly from the west round to the north, might be seen at intervals two solid causeways tracking their persevering course to the Mediterranean coast, the one to the ancient rival of Rome, the other to Hippo Regius in Numidia. Tourists might have complained of the absence of water from the scene; but the native peasant would have explained to them that the eye alone had reason to be discontented, and that the thick foliage and the uneven surface did but conceal what mother earth with no niggard bounty supplied. The Bagradas, issuing from the spurs of the Atlas, made up in depth what it wanted in breadth of bed, and ploughed the rich and yielding mould with its rapid stream, till, after passing Sicca in its way, it fell into the sea near Carthage. It was but the largest of a multitude of others, most of them tributaries to it, deepening as much as they increased it. While channels had been cut from the larger rills for the irrigation of the open land, brooks, which sprang up in the gravel which lay against the hills, had been artificially banked with cut stones or paved with pebbles; and where neither springs nor rivulets were to be found, wells had been dug, sometimes to the vast depth of as much as 200 fathoms, with such effect that the spurting column of water had in some instances drowned the zealous workmen who had been the first to reach it. And, while such were the resources of less favoured localities or seasons, profuse rains descended over the whole region for one half of the year, and the thick summer dews compensated by night for the daily tribute extorted by an African sun.

Era t?n?r? pe-atuncea mama,De?i anii erau tri?ti ?i grei?i de-odat? se pornea s? c?nteNi?te c?ntece din satul ei.C?nd o auzeam a?a c?-ncepeMai aproape m? d?deam anume,M? mutam cu sufletul ?n stepe?i tr?iam o vraj? f?r? nume.Mai t?rziu, am ascultat prin ?ar?Voci m?iestre puse-n slujba gamei,?ns? vocea nu m? ?nfioar?Dac? nu se-aseaman? cu-a mamei...Iar acum, eu ?nsumi, prins de treab?,C?ntecul i-l morm?i, pe ascuns.Cei ce-aud se mir? ?i ?ntreab?.Eu doar c?nt. E singurul r?spuns.

Culorile r?scolite ale oceanului, ce se arunc? furibund spre ??rm, nu cu puterea insuportabil? a unei M?ri, ci cu ?nmiita putere a Oceanului Suprem...; valuri translucide sau verzi, ca ?n Aivazovski, care ?i el trebuie s? fi sim?it Oceanul. Un schifist, siluet? neagr?, de-o grafie subtil?, ?nfrunt?nd coamele ?nspumate. Algele sofisticate de pe plaja cu pietri? foarte m?runt ?i viu colorat (?n locul tradi?ionalului nisip), st?ncile negre, vuietul autoritar al Oceanului, cel mai mare ?i puternic din lume. Extaz f?r? seam?n ?i f?r? cuvinte. Lidia c?nt?. Desc?tu?at?, leg?n?nd ?n m?n? o alg? supl?, coco?at? pe-o st?nc?, ?n cel mai v?dit gen romantic, ?n vreme ce ?iruri de valuri se n?pustesc spre ??rm, explod?nd, readun?ndu-se ?n evantaie de spum?. Ileana ?i Jerry se ?ndep?rteaz? c?teva zeci de pa?i, apoi revin, trec pe l?ng? mine, ?n timp ce filmez, vr?jit, hipnotizat. ?not?torul cu schif a ie?it din valuri, ?l percep cu coada ochiului, ??i adun? sc?ndura, ?ncepe s? urce treptele de lemn din buza falezei, cele pe care am cobor?t ?i noi, acum zece minute. Sau c?nd??i totu?i, ce mi se ?nt?mpl? de-am ame?it a?a? Mi?c infinitezimal aparatul, ?i tot ce intr? ?n cadru mi se pare de domeniul miraculosului. Nu vreau s? pierd nimic. Panoramez, trec de st?nci, spre cealalt? parte a plajei, unde se deschide un golfule? ?i unde coamele de valuri se r?stoarn? sacadat. La o mic? distan??, un ?ir de insuli?e negre, ca ni?te piloni lustrui?i, ?nfrunt?nd hula cea mare. Pelicani pe sus, trec?nd ?ntins spre nord. Extaz ?i sf??iere...

Adevrata putere, scrie tnrul erudit Balot, se afl n puterea fr glorie, n puterea ascuns, n fecunditatea tinuit. Nimic manifest, smna este ngropat adnc. n somnul seminei e puterea fr glorie. nsi pasivitatea ei e rodnic. Seceriul, gloria trzie a seminei dincolo de orizontul ei. Smna e puternic n timpul agoniei sale subterane”. Aceste note – ce pot fi considerate un manifest indirect – sunt scrise n ianuarie 1955 […] E captivant incursiunea efectuat n ’91-’98 n sumbrul an ’54-’55; ochiul lucid al eruditului Balot l privete” pe junele de atunci, l judec, l trateaz cu iubire, cu nelegere, cu ranchiun de crturar. Se obine astfel un efect al stranietii; e ca i cum ai nainta printr-un labirint al timpului, labirint ce are n loc de ziduri – oglinzi. n timp ce vezi diferite chipuri reale n oglind, asiti la descrierea lor luxuriant, memorabil, iar numai peste cteva clipe ai ansa s vezi aceleai chipuri vii, descrise de acelai spirit... ce a acumulat o experien – de la primul jurnal, de la primul segment de timp – de patruzeci de ani aproape. Cuceritoare, asprimea unui guru ntoars mpotriva sa, asprime ce denot faptul c rzboiul subteran, nceput acum cteva decenii, e n toi; Maestrul i este fidel siei, se nfrupt imperial din mizeria oricrei autodepiri (Nietzsche). Atingnd o dat un ideal – kantian vorbind, un lucru individual, determinabil sau chiar determinat numai prin idee” –, Nicolae Balot, l depete exemplar, inventnd idealuri ce dau largi fiori de sfnt mister. (Lucian Blaga)” (Aura Christi) Caietul albastru – un fragment memorabil din istoria mentalitilor autohtone – apare pentru prima dat n Colecia Ediii definitive.

Bu ?yküler okuru yüz y?l ?ncesine ta??yarak toplumun hangi evrilmelerden ge?ti?ine ???k tutuyor. Ayn? zamanda 1953’de ba?lay?p 68’lerde sonu?lanan a?alar?n doymak bilmeyen toprak h?rs? yüzünden y?redeki Elmal? Avlan, S??üt ve G?lhisar G?llerinin kurutulup topra??n?n payla??lmas?ndaki e?itsizlikler ve bu durum kar??s?nda y?re insan?n?n duru?u tüm y?nleriyle ele al?n?rken, güncelli?ini yitirmeyen ?evre y?k?mlar?n? g?zler ?nüne serer. Ayr?ca u?runa türküler yak?lan, ?lümüne ya?anan a?k ?yküleri, yüz y?ld?r susmayan türkülerin ?yküsü Gahbe Gen?lik anlat?l?r. Bu y?nüyle halk ?ykücülü?üne yak?n yal?n bir dil kullan?lm??. Co?rafya insanlar? ?ekillendirirken, insanlar da üzerinde ya?ad??? co?rafyaya anlam kazand?r?r. Toplumlar diliyle, ya?ad?klar?yla co?rafyalar?nda ?nemli izler b?rak?r. Bu y?nüyle istedim ki yazd?klar?m co?rafyan?n bir belle?i olsun. Bu ?yküler okuru yüz y?l ?ncesine ta??yarak toplumun hangi evrilmelerden ge?ti?ine ???k tutuyor. Ayn? zamanda 1953’de ba?lay?p 68’lerde sonu?lanan a?alar?n doymak bilmeyen toprak h?rs? yüzünden y?redeki Elmal? Avdan, S??üt ve G?lhisar G?llerinin kurutulup topra??n?n payla??lmas?ndaki e?itsizlikler ve bu durum kar??s?nda y?re insan?n?n duru?u tüm y?nleriyle ele al?n?rken, güncelli?ini yitirmeyen ?evre y?k?mlar?n? g?zler ?nüne sermeye ?al??t?m. Ayr?ca u?runa türküler yak?lan, ?lümüne ya?anan a?k ?yküleri ve yüz y?ld?r susmayan türkülerin ?ykülerini yazd?m. Bu y?nüyle halk ?ykücülü?üne yak?n yal?n bir dille anlatmaya ?al??t?m. “G?l Hikayeleri / Gahbe Gen?lik” size ge?mi?in izlerinde sessiz, sakin ama derin, bir gezinti yapt?raca??n? dü?ünüyorum. ???????????????????????????????????????????????????????????????????????? HAL?L ERDEM 1961 Dirmil-Burdur do?umlu. Gazi ?niversitesi E?itim Fakültesi S?n?f ??retmenli?ini bitirdi. Türk?e B?lümünde lisans tamamlad?. Kar Ayd?nl??????????? (Roman)?????? Fam Yay?nlar? 2014 Dirmil ?mürcüsü (Roman)?????? Fam Yay?nlar?2006- 2014 Goca Meryem????? (Roman)?????? Fam Yay?nlar? 2014 Tokat?????????????????????? (?ocuk Roman?) Kendi Yay?n? 2013 Teke Y?resi Halk ?nan?lar? (Ara?t?rma - inceleme) Kendi Yay?n? 2008 Karacao?lan Gelene?inde Dirmil Güzellemeleri ve ?yküler (Ara?t?rma inceleme) 2011 Alter Yay. Gece Mavisinde A?k???? (?iir)?????? Kendi Yay?n? 1998 Ve Al???ld? ?lüme?????????? (?iir )????? Temmuz Yay?nlar? 1990 Kardan Adam??????? (?ocuk ?iirleri) Kendi Yay?n? 1998 I??k Avc?lar???????????? (?ocuk ?iirleri) Kendi Yay?n?) 2013 ??pten ??rendi?im Hayat?? ?ocuk Kitab?????????????? 2015 G?l Hikayeleri?????????? (?ykü)???????????????????????????????????? 2015 ? ?iir ve yaz?lar?n? Bah?e, Mavi Umut, Bahar, ?al?, ??retmen Dünyas?, Dirmil, Noktam, Bezuvar, süje, Kar dergilerinde yay?nlad?. Beykonak E?itim ve Kültür Vakf? Yirce ?iir Yar??mas?nda. Ne-Var Yok ?iiriyle Birincilik ald?.(2004) Resim ?al??malar?n? da yürüten Halil ERDEM 3 ki?isel, 25 karma resim sergi etkinli?inde bulundu.

Volumul trateaz? tema exilului ?n literaturile europene (cu predilec?ie cea rom?na, francez?, german? ?i rus?), constituind un manual indirect de literatur? axat, ?n special, pe tema exilului artistic. Scriitori ca, de pild?, Rainer Maria Rilke, Marina ?vetaieva, Nichita St?nescu, Nicolae Breban, Gabriela Melinescu s.a. fac parte – ?n percep?ia autoarei – din confreria ale?ilor meni?i s? reprezinte ?ara tinere?ii lor departe de grani?ele acesteia. Cartea se adreseaz? elevilor, studen?ilor, precum ?i publicului larg de cititori.

Η Πο?ηση, οι εμπνε?σει? και τα μην?ματα που προσωπικ? και αυθ?ρμητα εκπ?μπονται απ? την ψυχ? του ποιητ? δ?σκολα περιγρ?φονται και αναλ?ονται. Ο Γι?ργο? Σεφ?ρη? δεν ?θελε να μιλ? και να εξηγε? τ?ποτα απολ?τω? για τα ποι?ματ? του. Ο Euros Bowen ?λεγε πω? ?η Πο?ηση δεν ε?ναι λ?ξει?, αλλ? ο χορ?? τη? φωτι???! Την παραλληλ?ζει δε με τη φωτι?, ?χι με την ?ννοια τη? καταστροφ?? και τη? απ?λειψη?, αλλ? με την εξαιρετικ? ?ννοια του καυτηριασμο?, τη? κ?θαρση? και επομ?νω? τη? θεραπε?α?. Κι αυτ? τα στοιχε?α προσφ?ρονται π?ντα... αθ?ρυβα!

De ce o carte despre via?a ?i opera lui Vasile Voiculescu?R?spunsul poate fi complex ?i nuan?at. Pe de o parte, acumularea unei cantit??i mari de contribu?ii biografice ?i critice a impus reevaluarea lor. Pe de alt? parte, chiar varietatea ?i bog??ia informa?iilor pun sub semnul ?ndoielii destule afirma?ii anterioare. Dincolo de aceste motive r?m?ne faptul c? Vasile Voiculescu a fost un erudit cu o g?ndire profund?, un nemuritor. Personalitatea sa multilateral? trebuie rea?ezat? ?n actualitate. Nu din retoric? trufa?? repet?m ?ntrebarea, modific?nd-o pu?in: de ce o monografie Voiculescu ?n epoca demitiz?rilor? ?nainte de a da alte r?spunsuri, m?rturisim c? suntem preocupa?i de felul ?n care va fi receptat?. Probabil c? voiculescologii consacra?i vor fi curio?i s? afle cum ?l prezint? Gheorghe Postelnicu din P?rscov pe Vasile Voiculescu, ilustrul s?u ?nainta? ?i cons?tean. Sper?m s? constate c? nu au ?n fa?? o carte de celebrare, de?i nu am spune adev?rul dac? nu am recunoa?te c? ?n perioada document?rii am fost ?nso?i?i de o sensibilitate admirativ?.

Comentariile lui Cristian ?opescu ?mpletite cu turneul final de vis al na?ionalei Rom?niei m-au f?cut s? vreau un singur lucru: s? ajung ?i eu comentator ?i s? pot tr?i pe viu meciuri de neuitat. A?a am absolvit ?coala Superioar? de Jurnalistic? ?n 2003, an ?n care mi-am realizat ?i un prim vis: acela de a comenta un meci de fotbal ?n direct. Se ?nt?mpla la TV Sport, actualul sport.ro. Partida, Arsenal – Everton 2-0. De atunci p?n? ?n prezent am adunat peste 1700 de meciuri comentate, fie din studio, fie de pe stadion. Printre ele, dou? finale de Champions League, c?teva dintre cele mai a?teptate derby-uri din Europa, Barcelona – Real Madrid, AC Milan – Inter sau Arsenal – Manchester United, precum ?i Clasicul Rom?niei, Steaua – Dinamo. Inevitabil, c?nd e?ti ?ntr-o asemenea situa?ie, trebuie s? ?nfrun?i ?i criticile ?i cele mai grobiene ?njur?turi. ?tiu c? stilul meu vulcanic, mai sud-american, nu este pe placul tuturor, ?ns? eu cred c? mi se potrive?te cel mai bine. Consider c? un comentator trebuie s? transmit? emo?ia ?i pasiunea din timpul unui meci tocmai pentru a-l face pe telespectator s? se simt? ca ?i cum ar fi pe stadion. Cert este c? pe nimeni nu las? indiferente comentariile mele. Ori plac, ori ba!

Theodore Roosevelt had the good fortune to be born of a well-known, long-established family, with every facility for education and with an atmosphere of patriotism and disinterested service both to country and humanity all about him. In his father he had before him an example of lofty public spirit, from which it would have been difficult to depart. But if the work of his ancestors relieved him from the hard struggle which meets an unaided man at the outset, he also lacked the spur of necessity to prick the sides of his intent, in itself no small loss. As a balance to the opportunity which was his without labor, he had not only the later difficulties which come to him to whom fate has been kind at the start; he had also spread before him the temp-tations inseparable from such inherited advantages as fell to his lot—temptations to a life of sports and pleasure, to lettered ease, to an amateur's career in one of the fine arts, perhaps to a money-making business, likewise an inheritance, none of them easily to be set aside in obedience to the stern rule that the larger and more facile the opportunity the greater and more insistent the responsibility. ? About Author: ? henry Cabot Lodge (May 12, 1850 – November 9, 1924) was an American Republican Senator and historian from Massachusetts. Lodge received his PhD in history from Harvard. Lodge was a long-time friend and confidant of Theodore Roosevelt. Lodge had the role (but not the official title) of the first Senate Majority Leader. He is best known for his positions on foreign policy, especially his battle with President Woodrow Wilson in 1919 over the Treaty of Versailles. Lodge demanded Congressional control of declarations of war; Wilson refused and blocked Lodge's move to ratify the treaty with reservations. As a result, the United States never joined the League of Nations.Historian George E. Mowry argues that: Henry Cabot Lodge was one of the best informed statesmen of his time, he was an excellent parliamentarian, and he brought to bear on foreign questions a mind that was at once razor sharp and devoid of much of the moral cant that was so typical of the age....[Yet] Lodge never made the contributions he should have made, largely because of Lodge the person. He was opportunistic, selfish, jealous, condescending, supercilious, and could never resist calling his opponent's spade a dirty shovel. Small wonder that except for Roosevelt and Root, most of his colleagues of both parties disliked him, and many distrusted him. * * *

Identitatea ?i alteritatea abordate ?n opera unor importan?i autori, ca, de pild?, Eminescu, Blaga, Ionescu ?i Cioran – un subiect pe c?t de dificil, pe at?t de interesant nu numai din punct de vedere al istoriei, teoriei ?i criticii literare.

Prin acest volum, se continu? publicarea jurnalelor lui Rainer Maria Rilke, redactate ?n tinere?ea lui.Jurnalul florentin este cea mai timpurie ?nsemnare autobiografica a poetului, prilejuit? de un voiaj ?n ora?ul lui Dante, a?ternut? pe h?rtie la pu?in dup? 20 de ani. Valoarea lui nu const? doar ?n impresiile, st?rile suflete?ti ori tr?irile autorului, ci ?i ?n faptul c? el dezv?luie c?teva dintre conceptele fundamentale, pe care se va sprijini ?ntreaga lui crea?ie ulterioar?. El dezv?luie obsesia durabil? a autorului cu privire la destinul s?u artistic: ?Deseori m? cuprinde o imens? nostalgie dupa mine ?nsumi. ?tiu prea bine, drumul e ?nc? lung.“ Jurnalul de la Westerwede, de?i evoc? doar un an din existen?a lui Rilke, dezv?luie o intret?iere de experien?e ?i de evenimente, precum debutul c?sniciei cu Clara Westhoff, dar ?i lupta cotidiana pentru existen?? ?n sensul cel mai propriu al cuv?ntului. Lipsit de ajutorul financiar patern, el se vede nevoit s?-?i c??tige p?inea printr-o salahoreal? istovitoare ?i deloc artistic m?gulitoare la diverse ziare ?i reviste. Nu lipsesc, desigur, reflec?iile despre art?, v?zute ca un modus vivendi: ?Arta este un mijloc al indivizilor, al ?nsigura?ilor de a se ?mplini pe sine“.

A?Mózes egy, huszonkett???brahám és Izsák ósz?vetségi t?rténetének modern feldolgozása. Az ?brahámok a Horthy-kort, a második világháborút, a Rákosi-érát megélt és megszenvedett ?rettenetes” szül?k, nagyszül?k. Az Izsákok lázadó fiatalok, akik nem kíváncsiak felmen?ik múltjára, akart-akaratlan áldozatvállalásukra, szenvedéseikre, beteljesületlen szerelmeikre-vágyaikra, elrontott életükre. Nem hajlandók áldozatot hozni istenekért-eszmékért, a maguk útját akarják járni. Egy ?szigetre” vágynak, távol a vénekt?l, ahol együtt és maguk lehetnek. Gál Hugi és ?dám, Bartos Márta és Gyuri – a két testvérpár – csontkockán dobják ki, melyik lánynak kell teherbe esnie a ?nemzet mártírjának” fiától, a naivnak és jámbornak t?n? Miklóstól. Mert ? bizonyára kap majd egy lakást az anyjától nászajándékul. A játék azonban komolyra fordul: Hugi beleszeret Miklósba, és elhatározza: új életet kezd vele. Vajon Miklós is így akarja? Mikor újraolvastam a?Mózest, ugyanazt a késztetést éreztem, mint pár éve?Az ajtó?felelevenítésekor. Akkor elzarándokoltam Szabó Magda házához, hogy megbámulhassam azt a bizonyos ajtót, és ácsingózhassak a kerítés el?tt. A?Mózes?megjelenése után fiatalok tucatjai bukkantak fel a szerz?nél, csak hogy néhány szót válthassanak vele. Megrendülten t?prengek rajta, miféle szív és lélek lakozott ebben a t?rékeny testben, micsoda írói tehetség, hogy életb?lcsességét olyan er?vel tudta szavakba ?nteni, amivel embereket repít ki komfortzónájukból ? pusztán, hogy pár pillanatig megmerítkezhessenek valamiben, amir?l maguk sem tudják, mi, de a k?nyv hatására elementáris vágyként jelentkezik bennük. –?Singer Magdolna

Mindenkinél elérkezik egyszer az az id?pont az életében, hogy visszatekint. Ez nálam akkor érkezett el, amikor is bet?lt?ttem azt a bizonyos ?tvenet. Mindig jó tanuló voltam, így nem az ?t?ssel kezd?d? szám volt a sért?n mérvadó számomra. Inkább azon gondolkodtam, elmélkedtem, hogy ennyi évb?l már kell tudni levonni tanulságokat. Nehogy újra és újra elk?vessem ugyan azokat a hibákat. Hisz én nem egy mókuskerékben vagyok, ugye? Rengeteg mindent sikerült meg és átélnem, megértenem és értelmeznem. Ezekb?l szeretnék egy-egy csokrot átnyújtani olvasásra, vagy mondhatnám azt is, tanulságul. Imádom a verseket, sokszor úgy ébredek reggel, hogy csak úgy tolonganak a gondolataimban a szavak és mondatok elegye arra várva, hogy ki és leírjam ?ket. Pontosan én sem tudom honnan is j?nnek, ki is küldte, küldi nekem, de biztosan céllal teszi azt! A versek és a novellák, az elbeszélések adják a k?nyvem szivárványos sokszín?ségét, a n?i lélek érzékenységével és érzékiségével egyetemben. Szeretem látni az emberek arcán azt a kül?n?s mosolyt, amikor verseket olvasva, annak érzelemvilága ?ssze?lelkezik az ? lelkükkel. Engedjük, hagyjuk, merjünk mosolyogni!

Ez Jay Dobyns története, azé a szövetségi ügynöké, aki els?ként férk?zött be a törvényen kívüli Hells Angels Motorcycle Club legbels?bb köreibe. A 21 hónapon át tartó akció kis híján az életébe került, és majdnem ráment a családja és az ép esze is. Kezd? ügynökként mellbe l?tték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, els? olvasatra hihetetlennek t?n?, de az els?t?l az utolsó szóig igaz történetben. Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik k?kemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott n?ikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nev? elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, er?szakos b?ncselekményeket követtek el. Az er?sen ?rzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: k?kemény gyilkos. A legnehezebb azonban a rákényszerített kett?s élet: h?séges felesége és szeret? gyermekei, valamint a motoros lét között ?rl?dik. Megfogadja, hogy ? lesz az els? olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférk?zik a klub áthatolhatatlannak hitt legbels?bb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ? beépült a klubba, az is beépült az ? életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ? sem csak jó. A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztet? története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvb?l mindent megtudunk arról a leny?göz?en veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gy?löletr?l és megfélemlítésr?l, valamint a tagok között valóban létez? testvéri szeretetr?l, ami az egyetlen, t?sgyökeres amerikai b?nszövetkezetet jelképezi.

Tudomásom szerint csak a ?A walesi bárdok” angol fordítása létezik, ezt t?bben is lefordították. Célom a fordításokkal az, hogy az angol nyelvterületen él?k is élvezhessék Arany verseit és remélem a fordítások megfelelnek ennek az igénynek. A Zichy-rajzok hozzájárulhatnak a k?tetben megjelen? versek ?fogyaszthatóságához”. – Tomschey Ottó As far as I know only the translation of ?The Welsh bards” exists, this was made by several translators. My aim with these translation was to make ?consumable” the ballads of Arany for people living in the English-speaking world and I do hope that my work will meets therequirements. The Zichy-drawings may contribute to the ?consumability” of the poems of this volume. – Otto Tomschey

Az 1922-ben Kolozsvárott született és 2007-ben Budapest elhunyt Polcz Alainet szinte az egész ország tisztelte és szerette. F?zzünk ?r?mmel! cím? k?nyve megírására élettapasztalata és mértéktartásra ?szt?nz? b?lcsessége sarkallta. A kilencvenes évek derekán jutott arra az elhatározásra, hogy gasztronómiai ismeretein túl csokorba gy?jti azokat a mindennapi étek bebiztosításához szükséges ismereteit is, amelyeket hasznosnak tartott megosztani barátaival, ismer?seivel. A k?nyvet Kisorosziban kezdte el írni, ahol férjével, Mész?ly Miklóssal t?lt?tte kivált nyári napjait, de bárhol járt is, sehol sem szégyellte azonnal feljegyezni azt, amit k?tetéhez érdemleges észrevtételnek tartott.

Bevándorlás Magyarországra, kitelepítés Németországba, málenkij robot Oroszországban, küzdelmes napok újra Magyarországon, a hazában. Világos, Hódmez?vásárhely és Elek. Itt kezd?d?tt családunk élete. 1856-ban született Josef Schwarz anyai dédnagytatám Világoson, katolikus sváb családban. Hódmez?vásárhely az apai ág születési helye. Kerekes Sándor nagyapám 1871-ben született katolikus magyar családban.A sváb parasztok Eleken találkoztak a magyar iparosokkal. Itt találták meg a munkalehet?séget, amivel családjukat el tudták tartani.Családunk t?rténete egyszer? hétk?znapi emberek életér?l szól, akik átéltek két világháborút, ukrajnai kényszermunkát és németországi kitelepítést. Unokáim családunk leszármazottainak ?t?dik generációja. Tudniuk kell, hogy a t?bb mint 150 év alatt családunk t?rténete hogyan alakult, milyen életet éltek ük- és dédszüleik.Elégtételt kell kapnia a nagyszüleimnek és a szüleimnek, hogy az emlékezet nem engedi elfelejteni az életüket.

Az ?kút az elsüllyedt, de soha el nem temetett gyermekkor k?nyve. A titokzatos ókút a Szabó család debreceni otthonának udvarán állt, és a kis Magdának a k?zelébe sem volt szabad mennie.Szabó Magda feln?ttként alászáll emlékei ókútjába, hogy páratlan érzékletességgel idézze meg gyermekkora színtereit, keltse új életre szerepl?it, legf?képpen szüleit. ?Két tündér gyermeke voltam” – mondta egyszer. Tündérvilágban élt, ahol játék, varázslat, látomás és valóság keveredett, s ami egyszerre volt meghitten ismer?s és csupa rejtély, hétk?znapi és kiismerhetetlen, boldogító és félelmetes. Itt mindenki regényh?sként járt-kelt, a boltjában kuksoló ékszerészt rejtélyes bánat gy?t?rte, a koldus elátkozott királyfi volt, a fák lombkoronája égig ért. Az ?kút az életr?l szól: állatokról és képekr?l, hitr?l és m?vészetr?l, háborúról és hazáról, szerelemr?l és halálról. A megejt? bájjal és humorral átsz?tt t?rténetekb?l egy titokzatos és csodálatos múlt sokszín?, eleven képe áll ?ssze, ami egyben kulcs is Szabó Magda életének és m?vészetének megértéséhez.

Volt egyszer egy büszke város, Trója, melyet a g?r?g?k ?r?kre elt?r?ltek a f?ld színér?l. ?m egy maroknyi trójai, élén a h?s Aeneasszal útra kelt, hogy megtalálja új hazáját: így kezd?dik a Római Birodalom eredetmítosza. ?s így kezd?dik Szabó Magda regénye is, hogy Aeneast r?gt?n az elején, a menekülés k?zben váratlanul odaveszett feleségével, Creusával cserélje fel. A pillanat egy rendkívüli n? fájdalmasan szép és ironikus t?rténete. Egy n?é, akir?l mindenki azt hiszi, férfi. T?rténelmet ír, bejárja az alvilágot, látja a j?v?t, de nem ismeri a szerelmet. Imádott és rettegett félistenként kell élnie, holott nem vágyik másra, mint hétk?znapiságra. Halhatatlan, bár már megmenekülése pillanatában halott. Szabó Magda az antik világba helyezi a kiválasztottak magányának id?tlen t?rténetét. Színpompás fantáziája mitikus figurákat változtat hús-vér lényekké és sosemvolt isteneket b?v?l elénk. A mágiát minduntalan megt?r? kesernyés humor viszont mai m?vé, egy meghasonlott lélek modern eposzává avatja A pillanatot.

Cosi, riunendo la precisione della forma metrica alla precisione del linguaggio, io ho potuto fare un'opera che è stata intesa parte a parte (e io lo so, perché recitando i miei sonetti vedo in volto i miei uditori) a Napoli come a Roma, e sarà intesa parte a parte a Milano come a Venezia (1894) Un "petit chef-d'uvre", un piccolo capolavoro, come giustamente scrisse Henri Montecorboli presentando ai lettori francesi quello che in Italia fu il caso letterario dell'anno 1894, il poemetto di Cesare Pascarella (1858-1940) che in una incantevole e coerente sequenza di cinquanta sonetti racconta in romanesco "La scoperta de l'America"; o meglio: la sua storia magistralmente riletta e narrata in un'osteria, tra la bevuta di un bicchiere e un altro di vino, da un "Romano de Roma" in un misto, rimasto inconfondibile, di erudizione sui generis e di ironica, sagace e malinconica fantasia popolare. SOMMARIO: Un "petit chef-d'uvre", un piccolo capolavoro... - La scoperta dell'America - Il Caffè Greco - Villa Gloria. LETTURE CRITICHE Ugo Ojetti, Colloquio con Cesare Pascarella - Dino Mantovani, Poeti romaneschi: Cesare Pascarella - Henri Montecorboli, Un poème italienne sur la découverte de l'Amérique - Caras y Caretas (Buenos Aires, 1899). OPERE GIOVANILI Er Fattaccio - Cose der monno - Er morto de campagna - La serenata - Sonetti -LE COLLANE "IN/DEFINIZIONI" E "CON(TRO)TESTI"